tag:blogger.com,1999:blog-5005926629291419022024-03-14T02:19:33.387+01:00A lázadás kezdete /BEFEJEZETT/ Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.comBlogger43125tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-64259628929423472482016-03-01T16:50:00.004+01:002016-03-01T17:09:03.176+01:00Búcsú és köszönet<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kedves Olvasóim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyik szemem sír, a
másik nevet, miközben ezeket a sorokat „papírra” vetem. Nem is tudom, mit
írhatnék, annyi gondolat kavarog most a fejemben a bloggal és egyéb dolgokkal
kapcsolatban. Nem szeretnék valami szedett-vedett kis „beszédet” összehordani,
úgyhogy kezdem az elejétől, 2014. augusztus 20-tól, a naptól, melyen
létrehoztam <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A lázadás kezdete </i>nevű
oldalt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szóval, mikor
regisztráltam a bloggerre, az első dolgom volt kitölteni az adatlapomat, csak
utána kezdtem bele a blog szerkesztésébe. Emlékszem, alig értettem, hogy akkor
most mi van, miért kell sablonokat beállítani, hogy kell fejlécet szerezni,
hogy hozzak létre normális, szemrevaló színvilágot. Hosszú hónapokba telt, mire
gyönyörű kinézete lett a blognak. Eleinte alig lehetett pár szót kivenni a
háttérben kanyargó, szürke minták miatt. Aztán persze ez is megoldódott </span><span style="font-family: "wingdings"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-char-type: symbol; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span></span><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A történeten nem
agyaltam túl sokáig, amikor egy júliusi napon létrehoztam a gépemen a történet
mappáját, szinte már megvolt a fejemben, hogyan alakítom majd a főszereplők
sorsát, miként keserítem meg az életüket. Persze, időközben eszembe jutott még
egy-két ötlet, melyeket beépítettem a történetbe. Viszont a fő mozzanatokon alig
változtattam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Most akkor kicsit a
szereplőkről és a nevük eredetéről… Kezdeném mindjárt a mi kedves
főszereplőnkkel, Katie Hope-pal, akit Lauren Write szavaival élve, akár a
remény lányának is nevezhetnénk. Nos, meg kell, hogy mondjam, a lány különösen
közel került a szívemhez, szerintem még egyetlen karaktert sem szerettem meg
annyira, mint őt – na, jó, talán Alex ez alól kivételt képez. A lány
személyisége nem okozott nagy fejtörést, mindig is tudtam, hogy egy egyszerű,
az átlagosnál bénácskább főhőst szeretnék, akivel bárki könnyen tud azonosulni.
Katie nem kiemelkedően okos, szép, bátor, még csak figyelemfelkeltőnek sem
nevezhetnénk. Mégis van benne valami, ami kiemelte a társai közül, aminek
segítségével megnyerhette a Viadalt: az, hogy még ha tudat alatt is, de hitt a
reményben, abban, hogy legyőzheti a zsarnokságot, és megtalálhatja a
boldogságot. Sokan kérdeztétek tőlem, mégis mi vezetett arra a döntésre, hogy
megöljem (<s>leszámítva persze, hogy pszichopata vagyok :D )</s>. A kérdésre
még mindig csak azt tudom felelni, hogy Katie-nek úgysem lehetett volna boldog,
teljes felnőttkora Alex nélkül, és jó eséllyel a Nagy Mészárlást követően
megölik Snow emberei, hiszen mindvégig nyíltan a lázadók pártján állt. A
nevének nincs túl különös eredete: a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hope</i>
ugyebár reményt jelent. Azért választottam ezt vezetéknévnek, hogy rámutassak a
tényre, miszerint Katie nem önként került bele ebbe a rendszerbe, valamilyen
szinten meg volt írva a sorsa, már a születése előtt egyértelművé vált, hogy ő
bizony egy nap fontos szerepet fog betölteni a béke eljövetelében. Persze, nem
kötelező hinni az ilyenekben, de szerintem azért van benne logika. A Katie-n
nem agyaltam sokat, mindössze kiválasztottam a legkönnyebben megjegyezhető
angol nevet. Utólag belátom, ez nem volt túl okos döntés számomról, de most már
mindegy.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex Emerson-nal
hasonlóan jártam. Sosem akartam túl bonyolult nevű főszereplőket, így hát
ráragasztottam a lehető legegyszerűbb angol keresztnevet, ami azért eléggé
markánsan, férfiasan hangzik ahhoz, hogy mellé tudjuk képzelni a tenger
királyának csodaszép, csokoládébarna szemeit, melyek néhanapján idegesen,
máskor kedvesen ragyognak, és ébenfekete haját, mely még kócosan is vadító
látványt nyújt. A fiú személyisége magától értetődött. Sosem akartam egy első
látásra szimpatikus, kedves, aranyos, cuki, stb. karaktert, ugyanis úgy
gondolom, nem tudnék ezzel azonosulni. Egy olyan sztorit akartam alkotni, ami
akár a valóságban is megtörténhetne, ha létezne az Éhezők Viadala – de
szerencsére nem létezik. Más esetben biztosan az elsők között kiválasztanának,
amennyire mázlista vagyok…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ha nem bánjátok, több
szereplő életét nem nagyon elemezném ki, hiszen mégis csak ők ketten voltak a
főhősök, ha úgy vesszük, nagyrészt nekik köszönhető, hogy így alakult a
történet végkimenetele. Persze, azért a mellékszereplőkről sem illik ám
elfeledkezni, hiszen nekik is kulcsfontosságú jeleneteket köszönhetünk. Ott van
például Miranda; akinek „köszönhetően” Katie bekerült a Kiválasztottak közé,
Valter; aki felnyitotta szeretett szomszédja szemét az igazsággal kapcsolatban;
a rettenthetetlen Samira, aki lerántotta a leplet Snow zsarnokságáról, olyat
téve ezzel, amire még sosem volt példa; Johanna, akit a folyamatos kötekedése
ellenére lehetetlen nem szeretni; Finnick, aki szintén rengeteg segítséget
nyújtott Katie-nek, még ha ezt a tőle megszokott, titokzatosan vonzó stílusában
tette is; és persze Snow elnök, a főgonosz, aki rendesen megkeserítette a
főhősnő életét mind az Arénában, mind a játék után. Nem állítom, hogy mind
tökéletes szereplők, hiszen tele vannak hibákkal, amiket sok esetben nem
sikerült kijavítaniuk. Mint már említettem, nem szeretnék róluk ódákat írni,
legyen annyi elég, hogy én közülük Samirát és Jaredet kedveltem meg a
legjobban. Talán azért alakult így, mert korban ők állnak hozzám a legközelebb,
talán mert kissé „zakkantan” viselkedtek, az igazat megvallva lövésem sincs,
miért ők állnak a legközelebb a szívemhez. Persze a többieket is imádom, fájt
is a szívem, amikor megöltem őket. Nem tudom, normálisnak mondható-e, de néhány
karakter halála igencsak megviselt, hiszen nap, mint nap írtam róluk, olyan
volt, mintha a gyerekeim lennének (Maja nagyon romi). Persze, azért megöltem
őket, mert így diktálta a történet, meg amúgy is, túl meseszerű lett volna, ha
mindenki túléli. Igaz, hogy ez csak egy fanfic, de azért nem szabad
elfelejtenünk, hogy az Éhezők Viadaláról beszélünk. Pont ugyanolyan, mint egy
évvel később: egy kegyetlen, szadista játék, melyet csak a legerősebbek
élhetnek túl. Személy szerint a trilógia minden egyes mondatát imádom, nagyon
sokat jelentenek nekem a könyvek. Komolyan, a THG visszavezetett az olvasás
világába, amikor anno, tizenkét éves koromban megkaptam a szüleimtől
karácsonyra. Akkoriban kicsit fanyalogtam a könyvektől, magam sem tudom miért.
Abban a pillanatban viszont, amikor kinyitottam, és beleolvastam, nem bírtam
letenni, csak úgy faltam a sorokat, és nagyjából egy hét leforgása alatt
kiolvastam az egész trilógiát. Hűha, srácok, ha egyszer csak fele olyan
lebilincselően tudnék írni, mint Suzanne Collins, már akkor repdesnék az
örömtől! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rengetegen
kérdeztétek tőlem az utolsó részek kapcán, mi a tervem a jövőre nézve, mihez
kezdek, miután befejezem <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A lázadás
kezdeté</i>-t. A válaszom továbbra is változatlan: mindenáron folytatni fogom a
blogolást. Mindig is érdekelt az írás világa, de igazán tavaly nyáron szerettem
meg annyira, hogy elkezdtem komolyabban foglalkozni vele, ekkor írtam meg a
blog első fejezeteit. Teljesen magával ragadott az élmény. Imádom, hogy van egy
saját kis világom, saját szereplőkkel, akiknek a saját fantáziám szerint
alakíthatom a sorsát, mindenben én döntök. Emiatt is került a nevem mellé a
Főjátékmester jelző. Egy kedves bloggerina egyszer azt mondta, az írók bizonyos
szempontból nézve rettentően hasonlítanak a Játékmesterekre – azt tesznek a
karaktereikkel, amit csak akarnak, mindennemű következmények nélkül. Ezzel az
állítással maximálisan egyetértek, a történetet visszaolvasva pedig biztosra
veszem, hogy ha betölteném az ominózus posztot, a Kiválasztottak elég gyakran
emlegetnék az anyukámat! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De visszatérve az
előző témára, amiről zseniálisan eltereltem a figyelmet – igen, a gondolataim
már csak így működnek, ezért firkantom le mindig egy helyes kis jegyzetfüzetbe,
amikor eszembe jut valami, mert a végén még teljesen kimenne a fejemből.
Természetesen a világ összes kincséért sem hagynék fel ezzel a szuper hobbival,
jelenleg is aktívan tevékenykedem az <i style="mso-bidi-font-style: normal;"><a href="http://orszagokviadala.blogspot.hu/">Országok viadala</a> </i>című blogon, amit Lilivel és Sofiával közösen írok. Ebben a
történetben a brazil Arabella Asesino szemszögén át élem az életem. Aki már
belenézett a történetbe, tudhatja, hogy a lány szöges ellentéte Katie-nek, ezt
remekül bizonyítja az alábbi idézet: „Természetesen semmi közöm a halálához…
Talán csak egy kicsi… <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egy icipici.</i>”.
Nos, igen, és ezt az első fejezetből szedtem :D Természetesen, nem csak
fanficekkel tervezem elárasztani az internetet, több saját történet ötlete is
kirajzolódott már a fejemben, de ezekre valószínűleg majd csak később kerítek
sort, miután befejeztük az OV-t. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Most pedig, hogy
közeledünk a végéhez, jöjjön a legfontosabb rész, amit szándékosan nem akartam
elárulni az elején! Hatalmas köszönettel tartozom ugyanis néhány embernek, akik
fontos szerepet töltöttek, és töltenek be a mai napig az életemben, és a blogos
„karrieremben” egyaránt. Vágjunk is bele!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elsősorban a
szüleimet említeném meg, akik megajándékoztak a világ legklasszabb
könyvsorozatával, emellett pedig elolvasták a történetemet, meg úgy általában,
törődnek velem, és nem hagyják, hogy elkallódjak! Mindig anya az, akinek
elsőként a kezébe adom a laptopomat, mindig ő olvassa át először a fejezeteket,
és kőkeményen véleményt is nyilvánít a dolgokról. A tesómnak is szeretném
megköszönni, hogy mindig mellettem állt, és támogatott a blogolással
kapcsolatban, és őszintén rajongott egyes szereplőkért, másokról meg
rezzenéstelen arccal közölte a tényt, miszerint: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ez pszichopata!</i> Igen-igen, tudom, hogy amikor ezeket a sorokat
olvasod, vigyorogsz, mint a vadalma, elvégre megemlítettelek a blogomban! De
örülj csak nyugodtan, megérdemled!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A következő személy,
akinek szintén köszönettel tartozom, és hálám élete végéig üldözni fogja, az
unokatesóm, aki a világ legviccesebb, és legimádnivalóbb embere! Ő volt az
ugyanis, aki segített létrehozni a blog felületét – komolyan, ha nincs, még
mindig itt szerencsétlenkedem! Valamint, azért is hálás vagyok neki, hogy
olvassa a történetemet, mindenben támogat, és hogy pár hete megjósolta nekem,
hogy az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Országok viadala </i>szereplői
közül Carlosszal illenék össze a legjobban – lehet irigykedni ;D </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Még rengeteg ember
van, akik segítettek nekem, méghozzá a kommentelők és a feliratkozók: Viki,
Swarley, Alexa, Kiwi, Thea, persze a három csodálatos barátnőm, Lauren, Lili és
Sofia. Nekik is mindent nagyon szépen köszönök <3 Laurennek, Lilinek és
Sofiának különösen nagy hálával tartozom, amiért meghallgatták a
siránkozásomat, amikor valami nem úgy alakult az életemben, mint ahogy azt
elterveztem, és amiért mindenben támogattak. Köszi, lányok, imádlak
benneteket<3 </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Még kismillió
embernek mondhatnék köszönetet, hiszen eszméletlenül sokan kattintottak az
oldalamra, szám szerint 9702-en, és közülük 18-an fel is iratkoztak. De nem
szaporítanám tovább a szót, hiszen úgyis ugyanoda lyukadnék ki a végén. Hogy
Katniss-t idézzem, bár az ő cinizmusát mellőzve:</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #5f5f5f; font-family: "arial black" , "sans-serif"; font-size: 48.0pt; line-height: 115%;">Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mindenkit puszil a világ egyik leghálásabb írónője: Maja
Tankwall</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-51618353047951351482016-02-23T15:48:00.000+01:002016-02-23T15:48:08.395+01:00Best of ALKSziasztok!<br />
Meg is érkeztem a második különkiadással. Mint ahogy a címből is látszik, ezennel a kedvenc jeleneteimet, aranyköpéseimet gyűjtöttem össze, amit a történet szereplői mondtak/gondoltak, ami velük történt ez alatt az idő alatt. :)<br />
<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Teljesen
belezúgtam, így hát írtam is neki egy szerelmes levelet, amit oda is adtam neki
a Győzelmi Körúton, a beszéde után.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-Köszi, ez
igazán kedves!- vigyorgott rám kissé zavartan, én meg a nyakába ugrottam, mint
valami idióta. Azt hittem, ez most azt jelenti, hogy ő is szeret engem. A
Békeőröknek kellett lerángatniuk a fiúról, mindezt az egész Körzet szeme
láttára. Kicsit ciki volt. <i>Kicsit</i>.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Igen – válaszolok
kifejezéstelen arccal. – Én megyek a Viadalra!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sosem leszek szerelmes!</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">,
fogadom meg magamban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">- Várjatok! – teszi fel
a kezét a Négyes fiú. – Szóval körülbelül hét éve Katie írt valami nyálas
levelet Finnicknek, mindketten másról beszéltetek, és te, Katie, ahelyett, hogy
mindent letagadtál volna, bevallottad az egészet, és mindenki előtt hülyét
csináltál magadból! – a fiú gúnyosan felnevet. – Apám, te tényleg rohadt béna
vagy, nem csak az Aratáson láttam úgy! De komolyan, azt hittem, az az esés csak
valami szívatás, de így… Basszus, ez nagyon durva!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-Hé, Katie!
– hallom meg Alex hangját a hátam mögül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mi van? –
nézek rá idegbeteg fejjel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Aztán el
ne ess nekem! – biccent felém lesajnálóan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Csodálatos
látvány tárul a szemem elé. A foteleink ugyanis felemelkedtek a szekérről egy
állvány segítségével. De ez még nem minden. Az állványon ugyanis nagy, színes
betűkkel az alábbi felirat olvasható: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Katie
és Joel, a Hetvenharmadik Éhezők Viadalának bajnokai!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Eszembe
jutnak Adam szavai. Úgy teszek, mintha én is bajnok lennék. Nyugodt.
Kiegyensúlyozott. Bátor. Büszke. Nem lehet nekem parancsolni. Nem vigyorgok,
mint egy idióta, csak azért, mert ezt várják el tőlem! Bajnok vagyok, tehát azt
teszem, amit helyesnek tartok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nem az
vagyok, akinek látszom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Miért?
Vámpír vagy? – csúszik ki a számon. A francba! Hogy lehetek ilyen hülye?! Ja,
Finnick biztosan vámpír! Hogy kérdezhettem ekkora baromságot? Idióta vagyok.
Pff.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Én </i>nem, de ismerek egy győztest, aki az!
– röhög fel a fiú.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Szorosabban
hozzábújok, ő pedig felemeli az államat, és mélyen a szemembe néz. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mit akarhat most?</i> – fut át az agyamon,
aztán beugrik. Meg akar csókolni! Tutira azért néz így rám, és azért vigasztalt
meg!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Olyan jó,
hogy te normális vagy! – suttogom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Kösz –
bólint, de nem csinál semmit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> Úgy
döntök, a kezembe veszem a dolgokat. Miért is nem tehetném meg én az első
lépést? Végre megtehetem azt, amire már hét éve vágyok! Átölelem a fiú nyakát,
majd közelebb hajolok hozzá, és megcsókolom őt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hogy mi a
legnagyobb kívánságom? – dől neki az ajtófélfának. Gondolkozik egy kicsit, majd
lemondóan megrázza rövid, barna tincseit. – Nem fontos, meg aztán úgysem tudnád
teljesíteni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Azért
megpróbálhatom! – nézek rá aranyosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Amennyiben
nincs nálad egy kézigránát, amivel felrobbantod Snow csicsás kis palotáját,
inkább ne próbálkozz! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mielőtt
belépne a Játékmesterekhez, hátrafordul, és megajándékozza a mezőny jelenlévő
tagjait egy kissé egoista, mégis szívdöglesztő mosollyal. <i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindannyian tudjuk, hogy
fantasztikus leszek, még a maximális tíz pontnál is többet kapok, és négy nap
alatt megnyerem a Viadalt. Ez van, szívtátok. Majd úgy öllek meg benneteket,
hogy ne fájjon. </i>– mintha ezt akarná üzenni a tekintetével (Alex)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Én is köszönöm, Mr. Crane! – vigyorgok a tükörképemre diadalittasan. – Nagyon
szépen köszönöm!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hoppá, de
dögös itt ma valaki! – vigyorodik el Finnick, amint meglát minket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Egoista! –
bokszol bele Johanna a karjába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Katie-ről
beszéltem, de jó a meglátásod, Johanna! – kacsint rá a mentoromra. A lány
unottan megcsóválja a fejét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Köszi,
Adam tervezte! – forgok egyet a ruhámba, hogy még jobban szemügyre vehesse. -
Tetszik?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mi az,
hogy! Komolyan mondom, ha nem lenne itt ennyi ember, letépném rólad! – kacsint
rám. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Olyan vörös
leszek, mint egy paradicsom. Oké, örülök Finnick dicséretének, de azért ez
túlzás! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-Pofa be,
Odair! – szólal meg Johanna és… Alex.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Anya
soha sem hazudik, és attól, hogy fiatal vagyok, nyerhetek. Ez a Viadal
jelmondata. Sose hagyjon el a remény! A remény örökké élni fog, bár sokan nem
hisznek benne. De én be fogom bizonyítani, hogy igenis létezik. – Naomi Cowell </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-…
azt hiszem, tényleg ő a legfontosabb nekem. Ha lehetne egy kívánságom, azt
kérném, legyen mostantól jó sorsa, és ne éhezzen! Persze ezt nem adhatom meg
neki… - Gyönyörű, sötétbarna szemeivel most néz bele először a kamerába. – Azt
hiszem, most már a drága nézőket majd megeszi a fene, annyira kíváncsiak, hogy
kiről is beszélek… - A közönség hangosan tapsolni kezd, néhányan bátorítóan
bekiáltanak valamit.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Jó, rendben van,
elmondom! – teszi fel a kezét a fiú megadóan. Mindenki visszatartott
lélegzettel várja a szaftos pletykákat, Alex viszont meglepő válasszal
hozakodik elő. – Az öcsém, Jared. Róla beszéltem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Miért
jöttél? Ha nyomozni, hogy mi van a mentorod és köztem, kopj le! Nincs köztünk
semmi, nem járunk, nem kavarunk, csak megcsókoltam, mert ő volt az egyetlen
értelmes ember az egész rohadt Kapitóliumban! – Katie Hope</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Poharak
koccanását hallom, miközben rájövök valamire. Egy galád, sátáni tervre. Rólam
volt szó. A halálom lesz a Viadal csúcspontja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Aludj jól, Pandalány! – Alex Emerson</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Óriási
morajlás rázza meg az Aréna csendjét. A véres kezemre pillantok, majd Pablóra,
aki hozzám hasonlóan értetlenül áll az események előtt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> Az
égre emelem a tekintetemet. Látom, hogy valami őrült sebességgel közeledik
felém. Mire észbe kapok, egy nagy, kerek dolgot tartok a kezeim közt. A halott
lány fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Leírhatatlanul
nagy dühöt érzek a Kapitólium iránt. Rádöbbenek, hogy mit is jelent ez az
egész. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Joel halott.</i> Nem mosolyog rám
többet, és nem vágja a fejemhez, hogy hazudtam neki, amiért nem mondtam el neki
az igazságot Finnickkel kapcsolatban. Nem kémkedik a Kiválasztottak után, és
nem áradozik többé Melanie-ról. Nem fog elsétálni a szüleivel a házam előtt, és
nem segít Mirandának a leckében. Nem szed többé virágot a mezőn. Nem eszik, nem
iszik, nem alszik többé. Azaz, mégis: Joel már örökké aludni fog. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mert megölték.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Azon kapom magam, hogy sírok, sőt mi több, bőgök. Úgy hullanak a könnyeim, akár
egy záporeső. Érzem, ahogy lemossák a Tízes lány vérét az arcomról. Nem
érdekel, hogy hülyén nézek ki, nem érdekel, hogy koszos vagyok, nem érdekel
semmi. Csak Joel. Elviselhetetlenül fáj beismernem az igazságot, hogy már soha
többé nem fogok találkozni a szeretett kis Körzettársammal. Elvették tőlem!
Elvették tőlem a rohadékok! Azt hiszik, hogy ezzel vége, de nagyon tévednek! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-Anya,
apa, és papa! Remélem, tudjátok, hogy benneteket szeretlek a legjobban az egész
világon! Ezennel szeretnék ünnepélyesen bocsánatot kérni, ha valamivel
megbántottalak benneteket, esküszöm, nem volt szándékos. Sosem fogom
elfelejteni azt a napot, amikor apa hajójával kimentünk egy szigetre, és vagy
egy hétig ott éltünk. Sátoroztunk, szalonnát sütöttünk, úsztunk a tengerben, és
rengeteget mókáztunk. Úgy éreztem, olyan az életem, mint minden normális
gyereknek, akik nem ebbe a szörnyű világba születtek. Valamiért veletek minden
olyan szép, nyugodt, és vidám volt. Alig veszekedtünk, mindenben támogattatok,
és sokat segítettetek nekem. Igazán köszönöm! Biztosra veszem, hogy egész más
ember lennék, ha ti nem álltatok volna mellettem! Mindenkinél jobban szeretlek
benneteket, és ezen még a halál sem fog változtatni! Ja, és ne haragudjatok
Katie-re, amiért pár perc múlva végezni fog velem! Nem az ő hibája, és nem is
Finnické. Erről egyedül a Kapitólium tehet.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Nem szeretnék az összes barátomhoz és ismerősömhöz külön beszélni, de
azért annyit elmondok, hogy benneteket is nagyon szeretlek! Boldognak érzem
magam, amiért a Negyedik Körzetbe születtem. Önök, kedves Nézők el sem tudják
képzelni, milyen csodálatos az a hely! Minden reggel a sirályok vijjogására
keltem, és mivel közvetlenül a tenger mellett lakunk, ébredés után az első utam
azonnal a csapongó hullámokba vezetett. Sokszor találkoztam a Körzet
leghíresebb győzteseivel, és igazán jó viszonyt ápoltam velük. Soha sem fogom
elfelejteni, hogy tanítgatta Finnick a fiúknak a szigonyvetés és a halászat
fortélyait, hogyan segített Annie felismerni a jövő Kiválasztottainak az ehető
növényeket, és a remek búvóhelyeket, miként tanította meg őket Mags néni a
horgonykészítés művészetére. A többi bajnok is sokat segítkezett, de az ő
tanításuk a leghatékonyabb, legalábbis szerintem. Remélem, Alex tudja majd
alkalmazni őket. Kedves kapitóliumi polgárok! – fordul a nézők felé. – Kérem,
támogassák azt a fiút, mert mint ahogy azt Katie is megmondta, megérdemli a
győzelmet! Megérdemli, hogy a Viadal végeztével meghallgathassa a monológomat.
Alex, tudom, hogy te sem akartál a Viadalra jönni, ám ennek ellenére
rengetegszer feliratkoztál, mert meg akartad menteni az öcsédet az éhezéstől.
Ezt becsülöm benned a legjobban: az önzetlenségedet. Biztosra veszem, hogy a
szíved választottjával is rendeződni fognak a dolgok, és előbb-utóbb ő is beléd
szeret. Sőt, szerintem már most is így érez irántad, csak még nem jött rá! Sose
hagyjon el a remény! Ez a Viadal jelmondata, de ez nem csak az Arénában töltött
hetekre igaz, hanem az egész életedre. És mindenki más életére is! Jegyezze meg
mindenki, soha sem szabad feladni! Örökké küzdeni kell, csak úgy érhetjük el a
célunkat! Ha feladjuk, nem lesz belőle semmi. Ha viszont rendíthetetlenül
tovább csináljuk az elképzelésünket, a munkánk előbb-utóbb meghozza a
gyümölcsét. Szóval, hajrá, Alex, vedd le a lányt a lábáról, és egy percig se
kételkedj magadban! Ja, és nyerd meg a Viadalt! – Naomi Cowell</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Most
jövök rá, hogy mit is akar Naomi valójában. Hogy ki is volt ő. Nem egy bátor,
magabiztos harcos, aki az egyik győztesnek a lánya, hanem egy szerencsétlen,
kicsi lány, akit a Kapitólium belehajszolt a Viadalba az édesanyja miatt. Aki
úgy tett, mintha semmitől sem félne, és elhinné, hogy győzhet. Naomi pont
ugyanolyan, mint a többi tizenkét éves áldozat. Megpróbál aranyosnak tűnni, de
a lelke mélyén gyűlöli a Kapitóliumot, csakúgy, mint a többi Kiválasztott.
Rájött, hogy őt is tönkretennék, mint a többi bajnokot. Ezért akar meghalni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Kitör
belőlem az összes indulat. Az áldozatomra borulok, és keserves zokogásba
kezdek. Úgy szaladnak végig a könnycseppek az arcomon, akár egy vízesés. Érzem,
hogy mindennek vége. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Öltem.</i> Nem
kényszerítettek rá, nem tanácsolta senki, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">önszántamból
</i>vettem el Marcustól az életét. Vége mindennek. Joel, Naomi, Marcus
meghaltak, és velük együtt a lelkem is eltávozott az örök vadászmezőkre. Egy
szemét gyilkos vagyok! Rádöbbenek, hogy egy kicsivel sem érek többet
Finnicknél, Johannánál, Blight-nál, sőt még Enobariánál sem. Ők is gyilkosok,
pont úgy, mint én.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az égre
emelem fátyolos tekintetemet, majd újra Marcusra nézek. Hirtelen felindulásból
rázni kezdem a holttestet, és közben üvöltök, mint a sakál. Vissza akarom hozni
őt az életbe. Vissza akarom hozni, mert bocsánatot kell kérnem tőle, amiért
ilyen kegyetlenül megkínoztam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Fogd
már fel, csillagom, hogy ez az Aréna! Itt mindenki öl, kivétel nélkül! Te is
beálltál a sorba, és akkor mi van? – Alex Emerson</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-Azért
ennyire ne olvadj el látványosan, oké? – vigyorog rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Én
igazából nem… - kezdenék magyarázkodni, de a fiú a szavamba vág.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nyugi,
Katie, semmi baj! Megszoktam már, hogy az összes lány megbámulja a csodás
testemet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Unottan forgatom a szemeimet. Hiába egy
Adonisz, ő akkor is örökké Alex marad, a gúnyos, megalázó beszólásaival együtt.
Ezen lehetetlen változtatni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Sokkal
jobban járna mindenki, ha halott lenne. Annyi embertől vette el az életét, ő is
megérdemelne már egy kis szenvedést! Még nem döntöttem el, hogyan vagy mivel
kínzom meg, de ami késik, nem múlik! – beszél tovább.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Igazán
fantasztikus vagy! – gúnyolódik Alex.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Kussolj,
Négyeske, még nem is tudjátok, kiről van szó!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Egyrészt,
ha én Négyeske vagyok, te Tizenketteske! – vág vissza a fiú. – Másrészt pedig
nem nehéz kitalálni. Cara, vagy Tiffany.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem éppen!
– vigyorodik el Samira.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Akkor? –
kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Tudjátok,
van egy velejéig romlott ember Panem-ben, aki sokkal, sokkal gonoszabb, mint a
két Hivatásos lány együttvéve. Hány ember halála szárad, például, Cara lelkén?
Négy? Esetleg öt? Több ezer ember, na, az már valami!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Samira –
suttogom halkan. – Snow-ról beszélsz, ugye?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Okos lány
vagy te, Katie, mindig is tudtam! – kacsint rám. – Amint kijutok az Arénából,
első dolgom lesz, hogy elvágjam a torkát annak a rohadéknak!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Eddig
életedben összesen kétszer csókolóztál. Egyszer a srác akart megenni téged, a
másikat te akartad lenyelni. Szeretném, ha úgy halnál meg, hogy valaki <i style="mso-bidi-font-style: normal;">rendesen</i> megcsókolt. – Alex Emerson</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Tudom – </span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">sóhajtott fel
(Mr. Johnson) keserűen –<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> De az igazság
néha borzasztóan fájdalmas tud lenni…</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-Panem népe!
Meg kell, hogy tudjanak valamit! Az, akit magunk istenként tisztelnek, egy
nyámnyila féreg, aki még egy ártatlan, tehetetlen, tizennégy éves Perembelitől
is retteg! Igen, mélyen tisztelt elnök úr, jól hallotta! Ön retteg tőlem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meglepő módon nem üvöltözik, még csak meg sem
emeli a hangját. Szépen, artikulálva formálja a szavakat. Olyan, mintha tudná,
hogy nagy dolgot visz véghez ebben a percben. Egyszer sem bicsaklik meg a
hangja, és olyan határozott, mintha egy igazi forradalmár lenne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Samira, mint forradalmár.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> Nem is rossz ötlet! Képes lenne rá, ebben biztos
vagyok. Megvan az ereje és a bátorsága, a magabiztosságáról nem is beszélve. És
nem lehet rossz harcos, ha már egyszer kilenc pontot kapott a Játékmesterektől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-Retteg,
máskülönben miért akarna megöletni? – folytatja. – Ha nem félne, tudná, hogy
idő kérdése, és úgyis meghalok, nem számít ez a pár nap. Ön most akar holtan
látni, ebben a pillanatban. Mert fél! Fél, hogy még a tegnapinál is nagyobb
botrányt csapok, és bevonom a dologba Alexet és Katie-t is, netán az összes
Kiválasztottat magam mellé állítom, beleértve Carát, Pablót, és Tiffanyt! Aztán
felvonulunk a Bőségszaru tetejére, körbe állunk, megfogjuk egymás kezét, és azt
kiabáljuk,<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Le a Kapitóliummal!</i> Csodás
lenne, nem igaz? – vigyorog gúnyosan. – Kár, hogy csak egy álom, ami soha sem
fog megvalósulni. De vigyázzon, elnök úr! A lázadás elkezdődött, méghozzá a
Nyolcadik Körzetben! Van egy rossz hírem az Ön számára: folytatódni fog! Lehet,
hogy még ma, lehet, hogy holnap, vagy akár egy év múlva, nekem mindegy. A
lényeg az, Panem polgárai, hogy ragadjanak fegyvert, és harcoljanak az
igazságtalanság ellen! Vegyék be a Kapitóliumot, és győzzék le Snow-t!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Én is! –
csatlakozik Alex. – Megígérem, ha megnyerem a Viadalt, megölöm Snow-t,
mindenáron!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Megteszem
– ismétlem önmagam. – Érted, Samira. Meg Mirandáért, és Jaredért. Meg a többi
gyerekért. Panemért!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Teljesen ösztönösen megcsókolom a három
középső ujjamat, és a szövetségeseim felé emelem őket. Samira és Alex ugyanígy
tesznek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-A békéért!
– suttogja Samira erőtlen, elhaló hangon, majd lassan, fájdalmas nyögések
közepette lehunyja nagy, barna szemeit. Örökre. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Képtelen
lennék szavakkal leírni, mit érzek ebben a pillanatban. Fájdalom? Hiányérzet?
Szomorúság? Talán, de van, ami mindezeknél erősebben él bennem: a bosszúvágy.
Tudom, hogy csak akkor adok méltó emléket Samira halálának, ha beváltom a neki
tett ígéretemet. Meg kell ölnöm Snow-t! Nem egy év múlva, nem tíz év múlva,
hanem most, minél hamarabb! Még a Hetvennegyedik Viadal előtt, mert akkor már
nem kell több ártatlan gyereknek meghalnia miatta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A
szövetségesem mögém úszik, és hátulról átöleli a derekamat. Az érintésétől
egyszeriben bizseregni kezd a testem. A fejét a vállamra helyezi, amitől még
jobban úgy érzem, el fogok ájulni, de nem a színjáték kedvéért. Puha ajkát
végighúzza a nyakamon, majd a fülembe suttogja:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Attól,
csillagom, hogy nem fulladsz meg egy pocsolyában, még nem vagy mindjárt a
tenger királya!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- De jók az esélyeim!
– teszem fel a mutatóujjamat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Majd
meglátjuk! – mondja, és azon nyomban eltűnik a víz színéről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Te
féltettél engem? – Alexen látszik, hogy meglepte a vallomásom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Igen… -
mondom pironkodva. – Nem élném túl, ha téged is elveszítenélek! – súgom a
fülébe. – Túl sok lenne. Ott volt Samira, Joel, meg N… Szóval, sokan meghaltak
már. Kilencen maradtunk életben. Lehet, hogy szánalmasan hangzik, de nélküled
nem bírnám ki, és jó eséllyel megőrülnék, pont, mint Annie Cresta. Kérlek, ne
hagyj magamra! Maradjunk szövetségesek a Viadal végéig! Persze, ha már csak
kevesen leszünk, megértem, ha megölsz, de azért ne kínozz meg, oké? Úgy
csináld, hogy ne is érezzem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Rendben –
mondja, és eltol magától. – De nem foglak megölni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Arról, -
mondja Alex. – hogy ezennel vége a szövetségünknek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">– Jaj, el
kellett jönnöm a Viadalra! – utánozza a hangomat. – Jaj, a mentorom és az
összes Kiválasztott idióta, mit tegyek most? Á, megvan, kinyírom magam, attól
úgyis minden megoldódik! A fenébe, nekem még az öngyilkosság sem sikerül! Jaj,
lesmároltam Finnicket, de szegény srác majdnem megfulladt, úristen, de béna
vagyok! Ne, az egész Kapitólium a halálomat kívánja, és Crane-ék is meg akarnak
öletni! Ó, most aztán vége a világnak! Alex, ugye tudsz motorozni, és van jogsid,
mert különben meghalok! Úristen, megöltem két embert, most mi lesz? Jaj, már
csak egy dobásom maradt, és tényleg végem, ezt nem fogom kibírni! – Alex
undorodva megrázza a fejét. – Amióta eljöttem otthonról, a hülyeségeidet
hallgatom, és hidd el, nem valami nagy élmény! Az agyamra mész, Katie!
Komolyan, idegesítőbb vagy, mint Tiffany!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Jó! –
morgom. – Akkor el is megyek! Keresd meg azt a beképzelt tyúkot, aki mellesleg
az orrodnál fogva vezet, és kihasznál! Pont megérdemlitek egymást… Remélem,
legközelebb akkor foglak látni, amikor kivetítik az arcképed az égboltra, mert
a kis szerelmed <i style="mso-bidi-font-style: normal;">véletlenül</i> leszúr
csókolózás közben!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Megsimítom a
fán lévő feliratot, miközben megpróbálom visszafogni magam, és nem keservesen
zokogni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Megtartom
a szavam – suttogom a szöveg felé nézve. – Nyugodj békében, Samira! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem lehetséges, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egészen véletlenül</i> belezúgtál Alex Emersonba?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Valter Johnson</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Fáradtan
lehunyom a szemem, és arra gondolok, mennyire, de mennyire gyűlölöm Valter
Johnsont, amiért felvilágosított az érzéseimmel kapcsolatban, és hogy mennyire,
de mennyire szeretem Alex Emersont, aki az Aréna másik végében rostokol, és
talán épp’ most tervezgeti, miként fogja kioltani az életemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Jaj, kicsi, tudatlan Katie! – Cara úgy gügyög, mintha egy gyerekhez beszélne. –
Hát nem tudod, hogy én más vagyok? Nem szeretek kínzás nélkül gyilkolni, abban
nincs semmi élvezet! Körülbelül olyan, mint amikor az ember eszik, de annyira
habzsol, hogy nem is érzi rendesen az étel ízét. mindezt miért? Hogy hamarabb
túlessen rajta! Szánalmas, nem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Esdekelve
nézek bele a sötétbarna szempárba. Alex beharapja a száját, és a cipőjét kezdi
pásztázni. Csalódottan elfordulok tőle, és ellépek mellőle. Ekkor viszont a fiú
megfogja a karomat, ismét magához húz, majd átkarolja a derekamat, és olyat
tesz, amire soha sem számítottam. Felemeli az államat, és megcsókol.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Katie – fordul felém Alex. Mélyen a szemembe néz, semmilyen érzelem nem
olvasható le meggyötört, sebekkel és vágásokkal díszített arcáról. – Az a
helyzet, hogy akaratom ellenére beléd szerettem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Te jó ég,
én komolyan elhittem, hogy attól, hogy szerelmet vallasz, megtanulsz normálisan
viselkedni, és mellőzni fogod a beszólásaidat? – emelem égnek a tekintetem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hogy
megváltozzak miattad, és elhagyjam a humoromat? Bocs, annyira azért nem
szeretlek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Vigyorogva
megrázom a fejem. Alex az égnek emeli a tekintetét, majd egy óvatlan
pillanatban lenyom a földre, és rám terpeszkedik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Akkor most
elmondom! – suttogja a fülembe. – Ne játssz az étellel! Meg kell jegyezned, ez
a második legfontosabb szabály.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- És mi az
első?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ne
sminkelj ki! – mondja. – Anélkül is pofátlanul jóképű vagyok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Azért
valld be, hogy jól áll! – szívatom, mire gúnyosan elhúzza a száját. – De
komolyan! Lefogadom, hogy holnapra a fél város így festi ki magát! Hallod,
divatot teremtesz!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A zsebéből
előhúz egy apró, bíborvörös dobozt. Féltérdre ereszkedik, felpattintja a kicsi
csomag tetejét. A szelence egy gyönyörű, ezüstösen csillogó gyűrűt rejt. Nincs
rajta gyémánt, nincs rajta karcolás, csak egy sima, egyszerű gyűrű az egész. A
szívem mégis vadul kalapálni kezd, amikor megpillantom az ékszert. A szememben
a meghatódás könnyei villannak meg. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Katie Hope
– mondja Alex. – Tudom, hogy az elmúlt hetekben néha kimondhatatlanul tapló
voltam veled, máskor segítettem neked, ahol csak tudtam, de mindig is ugyanazt
éreztem irántad, még ha eleinte nem is tudtam róla. Soha nem akartam
megházasodni, a feliratkozások után annyi célt tűztem ki magam elé, hogy
megnyerem a Viadalt, hazamegyek, valahogy felnevelem az öcsémet, aztán
töretlenül csajozok, de soha sem házasodom meg, hiszen, mint mondtad, abból
csak baj lehet. Hát, mit ne mondjak, jól bekavartál a terveimbe. De megérte.
