Szívesen csinálnék a bloghoz menüpontokat, de sajnos nem tudom, hogy kell. Nagyon hálás lennék, ha valaki segítene ebben. Ha értesz ehhez, írj nyugodtan!
Ehhez a fejezethez nincs sok hozzáfűznivalóm, maximum annyi, hogy feltűnik benne a kedvenc Kiválasztottam. Valószínűleg elsőre nem lesz mindenkinek szimpatikus, de hát, sosem lehet tudni... :)
Jó olvasást!
Puszi: Maja Taylor
***
-Nos, hogy
tetszik? – kérdezi Leila a fővárosra utalva.
- Wow! –
sóhajt fel Joel. Látszik rajta, hogy teljesen el van ájulva a Kapitóliumtól.
Talán még azt is elfelejtette egy pillanatra, miért is kellett ide jönnie.
- Rondább,
mint tavaly! – morogja Johanna.
- Elmegy… -
mondja Blight.
- Csicsás! –
fintorgok.
A Kapitólium
az a hely, ahol csak akkor lehetsz menő, ha furán nézel ki. A menőségért pedig
bármire képesek az emberek. A fővárosban minden megtalálható, amit csak el
tudok képzelni, és ízléstelen. A legdurvább példa erre a macskabajusz, a
kétméteres körmök, a szivárványos haj, és a neonzöldre festett kutya. Lehet,
hogy valakinek bejön ez a rongyrázás, de szerintem undorító.
-Értem,
szóval tetszik nektek! – mosolyog Leila. Kifejezéstelen arccal nézek rá. Ez a
nő ritka sötét! Körülbelül másfél órája vagyok vele, de már kiborított!
Kinézetre és viselkedésre is olyan, mint egy tipikus kapitóliumi. Folyton
vihorászik, mindenben a jót látja, és teljesen hidegen hagyja, hogy hamarosan
meg fognak ölni minket. A feltűnési viszketegségétől borulok ki a legjobban. Minden
egyes évben több plasztikai műtéten esik át, és mániája felvásárolni az új,
„divatosnak” vélt cuccokat. Most például lila szoknyában, pink blúzban, fekete
karimás kalapban, és kék hajjal feszít. A fővárosban rengetegen odavannak érte,
a folyamatos visítozása és a buta tekintete ellenére. Ha jól emlékszem, néhány
éve meg is választották Panem legszebb nőjének. Hát, ők tudják.
A vonat
gyorsan befut a pályaudvarra, ahol egész szép kis közönség gyűlt össze a Kiválasztottak
tiszteletére. A legtöbb ember vadul integet, csókot dob, vagy éppen egy
Kiválasztott nevét üvölti.
-Honnan
tudják a nevüket? – kérdezem, miközben leszállunk a szerelvényről.
- Leadták az
Aratások ismétlését a tévében, de mi nem tudtuk megnézni, mert bedöglött az a
szar – válaszol Johanna. – Viszont Blight felhívta az egyik győztes haverját,
és kiszedett belőle pár infót.
- Mit
mondott, milyen a mezőny? – faggatózom tovább.
- Az Első és
a Második nagyon erős, mind a négy Kiválasztott önként jelentkezett. A Hármas
srác okosnak tűnik, elvileg kicsit olyan a tekintete, mint a Körzet régebbi
győzteseinek. A Négyes fiú elég titokzatos, de erősnek tűnik, a csaj tizenkét
éves, és egy bajnok lánya. A Tizenkettedikből egy testvérpárt húztak ki, a
többi Körzet aránylag átlagos.
Amint
sikerül átverekednünk magunkat a tömegen, Leila az Átalakító Központba, azon
belül egy Hetes lány feliratú szobába
vezet, ahol három ember, és egy ágy vár rám.
-Helló,
Katie! – üdvözöl egy alacsony, vörös hajú lány. – Mi vagyunk az előkészítő
csapatod. Kicsit kikupálunk, aztán találkozol a stylistoddal!
Nem tudom, a
Kapitóliumban mit jelent a kikupálás, de szerintem így neveznek valami brutális
kínzási módszert, amivel megpróbálják kiszedni a titkokat a lázadókból. Az
eleje még nem is olyan vészes, csak megfürdetnek, aztán egy illatos ágyra
fektetnek, majd nézegetni kezdenek. Megállapítják, hogy iszonyatosan szőrös a
lábam, ezért le is kenik egy meleg folyadékkal. Pár perc múlva pedig fogják, és
egyszerűen lehúzzák rólam. Ugyanezt a procedúrát megcsinálják a hónaljammal is.
