Jó olvasást!
Puszi: Maja Taylor
***
A kocsimhoz
érve igencsak meglepődök. A többi szekérrel ellentétben ugyanis két barna,
lombokkal díszített fotel áll a közepén.
-Ez meg mi?
– kérdezem.
- Fogalmam
sincs! – von vállat Joel. – De ott jön
Adam, kérdezd meg őt!
- Nos, mint
már mondtam, minden Körzetnek be kell mutatnia a jellegzetességét, ez alól mi
sem kaptunk kibúvót. Viszont nem akartalak fának öltöztetni benneteket, ezért
úgy gondoltam, ötletes lenne ez a foteles dolog.
- Így
legalább Katie sem esik el! – helyesel Joel.
- Kösz… -
motyogom unottan. Annyira elegem van abból, hogy ebben a rohadt Kapitóliumban
mindenki elkezd bunkózni, még Joel is! Amúgy a Körzettársam egész jól néz ki.
Zöld nadrágot és felsőt visel, a hajával nem csináltak semmit. Gondolom, ezzel
akarták meghagyni az „aranyos kisfiú” hatást.
-Katie –
fordul hozzám Adam. – A te foteled kartámlájára rakattam egy kicsi gombot.
Amikor rátok kerül a sor, nyomd meg! Aztán nézzetek a kivetítőre, és
csináljatok úgy, ahogy azt a felirat megkívánja!
- Mi van? –
kérdezzük Joellel kórusban.
- Csak tedd,
amit mondtam! – kacsint rám Adam, aztán eltűnik a szemem elől.
- Hol
voltál? – kérdezi Joel, miközben elfoglaljuk helyünket a fotelokban.
- Nem
találtam a kocsinkat, beégettem magamat, rájöttem, hogy a Négyes fiú egy bunkó,
Finnick Odair szerint közveszélyes vagyok, és ki akarom rabolni, Johanna
viszont megvédett.
- Szóval
csak a szokásos! – bólint a fiú szórakozottan.
- Ha úgy
vesszük, igen. Beégettem magam.
Joel lazán
felnevet, én pedig egyre idegesebb leszek. Elég fura ez a foteles ügy.
Végighúzom a kezemet a kartámlán, ahol szerencsére sikerül kitapintanom a
gombot. Vajon mi történik, ha megnyomom? És hogy értette Adam, hogy viselkedjek
úgy, ahogy azt a felirat kívánja? Remélem, nem valami hülyeség lesz odaírva!
Hirtelen
felcsendül Panem himnusza. Snow elnök kiáll a közönség elé, és az Első Körzet
kocsijára szegezi tekintetét. Automatikusan összerándul a gyomrom. Most látom
életemben először az elnököt testközelből. Igaz, hogy pontosan olyan, mint a
tévében, de ez akkor is más. Úgy néz végig a Kiválasztottakon, mintha a
tulajdonai lennénk. Mintha mi szolgálnánk a nép szórakozását. Mintha bármikor
bármit megtehetne velünk. A legszörnyűbb az egészben, hogy igaza van. Bármit
megtehet velünk.
A kivetítőn
éppen a Negyedik Körzet Kiválasztottait mutatják. Alex mozdulatlanul,
pókerarccal néz maga elé. Úgy tűnik, teljesen hidegen hagyja a közönség.
Mindenki az ő nevét kiabálja, de ő rájuk se hederít. Tehát ez lesz a szerepe. A
szívtelen gyilkos, akit nem érdekel semmi és senki. Igazán találó. Pff.
A mi
szekerünk is megindul. Érzem, hogy eljött az idő. Kitapintom a gombot, és
gyorsan megnyomom.
-Nyugi! –
súgom Joelnek, mire ő feszülten bólint.
Hirtelen azt
érzem, hogy a fotelem emelkedni kezd. Teljesen bepánikolok. Nem ezt beszéltük
meg! Mi ez az egész? A Körzettársamra pillantok, remélvén, hogy van valami
ötlete, hogy most mit is kellene csinálnunk. Joel a kivetítők felé bök, és
elvigyorodik.
Csodálatos
látvány tárul a szemem elé. A foteleink ugyanis felemelkedtek a szekérről egy
állvány segítségével. De ez még nem minden. Az állványon ugyanis nagy, színes
betűkkel az alábbi felirat olvasható: Katie és Joel, a Hetvenharmadik Éhezők
Viadalának bajnokai!
Eszembe
jutnak Adam szavai. Úgy teszek, mintha én is bajnok lennék. Nyugodt.
Kiegyensúlyozott. Bátor. Büszke. Nem lehet nekem parancsolni. Nem vigyorgok,
mint egy idióta, csak azért, mert ezt várják el tőlem! Bajnok vagyok, tehát azt
teszem, amit helyesnek tartok.