Tökéletesen megértelek, ha a válaszod nem, én páros lábbal rúgnám ki magamat a
helyedben, de azért mégis megkérdezem… Hozzám jössz feleségül?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Még lenne egy bejelenteni valóm! – folytatja Snow. – Méghozzá egy csodálatos
szerelemről, ami a Kapitóliumnak köszönhetően, az Aréna falai közt született.
Személyesen szeretném kifejezni jókívánságaimat Katie Hope és Alex Emerson
számára, elbűvölő eljegyzésük alkalmából! – Elismerően felemeli a poharát, és
belekortyol az italba. – További sok boldogságot, fiatalok, és persze… Sose
hagyjon el benneteket a remény!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Kockázatos
lesz. Veszélyes és sérülékeny. Lehet, hogy Alex belehal, vagy maradandó
sérüléseket szerez. Azért megpróbálom. Van még remény, egy hangyányi még nekem
is maradt. Igaz, hogy elvesztett madártoll módjára lebeg a levegőben, és ha
elcsendesül a szél süvítő zaja, földet ér, és elveszik, de legalább van. Ezt
kell felhasználnom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">– Miért
kellene úgy ugrálnunk, ahogy ők fütyülnek? Mik vagyunk mi, tudatlan,
irányítható robotok, vagy egészséges gondolkodású, életerős emberek? Katie – A
két keze közé fogja az arcomat, az orrunk összeér, szinte már az egyre gyorsuló
szívdobogását is hallani vélem. – Megígérem neked, hogy túléljük! Mindketten,
te is, és én is. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Csak egy
győztes lehet…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Miért? –
kérdezi vakmerő hangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mert… -
dadogom. – Ez a szabály. Csak egy győzhet… Soha sem élték túl ketten, és nem is
fogják. Te is mondtad, hogy még a felvetés is képtelenség… Emlékszem, ezért nem
tetszett a bevonulásunk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Jó nagy
marha voltam! – húzza el gúnyosan a száját, majd egy szempillantás alatt újra
elkomolyodik. – Minden lehet, csak akarni kell. És én rettentően akarom, Katie,
hidd el! Nem fogok kijönni az Arénából, csak veled… vagy holtan!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Veled,
vagy holtan… - ízlelgetem a furcsa, lázadásra ösztönző vallomást. – Ez tetszik!
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem mi
vagyunk az ellenségeid – magyarázom. – Nem mi köteleztünk arra, hogy önként
jelentkezz! Nem mi zártunk be ebbe a halálos, kegyetlen börtönbe! Nem mi
éheztettük a felmenőidet hosszú évtizedeken át! Nem mi köteleztünk gyilkolásra
és kegyetlenségre! Nem mi intéztük el, hogy elveszítsd az egyik lábadat! Nem mi
vagyunk a hibásak, hanem Snow! – üvöltöm. – Ő az igazi ellenség, őt kellene
megölnöd, nem minket!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tiffany ekkor meglepő dolgot tesz. Gyengít a
szorításán, majd elenged. Kicsit meglök, hogy jobban lássa a szememet.
Értetlenül bámul rám, aztán pár másodperc múlva egy másik érzelem veszi át a
meglepődöttség helyét. Az egyetértés.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Élvezik, mi? – üvöltöm a közönségnek. – Ó, hát persze, hogy élvezik! Maguknak
mindegy, mi, vagy ki hal meg; ember, állat, vagy mutáns, hiszen egyetlenegy
dologra van szükségük a boldogsághoz, ez pedig a vér! Most gondolom, bamba
képpel bámulják a csilivili képernyőket, izgalmukban majdnem lesírják a
szemfestéküket, és az ízléstelenül nagy műkörmükkel az asztalon dobolnak,
esetleg a kanapét kaparásszák! Tetszett a Viadal? Jó érzés volt végignézni,
ahogy huszonkettő ártatlan gyerek meghal, csak azért, hogy Önök
szórakozhassanak egy kicsit? Nem kell válaszolni, tudom, mire gondolnak.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Izgalmas ez a Végjáték is, nemde? Ez lenne
talán a Viadal csúcspontja? Most kellene meghalnom? – gúnyos mosolyra húzom a
számat, ezzel is érzékeltetve, hogy mennyire megvetem a fővárosiakat. – Akkor
rajta, Mr. Crane, öljön meg! Öljön meg csak nyugodtan! Óriási szívességet tenne
vele. Tudja, semmi kedvem még egyszer, netán többször visszajönni a
Kapitóliumba, és a maguk szétplasztikázott, ostoba pofáját bámulnom. Nem akarom
végignézni, ahogy meghalnak az ismerőseim, vagy később a gyerekeim, csak mert a
drágalátos Játékmester urak tesztelni akarják a képességeit, és mert a közönség
kíváncsi, vajon ugyanakkora túlélő-e, mint az anyja! Árulja már el valaki, mit
éreztek maguk, amikor ráküldték Naomira azt a rohadt vámpírt, vagy amikor
elintézték, hogy az a fiú elveszítse a fejét? És Ön, Mr. Snow, mit érzett,
amikor kitalálta ezt az Éhezők Viadalának nevezett beteges játékot? Be volt
szívva, vagy mi? És maguk, kedves nézők, még csak bele sem gondoltak azzal a
birkaagyukkal, hogy, mondjuk, le kellene beszélni erről az őrültségről a drága
elnök urat? Ó, dehogy! Pont letojták, hogy mit érezhetnek a Körzetlakók, vagy a
gyerekek, akiket hetvenhárom év alatt megölettek. Mit számít az, nem igaz?
Hiszen csak szegény, irányítható emberek, akik úgy sem tudják, mi az az
élvezet. Persze, ha a fővárosi kamaszokat dobnák az Arénába, fordulna a kocka… -
Egy könnyű, ám határozott mozdulattal a hátamra dobom a széltépte fürtjeimet. –
Akkor tudnák, miről beszélek, de az is lehet, hogy akkor sem, hacsak nem a
saját gyerekeiket látnák egy vérszomjas mutáns, vagy egy idegbeteg Hivatásos
kezei közt eltávozni. Mond maguknak valamit az a név, hogy Joel Mc’Norden? Nem?
Nos, ezen nem lepődöm meg. Tudják, ő volt a Körzettársam, egy tizenkét éves,
piros arcú, tiszta lelkű kisfiú, aki mindig mosolyt tudott csalni az arcomra.
Okos és talpraesett volt, szép jövő állt előtte. Hogy miképp alakult volna a
sorsa, ha nem kényszerítik arra, hogy részt vegyen ebben a szadista műsorban,
és meghaljon maguk miatt, nem tudom, nem is fogom megtudni soha. De biztosan
jobban, mint így. Megházasodott volna, lettek volna gyerekei, becsületes úton
megkereste volna a betevő falatot, és boldogan élt volna, amíg egy szép napon,
körülbelül a nyolcadik dédunokájának születése után meghalt volna. Szerintem
így végezte volna, ha nincs ez az idióta, sekélyes műsor. Na igen, mint
megfigyelték, ott a „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">ha”</i>. Maguk miatt
örökre ott lesz! És ez itt… - mutatok le a patkányok vérben fürdő testére. –
Maguk miatt van! Gyűlölöm magukat, mindenkinél jobban. – Gonosz, gyilkos
pillantással nézek előre, egyenesen a legközelebbi kamerába. – És Ön, mélyen
tisztelt elnök úr, vigyázzon! Ezen a Viadalon elindult valami, ami hamarosan
folytatódni fog. Az emberek nem hagyják abba, még az életük árán sem. Ami most
történt, ebben a gyötrelmes, pokoli Arénában, csak a kezdet volt… A lázadás
kezdete!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Adhatok
egy utolsó tanácsot? –nyögi. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szemei lecsukódnak, a szíve egyre lassabban
ver. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem akarom elveszíteni!</i> –
gondolom magamban. –<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Bárkit, csak őt nem!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hé, Katie…
- szólítgat újra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Igen? –
kérdezem sírva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Aztán… -
suttogja elhaló hangon. – Aztán el… ne ess… nekem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Vele… -
mutatok le Alexre. A hangom megremeg, a kést viszont erős szorítással tartom a
markomban. – Vagy holtan! – kiáltom, majd egy eszelős mosoly kíséretében
magamba vágom a kést. Pontosabban, egyenesen a szívembe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
fiú ekkor finoman eltol magától. A karjaim ólomként hullanak le az ölembe.
Felnézek a vőlegényemre, és igencsak meglepődöm. Megváltozott, nagyon. Mintha
más ember lenne. A szeme nem sötétbarna, hanem tengerzöld, a haja fekete
helyett szőke színben pompázik. Az arcformája is más… Olyan ovális. Nem úgy néz
rám, mint szokott. A szemében a régi szenvedély tüze helyett a szánalom
keserves, bánatos fáklyája ég. De hiszen ez… Nem is Alex, hanem valaki más…
Valaki, akinek itt van a számon a neve, de nem tudom kimondani. Hogy is hívják?
Mik a közös emlékeink?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Eléggé…
khm… mozgalmas napok elé nézünk! – fogalmazom meg szépen a véleményemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ez a
győzelem egyik hátulütője! – húzza el a száját Finnick. – Persze nem az
egyetlen… - teszi hozzá fintorogva. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem is
érdekli őket, hogy pár nappal ezelőtt veszítettem el a szerelmemet? – kérdezem
megdöbbenve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- A
Kapitóliumot nem érdeklik az érzéseid! – nevet fel Finnick kínosan. – Két dolog
számít nekik; a show, és a pénz, minden más hidegen hagyja őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Úgy döntöttünk, egyelőre hagyjuk, hogy elterelődjön rólad és a Viadalról a
figyelem – mondja Finnick. – A te döntésed, hogy mikor. Bár – Olyan közel hajol
hozzám, hogy a lehelete szinte csiklandozza a fülemet. – minél előbb, annál
jobb… Tudod, rohadtul kezd elegem lenni Snow zsarnokságából!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Meg is
bosszulták, méghozzá azzal, hogy elvették tőlem azt, akit a legjobban szerettem
az egész világon. Ott vágták belém a késüket, ahol a legjobban fáj. Ez jellemző
rájuk. Megöltek egy ártatlan embert, mert egy másikat tönkre akarnak tenni.
Végig akarják nézni, hogyan szenvedek. Talán reménykednek, hogy a drogfüggők
vagy az alkoholisták sötét, ám búfelejtő világába menekülök, vagy öngyilkos
leszek. Úgy döntök, nem adom meg nekik ezt az örömöt. Már így is egy roncs vagyok,
nincs szükségem arra, hogy körberöhögjenek. Magamban megfogadom, hogy ha törik,
ha szakad, nem roppanok össze, ha kamera van a közelben. Nem magamért, hiszem
nekem már úgyis mindegy. Tartozom ennyivel Alex és Samira emlékének, és nem
szeretném ráhozni Mirandára és Valterre a frászt, amikor hazatérek. Még akkor
sem, ha az elnök megparancsolja. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>És megcsinálom a forradalmat, lázadásra
szítom Panem polgárait. A Viadal mindenkit tönkretett. Itt az ideje, hogy Snow
megfizessen a tetteiért! Tisztában vagyok azzal, hogy még gyenge vagyok ehhez,
fizikailag és lelkileg is. De minden seb beforr egyszer. Kár, hogy a heg nyoma
örökké ott marad.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Tudod,
Katie – fordul hozzám (Blight). – Nem gondoltam volna, hogy képes vagy ilyenre!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mire?
Nyerni? – gúnyos nevetés hagyja el a számat. – Na, abban én is erősen
kételkedtem, pláne a botrány után.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem! –
rázza meg a fejét. – Fellázadni a rendszer ellen! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Kinyújtja
a karját, hogy jobban megfigyelhessem a bőrébe írt betűket. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Meta</i> – ezt a szót rejtik a vágások.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Harcolni fogok. És le is győzöm
őket! Véget vetek ennek a borzalomnak, mindenáron.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Meg fogom ölni az elnököt.</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ígérem! –
suttogom a Hold ezüstös fényébe nézve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Halvány
mosoly fut át az ajkaimon. Milyen furcsa, amióta megnyertem a Viadalt, senki
sem fejezte ki a részvétét Alex iránt, és ez még csak fel se tűnt. Adam az
első, aki megemlékezik róla. A többiek valószínűleg féltek, hogy rohamot kapok
a fiú említésétől, és valami óriási baromságot csinálok. Ez hülyeség. Hogy
őrülnék már meg attól, hogy rá gondolok? Hiszen ezt teszem minden egyes órában,
és semmi bajom. Legalábbis, azt hiszem…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
második jutalma pedig úgyszintén a halál. - Adam</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
közönség érezni fogja, hogy miattuk kell egyedül állnom, hogy az ő hibájuk,
amiért eme csodálatos menyasszonyi ruha mellé nem társul egy tökéletes
vőlegényi ruhába öltözött fiú. Csak ők tehetnek róla, na meg Snow, aki
garantáltan dob majd egy hátast, amint megpillantja ezt a ruhakölteményt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Lefogadom, hogy hasonlót szerettünk volna, ha Alex… - Elakad a szavam. Képtelen
lennék kimondani a fájó igazságot, miszerint a szeretett vőlegényem nincs
többé. – Szóval, szerintem Alexnek is tetszene a ruhám, majd’ elájulna tőle! –
Fejezem be a mondatot úgy, hogy ne látszódjon rajtam, mennyire nehezen viselem
a gyászt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nos,
Katie, örülök, hogy látlak! – bájcseveg. – Hogy érzed magad? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Borzalmasan</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">, gondolom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Egész jól,
köszönöm! – mosolygok rá negédesen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Naná, hogy
tudom, kiről dumálsz, ne nézz már hülyének! – förmed rá Samira goromba hangon.
– Mellesleg miért olyan fontos, hogy ismerjem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex körülnéz, és miután megbizonyosodik
arról, hogy nem követte egyik szövetségese sem, suttogva válaszol.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mert meg
fogod menteni. Figyelj, nagyon egyszerű a dolgod. A csaj valahol az erdőben
tartózkodik, jó eséllyel az egyik fa tetején. Köss vele szövetséget, és úgy
vigyázz rá, mint a szemed fényére! Ha baja esik, intézd el, hogy meggyógyuljon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- És ha nem
akarok egy ilyen szerencsétlen balekkal összeállni, aki még arra sem képes,
hogy titokban tartsa a viszonyát a mentoroddal? – húzza fel gúnyosan a szemöldökét
a lány.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Figyelj,
Tizenkettes, engem aztán rohadtul nem érdekel, hogyan intézed el az ügyet, -
Alex hangja vészjóslóan cseng, szinte már én is megijedek tőle. – de ha
meglátom a lány arcképét az égbolton, megkereslek, és garantálom, hogy nem sok
örömöd lesz a találkozásban!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Finnick
feltápászkodik, és minket is felrángat a földről. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-Na, ne
izgulj, Kate! – öleli át a vállamat bátorítva. – Minden oké lesz, csak szedd le
ezt a sminket… Nem azért, jól áll, meg minden, de úgy nézel ki benne, mint egy
panda!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Panda… -
motyogom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex hívott Pandalánynak, amikor az interjú
után lesírtam a sminkemet. Igaza is volt, sokkal inkább hasonlítottam egy
medvére, mintsem egy titokzatos Kiválasztottra. Szerettem azt a becenevet,
bántott is, amiért csak egyszer hívott úgy. Olyan egyedi volt… Mást nem hívnak
Pandalánynak, csak engem, csak Alex. Más nem veheti a szájára ezt a nevet velem
kapcsolatban, csakis Alex.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-Nem vagyok
panda! – morgom, és lerázom magamról a fiú karját. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Előhúzza a
háta mögül az említett darabot, nekem pedig szabályosan eláll a lélegzetem. Ez
a felső… Zseniális! Sötétkék színű, a közepén Snow elnök arca található, alatta
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kapitólium</i> felirattal. Olyan, mintha
az elnök is meghalt volna a Viadalon, és az arcképét éjfélkor kivetítenék az
égboltra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Tökéletes!
– vigyorodok el sátánian. – Adam, zseni vagy!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Jó napot,
Miss Hope! – köszön. – Plutarch Heavensbee vagyok, az egyik Játékmester, Mr.
Crane jobb keze. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Üdv! –
negédesen elmosolyodom. Szeretném eljátszani, hogy nem fordul fel a gyomrom az
összes Játékmestertől. – Engedje meg, hogy gratuláljak a mutánsaihoz! Egy
élmény volt előlük menekülni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Engem már
tönkretettek! – nevetek fel keserűen. – Ne aggódj miattam! Már semmi olyat nem
csinálhatnak, ami fájna. Megölték Alexet, még csak esélyt sem adtak neki. És
nekem sem. Bealtatóztak, még mielőtt végezhettem volna magammal. Te is láttad.
Nem hagyták, hogy betartsam az Alexnek tett ígéretemet, elvették tőlem a
reményt, pedig én elhittem, hogy létezik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- A remény
már halott… - Finnick komolyan beszél. A szeme se rebben, amint kiejti a száján
ezt a gyötrelmes mondatot. Nem motyog, nem fél. Tudja, mit beszél. Tudja jól,
hogy igaza van.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Pont,
ahogy mondod, Caesar! – komolyan, kissé pszichopata tekintettel meredek a
kamerába. – Alexet sem fogom elfelejteni, soha. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;">
</span>És gondoskodom arról, hogy maguk is mindhalálig emlékezzenek rá</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">, teszem hozzá magamban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-A
jövő még messze van – kezdem csendesen. – Összefügg a múlttal és a jelennel is
– Felállok a székből, megpördülök párszor a tengelyem körül, és büszkén
mutogatom a ruhámat az egybegyűlteknek. – Nézzék csak, ez a rész, -
Végigmutatok a bal oldalamon. – ez a múlt. Egyszerű, koszos, fekete ruhák,
sáros bakancs. Ilyen voltam régen. Nem túl gazdag, nem éppen boldog, inkább
olyan átlagos. Vagy semmilyen, döntsék el Önök! És ez itt, - Mutatok végig a
jobb oldalamon. – ez a jelen. A jelentés ne tévesszen meg senkit, nem áll
szándékomban mostantól méregdrága bundákban, divatdiktátorok által tervezett
farmernadrágokban, és tíz centis sarkú cipőkben mászkálni. Mindez jelképes
jelentést hordoz magában. Ez a változásra utal, mert a Kapitólium
megváltoztatott engem. Már nem az vagyok, aki régen. – Komolyan végigvezetem a
pillantásomat a közönségen, mindenkinek a szemébe fúrom a tekintetemet. – De a
lényeg soha sem változik, bármi is történjen velem. A célom ugyanaz marad,
egészen halálomig. Vagy örökké. Addig biztosan, amíg nem váltom be az ígéretet,
amit a szövetségeseimnek tettem. Ez az a cél, amit minden tisztességes
Körzetlakó kitűzhetne maga elé! – Lassan, óvatosan lehúzom a kardigánomon a cipzárt.
Nem gondolkozom a következményeken, nem foglalkozom az emberek véleményével.
Mindez nem számít. Semmi sem számít, csak a szabadság, ami egyszer talán eljut
Panembe is. Ledobom magamról a pulcsit, láthatóvá téve ezzel a csőtopomat, amin
Snow elnök arca látható, úgy, mintha meghalt volna a Viadalon. – Megölni az
elnököt! – kiáltom diadalmasan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Remélem,
tisztában van azzal, Miss Hope, hogy mindenre lehet bűnbakot találni. Ezúttal
szerencséje volt, amiért nem bántottam. De kell valaki, aki meglakol az Ön
bűneiért. – Snow</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ugyanaz a
lány, ugyanaz a zöld ruha, ugyanaz az erdő, csak a fogadalom változott. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Arról már lekéstem, hogy ne legyek szerelmes,
viszont más dolgokat még megígérhetek magamnak és a szeretteimnek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Én
szeretem Alexet. Mindig is szerettem, csak nem jöttem rá. És most, hogy
meghalt… úgy érzem, képes vagyok rá… Megígérem, Valter… Megfogadom neked, hogy
a halála nem lesz hiábavaló! Megbosszulom őt… Bosszút állok az egész rohadt
Kapitóliumon! – Katie Hope</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">– De tudod,
hogy mi a legszörnyűbb az egészben?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hogy nem
volt nálad egy csinos kis balta, amit jól beleállíthattál volna abba a ronda,
felfuvalkodott képébe vagy, hogy nem jutott eszedbe egyetlen ütős káromkodás
sem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Halvány mosoly fut végig az ajkamon. Ez
annyira jellemző Johannára!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
vonat zakatolva elindul. Felhúzom az ablakot, és minduntalan az jár a fejemben,
milyen érzés lesz viszontlátni Samira Olsent. Kár, hogy nem teljes valójában,
csak egy díszes, fenségesen lobogó zászlón. Egy olyan zászlón, amit azok az
emberek terveztek, akik megfosztották a lányt a legdrágább kincstől, amit ember
kívánhat magának: az életétől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Undorodva
dobon el magamtól a lapot. Tisztában vagyok azzal, hogy szegény Leila bizony
nem egy zseni, de azért ennél egy kicsit többet is kinyomozhatott volna a
Kiválasztottakról. Ezt a lapot nézve tényleg elég jelentéktelennek tűnnek,
miközben fontos szerepük volt a Viadal végkimenetelében. Ugyanis ha Jason nem
hal meg, Samira sem őrül bele az elvesztésébe, nem kezd el a lázadásról és Snow
esetleges haláláról magyarázni, ezért nem köt szövetséget velünk. Én sem tartok
világmegváltó szónoklatokat a rendszer kegyetlenségéről, nem is beszélve arról,
hogy ha nincs Samira, nem is fürödtünk volna Alexszel, ergo a fiú nem jön rá,
hogy megöltem Naomit. Azon inkább nem is akadok ki, hogy Leila a Hetedik Körzet
Kiválasztottjaként emleget, mintha nem tudnám, honnan származom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem
értem, hogy felejthették el az emberek, akik annyira rajongtak érte. Nem értek én
már semmit vele kapcsolatban, csak azt, hogy már nincs mellettem, mert az elnök
ilyen sorsot szánt neki – miattam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Az
egyik fa tetején hirtelen megpillantok valakit. Egy lányt. Automatikusan
előhúzom a kést az övemből. A lány kezében egy íjat tart, szürke szemével egy
pulykát néz, ami békésen sétál a fa alatt. Megfeszíti az íját, és kilövi a
nyilat. Eltalálja a madarat, pont a fejénél. Leugrik a fáról, így jobban
szemügyre tudom venni az arcát. Nem kifejezetten szép, inkább átlagosnak
mondanám, de a szemében ott ül egy ismerős érzés. A bosszúvágy, de nem a pulyka
iránt. Tehát ő lehet Samira egyik barátnője. Lehúzom az ablakot, legszívesebben
odakiáltanék a lánynak, hogy beszéljünk a szövetségesemről, ám amint
megpillantja az arcomat, nyomban sarkon fordul, és elrohan. Most veszem csak
észre, hogy sötétbarna, hullámos haja egy érdekes, csavaros fonatba van kötve,
ami a bal füle mellett jön le.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Lehetetlen
felolvasni egy hazug szöveget, ostobaságokat összehordani a reményről és az
önfeláldozásról, mindezt könnyek nélkül. Olyan, mintha beleüvölteném a gyászoló
emberek képébe, hogy „Hé, te idióta, fogd már fel, hogy halottak! Meg kellett
halniuk, mert nekem élnem kell! Senkit sem érdekelnek már, mindenki
elfelejtette őket! A Kapitóliumnak jelentéktelen kis senkik voltak, akikért még
egy fűszálat sem érdemes megmozdítani! Ez a való világ, szálljatok le a
fellegekből! Azért jöttem ide, mert az elnök úgy akarta, egyébként semmi kedvem
veletek bájologni, hiszen nem is ismerjük egymást!”</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
szemében mindvégig ott lobogott a bátorság, a határozottság, és a lázadás tüze.
Soha sem félt hangot adni a véleményének. Tudtam, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kell</i> nekünk, és nem csak azért, mert a segítségével könnyebben
győzedelmeskedhetnénk a Hivatásosok felett. Szükségem volt egy barátra, akivel
megoszthattam életem legnagyobb titkát, aki támogatott. Samira személyében ezt
megkaptam. Okos lány volt, átlátta a dolgokat. Idő előtt kiszúrta, hogy Alex
többet érez irántam barátságnál, fel is akarta hívni rá a figyelmemet <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az igazság pillanatá</i>val. Önzetlenül
kiállt mellettünk, még a halála órájában is. Amikor Cara megvágta, mellé
rohantunk Alexszel, és ő arra buzdított, mentsük a bőrünket, amíg tudjuk, ő
majd itt marad, és elintézi a Hivatásosokat. Rengeteg dolgot felsoroltam,
amiért megkedveltem ezt a lányt, de a legfontosabbat a végére hagytam… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ugyanolyan
emberek vagyunk, ugyanúgy megérdemeljük a szabadságot és az élelmet! Nem
tiporhatnak el ilyen könnyen, igenis küzdeni fogunk a hazánkért… Meg a gyerekek
jövőjéért, a békéért! Samira is megmondta. Snow rettegett tőle, rettegett a
forradalomtól. Miért? Mert nem elég erősek! – Azon kapom magam, hogy konkrétan
üvöltök, a pulzusom pedig az egekbe szökött. Izzadt tenyeremmel görcsösen
markolászom a mikrofont. Úgy érzem, készen állok egy forradalomra. Készen állunk,
mindannyian! – Nincsenek meg a fegyvereik ahhoz, hogy legyőzzenek minket, a
Körzetek lakóit! Jól látják a helyzetet. Mert mi fogjuk legyőzni őket.
Megígérem nektek, bármi áron, de…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Megölöd
Snow-t! – ordítja a magas, barna fiú az első sorból. – Ugye ezt akartad
mondani, Katie? Ugye neked is ez az álmod? Mentsd meg az országot! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hogy
hívnak? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Gale… Gale
Hawthorne – feleli a fiú csendesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Megcsinálod?
– kérdezi hirtelen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mit? –
értetlenkedem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szürke szemei izgatottan csillognak, úgy néz
rám, mintha én lennék az Isten, vagy ha az nem is, legalábbis maga a nagybetűs
Megmentő. Körülkémlel a szobában, de csak annyira alaposan, hogy nem veszi
figyelembe a ránk leselkedő kamerát, majd közelebb hajol hozzám, és ezt
suttogja a fülembe:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-A
forradalmat! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kezdődhet a színjáték, gondolom magamban, és
elhúzódom Gale-től.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Lenne egy
kérdésem, Hawthorne. Látod itt Alexet? Nem, nem látod, mert nincs itt! –
csattanok fel. Már nem is játszom meg magam, a szavak önkénytelenül ömlenek ki
a számon, akár a forró, mindent elsöprő lávazuhatag. – Meghalt, érted? Halott!
És amíg az lesz, ne várjatok tőlem semmit, se forradalmat, se merényletet, se
buzdító beszédeket, de még azt se, hogy megdobok egy címeres zászlót
paradicsommal, mint annak idején a mentorom! Csak hagyjatok békén mindannyian!
Keressetek magatoknak más vezért, de az lenne a legjobb, ha lenyugodnátok, és
élnétek tovább a normális kis életeteket!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Normális?
– horkant fel gúnyosan. – Az neked mióta normális, hogy évente elveszítjük két
ismerősünket? Hogy szenvedünk az éhezés miatt? Hogy rettegünk az Aratástól?
Persze, neked már mindegy, hiszen bajnok vagy – Lekezelően néz végig rajtam,
tetőtől talpig. – Egy boldog, kiegyensúlyozott bajnok, aki annyi minden szépet
és jót köszönhet az imádott elnökünknek! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Nem
fáj, hogy kritizálta a beszédemet, tényleg durvára sikeredett, az viszont
mélységesen felháborít, amit Alexről és Samiráról mondott. Ők nem érdemelnek
ilyen szavakat. Túl jó emberek voltak ahhoz, hogy bárki is ilyen keményen
sértegesse őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Megteszem
– suttogom a Hold felé tekintve. – Megteszem érted, Alex. Tudom, hogy ezt
akarod. Holnap kiállok az ismerőseid elé, és akkora botrányt csapok, hogy olyat
még nem látott a világ! Megígérem, Alex… Megígérem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Elgondolkozom,
vajon tényleg olyan ostoba ez a csaj, hogy nem vette észre a hangomból áradó
iróniát, vagy szimplán így akar hergelni. Ami azt illeti, sikerült neki
kihoznia a sodromból. Nem vagyok hülye, mindig is tisztában voltam azzal, hogy
Alexet valószínűleg körülzsongták a szebbnél szebb lányok az otthonában, mert
mindannyian megvadultak a sármjáért, a vonzó testéért, és persze a néha
kifejezetten bunkó, irritáló stílusáért. Nem vetettem meg őket ezért, mégis
féltékenykedtem rájuk. Emlékszem, amikor Finnick körbevezetett a Körzetben,
minden fiatal lány mellett elhaladva megkérdeztem tőle, volt-e valami köztük
Alexszel. Szegény fiú eleinte megpróbált hazudni, de pechére átláttam a szitán,
így a séta végére én rengeteg új, idegölő információval, ő pedig egy kisebb
fejfájással lett gazdagabb.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Észre
se vettem, hogy mosolygok azon, hogy Jared „napsugaramnak” szólít. Alex mindig
„csillagomnak” nevezte az embereket, amikor felidegesítették. Úgy látszik, az
Emerson-fiúk valamilyen különös oknál fogva vonzódnak az égitestekhez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem érdekelnek az agybeteg ígéreteid! – A fiú hangja szilárd, ám a szeme egyre
bosszúsabban villog. – Az lenne a legjobb, ha nem ígérgetnél semmit, nem
csináltál jelenetet, csak felolvasnád azt, ami a rohadt kártyán van, és örökre
eltűnnél az életemből. Nem vagyok hülye, Hope. Meg se próbálj átverni! –
Közelebb lép hozzám, szinte már érzem a leheletét a bőrömön. – Miattad halt
meg. Ha nem csavarod el a fejét, még mindig élne… Megváltozott, mert
megváltoztattad. Mindvégig reménykedtem, hogy amit veled művel, nem több mint
egyszerű színjáték, amivel lázadásra akarja szítani a népet. De a Végjáték
előtt be kellett látnom, hogy tévedtem a románcotokkal kapcsolatban. Tényleg
szeretett, mindenkinél jobban. Feláldozta magát, csak azért, hogy élhess, pedig
jól tudta, hogy hazavárom. Ezért gyűlöllek, Katie Hope. Ezért gyűlöl itt
mindenki!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Tisztában
vagyok azzal, hogy soha sem fogják nekem megbocsátani, amit tettem, és hogy ez
alól nincs kibúvó, még az sem, hogy maga Naomi is így akarta. De azért…
Rettentően sajnálom! Sajnálom, hogy ennek a fiatal, életvidám kislánynak ilyen
szomorú végzet jutott. Nos, igen, az élet rohadtul igazságtalan! – Katie Hope</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A fiú egy
ideig állja kihívó pillantásomat, majd olyat tesz, amire senki sem számított.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szájához emeli három középső ujját, finom
csókot hint a hegyükre, majd szemrebbenés nélkül felém nyújtja a kezét. Így
tiszteleg előttem, így biztosítja, hogy mellettem áll a harcban. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A jelzés járványként fut végig a tömegen.
Mindannyian úgy tesznek, mint Jared. Lefogadom, hogy a színfalak mögött
Finnick, Annie, és Johanna, sőt talán még Leila is utánozzák a fiú mozdulatát.
Legutoljára Maria teszi fel a kezét. Sokat jelent nekem, hogy ő is számít rám,
még ha továbbra is olyan ellenségesen méreget is. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">„<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Alex Emerson, a Hetvenharmadik Éhezők
Viadalának második helyezettje,élt tizennyolc évet” – </i>mindössze ennyit
véstek a sírfalra, a fiú fényképe mellé. Mindig elfog az undor, amikor
elolvasom ezt a három sort. Mintha ennyi lett volna Alex élete. Megszületett,
megkeresztelték, tizennyolc év múlva pedig utolsóként meghalt egy Arénában.
Mindenki azzal nyugtatott, hogy mások életéről sem írnak kisregényt, és ennyi
információ pont elég ahhoz, hogy az ember tudja, kiről is van szó. Pedig nem.
Ebből a három sorból nem derül ki, mennyire bátor és erős volt, milyen keményen
küzdött a Viadalon, mi mindent megtett Jaredért és értem, és mennyire tudott
szeretni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Ölni</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">. Már megint
csak ölni, kegyetlenül lemészárolni ártatlan embereket. Köszönöm, én ebből nem
kérek! Minek ezernyi embernek meghalni, miközben akár ketten is megvívhatnák a
mindent eldöntő csatát. Snow és én… Az elnöknek nem kell tudnia, mit tervezek
ellene. Érje csak meglepetésként a felismerés, akárcsak annak idején a
Körzetlakókat a Viadalok! Ez lesz a tökéletes bosszú, amivel végre megfizet a
hetvenhárom évnyi szenvedésért. És én leszek a merénylő, az elnök gyilkosa.
Megteszem értük. Alex, Naomi, Samira, és Joel emlékéért, a többi gyerek
biztonságáért. Az országunkért, Panemért. A békéért.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Elfordítom
a fegyvert, és két betűt pillantok meg rajta: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A. E.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Nem kell levenned a gyűrűt, nem azért adtam! Mindenre fel kell készülni, így
arra is, hogy nem sikerül a merényleted, és elkapnak. Én ismerem a Kapitólium
módszereit, a lehető legbiztosabb forrásból. Ha Snow és a csatlósai kezei közé
kerülsz, nincs menekvés. Kegyetlenül megkínoznak, a részleteket inkább nem
ismertetem, semmi szükség arra, hogy elájulj itt nekem. Szóval, ha elkapnak,
nyomd meg a gyűrű szélén található gombot! Aztán… Tudni fogod, mit kell tenned!
– Finnick Odair</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Szegény csávó, nem tudja, mire vállalkozik! – gúnyolódik Johanna. – Fogadjunk,
két hét, és beadja a válókeresetet!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Azt
hiszi, jogában áll eldönteni, ki illik hozzám? Mert amúgy nincs! Mondja, ismeri
azt a szót, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">önállóság</i>? Mert én
rendelkezem vele, egyesekkel ellentétben. Nézze, még a nevét sem árulta el,
ráadásul, amiket összehordott… Mi az, hogy Alex egy senki? Vegye tudomásul,
hogy egy hajszála is többet ért magánál! Még csak a kisujjáig sem érne fel!
Mellesleg miért baj az, ha nem volt gazdag? Számít az valamit? Százszor,
ezerszer jobb ember volt, mint amilyen maga valaha is lesz. Mondja, Ön
feliratkozott volna több mint százhetvenszer azért, hogy megmentse a testvérét
az éhezéstől? Kijátszotta volna a biztonságot jelentő szövetségeseket azért,
hogy megmentsen két szinte teljesen esélytelen Kiválasztottat? Megvédett volna
engem Carától? Megtette volna mindezt? NEM! – Katie Hope</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hé,
Katie!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- kiált utánam Johanna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mi van már
megint? – fordulok hátra idegesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Csak
annyit akartam mondani… - kezdi zavartan. – Szóval, hogy sok sikert! És csak
hogy tudd, rohadtul irigyellek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Az új
hódolóm miatt? Felőlem megtarthatod…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Pár évvel
ezelőtt egy fiú megnyert egy Viadalt, az utána következő évben egy lány aratott
győzelmet… - kezdi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Na, ebből
biztos nagy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">lamour </i>lesz! – fintorgok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
történetben mind a szereplők, mind a körülmények elhanyagolhatók, a lényeg a
tanulság. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Soha ne szálljon szembe a
Kapitólium akaratával! – </i>Snow elnök</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Olyan,
mintha magával a Halállal csókolóznék, mintha alattomosan letámadna, és rám
erőltetné az akaratát. A fejem erőtlenül hátra hanyatlik, a tüdőm megtelik
levegővel. Minden elhomályosul előttem, egy árnyat sem bírok kivenni, csak
érzem a számban a sós ízt, amitől kis híján elhányom magam. Forog velem a
világ, a térdem meghanyatlik, és összeesek a földön.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez az igazi világunk, ez Panem. Itt élek én,
ebben a szörnyű országban. Sose hagyjon el benneteket a remény! – így hangzik
minden idők legbrutálisabb valóságshow-jának, az Éhezők Viadalának jelmondata.
Hazugság az egész, mint ahogy minden, ami a szülőföldemen véghezmegy! Remény?
Könyörgöm, milyen reményről beszélünk? A remény halott. Évezredekkel ezelőtt
elhagyta a népet. Hol volt a remény, amikor hetvenhárom éve fellázadtak a
Körzetlakók? Hol volt a remény, amikor Snow bevezette a Viadalt? Hol volt,
amikor kiválasztották Mirandát? Hol volt, amikor a Játékmesterek elvették tőlem
Alexet, és nem engedték, hogy ketten nyerjünk? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hol?</i> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Sehol</span></i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">. Nem is
létezett soha. Az egész egy idióta mese, amivel az ostoba, szegény polgárokat
etetik. Ők bezzeg beveszik, mert néhanapján győzelmet arat egy-egy ismerősük.
Túl hiszékenyek. Túl naivak. Túl könnyű irányítani őket. Nem értik a lényeget,
képtelenek a sorok között olvasni. Hibáztathatnám őket ezért, de nem teszem.