Közben persze úgy üvöltök, mintha már most az Arénában lennék. Szerencsére
ezután már nem vár rám semmi veszedelem, leszámítva azt, hogy úgy húzzák a
hajamat a fésűvel, mint más a répát. Azt hiszem, kicsit alacsony a
fájdalomküszöböm.
Mikor az
előkészítő csapatom végez a kínzásommal, kimennek a szobából, a helyüket pedig
egy magas, zöld hajú férfi veszi át.
-Szia Katie!
Adam vagyok! Én leszek a stylistod! – mutatkozik be mosolyogva.
- Szia! –
köszönök.
- Vágjunk is
a közepébe! – kezdi a férfi. – Szóval, mint tudod, a ruháknak a Körzetek
jellegzetességét kell bemutatniuk, de én idén valami egészen mást terveztem,
persze csak ha neked nem gond.
De, igen, teljesen ki vagyok akadva,
hogy nem öltöztetsz fának!, gondolom magamban.
-Sokat
gondolkoztam rajtad, mikor megnéztem az Aratást. – folytatja Adam.- Egészen
megható, és mégis különös volt, amikor elvállaltad, hogy eljössz a Viadalra a
lány helyett. Látszott rajtad, hogy nem azért teszed, mert mindenáron győzni
szeretnél, hanem mert meg akartad menteni az életét. Ez szép gesztus.
- Miranda a
szomszédom… - mondom halkan.
- Katie,
lehetne egy kérdésem?
- Persze! –
bólintok.
- Szeretnél
győzni?
- Igen, de
nem a dicsőségért, hanem, hogy… szóval, érted… nem akarom megadni azt az örömöt
a Kapitóliumnak, hogy meghalok! – válaszolok.
- Ez az! –
csettint Adam. – Tudtam én, hogy jó fej csaj vagy te, és szuper ruhát
készítettem neked! Menj, ott egy próbafülke, vedd fel! Remélem, tetszeni fog!
A
próbafülkébe érve azonnal felkapom az említett ruhadarabot. Kijövök Adam-hez,
majd egy tükörben megnézem magam. Valósággal eláll a lélegzetem, amikor
megpillantom magam. Egy sötétzöld színű kisestélyit viselek. A szoknyarésze
combközépig ér, ehhez csatlakozik egy uszály, ami a bokámat súrolja. Persze nem
olyan, ami az elkényeztetett kapitóliumi sztárokon van a nagy rendezvényeken
meg díjátadókon, inkább olyan… nem is tudom… olyan Katie-s.
Még egyszer
végignézek magamon. Kétségtelen, Adam zseni!
-Na, milyen?
– kérdezi a stylistom vigyorogva.
- Ez valami
fantasztikus! – sikítom boldogan. – Adam, komolyan mondom, te vagy a valaha élt
legprofibb stílustanácsadó! – pörgök egyet, hogy még jobban szemügyre vehessem
a ruhámat. – Gyönyörű lett! Köszönöm!
- Én
köszönöm. Tudod, nem mindenkiben látok annyi fantáziát, mint benned. Különleges
vagy, de jó értelemben. Ez a nyolcadik
évem stylistként, és eddig te vagy a legszimpatikusabb Kiválasztott, akit
öltöztetek. – mondja kedvesen. – Egyébként Johannával volt a legnehezebb
dolgom. Képzeld, egyszer gyomorszájon vágott!
Hangos
röhögésben török ki, most először azóta, hogy elhagytam az otthonomat.
-Na, látom,
jó kedved lett! – szólal meg Adam. – Most viszont menj, egy óra múlva kezdődik
a bevonulás!
Így is
teszek. Szerencsére hamar megtalálom a teret, ahol tartják a bevonulást. Igaz,
nincs túl nehéz dolgom, hiszen az összes Kiválasztott és mentor itt
csoportosul. Mindenhol virágokkal díszített, gyönyörű harci szekerek állnak,
előttük pedig erős, fiatal lovak. Na, igen, a bevonulás a Viadal egyik
legmeghatározóbb része. Most látja meg először a Kapitólium népe élőben a Viadal
versenyzőit. Most derül ki, melyik Kiválasztott szimpatikus nekik, kit érdemes
támogatniuk. A csupa izom gyerekekre
általában valami ledér cuccot adnak, másoknak a szemét, a báját, vagy éppen a
sármját próbálják hangsúlyozni.