A kocsink
lassan megérkeznek az elnök elé. A közönség valósággal őrjöng. A legtöbben a mi
nevünket üvöltözik. Azt hiszik, vége van a meglepetéseknek, de tévednek. Az
állvány teteje a fotelekkel együtt ugyanis előrébb csúszik. Gyakorlatilag az
elnökkel egy vonalban ülünk. A férfi úgy néz ránk, mintha csodát látna.
Gondolom, szokatlan neki, hogy a Hetedik Körzet Kiválasztottai ennyire
bevállalósak. Snow odasúg valamit a mellette álló nőnek. Egyetlen szót értek
meg belőle: győztesei. Ebből az egy
szóból viszont csak úgy árad a gyűlölet és a megvetés. Hát persze, hiszen a
Viadalnak csak egy győztese lehet! Még soha sem fordult elő, hogy két bajnokot
avattak! Adam ötlete nem csak zseniális, hanem botrányos is, legalábbis az
elnök szemében!
-Üdvözlet
Kiválasztottak, legyetek üdvözölve! – kezdi Snow a beszédét. – Üdvözöllek
benneteket a bátorság, az erő, és az önfeláldozás Viadalán! Nem sokára
találkozunk még, addig is sok sikert, és sose hagyjon el benneteket a…
- A remény,
mi?! – üvölti Johanna az első sorból.
- A remény –
mondja Snow, majd mérgesen a mentoromra pillant.
*
- Ó,
drágáim, ez fantasztikus volt! – támad le Leila a bevonulás után. – Egy perc
erejéig elállt a lélegzetem, és meg sem tudtam szólalni!
- Életem
legszebb perce volt! – kötekedik Johanna. – Amúgy tök jól csináltátok! Láttátok
Snow fejét? – fordul hozzánk.
- Grat! –
vakkantja Blight unottan.
Így,
összességében mindenkinek tetszett a bevonulásunk. Bár a többi Kiválasztott
utálkozó pillantásokat vet ránk, nem igazán foglalkozok velük. Nem vagyok hülye,
jól tudom, hogy nem itt fogom megtalálni a legjobb barátomat, vagy életem
szerelmét, szóval nincs miért paráznom.
Pár óra
pihenés után sajnos indulnunk kell edzeni a Kiképző Központban. Mielőtt
belépnénk a terembe, Johanna eligazít egy kicsit.
-Lehetőség
szerint ne utáltasd meg magad a Hivatásos bandával, szállj le Finnickről,
Alexszel ne foglalkozz, tanulj meg pár alapismeretet, és ne mutasd meg, mihez
értesz a legjobban. A lényeg, hogy maradj titokzatos! Ha megtartod ezt a
stílust, a Kapitólium imádni fog!
Amint
megérkezünk az edzésre, Johanna azonnal leül Chaff Borg és Haymich Abernathy
asztalához. A Tizenegyedik és a Tizenkettedik Körzet mentorai láthatóan örülnek
neki, mert azonnal megkínálják valami piával. A lány persze nem kér, hanem
sugdolózni kezd a két férfival, akik valamiért elég sokszor tekingetnek felém.
Körülnézek a
teremben. Körülbelül már a fél mezőny megérkezett. A legtöbben bizonytalanul
próbálkoznak a késekkel vagy a lándzsákkal, mások a mérgező növényeket vagy a
rejtőzködés művészetét tanulmányozzák. Fogalmam sincs, mihez kezdhetnék, ezért
a mentorokat kezdem figyelni. Azt hallottam, rengeteget számít, hogy ki a fő
pártfogód. Ha népszerű mentort kapsz, könnyebb támogatókat szerezned, ha egy
öreg, szétesett alkoholistát, lényegesebben nehezebb a dolgod.
Észreveszem,
hogy Finnick egymagában ücsörög egy asztalnál. Valamiért úgy érzem, nem ártana
tisztázni a bevonulás előtt történteket. Igaz, Johanna pont az ellenkezőjét
javasolta, de én egyszerűen képtelen lennék nyugodtan edzeni úgy, hogy tudom,
Finnick utál, vagy legalábbis őrültnek tart. Így hát fogom magam, és leülök az
asztalához.
-Hali! –
köszöntöm a tőlem telhető leglazább hangon.
- Na, mi
van? – kérdezi unottan.
- Csak azt
szeretném mondani, hogy már tényleg nem vagyok szerelmes beléd, és eszem ágában
sincs betörni a lakosztályodba, vagy kirabolni. Tényleg! És bocsi, amiért nem
esett le rögtön, hogy te az Aratásról beszélsz.
- Semmi gond
– enyhülnek meg az arcvonásai. – Mellesleg nem attól féltem, hogy kirabolsz, az
csak Snow-nak gáz, nekem nem. Egészen más problémáim vannak… - sötétül el a
tekintete.