Nem lenne igazságos. Amit tudnak Snow kegyetlenségéről, mindössze töredéke a
valóságnak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
gyémánt körbefordul, megemelkedik, majd leválik a születésnapi ajándékomról. Az
ujjamon mindössze egy kör alakú, aranyozott alj marad, benne egy fehér
bogyóval, ami akkora, mint a kisujjam hegye.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Érzem,
hogy másodperceim maradtak hátra gyötrelmes földi életemből. Így, egyben látva
az egészet azt kell, hogy mondjam, borzalmas volt. Mindig csak szenvedtem,
összesen talán két hetem volt, ahol tényleg jól éreztem magam, pedig tizennyolc
éven és négy napon át dobogott a szívem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Hirtelen
elmúlik a fájdalom, amit eddig éreztem, a görcs is elhagyja az egész testemet.
Nem bírom tovább tartani a szememet, muszáj aludnom egy kicsit. Csak egy
icipicit, amíg jobban nem leszek…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Jól
láttam, Katie, hogy a Körzetemben hasra estél az egyetlen dombban? – kérdezi
Alex mosolyogva. – Nem ezt beszéltük meg. Azt hittem, hogy nem leszel ilyen
béna, de hát… Vannak dolgok, amik sosem változnak! – kacsint rám incselkedve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Bunkó! –
nevetek fel, majd belebokszolok a karjába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú is elvigyorodik, majd gyengéden
megsimítja az arcomat. Közelebb húz magához, mélyen a szemembe néz, majd
megajándékoz a világ legcsodálatosabb és legszenvedélyesebb csókjával, amiről
az ember csak álmodhat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mosolyogva viszonzom a csókját, miközben
egyetlen cél lebeg a szemem előtt: hogy végre boldog lehessek! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Van egy
olyan érzésem, hogy ebben a környezetben, a szerelmemmel az oldalamon ez
mindenképpen sikerülni fog…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Johanna szemszöge:</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">„<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Újabb fejlemény a két hónapja tragikus
körülmények között elhunyt Katie Hope halálával kapcsolatban!” </i>– hirdeti a
cím. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az égnek emelem a tekintetem. Jellemző!
Mintha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy erről fog szólni a cikk… Bár a
fővárosiak biztosan elfelejtik, hogy mit olvastak a címlapon, mire a magazin
negyedéhez érnek. Pff. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nem tehetjük
azt, amit jónak látunk, a vezetők parancsai szerint kell leélnünk az életünket.
Véget kell vetnem ennek. Meg is fogom tenni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Még ma!</i> A kezem ökölbe szorul, barna szemem szinte szikrázik. Meg
fogom ölni azt a rohadékot! Már csak meg kell terveznem, hogyan csináljam.
Baltával nem állíthatok be a fővárosba, az túl feltűnő lenne. Sokkal inkább
hatásosabb ötletnek bizonyul golyót ereszteni az elnök fejébe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meg persze szövetségest is kell találnom.
Valakit, akivel kölcsönösen megbízunk egymásban. Valakit, aki kellően ért a
fegyverekhez, és megtaníthat lőni. Aki szintén a lázadók pártján áll. Akinek
szintén érdekében áll megdönteni a Kapitólium hatalmát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tudom is, ki ez az ember!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
A franc fog várni! Egy percig sem tűröm tovább, hogy az a rohadék tönkretegye
az ismerőseimet! Finnick, ezer éve nem jártál a Hetedikben, fogalmad sincs,
milyen állapotok uralkodnak ott. Az emberek úgy járnak, akár a zombik,
kiveszett belőlük az életkedv, eszük ágában sincs harcolni! Mellesleg, ha
tudnád, hogy mit küldött nekem a Kapitólium, te is máshogy látnád a helyzetet!
– Johanna Mason</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hol fogunk
átöltözni? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Miért,
hölgyem, talán nem nyerte el a tetszését ez a finom elegancia? – tolja lentebb
a szemüvegét a fővárosiak kényes akcentusát utánozva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Dühösen megrázom a fejem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ez nem
vicces! – mordulok rá a bajtársamra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Önfeledten
vigyorogva a halottra fordítom a tekintetemet. Mikor azonban megpillantom az
áldozatom véráztatta arcát, kis híján elájulok. Ez nem lehet igaz… Hogy
történhetett? Hiszen én… lelőttem az elnököt, de ez az ember… nem ő! Ez nem
Snow, hanem… valaki más. Ismerős a pasi, mintha láttam volna már. Ezek a kék,
élettelen szemek, melyen egykor olyan gúnyosan és undorítóan csillogtak… Ez a
tökéletesen fésült, szőke haj… Ez a lenéző kifejezés az arcán…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ki ez? –
Mindössze ennyit bírok kinyögni a döbbenettől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ashton
Robillard – vágja rá Finnick gondterhelten. – Snow egyik legfőbb bizalmasa, aki
titokban gyűlölte az elnököt, mert a helyére akart lépni… De miért…? Basszus,
ezt nem hiszem el! – morogja. – Ez… nem lehet! Képtelenség… Nem hiszem el, hogy
képes volt beleülni a székébe…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Így,
hogy az élete a tét, ráadásul miattam került bajba, rádöbbenek, hogy Finnick
nekem sokkal többet jelent egy barátnál. Olyan, mintha a bátyám lenne. A
bátyám, aki megszámlálhatatlanul sokszor ment már az agyamra, aki mindig megérti
a problémáimat, az egyetlen ember, akire számíthatok. Azon az éjjelen, a
tengerparton megmentette az életemet, megakadályozta, hogy végezzek magammal.
Most én is ezt teszem; megpróbálom életben tartani.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-7317 –
szólal meg hirtelen az elnök unokája.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Mi bajod
van? – üvöltök rá idegesen a megszeppent lányra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Ez a kód…
- feleli ijedten. – Évente változik. Az első két szám a legutóbbi Viadal
sorszámára utal, a harmadik és a negyedik pedig a bajnok életkorára a győzelme
pillanatában. Ugyebár tavaly tartották a Hetvenharmadik Éhezők Viadalát, amit
Katie Hope nyert meg tizenhét évesen. Ezért lett a kód 7317, de pár hónap, és a
papa megváltoztatja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Kérem,
Miss Mason, ne fenyegetőzzön! – nevet fel cinikusan. – Ne feledje, hogy Ön
szeretne megkérni engem valamire, és nem fordítva…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Igen,
arra, hogy dobja már fel végre azt a büdös talpát!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">-
Ez a mutáns nekem köszönhető, Miss Mason… - motyogja Snow rezzenéstelen arccal.
– Nézzék meg jól maguknak, és mindig jusson eszükbe ez a kép, miután csak
megfordult a fejükben egy újabb merénylet, vagy esetleg a forradalom gondolata.
Én kegyes vagyok magukhoz, de muszáj meghúznom azt a bizonyos határt – A hangja
nyugodtan, szinte már játékosan cseng, miközben elragadtatva figyeli a
szörnyeteget. – Így hát, ha még egyszer rajtakapom magukat, vagy ha akár a
fülembe jut a hír, hogy nem azt teszik, amit elvárnak maguktól, garantáltan
végzek magukkal. Ez a szépség fogja szétmarcangolni a testüket!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Az
összes győztest tönkreteszik, senkinek sem kegyelmeznek. Nem kell nagy dolgokat
csinálnod ahhoz, hogy az elnök a szenvedésedet kívánja. Elég, ha jól nézel ki,
és mint Finnick és Cashmere estében, máris egy szétplasztikázott, beképzelt
kapitóliumi ágyában találod magad. Ha valami fatális véletlen folytán
találkoznál egy emberrel, aki nem undorodik tőled az Arénában elkövetett
tetteid miatt, és még bele is szeretnél az illetőbe, majd születne egy
gyereketek, biztosra veheted, hogy szerencsétlen pár év múlva az Aréna falai
közt fogja végezni egy pszichopata Hivatásos vagy egy vérszomjas mutáns karmai
közt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Másodpercek
töredéke alatt fogalmazódik meg a fejemben a tökéletes terv. Tudom, mit kell
tennem! Nem lesz nehéz megvalósítanom, Plutarch biztosan segíteni fog, mint
ahogy minden bizonnyal azokra a bajnokokra is számíthatok, akiket az évek során
a földbe döngölt Snow a kegyetlenségével. Rádöbbenek, hogy a Játékmester nem
tévedett a lázadással kapcsolatban. Hiszen mindenki erre vágyik! Csak össze
kell fognunk, és az elnök fel se fogja igazán, mi is történik vele, máris
halott lesz. Ha szerencsém lesz, pont miattam fogja kilehelni a lelkét…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Kérsz? –
Gondolataimból Chaff Borg piaszagú lehelete és a felém nyújtott pálinka
látványa zökkent ki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-
Belehalnál, ha legalább ezen a napon nem innád le magadat a sárga földig? –
vonom fel a szemöldökömet gúnyosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Még
a gondolattól is elfintorodom, hogy Cecilia már a harmadik gyerekével terhes.
Ez a nő egyszerűen nem normális! Komolyan azt hiszi, hogy a Kapitólium nem
fogja az összes utódát az Arénába vetni, amint betöltik a tizenkettedik
életévüket? A legfurább az egészben, hogy még örül s a várandósságának,
szembetűnően sugárzik, erről árulkodik a mosolya, amivel megajándékozza a
jelenlévőket két hányás között.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Így járt!
– bólintok kíméletlenül. – Történt még valami?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Semmi
extra. Laicey folytatta az ordítást. Azt szipogta, hogy az összes pasi egy
rohadék, és mennyire gyűlöli őket…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Hát, ezért
aztán megérte elkésni…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Várj, most
jön a poén! – teszi fel a kezét sietősen. – Jared szokás szerint kitett
magáért, közölte, hogy nem kellett volna az összeset kipróbálni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hangos nevetés hagyja el a számat, mire páran
automatikusan felém kapják a fejüket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Még mindig
utálom a gyereket, - veszem halkabbra a hangomat. – de meg kell hagyni, jó a
humora, még akkor is, ha soha sem fogják a világ legkedvesebb emberének
választani.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Emerson… -
mosolyodik el Finnick szomorkásan, ezzel magyarázatot adva miden felmerülő
kérdésre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">-<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Milyen fura... Emlékszem még, milyen volt,
amikor Leila bejelentette, hogy dönteniük kell a kiválasztottságot illetően.
Akkor még csak meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer ő fogja összehozni a
bajnokokat – morfondírozom a képet nézve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Azt
hittem, egy jelentéktelen kis senki lesz, akit az első percben megölnek –
jegyzi meg Finnick.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A Nap lomhán
bukik alá az égbolton, fakó fényt vetve a plakátra. Katie kék szeme mintha pont
minket figyelne, vérvörösre festett szájával mintha pont ránk mosolyogna. Olyan
ez, mintha üzenni akarna valamit. Tudom, hogy mindez képtelenség, a halottak
nem szoktak az élőkkel cseverészni. Mégis szeretnék vele beszélni.
Biztosítanám, hogy Samirával és Alexszel nem a semmiért haltak meg, igenis
rengeteget számított, amit tettek. Hiszen megalkották a forradalom bombáját.
Mi, a lázadó bajnokok, a kezünkben tartjuk a gyufát. Már csak egy löket kell,
egy hangyányi remény, egy vezéregyéniség, aminek segítségével meggyújthatjuk a
zsinórt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>...és akkor már semmi sem állhat az utunkba!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az, hogy
miként fog folytatódni az ország sorsa, csakis rajtunk áll. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rajtam, Finnicken, és a többi lázadó
bajnokon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rajtunk, a Lázadók Szövetségén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azokon az embereken, akiknek van annyi
erejük, hogy szembeszálljanak a pusztító zsarnoksággal, és elhozzák szeretett
országuknak az oly sokszor emlegetett békét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A békét, ami egykoron csak a mesékben
létezett, ám ha így haladnak a dolgok, rövid időn belül valósággá válik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Miranda szemszöge:</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Belenyúlt a
zsebébe, és előhúzott egy kitűzőt, amely egy Fecsegőposzátát ábrázolt.
Hosszasan, tűnődve fürkészte a jelvényt, majd nagy sokára a kabátjára tűzte.
Társai ugyanígy cselekedtek, majd vigyorogva összenéztek, megcsókolták a három
középső ujjukat, és egymás felé fordították őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- A
gyerekekért! – suttogta átszellemülten a szőke lány, aki indítványozta a
lázadás jelképének viselését.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Az
országért! – bólintott komoran a fekete hajú fiú, akinek csokoládébarna színű
szeme már-már ijesztően vakmerően villogott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- A békéért!
– egészítette ki a göndör hajú lány, majd elfütyült egy vidám hangzású, négy
szólamból álló dalocskát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Mostanában
mégis látni a Körzet utcáin, bár igaz, ami igaz, a legtöbbször még távolról sem
nevezhető vidámnak, kivéve, amikor a régebbi ismerőseivel beszél, vagy éppen a
vasútállomásra siet, majd jegyet vált a Tizenkettedik Körzetbe tartó vonatra. Nos,
igen, úgy hírlik, Roger után újra rátalált a szerelem, ezúttal egy szénbányász
fiú személyében, aki sokszor feltűnt a képernyőn a lázadás alatt, sőt párszor
még azelőtt is, például amikor nyilvánosan megkorbácsolták, vagy amikor majdnem
fejbe lőtték a Hetvenharmadik Győzelmi Körúton nyújtott viselkedése alatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Esküszöm,
soha életemben nem találkoztam még senkivel, akinek ennyire gyönyörű szemei
lettek volna! Ennyire szép vágásúak, ennyire szenvedélyesek, és ennyire
vadítóan sötétbarnák! Te jó ég, és én kis híján kinyírtam ezt a fiút…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nagy levegőt
vesz, mintha csak tartana a reakciómtól, majd egy szuszra elhadarja a nevet,
aminek hallatára egy ütemet kihagy a szívverésem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Jared
Emerson.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Szeretném,
ha segítenénk egymásnak. Tudod, mindig is azt éreztem, hogy a többiek, a
Körzetlakók, az ismerőseim és a barátaim, bár mérhetetlenül sajnálják, ami
Alexszel történt, mégsem érzik át annyira a fájdalmamat. Persze, ezért nem
haragudhatok rájuk. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy te vagy az
egyetlen ember a világon, akivel mindenféle viszolygás nélkül meg tudnám
beszélni a gondjaimat. Hiszen Katie…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Úgy
tekintettem rá, akár a nővéremre. – fejezem be a mondatot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Megkönnyebbült
sóhaj hagyja el az ajkaimat. Hát nem ment el! Szinte elborzadom a saját
sületlenségemen. Miért hagyott volna itt? Ő mindig itt lesz nekem, ebben még a
halál sem tudja megakadályozni. Kicsi, gyönge tenyerével felém int, vékony
száját óvatos, biztató mosolyra húzza. Pár szőke hajszálat örömtől csillogó, a
végsőkig reménykedő szemeibe fúj a szél.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Remek
választás, Miranda! – kacsint rám cinkosan. – Ezzel a családdal kapcsolatban
lehetetlen tévedni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Soha
nem fogom kiverni a fejemből azt a lányt, aki megmentette az életemet azon a
forró, tikkadt júliusi napon, amikor elvállalta helyettem a kiválasztottságot,
és hasra esett a színpad meggyötört, szálkás lépcsőjében. Bár nem ismerem a
jövőt, mégis biztosra veszem, hogy hátralévő életem minden egyes napján
felrémlik majd előttem vékony, csinos alakja, az éhezéstől beesett, sápadt
arca, melynek hosszú, hullámos haja adott keretet, és világoskék, bátor szemei,
melyekben örökké ott csillogott a remény. Az az érzés, amelyről a nevét kapta,
mely győzelemre vezette a Kapitólium kegyetlen, gyilkos börtönében, mely erőt
adott neki, hogy olyan sokáig életben maradjon. A remény, az egyetlen dolog a
világon, ami erősebb a félelemnél.</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></div>
<br />
<br />
És Nektek melyik volt a kedvenc részetek? :)<br />
Puszi, Maja <3Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-2501395761922063262016-02-16T16:08:00.001+01:002016-02-16T16:08:13.708+01:00Legjobbak a legjobbaktólKedves Olvasóim!<br />
Bár egy hete véget ért <i>A lázadás kezdete</i>, sikeresen pontot tettem az összes eseményszál végére, a blogot még nem zárom le teljesen.<br />
Ezennel egy különkiadással érkeztem, melyben a Tőletek érkezett legkedvesebb, legviccesebb, legmeghatóbb, egyszóval, a legjobb kommenteket gyűjtöttem össze. Igazándiból ez már nem oszt, nem szoroz, semmi köze a történethez, mindössze amolyan nosztalgiaként kerül fel az oldalra. :)<br />
A jövő heti különkiadásnak persze kicsit több köze lesz Katie, Alex és a többiek életéhez, de egyelőre csak ezzel szolgálhatok...<br />
Szóval, nekem ezek a kedvenc hozzászólásaim, de természetesen a többiért is mérhetetlenül hálás vagyok, mint ahogy a feliratkozásokért és az oldalmegjelenítésekért is. Mint ahogy a bejegyzés címéből is látszik, Ti vagytok a legjobb olvasók <3<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia!<br />
Uuuuuu most találtam rá a blogodra és HIHETETLENÜL tetszik! *-*<br />
De tényleg! Kezdjük ott, hogy már az egy plusz pont, hogy a hetedik körzetről
írtál, és hogy benne van Johanna! Imádom őt! :D Nagyon jól írsz, van humorod és
nem unalmasak a részek! ^^<br />
Az ötleteid egyediek és nagyon jó ötleteid vannak! (:<br />
Egy szóval nagyon jó a blogod, és én biztos, hogy olvasni fogom! :D <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <b>Lili Leone</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia!<br />
Ez a rész is nagyon jó lett! (:<br />
Az igazat megvallva én nem sajnálom, hogy nem lettek szövetségesen Naomival,
mert én nem a "cuki kislányt" hanem inkább a "folyton pofázó
kiscsajt" láttam benne! :"D <br />
Alexet meg annyira utálni akarom... De nem megy! :D Sőt, a maga bunkó módján
még kedvelem is! :"D <br />
Az interjúra nagyon kíváncsi vagyok!! ^^</span><span lang="EN-US" style="font-family: "MS Mincho"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "MS Mincho";"></span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-fareast-font-family: "MS Mincho";">– <b>Lili Leone</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia :)<br />
Igen, most értem el ide :) <br />
Két dolog:<br />
1. Imádtam Johannát azért a kirohanásért: Magad alatt, aztán meg Finnick
alatt?! Végem volt. Nagyot nevettem :D<br />
2. Odair szeretője??? <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Na ne... <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hát kiakadtam. De nagyon ötletes volt, úgy...
ez az egész :)<br />
3. (időközbe eszembe jutott még egy :D) Imádom, ahogy fogalmazol. Kár, hogy csak
most kezdtem el komolyan olvasni a történetedet...<br />
De bepótolok mindent :) – <b>Lauren Write</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia!<br />
IMÁDOM!!!!<br />
Ez egyszerűen fantasztikus volt!!!<br />
Akkor kezdjük az elejétől:<br />
Kedvenc részem egyértelműen a motorozás volt, nagyjából olyan gondolataim
voltak, hogy: Ááá Finnicket rögtön lesmárolod, de persze Alexet neem!!!"
De végül az öleléssel is beértem! :D Az igazat megvallva nem értettem a
hirtelen jött "megölelhetlek?" Kérdését Katienek :DD ((:<br />
Az Aréna tetszik, és az utolsó jelenetet ahogy elképzeltem... Fúúúj basszuuuus!
:D * - <b>Lili Leone</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia!<br />
Hú, nem is tudom, hol kezdjem. Először is, volt egy olyan érzésem, hogy Alex
pórul jár, ha hagyja Katie-t elfutni, és tessék, mi lett a vége... Nagyon
megkedveltem a fiút, örülök, hogy Katie idejében odaért és megmentette az
életét. Teljesen megértem Katie-t, én is hasonlóképpen éreznék a helyében, hisz
embert ölt, de remélem, rájön, hogy Naomi halála nem az ő hibája volt, ő csak
megkímélte a szenvedéstől. Tartok tőle, hogy ha Alex megtudja, kiakad, de csak
azért, mert Katie korábban nem volt vele őszinte. =/ <br />
Ajj, nem jó ez így, várom a folytatást, ugyanakkor félek is tőle. :D – <b>Swarley</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">I</span><span style="font-family: "Cambria Math","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">
Samara!<br />
:DD<br />
Ezt a részt beraktam a "kedvenc részek" listába! :D Nagyon jó volt!
(:<br />
A "játék"érdekelt, hogy mit válaszolnak, de viccesek is voltak a
válaszok! :"D Pl.: A kit csókolnál meg? :DD <br />
Egy új téma:Naomi halála.<br />
Az igazat megvallva úgymond "többet vártam" Alextől! Semmi ordibálás?
Kiakadás?? Ez nekem olyan fura... Most vagy tud valamit ez a srác Naomi
haláláról, vagy még annyira le van sokkolva, hogy nem reagált semmit... De ez
nem normáliiiiiiis!!<br />
ALEEEX NAOMI MEGHALT!! ÉRTED?? <br />
Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre! ((:- <b>Lili Leone</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziia!<br />
Imádtam nagyon ezt a részt is. Tetszett a kérdezgetős játék, nagyon érdekes
volt. Kíváncsi voltam kit fog mondani Katie, de ez a lehetőség eszembe sem
jutott. :) Sajnálom, hogy Samira nem ment oda segíteni Naominak. Talán már
akkor szövetséget köthetett volna Katievel és akkor talán nem őrül meg a bátyja
halála miatt. De nekem így is nagyon tetszett és szerintem így még izgalmasabb
is lett. :) És hát kiderült, hogy Naomi meghalt... Még mindig sajnálom szegény
kislányt, de most már Alexet is. Eléggé lesokkolódhatott. Izgatottan várom a
folytatást. :) – <b>Viki F</b>.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia! ^^<br />
Na akkor kezdjük az elejéről:Tetszet, hogy Katie megmondta, Alexnek a
véleményét, és, hogy elcsattant pár beszólás köztünk... Szeretem a veszekedős
részeket! :"D :D <br />
A tabletes ötlet NAGYON tetszet, valahogy gondoltam, hogy Valterrel fog
beszélni! :D És most komolyan:Katie hogy lehet ilyen hülye?!?!?!?! Üvölt róla,
hogy bele van zúgva a srácba €: :D Párszor jót röhögtem Valter baromságain! :DD
És az utolsó kérdés... Hát bevallom az őszintét (bár gondoltam, hogy Alexet
fogja választani) de én valahogy Mirandát hitelesnek érezném... vagy nem is
tudom... De egy biztos: Tényleg egy kegyetlen kérdés volt Katieval szemben!...<br />
NAGYON jó rész, csak így tovább! ^^– <b>Lili Leone </b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">I.M.Á.D.T.A.M<br />
I love tizenkilencedik rész! *-*-*-*-*<br />
Egyszerűen szuper volt!!!<br />
Katie álma tök fura volt, de egyben érdekes is! :D (:<br />
Aztán meg ott voltak a hivatásosok... Nagyon jól leírtad! Azt hittem, hogy majd
el tud menekülni akkor, amikor azon veszekednek, hogy ki ölje meg őt (jézusom,
ez milyen már?! :"D) de végül örültem, hogy nem így alakult!<br />
És tökre örültem, hogy Cara meghalt. (tiszta őrült vagyok :DD )<br />
Gondoltam, hogy Alex fut utána... és igazából nagyon durva volt! Katie teljesen
begolyózott! O.o (Persze érthető okokból)....Féltem, hogy MINDENT el fog
felejteni miután felébredt vagy ilyesmi, de jó, hogy nem így történt!<br />
Aztán a befejezés... Nem tudok mit mondani....ROHADT JÓ VOLT!- <b>Lili Leone</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziiiia!!! :D<br />
Imádtam! Ez lett a kedvencem! (Eddig :D )<br />
Az álma nagyon nagyon jó volt! Meg hogy Miranda a lányuk lett... nekem az is
tetszett. Tök jó volt hogy végre láthattuk az egész (mármint akik megmaradt
belőlük, vagyis Tiffanyt, Pablot és Carát) Hivatásos bandát. :) Végre, Cara
meghalt. Nem csíptem már. És azok után, hogy megtudtam mit tett Joelle... végképp
megutáltam.<br />
A vége meg... nagyon jó lett!<br />
Én is kíváncsi vagyok a Hármas fiúra. :) – <b>Sofia Currington</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Úristen! Úristen! ÚRISTEEEN!<br />
Ez most komoly?? :O Megkérte a kezét?!?!??! :O :O *tátott szájjal bámulja a
képernyőt*<br />
Adj 5 percet, hogy feldolgozzam-------------------------------------------------------Huuuu...
ez annyira durva! Hihetetlenül örültem, hogy összejöttek, de az, hogy össze is
fognak házasodni!...Hát Huuu... :DD<br />
Hogy teheted ezt? Túllépek az első sokon és jön a következő: ALEX MAJDNEM
MEGHALT!!! De tényleg....Ha egy ilyen hülyeség miatt, főleg, hogy Snow
hibájából, halt volna meg a sztoriba....hát nem is tudom mit csinálnék! :O :D<br />
Imádom őket, kérek egy Alext karácsonyra, jó? (: :DD </span><span style="font-family: "Cambria Math","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Cambria Math";">♡</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Imádtam ezt és az előző részt is! ^^<br />
Kiváncsian várom a folytatást! @.@<br />
Ui.:Még mindig nem hiszem el... Ezek ketten összeházasodnak!!!
Úristeeeeeeeeeen! (Persze jó értelemben :DD ) –<b> Lili Leone</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">ÚRISTEN! EZ......ÚRISTEN!<br />
Nem tudok mit mondani egyszerűen....Wááá, Alex meghalt. Annyi dolgot tudnék
írni... Hogy pl milyen jó volt Katie beszéde, hogy mennyire örültem, hogy ők
maradtak ketten... Hogy mennyire jól leírod Katie gondolatait... Sok dolgot mondhatnék,
de még is Alex halála annyira durva és szomorú volt... De ennek a résznek a
leglényegesebb és meglepőbb pontja egyértelműen a vége volt... Az, hogy hogyan
reagált Katie... És tudod mit?! Büszke vagyok rá, akkor is ha meghal, mert
egyszerűen nem tudom, hogy hogy élhetné túl, akkor se fogom báni, mert ez a
befejezés kellett a sztoriba!<br />
És az utolsó mondat... Vele vagy holtan! Maja, ez a rész bár HIETETELEN
szomorú, de a legjobb lett!<br />
És nem tudom elképzelni, hogy hogy folytatod a történetet... De én kíváncsian
várom! - <b>Lili Leone</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">JÉÉÉÉZUUUSS!!!!!<br />
Ez összegzi az egész Fejezetet! Esküszöm, kicsit még sajnáltam is Tiffanyt ami
vele történt. Kíváncsi lettem mit mondott volna. Na de vissza két fejezettel...
Sajnálom, hogy nem tudtam írni kommentet az előző, és az az előtti Fejezethez.
Mikor Alex bevette azokat a bogyókat, a hajamat téptem, hogy Katie miért nem
löki ki a kezéből. És mikor lenyelte, komolyan azt hittem, meghal. De
szerencsére nem. Huh. Az eljegyzés meg olyan cukii volt! I LOVE ALEX AND KATIE!
Amúgy Pablo és a Hármas srác hogy halt meg? Mi történt Tiffany lábával? Ezt nem
értettem. Örültem volna, ha többet tudunk meg a Hármas srácról. Kíváncsi voltam
hogy élhette túl idáig? És Johanna technikája is szuper lehetett. ;) Snow meg
hogy dögölne meg! Hogy juthatott eszébe, a patkányok melyek azt hajtogatják,
hogy ők ölték meg? Először, mikor Joel mutánsát megpillantották, a leírás
szerint azt hittem Naomi az. Még a hátán lévő Hetes számot is értettem, ha azt
feltételezzük, hogy Naomi mutánsa volt az. Azt hittem, hogy az a szám arra
utal, hogy hányas Kiválasztott ölte meg. Na az, durvább lett volna! De így is
elég durva! Alex azért várhatott volna Tiffany megölésével! Bár igaz, hogy
biztosra akart menni. Én is előbb cselekedtem volna. Az égből eső kések meg... No
comment. Azt hittem, már egy ilyen kés ölte meg Alexet is. Erről jut eszembe!
Katie, nagyon jó lázadásra ösztönző beszéde! Én majdnem föllázadtam! :D Én is
arra gondoltam, hogy Johanna most a szíve csücskévé vált Katie. Katie meg,
ahogy azt gondolta, hogy csak ne egy zombi legyen, megmosolyogtatott. Alex meg
mérhetetlenül cuki! Feláldozta magát Katiért. A vége meg... felfogtam, hogy
Katie ilyen lázadó típus, de nem kellett volna neki is öngyilkosnak lennie... De
persze ez így hatásosabb. Gondolom, Katie életben marad. De hogy oldják meg?
Izgatottan várok a kövire! – <b>Sofia Currington</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia! :)<br />
Először is azzal kezdeném, hogy woow! *-* Ez a történet elképesztő volt! A
karakterek lenyűgözőek voltak, mindegyikben volt egy kis különcség. Az összes
fejezetet tátott szájjal olvastam, annyira tetszett. Nem tudtam abbahagyni az
olvasását, volt, hogy hajnali háromig olvastam őket! :D Nagyon tetszett az
aréna választásod, ahogy leírtad, hogy hogyan is néz ki! A mutánsok is
ötletesek volt, meg ahogy kialakítottad egyes pszichopata csaj karakterét. :)
:D<br />
Volt olyan jelenet amin fetrengtem a nevetéstől, de volt olyan is amikor a
sírás kerülgetett, annyira meghatott. A monológokat nagyszerűen írtad meg,
már-már azt hittem, hogy én is ott vagyok, annyira beleéltem magam az
olvasásába! :) <br />
Nagyon tetszett az Alex-Katie páros. Bírtam, mikor egymás vérét
"szívták", még a történet elején ki sem néztem volna belőlük, hogy
egymásba fognak szeretni. :) <br />
Röviden imádom az írásaidat, és úgyhiszem szereztél a blognak még egy <br />
rendszeres olvasót! :) Alig várom, hogy hozd a folytatását, kíváncsi leszek rá,
hogy hogyan fog alakulni Katie sorsa (már ha túlélte a szívenszúrást). <br />
Na mind1 maradjunk pozitívak és higyjük el, hogy minden rendben lesz, bár nem
hiszem, hogy túlélné a világban Alex nélkül. <br />
Mind1 is nem beszélek többet, a lényeg, hogy minél hamarabb hozd a folytatását,
mert mániákusa lettem a történetnek! :)<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>- <b>Alexa Kis</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia :)<br />
Mindig bajban vagyok a kommentekkel, mert mire végigérek egy fejezeten
elfelejtem az elejét. <br />
Na, de próbáljuk összeszedni a dolgokat. <br />
Imádtam Adam ötletét a menyasszonyos ruha kapcsán. Az interjú igazán megható
volt, és az, hogy Katie felállt, mielőtt befejezték volna... Hé, Snow elnök, ez
felhívás egy keringőre, nem látta? Szegény Katie tuti nem ússza meg szárazon :/<br />
Pandalány... Nagyon édes volt, ahogyan ekkor Katie visszagondolt Alexre. Meg
úgy az összes jelenet, amikor Katie valamilyen formában visszagondolt a fiúra. <br />
Adam beszólását is bírtam. És ez a ruha... Huuu, lesznek itt még gondok :D - <b>Lauren Write</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia :)<br />
Mindig úgy irigyellek, amiért te olyan jó komikat írsz nekem, én meg csak
összecsapok neked valamit.... Megmondom őszintén, ez a rész nem az erősségem.<br />
Tetszett az egész fejezet, különösen ahogy leírtad Katie beszédjét. Az direkt
volt, hogy Katie neve is ugy kezdődik, mint Katniss-e? :D (KATniss, KATie)<br />
Gale és Katniss? Juhú^^ Az nagyon tetszett, amikor Katie meglátta Katnisst.
Nagyon jó volt az egész összességében. <br />
Bár, Johanna beszólásai néhol erőltetettnek tűnnek, de hát ő Johanna :) - <b>Lauren Write</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Wooow,ez aztán jó fejezet volt :D Nagyon jól írsz
még mindig. Az ötletek tárháza nem mindenkinek nyílik meg,de neked igen :)
Váratlan fordulatok… Az kell a népnek :DDD – <b>Kiwi Ninja</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia :)<br />
Nagyon nagyon tetszett a Gale-Katie párbeszéd, ahogyan Katie megpróbálja
kidumálni magát ebből az egészből, és ahogyan Gale kiakad rá. <br />
Johanna most megkapta, jó alaposan kiosztotta a mentoráltja! Ő most tényleg
messzire ment azzal, hogy Samirát és Alexet szidta. Bár én sejtem, hogy nagyobb
volumenü dolog van Johanna hallgatása miatt, mint egy sértődés. De javíts ki,
ha tévedek. <br />
Imádtam, ahogy leírtad különböző körzetekben hogyan fogadták Katiet. Jó volt :)<br />
És a vége, ahogyan megesküszik Alexnek, hogy végig fogja vinni a forradalmat,
hát ott volt az a pont, hogy majdnem bekönnyeztem. lgazán érzelmesre sikerült. - <b>Lauren Write</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziaaa!<br />
(Bocsi, hogy csak most írok, tudom elég logikátlan megoldás :D )<br />
Imádtam a Gale Johanna párbeszédet, és hogy leírtad hogy az egyes körzetekben
hogyan fogadták Katiet az emberek! ^^ Nagyon jól megfogalmaztad!<br />
De! Katie kegyetlen. És csak én vagyok az egyetlen elvetemült Johanna rajongó, akit
őt védi, de nem érdekel! Johanna messzire ment, mert ez már nem egy
"humoros beszólás" volt hanem egy sértő megnyilvánulás Kativel
szemben. De akkor is... Azért Katie is elég kegyetlen volt. És tudoooom ebben a
helyzetben őt kellett volna sajnálnom, de nekem már annyira a szívemhez nőt
Johanna, hogy annyira fájtak a szavak amiket Katie neki vágott....<br />
Az utolsó mondat... Aaaj Alex nem élhetne újra valami csoda folytán?
Kérleeeeek! :3! – <b>Lili Leone</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy újabb fantasztikus fejezet,egy fantasztikus
írótól :D. Falom a sorokat,mindennap várom a fejezeteket. És ezt eddig csak
néhány blog váltotta ki belőlem, az egyik pedig ez. Húúúúúú.. Eseménydús, fordulatos
sztori. - <b>Kiwi Ninja</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziaaa!<br />
Ez a rész valami fantasztikus lett! Egyre jobbak és jobbak lesznek a fejezetek!
^^<br />
Hihetetlenül jó volt az a rész amikor rohamot kapott és megvágta emiatt
Finnicket. Szeretem, hogy Katien tényleg meglátszanak a viadal eseményei, hogy
rohamai vannak és hogy a vér látványától már rosszul lesz!<br />
A temetős rész is nagyon jó volt, visszaemlékeztem Alexre és a vele történt eseményekre!...Annyira
hiányzik nekem is, nem csak Katienak! )': <br />
A felkészülés és a "verjük meg Finnicket" rész is nagyon tetszett! :D
<br />
Az ajándék meg nagyon ötletes, de reméljük nem kerül sor arra, hogy megnyomja
azt a titokzatos gombot! (;<br />
Már várom azt a részt amikor Johanna végre megbékél Katieval! ^^ - <b>Lili Leone</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia :)<br />
Te.jó.ég. <br />
Ez valami fantasztikus volt, előre sajnálom Katiet. <br />
Na, de kezdjük az elején.<br />
Imádom, ahogyan leírsz egy helységet, ehhez nagy tehetséged van, egyszerűen az
utolsó négyzetcentiméterig magam elé tudom képzelni. A párbeszédek, viszont
néha kissé életszerűtlennek tűnnek (ez az esetek 1%-a) Itt most Johanna
kiakadására gondoltam, nem tudom, ott a Leila-Johanna rész nem igazán jött át,
de a többi nagyon szuper lett. <br />
Nagyon meglepődtem ezen a kapitóliumi kérőn, valamiért először azt hittem
Plutarch lesz, fogalmam sincs miért. <br />
A történet Finnickről és Cashmere-ről... Úr isten!<br />
Finnick húga megnyerte volna, de... Jézus. <br />
Mondjuk, az elnök egy kicsit tájékozatlan ebből a szempontból, mert Finnicknek
ott van Annie, szóval..:D <br />
A vége pedig... Hát, nagyon várom a következőt. :) - <b>Lauren Write</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziaa!<br />
Nagyon jó rész lett! *-*<br />
Hihetetlen jól tudsz leírásokat írni, olyan mintha én is ott lennék Katie
mellett! Nagyon tetszett, hogy ebben a részben sok dologra fény derült, pl. Finnick
történetére, vagy az első nagy lázadásra amiben Katie és Alex szülei is
résztvettek! Az a pasi, aki pedig bepróbálkozott Katinél.... :"D JÉZUSOM!
:D De legalább feldühítette Katiet, és erőt adott neki.<br />
A Snowwal való találkozás nagyon érdekes volt, és az egyik legizgalmasabb
jelenet.<br />
Én annyira reménykedtem! ): Mivel én Johanna fan vagyok, minden egyes
"öljük meg Sowt" jelenetnél tűkön ültem és vártam erre a részre... És
most NAGYON haragszom Katire! Miért nem tudtad beleszúrni azt a szerencsétlen
kést?!?!?! :D<br />
Kíváncsian várom a folytatást! ^^ - <b>Lili Leone</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia :)<br />
Számítottam valami durva kínzásra, vagy valami olyasmire, de arra, hogy Avoxot
csinálnak Katieből, arra egyáltalán nem. <br />
Ahogyan Snow fejből mondta a kínzásnak a számát, a békeőrök meg tudták... Na,
az hátborzongató volt. Akkor se fogtam fel, hogy mi történik, amikor már
kivágták Katie nyelvét, egyszerűen nem tudtam elhinni, vègig arra számítottam,
hogy kimentik. Vagy megkegyelmeznek neki. De használta Finnick ajándékát, amire
számítottam. <br />
A fogalmazásmódodat még mindig nagyon bírom, imádom, ahogyan visszaszámolt
magában tíztől, nagyon megható volt, ahogyan lepergett a szeme előtt az
élete.... <br />
Snow legszívesebben saját kézzel fojtottam volna meg. <br />
De a vége... Na, az kárpótolt mindenért. Arra gondoltam, hogy csak álmodta a
kínzást, talán még a Viadalt is meg mertem volna kockáztatni. De, hogy Alex Emerson
ott állt; a mennyben, a motor mellett, na arra nem számítottam. És még a
mennyben sem veszett el a humora :D De az utolsó sor.... Nagyon drukkolok
Katienek és Alexnek (mától használjuk shippelve őket) Kalex, szurkolok nektek! <br />
Most ez volt az utolsó rész, vagy még van? (Reménykedek abban, hogy még van.