Úgy sétálok
a kocsik között, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Közben persze
megfigyelem a többi „szerencsést”, akikkel hamarosan meg kell küzdenem az
Arénában. Először egy magas fiút, és egy csontsovány, göndör hajú lányt
pillantok meg. A ruhájuk nem rossz, legalábbis nekem tetszik. A fiú fején egy
babérkoszorú pihen, és lantot tart a kezében. A lány hosszú, fehér ruhát visel,
kezében pedig egy íjat szorongat. Mint Apolló és Diana – gondolom magamban.
Eszembe jut, hogy Johanna említette, hogy a Tizenkettedik Körzetből egy
testvérpárt húztak ki. Ezek szerint valószínűleg ők azok.
Apropó,
Johanna! Hol a francba van a kocsim és a mentorom? Azt hiszem, Adam ezt
elfelejtette megemlíteni. Gyorsan körbefordulok, hátha meglátom őket.
Körülbelül öt percet keresgélek, mire megpillantom Johanna vörösesbarna haját a
tömegben. Közelebb megyek hozzá, és ekkor észreveszem, hogy nincs egyedül. Vele
van ugyanis valaki, akivel nem kellene találkoznom, mert veszélyes vagyok rá,
legalábbis a Körzetem Békeőrei szerint.
Összeráncolt
homlokkal hallgatja Johannát, a kezeivel néha lazán beletúr a tökéletesen
belőtt, szőkés hajába, és egyszer felnevet. A fenébe, hét év alatt
elfelejtettem, hogy mennyire édes mosolya van Finnick Odairnek! Mert ő
beszélget Johannával. Pont ő! Vajon nehezére esett volna az én drága
mentoromnak mással dumálnia?! Biztos azért csinálja, hogy engem szívasson! Oké,
talán nem. Talán tényleg jóban vannak. Ki tudja? Ő a mentorom, nem akarhat
nekem rosszat. De mit kezdjek Finnickkel? Mit tegyek, ha rákérdez a szerelmes
levélre?
Nyugi, Katie, csak nyugi! – gondolom. Hét év hosszú idő, és ha
hinni lehet a pletykáknak, Finnicknek annyi szeretője volt azóta, hogy nem fog
rám emlékezni. Amúgy is oda kell mennem. Kicsit kínos lenne, ha lekésném a
bevonulást egy ilyen kis apróság miatt.
Lassan,
nyugodtan sétálok a szekér felé, és megpróbálok nem félni. Végül is, ő csak
Finnick. Sok rajongója van, nem fog rám emlékezni. Meg amúgy is, ő legalább nem
akar majd megölni pár nap múlva, a legtöbb jelenlévővel ellentétben, és ami a
legfontosabb, nem fog felismerni. Legalábbis, remélem.
-Sziasztok!
– lépek melléjük kínos mosollyal a fejemen.
- Na, mi
van, nem fulladtál meg a sok parfümtől, amit rád fújtak? – kérdezi Johanna
gúnyosan.
- Túlélem – válaszolok egyszerűen, miközben Finnicket
nézem. Elképzelhető, hogy valaki ennyire jól nézzen ki?
- Azt
hiszem, már ismeritek egymást, - mondja Johanna. – De ha mégis elfelejtettétek
volna a régi, szép emlékeket, akkor Katie, ő Finnick, Finnick, ő…
- Katie-re
emlékszem! – nevet fel a fiú. – Elég feledhetetlen volt az a kis akciója! - kacsint
rám vigyorogva.
Ó, ne! Csak
ezt ne! Hogy a fenébe jegyzett meg? Csak én voltam olyan nyomi, hogy szerelmes
levelet írtam neki? Ne már!
-Öhm… én
igazából már nem… - próbálom menteni a menthetőt.
- Nyugi, tudom!
– mondja Finnick, még mindig vigyorogva. – Nyilván ez nem folyamatos, egyszeri
alkalom volt. De mesélj, mit szoktál még csinálni? – dől neki a szekérnek.
- Ezt hogy
érted? – érzem, hogy a fejem már olyan vörös, mint egy paradicsom.
- Figyelj,
Kate, kiszúrom, ha valaki sokszor csinál ilyesmit… Már, ha érted… - kacsint
rám.