- Ne már! –
csodálkozom meglepetten. – Eddig azt hittem, hogy kiegyensúlyozott vagy, és tök
szuper az életed!
- Ja,
kívülről tényleg úgy tűnik – túr a hajába zavartan. – De a látszat néha csal.
Nem az vagyok, akinek látszom.
- Miért?
Vámpír vagy? – csúszik ki a számon. A francba! Hogy lehetek ilyen hülye?! Ja,
Finnick biztosan vámpír! Hogy kérdezhettem ekkora baromságot? Idióta vagyok.
Pff.
- Én nem, de ismerek egy győztest, aki az!
– röhög fel a fiú. Fejével a pár asztallal odébb ülő Enobaria felé bök. A nő
körülbelül tíz éve nyert a Viadalon. A Végjátékban az ellenfele leszorította a
földre, és kis híján elvágta a torkát. Enobaria meglehetősen sajátos módon
oldotta meg a problémát: átharapta a srác torkát. Azóta a Kapitólium egyik
legnagyobb kedvence, pláne, mióta kihegyeztette a fogait.
- Hülye!
Enibaria nem vámpír, szimplán csak pszichopata! – üvöltök fel kicsit
hangosabban a kelleténél.
- Hogy
mondod, Hetes? – áll fel a nő vicsorogva. Te jó ég, milyen a fogsora! Lehet,
hogy Finnicknek van igaza?
- Öhm… én… -
dadogok.
- Megy
edzeni – segít ki Finnick.
- Öhm… igen!
Edzeni… a Viadalra… tudod, hogy ne haljak meg… mármint, érted, hogy… nyerjek,
vagy mi.
- Aha. –
motyogja Enobaria kelletlenül, majd visszaül a helyére. Hálásan Finnickre
mosolygok. Ha nincs, a vámpírnő kinyírt volna.
Viszont
tényleg edzenem kellene.
-Hé, Katie!
– int Joel. – Képzeld, egész jól megy a kötélcsapdák készítése. Gyere ide,
megmutatom, hogy csináld! De vigyázz, nehogy beleakadj az egyikbe!
- Nyugi,
annyira béna még nem… - kezdeném, de mire észbe kapok, fejjel lefelé lógok a
Központ közepén. Nem vagyok béna, mi? Lazán belesétáltam Joel kötélcsapdájába.
- Basszus! –
sikítok fel. – Joel, segíts már lejönni!
- Bocs, de
túl rövid a karom, nem érek fel odáig! – biggyeszti le a száját bűnbánóan.
- Argh! –
morgok. – Akkor valaki más! Hé, Egyes! – kiáltok rá egy lányra, akit felismerek
a bevonulásról.
- Tiffany! –
javít ki összehúzott szemekkel.
- Mindegy –
legyintek. – Vágj már le innen, kérlek!
- Felejtsd
el! – nevet ki a lány, majd egyszerűen otthagy.
Nem
szeretném magamat többször beégetni azzal, hogy nem tudom valakinek a nevét,
Alexhez pedig az égvilágon semmi kedvem könyörögni, így marad a végső megoldás.
-Johanna! –
ordítom.
- Mit
csináltál már megint? – forgatja unottan a szemeit a lány.
- Joel
elkapott!
-
Gratulálok, Katie! Ilyen is csak veled történhet meg! – vet rám egy lenéző
pillantást. Tiffanynál viszont kedvesebb, ő legalább levág a kötélről.
- Örök hála!
– mondom.
- Erre még
visszatérünk! – bólint. – Most pedig menj a késekhez, ott kevesen vannak.
Valóban, a
késeknél rajtam kívül egy személy tartózkodik, a lány a Tizenkettedikből.
Felkap egy fegyvert, és célba veszi a bábu szívét. Látom a tartásán, hogy
rendkívül koncentrál, mintha az élete múlna a dobáson. Göndör, barna haját a
füle mögé simítja, a tarkójáról csorog a veríték. A kés repül, de nem talál.
Fél méterrel a figura mellett landol.
-Rohadt
életbe! – mordul fel a lány, és tanácstalanul lerogy a földre.
Azt hiszem,
rajtam a sor. Megfogom a hozzám legközelebb eső kést. Megpróbálom nem elkövetni
az előbbi lány bakiját. A gáz az, hogy még ötletem sincs, hol ronthatta el.
Erősen megmarkolom a fegyver fás részét. A bal szememmel hunyorítok egy kicsit,
a jobbal pedig megcélzom a bábu mellkasát. Hátrahúzom a kezem, és eldobom a
fegyverem. A kés hangos csapódással a bábu oldalának ütközik, de sajnos nem áll
bele, épp’, hogy csak súrolja a derekát.
-Hallod,
Katie! – mondja mellettem egy ismerős hang. – Ha így folytatod, nehéz lesz
győznöd!
- Kussolsz!