Nem bírnám ki, ha vége lenne) - <b>Lauren Write</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Oh... Ez annyira.... Meghökkentő... Most akkor
meghalt? Meghalt az ÉN kedvenc blog szereplőm?!.....Jobban fá,j mint amikor
Finnick meghalt a filmben (na, jó,nem jobban, de ugyan annyira....) Annyira
durva volt, hogy Avoxot csináltak belőle... Már akkor elvesztettem a reményt...
Tudtam, hogy meg fog halni. Mert Katienak igaza volt, a remény nem is létezett!
Még mindig ki vagyok akadva és csak arra tudok gondolni, hogy nem fogok több
gondolatot olvasni Katietől, hogy nem képzelhetem bele magam az életébe, mert
meghalt! ): És még az a hülye Snow se döglött meg! Ha ezek után nem hal meg
akkor én kitépem a hajam! <br />
De Katienak így jobb... Hiszen csak szenvedett volna. És legalább
"találkozott" Alexel! De elvileg 33 része lesz nem? Akkor most TUTI
meghalt? TUTI, hogy nem fogod feléleszteni?... ))):<br />
Hihetetlen jó rész, nagyon jól leírtad ezt az egészet. <br />
Imádtam Katie-t, úgyhogy NAGYON sajnálom... De megérdemel egy kis nyugalmat. <br />
Sziaaa!<br />
Ui.:Most akkor komolyan megöleted Katie? :0 Jó, megértelek, ez egy helyes
döntés volt, csak kegyetlen. ): - <b>Lili Leone</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia!<br />
Úristen... Azt gondoltam, hogy lesz kínzás. Azt is gondoltam, hogy Avoxot
csinálnak Katie-ből. Olyan fantasztikus lett, - meg brutális - hogy kétszer
elolvastam, hogy felfogja. <br />
Katie meghalt.<br />
Nem gondoltam volna, hogy megölöd. Pedig, már annyira megszerettem. :( De a
vége, tényleg kárpótolt mindent. :) "-Jól láttam, Katie, hogy a
Körzetemben hasra estél az egyetlen dombban? – kérdezi Alex mosolyogva. – Nem
ezt beszéltük meg. Azt hittem, hogy nem leszel ilyen béna, de hát… Vannak
dolgok, amik sosem változnak! – kacsint rám incselkedve." Ez nagyon jó
volt. :D Úgy hiányzott már Alex. :) Nagyon nagyon fantasztikus vagy.
Egyszerűen, ámulok és bámulok. Lenne egy kérdésem: ez lett volna az utolsó
Fejezet? Mi lesz ezután? :( :) Jaaj. Összefoglalva: nem ilyen halált kívántam
volna Katienek, de persze ezt is sikerült nagyon jól megcsinálnod. :) - <b>Sofia Currington</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ha megmered ölni Finnicket akkor én sikítófrászt
kapok, kitépem a hajam és szét török valamit. Jó, ez elég idegbetegen hangzott!
:D De most komolyan! Legalább ebben a sztoriban NE HALJON MEG! KÉRLEK!
léciléciléciléciléci! :3 :D <br />
Nagyon jó rész lett, ahogy leírtad, hogy készültek fel, hogy Johanna és Finnick
milyen göncöt aggattak magukra! :"D Nagyon izgalmas volt az a rész amikor
bejutottak az Elnökhöz. Valahogy éreztem, hogy ott nem Snow lesz... De akkor,
amikor az a rész volt, hogy meghallottam Snow mély hangját akkor reménykedtem,
hogy hátha még is sikerül... És amikor Finnick nem ugrott le... TE MOST SZÓRAKOZOL
VELEM?! <br />
Sziaaa! :*<br />
Ui.:Ez az egyik legeslegjobb rész! *-* - <b>Lili Leone</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kedves Maja, azt hiszem, el kellene beszélgetnem
veled, rólad, a hihetetlenül lebilincselő fogalmazásodról, a briliáns
sztoridról, és azokról a r*hadt függővégekről :D <br />
Egyszerűen nem hiszem el, hogyan tudod így abbahagyni a fejezetet, a cselekmény
kellős közepén. Szégyelld magad, egy hétig izgulhatok mi történik Finnickkel. <br />
Érted? HÉT NAPIG!!!!!!!!<br />
Johanna beszólásán nagyot nevettem (Ezért még megöllek ugye tudod? - Nem akarok
vészmadár lenni, de lehet, más valaki fogja előbb megölni :'( ) <br />
Meg azok a ruhák... Te jó ég! :D El tudom képzelni Johanna miért akadt ki. <br />
Sejtettem, hogy nem Snow lehet a lelőtt ember, mert túlságosan is egyszerű lett
volna a történet. Te nem adod meg azt az esélyt a karaktereidnek, hogy egy
kicsit lenyugodjanak, és levegőhöz jussanak. Ne kínozd tovább őket kérlek,
könyörögve kérlek! :'( :D - <b>Lauren Write</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sziaaaaaaaaaaa! :D<br />
Először is, bocsánat a megkéső kommentért. :( De most itt vagyok! :D Nagton,
nagyon tetszett! Bár sejtettem, hogy Snow nem fog meghalni. :/ De én valahogy
azt a férfit, akit Johanna lelőtt, elképzeltem olyan hajjal, ami Snow-nak van.
:"D Lehe,t én vagyok a hülye, (sőt!) de ki az a Florina? (Bocsi ha rosszul
írom le) És ha megmered tenni, hogy Finnicket megölöd, rád uszítom az ex pasid!
Úgy is olyan könyörtelelenül szakítottál szegénnyel! Az a ruha... Elképzeltem
benne Johannát. :'D Jaj, csak Finnicknek ne essen baja! :( Várom a folytatást!
:D - <b>Sofia Currington</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kedves Maja!<br />
Bár nem az ígért időben (ezért bocsánatot is kérek, sajnos megbetegedtem, és ez
idő alatt a szavak nem voltak épp a barátaim...), de végre itt vagyok, hogy
elmondhassam a véleményem a történetről, úgy összességében.<br />
Nem is tudom, hol kezdjem... Talán ott kellene, hogy a történet egyszerűen fantasztikus!
Komolyan mondom, A lázadás kezdete a legegyedibb Éhezők fanfic, amit eddig
olvastam - és nekem elhiheted, már elég sokat olvastam. :D Kezdve az Aratástól,
az Arénán keresztül egészen a szemszögváltásig minden olyan eredeti a
történetedben, hogy nem is találok rá szavakat! Imádtam minden sorát, a
leírásaidat; ahogy megjelenítetted Katie érzéseit, gondolatait; a párbeszédeket
(főleg Katie és Alex között :D); a lázító monológokat; a fordulatokat; a
szereplőket - egyszóval mindent.<br />
Apropó, szereplők. Nagyon szerethetőek egytől-egyig. De komolyan, én a végére
már Tiffany-t sem tudtam utálni, akármilyen undok is volt azelőtt. Nagyon
kíváncsi lettem volna, mit tett vagy mondott volna a Végjátékban, ha Alex nem
öli meg.<br />
Katie az egyik legszerethetőbb főszereplő, akivel valaha találkoztam. A lány,
aki mindig bénázik, nem bánik különösen jól egy fegyverrel sem, mégis egy igazi
túlélő, akiben egy igazi lázadó lakozik. Nagyon emberi, szerintem mindenki a
helyébe tudta képzelni magát. Ráadásul nagyon jól át tudtad adni az érzéseit.
Tökéletesen írtad le, mennyire megviselte őt Alex halála, szinte én is éreztem
a fájdalmát. Nem gondoltam volna, hogy meg mered lépni azt, hogy megölöd őt is,
szóval nagyon meglepett, amikor Katie használta Finnick ajándékát, miután Avoxot
csináltak belőle (húú, az is nagyon durva volt amúgy, kegyetlen vagy a legjobb
értelemben!). Örülök, hogy a végén kaptak ketten egy boldog jelenetet, nagyon
szép lezárása volt Katie életének. :)<br />
És akkor Alex. Elmondjam, mennyire imádtam őt? Inkább meg sem próbálom, mert
lehetetlen feladat lenne. :D Nekem már az első perctől fogva szimpatikus volt,
de egyre jobban bírtam, ahogy haladt előre a történet. Annyira megindító a
kapcsolatuk Katie-vel, hogy nincsenek rá szavak. Úgy megijedtem, amikor megette
az éjfürtös tortát, mert tudtam, hogy egyszer meg kell halnia, ha Katie ki akar
jönni az Arénából, na de így?! Örülök, hogy végül a lány megmentette, viszont
nagyon sajnálom, hogy csak ilyen rövid ideig lehettek boldogok egymással. :(
Tudod, nagyon nehéz lesz megbocsájtanom neked, hogy megölted őket, az az egy
szerencséd van, hogy nagyszerű a történeted! ;) Szerinted egyébként anya
hülyének nézne, ha bejelenteném, hogy kérek egy Alexet szülinapomra? (Mert
szerintem biztosan :D)<br />
Szóval nagyon kedveltem Alexet és Katie-t is, azonban az én legkedvencebb
kedvencem a Tizenkettedik Körzet kiválasztottja, Samira volt. Hű, na, ő aztán
belevaló egy kiscsaj volt, az biztos! Én egyébként végig azt hittem, hogy ő kb.
16-17 éves, és nagyot néztem, amikor kiderült, hogy csak 14. A korához képest
nagyon bátor és elhivatott volt. Nagyon sajnáltam, hogy olyan hamar eltávozott,
még szívesen olvastam volna róla, erről a fiatal lányról, aki teljes szívéből
lázadó volt. Azért ha egyszer egy lázadás élére állok, tutira őt kérem fel szóvivőmnek.<br />
És még ott volt a kicsi Naomi, akit szintén megkedveltem; Johanna, aki mindig
hozza a legjohannásabb formáját, és épp ezért szeretjük annyira; na meg Finnick
is. Az eredeti trilógiában nagyon szerettem Finnicket, és először azt hittem, a
te Finnicked annyira nem lesz a szívem csücske, de ez változott, lassan őt is
megkedveltem. :)<br />
Ismét csak azt tudom mondani, hogy imádom a történetet, és hogy fantasztikusan
írsz, mesterien csavarod a szálakat. Rengeteget fejlődtél az első fejezet óta,
és tudom, hogy még ezek után is fogsz. Hiába találkoztam néhol olyan
kifejezésekkel, amiket esetleg helytelenül használtál, annyira magával ragadott
a sztori, hogy szinte semmit nem vont le az olvasás élményéből. Nem szeretek
ilyesmibe belekötni egyébként, mert egy-egy szó helyes használatát meg lehet
tanulni, de így írni... na, erre születni kell! Tudom, hogy hamarosan vége
ennek a történetnek, viszont nagyon remélem, hogy a másik blogodon még sokáig
élvezhetem az írásaid a másik két lányé mellett, és hogy még elkáprásztatsz
minket pár, hasonlóan izgalmas és érzelmes történettel!<br />
Várom a következő részt, ezzel együtt nem is szeretném, hogy egyhamar
felkerüljön, ugyanis ha jól értem, az lesz az utolsó. De végül is egyszer
minden jónak vége szakad. :)<br />
Na, miután már kellőképp az agyadra mentem a szövegelésemmel (úristen, nagyon
hosszú lett ez a komment, úgy érzem), be is fejezném. Ha esetleg eszembe jut
még valami, majd zaklatlak Facebookon. ;) – <b>Thea Quincey</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia :) <br />
Nekem is sír az egyik szemem, elhiheted. Nagyon szeretem a történeted, és
szörnyű belegondolni, hogy vége lesz - de egyszer mindennek vége szakad. <br />
Annyira boldog vagyok, hogy Katie és Alex a mennyben talán összeházasodtak,
hogy Johanna nemsokára megkapja a várva várt áldozatát, Snowt, Finnickel is
minden rendbe lesz... Egészen a Kiválasztottig, de arra ne gondoljunk. <br />
Tetszett az ötlet, hogy most szövetkeztek össze a bajnokok, és majd csak a Nagy
Mészárláskor tesznek komolyabb lépéseket. De ők még csak nem is sejtik miket
meg nem fognak tenni... Katie tényleg elhintette a parazsat, amit Katniss
felgyújtott. Ezzel egy jobb jövő várhat. <br />
Nagyon tetszett, elképesztő a fogalmazásod, még mindig, ittam Johanna
gondolatait, szavait, minden mondatát. <br />
Nagyon aranyos volt ahogyan Kaitere gondolt, meghatóra sikeredett. <br />
A szakítós rész viccesre sikerült, így a meghatottság mellett nevetni is tudtam
egy kicsit. <br />
Nagyon várom az epilógust, remélem, megtudjuk, mi történik Mirandával,
Valterral, és a többiekkel a hetedikben. <br />
Nagyon várom a következő részt, vagyis az utolsót! - <b>Lauren Write</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kedves Maja!<br />
Mint már említettem, egyszerre vártam ezt a napot, és féltem is, hogy eljön,
erre tessék, itt vagyunk. Annyira sajnálom, hogy csak ilyen későn kezdtem
olvasni a blogod, és csak ilyen kevés ideig élvezhettem... Na, jó, befejezem a
siránkozást, és rátérek a lényegre.<br />
Annyira imádtam ezt a részt! Azt hiszem, ez lett az egyik kedvencem. Érdekes
volt a többi győztesről hallani, és nagyon jó volt olvasni Johanna gondolatait
a közelgő forradalomról, és arról, hogy hogyan viszonyulnak a mentorok a
kiválasztottakhoz. Ahogy Lauren is írta előttem, tényleg megható volt, mikor
eszébe jutott Katie.<br />
Mondjuk az meglepett egy kicsit, hogy Finnick nem mondta el neki, hogy Katie
tőle kapta a ciános gyűrűt, de visszagondolva arra, hogy milyen ideges volt
miatta Johanna, talán én is hasonlóképp tettem volna.<br />
Külön örülök, hogy egy kis humort is vittél bele, mint mindig - nagyon feldobta
a hangulatot. :D<br />
Én is kíváncsian várom, hogyan zárod majd a történetet, mi lesz a többiekkel,
szóval kérlek, gyere hamar február 9.! – <b>Thea Quincey</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia! :D<br />
Úristeeeeen! Na milyen úgy befejezni a blogot, hogy már csak az epilógus és a
különkiadások jönnek? Ez a rész (is) fantasztikus lett mint a többi! Tetszett
ez a kis "találka", és ahogy Plutarch elmesélte Katie halálát. A
végén az, hogy Alex és Katie beszélgetnek zseniális lett. A Jared és a
barátnője ügye, nagyon vicces volt! :D Az a beszólása Jarednek... Fantasztikus!
Én a csaj helyében felképeltem volna. :D Méltó befejezés, egy szuper blognak.
Igen. :) Mivel ez az: egy olyan blog, ami igényes, izgalmas, vicces, szívbe
markoló. Gratulálok. :) Bár tudom mi lesz az epilógus, (haha!) nagyon várom. :)<br />
Ui.: nagyon tehetséges író vagy, ne feledd. ;)<br />
Ui2.: bocsánat a rövid komiért. :( - <b>Sofia Currington</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia!<br />
Alig tudom elhinni, hogy már csak egy epilógus van hátra és vége a blognak...
Annyira megszerettem a történetet, a karaktereket, ahogyan egyes szereplők
változtak/fejlődtek egyik részről a másikra, ahogy leírtad Katie gondolatait és
a végén Johannáéit... És még sorolhatnám. Hihetetlenül jó író vagy, ezért
remélem, hogy nem tervezed abbahagyni a blogolást és egy hasonló vagy esetleg
teljesen eltérő témájú blogon hamarosan viszontláthatunk téged. :) Ez az egyik
kedvenc éhezők viadalás blogom és az összesített kedvencek listáján is ott van.
Olyan jól sikerült megírnod a történetet, hogy a sztori haladtával együtt
szerettem/ utáltam meg en is a szereplőket, a halálok nagyon meghatóra
sikerültek és a lázadás fejlődését is nagyon jól végigvezetted. Mindig újabb és
újabb fordulatok következtek, amikről nem is gondoltam, hogy akár meg is
történhetnek... Például, amikor Alex megette a tortát amit Snow küldött... Már
lenyelte a falatot és haldoklott, alig volt hátra neki valamennyi idő és te
megmentetted... Mert ottragadt egy szem éjfürt a torkán amit sikerült Katienek
kiszednie... És még sorolhatnám a többi ilyen esetet... Az olyan szereplőket,
akik nem szerepeltek olyan sokat, mert nem vettek részt a viadalban, azokat is
megszerettetted velünk és nagyon örültem amikor a karácsonyi különkiadásban
"viszontláthattam" Mirandáékat...<br />
Na és akkor erről a részről...<br />
Nagyon tetszett, hogy bemutattad, hogyan tervezték meg a lázadás alapjait.
Kíváncsi lennék, hogyan tudják meg, hogy létezik a 13. Körzet. Örültem, hogy
kiderültek Katie halálának körülményei és sajnálom, hogy valószínűleg szerintem
Johanna sosem fogja megtudni kitől kapta Katie a gyűrűt. Kíváncsi lettem volna
a reakciójára. Tetszett piás Haymich felbukkanása. A Jared + Lacey jelenetet
egyszerűen imádtam. Szerintem az volt a legjobb jelenet a fejezetben. Finnickék
helyében én sem akartam volna elindulni. :D És Jared beszólása... Látszik, hogy
Emerson... És igazából szerintem Lacey megérdemelte, mert... Hát ez az igazság
vagy mi. :D Plutarchot én mindig egy alacsony, dagi, ősz, örökmozgó pasinak
képzeltem el és ez ebben a részben sem változott. Ennek ellenére jó kis
beszédet mondott. :) A végén nagyon tetszett, ahogyan Johanna elképzelte Katie
és Alex beszélgetését és az is, hogy Johanna és Finnick sem nézte volna ki
Katieből, hogy megnyeri a viadalt, azt meg végképp nem, hogy beindítja a
lázadást. Kíváncsian várom, hogy kinek a szemszögéből lesz az epilógus és, hogy
mi történik benne. – <b>Viki F.</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kedves Maja!<br />
Nem jutok szóhoz, tényleg ez volt az utolsó rész. Tényleg, komolyan vége lett,
és ismét ez gyönyörű történetet hagytunk magunk mögött. Részesnek éreztem
magamat, hiszen annyi fájdalmat éltem át Katievel együtt, ami nem egészséges.
Azzal kezdve, hogy kiválasztották, Naomi halála, Alex elvesztése, Johanna
folyamatos szekálása... <br />
Jó, és rossz pillanatokban is bőven volt részünk, és ez az epilógus méltó
lezárása volt ennek a blogregénynek. Bátran állíthatom, Katie története
tökéletesen beleillik Az Éhezők Viadala világában, nagyon hiteles, kidolgozott,
részletes, sőt... Megérne egy Előzmény filmet. <br />
Katie teljesen más karakter, mint Katniss. (Hiába az a három betű egyezés a
nevükbe. ) Nem csak külsőleg, hanem a belső tulajdonságai is teljesen mások.
Katie egy gyenge, bénácska személyiség, de ő is mindent meg tud tenni a
szeretteiért, és képes az önfeláldozásra. Sajnálom, hogy ő nem élhetett a béke
időszakában. <br />
A Johannás részek is nagyon szuperek voltak, mindet imádtam, de meglepetésként
ért Miranda szemszöge. Miranda tizennégy éves lánnyá érett közben, aki nyílt a
szerelemre. <br />
Nagyon ügyesen megoldottad a lázadás alatt történtek elmesélését, tetszett,
hogy a múltban indultál, áttértél a jelenbe. <br />
Johanna és Gale. Jeeeeeeeeej. Mega jeeeeeeeeeeeej. Itt végre nem csak annyit
kaptunk, hogy "menő munkája van". (Kössz, Collins, kössz. ) És az
csak rátesz egy lapáttal, hogy Johanna is ott van :) <br />
Aranyos volt a visszaemlékezés, vagy látomás, jelenés Katieről. A megjegyzése
Jaredről... Édes volt. Vigyorgok, mint a vadalma, hogy végre mindenki boldog. <br />
Először nem sejtettem, hogy Alex öccse lesz az, arra gondoltam, amikor
elolvastam, hogy neki is barna szeme van, hogy "A te blogodba mindenki
sötét szemű? :'D". De utána leesett miért. <br />
A kis lelkizős dolog is nagyon aranyos lett. <br />
Jesszus, nem tudok mást mondani, csak, hogy aranyos, édes, szuper. De hát, ha
mindez igaz a történetedre...<br />
Azt hiszem, most ebben a kommentben bepótoltam az összes rövidke komit, mert
ezt órákig képes lennék írni, minden kis mozzanatot kielemezni...<br />
Még annyit, hooogy...<br />
Az utolsó mondat, egyszerűen ZSENIÁLIS, FENOMENÁLIS lezárása lett a
történetben. Ez, összefoglalja az egészet... Katie-t akár a remény lányának is
hívhatnánk. Ő mindig hitt benne, ha nem is nyíltan, de ott motoszkált benne az,
hogy létezik, és legyőzheti a zsarnokságot. <br />
A fogalmazásodról egy rossz szót nem szólhatok, hibád most -sem- volt... <br />
Imádlak Maja. <br />
Ezennel könnyes búcsú... - <b>Lauren Write</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Szia Maja!<br />
Úristeeeeeen! Hol is kezdjem?! <br />
Tehát: Amióta megismertelek ( meg Laurát és Sofiat) teljesen máshogy állok az
íráshoz, mert úgy érzem, ti mindig itt lesztek, és mindig érdeklődve olvassátok
az új részt! És én is ezt éreztem a blogoddal kapcsolatban... Mindig kíváncsian
vártam a folytatást.<br />
Az Epilógussal kapcsolatban:<br />
-Tetszik, hogy az egész történetet elmesélted Miranda szemszögéből. <br />
Bár azon egy kicsit meglepődtem, hogy Beetee tudott arról, hogy mire is szánja Coin
azokat a bombákat, de azért örültem, hogy Miranda nem ott halt meg mint Prim.<br />
-Nagyon tetszett, hogy leírtad, hogy mi lett a szereplőkkel a lázadás után.<br />
Egy kicsit sajnálom, hogy végül megölted Finnicket ugyanis egy nagyon kicsit (
ennyit-> • ) reménykedtem, hogy még is megmented, de ez úgymond már nem oszt
nem szoroz a sztorin, csak hát nagyon sajnáltam főleg Anniet és Johannát
emiatt. De nagyon örülök, hogy Johannának egyenesbe jött az élete. Gale?? Hm...
Ez tetszik :D <br />
Az igazat megvallva Leiláról teljesen megfeledkeztem, de örülök, hogy neki is
jól alakult az élete.<br />
-Érdekes volt elolvadni, hogy milyen lett a viadal után az élet. Mirandának
viszont remélem a jövőben jobb lesz a sorsa és nem szendvicseket kell majd
osztogatnia az IQ-bajnok munkásoknak. <br />
-Nagyon jó volt újra Katiről olvasni, tetszik, hogy mindig előhozod a részekbe.
<br />
-Az is jó volt, hogy Miranda hasonlít Katire, hiszen ő is elég szerencsétlennek
tűnik! :D </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Na és akkor
ott volt Jared! <br />
Annyira imádom, hogy mindig tudod, hogy mit kell írni! Ez kellett nekem! JARED!
:D <br />
Jó volt, hogy egy kellemetlen helyzetbe találkoztak, az is, hogy Jared mennyire
hasonlít a bátyjára, minden mozdulata, mondata Alexet jutatta az eszembe. Bár
régebben nem kedveltem, most elég volt ez a kicsi részlet és már is megimádtam.<br />
Nagyon jó volt, hogy megérti egymást, és hogy ugyan azzal küzdenek. Mert
valamilyen szinte tényleg az ő 'hibájuk' miatt halt meg Katie és Alex, de nem
tehetnek róla, és nem érdemlik meg, hogy rágódjanak rajta, hiszen Alex és Katie
csak is azért tette azt amit tettek, hogy megmentsék Jaredet és Mirandat....Nem
is tudom pontosan, hogy most hány évesek de magamban már összehoztam őket (már
gyerekük is van és összeházasodtak! :D ). <br />
Az utolsó mondat meg egyszerűen nagyszerű!<br />
Nagyon jó író vagy, a történeted is fantasztikus, a szereplőid hitelesek és hihetetlenüll
szerethetők:<br />
-Szeretnék egy olyan pasit, mint Alex<br />
-Szeretnék egy olyan szerencsétlen, de még is hihetetlenül kedves barátnőt, mint
Katie<br />
-Szeretnék egy olyan legjobb barátnőt, aki olyan bátor és jófej, mint Samira<br />
És még csomó mindet szeretnék ebből a sztoriból, a házcímemet is megadom ha
gondolod, nyugodtan küld el őket! :D <br />
Nem tudok betelni ezzel a sztorival, és nem is akarok! De mindenek vége szakad
egyszer, mindenesetre imádtam ezt a történetet, minden kis hibájával (amiből
nincs sok) és minden szuper szereplővel/párbeszéddel/leírással együtt.<br />
Remélem, sose hagyod abba az írást! <br />
És mert szinte minden rész végén ezt mondtam, most is ezt írom:<br />
Ez lett az egyik kedvenc "részem"! (csak sajnos most nem tehetem
hozzá, hogy "kíváncsian várom a folytatást (': </span><span style="font-family: "Cambria Math","serif"; font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-family: "Cambria Math"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">♡</span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> ) - <b>Lili Leone</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-left: 36.0pt; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Drága Maja!<br />
Hát ez... Egyszerűen fantasztikus volt! Igen, röviden így tudnám megfogalmazni
mindazt, amit az epilógus olvasása közben éreztem, de ez a fenomenális történet
megérdemel még egy-két szót (vagy többet, sokkal többet).<br />
Tudod, megint sikerült olyan katartikus élményt nyújtanod, hogy gőzöm sincs,
hol kezdjem. Na jó, mondjuk a legelején kellene. Először nem tudtam, kinek a
szemszögéből fogod írni az legeslegutolsó fejezetet. Gondoltam Johannára,
Valterre, meg arra is, hogy egyes szám harmadikban íródik az egész - de az
utóbbi elméletem megdőlt a második bekezdésnél :D -, és valamiért Miranda volt
az utolsó, aki eszembe jutott. De szívesen láttam bele egy kicsit az ő fejébe
is, hiszen megtudhattuk, hogy tényleg mennyire sokat jelentett neki Katie,
annyira, hogy nővéreként tekintett rá, ez pedig nagyon megható volt. Amikor
megjelent előtte a lány, és Miranda arra gondolt, hogy ő sosem tűnik el,
ugyanis örökre ott él a szívében tulajdonképpen, én komolyan majdnem elsírtam
magam. Amikor viszont a lázadásról volt szó az elején, és jött ez a kiképzés
dolog, a szívbaj kerülgetett. Féltem, hogy hasonló történik majd Mirandával is,
mint Primmel, szóval nagyon örülök, hogy mégsem így lett. (Köszönöm, Beetee -
és persze neked is, Maja!)<br />
Nagyon örülök annak is, hogy a többi szereplőről is kaptunk tőled egy képet,
Johanna és Gale szála is hatalmas ötlet volt!<br />
Jared és Miranda találkozása nem volt ám hétköznapi, de hát neked ez az egyik
erősséged a sok közül: egyedit alkotsz. Nagyon tetszett a köztük zajlott
párbeszéd, bármennyire is szomorú az, ami tulajdonképpen összeköti őket.
Örülök, hogy így egymásra találtak, és számíthatnak a másikra. :)<br />
A befejezésre pedig nem találok szavakat... Gyönyörű volt! :)<br />
Összességében A lázadás kezdete egy zseniális fanfiction, minden téren, hiszen
a fogalmazásodban és a helyesírásodban sincs semmi kivetni való, öröm (vagy
éppen merő bánat a szomorú részek miatt) volt olvasni ezt a nagyszerű
történetet, amiben úgy csavargattad a szálakat, mint egy profi. Gondolok itt a
teljesen saját ötleteidre, és az eredeti trilógiából ügyesen beépített elemekre
is (például Finnick halálának körülményei).<br />
Végezetül pedig, rettenetesen sajnálom, hogy csak ilyen későn kapcsolódtam be a
sztoriba, hogy olyan kevésszer írtam, és már nem írhatom többször, hogy várom a
következő fejezetet. Ennek ellenére a szívembe zártam a történeted, mert nem
vitás, hogy amit alkottál, az egész egyszerűen csodálatos, rendkívüli, és
hihetetlen. Ezt minden túlzás nélkül írom, egyszerűen ilyen érzelmeket vált ki
belőlem a műved (ezért is nézd el nekem kérlek az esetleges elírásokat,
szóismétléseket). Nagyon erős a gyanúm, hogy valamikor a jövőben újraolvasom.
:D<br />
Nagyon reménykedem benne, hogy még sokáig gazdagítod az írásaiddal a világot,
egyszerűen kár lenne veszni hagyni a tehetséged! :)<br />
Szóval köszönöm, hogy még ha csak ilyen rövid időre is, de részese lehettem
Katie, Johanna és a többiek életének. Hatalmas élmény volt! :) - <b>Thea Quincey</b><br />
<br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia! :)<br />
ÚRISTEEEN!!! :D Ez fantasztikusan szuper lett! Nagyon jó volt betekintést kapni
a kissé "elhanyagolt" szereplők történetébe. Bár tudtam, hogy Miranda
szemszögéből íródik, nagyon - nagyon jó lett. Az elején viszont azt hittem,
hogy E/3 -ban íródik. (Én a hülye :D ) Örülök, hogy Valter végre észhez tért.
Nagyon ráfért már. És Jared... Ő az egyik kedvencem. :D Tök jó volt (meg cuki)
ez a kis beszélgetés Mirandával. Az is tök aranyos volt tőle, hogy azt kérte,
hogy legyenek jóban, mert más nem nagyon tudta átérezni, amit ő érez. Már én is
megijedtem, hogy valami baja lett a lépcsőről le esést követően, de szerencsére
nem így történt. Miranda engem Katiere emlékeztet, hogy ilyen kis bénácska. Az
nagyon jó volt, hogy Katie szelleme ott volt, és figyelte Miranda minden
lépését. Te egy tehetséges író vagy, úgyhogy egy hamar ne tűnj el! ;)</span><span style="font-family: "Tahoma","sans-serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"></span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Ui.: méltó befejezés egy méltó blognak.<br />
Ui.: bocsi hogy rövid lett, de siettem. :( - <b>Sofia Currington</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia!<br />
Nagyon nagyon tetszett! :D Mindig is kíváncsi voltam Katie karácsonyára, és ezt
most prímán be is mutattad. Csak gratulálni tudok.<br />
Mindig csodáltam, hogy tudsz ilyen fantasztikusan írni. :D Na meg persze azt is
csodálom benned, hogy ilyen hosszú fejezeteket tudsz írni. Mindig azt
hajtogatom írás közben, hogy elég hosszú-e az adott fezet? És sose csinálom
olyan hosszúra, mint te. :D Mi a titkod hogy ilyen jól tudsz írni? Egyszerűen
fantasztikus vagy! Tökre bele tudom élni magam Katie-be. A helység is mindig
meg jelenik előttem, egyszerűen nagyon jól írsz. Te egy tehetséges lány vagy!
És most nem túlzok! További sok sikert az íráshoz! ;) - <b>Sofia Currington</b><br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szia :)<br />
El kell mondanom le a kalappal előtted. Ennyit írni, és ilyen jól! Minden egyes
percét magam elé tudtam képzelni, a vizes ébresztéstől, a hógolyózáson át, a
rajz átadásáig. Fantasztikusan fogalmazol, egyszerűen falom a sorokat (igaz
háromszorra sikerült elolvasnom a hosszúsága miatt, de attól még nagyon
tetszett :) )<br />
Egyszerűen imádom Valtert, a poénjait, és, hogy szereti a testvérét. A Johnson
családot is imádom. Olyan aranyosak együtt. <br />
Az ünnepség is nagyon szép volt, valahogy sejtettem, hogy Valter felkéri
Katiet. A beszélgetésük Mirandával fantasztikus volt. Legszívesebben arcába
üvöltöttem volna, hogy 'Nem csak szerelmes leszel, hanem életed párját is
megtalálod, Alex Emerson szemébe, ráadásul a jegyese is leszel. Az perste
mellékes, hogy készülj fel a gyászra." De érzem, hogy még várnia kell a
boldogságra, amitől olyan hamar meg fogják fosztani. <br />
Egyszóval nagyon tetszett. Imádlak Maja. <br />
Boldog Karácsonyt neked is, és Katieknek is. -<b> Lauren Write</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nos, ennyi lenne :D </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Még egyszer hatalmas köszönet és ölelés<3</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Maja<br />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</span></div>
<br />
<br />Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-28795200976786710282016-02-09T16:03:00.001+01:002016-02-09T16:03:47.931+01:00EpilógusKedves Olvasóim!<br />
Nos, ide is elérkeztünk, az utolsó igazán komoly bejegyzéshez, amiben még történik valami érdemleges. Ez az utolsó rész, ami az összes főbb szereplő életét lezárja, pontot tesz az elvarratlan szálak végére. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd róla...<br />
Valamint, ezt még bővebben is ki fogom fejteni, de azért most is szeretnék köszönetet mondani! Nagyjából fél éve indítottam útjára <i>A lázadás kezdete</i> című blogot, és ez alatt az idő alatt nem állítom, hogy az életem száznyolcvan fokos fordulatot vette, de sokkal színesebbé vált. Megtapasztaltam, milyen idegtépő érzés izgulni a kommentek miatt, milyen jó úgy írni, hogy tudod, van, akit érdekel, amit csinálsz, hogy valaki szereti a munkáidat. Három nagyon kedves, vicces és tehetséges barátnőre tettem szert Lili Leone, Lauren Write és Sofia Currington személyében, akiknek ezúttal is szeretném megköszönni a sok támogatást és bíztatást<3 Mindazonáltal óriási köszönet illeti a 17 embert, akik feliratkoztak a blogomra! És a több, mint 8000 oldalmegjelenítésért is nagyon hálás vagyok! :)<br />
De nem szeretnék tovább "dumálni", jöjjön, aminek jönnie kell!<br />
Hölgyeim és Uraim, a blogom negyvenedik posztja, ami lezár egy fontos korszakot, ami pontot tesz az események végére, és amiből megtudhatják, hogy alakult Miranda, Valter, Jared és a többi kedvelt, vagy kevésbé kedvelt mellékszereplő sorsa! Jó olvasását és sose hagyjon el benneteket a remény!<br />
Ölel mindenkit: Maja Tankwall, a világ egyik leghálásabb írónője<3<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Már a szeme villogásán is látszott, hogy tervez valamit. Egy
ördögi, kockázatos ötlet fogalmazódott meg a fejében, melyre azelőtt még sosem
volt példa Panem történelmében. Megfeszítette a nyílvesszőt, zavart tekintetét
az égre emelte. A villám éppen készült lecsapni, pont oda, ahol álltak, a nagy
fába. Katniss Everdeen pont erre a pillanatra várt. Amint becsapódott a
mennydörgés, eleresztette a nyilat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Aztán minden
elsötétült körülöttünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Eleinte senki sem
értette, mi történt. Az emberek az utcára rohantak, és össze-vissza kiabáltak
mindenféle zagyvaságot. Senki sem bírt uralkodni magán, mindannyian a Mészárlás
váratlan félbeszakításának okait tudakolta, vagy éppen a forradalomért
üvöltözött.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Végül az apám vetett
véget a felfordulásnak. Pár barátjával együtt csoportokba rendezte az
embertömeget, majd az erdő felé terelte őket. Sejtette, hogy az adás hirtelen
kikapcsolása valami titkos, furcsa dolognak köszönhető, amit valószínűleg nem
néznek jó szemmel a Kapitóliumban, és amiben a Körzetünk Kiválasztottjainak is
vastagon benne van a keze. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Idő kérdése, és bombákat szórnak a lakhelyünkre, vagy
felégetik azt! – mondta. – A legjobb lenne minél hamarabb eltűnni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az összes Körzetlakó
egyetértéssel fogadta a szavait. Felpakoltuk az ételeket és az italokat, sőt a
biztonság kedvéért néhány baltát is magunkkal vittünk, így vágtunk neki a
hosszú útnak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mint utóbb kiderült,
elhamarkodottan döntöttünk. Túl kevés élelmet raktároztunk el, ráadásul amint
leszállt az éj, úgy éreztem, menten megfagyok. A szüleim, a nagymamám, és a
bátyám megpróbáltak felmelegíteni az ölelésükkel, de kevés sikerrel jártak.
Tudtam, hogy ha nem érkezik segítség, a Körzetem összes lakójával együtt az
erdőben fogok meghalni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De nem ez okozta a
legnagyobb problémát. Az emberek folyton a Viadalról kérdezgették egymást,
bízva abban, hogy a másik többet tud náluk. Senki sem értette, mit művelt a
tavalyi év bajnoka, és mi vihette erre a furcsa, megmagyarázhatatlan tettre. A
hőmérséklet csökkenése és az egyre fogyatkozó élelem is csak rontott a
helyzetünkön.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy döntöttem,
ledőlök egy kicsit aludni. Álmomban egy hatalmas építményt láttam, amit már
ismertem régebbről. Szürke színén kéjesen, hívogatóan megcsillant a napfény
felkelő sugara, megvilágítva ezzel a tömb tetején álló embereket. Hárman
voltak, két lány és egy fiú. Egyiküket személyesen ismertem, a másik kettőt
csak hallásból. Mindhárman az alattuk elterülő tisztást fürkészték. Egyszer
csak megremegett a szőke lány keze. Belenyúlt a zsebébe, és előhúzott egy
kitűzőt, amely egy Fecsegőposzátát ábrázolt. Hosszasan, tűnődve fürkészte a
jelvényt, majd nagy sokára a kabátjára tűzte. Társai ugyanígy cselekedtek, majd
vigyorogva összenéztek, megcsókolták a három középső ujjukat, és egymás felé
fordították őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A gyerekekért! – suttogta átszellemülten a szőke lány, aki
indítványozta a lázadás jelképének viselését.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az országért! – bólintott komoran a fekete hajú fiú, akinek
csokoládébarna színű szeme már-már ijesztően vakmerően villogott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A békéért! – egészítette ki a göndör hajú lány, majd
elfütyült egy vidám hangzású, négy szólamból álló dalocskát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindössze ennyire
emlékeztem az álmomból, mikor egy koszos, aprócska szobában magamhoz tértem.