- Katie… -
motyogom zavartan. – És nem értem.
- Helló,
emberek! – lép hozzánk egy fiú, aki azt hiszem, a Negyedikből származik. –
Finnick, Johanna, és… Katie Hope? – néz rám felvont szemöldökkel. Ő is
Kiválasztott, már az öltözékén is látszik, már ha az egy szál fürdőnadrágot
öltözéknek lehet nevezni. Fekete haját
felzselézték, sötétbarna szemeivel pedig kissé idegesítően fürkészi a ruhámat.
Negyedik Körzet, egyértelmű.
-Hé, mi van,
megkukultál?! – csettint egyet a szemem előtt.
- Ja, nem,
csak azon gondolkoztam, hogy honnan tudhatod a nevemet… - mondom.
A Négyes fiú
körülbelül úgy bámul rám, mintha nőtt volna egy harmadik lábam.
-Úgy értem,
neked nem is írtam szerelmes levelet, mint Finnicknek! – csúszik ki a számon.
- Mi? –
kérdezi Finnick meglepetten.
Ha eddig nem
mentem volna át paradicsomba, hát most sikerült.
-Tudod… a
levél… amiről beszéltünk… az előbb… - motyogom. Finnickből azonnal kitör a
röhögés.
- Mi van?
Milyen levél? Hallod, én az Aratásról beszéltem, meg az esésedről! De várj…
akkor te voltál az a kiscsaj a Körúton?
- Öhm… ja,
azt hiszem.
- Várjatok!
– teszi fel a kezét a Négyes fiú. – Szóval körülbelül hét éve Katie írt valami
nyálas levelet Finnicknek, mindketten másról beszéltetek, és te, Katie,
ahelyett, hogy mindent letagadtál volna, bevallottad az egészet, és mindenki
előtt hülyét csináltál magadból! – a fiú gúnyosan felnevet. – Apám, te tényleg
rohadt béna vagy, nem csak az Aratáson láttam úgy! De komolyan, azt hittem, az
az esés csak valami szívatás, de így… Basszus, ez nagyon durva!
- Ahelyett,
hogy lebénázol, Négyeske, elárulhatnád a neved! – üvöltök rá a fiúra idegesen.
- Alex
Emerson – feleli ő lazán.
- Ennél
bénább nevet még életemben nem hallottam! – mondom.
- Miért, a
Hope jobb? – vág vissza Alex. – Még a kísérő is kiakadt a neveden, csillagom!
- Hé,
emberek, mindenki fogja be! – száll be Finnick is a vitába. – Katie, szerintem
most menj el a saját kocsidhoz, és fel ne merj menni a lakosztályomba, mert rád
küldöm a Békeőröket!
- Mi az,
hogy menjen el?! – véd meg Johanna. – Mellesleg a kis mentoráltad egy
tapintatlan paraszt! Mi a jó neki abban, hogy másokat cikiz?
- Te is
mindig cikizel mindenkit! – mondja Finnick.
- Az más, én
győztes vagyok, de ez az Alex, vagy ki egyelőre egy szánalmas kis nyomorék, aki
úgy akar többnek látszani, hogy másokat csesztet!
- Mióta vagy
te ilyen profi pszichológus? – üvölti Finnick.
- Figyelem, megkérnénk a Negyedik és a Hetedik
Körzet mentorait és Kiválasztottait, hogy ne zavarják a nézőket a
dühkitöréseikkel! – mondja egy Caesar Flickerman, a Viadal műsorvezetője a
mikrofonba.
- POFA BE! –
kiáltanak rá a mentoraink.
- Hogy
értetted, hogy ez nem az én kocsim? – kérdezem Finnicktől, de úgy látszik, most
passzív-agresszív üzemmódba váltott, így nem hajlandó válaszolni. Nagyszerű.
- Úgy,
zsenikém, hogy ez az enyém! – forgatja a szemeit Alex.
- Te
hagyjál, veled nem beszélek, mert bunkó vagy! – mordulok rá a fiúra.
- Úristen,
most aztán igazán megbántottál! – kap a szívéhez, és eljátssza, hogy tényleg
fáj neki a beszólásom.
- Hol a
kocsim?! – visítom kissé hisztérikusan.
- Hát nem
itt, az biztos – von vállat Alex lazán. Úgy döntök, az lesz a legjobb, ha
mostantól nem törődök a fiúval. Mindenki érdekében.