– mordulok rá Alexre. – Most tartottam életemben először kést a kezemben!
- Tudod,
nekem már életem első dobása is talált! – vonja fel a szemöldökét nagyképűen.
-
Gratulálok… - motyogom kelletlenül.
- Azért elég
fura ez a helyzet, nem? – kérdezi.
- Mármint
az, hogy a világ legnagyobb bunkójával beszélgetek, ahelyett, hogy megölném?
Valóban, elég fura!
Alex úgy
tesz, mintha nem is hallotta volna, amit mondtam.
-Én tudok
kést dobálni, ami lássuk be, nagy előny egy Arénában. A kés az egyetlen
fegyver, amit mindig, minden körülmények között tesznek a Bőségszaruhoz. Neked
viszont abszolút nem megy, mint ahogy semmi más sem. Mindezek ellenére te azzal
dicsekszel az egész ország előtt, hogy biztosan megnyered a Viadalt, ráadásul a
tizenkét éves kis Körzettársaddal együtt. A stylistod jól mellélőtt azzal a
fotellel, csillagom.
- Igenis van
esélyem a győzelemre! – húzom ki magam a maradék méltóságomat összeszedve.
- Ó, hát
persze! – röhög ki Alex gúnyosan. Megragad egy kést, és lazán pörgetni kezdi az
ujjai között. Szinte az összes Kiválasztott a mutatványát figyeli. Hirtelen
azonban eldobja a fegyvert, ami azonnal eltalálja a bábu szívét, sőt még át is
fúrja azt.
- Tudod, mi
a különbség kettőnk között? – fordul felém. – Az, hogy te csak pofázol, én
viszont teszek is azért, hogy én legyek a Viadal bajnoka!
Elborul az
agyam, egyszerűen képtelen vagyok gondolkozni. Felkapok egy kést, és eldobom
egyenesen Alex felé.
Szia! Ez a bevonulás, egyszerűen elképesztően jó lett. Nagyon jól írsz! ;) És a vége, fenomálisan jó lett. Kiváncsi vagyok, mi lesz ebből, és hogy az a kés hova fog becsapódni! :D
VálaszTörlésVan kedved egy cserére, nálam kint vagy természetesen. Ha igen, akkor a Negyedik NagyMészárlás blogommal. :)
Ölel: Dodo
Szia! Örülök, hogy ez a rész is tetszett :) Hát, igen a kés... Egyelőre annyit árulok el, hogy izgalmas lesz :D
VálaszTörlésA cserében benne vagyok, de sajnos egyelőre nem tudom kitenni a blogodat :// Amúgy szoktam olvasni, nagyon tetszik, de valamit nem értek. Hogy tudsz ennyi nevet észben tartani? :D
Ölel: Maja :*
Hát...nem is tudom. Szerintem, úgyhogy benne ragad az agyamba. :D
TörlésSzia!
VálaszTörlésElőször is benne vagyok a cserében, nálam már kint vagy.
Másodszorra nagyon tetszik a blogod, jól írsz és remek ötleteid vannak. Szimpatikusak a szereplők, és jókat nevettem olvasás közben. Várom a következő részt. :)
Swarley
Szia! Köszi, örülök, hogy tetszik :) A cserével kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy Továbbra is várom a design-os oldal visszajelzését, de amint kész lesz, elsődolgom lesz kirakni a cseréket!
TörlésMaja
Szia!
VálaszTörlésEz a rész is nagyon jó lett, bár a kanapés dolog nekem egy kicsit vicces volt, de annál egyedib is! :D
Alext pedig remélem, ha nem is eltalalta, de legalább egy kicsit súrolta az a kés! :D Johannát, és a humorodat még mindig imádom :"D :D
Szia! (((:
Jaj és még annyit, hogy az IGAZI nevem Lili :"D Csak mert olyan vicces volt vissza olvasnom azt, hogy Johanna! :D ((:
TörlésKöszi :)
TörlésHát igen, a bevonulás nem volt túl mindennapi, de így legalább felfigyeltek Katie-re és Joelre :))
Hú, reméled, hogy Alexet súrolta a kés? :DD Ezen jót nevettem :D a következő részből kiderül, mi történt ;)
igen, sejtettem, hogy nem Johannának hívnak, csak mindenképpen meg akartalak említeni a bejegyzés elején, így muszáj volt ezt írnom... Remélem, nem gond! ;)
Szia! Megint én vagyok a zaklatód.
VálaszTörlésKomolyan hozzávágott egy kést Alexhez? Hát... van egy olyan érzésem, hogy ennek nem lesz valami jó vége.
A rész pedig fantörpikus volt.
További szép napot!
Szia!
TörlésKöszi :) Örülök, hogy ez a fejezet is tetszett!
Jól gondolod, Alexszel kapcsolatban még számíthatsz néhány csavarra ;)
Maja<3