Nehézkesen feltornáztam magam, és alaposabban körülkémleltem a helyiséget,
ahová kerültem. Fekhelyem mellett egy kicsi asztal és egy ingatag polc állt.
Mindkettőn látszott, hogy már évek óta nem porolták le őket, mint ahogy az
egész hely szagán érzetem, hogy ez bizony nem Snow elnök rezidenciájának legcsillogóbb
lakosztálya. Hirtelen páni félelem járta át az egész testemet, olyannyira, hogy
szinte beleremegtem. Hol vagyok? Mit akarnak tőlem? Mi történt a családommal? –
ilyen, és efféle kérdések motoszkáltak a fejemben. Legszívesebben tombolva
elmenekültem volna, semmibe véve a körülményeket és a következményeket. Idegesen
megráztam a fejem, mert tudtam, hogy ez nem vezetne semmire. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez csak egy álom </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">– nyugtattam magam. – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egy rossz, gonosz rémálom. Ne törődj vele,
csak próbáld elfelejteni! Hunyd le a szemed, és szabadulj meg tőle!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gőzöm sincs, mennyi
ideig szunyókálhattam. Mindössze annyi emlékem maradt meg ezekből a
bizonytalan, kínkeserves időkből, hogy nem sokára rendkívüli gyűlést hívtak
össze, ahol minden jelenlévőnek kötelessége volt részt venni. Ott aztán egy
ötven év körüli, szőkésbarna hajú nő, Alma Coin elnökasszony mindent megosztott
velünk, amiről úgy gondolta, érdemes tudnunk. Kiderült, hogy a Harmadik Nagy
Mészárlás Arénája megsemmisült, minekutána Katniss felrobbantotta. A versenyben
lévő játékosok felét, így Katniss Everdeent, Finnick Odairt, és Beetee Latiert
sikeresen megmenekítették, a többi életben lévő Kiválasztottat azonban elfogta
a Kapitólium. A bajnokokat ide, a Tizenharmadik Körzetbe szállították, amit a
közhiedelemmel ellentétben nem romboltak rommá. Néhány Körzetlakó a Viadalt
követően felkerekedett, és az eldugott rejtekhely felé vette az irányt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem sokára Katniss
magához tért, és elvállalta a Fecsegőposzáta, vagyis a lázadás jelképének
szerepét. Igazság szerint nem sok mindent értettem a Tizenharmadikban zajló
dolgokból, mindössze azt éreztem, hogy hatalmas bajba keveredtünk, amiből
minden bizonnyal sikeresen ki fogunk mászni. Segítettem is egy kicsit, a
lesérült embereket ápoltam, és megpróbáltam minél gusztusosabb ételeket
varázsolni a harc alatt megfáradt lázadók asztalára. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pár órával azután,
hogy a különböző számokkal ellátott osztagok útnak indultak a Kapitóliumba Snow
megölésére és hatalmának megdöntésére, Coin elnök ismét összehívta az otthon
maradottakat a gyűlésterembe, és újabb kéréssel fordult felénk. Azt kívánta,
minden polgár, aki még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, vegyen részt
egy kiképzésen, már ha igaz szívű harcosnak érzi magát, akinek mindennél többet
jelent az ország szabadsága, olyannyira, hogy kész meghalni miatta. Arról
viszont nem tájékoztatott senkit, mit is kellene csinálnunk a fővárosban. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Eleinte teljesen
belelkesültem az ötlettől. Segíteni a forradalomban? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Igazi </i>harcossá válni? Szinte el se hittem, amit hallottam, amikor
Coin bejelentette ezt a lehetőséget. Örömujjongások közepette siettem a földalatti kis
kabinunkban, és rögvest elújságoltam anyáéknak, milyen páratlan lehetőségre
találtam. Számomra érthetetlen okokból kifolyólag egyik családtagom sem
repesett az örömtől, amikor bejelentettem, hogy támogatni szeretném a
Kapitólium ellen folyó csatát. Először nyomozni kezdtek, folyton Beetee Latier
nyakára jártak. Napokig csak ez ment, a kiképzés már régen elkezdődött, de még
lett volna idő bejelentkezni, elvégre a parancsnok azt mondta, minél többen
veszünk részt az akcióban, annál nagyobb az esélye, hogy a fondorlatos terve
sikerrel jár. Egy este aztán apa leült velem és a testvéremmel. Ő az ágyon
foglalt helyet, mi pedig a hideg földre telepedtünk. Már akkor tudtam, hogy ez
nem jelent semmi jót, hiszen annak idején, amikor a Viadalokkal kapcsolatban
világosított fel, ugyanígy helyezkedtünk el.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Mint kiderült, nem tévedtem. Apa mindent megosztott velünk, amit
sikerült kihúzni a Harmadik Körzet egykori bajnokából. Mint kiderült, Coin
zseniális terve annyiból állt, hogy a szerencsétlen fiatalokat Snow palotája
elé állítsa, majd bombákat dobjon rájuk, ezzel is csak felszítva az éppen akkor
érkező forradalmárok dühét. Mondanom sem kell, rögvest elment a kedvem az
egésztől, és már a Tizenharmadik Körzet vezetőjére se tudtam úgy tekinteni
többé, mint azelőtt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A lázadás úgy
zajlott, mint ahogy az a nagykönyvbe meg van írva: rengeteg feleslegesen
elhunyt ember, förtelmes és kegyetlen összecsapások, a szeretteiktől
megfosztott családok, és egy győzelem, ami megváltoztatta az ország sorsát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindenki nehezen
viselte ezt a pár hetet. Az összes ismerősöm naphosszat rettegett a váratlan
bombázásoktól, a bizonytalanság okozta borzalmaktól. Abban az időszakban egy
ember arcán sem láttam őszinte mosolyt, még a végén sem, amikor Alma Coin
kiállt az ország elé, Snow egykori palotájának erkélyére. Úgy tervezte, onnan
nézi végig elődjének kivégzését. Katniss Everdeen azonban ismét rendesen
meglepte Panem összes lakóját: az egykori zsarnok helyett az új elnökre célzott
már-már legendásan híres nyilával. Természetesen a lövés talált, Coin pedig
holtan bukdácsolt le az emeletről. Annyi barátot vesztettem már el életem
tizennégy éve során, hogy képtelen lettem volna örömujjongásban kitörni még egy
ember halálának láttán. Ennek ellenére megkönnyebbültem. Tudom, nem szép dolog,
mégis úgy gondoltam, Coin egy fokkal sem lenne igazságosabb elnök Snow-nál.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A lázadás nem csak az
átlagembereket, a győzteseket is rendesen padlóra küldte. Legtöbbjüket még a
Nagy Mészárlás után megölték. Wolfrick Salazarral a lázadók, Maria Cowell-lel
pedig a Kapitólium oldalán álló Békeőrök végeztek. Blight Waterfall sem
maradhatott sokáig életben, őt a Viadalon érte a vég, amikor a véresőből
menekülve nekiütközött az erőtérnek. Nyomban leállt a szíve, még csak meg sem
próbáltak rajta segíteni a szintén kilátástalan helyzetben lévő szövetségesei.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick Odair
köztudottan nehezen viselte a kedvese nélkül töltött heteket. Mikor a lázadók
egy csoportja megmentette Annie Crestát a Kapitólium fogságából, a fiú
valósággal kivirult. Tisztán látszódott rajta, hogy még soha életében nem örült
annyira, mint az esküvőjük napján. Kis idő múltán azonban kénytelen volt
elhagyni a feleségét, ugyanis a kötelesség a harcba szólította, ahol végül kioltották
az életét. Senki sem tudja biztosan, miképp távozott az örök vadászmezőkre.
Ahány embert megkérdeztem róla, annyiféle választ kaptam. Valaki azt állította,
lelőtték, más vadászdarazsak támadásáról beszélt, egy harmadik, kevésbé
megbízható forrás szerint pedig egy óriásira nőtt, Békeőrre hasonlító mutáns
gyík tépte darabokra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Utóbbit Johanna
Mason, Körzetünk egyetlen életben lévő bajnoka állította. Valami olyasmit
magyarázott, hogy Snow már korábban is megfenyegette őket Finnickkel, hogy ha
még egyszer lázadáson kapja őket, egy ilyen szörny fog végezni velük. A
legtöbben nem hittek neki, amit valamilyen szinten meg is lehet érteni. Johanna
ugyanis heteken keresztül a fővárosban raboskodott, miután segített Katniss
megmenekítésében. Miután kiszabadították, rengeteg időbe telt, mire újra magára
talált. Állítólag a Kapitóliumban átélt kínok miatt nem vehetett részt a
mindent eldöntő, végső küzdelemben. A lázadás alatt és után még mindig nem
tudott igazán mit kezdeni magával, tekintve, hogy mindenkit elvettek tőle, aki
jelentett számára valamit: a szüleit, a szerelmét, és Finnicket, akire a
bátyjaként tekintett. Mostanában mégis látni a Körzet utcáin, bár igaz, ami
igaz, a legtöbbször még távolról sem nevezhető vidámnak, kivéve, amikor a
régebbi ismerőseivel beszél, vagy éppen a vasútállomásra siet, majd jegyet vált
a Tizenkettedik Körzetbe tartó vonatra. Nos, igen, úgy hírlik, Roger után újra
rátalált a szerelem, ezúttal egy szénbányász fiú személyében, aki sokszor
feltűnt a képernyőn a lázadás alatt, sőt párszor még azelőtt is, például amikor
nyilvánosan megkorbácsolták, vagy amikor majdnem fejbe lőtték a Hetvenharmadik
Győzelmi Körúton nyújtott viselkedése alatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leila Berry-t nem
viselte meg különösebben a hír, miszerint soha többet nem ejtheti ki élő
adásban Panem legrettegettebb mondatát a száján, mely a hamis reményről szól.
Körzetünk egykori kísérője egy kozmetikai szalonban helyezkedett el, és egy
gyönyörű kisfiút szült a férjének. A családnak esze ágában sem volt elköltözni
a fővárosból, mindössze egy nagyobb házat vettek, ahol azóta is romantikus
boldogságban élnek. Leila sosem panaszkodik, ugyanúgy csillogó luxusban él,
pont úgy, mint annak idején. Semmit sem hiányol a Viadalok nyújtotta
izgalmakból. Johannával sem tartja a kapcsolatot, amit teljes mértékben
megértek, sosem viselték a szívükön a másikat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az emberek lassacskán
kezdenek visszaszivárogni egykori otthonaikba. Bár a Tizenharmadik Körzet
sokáig biztonságot nyújtott nekünk, mégsem akart senki sem ott maradni, mert
hiányzott nekünk a jól megszokott, családias otthon melege.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mint ahogy azt
korábban is sejteni lehetett, a Hivatásos Körzeteket, tehát az Elsőt, a
Másodikat, és a Negyediket csekélynyi támadás érte a többi városhoz képest. A
Kapitóliumban úgy tudták, mindhárom Körzet Snow pártján áll, ez esetben azonban
tévedtek. Még az izomagyú gyilkológépnek tartott emberek is a jó ügy mellett
voksoltak, és a hirtelen kialakult barátság nem csak a háború idejére terjedt
ki. Most, hogy beköszöntött a régóta várt béke, igyekszenek kivenni a részüket
a munkából. Igaz, a rossz nyelvek azt beszélik, mindezt azért teszik, hogy
keressenek egy kis pénzt, ugyanis, mint kiderült, semmihez sem értenek a
kínzáson és a harcon kívül, viszont mindannyian nagyon erősek és strapabírók,
így a rosszabb állapotban lévő Körzetek polgármesterei felajánlották nekik,
hogy egy bizonyos összeg fejében segíthetnek újjáépíteni a bombázások alatt
tönkrement házakat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az építkezések szinte
egész álló nap, megállás nélkül folynak. Egy utcában körülbelül nyolc-tíz
munkás dolgozik, nekik egy nagydarab férfi dirigál, aki építésvezetőnek hívatja
magát, valamint minden csapathoz kiosztottak három-négy szerencsétlent, akikről
szintén úgy gondolták, máshogy nem lennének hasznára a nemzetnek. Ide sorolom
magamat is. Lényegében annyi a feladatom, hogy kiszolgáljam a főnököt és a
nehéz munka után megfáradt, egykoron Hivatásosnak készülő fiúkat. Természetesen
a Körzetünk nem hárították az összes felelősséget az önjelölt Hivatásosokra, az
összes helybéli fiú is teljes mellszélességgel vállalja a felújításokban való
segítkezést. Többek között a bátyám is beállt a munkások népes sorába. Szerető
mosoly fut végig rózsás ajkaimon, ahogy a testvéremre gondolok. Úgy látszik,
végre ő is kezd révbe érni. Mostanság egyre kevesebbet csajozik, pontosabban
szólva, úgy látszik, le fog horgonyozni egy Delila nevű lány mellett. Igaz, pár
éve már megpróbálták együtt, de a kapcsolatnak szinte nyomban vége szakadt,
amint összejöttek. Kiderült ugyanis, hogy Valter nem tervez túl hosszú távra,
amit a barátnője értelemszerűen nem vett túl jó néven… Viszont most, hogy a fiú
betöltötte a huszonegyedik életévét, és nagykorúvá avanzsált, kezd benőni a
feje lágya, rengeteget komolyodott az elmúlt év során. Rádöbbent, hogy Delila
többet jelent számára egy eldobható ágymelegítőnél, így újra bepróbálkozott
nála. Szerencsére most nem rontotta el a dolgot. Igaz, még csak egy hónapja tart
a románc, de úgy tűnik, a fiatalok jól kijönnek egymással, tökéletesen megértik
a másikat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Nap lomhán,
ráérősen bukik alá a horizonton, erősen megvilágítva az elém terülő tájat. A
távolban egy titokzatos alak körvonalai bontakoznak ki. Nem látom tisztán az
illető arcát, mégis jól tudom, ki közeledik felém. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Akit az apám kihozott
az árvaházból, megmentve ezzel az éhhaláltól. Aki azon nyomban a legjobb
barátnőm lett, amint megismertem. Aki elvállalta helyettem a kiválasztottságot,
bár tudta, hogy neki is elég gyatrák az esélyei. Aki azért ölt a Viadalon, hogy
másokat megmentsen ezzel. Akire az Aréna sötét falai közt talált rá a szerelem.
Aki kis híján végzett Snow-val, ám a terve kudarcba fulladt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ő az, Katie Hope, a
Hetvenharmadik Éhezők Viadalának győztese. Többek között neki is köszönhető,
hogy mára már eltörölték az Éhezők Viadalának nevezett pszichopata
valóságshow-t. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyre közelebb ér
hozzám, már tisztán ki tudom venni az arcvonásait. Egy zöld ruhát visel a
sötétbarna bakancsával, ami pár számmal nagyobb volt, mint a lába, ennek
köszönhetően sokszor megbotlott benne. Hosszú, szőke haja hullámosan omlik a
vállára, boldogan ragyogó, halványkék szemével izgatottan fürkészi az utcát,
ahol tizenhét évig élt. Pillantását gyorsan kapkodja egyik emberről a másikra,
míg végül gyönyörű írisze megállapodik rajtam. Amint észrevesz, fehér orcája
egy szempillantás alatt kipirosodik, vékony ajka széles mosolyra húzódik, a
szemei pedig mintha még vidámabban és életerősebben ragyognának. Fejét kissé
oldalra dönti, fürtjeit lazán átveti a vállán, így kémleli tovább a
munkálkodást, ami egykori otthonáért folyik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Zavartan a fülem mögé
tűrök egy tincset. Tisztában vagyok vele, hogy lassacskán véget ér a munka, ki
kell szolgálnom a nap, mint nap robotoló kőműveseket és ácsokat. Mégsem bírom
levenni a tekintetemet Katie-ről, annyira elvarázsol az elém terülő látvány.
Teljesen megváltozott, mióta utoljára láttam. Akkor megtörten, kisírt szemekkel
vágott neki a Győzelmi Körúton, üvöltött róla, hogy annyi kedve van az
eseményhez, mint egy foghúzáshoz. Most viszont valósággal ragyog, mintha
kicserélték volna a győzelme óta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hé, Miranda! – kiált rám a főnököm. – Hozd már ide a
vizemet! Szomjan döglök, komolyan!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyorsan megrázom a
fejemet, elterelvén ezzel a figyelmemet a kémlelő árnyról. Felkapom a mellettem
lévő üveget, és munkaadóm kulturáltan megfogalmazott kérésének eleget téve, az
árnyékban elhelyezkedő, törött lábú asztal felé veszem az irányt. Közben persze
vissza-visszatekingetek a barátnőmre, mert félek, hogy ha egy pillanatra is
elszakadna róla a pillantásom, nyomtalanul eltűnne, felszívódna, mintha sosem
járt volna a Hetedik Körzetben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miközben a lány
halovány alakjával foglalkozom, egyszeriben elvesztem az egyensúlyom, és
szabályosan kicsúszik a lábam alól a talaj. Ha ez még nem lenne elég, egy
hatalmas, durva puffanás zaja üti meg a fülemet, melyet egy dühös üvöltés
követ. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nehézkesen, tagolva
mozdítok egyet a bal lábamon. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Élek!</i> –
fut át a gondolat az agyamon. Lassan, de folyamatosan sikerül az összes
végtagomat mozgásba hoznom, míg végül nagy nehezen feltornázom magam. Igaz, a
fájdalom még mindig nem múlik el, de már egy kicsit jobbra fordul a helyzet.
Elvégre jó eséllyel nem szenvedtem komolyabb sérüléseket, semmim sem tört el. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jól vagy, Johnson? – kérdezi egy munkás aggodalmasan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze, megvagyok – nyöszörgöm erőtlenül. – Aki béna, ne
rohangáljon!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te tudod… - von vállat zavartan, majd feltápászkodik
mellőlem, és folytatja a cserepek rakodását.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felpattanok, majd
kicsit átmozgatom magamat. Körbefordulok az utcán, és megkönnyebbülten veszem
tudomásul, hogy szinte senki sem foglalkozik az esésemmel, mindenki el van
foglalva a saját dolgával, mindössze a főnök, Mr. Wright hiányolja a vizét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ahogy így nézelődök,
hirtelen egy eldőlt létrára és egy fiúra leszek figyelmes, aki látszólag
eszméletlenül hever a földön. Uramisten! Ez… Nem, ugye ez csak egy rossz vicc?!
Te jó ég, ez biztos miattam történt… Basszus, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?
Az még oké, hogy eltaknyolok egy létrában, attól maximum én sérülhetek meg, de
így, hogy ez a srác ott állt a tetején… Úristen, mi van, ha maradandó
sérüléseket szenvedett miattam? Mi van, ha…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy ezredmásodperc
alatt az áldozatom mellett termek. Megfognám a csuklóját, hogy ellenőrizhessem
a pulzusát, ám sajnos annyira remeg a kezem, hogy képtelen vagyok bármi
normálisat cselekedni. Csak ülök ott, a kicsi ház mellett, és remegve nézem az
építő srácot. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Miranda! – kiált rám egy szőke srác a tetőről. – Ne izgulj
már annyira, ezt még nézni is rossz! Ne aggódj, innen látom, hogy még lélegzik.
Meg amúgy is, csalánba nem üt a mennykő!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kösz, Ben, én is bírlak!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ettől a mondattól kis
híján szívinfarktust kapok. Nem, egyáltalán nem érdekel, hogy az emberek hogy
vélekednek a szőke fiúról, akit a jelek szerint Bennek hívnak, sokkal inkább
megriaszt, hogy az ominózus mondat az áldozatom szájából hangzik el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú kínlódva ugyan,
de végre kinyitja a szemét. Kapkodva, frusztráltan hajolok felé, úgy nézek bele
a szempárba. Meg szeretném tudni, nem esett-e baja, jól érzi-e magát, ám amikor
szembe kerülök vele, egészen más gondolatok lepik el az agyamat. A srácot
ugyanis nem akármilyen szemekkel áldotta meg a sors. Esküszöm, soha életemben
nem találkoztam még senkivel, akinek ennyire gyönyörű szemei lettek volna!
Ennyire szép vágásúak, ennyire szenvedélyesek, és ennyire vadítóan sötétbarnák!
Te jó ég, és én kis híján kinyírtam ezt a fiút…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Leszállnál rólam? – szólal meg nagy sokára. – Bár, felőlem
akár maradhatunk így is…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyorsan motyogok
valami bocsánatkérés-szerűséget, aztán szélsebesen lemászok a fiúról. Ő egy
könnyed mozdulattal talpra szökken, majd mielőtt zavartan odébbállhatnék,
beszédbe elegyedik velem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szóval, te vagy Miranda Johnson? – kérdezi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pillantását mélyen az
enyémbe fúrja, de annyira gyengéden, mégis szenvedélyesen teszi ezt, hogy attól
félek, menten elájulok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Igen – válaszolok. – Én vagyok… És figyelj, tényleg
iszonyúan sajnálom, hogy ellöktelek, esküszöm, nem szándékosan tettem, csak
tudod, az utóbbi időben kissé sokat szerencsétlenkedem, és hát…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Semmi gond! – Újdonsült ismerősöm megajándékoz egy
szívdöglesztő mosollyal, majd karon fog, és arrébb húz a többiektől.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Sőt, ha úgy vesszük, még örülök is, hogy
így alakult. Amióta bejelentették, hogy a Hetedikbe is lehet jönni segíteni,
csak arra várok, hogy találkozzunk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké, ezt most értenem kéne? – ráncolom össze a homlokomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bármennyire is szép
szemű a srác, azért egy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kicsit</i> fura,
hogy azt állítja, mindig is meg akart ismerni. Elvégre, sosem hallhatott rólam!
Nem vettem részt a lázadásban, egy rokonom sem aratott győzelmet a Viadalon,
mindig csak a háttérben segítkeztem… Mégis mi lehet az oka annak, hogy beszélni
akar velem? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem… Nem, bocs, csak… - Idegesen nevetgélve túr bele
éjfekete hajába, miközben csak úgy üvölt róla, hogy a megfelelő szavakat
keresi, melyekkel talán egy érthető magyarázatot adhat. – Ó, és még be se
mutatkoztam… Bocs, néha annyira…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogy hívnak? – fojtom belé a szót. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A srác felém nyújtja
a kezét, és már éppen válaszra nyitná a száját, amikor azonban egy mélyről
jövő, goromba köhögés tör felszínre a torkából. A szája elé kapja a kezét, így
próbálja csillapítani a rohamot. Az arca egyre vörösebbé és vörösebbé válik,
fekete haja a szemébe hull. Elgondolkozom, hogy szóljak az egyik munkát
felügyelő orvosnak, amikor egyszer csak alábbhagy a köhögés, a titokzatos
ismeretlen pedig ismét tisztán, nyugodtan néz a szemembe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Bocs az előbbiért – mondja. – Csak tudod, pár évvel ezelőtt
dohányoztam. – A tekintete hirtelen elsötétül, már csaknem olyan fekete a
szeme, hogy nem látom a pupilláját. – Az egy elég durva időszakom volt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Semmi baj – vágom rá reflexből. – Most azonban igazán
elárulhatnád a nevedet!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nagy levegőt vesz,
mintha csak tartana a reakciómtól, majd egy szuszra elhadarja a nevet, aminek
hallatára egy ütemet kihagy a szívverésem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jared Emerson.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyszeriben minden
megvilágosodik előttem. Rádöbbenek, honnan volt olyan ismerős a szeme, a haja,
az egész arca, és hogy mégis mi a búbánatért akart felkeresni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jared Emerson.</i> Katie vőlegényének az
öccse, akiért Alex több mint százhetvenszer feliratkozott, csak hogy ne
éhezzen. A barátnőm mesélt róla egyszer, miután hazatért a Negyedikből, ahol a
temetést intézte. Azt mondta, aranyos, kissé tartózkodó és visszafogott fiú,
aki valamiért rettentően emlékezteti Alexre. De csak egyetlenegyszer beszélt
róla, aztán, gondolom, már nem nagyon tartották a kapcsolatot, talán nem jutott
idejük egymásra, vagy valami ilyesmi. Aztán a Győzelmi Körúton Jared nyíltan
fellázadt a Kapitólium ellen, amiért a helyi Főbékeőr kivonszolta a színpadra.
Mindössze ennyit láttunk az adásból, hogy utána mi történt a fiúval, örökké
homályba veszett. Mindenki váltig állította, hogy megölték, vagy Avoxot
csináltak belőle, hiszen egy ekkora bűnt lehetetlenség megúszni bűnhődés
nélkül. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jared Emerson azonban
életnagyságban itt áll előttem, és ha nem köhögött volna az előbb olyan
hangosan, azt lehetne mondani, majd kicsattan az egészségtől. Alaposabban
szemügyre veszem a fiút, és magamban megállapítom, hogy az évek során eléggé
kikupálódott, ha lehet ilyet mondani, mára már jobban néz ki, mint annak idején
a bátyja. Pedig Alex sem volt egy csúfság, sőt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Azt hittem, megöltek – Mindössze ennyit bírok kinyögni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jared erre drámaian
felsóhajt, majd kényelmesen levágja magát a poros talajra. Úgy érzem, nem
szabadulok egykönnyen – na, nem, mintha bánnám – ezért a példáját követve,
lekuporodok mellé a földre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ja, rengetegen azt hitték, akik csak a távolból támogatták a
forradalmat. – kezd bele a mondandójába. – Ennek az az oka, hogy az adás
megszakadt, amikor kivonszolt az a pasas a színpadra. Snow akarta így, azt
mondta, ha valaki fel mer lázadni a rendszer ellen, élőben közvetítsék a kivégzését.
Csak aztán, volt valami, amit nem vett számításba…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Katie! – vágom rá kapásból.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, ő – bólint Jared, és újra elsötétül a tekintete. –
Gondolom, emlékszel, amikor az Arénában Alex megtanította neki, hogy kell kést
dobálni. Na, azt a tudását sokkal később alkalmazta. Mikor a Békeőr kivitt a
színpadra, úgy éreztem, itt a vég. Mint már említettem, akkoriban nem voltam
teljesen százas, rendesen a padlóra vágott a bátyám halála… Úgy gondoltam, már
nekem sem érdemes élnem, hiszen senki sincs ezen a világon, aki <i style="mso-bidi-font-style: normal;">igazán</i> szeretne. Meg akartam halni –
Minden egyes szó, amit kiejt a száján, ingatag ólomsúlyként himbálózik a
levegőben. A történet egyre nyomasztóbb, én pedig egyre kíváncsibbá válok.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Mindig is tisztában voltam vele, hogy a
bátyámnak szívügye a forradalom, így hát úgy akartam eltűnni az örök
vadászmezőkre, hogy még teszek valamit, ami a jó ügyet szolgálja. Mindenkiből
elegem volt, alig vártam már, hogy a Békeőr meghúzza a ravaszt, és golyót
repítsen a fejembe. De akkor Katie… - A hangja váratlanul elakad. Megrázza a
fejét, még ha még most sem hinné el, amit sok évvel ezelőtt látott. -… egyszer
csak eldobta a kését. Mindezt olyan sebesen, pontosan és kifinomultan tette,
hogy még a Másodikban is megirigyelték volna. Telibe találta a férfi nyakát.
Gyakorlatilag megmentette az életemet, de akkor még annyira hülye voltam! Egy
idióta, gyáva görény… Nem, hogy hálás lettem volna neki, amiért megölt egy
embert miattam, csak még jobban megutáltam, amiért nem hagyta, hogy
véghezvigyem a tervemet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi történt azután, hogy végzett a férfivel? – faggatózom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Először fel se fogtuk, hogy mi történt. Mindenki lefagyott,
a Körzetlakók, Katie, és én is. Aztán Katie valamiért lehajolt a pasihoz,
levette a sisakját, és elkezdte rázni a fejét. Annyira életidegen volt az
egész! Mintha pár percre eltűnt volna egy másik világba, mintha nem is ezen a
Földön élt volna. Egyszer csak elsötétült a tekintete, majd remegni kezdett a
szája, halkan motyogott valamit, aztán szó nélkül elrohant. Akik a színpad
mögött várakoztak az előadás végére, megpróbálták megfékezni, ám nem tehettek
semmit, a lány kitért az utukból. Nem tudom, hogy alakult ezután a sorsa.
Állítólag a temetőbe ment Alex sírjához, aztán az edzőteremben látták páran. De
senki sem tudja, mi a teljes igazság, hogy mit művelt a beszéde után, hogy
érezte magát a Körút további állomásain, és legfőképp, hogy miért halt meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Pedig ezek olyan titkok, amikre muszáj, hogy egyszer választ
kapjak! – suttogom mélabúsan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fejemet a térdemre
fektetem, így próbálom elrejteni Jared elöl a kitörni kívánkozó könnyeimet. Olyan
erősen nyomom a homlokom a lábamhoz, hogy szinte már belesajdul a halántékom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amióta kiderült, hogy
Katie meghalt, másról sem szól az életem, csakis a folytonos idegeskedésről,
sírásról, és a félelemről, hogy mi lesz, ha még egy szerettemet megöli valaki…
vagy valami. Sosem számítottam túl kiegyensúlyozott gyereknek, annak ellenére,
hogy biztos, szerető családi háttérben nőttem fel. Mindig is éheztünk, sosem
lehettünk biztosak abban, megéljük-e a holnapot, vagy ez életünk utolsó
éjszakája. Azt hiszem, akkor kezdett visszaköltözni az élet a házunkba, amikor
apa hazahozta az árvaházból Katie-t. Attól a naptól fogva egy unalmas percünk
sem volt, a szőke lány teljesen feldobta a napjainkat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De meghalt, a
Győzelmi Körút végén, a mai napig tisztázatlan körülmények között. Senki sem
tudja biztosan, mi történt vele, már nem is találgatnak az emberek, szinte
teljes mértékben elfelejtették őt. Talán már arra sem emlékeznek, hogy nyerte
meg a Viadalt, mennyit szenvedett a győzelemért.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Miattam történt! – szipogom. A hangom meggyötörtségről
árulkodik. – Én vagyok a hibás! Nekem kellett volna a Viadalra mennem, nem
neki! De ő… feláldozta magát… miattam! Ha nem engem választanak ki, még mindig
élne!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyszerűen képtelen
vagyok visszatartani magam, a könnyek záporeső módjára ömlenek a szememből.
Szinte már fuldoklom a sírástól, de nem érdekel. Az elmúlt években nem
csináltam mást, csak szenvedtem, ám úgy tűnik, nem eleget. Hiszen még mindig
sajog a szívem, ahogy arra a végzetes napra gondolok, amikor Leila Berry
felolvasta a nevemet. Milyen furcsa, hogy pár kis papír teljesen megváltoztatta
a világot. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy meleg kéz
simogatására térek vissza a valóságba. Kissé megemelem a fejem, és arra leszek
figyelmes, hogy konkrétan Jared Emerson ölében ülök. A fiú gyengéden simogatja
a hajamat, miközben nyugtató szavakat mormol a fülembe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amint észbe kapok,
rögtön elhúzódom újdonsült ismerősömtől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Bocs, ez csak… - motyogom zavartan. – Azt hiszem, nem
éreztem teljesen jól magam…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Semmi gond! – feleli komolyan. – Teljesen átérzem a
problémáidat. Tudod, én is rengeteget rágódtam már azon, hogy mi, vagy ki miatt
halt meg a bátyám. Minduntalan ugyanott kötök ki; hogy az egész az én hibám!
Nem biztos, hogy emlékszel még rá, de Alex a játék vége felé elmondta
Katie-nek, hogy azért kerülhetett be a Viadalra, mert több mint százhetvenszer
feliratkozott, mivel éheztem, és nem akarta, hogy meghaljak… Szóval, ha jobban
belegondolsz, sokkal több közöm volt Alex halálához, mint neked Katie-éhez. Az,
ami veletek történt, mindössze a véletlen műve, te nem tehettél róla, Miranda.
De én… Ha aznap kicsit sikerül tartanom magam, és nem esek össze a suliban…
Minden teljesen más lenne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az biztos – értek egyet. - De nem a te hibád! Nem te
választottad az éhezést.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Komoran nézek Jared
csokoládébarna szemeibe, amiben egyszerre több érzelmet vélek felfedezni, mint
életem eddigi tizenöt éve során bármikor. A düh, a bosszúvágy, az elszántság,
és a zavartság dominál eme csodaszép szempárban, de a zavartság, a csalódottság
is helyet kap bennük. Sőt, mintha egy icipici reményt is felfedeznék a
legmélyén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem a te hibád! – ismétlem önmagam ellentmondást nem tűrő
hangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké, rendben. – Száját laza, féloldalas mosolyra húzza,
amitől valamilyen különös oknál kifolyólag még helyesebbnek tűnik. – De akkor
egyezz bele, hogy te sem tehetsz arról, ami Katie-vel történt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ó, értem én, szóval csak erre ment ki a játék! –
felháborodást színlelve csípőre teszem a kezem, úgy vetek egy lesújtó
pillantást Jaredre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi? Dehogyis! – rázza meg a fejét értetlenül. – Én tényleg
úgy gondoltam… Pontosabban, valamennyire még most is úgy gondolom, hogy… De
mindegy, hagyjuk is! Figyelj, Miranda, igazándiból nem azért jöttem ide, hogy
sajnáltassuk magunkat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen? – A szemöldököm egy másodperc töredéke alatt a
homlokom közepéig szalad. Egyre kevésbé értem, mire megy ki ez az egész. –
Akkor mégis miért?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jared nagy levegőt
vesz, majd hirtelen, egy szuszra elhadarja, hogy miért is keresett fel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szeretném, ha segítenénk egymásnak. Tudod, mindig is azt
éreztem, hogy a többiek, a Körzetlakók, az ismerőseim és a barátaim, bár
mérhetetlenül sajnálják, ami Alexszel történt, mégsem érzik át annyira a
fájdalmamat. Persze, ezért nem haragudhatok rájuk. Hosszas gondolkodás után
arra jutottam, hogy te vagy az egyetlen ember a világon, akivel mindenféle
viszolygás nélkül meg tudnám beszélni a gondjaimat. Hiszen Katie…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Úgy tekintettem rá, akár a nővéremre. – fejezem be a
mondatot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kicsit furcsának
találom a fiú felvetését, ennek ellenére azonban úgy döntök, elfogadom a
javaslatát. Hiszen csak segíteni akar, és való igaz, nekem is jót tenne, ha
valakivel végre őszintén, tabuk nélkül beszélhetnék az érzéseimről. lehet, hogy
előtte jobb lenne egy kicsit megismernem a fiút, de az is lehet, hogy jó ez
így, ahogy van. Majd az idő eldönti, hogyan tovább.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kezdő lépést
azonban nekünk kell megadnunk, nekem és Jarednek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Oké! – mondom, miközben mélyen a fiú szemébe nézek. – Benne
vagyok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jared arcán óriási
vigyor terül el, láthatóvá téve ezzel hófehér, ragyogó fogsorát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szuper! – kacsint rám látszóan vidámabban, mint az előbb. –
Akkor a felújítás után majd megkereslek, és megbeszélünk valahol egy
találkozót. Vagy ha gondolod, akár már a mai munka után is össszefuthatunk
valahol…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Beszélgetésünket Mr.
Wright bömbölő hangja szakítja félbe. A főnök hallhatólag rendkívül dühös.
Nagyon hiányozhat neki Jared a munkához, ha ennyire felidegesítette magát a fiú
hiányán. Azzal pedig mindenki tisztában van, hogy abból nem sülhet ki túl sok
jó, ha Mr. Wright ideges…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jared egy laza
mosolyt küld felém, sőt még kacsint is hozzá egyet, aztán szélsebesen a
háztömbök felé veszi az irányt. Mosolyogva figyelem, ahogy mint aki jól végezte
dolgát, gyorsan visszaállítja a létrát a helyére, felmászik rá, majd szorgosan
rakodni kezdi egymásra a cserepeket, mint akinek ez jelenti a legnagyobb
szórakozást az életében. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A könnyed, nyári
szellő az arcomba csap, miközben pár illatos virágszirmot rejt a hajamba. A
levegő mozgásától szorongás járja át a testemet, félek, hogy eltűnt. Hogy itt
hagyott, felszívódott, búcsú nélkül. Lehunyom mogyoróbarna szemeimet, és lassan
megfordulok a tengelyem körül. Eleinte csak hunyorítok, majd folyamatosan egyre
tágabbra nyitom a pupilláimat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megkönnyebbült sóhaj
hagyja el az ajkaimat. Hát nem ment el! Szinte elborzadom a saját
sületlenségemen. Miért hagyott volna itt? Ő mindig itt lesz nekem, ebben még a
halál sem tudja megakadályozni. Kicsi, gyönge tenyerével felém int, vékony
száját óvatos, biztató mosolyra húzza. Pár szőke hajszálat örömtől csillogó, a
végsőkig reménykedő szemeibe fúj a szél.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Remek választás, Miranda! – kacsint rám cinkosan. – Ezzel a
családdal kapcsolatban lehetetlen tévedni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Unottan megrázom a
fejem, mire vidáman felnevet, majd megfordul, és lassú, ám határozott léptekkel
megindul az erdő felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szívem szerint
ordítva rohannék utána, de félek, nem mindenki hagyná szó nélkül. Mr. Wright
éppen egy szendvicsért kiáltozik, és a többi munkás is kezd megéhezni.
Kényszerítem magam, hogy elszakítsam a tekintetemet a távolodó alakról, a
házhoz sietek, és folytatom a feladatom elvégzését.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem szeretem az
emlékeket, gondolom, miközben átnyújtok egy sonkás szendvicset Jarednek.
Túlságosan múlandóak, ráadásul az ember néha hajlamos olyan dolgokat beléjük
beszélni, amik valójában meg sem történtek. Az a baj, hogy az emberek
feledékenyek. Nem hiszem, hogy bárki is emlékezne még Katie-re, talán csak
azok, akik elvesztették egy szerettüket, amikor nyert. De senki más, csak ők.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Valamikor még zavart,
hogy nem tudták, ki volt, elfelejtették, hogy neki is köszönhetik a
szabadságukat. Ma azonban már nem érdekel, hogy Katniss Everdeen nevére sokkal
többen felkapják a fejüket. Nem siránkozom emiatt, csupán igazságtalanságnak
tartom. Végül is, ettől nem fog feltámadni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Soha nem fogom
kiverni a fejemből azt a lányt, aki</span><span style="font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">megmentette
az életemet azon a forró, tikkadt júliusi napon, amikor elvállalta helyettem a
kiválasztottságot, és hasra esett a színpad meggyötört, szálkás lépcsőjében.