- Hé, Katie,
gyere ide! – hallom meg a hátam mögül Joel hangját. Na, végre, egy értelmes
ember!
- Johanna,
nem kellene… - fordulok a mentorom felé, de ő már megint Finnickkel civakodik.
Na, jó, nem
érdekel Johanna! Megfordulok, és elindulok Joel felé.
-Hé, Katie!
– hallom meg Alex hangját a hátam mögül.
- Mi van? –
nézek rá idegbeteg fejjel.
- Aztán el
ne ess nekem! – biccent felém lesajnálóan.
- Rajta
leszek az ügyön! – felelem gúnyosan.
Emerson, ezért még megfizetsz! , gondolom magamban.
Szia! :) Nagyon tetszett a fejezet! :) Várom a kövit! Láttam hogy a Glimmer történeténél írtad, hogy segítség kell a menüponthoz. Ha akarod, cserélhetünk e-mail címet, és segítek neked. ;)
VálaszTörlésHű olvasód: Dodo
Szia Dodo! Köszi, nagyon örülök, hogy tetszik! Már írtam egy Designer oldalnak ezzel kapcsolatba, de ha ők nem segítenek, visszatérünk a témára ;)
TörlésSzia!
VálaszTörlésUuuuuu most talaltam rá a blogodra és HIETETLENÜL tetszik! *-*
De tényleg! Kezdjük ott, hogy már az egy plusz pont, hogy a hetedik körzetről írtál és hogy benne van Johanna! Imádom őt! :D Nagyon jól írsz, van humorod és nem unalmasak a részek! ^^
Az ötleteid egyediek és nagyon jó ötleteid vannak! (:
Egy szóval nagyon jó a blogod, és én biutos, hogy olvasni fogom! :D
Szia! ((:
Ui.:Bocsi az esetleges elírásokért/hibákért mert nagyon gyorsan írtam! :D (:
Szia Johanna!
TörlésKöszönöm, nagyon jólesik, amit írtál :*
Amúgy pont Johanna miatt akartam a Hetedik Körzetről írni, mindenképpen őt akartam mentornak, mert nekem is az egyik kedvenc szereplőm <3
Örülök, hogy tetszenek az ötleteim és a humorom, és még egyszer nagyon -nagyon köszönöm, hogy olvasod a blogom! Amúgy a tied is szuper, amikor elkészül a blog designja és egyben a menüpontok is, benne lennél egy cserében? :)
Igen persze! ((:
TörlésÉn rögtön ki is raklak ha megadod a blogod URL címét! ^^ (:
Nagyon örülök, hogy tetszik a blogom!! (((:
lazadaskezdete.blogspot.hu
Törlésbár nem biztos hogy ez az, még nagyon új vagyok a bloggervilágban, szóval ha mégsem ez az, akkor bocsii!
Http://lazadaskezdete.blogspot.com/
Törlésez az URL-cím, most találtam meg :)
Szia :)
VálaszTörlésIgeeen, most tartok itt :D
Hat, ez szuper resz volt.
Emerson, ezert meg megfizetsz. Szinte hallottam az ordogi hangot.
Katie egy kicsit magamra emlekeztet a benasagaval. Eskuszom, mintha magamat latnam. Siman kepes lettem volna en is bevallani Finnicknek, hogy szerelmes levelet irtam neki.
(amit, persze nem tettem :D)
Puszi: Lauren W.
U.i.: bocsi az ekezet hianyokert
Szia!
TörlésKöszi :)
Amúgy Katie karakterét részben magamról mintáztam. Igen, néha én is iszonyat béna tudok lenni :D
Puszi: Maja :*
Szia! Megint én.
VálaszTörlésNem tudom... hiába szeretnék belekötni a blogba, nem sikerül. És ez jó. Nagyon jó.
Imádom a stílusodat, Finnicker meg méjobban. Szóval nálam nagyon nyerő vagy.
Írni tudsz. Humorod van. A téma jó. Miről kell itt még beszélni?
Ui.: a kedvencem az, mikor elkezdenek civakodni, és Katie kikotyogja, hogy ő bizony írt egy szerelmes levelet Finnicknek.
További szép estét
Szia!
TörlésKöszi, nagyon aranyos vagy, hogy így gondolod :)
Hát, mondtam, hogy az aratásos affér csak a kezdet volt Katie bénaságában ;DD
Köszi a kommentet!
Maja<3