Bár nem ismerem a jövőt, mégis biztosra veszem, hogy hátralévő életem minden
egyes napján felrémlik majd előttem vékony, csinos alakja, az éhezéstől
beesett, sápadt arca, melynek hosszú, hullámos haja adott keretet, és
világoskék, bátor szemei, melyekben örökké ott csillogott a remény. Az az
érzés, amelyről a nevét kapta, mely győzelemre vezette a Kapitólium kegyetlen,
gyilkos börtönében, mely erőt adott neki, hogy olyan sokáig életben maradjon. A
remény, az egyetlen dolog a világon, ami erősebb a félelemnél.</span></div>
<div class="MsoSubtitle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-4354167296729439722016-02-02T13:58:00.000+01:002016-02-02T13:58:01.619+01:00Harminchatodik fejezetKedves Olvasóim!<br />
Az egyik szemem sír, a másik nevet, miközben ezeket a sorokat írom. Elérkeztünk az utolsó fejezethez, amivel véget ért egy történet, egy nagyon fontos korszak az életemben. Igazság szerint nem szeretném sokáig húzni a szót, erre még később is ráérek. Azonban, mielőtt belevágnánk a dolgok közepébe, néhány fontos információt még megosztanék veletek, az elkövetkezendő hetekkel kapcsolatban:<br />
- február 9-én felkerül az Epilógus, ami végleg lezárja azoknak a szereplőknek a sorsát is, akikről ebben a fejezetben nem esik szó. Mellesleg, egy újabb szemszögváltásra lehet számítani, de ennél többet nem árulnék el. Persze ami késik, nem múlik ;)<br />
- február 16-ra egy különkiadást terveztem, ami az általatok írt legjobb kommentekből fog állni.<br />
- február 23-án pedig egy újabb meglepetéssel rukkolok elő, ami a <i>Best of ALK</i> címet viseli majd.<br />
Mit is szerettem volna még írni? Ja, megvan. Létrehoztam egy külön <a href="https://www.facebook.com/maja.tankwall" target="_blank">Facebook profilt</a>, amin nyugodtan bejelölhettek, kérdezhettek, ha valamit nem értettetek a sztoriból, stb.<br />
Na, de nem is húznám tovább a szót, már biztosan unjátok a rizsázásomat :D<br />
Jó olvasást az utolsó fejezethez :'(<br />
Ölel mindenkit: Maja<3<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A következő hetek a szervezkedéssel teltek. Mindenkit
felkerestem, akiről tudom, hogy sokat ártott neki a rendszer, és számíthatok a
segítségére. A sort Plutarch-kal kezdtem, aki kis híján örömujjongásban tört
ki, annyira feldobta a hír, miszerint ha minden jól alakul, hamarosan új
vezetőt kell keresnünk Panem országának. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Természetesen
Haymitch-et sem hagyhattam ki, mint ahogy a Hatodik Körzet morflingfüggő
mentorait, és a Harmadik Körzet két életben lévő zsenijét, Wiress-t és Beetee-t
is beavattam a tervembe. Blight-ot sem volt szívem kifelejteni az
előkészületekből. A Tizenegyedik, a Nyolcadik, és a Negyedik Körzet legnagyobb
túlélőit is felhívtam, és egyeztettem velük a találkozás időpontját és
helyszínét. Mindössze egyetlen embert nem avathattam a be a tervembe, aki
viszont rendesen megsínylette a győzelmét: Annie Crestát. Finnick ugyanis
túlságosan is féltette a barátnőjét ahhoz, hogy belehajszolja a forradalomba.
Na, nem mintha olyan nélkülözhetetlen lenne a csaj, de azért mégis könnyebb
lenne, ha többen vennének részt a gyűlésen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A megbeszélést mára
tűztük ki. Úgy döntöttünk, Plutarch villájában tartjuk meg, két okból
kifolyólag. Egyrészt, ez az egyetlen hely, ahová mindannyian beférünk,
másrészt, senki sem fog gyanút, mert hirtelen a bajnokok fele a Kapitóliumba
utazik, elvégre két hét múlva rendezik a Hetvennegyedik Éhezők Viadalának
Aratását, így nyilvánvaló, ha mindenki kíváncsi az Arénával kapcsolatos
részletekre, és elmegy a fővárosban szaftos információk után érdeklődni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szinte már minden
résztvevő Plutarch hatalmas, csicsás nappalijában tömörül, leszámítva a házigazdát
és a Negyedik Körzet összes meghívottját. Csak tudnám, hol késlekednek ennyit!
Mindent megbeszélhettünk volna, ha itt lennének ezek a…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kérsz? – Gondolataimból Chaff Borg piaszagú lehelete és a
felém nyújtott pálinka látványa zökkent ki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Belehalnál, ha legalább ezen a napon nem innád le magadat a
sárga földig? – vonom fel a szemöldökömet gúnyosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Chaff erre
fülsiketítő kacarászásban tör ki, majd nehézkesen átvonszolja magát a szoba
másik végébe, a legjobb cimborája, Haymitch mellé. Ezt követően őt untatja a
viccesnek szánt, inkább fárasztó és cseppet sem értelmes megnyilvánulásaival.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Végigvezetem a
pillantásomat az egybegyűlteken. Szokás szerint mindenki el van merülve a saját
kis világában, mintha nem is az ország jövőjéről, hanem Leilácska kedvenc
sorozatának legfrissebb epizódjáról készülnénk beszélgetni. Beetee és Wiress
egy új találmányról folytatnak eszmecserét, amit láthatóan mindketten élveznek,
legalábbis erre következtetek a szemük elvakult csillogását látva. Haymitch,
Chaff, és a többi alkoholista olyan gyorsan töltik magukba az üvegek tartalmát,
mintha egymással versenyeznének. A morflingfüggők magukba mélyedve kucorognak a
szoba sarkaiban, a mellettem ülő Blight pedig már vagy ezredszerre írja át
egykori szerelme, Meta nevét a csuklóján. És nem tollal…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Talán a Nyolcadikból
jött Cecilia és Woof viselkednek a legnormálisabban. A férfi éppen a nő haját
fogja, gondosan ügyelve arra, hogy szerencsétlen le ne hányja gyönyörű,
sötétbarna hajzuhatagát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Még a gondolattól is
elfintorodom, hogy Cecilia már a harmadik gyerekével terhes. Ez a nő egyszerűen
nem normális! Komolyan azt hiszi, hogy a Kapitólium nem fogja az összes utódát
az Arénába vetni, amint betöltik a tizenkettedik életévüket? A legfurább az
egészben, hogy még örül s a várandósságának, szembetűnően sugárzik, erről
árulkodik a mosolya, amivel megajándékozza a jelenlévőket két hányás között.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen kinyílik a
hatalmas, agyoncicomázott, kétszárnyú ajtó, és betömörül rajta a halászkörzet
összes győztese, Annie kivételével.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mi van, késett a vonat? – vetem oda Finnicknek szárazon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tetőtől talpig
végigmérem a fiút. Aránylag gyorsan helyre jött, mióta utoljára a fővárosban
jár. A sérülései begyógyultak, a hegeket eltűntették az arcáról. Már csak
villogó, tengerzöld szemei árulkodnak a hetekkel ezelőtti megkínzásáról. Még a
mosolya is olyan ragyogó, mint régen. Azaz, mégsem; most vadabb és tettre
készebb, mint valaha. Finnick nem buta, sőt az egyik legokosabb ember, akit
ismerek, így biztosan összerakta a képet, tudja, miért is kellett ma ide
jönnie. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Senki sem akart elindulni – mondja, miközben levágja magát
mellém a kényelmes, bársonyos kanapéra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért is? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. – Megint hajót
avattatok?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Izgalmasabb – válaszol. – Jared szakított Laicey-vel. Akkora
balhét csaptak azok ketten, hogy semmi pénzért sem hagyták volna ki a
legtöbben. Komolyan mondom, nem ismerek pletykaéhesebb embereket a Körzetem
lakóinál! – forgatja a szemét unottan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Legalább kikaparta a gyerek szemét?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bármennyire is
kegyetlenül hangzik, de nem sírnám tele a párnámat éjszakánként, ha történne
valami Alex Emerson drágalátos kis öcsikéjével. Utálom azt a gyereket! Képtelen
vagyok felfogni, miért nem tudott normálisan viselkedni Katie-vel. A lány csak
segíteni próbált neki, ám ő a lehető legbunkóbb módon elküldte a francba, és
még csak meg sem köszönte neki, hogy megmentette a szánalmas kis életét. Ha
Katie nincs, a Fő tér közepén végzi, egy golyóval a fejében.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Azt azért nem, szimplán csak üvöltöztek egymással – von
vállat Finnick közömbösen. – Jared elvileg csendesen akarta intézni, ezért a
vasútállomásra szervezte a találkát. Remélte, hogy több száz ember szeme
láttára nem kezd el Laicey sipákolni. Tévedett. A csaj először fel se fogta,
hogy lapátra tették, aztán bőgött vagy félórát, végül üvöltözni kezdett
Jareddel. Szinte már sajnáltam szegény srácot. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Így járt! – bólintok kíméletlenül. – Történt még valami?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Semmi extra. Laicey folytatta az ordítást. Azt szipogta,
hogy az összes pasi egy rohadék, és mennyire gyűlöli őket…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát, ezért aztán megérte elkésni…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Várj, most jön a poén! – teszi fel a kezét sietősen. –
Jared szokás szerint kitett magáért, közölte, hogy nem kellett volna az
összeset kipróbálni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hangos nevetés hagyja
el a számat, mire páran automatikusan felém kapják a fejüket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Még mindig utálom a gyereket, - veszem halkabbra a hangomat.
– de meg kell hagyni, jó a humora, még akkor is, ha soha sem fogják a világ
legkedvesebb emberének választani.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Emerson… - mosolyodik el Finnick szomorkásan, ezzel
magyarázatot adva miden felmerülő kérdésre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finoman megpaskolom
egyetlen életben lévő barátom erős, izmos karját. Bár sosem beszélt róla, jól
tudom, hogy rettentően megviselte Alex elvesztése, és nem csak azért, mert jó
eséllyel a fiú lett volna a Kapitólium új kedvence, így ő nyugodtan
visszavonulhatott volna a rivaldafényből. Az az igazság, hogy mindnyájunkat
rosszul érint, ha nem sikerül életben tartanunk egy gyereket, még ha nem is a
saját hibánkból leheli ki a lelkét, sokkal inkább egy pszichopata versenyzőnek,
vagy egy vérszomjas mutánsnak köszönhetően. A pártfogoltjaink ugyanis idő
közben szerves részeivé válnak az életünknek, hiszen egész nap őket figyeljük,
miattuk könyörgünk ajándékokért az önimádó kapitóliumi lakóknál, és bármire
képesek vagyunk azért, hogy élve kijussanak Panem leghalálosabb börtönéből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ha sikerül
megvalósítani a terveinket, és a Körzetünk Kiválasztottja egy darabban kijön az
Arénából, úgy érezzük, hogy most már nem történhet semmi rossz, és mindketten
biztonságban vagyunk. Persze ez a felvetés egy szempillantás alatt
szertefoszlik, amint a mentoráltunk minden éjszaka verejtékben fürödve,
sikoltozva ébred fel, és segítségért kiabál. Még mindig örülünk, hogy
megmentettük, ám a lelkünk legmélyebb zugaiban ismételten megbizonyosodunk
arról, hogy azok a legnagyobb mázlisták, akiknek már a vérfürdőben kioltották
az életüket. Már, ha nem kínozták őket előtte halálra…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Végre a házigazda is
lejön az emeletről, kezében egy papírral és pár tollal. Látszólag csöppet sem
zavarja a nappalijában uralkodó káosz. Leül az egyik székre, mire mindenki
automatikusan elcsendesedik, és abbahagyja azt az őrültséget, amit éppen
csinál.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jó napot, bajnokok! – kezdi a beszédét. A hangja nem cseng
lenézően, mint ahogy a legtöbb fővárosinak, akik a Körzetlakókkal társalognak;
sőt, kifejezetten kedélyes. – Először is, remélem, senkinek sem okoz gondot, ha
mostantól tegezzük egymást, elvégre a mai naptól kezdve közös ügy érdekében
tevékenykedünk, minek következtében bajtársakká, szövetségesekké válunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Néhányan intenek a
fejükkel, jelezvén ezzel, hogy semmi baj, csak térjünk már végre a lényegre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Köszönöm! – folytatja Plutarch. – Gondolom, mindannyian
sejtitek, miért is gyűltünk ma össze. Viszont, hogy mindenki teljesen tisztában
legyen az okokkal, elölről elmesélem az egész történetet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Minden tavaly
kezdődött, a Hetvenharmadik Éhezők Viadalán, a játék menetének harmadik napján,
a Horrorerdő fái között. Egy Samira Olsen nevű lány nevéhez fűződik mindez, aki
a Tizenkettedik Körzetből származott. Ő volt az első, aki élő adásban kimondta,
hogy ha kijut az Arénából, meg fogja ölni az elnököt. Maga mellé állította Alex
Emersont és Katie Hope-ot, aki nem mellesleg rá pár nappal megnyerte a Viadalt.
Ennek a szövetségnek a tagjai a következményekkel nem törődve, nyíltan beszéltek
a rendszer kegyetlenségéről és a terrorról, ami tönkreteszi az összes Körzetet.
Három Kiválasztott miatt vagyunk most itt, ha ők egy éve nem szítják lázadásra
a népet, még sehol sem tartana a forradalom nemes és sérthetetlen ügye. Pedig
szinte még gyerekek voltak. Úgy tűnik, mégis elég volt három kamasz ahhoz, hogy
létrejöjjön valami, amire évtizedek óta nem volt példa Panem országában. Az
emberek szabályos sztrájkba kezdtek, megtámadták a Békeőröket és a Viadalok
megszüntetését követelték. Az utolsó interjú befejeztével, a koronázást
megelőzően forrósodott fel igazán a helyzet. Gondolom, mindenki emlékszik még
Miss Hope ruhájára, amit az utolsó élő adásban viselt. Igen, arról a blúzról
beszélek, ami Snow-t ábrázolta, mint halott Kiválasztott. Igaz, a produkció
következtében elvesztettük egy bajtársunkat, ám nincs győzelem áldozatok
nélkül. De térjünk vissza Katie-re… Mint tudjátok, néhány hónapja az összes
újság a halálhíréről írt. Sokan úgy vélték, ez csak egy ostoba pletyka, hiszen
Miss Hope-pal kapcsolatban annyi sületlenséget olvashattunk már… Végül
napvilágra került a hír, hogy öngyilkos lett a Körút utolsó állomásán, a
Kapitóliumban. Nos, ha úgy vesszük, igaz. Csak egy apró részletet felejtettek el
közölni a néppel: Mielőtt a lány véget vetett volna az életének, felkereste az
elnököt, és kis híján megölte. Sajnos azonban az akciója kudarcba fulladt.
Köztudott, hogy Snow semmit sem hagy megtorlatlanul, így Katie-re a
legszörnyűbb sors várt, amit ember csak képzelhet. Az elnök parancsára a
Békeőrök kivágták a nyelvét, és a tömlöcbe hurcolták. A lány itt oltotta ki az
életét, nagy valószínűséggel megmérgezte magát a gyűrűjében található ciánnal.
Pár órával rá jöttek rá, hogy halott. További érdekességnek számít, hogy a
markában egy fényképet találtak a vőlegényéről, és hogy úgy mosolygott, mintha
a legszebb éveit élné…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Plutarch tovább
magyaráz Katie mártírhaláláról és a további merényletekről, én azonban képtelen
vagyok figyelni a férfira. Csak ülök a kanapén, és révetegen meredek magam elé.
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mi a franc történt?</i> Az övé lett volna
a nyelv, amivel a Kapitólium „megajándékozott”? Honnan szedett mérget, és mi az
a gyűrű? Mit csinált már megint ez a csaj?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A gondolatok
szélsebesen cikáznak át az agyamon. Még csak tippem sincs, mi történhetett. Ez
az egész öngyilkosság annyira értelmezhetetlen! Bár igaz, Katie már korábban is
próbált saját kezűleg véget vetni az életének. Egyszer kiugrott a hetedik
emeletről, máskor a folyóba vetette magát, vagy éppen a szívébe szúrt egy kést.
De mindet túlélte, a segítség mindig időben érkezett. Először Finnick mentette
meg, aztán Alex, végül pedig az altatólövedék. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az érveit még
megértem, tényleg nem lehet túl kellemes nyelv nélkül élni, és az ismerőseidet
szolgálni, tudva, hogy pár napon belül meghalnak. Egyetlen kérdés motoszkál már
csak a fejemben, amire nem találom a választ: Ki adta neki azt a rohadt gyűrűt?
Nem hiszem, hogy magától szerezte, sokkal nagyobb problémák is felmerültek a
Körút során, sem minthogy csicsás ékszerek után rohangáljon. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Talán Wolfricktól kapta?
Az öklöm azonnal megfeszül erre a felvetésre. Ő készítette az összes ruháját és
ékszerét, amit a Körút során viselt, logikus lenne, ha a gyűrű is tőle
származna. Viszont honnan tudhatta, hogy mire készül Katie? Esetleg csak
reménykedett benne, hogy minél előbb megtalálja, és végez magával? Vajon
szenvedne Wolfrick Salazar egy átkozott gyűrűvel csak azért, hogy méltón
megbosszulhassa az unokatestvére elvesztését?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-…hogy aláírjuk az egyezményes nyilatkozatot, melynek kapcsán
mindannyian megfogadjuk, hogy ha kell, az életünk árán is, de támogatni fogjuk
a forradalmat, és ezzel felszabadítjuk szeretett országunkat az elnyomás és a
zsarnokság alól! Természetesen amint megpecsételtük eskünket, elégetjük a
nyilatkozatot, nehogy bajba sodorjon minket…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick egy lapot és
egy tollat nyújt át nekem. Gyorsan átfutom a szöveget, amiben az áll, hogy egy
évig várunk, hogy lecsituljanak a kedélyek, és csak azután, a Harmadik Nagy
Mészárlást megelőzően próbálkozunk, hiszen ott kötelessége az összes bajnoknak
részt vennie, mint mentor. Gyorsan lefirkantom a nevem, majd továbbadom a
papírt Blight-nak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hé, Johanna! – bök oldalba Finnick. – Minden oké?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze – erőltetek magamra egy mosolyt. – Csak nem tiszta
ez a Katie-ügy. Nem teljesen értem, hogy jutott ciánhoz, vagy egyáltalán ki
volt az a baromarc, aki adott neki. Elsőként Wolfrickra gondoltam, de egyre
erősebben kételkedem benne. Magam sem tudom megmagyarázni, miért, de kizártnak
tartom, hogy így akarta volna megbosszulni Cara halálát. A csávó kész
pszichopata, biztos, hogy sokkal kegyetlenebb dolgot eszelt volna ki!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem tudom – von vállat unottan. – Igazság szerint engem nem
izgat túlságosan. Ha belegondolsz, Katie még jól is járt ezzel az egésszel. Kevesebbet
szenvedett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Időközben mindenki
aláírja a papírt, és a papír visszakerül Plutarch-hoz. A Játékmester
elégedetten szemléli az irományt, majd miután megbizonyosodik arról, hogy
mindenki rajta hagyta a nevét, közli, hogy mára vége a megbeszélésnek, és
feltétlenül szól, ha ismét tárgyalásra kerül a sor. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A bajnokok, akik immáron a szövetségeseink, villámgyorsan
elhagyták a Kapitóliumot. Nyilván nem kívántak több időt itt tölteni, bőven
elég nekik az a két hét évente, amikor kénytelenek a fővárosba utazni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindössze ketten
maradtunk itt, Finnick és én. Úgy éreztem, még nem mehetek haza, a Hetedik
Körzetbe, amíg nem kerestem meg az óriásplakátot, amin Katie szerepel. Tudom,
hogy ez az utolsó fénykép, ami a mentoráltamról készült, és hogy amint a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Passion</i> nevű rúzs, amit reklámoz, kimegy
a divatból, rögvest leveszik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick azonnal a
segítségemre sietett. Azt mondta, ő jobban ismeri a Kapitóliumot, hiszen
többször járt már itt, mint én, még ha nem is szívesen kereste fel a várost. Szerintem
azonban az áll a dolog mögött, hogy fél, nehogy valami őrültségbe keveredjek,
és börtönbe vessenek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Milyen fura... Emlékszem még, milyen volt, amikor Leila
bejelentette, hogy dönteniük kell a kiválasztottságot illetően. Akkor még csak
meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer ő fogja összehozni a bajnokokat –
morfondírozom a képet nézve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azt hittem, egy jelentéktelen kis senki lesz, akit az első
percben megölnek – jegyzi meg Finnick.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tudod, mi az ironikus? – fordulok a barátom felé. – Hogy
gyakorlatilag nem is tudta, mit csinál. Mindent annyira ösztönösen tett… Nem
hiszem, hogy előre eltervezte volna, hogy fellázad a rendszer ellen.
Természetesen fakadt belőle ez az egész. Ahogy kiállt az emberek elé… Mindössze
elmesélte, miket éltek át együtt a szövetségeseivel, és máris tisztelegtek
neki. A Végjátékban se volt semmi. Egyszerűen nem értem ezt a lányt! – Zavartan
megrázom a fejem, miközben újra a plakátra téved a tekintetem. – Nem értem,
miért szúrt ki vele ennyire az élet! Oké, aláírom, mindig mindent elcseszett,
idegesítően sokat szerencsétlenkedett, túl hirtelen felkapta a vizet, és néha
nekem is megfordult a fejemben, hogy felképelem, – mentségemre szóljon, csak
egyszer tettem meg! – de akkor sem ezt érdemelte az élettől! A rohadt
Kapitólium jól padlóra vágta…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mikor ütötted meg? – ráncolja a homlokát értetlenül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Amikor élő adásban közvetítették a csókotokat – sütöm le a
szemem szégyenlősen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Nap lomhán bukik
alá az égbolton, fakó fényt vetve a plakátra. Katie kék szeme mintha pont
minket figyelne, vérvörösre festett szájával mintha pont ránk mosolyogna. Olyan
ez, mintha üzenni akarna valamit. Tudom, hogy mindez képtelenség, a halottak
nem szoktak az élőkkel cseverészni. Mégis szeretnék vele beszélni.
Biztosítanám, hogy Samirával és Alexszel nem a semmiért haltak meg, igenis
rengeteget számított, amit tettek. Hiszen megalkották a forradalom bombáját.
Mi, a lázadó bajnokok, a kezünkben tartjuk a gyufát. Már csak egy löket kell,
egy hangyányi remény, egy vezéregyéniség, aminek segítségével meggyújthatjuk a
zsinórt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>...és akkor már semmi
sem állhat az utunkba!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Te jó ég, hogy fogok még két évet kibírni? – húzom el a
számat az utcán ténfergő embereket nézve. – Túl tudom azt élni egyáltalán? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ne nekem mondd! – teszi fel a kezét hárítóan Finnick.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jogos – biccentek. – De mindenesetre én örülök, hogy
létrehoztuk ezt a kis szövetséget…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy érzem, képtelen
vagyok levenni a szememet Katie-ről. Ha hinnék az ilyesmiben, azt gondolnám,
valahonnan fentről figyel minket. Rámosolyog a vőlegényére, aki immáron talán a
férje, majd boldogan, bizakodva a fülébe súgja:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Látod, Alex, érdemes volt annyit szenvedni! Megérte
gyilkolni az Arénában, megérte fellázadni a Kapitólium ellen, és végigszenvedni
a Körutat. Volt értelme a halálunknak, még ha akkor ezt nem is érzékeltük.
Panem polgárai alig várják, hogy kitörjön a forradalom, az igazi, mindent
elsöprő felkelés, ami megváltoztatja az ország sorsát. És ez így fog történni.
Egykori mentoraink és a szövetségeseik igenis megcsinálják azt, amire olyan
régóta várunk. És tudod, hogy miért? Mert bár egész életemben egyetlen emberrel
találkoztam, aki nem tartotta baromságnak a Viadalok jelmondatát, most mégis
neki lesz igaza. Mert a remény tüze még mindig lobog, még ha alig észrevehetően
is. Hamarosan azonban tovább fog terjedni, és mindent felperzsel maga körül. Akkor
veszi csak kezdetét az, amit mi hárman indítottunk el… A lázadás! Nem egy
kicsi, jelentéktelen felkelésről beszélek, itt sokkal, de sokkal többről van
szó: egy mindent elsöprő forradalomról, ami teljes egészében megváltoztatja
Panem jövőjét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú erre
magabiztosan, kissé gúnyolódva elmosolyodik – amin igazándiból nem lepődöm meg,
figyeltem az Arénában Katie miatt, rájöttem, hogy ilyen, képtelenség
megváltoztatni – és egy finom csókkal ajándékozza meg a kedvesét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Azért jó tudni, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk
azért, hogy ez az egész megvalósuljon!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jogosnak érzem az
összes szavukat. De azzal is tisztában vagyok, hogy a lázadást a rossz dolgok
ellen nem elég elkezdeni; véghez is kell vinnie valakinek, és a megfelelő
pillanatban, amikor már semmi veszély sem leselkedik ránk, véget kell vetni
neki. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az, hogy miként fog
folytatódni az ország sorsa, csakis rajtunk áll. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rajtam, Finnicken, és
a többi lázadó bajnokon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rajtunk, a Lázadók
Szövetségén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azokon az embereken,
akiknek van annyi erejük, hogy szembeszálljanak a pusztító zsarnoksággal, és
elhozzák szeretett országuknak az oly sokszor emlegetett békét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A békét, ami egykoron
csak a mesékben létezett, ám ha így haladnak a dolgok, rövid időn belül
valósággá válik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-26329093637981515842016-01-26T15:06:00.001+01:002016-01-26T15:06:53.809+01:00Harmincötödik fejezetSziasztok!<br />
Meg is jöttem, immáron az utolsó előtti fejezettel. Ha úgy vesszük, ez az utolsó olyan rész, amiben valami akciósabb dolog történik, hiszen a harminchatodik tényleg csak arra szolgál, hogy pontot tegyen az események végére, és elindítsa az eredeti trilógiát.<br />
Még valamit hozzátennék az intróhoz. Ez pedig az, hogy szeretném megköszönni a több mint 7000(!) oldalmegjelenítést, a 17 feliratkozót, valamint a fejlécet, amit Thea Quincey készített nekem. Szerintem csodaszép lett, amikor megpillantottam, a szó szoros értelmében elállta a lélegzetem *.*<br />
Na, de nem húzom tovább a szót, jöjjön, aminek jönnie kell! ;)<br />
Maja<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Régen, amikor még kicsi voltam, azt gondoltam, a mesék
igazak. Elhittem nagyanyám ámításait, úgy véltem, minden egyes szava maga a
megtestesült valóság. Folyton csak a reményről és egy szebb világ eljöveteléről
magyarázott, idős kora ellenére összefüggően beszélt, az emlékei élete végéig
elkísérték. Tudta, mire képes a Kapitólium, hiszen majdnem huszonöt évig egy
fővárosi panelházban dolgozott, mint takarítónő. Anyám arra kérte, ne árulja el
nekem a munka során kitudódott kegyetlenségeket és szörnyűségeket, ő azonban
nem hallgatott a lányára. Szóról szóra beszámolt minden egyes esetről, ami csak
a fülébe jutott. Én voltam az egyetlen, akivel megosztotta ezeket a titkokat.
Borzongással teli kíváncsisággal hallgattam végig a történeteket, szivacsként
szívtam magamba a nagymamám szavait. Mindent megjegyeztem, még azt is, amit nem
kellett volna. Hat éves koromra már úgy ismertem a kőgazdagok életét, mint a saját
tenyeremet. Lassan, de folyamatosan eljutottam arra a szintre, hogy mindennél
és mindenkinél jobban meggyűlöltem az elnököt. Mindezt csak tetézte a szüleim
és Roger kegyetlen lemészárlása. Túl jól ismerem Snow módszereit, túlságosan
közel érzem magam a tűzhöz. Tudom, mi mindenre képes ez az ember, hogy kiszedje
a lázadók információit…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ilyesmi gondolatok
motoszkálnak a fejemben, miközben nehézkesen kikászálódom a biztonságot nyújtó
bokor árnyékából, és az összes erőmet beleadva sprintelni kezdek a palota
bejárata felé. Remélem, még nem késő… Még nem lehet késő! Nem kezdhették el
kínozni, valószínűleg még el sem jutott a degenerált agyukig, hogy Finnick
bármi kifogásolnivalót is talál a rendszerben. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Dehogynem – </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">hasít belém a borzalmas felismerés.
Ideges grimaszt vágok, miközben felkapaszkodom a toronymagas kerítés hosszú,
éles rácsain. Nem félek Snow-tól. Nincs értelme félnem tőle. Mindenkit elvett
tőlem, akit egy kicsit is szerettem, már nem bánthat, és ezt ő is pontosan
tudja. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azaz, mégis maradt még
valaki, aki fontos a számomra, és az ellenségem a markában tartja. Sajnos az
elnök nem ostoba, mindössze egy beteges pszichopata, aki abban leli örömét,
hogy ártatlan kamaszokat gyilkoltat egymással. Idő kérdése, és rájön, hogy én
is vastagon benne voltam az ellene kitervelt merényletben, melynek végül
Robillard esett áldozatául. Akkor viszont még kegyetlenebbül megkínozza
Finnicket, csak hogy nekem is ártson. Ezt nem hagyhatom! Meg kell mentenem a
fiú életét. Így, a halál torkában lebegve kezd el kirajzolódni előttem, milyen
fontos is a számomra. Mindeddig úgy tekintettem rá, mint egy rendes, jóképű
barátszerűségre, néha eszméletlenül nagy baromságokat képes mondani, máskor
viszont leírhatatlanul megértő és komoly. Egy normális ismerősnek tartottam, de
nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy érzem, ez most
megváltozott. Így, hogy az élete a tét, ráadásul miattam került bajba,
rádöbbenek, hogy Finnick nekem sokkal többet jelent egy barátnál. Olyan, mintha
a bátyám lenne. A bátyám, aki megszámlálhatatlanul sokszor ment már az agyamra,
aki mindig megérti a problémáimat, az egyetlen ember, akire számíthatok. Azon
az éjjelen, a tengerparton megmentette az életemet, megakadályozta, hogy
végezzek magammal. Most én is ezt teszem; megpróbálom életben tartani. Utálok
tartozni másoknak, de most nem ezért környékezem meg az ország legszigorúbban
őrzött intézményét. Egyszerűen csak szükségem van a fiúra, aki – a világon
egyedüliként – megbízik bennem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A behatolás gyorsan,
határozottan történik. Valószínűleg az összes őr Robillard holttestével és az
állítólagos gyilkosával van elfoglalva, így nem meglepő, hogy senkit sem
találok az ajtóban. Gondolkodás nélkül benyitok a fényűző villába, és tüzetesen
körbefürkészem az előszobát. Mivel nem találok semmit, beljebb nyomulok. Egy
tágas, aranyszobrokkal díszített helyiségben találom magam. A legtöbb a csicsás
ruhákból és az arisztokratikus arckifejezésekből ítélve az elnök felmenőit
ábrázolhatja. Az orrukat nyílegyenesre, fenségesre, az arcukat tökéletes árnyalatúra
faragták. Szinte már undorítóan hibátlanul ragyog a drága fém az óriási ablakon
át beszűrődő napfényben. Kedvem lenne nekimenni az egyik rokon képmásának, és
darabokra zúzni azt. Megborzongok, ahogy arra gondolok, hogy az egyik talán
pont Snow apját ábrázolja, azt a férfit, aki egy ilyen gátlástalan, könyörtelen
gazembert nevelt fel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Segíthetek valamiben? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Zavartan elkapom a
fejem a palota ékességeiről. Egy iskoláskorú lányt pillantok meg magam mellett.
Nagy, világosbarna szemeivel kíváncsian fürkészi az arcomat, szőkésbarna haját
elegáns kontyba rendezve hordja. Halványrózsaszín szoknyácskát és fehér,
csipkés gallérú blúzt visel, csámpás lábán egy aranyozott topánka virít.
Kifejezetten ismerős a kislány, biztosra veszem, hogy láttam már valahol. Ha
már az elnöki palotában tartózkodik, esélyes, hogy ismeri Snow-t. Talán még azt
is megkísérelhetem, hogy tudja, hova vitték Finnicket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szia! – erőltetek egy vigyort az arcomra. – Snow elnökkel
szeretnék beszélni, hivatalos ügyben. Meg tudnád mondani, hol találhatom?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogyne! – bólint kedvesen. – A papámat körülbelül fél
órával ezelőtt felkeresték a távoli rokonai. Láttam őket az ablakból, egy
fiatal pár. A nő sötétbarna hajú, és véleményem szerint kissé zavarodott
tekintetű. A férfi viszont kiegyensúlyozottnak és oltárian jóképűnek tűnt az
ablakból nézve… Gondolom, a papa most velük foglalkozik. Lehet, hogy én is
ismerem őket, annyira jellegzetes az arcuk, lehetetlen őket elfelejteni. Mérget
vennék rá, hogy a nagyapa legfontosabb és legújabb ügyfelei, hiszen csak
azokkal szokott elvonulni. Látod ott, a falon azt a festményt? Amelyik a szarvas-vadászatot
ábrázolja. Ha megnyomod a vadász jobb szemét, az egyik fából kinyílik egy ajtó,
ahonnan egy sötét folyosó vezet le a papám egyik irodájába. Sajnos még nem vitt
le oda, de azt mondta, hogy ha majd idősebb leszek, feltétlenül megmutatja,
mint ahogy bevezet az ország irányításának titkaiban is…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Figyelmen kívül
hagyva Snow unokájának értelmetlen locsogását, a falfestményhez sietek, és erősen
megérintem a puskás férfi jobb szemgolyóját. Kéztördelve várom az eredményt,
mely ez esetben a férfi száján kicsúszó furcsa elektronikai szerkezet, melyen
számokat pillantok meg nullától kilencig. A rohadt életbe! Nem hiszem el, hogy
Snow lekódoltatta a „szupertitkos”, biztosan őrzött kis bunkerét, amelyben az
áldozatait kínozza. Ez is csak velem fordulhat elő…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-7317 – szólal meg hirtelen az elnök unokája.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi bajod van? – üvöltök rá idegesen a megszeppent lányra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez a kód… - feleli ijedten. – Évente változik. Az első két
szám a legutóbbi Viadal sorszámára utal, a harmadik és a negyedik pedig a
bajnok életkorára a győzelme pillanatában. Ugyebár tavaly tartották a
Hetvenharmadik Éhezők Viadalát, amit Katie Hope nyert meg tizenhét évesen.
Ezért lett a kód 7317, de pár hónap, és a papa megváltoztatja. Értelemszerűen
hetvennéggyel fog kezdődni, aztán…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Kösz, most megyek! – biccentek hálásan a segítőm felé, majd
megindulok lefelé a kísérteties, sötét lépcsőkön. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Még jó, hogy ilyen ostoba ez a gyerek!</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> – gondolom magamban gúnyosan. Ha
lenne egy csöpp esze, sehol sem tartanék! És még azt hiszi, valaha is a
nagyapja nyomdokaiba léphet! Nem ismerem túl jól a Snow-família szokásait,
viszont van egy olyan megérzésem, hogy Panem hőn szeretett elnöke nem lesz
túlságosan elragadtatva, amikor az eszes kis unokája fogkrémreklámba illő
mosollyal elújságolja neki, hogy összefutott egy kedves, abszolút ízléstelen
nővel, aki felőle érdeklődött, mire megosztotta vele a vadászos kép rejtélyét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy velőtrázó,
mélyről jövő ordítás ránt vissza a valóságba. Egy ordítás, ami rettentően
ismerősen hangzik… A tőlem telhető leggyorsabban szedem a lábaimat, szinte már
hallom a szívverésemet. A mélyből újra felhangzik a keserves kiáltás. Próbálok
sebesebben lejutni a végeláthatatlan lépcső aljára, azonban a fokok egyre
távolibbnak és szélesebbnek tűnnek, mintha sosem érne véget ez az átkozott
járat. A sikoly ereje egy másodpercre elhal, majd ismét felhangzik. Dühösen
ökölbe szorítom a kezem. Nem hagyhatom, hogy Snow őt is elvegye tőlem! Már csak
ő maradt nekem, nem engedhetem, hogy az elnök megölje, ráadásul miattam. Az én
ötletem volt, hogy kíséreljünk meg egy merényletet az ország vezetője ellen, és
miattam rontottuk el az akciót, hiszen én lőttem le Robillardot, nem Finnick.
Leszámítva, hogy teljes mellszélességgel kiállt mellettem, és elkísért a
Kapitóliumba, nem tehet semmiről! Kár, hogy az észérvek ez esetben nem hatnak
Snow-ra és a csatlósaira. Finnick már nem számíthat senkire, csak rám… <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ezért sem fogom cserbenhagyni!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Guggoló-támaszba
húzom magam, majd elrugaszkodom. A kezemet automatikusan a fejem elé kapom, így
próbálom megvédeni az esetleges ütésektől. Érzem a zuhanás erősségét a
testemen. Tisztában vagyok vele, hogy hálát adhatok az Istennek, ha ezt
túlélem. Erőszakosan kötelezem magam, hogy hunyjam le a szememet, és próbáljak
minél jobban összegömbölyödni. A szembeszél belekap a hajamba, és idegbeteg
módjára megtépássza a zsírosodó fürtjeimet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A rohadt életbe,
milyen hosszú már ez a kőlépcső? Ha továbbra is ilyen csigatempóban haladok,
Snow nyolcszor meghal. Mondjuk, emiatt nem sírnám tele minden éjjel a párnámat.
A gond csak az, hogy Finnick is vele pusztulna. Azt pedig nem engedhetem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen égető, maró
fájdalom hasít a bordáim közé. Összeszorított fogakkal megmozgatom
elgémberedett végtagjaimat. Nehézkesen feltornázom magam, majd a fejemet egy
hideg, durva tapintású kőfalnak döntöm. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Túléltem.</i>
Ezt is. Nincs mese, harcra születtem. Megmenekültem Panem történelmének talán
egyik leghalálosabb börtönéből, a Hetvenkettedik Éhezők Viadalának Arénájából, és
még ezt a zuhanást is megúsztam egy kis derékfájással. Rádöbbenek, hogy ha
mindezt véghezvittem, bármire képes vagyok! Egy forradalom kirobbantására, az
országom megmentésére, de legfőképp arra, hogy életben tartsam az embert,
akinek az utolsó reményemet köszönhetem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az eltitkolt
helyiséget újra átjárja a keserves rikoltozás. Tisztán hallom, honnan jön.
Nyomban megfeledkezem a sérülésemről, és azon nyomban felpattanok, majd a
közelben lévő ajtó felé veszem az irányt. Gondolkodás nélkül belököm az előttem
magasodó vasajtót. Mihelyt belépek a szobába, borzalmas látvány tárul a szemem
elé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az első, amit
észreveszek, hogy mindenütt különféle kínzóeszközök sorakoznak a törtfehér
szobában. A fal mellett egy óriási, kényelmesnek tűnő díványon Snow
terpeszkedik kristályos pezsgőt kortyolgatva. Nem messze tőle két Békeőr próbál
leszorítva tartani egy szőke hajú, izmos fiút. A srác félmeztelenre van
vetkőztetve, a testét ezernyi heg és ostorcsapás-nyom borítja, a legtöbből még
most is ömlik a vér. A fejét zihálva oldalra fordítja, tengerzöld szemei az
elmúlt óra alatt átélt mértéktelen szenvedésről tanúskodnak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ez meg mi a…?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Á, Miss Mason, örülök, hogy ön is szerencsésen megérkezett!
– néz rám az elnök. A hangja meglepően nyugodt, a szemeiben azonban a méreg és
a bosszúvágy veszélyes lángja ég. – Gondoltam, hogy a mi hőn szeretett Mr.
Odair barátunk nem egyedül tervelte ki Mr. Robillard meggyilkolását. Csak
tudnám, mit akartak maguk ketten elérni ezzel a nevetséges kis akcióval…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Maga volt a célpont, baromállat! – üvöltöm el magam
idegesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Johanna… - nyögdécsel Finnick. – Erre se… mi szük…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Semmi szükség, igen? – vetek egy gúnyos pillantást a
szövetségesemre, majd ismét az elnök felé fordulok. – Engedje el, most azonnal!
Ha még egyszer akár egy ujjal is hozzá mer érni, ha egy haja szála is
meggörbül…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Kérem, Miss Mason, ne fenyegetőzzön! – nevet fel cinikusan.
– Ne feledje, hogy Ön szeretne megkérni engem valamire, és nem fordítva…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, arra, hogy dobja már fel végre azt a büdös talpát!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Joha… - kérlel Finnick elhaló hangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nézze, Mr. Odair, mindig is tudtam, hogy Ön milliószor
értelmesebb és alkalmazkodóbb személyiség, mint a zakkant kis barátnője. Sajnos
Miss Mason szeme egyelőre nem nyílt fel, szegénynek fogalma sincs, kivel is áll
szemben. A legszomorúbb az egészben, hogy maga, Odair, túlságosan is
befolyásolható. Nézze, én elhiszem magának, hogy ebbe az őrültségbe Johanna
hajszolta bele, majd szokásához híven az utolsó pillanatban felszívódott, és
magát meg szó nélkül otthagyta a pácban. Még csak meg sem fordult a fejemben,
hogy bármi köze is van Mr. Robillard halálához. Sajnos azonban, Miss Masont meg
kell tanítani a rendre, és ebben jelen esetben csak Ön tud segíteni, Mr. Odair.
Wesley, megkérhetném, hogy…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az egyik Békeőr
engedelmesen előhúz az övéből egy méretes pengét, és Finnick torkához közelít
vele. Úgy érzem, képtelen vagyok harcolni, a végtagjaim ellenállnak az
akaratomnak, nem tudnak megmozdulni. Finnicket figyelem, az én egyetlen
barátomat, aki megmentett a haláltól, az értelmetlen öngyilkosságtól. Aki
mindig segített, mindig beszélgetett velem, ha arra vágytam. Aki az egyetlen
barátom, de a bátyámként szeretem. Akit itt akarnak leszúrni, a szemem láttára,
egy karnyújtásnyira tőlem. Sejtem, hogy nem lenne értelme dühöngve a Békeőrre
ugornom, az nem segíteni Finnicken, sőt csak rontana a helyzetén. Snow nem
mulasztaná el ezt a napot áldozat nélkül, mindenáron bosszút akar állni.
Ragaszkodik hozzá, hogy meghaljon valaki. Valaki, akinek az ország sokat
köszönhetett volna, ha nem jön közbe egy véletlen baklövés…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Várjon! – kiáltom el magam. – Ne bántsa őt, kérem! –
esdekelve pillantok a robusztus Békeőr felé. – Finnick nem tehet semmiről… Ne
ölje meg, a rohadt életbe! Én találtam ki, hogy végezzünk a pszichopata
Télapóval, Finnick… Ő csak…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Csak segített Önnek végrehajtani ezt a gyalázatos tervet… -
csóválja a fejét Snow. – Nézze, Miss Mason, szép dolog a barátság, de azért nem
kellene ennyire pártolnia Mr. Odairt. Mellesleg azt hiszi, többet ér nála?
Ugyan! – gúnyos nevetés hagyja el feltöltött ajkait. Vakítóan fehér fogai úgy
ragyognak, mint a csillagok a sötét éjszakában. – Mellesleg úgy gondolom, mára
éppen elég ember halt meg Mr. Robillard személyében. Nem, mintha sajnálnám az én
szeretett tanácsadómat, de hát mégsem vettem túl jó néven, hogy már évek óta a
helyemre pályázott. Ha úgy nézzük, még szívességet is tettek azzal, hogy
eltették láb alól. Rengeteg fáradságos munkától kíméltek meg ezzel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gúnyos horkantás
hagyja el a számat. Szinte már meg sem lepődöm azon, hogy az a bájgúnár is
zavarta az elnököt. Mondjuk, őt ki nem? Jól tudom, hogy a legtöbb kapitóliumi
polgár, akik az újságcikkek szerint egy későn diagnosztizált, így halálos
betegségnek estek áldozatul, valóban Snow-nak köszönhetően jutottak az örök
vadászmezőkre. Talán csak pár hónappal, vagy évvel rövidítettem meg a
főtanácsadó életét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A kérdés már csak az, mit kezdjek magukkal? – Töprengve
simogatja az állát, miközben köztem és a földön keservesen vonagló Finnick között
ingázik dühtől szikrázó pillantása. – Úgy vélem, mindketten eleget szenvedtek
már, de vajon tanultak-e bármit is a szeretteik halálából? Remélem, tisztában
vannak azzal, hogy maguk is bármikor a sorsukra juthatnak...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi lenne, ha a felesleges körítések helyett kinyögne valami
értelmeset is?! – ripakodok rá. – Nem érünk rá egész nap!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ugyan miért, más dolguk is akad a meggyilkolásomon kívül? –
húzza össze az íriszét. Így, összeszűkölt szemekkel mintha kissé
félelmetesebben nézne ki. Na, nem mintha nagy hatással lenne rám a ráncos
rohadék! – Kíváncsiak az ajánlatomra?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mielőtt valami
frappánsat vághatnék leghalálosabb ellenségem fejéhez, Finnick kissé megemeli
az állát, majd motyog valamit arról, hogy lehetőség szerint gyorsan essünk túl
a dolgon. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Látja, Miss Mason, példát vehetne Mr. Odair-ről! – bólint
Snow, és egy látszólag elismerő pillantást vet a barátomra. természetesen
annyira nem jó színész, hogy ezzel letagadja a fiú iránt érzett mérhetetlen
ellenszenvét. – Nos, de térjünk vissza az ajánlatomra! Mint már korábban
említettem, egy szavamba kerülne, és Önök alulról szagolnák az ibolyát.
Remélem, átérzik eme döntésemnek a súlyát, megértik, hogy az életükről van szó.
Két bátor, erős bajnok életéről, akikre különösen nagy figyelem irányul. Mr. Odair
a hírek szerint a valaha élt legtehetségesebb szerető országszerte, Miss Mason
pedig… Nos, gondolom, nem okozok nagy meglepetést azzal, ha elárulom, Ön bizony
senkinek sem a szíve csücske. Viszont van magában valami, amiért nem ölethetem
meg, ez pedig az, amit az elmúlt évek során lerakott az asztalra. Ön egy igazi
lázadó, Johanna Mason, és lefogadom, hogy Katie Hope merényletében is vastagon
benne volt a keze. Ha Ön váratlanul elhalálozna, mindenki biztosra venné, hogy
a lázadó jellegű megnyilvánulásai miatt jutott erre a szerencsétlen sorra. Miss
Hope távozása után egyre gyakoribbak az ellenem irányuló kísérletek, és ez
idáig az összes merénylő kíméletlen kivégzésével végződött. Biztosan felmerül
Önökben a kérdés, a többi bajnok miért nem kapott kegyelmet. A válasz egyszerű;
mert a kutyát sem érdekli, mi történik azokkal a nyomorultakkal. Mindannyian
idősebbek, ráadásul tönkretették magukat a töménytelenül fogyasztott
alkohollal. Maguk viszont fiatalok, frissek, erősek, és nem mellesleg
undorítóan népszerűek. Élniük kell…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ebben a pillanatban
kinyílik egy hátsó ajtó. Négy Békeőr lép be rajta, egy hatalmas üvegketrecet
tolva. A kalitkában egy lefagyasztott teremtmény helyezkedik el, ami kicsit
hasonlít Panem rendjének vigyázóira. Viszont mégis furcsán torz a feje,
ráadásul egy gyíkokra emlékeztető farok áll ki a testéből. Jobban megfigyelve
azt is észreveszem, hogy az egész felületét nyálkás pikkelyek borítják. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mi ez, egy mutáns! – nyerítek fel ingerülten. – Na, mi
történt, Mr. Crane-nek újabb zseniális ötletei támadtak? Bár, azt meg kell
hagyni, fejlődik a pasi. Emlékszem, tavaly még vadászdarazsakkal riogatta
Katie-t…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez a mutáns nekem köszönhető, Miss Mason… - motyogja Snow
rezzenéstelen arccal. – Nézzék meg jól maguknak, és mindig jusson eszükbe ez a
kép, miután csak megfordult a fejükben egy újabb merénylet, vagy esetleg a
forradalom gondolata. Én kegyes vagyok magukhoz, de muszáj meghúznom azt a
bizonyos határt – A hangja nyugodtan, szinte már játékosan cseng, miközben
elragadtatva figyeli a szörnyeteget. – Így hát, ha még egyszer rajtakapom
magukat, vagy ha akár a fülembe jut a hír, hogy nem azt teszik, amit elvárnak
maguktól, garantáltan végzek magukkal. Ez a szépség fogja szétmarcangolni a
testüket!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A mutáns eme szavakra
mintha kicsit megmozdulna, és elővillantaná hegyes fogsorát. Megemelem az
állam, és határozottan az állat szemébe mélyesztem pillantásomat. Az évek során
már megtanultam, hogy soha sem szabad megfutamodni, örökké küzdeni kell az
álmaimért. Az én álmom pedig a lázadás, a forradalom, és az, hogy az országom
végre szabad legyen! Ebben pedig semmi és senki sem tántoríthat meg, még Snow
elnök által tervezett ormótlan mutáns sem! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnickre nézek,
kíváncsian várom, őt vajon hogy érintette Snow fenyegetőzése és az Arénába illő
szörny látványa. Megkönnyebbülten veszem észre, hogy legjobb barátom
valószínűleg semmit sem értett meg az elmúlt percek eseményeiből, annyira
elhagyta az ereje. Természetesen még az eddigieknél is jobban gyűlölöm Panem
vezetőjét most, hogy kis híján végzett az egyetlen emberrel, aki számít még
nekem valamit, ennek ellenére mégis örülök, hogy Finnick nem szembesült az
undorító mutánssal. Kilenc éve, amikor győzelmet aratott a Viadalon, egyetlen
mutánssal sem futott össze, hiszen a Játékmesterek tűztől-víztől óvták, nagy
valószínűséggel már akkor tudták, hogy pár év múlva Snow prostitúcióra fogja
kényszeríteni, így kénytelenek voltak életben tartani. Egy hullával nem sok
mindent lehet kezdeni, még a Kapitóliumban sem. Egy életerős, jóképű fiatal
férfival annál többet…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Uraim, kérem, kísérjék ki a vendégeinket! – fordul az ország
leggyűlöltebb zsarnoka szolgái felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Békeőröknek nem
kell kétszer mondani, még a parancs elhangzásának másodpercében két oldalról
megragadnak, és erőszakosan elkezdenek a szoba ajtaja felé vonszolni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hagyjanak már békén! – üvöltök fel indulatosan. – Mit
hisznek, annyira ostoba vagyok, hogy nehezemre esik megtalálni a kijáratot?
Esetleg féltik az idegbeteg főnöküket tőlem? Nyugi van, nem fogok rárontani, mint
ahogy a mellékelt ábra mutatja, nincs nálam fegyver… Bár, ami azt illeti,
tudnék vele mit kezdeni! – villantok egy enyhén eszelős vicsort a hozzám
legközelebb lévő férfira.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A viszontlátásra, kedves bajnokok! – búcsúzik Snow. –
Találkozunk egy hónap múlva, a Hetvennegyedik Éhezők Viadalán! Remélem, idén
valamivel könnyebben kezelhető mentoráltakat fognak ki! Bár ismerve a tavalyiakat,
ez nem lesz nehéz…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Becsukódik mögöttünk
az ajtó, majd magunk mögött hagyva a sunyin vigyorgó öregembert, megindulunk a
kijárat felé. Engem vezetnek elöl, utánam vánszorog Finnick és az őt támogató
Békeőrök. A felfelé vezető út nem tűnik olyan hosszúnak és keservesnek, mint
idefelé jövet, sőt a vártnál jóval hamarabb felérünk a lépcső tetejére, a
titkos ajtóhoz. Itt a fogva tartóink egyike rendezget valamit a záron, aztán
körülkémlel, nem figyeli-e valaki az akciót. Mikor megbizonyosodik arról, hogy
minden rendben, jelez a társainak, akik folytatják az értelmetlen
taszigálásunkat. Valószínűleg teljesen idiótának hisznek minket. Mégis mit
gondolnak, el akarunk szökni? Hova a francba mehetnénk, ha nem az otthonunkba,
ahova ők is akarnak szállítani? Néha komolyan elgondolkozom rajta, mi található
egyesek agya helyén… Pff.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kastély udvarába
érve egy hatalmas, éjfekete színben pompázó limuzin vár ránk. Az ablakai
sötétítettek, amiből azt szűröm le, hogy Snow semmi pénzért sem árulná el a
világnak, hogy két bajnokot utaztat a méregdrága kocsiban, hiszen köztudott,
hogy ha egy győztes a Viadalok alatt a Kapitóliumban tartózkodik, valami baj
van kialakulóban, esetleg az illető egy nem teljesen legális ügy miatt kereste
fel Panem leggazdagabb negyedét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Békeőrök láthatólag
nem viselik a szívükön a kókadozó Finnick sorsát, erőszakosan lökik be a
járgányba, mit sem törődve a testi épségével. Még mielőtt velem is ezt tennék,
kirántom magam a férfiak szorításából, becsusszanok a szövetségesem mellé, majd
bevágom magam mögött az ajtót, gondosan ügyelve arra, hogy eltaláljam vele Snow
talpnyalójának az ujját. Még a felhúzott ablakon keresztül is hallom, ahogy a
Békeőr hangos jajgatásban tör ki, miközben idegbeteg hangon szidja a létező
összes felmenőmet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem hat meg
túlzottan, hogy fájdalmat okoztam a rohadéknak, sokkal fontosabb feladatokat
kell ellátnom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Finn! – szólítgatom a kényelmes ülésben heverő barátomat. –
Hé, Finnick, hallasz engem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ühm… - Mindössze ennyi választ kapok a kérdésemre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Beharapom a számat,
hogy nehogy véletlenül leüvöltsek valakit, aki nem azt érdemelné. Nem egyszer
kerültem már bajba a felvágott nyelvem és a csípős modorom miatt. Pedig a
közelmúltban még próbáltam is visszafogni magam. Más kérdés, hogy a körülöttem
hemzsegő idióták kihozták belőlem az állatot, és képtelen voltam türtőztetni
magam bizonyos helyzetekben. Ez pedig olyan emberek halálához vezetett, akiket
mindennél és mindenkinél jobban szerettem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Anya. Apa. Roger. Timothy.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Határozottan megrázom
a fejem. Nem! Nem hagyhatom, hogy Finnicket is felírassák velem az „Akiket
szerettem, de a dührohamaim miatt a Kapitólium elvette őket tőlem”- listámra.
Valósággal beleőrülnék, a még őt is el kellene temetnem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miközben felültetem
Finnicket, és a zsebkendőmmel letörlöm az arcáról folyó vérét, a gondolataim az
elmúlt hetvenhárom év szenvedéséire terelődnek. Igaz, én csak töredékét éltem
át annak, amit az ország első felkelői, akik még a Sötétség Napjai előtt
lázadtak fel a hatalom ellen, viszont most, a Hetedik Körzet felé tartva, ebben
a több millió dollárt érő limuzinban ücsörögve mégis úgy érzem, ismerem minden
egyes gondolatukat, megértem minden egyes cselekedetüket, átérzem az összes
fájdalmukat és szenvedésüket. Tudom, hogy amikor belevágtak a tervük
megvalósításában, még csak meg sem fordult a fejükben, hogy a leszármazottaik
súlyos árat fognak fizetni a tetteikért. A legvadabb rémálmaikban sem gondolták
volna, hogy egyszer egy szadista elmebeteg bevezeti az Éhezők Viadalának
nevezett halálos játékot, amin kamaszok vesznek részt, és amely során
huszonhárman meghalnak. Panem országa huszonhárom megtört családdal gyarapodik
évente, huszonhárom bosszúéhes vagy esetleg életük végéig gyászoló családdal,
és egy emberrel, akinek a csillogó fővárosunk lakói személyesen gondoskodnak
arról, hogy a jövőben egy boldog pillanata ne legyen. Ezt az embert a vezetőség
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bajnoknak</i> nevezte el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az összes győztest
tönkreteszik, senkinek sem kegyelmeznek. Nem kell nagy dolgokat csinálnod
ahhoz, hogy az elnök a szenvedésedet kívánja. Elég, ha jól nézel ki, és mint
Finnick és Cashmere estében, máris egy szétplasztikázott, beképzelt kapitóliumi
ágyában találod magad. Ha valami fatális véletlen folytán találkoznál egy
emberrel, aki nem undorodik tőled az Arénában elkövetett tetteid miatt, és még
bele is szeretnél az illetőbe, majd születne egy gyereketek, biztosra veheted,
hogy szerencsétlen pár év múlva az Aréna falai közt fogja végezni egy
pszichopata Hivatásos vagy egy vérszomjas mutáns karmai közt. Így járt Maria
Cowell, az Ötvenötödik Viadal győztese is. A Kapitólium nem kímélte a
kislányát, Naomit a tavalyi játékon. Alig, hogy kezdetét vette a vérengzés, máris
megölették egy vámpírral. A rossz nyelvek mellesleg azt beszélik, azért küldték
rá ezt a szörnyet, mert az anyja annak idején pont egy ehhez hasonló lénnyel
végzett a Végjátékban. Személy szerint nem érdekelt túlzottan, miért pont egy vérszívó
támadt rá a csajra, sokkal inkább foglalkoztatott, hogy Katie is belekeverte
magát az ügybe. Ahelyett, hogy a drágalátos mentoráltam a fekhelyén maradt
volna, azonnal Naomi segítségére sietett, aminek végül ő látta kárát…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Persze nagyobb az
esélye annak, hogy a főváros a padlóra küld, ha olyat teszel, ami finoman
szólva sem nyeri el a szétsminkelt pávák tetszését, például, ha nyilvánosan is
lázadsz a hatalom ellen. Legalább húsz személyt fel tudnék sorolni, akit Snow
emiatt tett tönkre. Sőt, jobban belegondolva még csak nem is tett semmit azon
kívül, hogy megölette a családjainkat. Rajtam kívül rengetegen jártak így az
elmúlt hetvenhárom év során. A leghíresebb köztük Haymitch Abernathy, a Második
Nagy Mészárlás egyetlen túlélőjének esete. Köztudott, hogy az elnök
lemészároltatta az egész családját és az összes barátját, azután hogy az Aréna
szélén elhelyezkedő erőtér segítségével végzett az utolsó ellenfelével, az
Egyes lánnyal. A Tizenkettedik Körzet egyetlen „büszkeségét” érthető okokból
annyira megviselte a szeretteinek elvesztése, hogy a legkézenfekvőbbnek tűnő
megoldást választotta: az alkoholisták keserves világába menekült a valóság
elöl. Természetesen számtalan bajnok követte az útját. Ott van például Chaff
Borg a Tizenegyedikből, a Hatodik Körzet szinte összes győztese, Blight-ról már
nem is beszélve. Igaz, ő nem fordult a piához, inkább felvágta az ereit
bánatában, így roncsolja a szervezetét a mai napig. Gyakorlatilag teljesen
antiszociális, a Kapitólium az őrület határára kergette azzal, hogy elvette
tőle az egyetlen embert, akit szeretett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megborzongok, ahogy
belegondolok, mennyire hasonlított Katie története a férfiére. Neki sem maradt
már senkije, akit <i style="mso-bidi-font-style: normal;">igazán </i>szeretett
volna. Maximum a Johnson-testvérek jelenthettek számára valami barát-féleséget,
de úgy érzem, a lány jóval többre vágyott ennél. Amint megismerte a szerelemnek
nevezett érzést, képtelen volt szabadulni tőle, sőt talán nem is akart. Nem
elégedett meg bárkivel, Robillard közeledését is egyértelműen visszautasította a
Győzelmi Körút végén. Alex Emersont akarta, amióta Valter felnyitotta a szemét
az érzéseivel kapcsolatban. Meg is kapta a fiút, még ha csak pár napig tartott
is a kapcsolatuk. Alex is szerette a mentoráltamat, bár ebben eleinte
kételkedtem. Akkor döbbentem rá, hogy Katie számára még van remény, amikor a
fiú a Végjátékot megelőzően nem vágta át a torkát, hanem a Kapitólium
szabályaival dacolva kiállt mellette, és a haláláig támogatta. Halkan
megjegyzem, ha máshogy tett volna, pár óra múlva már ő is alulról szagolta
volna az ibolyát, egy csinos kis baltának köszönhetően, ami <i style="mso-bidi-font-style: normal;">véletlenül</i> pont a cuki kis pofijában
landolt volna. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egészen véletlenül.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A limuzin hirtelen
lefékez, mert pirosat kapunk. Kibámulok az ablakon, így figyelem az utcán vadul
hömpölygő páváskodó emberek sokaságát. A Nap lenyugvó sugara fenségesen
megcsillan az irodaház ablakán, amely előtt lefékeztünk. A magas építményből
egy köpcös, középmagas fickó lép ki, aki az ötvenes évei elején járhat. Az arca
a legtöbb fővárosihoz képest természetesnek hat, legalábbis nem fedezhető fel
rajta annyi plasztikai beavatkozás nyoma, mint egy átlagos kapitóliumién.
Ritkás, hirtelenszőke hajába kissé belekap a kora nyári, friss szellő. Olajzöld
inget és fekete nadrágot visel, egyik kezében egy aktatáskát szorongat, a
másikkal pedig a mobiltelefonját emeli a füléhez. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tudom, ki ez a férfi,
még ha meg is kell erőltetnem az agyamat, hogy eszembe jusson a neve. Ő
Plutarch Heavensbee, a Viadal egyik Játékmestere, aki a tavalyi összefoglalót
megelőzően indítványozta Katie-nek, Finnicknek, és nekem, hogy alapítsuk meg a
lázadók szövetségét, és próbáljuk meg együttes erővel bevenni a Kapitóliumot.
Személy szerint nekem tetszett az ötlet, és Finnick is hajlott volna rá,
mindössze Katie volt az, aki ellenezte, ugyanis még nem érezte magát készen egy
ekkora feladatra, tekintve, hogy néhány napja vesztette el a vőlegényét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Másodpercek töredéke
alatt fogalmazódik meg a fejemben a tökéletes terv. Tudom, mit kell tennem! Nem
lesz nehéz megvalósítanom, Plutarch biztosan segíteni fog, mint ahogy minden
bizonnyal azokra a bajnokokra is számíthatok, akiket az évek során a földbe
döngölt Snow a kegyetlenségével. Rádöbbenek, hogy a Játékmester nem tévedett a
lázadással kapcsolatban. Hiszen mindenki erre vágyik! Csak össze kell fognunk,
és az elnök fel se fogja igazán, mi is történik vele, máris halott lesz. Ha
szerencsém lesz, pont miattam fogja kilehelni a lelkét…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Taposson a gázba! – szólok a sofőrnek. - Még sok
elintéznivalóm van…</span></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-80207131731752600292016-01-19T15:55:00.000+01:002016-01-19T15:55:32.339+01:00Harmincnegyedik fejezetKedves Olvasóim!<br />
Egy félig jó, félig rossz hírrel kezdeném a bejegyzést. A hétvégén, pontosabban vasárnap este ugyanis befejeztem A lázadás kezdetét, megírtam az utolsó fejezetet is, mindössze az Epilógus maradt hátra. Ez az öt hónap meghatározó volt az életemben, úgy érzem, rengeteget fejlődtem ezalatt, ami fantasztikus érzéssel tölt el. Egyúttal szeretném megköszönni Nektek, hogy mindvégig támogattatok, kommenteltetek, feliratkoztatok a blogomra! <3<br />
Viszont ezt a gondolatmenetet most nem fűzném tovább, mert (1) nyilván mindenkit sokkal jobban izgat, hogy mi fog történni Johannával és Finnickkel, és mert (2) erre később is ráérek, miután közzétettem az epilógust. Egyébként még két rész van hátra :(<br />
Hogy ezután mi lesz, majd kiderül...<br />
Jó olvasást a fejezethez!<br />
Maja<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Magam elé tartom a fegyvert, a mutatóujjam a ravaszon pihen.
Megpróbálom a lehető legpontosabban célba venni a bábu fejét. Kicsit
hunyorítok, így állapítom meg a lehetséges távolságot. A kezem nem remeg, még
csak meg se moccan. Mély levegőt veszek, majd elsütöm a pisztolyt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A golyó egy másodperc
töredéke alatt becsapódik a bábuba, éppen a szívét találja el. Szerencsére nem
ad ki hangot, hiszen a terem, ahol gyakorlunk, hangszigetelt ajtóval van
felszerelve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megfordulok, és
büszkén nézek az edző szürkéskék szemébe. Lyme halványan elmosolyodik, majd
magához int engem és Finnicket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem volt rossz – mondja csendesen. – Egészen ügyesek
vagytok, srácok. Pontosan céloztok, a technikátok követendő, és nem kaptok
szívrohamot, ha pisztoly kerül a kezetekbe. Fogalmam sincs, miért ragaszkodtok
ennyire az oktatáshoz, de elnézve a lövéseiteket, lefogadom, hogy az
áldozatotoknak van mit aggódnia…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Kösz, Lyme! –
biccent Finnick a középkorú nő felé kimérten. – És a tanítást is!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az öltöző felé veszem
az irányt. Fekete hajamból facsarni lehetne a vizet, az egész testemről folyik
az izzadság. Mi tagadás, Lyme, a Második Körzet elnöke és egykori bajnoka nem
bánt túl kesztyűs kézzel velünk, már ami a felkészítést illeti. Igaz,
mindketten jó alapanyagnak számítunk, tekintve, hogy pazar a kondíciónk, nem
lustultunk el a győzelmünk után, és nem mellesleg remekül értünk a
fegyverekhez. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az öltözőbe érve
rögvest lerogyok egy kicsi, fából készült padra a ruháim mellé. A fejemet egy
fáradt sóhaj kíséretében a falnak támasztom. Mit ne mondjak, azt hittem,
könnyebben megy majd az edzés. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz
pisztollyal lőni! Bábukra nem is túl élvezetes…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elképzelem magam
előtt, hogy milyen lehet Snow fejébe golyót röpíteni. Egy másodperc alatt
felvidulok. A számat izgatott mosolyra húzom. Érzem, ahogy az egész testemet
átjárja a szabadságvágy mámora. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szabadok leszünk!</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mérget vennék rá,
hogy sikerülni fog a merényletünk. Okosabban fogjuk csinálni, mint Katie. Nem
taktikázunk, nem keveredünk bonyolult beszélgetésekbe, mindössze egyszerűen,
gyorsan megöljük az elnököt. Amióta az eszemet tudom, erre a pillanatra várok.
Még szerencse, hogy Finnick a segítségemre sietett, máskülönben még fele ilyen
jól sem állnék az üggyel kapcsolatban. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Igaz, eleinte nem
díjazta az ötletemet. Akkor kezdte el felkelteni az érdeklődését, amikor
bevallottam neki, hogy a Kapitóliumból Katie halála után pár nappal küldtek
nekem egy csomagot, ami egy kivágott nyelvet rejtett. Finnicken látszott az
őszinte meglepődés, majd aránylag gyorsan észhez tért. Ketten összeraktuk a
képet, és arra jutottunk, hogy valószínűleg a Snow elleni merénylete miatt
Avoxot csináltak a lányból. Hihető magyarázatnak tűnik, hiszen fellázadt a
rendszer ellen, amiért elnyerte méltó büntetését, miszerint kegyetlenül
kínozták, míg ki nem lehelte a lelkét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick egyetértett
velem abban, hogy egykori pártfogoltam halálát meg kell bosszulni, és egyben
véget kell vetnünk ennek az egésznek, amiben már hetvenhárom éve élünk.
Elhatároztuk, hogy felkeressük Lyme parancsnokot, a Második Körzet talán
egyetlen győztesét, aki nem kap bizonyos időközönként tombolási rohamokat, és
segítséget kérünk tőle. Természetesen nem avattuk be a titkunkba, mint ahogy
Annie-t és Finnick mentorát, Mags-et sem. A fiú azt mondta, nem szeretné bajba
keverni őket, és ha esetleg balul sülne el a tervünk, nem lenne teljesen
garantált a biztonságuk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Indulhatunk? - kérdezi a szövetségesem, amint kilépek az
öltöző ajtaján.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Naná! – vágom rá vigyorogva. – Alig várom már az akciót!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Aha, az jó… - motyogja kissé idegesen. – Megnéztem a
menetrendet, egy óra múlva indul egy vonat a fővárosba. Még bőven van időnk
kiérni. Ja, ezt fogd meg! – nyom a kezembe egy hatalmas sporttáskát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Belekukkantok a
bőröndbe. Amint megpillantom a tartalmát, valósággal elakad a lélegzetem. A
lehető legrosszabb értelemben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ez meg mi a franc? – mérgelődöm félhangosan. – Mondd, hogy
ez csak egy rossz vicc!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért, nem tetszik valami?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hogy nem tetszik-e
valami? Gyilkos pillantást lövellek a barátom felé. Igen, zsenikém, képzeld, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">rohadtul</i> nem tetszik! A sporttáska
ugyanis egy fekete kezeslábast, egy betörők öltözetére jellemző sapkát, egy
pisztolyt, és egy agyoncicomázott, rózsaszín szívecskékkel díszített
nagyestélyit tartalmaz. Előbbiekkel még nem is lenne gond, fontos, hogy ne
ismerjenek fel a biztonsági kamerák által rögzített felvételeken, de ez a ruha
egyszerűen borzalmas! Könyörgöm, ilyet csak az agyhalott fővárosi libák öltenek
magukra! Finnick komolyan azt hiszi, hogy én ezt valaha is magamra fogom húzni?!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mi ez a cucc? – vicsorgok rá kissé idegbeteg módon. – A
feketeét még értem, de ez a másik… Ember, eljutott az agyadig, hogy ha nekem
ebben kell mutatkoznom, megőrülök? Ezt még azt az idióta Leilácska sem venné
fel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Johanna, kérlek, nyugodj meg! – válaszol Finnick komolyan.
Kár, hogy már-már zavarba ejtően ismerem. Már a tengerzöld szempár csillogása
is elárulja, hogy valójában jól mulat a helyzetemen. – A Kapitóliumban nem
mászkálhatunk feketében, az emberek azonnal kiszúrnák, hogy valami nincs rendben
velünk. Mielőtt rákérdeznél, azért nem mehetünk a normális ruháinkban, mert
azokról viszont rögvest felismernek. Gondolom, abban te is egyetértesz, hogy
most hiányoznak a legkevésbé a sipákoló rajongóim! – fintorog.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké, értettem, megadom magam! – sóhajtok fel kelletlenül. –
És felveszem ezt a szörnyűséget! </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Dwayne Parker, a
Hatvankettedik Viadal győztese tegnap tragikus körülmények között elhunyt. Az
esetet egyelőre vizsgálják, már megkezdődtek a boncolások. Sajnos mostanában
rengeteg bajnok veszti életét, hogy miért, még mi sem tudjuk. A járványt Katie
Hope indította, az ő esete óta pedig immáron öt, azaz öt győztes vesztette
életét. Sejtelmünk sincs, mi okozhatta az egyre gyarapodó tragédiákat, mai
adásunkban erre próbálunk fényt deríteni. A mikrofonnál Roberta Michaelsont,
Híradónk riporterét láthatják…</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Türtőztetem magam,
hogy ne boruljak ki, és ne kezdjek haragos káromkodásba. Lefogadom, hogy a
híradó stábja nagyon is jól tudja, hogy mi áll a „járvány” hátterében. Talán
így akarnak lázadni a rendszer ellen. Ki tudja, lehet, hogy az adás végére
kiderítik, hogy az összes bajnok az elnök ellen elkövetett merénylete miatt
jutott erre a sorsra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ami azt illeti,
manapság tényleg elég sokak jutnak arra a véleményre, hogy mindenkinek sokkal
jobb lenne, ha a mi hőn szeretett vezetőnk végre-valahára eltávozzon az élők
sorából. Mindig is tudtam, hogy a Hetvenharmadik Viadal nem számított
átlagosnak, és nem csak azért, mert ez volt az első év, amikor nem izgultam az
Aratás miatt. Katie-ék tényleg elindítottak valamit, ami az egész országra nagy
hatást gyakorolt. Előttük soha, senki nem mondta ki élő adásban, hogy
legszívesebben megölné Snow-t. Senki más, csak ők. Magamat csak részben
sorolnám ebbe a kategóriába. Nem beszéltem, csak írtam, méghozzá Timothy vérével.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Timothy.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kezem automatikusan
ökölbe szorul, amint felrémlik előttem a kisfiú gyenge alakja, mélykék,
éhségtől kopogó szemei, és vörösesbarna, nyílegyenes haja, mely minduntalan
madárfészek-szerűen meredt a levegőbe. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fog
hiányozni a szövetségesem. Sőt, még csak meg sem fordult a fejemben, hogy lesz
egyáltalán szövetségesem. Még a győzelmemre sem fogadtam volna. Igaz, értettem
a baltákhoz és egy kicsit a nyilazáshoz is, de úgy éreztem, ez nem elég. Vagy
akár túl sok is. Ügyes voltam, de nem annyira, hogy támogatókat szerezzek
magamnak, de éppen eléggé ahhoz, hogy a Hivatásosok minél hamarabb
megpróbáljanak eltenni láb alól. Úgy döntöttem, eljátszom a kedves, szolid,
félénk kislány szerepét, talán így nem vesznek üldözőbe. Kiváló emberismeretem
ezúttal sem hagyott cserben. Már a játék elején lemondtak rólam, még csak nem
is kergettek. Úgy vélték, egy egyszerű, esetlen kis Kiválasztott vagyok, egy a
sok közül, akit úgyis meg fognak ölni, nem jelenthet komoly veszélyt a
számukra. Hát, szegénykéim hatalmasat tévedtek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megpróbálom gúnyos
mosolyra húzni a számat, ám e helyett csak egy nevetséges grimaszt sikerül
kicsikarnom magamból. Az ablak felé fordulok, és alaposan szemügyre veszem
magam. Mikor megpillantom a tükörből rám bámuló lányt, nem tudom eldönteni,
sírjak, vagy nevessek. A bevonulásomon Adam fának öltöztetett, jól meg is
rugdostam érte. Ehhez a maskarához képest viszont az a ruha maga az álomvilág!
A sporttáskában rejlő estélyi ugyanis nem csak első ránézésre festett pocsékul.
Így, hogy felvettem, még ocsmányabbnak találom. Az ujját ezernyi művirág díszíti,
a szoknyarésze pedig éppen, hogy takar valamit. A szereléshez tartozik még egy
csicsás, vérvörös kalap, aminek már a karimája is nagyobb, mint a fejem. A
lábamra egy ormótlan magas sarkú cipőt húztam, amiben szerintem még maga Leila
Berry, a páváskodás koronázatlan királynője is kitörné a nyakát. Mondjuk az
utóbbi nem lenne ellenemre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ugye tudod, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ezért</i>
egyszer még kinyírlak? – vetek egy erőltetett mosolyt Finnickre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú válaszul
idegesen felnevet. Ami azt illeti, ő sem fest sokkal jobban. Narancssárga
öltönyt és bársonynadrágot visel, ami olyan rikító, hogy még a Holdról is
látni. Fehér inggallérját lazán felhajtotta, elbűvölő, tengerzöld szemét egy
napszemüveg takarásába rejtette. Fekete, báli cipőjével zavartan dobol a
padlón. Fején egy citromsárga kalap pihen, melyet egy óriási vörös rózsa tesz
feltűnőbbé. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hol fogunk átöltözni? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért, hölgyem, talán nem nyerte el a tetszését ez a finom
elegancia? – tolja lentebb a szemüvegét a fővárosiak kényes akcentusát
utánozva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Dühösen megrázom a
fejem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ez nem vicces! – mordulok rá a bajtársamra. – Nehogy azt
mond, hogy neked ez tetszik!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tetszik a halálnak! – húzza el a száját fitymálóan. – Amúgy
az elnöki palotában, a mosdóban fogunk átöltözni. Nyugi, mindent pontosan
elintéztem – teszi hozzá a bizonytalan pillantásom láttán. – Minden rendben
lesz. Ebben a göncben pedig még kibírsz egy órát!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Engem az sem érdekel, ha így kell odamennem – vágom rá
titokzatos, kissé pszichopata mosollyal a szám szélén. – A lényeg, hogy
sikerüljön a terv… - Suttogóra veszem a hangom, semmi kedvem ahhoz, hogy valaki
kihallgassa a beszélgetésünket. Az öklöm megfeszül, a tenyerem izzadni kezd a
felgyülemlett méregtől. Érzem, ahogy az arcvonásaim egy szempillantás alatt
megkeményednek, szinte már nem is látok a szemem körül felgyülemlett ráncoktól.
– És magam előtt lássam azt a rohadékot! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Holtan</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> – teszem hozzá magamban.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az elnöki rezidenciához érve négy Békeőr állja utunkat, és a
látogatásunk oka felől érdeklődnek. Azt hazudjuk, Snow elnök távoli rokonai vagyunk,
és már régóta szeretnénk találkozni vele. A férfiak pár percig vonakodva
fürkészik az arcunkat. Egyikük ijesztően közel hajol hozzám, és mélázó hangon
suttogni kezd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Maga olyan ismerős nekem…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az bizony meglehet – felelem nyávogva. – Két hónapja is
meghívtak, Katie Hope Győzelmi Körútjára. Te jó ég, mekkora parti volt! –
Igazgatok egy kicsit a kalapomon, és megajándékozom a faggatózó őrt egy bájos
mosollyal. – Rengeteget táncoltam, és a győztessel is beszélgettem egy kicsit.
Igazán kedves lánynak tűnt, kár, hogy olyan csúnyán bevégezte, nem gondolja,
uram? – húzom össze a szemöldökömet. A pillantásommal szinte ölni lehetne. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Snow talpnyalója
láthatóan észrevette a hirtelen hangulatváltozásomat, amivel láthatólag nem tud
mit kezdeni. Finnick sajnos rögvest elrontja a szórakozásomat, és a „súlyos
késésre” hivatkozva karon ragad, majd szélsebesen távozik velem az elnök
lélegzetállítóan hatalmas és csillogó lakhelyére. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ilyet máskor ne csinálj, oké? – sziszegi a fülembe alig
hallhatóan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért? – veszem elő az aranyos nézésemet. – Talán rosszat
mondtam? Hiszen te is tudod, drágám, mennyire szerettem azt a lányt! Rengeteg
pénzt adtam a győzelmére, miatta nem tudtam megvenni teljesen az új őszi
kollekciót. Képzeld, nem sikerült beszereznem mind a huszonöt pár bokacsizmát!
Te jó ég, borzalmas napok voltak!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick a
selypítésemet hallgatva unottan megrázza a fejét. Fura, de minél közelebb érünk
Snow irodájához, annál idegesebb és zaklatottabb. Én pont fordítva érzek; alig
várom, hogy golyót röpítsek a mélyen tisztelt elnökünk fejébe! Tudom, nincs
ezen mit szégyellni, hiszen Snow gyakorlatilag mindenkit elvett tőlem, akit egy
kicsit is szerettem. Timothy-t, a szüleimet, Rogert… És igen, azt hiszem,
Katie-t is megkedveltem egy kicsit, de tényleg csak egy icipicit. Nem volt ő
rossz ember, csak olyan kétbalkezes, hogy az már fizikai fájdalmat okozott.
Sohasem értettem, hogy képes valaki elesni a saját lábában, véletlenül
bevallani az egykori bálványának, hogy még mindig odáig van érte, elrontani az
előre kitervelt interjús válaszokat… A lány maga volt a két lábon járó
szerencsétlenség. Ennek ellenére kegyesen bánt vele a sors, tekintve, hogy
korán meghalt, nem kellett tovább ebben a borzalmas, undorító országban
tengődnie. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem sokára felérünk a
második emeletre. Itt található Snow irodája, pontosan a folyosó végén. Még nem
jártam ott, viszont sok dolgot hallottam már róla. Állítólag hatalmas, egy fél
Körzet kényelmesen elférne benne. A falakat káprázatos festmények díszítik,
melyek vadászatokat, esetleg az elnök családját ábrázolják. A padlót puha
bársonyszőnyeg borítja, az ember teljesen elvarázsolódik, amikor hozzáér. Már
az is óriási megtiszteltetésnek számít, ha csak a cipőnk orra érintheti a
legendásan hatalmas szoba küszöbét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Persze mindez nem
változtat a nyilvánvaló tényen, miszerint ebben a csodálatos helységben milyen
szörnyűségek estek meg. Itt zsarolták meg Finnicket és Cashmere Keatont, innen
nézte végig az elnök a Viadalon elhunyt gyerekek kínkeserves szenvedéseit, itt
találta ki a legfőbb tanácsosaival minden idők legkegyetlenebb játékát. Itt
hozta az ország életét érintő legfontosabb döntéseket, itt emelte fel az
árakat, innen rendelte el a lázadók meggyilkolását. Talán még Katie-t is itt
ölték meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A folyosó elején két
mosdó áll, egy férfi és egy női. Villámgyorsan besurranok a nőibe. Szerencsére
nincs társaságom, így nyugodtan tudok készülődni – már amennyire nyugodtan
lehet készülődni a leghalálosabb ellenségem meggyilkolására egy eperillatú
parfümtől bűzlő porfészekben. Szélsebesen kigombolom a ruhámat, és hagyom, hogy
lecsússzon egészen a bokámig. Lerúgom magamról a csicsás darabot, majd kihúzom
a sporttáskám cipzárját, és kirángatom belőle a merénylethez szükséges
eszközöket. A fekete kezeslábassal meggyűlik a bajom, kis híján megőrülök, mire
sikerül magamra húznom. Miután felteszem a fejfedőmet, a kezembe fogom a kicsi,
sötétszürke pisztolyomat, mely hamarosan kiereszt magából egy golyót. Egy
egyszerű, kerek puskagolyót, mely több millió ember életét változtathatja meg
egyetlen másodperc leforgása alatt. Ironikus, már-már zavarba ejtő, hogy minden
ezen az apró tárgyon múlik. Ez dönti el, idén is meghal-e huszonhárom
szerencsétlen kamasz, folytatódik-e a Körzetlakók reménytelen éhezése és
könyörtelen dolgoztatása, továbbra is használatos lesz-e az „Avox” név,
valamint a „Viadal”, „Aréna”, „Kiválasztott”, „Aratás” szavak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megforgatom a
fegyvert. A lámpa gyér fénye varázslatos csillogást ad a pisztolynak. Sikerülni
fog, Finnick és én képesek vagyunk rá, akár az életünk árán is. Meg tudjuk
csinálni… Meg tudjuk menteni az ország életét!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Magabiztos
gondolatokkal lépek ki a mosdó ajtaján. Bajtársam már vár rám. Fejével az iroda
felé biccent. Némán bólintok. Azokban a helyzetekben, mikor nagy a tét, nincs
helye szavaknak, csak felfokoznák az idegállapotunkat. Ilyenkor a hallgatás
sokkal hasznosabb és kedvezőbb. Hiszen az élet a cselekvésről szól, nem a
végtelen beszédekről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megindulunk a szoba
felé. Lépteink durva zajként hatnak a csöndes épületben. Finnick a kilincsre
teszi a kezét, majd határozottan lenyomja azt. Belépünk a mahagóniból készült,
kétszárnyú ajtón, szemünk előtt elterül a gazdagság és a fényűző pompa
mámorító, és egyben romlott, hamis világa. Rádöbbenek, hogy a szóbeszédek nem
hazudtak, a lakosztály tényleg felfoghatatlanul gyönyörű. Kár, hogy rossz
emberek dolgoznak benne, olyanok, akik még csak a legostobább, legelvetemültebb
Körzetlakó kisujjáig sem érnek fel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tekintetem az
üvegablakok előtt terpeszkedő íróasztalra siklik. Mögötte egy kényelmesnek tűnő
szék áll megfordítva. Látom a székről lelógó lábakat, melyek gondtalanul
kalimpálnak a levegőben. Ez Snow! Itt van, és még csak fel se tűnt neki, hogy
bejöttünk. Itt az idő! Érzem, hogy ez egy soha vissza nem térő pillanat, most
végre valóra válthatom az oly régóta dédelgetett álmom. Itt a lehetőség, hogy
véget vessek a hazám szenvedéseinek, és végre elhozzam a várva-várt szabadságot
a megmaradt szeretteimnek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem baj, ha…? – suttogom Finnicknek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy izgatott mosoly
kíséretében megrázza a fejét. Hálás pillantást küldök felé, majd
lélegzetvisszafojtva ismét mindannyiunk közös ellensége felé fordulok. Magam
elé helyezem a pisztolyt, pont úgy, ahogy Lyme tanította, kissé megemelem a
fejem, az ujjamat a ravaszra helyezem, majd megteszem azt, amire több mint egy
éve várok. Elsütöm a pisztolyt, halálos lövést mérve az áldozatomra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az adrenalin átjárja
az egész testemet, hirtelen azt sem tudom, hol vagyok egyáltalán, és mit tettem
az imént. Megöltem az elnököt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Megöltem
Snow-t!</i> A gondolat futótűzként szalad végig a testemen. A tekintetem
elhomályosul, csak a boldogság és a szabadság felemelő ízét érzem a számban. Sikerült!
Bosszút álltam rajta... Megbosszultam Timothy, Roger, anya, apa, és Katie
értelmetlen halálát, sőt talán még Florináét is! Megtettem. Én lettem az, akire
az egész ország felnéz, az elnök gyilkosa! Alig hiszem el… Csak rá kell néznem,
akkor talán eljutna az agyamig…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Önfeledten
vigyorogva a halottra fordítom a tekintetemet. Mikor azonban megpillantom az
áldozatom véráztatta arcát, kis híján elájulok. Ez nem lehet igaz… Hogy
történhetett? Hiszen én… lelőttem az elnököt, de ez az ember… nem ő! Ez nem
Snow, hanem… valaki más. Ismerős a pasi, mintha láttam volna már. Ezek a kék,
élettelen szemek, melyen egykor olyan gúnyosan és undorítóan csillogtak… Ez a
tökéletesen fésült, szőke haj… Ez a lenéző kifejezés az arcán…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ki ez? – Mindössze ennyit bírok kinyögni a döbbenettől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ashton Robillard – vágja rá Finnick gondterhelten. – Snow
egyik legfőbb bizalmasa, aki titokban gyűlölte az elnököt, mert a helyére akart
lépni… De miért…? Basszus, ezt nem hiszem el! – morogja. – Ez… nem lehet!
Képtelenség… Nem hiszem el, hogy képes volt beleülni a székébe…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen
ajtónyikorgás zavarja meg a szoba csendjét. Meglepő módon az egyik festmény
leválik a falról, és kilép mögüle négy Békeőr. A közelből az elnök mély,
öreges, hangja hallatszik. A testőrök hol Robillardra, hol ránk néznek. Egyikük
visszaszalad a titkos átjáróba, gondolom, hogy visszatartsa Snow-t, a másik
három pedig megindul felénk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A véletlenül
elkövetett gyilkosság és a szabadságérzés okozta sokk egy szempillantás alatt
elpárolog a szemem elöl. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Futás! – üvöltöm, és nyomban megiramodom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kirontok az ajtón, és
a közeli ablak felé veszem az irányt. Ha máshogy nem megy, kiugrok, és
elmenekülök. Gyorsan hátratekintek, és miután megbizonyosodom arról, hogy
Finnick pár lépéssel lemaradva lohol utánam, szaporázom a lépteimet. Már csak
pár másodperc és kijutok! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A cipőmmel berúgom az
ablaküveget, és a következményekkel nem törődve levetem magam a buján elterülő
bokrok közé. A zuhanás gyors és fájdalommentes, bár lehet, hogy csak a
felgyülemlett feszültség és adrenalin miatt. Igaz, megütöm egy kicsit a
lábamat, de ezzel most nem tudok foglalkozni. Felkapom a fejem, és azon nyomban
észreveszem Finnicket, amint az ablakpárkányon áll. Valószínűleg csak most ért
oda, látom rajta, hogy a példámat követve készül levetni magát a mélybe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ekkor azonban
közbeszól egy váratlan tényező. A fiú mögött ugyanis megjelennek a Békeőrök. A
pisztolyom után kapok, de sajnos annyira remeg a kezem, hogy elejtem. Lehajolok
érte a sűrű ágak közé. Megpróbálom megkeresni, de sajnos nem látom sehol. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Erőltesd meg a szemed, Johanna!</i> –
ismételgetem halkan, a lombok közt kutatva. Hirtelen meglátom az ezüstösen
csillogó fegyvert. Egy másodperc töredéke alatt felkapom, és kiemelkedek a
bokor takaró árnyékából. Magam elé szegezem a pisztolyt, ám nem tudok lelőni
vele senkit. A Békeőröknek és Finnicknek hűlt helye maradt az ablakban. </span></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-66048550828178669642016-01-12T15:26:00.000+01:002016-01-12T15:26:09.855+01:00Harmincharmadik fejezetSziasztok!<br />
A legutóbbi részhez sokan kérdeztétek, az események után mégis hogy tudom folytatni a történetet. Nos, erre hamarosan fény derül, ám előbb még van egy bejelenteni valóm...<br />
Már múlt héten is említettem, hogy Lili Leone-nal a <a href="http://johannamason.blogspot.hu/" target="_blank">Johanna Mason, a lázadó!</a> és Dorothy Reed-del, a <a href="http://negyediknagymeszarlas.blogspot.hu/" target="_blank">Negyedik Nagy Mészárlás</a> írójával elkezdtünk egy közös blogot, amire tegnap fel is került az első fejezet! Ezt <a href="http://orszagokviadala.blogspot.hu/2016/01/1-isabel.html" target="_blank">ITT</a> olvashatjátok el.<br />
Valamint, ezúton is szeretném megköszönni a több, mint 6000 oldalmegjelenítést és a 15 feliratkozót! Szuperek vagytok, köszönöm! :)<br />
Jó olvasást a fejezethez!<br />
Puszil mindenkit: Maja <3<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Összetörtem. Úgy
éreztem, semmi értelme az életemnek. Mindenkit elvettek tőlem, akit szerettem,
nem maradt már senkim. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Minden az Ötödik
Körzetben, Timothy otthonában kezdődött. A mentorom tanácsára uralkodtam az
indulataimon, nyugodtan, szemrebbenés nélkül olvastam fel a Leila által írt
elcsépelt szöveget. Mondhatni, könnyen ment, hiszen nem nagyon viselt meg az
ellenfeleim halála. Na, igen, az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ellenfeleimé.
</i>Timothy azonban más volt. Őt a barátomnak tartottam, a legjobb barátomnak.
Képtelen lettem volna egy közhelyes monológgal elbúcsúzni tőle. Sokáig
morfondíroztam, mire arra a döntésre jutottam, hogy mégis megteszem, amit a
Kapitólium kér tőlem. Igen ám, elhatározásnak szép volt, kár, hogy nem tudtam
teljesíteni. Üvöltöztem, mint egy eszelős, szidtam, átkoztam a Kapitóliumot,
ahol csak értem. A Körzetlakók egyetértettek velem, így fellázadtak a főváros
ellen. Megöltek egy rakás Békeőrt, szétszaggatták a főváros címerével díszített
zászlókat, és kis híján felrobbantottak egy vízerőművet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Másnap a beszédem
után a helyi Főbékeőr egy levelet nyomott a kezembe. Kinyitottam, beleolvastam.
Valósággal elakadt a lélegzetem. El sem hittem, amit látok. Reménykedtem, hogy
ez csak egy hazugság, egy ostoba vicc, amivel Snow meg akar félemlíteni. Újra
átfutottam a sorokat. Aztán újra és újra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Így akarnak megfékezni? – fordultam gúnyosan a férfihez. –
Azt gondolják, nem jövök rá, hogy blöffölnek?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nézze, Miss Mason, fogalmam sincs, mi áll a levélben, nekem
azt a parancsot adták, hogy adjam át magának – morogta a Békeőr unottan. – Ja,
és ezt is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Most egy kicsi,
fekete tárgyat nyújtott át, amit alvadt vér borított. Nyomban felismertem Roger
medálját, amit én vettem neki a piacon. Abban a pillanatban felfogtam, hogy a
levél minden egyes szava igaz, Snow nem hazudott. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Megölette őket.</i> Megölette a szüleimet és a barátomat csak azért,
mert fellázadtam a rendszer ellen!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ökölbe szorítottam a
kezem, majd hozzávágtam az üzenetet a Békeőrhöz. Megfordultam, és rohanni
kezdtem. A kezemben ott szorongattam Roger nyakláncát, a szerelmünk jelképét.
Na, nem mintha olyan romantikus típus lennék, akit egy nyálas dallal le lehet
venni a lábáról, de valamiért kötődtem ehhez a talizmánhoz. Emlékszem, a
győzelmemet követő héten vettem Rogernek. Már vagy egy hónapja kerülgettük
egymást, azonban csak az Aratást megelőző nap kezdtünk el komolyabban
ismerkedni. Roger nem számított kifejezetten helyesnek, bár csúnyának sem, úgy
nézett ki, mint egy átlagos tizennyolc éves fiú a Hetedikből. Valami mégis
megfogott benne. A humora, az esze, a kisugárzása – magam sem tudom, melyikkel
vett le a lábamról. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elvették tőlem!</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> – gondoltam. Magamban ordítva
tomboltam, kívülről azonban ezt nem mutattam. A világért sem járattam volna le
magam a Negyedik Körzet lakossága előtt. Nem volt, és a mai napig nincs is
bajom velük, de akkor mégsem bíztam bennük. Snow mindenkit elvett tőlem, akit
valaha is szerettem, csak magamra számíthattam. Nekem kellett egyengetnem a
saját sorsomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem sokára a
tengerhez értem. Későre járt az idő, egy árva lélek sem kószált a parton. Nem
bajlódtam a vetkőzéssel, ruhástul vetettem be magam a hűs habok közé. Tudtam
úszni, sok évvel azelőtt egy táborban megtanultam. Egyetlen dologgal
kapcsolatban akadtak problémáim: a levegő bent tartásával. Nyitott szemmel
buktam le a víz alá. Nem tárult fel előttem a tenger oly sokszor emlegetett
meseszép világa, mindössze a sötétséget láttam magam előtt. Alig maradt levegő
a tüdőmben, szinte már éreztem a halál közelgő szelét. Már éppen elvesztettem
volna az eszméletemet, mikor valaki megragadta a derekamat, és a felszínre
úszott velem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Csapkodtam,
rúgkapáltam, és üvöltözve káromkodtam. Lövésem sem volt, ki lehetett az az idióta,
aki megmentette az életemet. Az illető a vállára kapott, és egy közeli raktárba
hurcolt. Kulcsra zárta az ajtót, aztán megkérdezte, miért akartam végezni
magammal. A szemem megtelt könnyel, úgy sírtam, mint egy óvodás. A megmentőm
közelebb húzott magához, és kissé esetlenül átölelt. Magamba szívtam erőteljes,
férfias illatát, ami kísértetiesen hasonlított Rogerére. A fiú ismételten
elhalmozott kérdésekkel, én pedig csak meséltem és meséltem, az egész életemről
beszámoltam neki. Soha sem voltam egy érzelgős típus, a legtöbbször gutaütést
kapok attól, ha valaki sajnáltatja magát, most azonban leírhatatlanul jólesett
kiöntenem a szívemet. Mire végeztem a sérelmeim elbeszélésével, elmúlt éjfél.
Az ismeretlen türelmesen végighallgatott, egyszer sem szólt közbe. Az ablakon
beáramló Hold sugara fakó fényt vetett szőkés hajára, tengerzöld szemei úgy
villogtak a sötétben, akár egy macskáé. A történetem végeztével nagyot
sóhajtott, majd a rendszerről alkotott véleményemről faggatott. Kevés sikerrel
bár, de megpróbáltam finoman fogalmazni. Mire a végére értem, újdonsült
ismerősöm fejét elnyomta az álom. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nagyszerű</i>
– gondoltam. – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Amilyen szerencsém van,
biztosan egy Békeőr, aki holnap felnyom Snow-nak… Bár jobban belegondolva ez
nem is akkora probléma, tekintve, hogy végre megölnek!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Másnap reggel óriási
meglepetés ért. Kiderült ugyanis, hogy a Békeőrnek hitt megmentőm valójában nem
más, mint Finnick Odair, a Hatvanötödik Éhezők Viadalának győztese, a valaha
élt legnépszerűbb bajnok. Mondanom sem kell, köpni-nyelni nem tudtam, amikor
megpillantottam magam mellett. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire jó
fej és megértő. Azt hittem, hogy teljesen el van szállva magától, és mindenkit
lenéz, aki nem néz ki olyan jól, mint ő. Kellemesen csalódtam benne. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pár perc elteltével ő
is felébredt. Megkérdeztem, miért érdekli ennyire a Kapitóliumról alkotott
véleményem. Finnick szemében izgatott, vad fény gyúlt, majd beavatott a
legnagyobb titkába. Kiderült, hogy ő sem szívleli a főváros lakóit, mert
évekkel korábban prostitúcióra kényszerítették, és mikor nemet mondott az
ajánlatra, Snow megölette a húgát az Arénában. Azóta mindenre elszánt, belevaló
szövetségeseket gyűjt maga mellé, akik felvennék vele a harcot a Kapitólium
ellen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Természetesen
gondolkodás nélkül felajánlottam a segítségemet. Sajnos nem maradhattam sokáig,
indulnom kellett a következő állomásra, hiszen így is késében voltunk.
Finnickkel azóta tartom a kapcsolatot, ha nem is minden nap, de hetente egyszer
biztosan felhívjuk egymást, és megbeszélünk egy találkozót. </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Újabb feltételezés Katie Hope halálának
körülményeivel kapcsolatban </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">– hirdeti egy kapitóliumi pletykalap szalagcíme. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Undorodva megrázom a
fejem. Már két hónapja, hogy az egykori pártfogoltam távozott az élők sorából,
de még mindig nem derült fény az igazságra. Unottan megrázom a fejem. A
Kapitóliumban a lehető legmodernebb műszerekkel dolgoznak, kizárt, hogy ne
tudják, mi áll az eset mögött. Mérget vennék rá, hogy Katie megpróbálkozott az
elnök meggyilkolásával, csak nem sikerült neki. Hogy ez után mi történt,
fogalmam sincs. Úgy döntök, beleolvasok a cikkbe, hátha okosabb leszek tőle.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kinyitom az újságot a
tizenötödik oldalon. Mindig ide teszik be a legizgalmasabbnak vélt pletykákat a
leghíresebb emberekről, a magazin további oldalain pedig mindenféle baromság
található, mint például sminktippek, leírások divatos diétákról, vagy éppen a
legújabb plasztikai műtétekről. Felfordul a gyomrom, ha a fővárosiak
problémáira gondolok. Mit tudnak ezek a kifestett majmok a mi világunkról, a
Körzetlakók kínkeserves szenvedéseiről? Azt hiszik, hogy ismernek minket, mert
mindig mi szerepelünk a csicsás tévéjükben, és néhanapján, ha van időnk,
megengedjük, hogy készítsenek velünk egy-egy interjút. Mondjuk, az én naptáram
nem hemzseg a különféle felkérésektől – szerencsére. Beleőrülnék, ha évente
többször is találkoznom kellene ezekkel a beképzelt idiótákkal! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Újabb fejlemény a két hónapja tragikus körülmények között elhunyt
Katie Hope halálával kapcsolatban!” </i>– hirdeti a cím. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az égnek emelem a
tekintetem. Jellemző! Mintha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy erről fog
szólni a cikk… Bár a fővárosiak biztosan elfelejtik, hogy mit olvastak a
címlapon, mire a magazin negyedéhez érnek. Pff. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Mint tudjuk, két hónapja, a Hetvenharmadik Győzelmi Körút befejeztével
bombaként robbant a hír, hogy Katie Hope, a Viadal bajnoka meghalt az utolsó
állomáson, a Kapitóliumban. Az esetet azóta is vizsgálják, de sajnos eddig
semmi konkrétumot nem sikerült kideríteni. Magazinunk szerkesztősége is
nyomozásra adta a fejét. Az elmúlt hetek során számos embert felkerestünk,
akivel az ifjú szőkeség szóba elegyedett. Az egyik legérdekesebb interjút Mr.
Ashton Robillard, Coriolanus Snow elnök legfőbb tanácsadójának köszönhetjük.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ha jól tudom, Miss
Hope velem táncolt utoljára azon az estén – nyilatkozta Mr. Robillard az
újságunknak. – Már akkor is rendkívül zavartnak tűnt. Egy ideig egész
kellemesen elbeszélgettünk, aztán hirtelen minden előzmény nélkül üvöltözni
kezdett velem. Nem emlékszem, hogy bármivel bántót is mondtam volna neki.
Eltűnt a tánctérről, és nem is jött elő többé…</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miss Hope sosem volt
egészen beszámítható – tette hozzá Aurelius doktor, a híres pszichiáter. – Elég
csak megtekinteni a Viadal alatt tanúsított viselkedését. Ha jobban megfigyelik,
rájönnek, hogy az Arénában töltött negyedik nap folyamán történhetett vele
valami. Valószínűleg a Körzettársa halálának körülményei olyan súlyos stresszt
okoztak neki, hogy képtelen volt feldolgozni a problémát. A győzelme
pillanatában hatalmasodott el benne az érzés, amikor kis híján végzett magával.
Úgy gondolom, nem tudta feldolgozni a Körút során tapasztalt negatívumokat,
amikkel szembesült, ezért saját kezűleg végzett magával.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mint ahogy arról korábban beszámoltunk,
Katie-t teljesen lesújtotta a vőlegénye halála, így talán még érthető is lenne,
hogy az öngyilkosságba menekült. A boncolásos vizsgálatok még javában folynak,
a sebészek egyelőre nem kívánnak nyilatkozni a bajnok holttestével
kapcsolatban. Mi mindenesetre reméljük, hogy hamarosan okosabbak leszünk!
Ezenkívül, szeretnénk kifejezni őszinte részvétünket a gyászoló családnak és
barátoknak!”</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gúnyos kacaj hagyja
el a számat. Ja, nyilván még végzik a boncolásokat! Ekkora baromságot! Most
komolyan, van olyan, aki ezt beveszi? Két hónapja meghalt, nem igaz, hogy addig
nem nyomozták ki, hogy mitől halt meg, hacsak…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>…hacsak nem akarják
szántszándékkal eltussolni az ügyet. Végül is, van benne logika. Mérget vennék
rá, hogy Snow keze van a dologban. Csak neki állt érdekében, hogy eltegye
Katie-t láb alól. Igaz, a kapitóliumiak, főleg Finnick lepkeagyú rajongói nem
kifejezetten szívlelték, de ők túl ostobák és sekélyesek ahhoz, hogy
kiterveljenek egy merényletet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megpróbálok
visszaemlékezni a lány utolsó pillanataira, amikor még életben volt. Elment,
hogy végezzen az elnökkel, miután nyilvánosan megalázta azt a gyökér
Robillardot… És előtte? Mi történt előtte? Fejemet a polcnak támasztom, így
próbálok koncentrálni. A Negyedikben Finnickkel gyakorolt, és egész jól ment
neki. Igaz, meglehetősen furán reagált, amikor kézbe fogta Alex kését.
Gondolataim a pályaudvaron töltött percekre terelődnek. Leila és én már rég
felszálltunk a szerelvényre, – alig bírtam elviselni a folyamatos sipákolását,
miszerint el fogunk késni a Harmadikból – de ő nem jött utánunk. Ott állt egy
latyakos pad mellett, és tanácstalanul nézett maga elé, mintha el akart volna
búcsúzni a Körzettől. Aztán felbukkant Finnick, mire felkaptam a fejem.
Megölelték egymást, majd a fiú átadott neki egy csillogó gyémánttal ékesített,
hatalmas gyűrűt. Katie furán méregette az ajándékot, Finnick pedig se szó, se
beszéd, elment a Győztesek Faluja felé. Már akkor sem tetszett nekem ez az
egész. Mintha azok ketten mesterkedtek volna valamiben, amiről eszük ágában sem
volt szólni nekem. Valami sötét, titkos ügyről lehetett szó, ami egyiküknek sem
válna javára, ha napvilágra kerülne. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Segíthetek valamiben, Johanna? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi? – eszmélek fel a gondolataimból. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rupert Woods
kíváncsian csillogó szeme néz vissza rám. Szegény öreg már vagy negyven éve
vezeti a sarki kisboltot, egyre lankadó sikerrel. Azt beszélik, eleinte még jól
ment az üzlet, ám amint Rupert fia meghalt a Viadalon, végleg befellegzett a
helyi közértnek. Szó, ami szó, a bolt tényleg nem a szépségéről és a barátságos
fogadtatásáról híres. Az eladók mind mogorvák, az áruk rohadtak, és az egész
úgy néz ki, mint egy disznóól. Szinte soha semmi nincs a helyén, az ártáblák is
rossz helyre vannak felszerelve, és manapság egyre gyakrabban fordul elő, hogy
a vén zsugori pusztán „véletlenül” pár nullával többet ír a számla végére.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fenyőfából készült
ajtó fölött váratlanul megkondul a kicsi, egykoron aranyozott, ma már rozsdás
harang. Az ajtóban egy fiú áll, akiről fél évvel ezelőtt még sugárzott az
életöröm és a lazaság, folyton ugratta az ismerőseit, és boldog-boldogtalant
ágyba vitt. Mára teljesen megváltozott, ami rettentően idegesítő. Nyilván nincs
jogom eldönteni, hogy viselkedjenek az emberek, de azért arra még én sem
számítottam, hogy ennyire kikészíti majd Katie halála. Igaz, hogy évekig együtt
éltek, aztán szomszédok lettek, de az, amit Valter Johnson előad, egyszerűen
felháborító! Úgy jár-kel az utcákon, mint egy zombi, a szemei alatt fekete
karikák gyülekeznek, szőkésbarna haja madárfészekszerűen mered a levegőbe. Felőlem
akár élete végéig is gyászolhatja a mentoráltamat, engem az sem érdekel, ha
beleőrül, de lehetőleg ezt ne a Körzet szeme láttára tegye. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jó reggelt! – biccent hidegen Rupert felé. – Fél kiló kenyeret
kérek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A pultos keresgélni
kezd a polcok között, észre sem veszi, hogy a kenyerek az orra előtt vannak.
Valter lenézően figyeli az öregember foglalatoskodását, majd rám szegezi
kemény, világoszöld pillantását. A fejét kissé oldalra biccenti, majd hirtelen
elkapja a tekintetét, és a pultot kezdi pásztázni, mintha az lenne a világ
legérdekesebb dolga. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy érzem, egy
perccel sem bírom tovább ezt az önsajnálatot. Már réges-rég mindenki elkezdte
megemészteni Katie halálát, csak ő szenved ilyen látványosan. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Valter! – nézek rá szigorúan. – Elárulnád végre, mi a
fészkes fenéért játszod az agyad? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért, Mason, nem tetszik? – veti oda foghegyről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, képzeld, nem tetszik! – csattanok fel. – Figyelj, én
megértem, hogy fontos volt neked, de hidd el, attól, hogy úgy mászkálsz, mint
egy zombi, senkinek sem lesz jobb! Gondolj a húgodra. Szerinted neki milyen
érzés, hogy a bátyja senkivel sem foglalkozik magán kívül? Hallod, kezdjél már
valamit az életeddel! Itt állsz, tizenkilenc évesen, és gőzöd sincs, mit
kellene tenned… Szerinted Katie mit szólna, ha látná, hogy mit művelsz?
Komolyan mondom, elegem van! – Kissé indulatosan elhajítom a pletykalapot, majd
elindulok a kijárat felé. – Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen
szerencsétlen… - fortyogok magamban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hazafelé menet
folyton az egykori mentoráltam akcióján jár az eszem, na meg az „ajándékon”,
amit a Körút befejeztével a postaládámban találtam. Szinte beleborzongok, ahogy
felvillan előttem a kép, amint kinyitom a borítékot, és levél helyett valami
mást találok benne… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Villámgyorsan
elhessegetem magam körül a képet. Könnyebb lenne, ha nem mindig ezen járna az
eszem. Vajon kié volt? Hogy jutottak hozzá? Miért küldték el nekem? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mi hasznuk származott ebből?</i>
Határozottan megrázom a fejem. Mérget vennék rá, hogy Snow parancsára tették.
Elfog az undor, ahogy arra gondolok, talán megkínozták Katie-t csak azért, hogy
ártsanak nekem. Ismerem a módszereiket, simán képesek lennének rá. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Győztesek Falujához
érvén megpillantom Blight Waterfall-t, amint éppen a háza előtti lépcsőn ül, és
egy éles késsel írja át a kezére vésett feliratot. Idegbajt kapok ettől a
pasastól! Amióta az eszemet tudom, mást sem hallani a Körzetben, csak azt, hogy
az egykoron kedves és vicces Blight, a Hetedik Körzet egyetlen férfi győztese
hogyan roncsolja a szervezetét. Még csak le sem tisztítja a bicskáját, az sem
érdekli, hogy akár vérmérgezést is kaphat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Idegesen biccentek neki egyet, aztán bemegyek
a házamba. Teljes erőből bevágom magam után a finom mahagóniból készült ajtót.
Lerúgom magamról a kényelmes, fekete futócipőmet, amit itthon szoktam hordani,
majd egy hangos, mélyről jövő sóhaj kíséretében végigdőlök a hatalmas,
pihe-puha kanapémon. A mennyezetre szegezem a tekintetemet. Rögvest szemet szúr
a plafon közepén éktelenkedő óriási penészfolt. Sátáni mosoly fut végig az
arcomon. Csöppet sem meglepő, hogy pont az én házam indult bomlásnak. Biztosan
szándékosan szervezték így, hiszen amióta megnyertem a Hetvenkettedik Viadalt,
azon mesterkednek, hogy eltegyenek láb alól. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szívesen felvenném
ellenük a harcot, de tisztában vagyok azzal, hogy egyedül semmi esélyem a
Kapitólium ellen. Kiemelkedően bánok a baltával, erős vagyok, gyorsan megoldom
a problémákat, de ez nem elég a győzelemhez. Valami még hiányzik… Egy
szövetséges, igen. Kár, hogy a Hetedik Körzetből senkire se lehet számítani,
mindenki teljesen magába fordult Katie halála óta, még azok is, akik egész
életükben két szót sem beszéltek vele. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Természetesen engem
is megviselt a váratlan haláleset. Nem kedveltem különösebben a mentoráltamat,
az őrületbe kergetett a sok hülyeségével. Értelmetlenül felhívta magára a
figyelmet , és a világ összes kincséért sem fogadta volna meg a tanácsaimat. Kérésem
ellenére sem szállt le Finnickről, már az első edzésnapon magára haragította a
Hivatásosokat, és még az interjút is elcseszte. Mindezek ellenére mégis
megfogta a népet. Ő lett a lázadás jelképe, akiben megbíztak, akit támogattak.
Maga mellé állította a Körzetlakókat, és majdnem megölte az elnököt. Gőzöm
sincs, hol hibázhatott. Figyeltem a Negyedikben, amikor Finnickkel gyakorolt,
és egész ügyesnek találtam. Akkor meg mi történhetett?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A gondolataim a
lázadásra terelődnek. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Meg kell
csinálnunk!</i> Nem élhetünk így… Ez nem is élet, hanem egy elmebeteg, szadista
börtön! Itt nem feltétlenül az Arénára gondolok, hanem az egész országunkra.
Nem tehetjük azt, amit jónak látunk, a vezetők parancsai szerint kell leélnünk
az életünket. Véget kell vetnem ennek. Meg is fogom tenni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Még ma!</i> A kezem ökölbe szorul, barna szemem szinte szikrázik. Meg
fogom ölni azt a rohadékot! Már csak meg kell terveznem, hogyan csináljam.
Baltával nem állíthatok be a fővárosba, az túl feltűnő lenne. Sokkal inkább
hatásosabb ötletnek bizonyul golyót ereszteni az elnök fejébe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meg persze
szövetségest is kell találnom. Valakit, akivel kölcsönösen megbízunk egymásban.
Valakit, aki kellően ért a fegyverekhez, és megtaníthat lőni. Aki szintén a
lázadók pártján áll. Akinek szintén érdekében áll megdönteni a Kapitólium
hatalmát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tudom is, ki ez az
ember!</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kikötőben úgy
nyüzsögnek az emberek, akár egy megvadult méhkas. Egymás hegyén-hátán állnak,
nem törődve azzal, hogy fellökik egymást. Mindannyian a tenger közelébe akarnak
furakodni, minden álmuk, hogy megérintsék a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tenger
Gyöngye</i> nevezetű hajót. Ha tudnám, mi ezen az akkora szám! Egy évbe
tellett, mire felépítették, de ezt leszámítva pont olyan, mint a többi
vitorlás. Soha sem fogom megérteni, mi a jó abban, hogy eggyel több hajóval
lehet utazgatni…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mellesleg hogy fogom
megtalálni ebben a tömegnyomorban Finnicket? Reménytelen helyzet… Lábujjhegyre
tornázom magam, és fürkészve végigvizslatom a tömeget. Pár perc múlva meg is
pillantom leendő szövetségesemet, amint a vitorlás szélén enyeleg a
barátnőjével. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Finnick! – üvöltöm, miközben fellökök pár halászt. – Hé,
Finnick, kimentenél?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú persze nem
hallja meg a segélykérésemet, így kénytelen-kelletlen tovább lökdösődöm. Gyors,
határozott léptekkel furakodom át a tumultuson, míg a hajó orrához nem
férkőzöm. Szerencsére a drágalátos haverom azonnal észrevesz. Bocsánatkérő
pillantást vet Annie-re, majd leugrik a fedélzetről, és szorosan megölel.
Viszonzom a gesztust, bár kicsit feszélyezve érzem magam. Igaz, rólunk nem
pletykáltak annyit, sőt egész jól fogadták a barátságunkat, ellentétben ezzel a
fővárosiak a hajukat tépték, amikor élő adásban lejátszották, ahogy Katie
rámászott Finnickre. Mondjuk, a történethez hozzátartozik, hogy egyesekkel
ellentétben én nem szoktam megcsókolni valakit csak azért, mert nem úgy
alakulnak a dolgaim, ahogy azt korábban elterveztem. Pff.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szia, Johanna! – Finnick megajándékoz egy elbűvölő
mosollyal, amitől automatikusan felgyorsul a szívverésem. – Mi újság? Miért
jöttél?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Látom, örülsz nekem! – bokszolok a karjába rosszallást
színlelve. – Egyébként, amiért felkerestelek… Nos, azt hiszem, ezt nem itt
kellene megbeszélnünk! – lövellek egy zavart pillantást az egybegyűltek felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Katie? – kérdezi Finnick elkomolyodva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen – bólintok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Átvágva a tömegen a
Győztesek Faluja felé vesszük az irányt. Nem izgulok, tudom, hogy Finnick
segíteni fog. Segítenie <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kell.</i> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Negyedik Körzet
leghíresebb utcája bizony jóval hosszabb, mint a Hetediké. Naná, hiszen a
tengerparti népek rendkívül jó harcosok, gyakran aratnak győzelmet a Viadalon. Igaz,
az utóbbi években eléggé lecsökkent a népszerűségük. A legutóbb három éve nyert
tőlük egy Annie Cresta nevű lány, Finnick barátnője. Szegény rengeteget
szenvedett, mire győztessé koronázták. Senkit sem ölt meg, a Körzettársa
pártfogásának köszönhetően jutott be az utolsó hétbe, amikor azonban a
Hivatásosok elkapták őket, és megölték a srácot. Annie alig tudott elmenekülni
előlük. Szerencséjére a Játékmesterek a Végjátékban vízözönt küldtek a
Kiválasztottakra, és mivel csak ő tudott úszni a mezőnyből, értelemszerűen
eldőlt a játék végkimenetele. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Belépünk Finnick és
Annie csodálatos házába. Azonnal elfog az irigység, ahogy végignézek az
otthonosan berendezett lakáson. Nem szabadna féltékenykednem, hiszen pár éve
még egy rozzant kunyhónak is örültem volna, viszont azt meg kell hagyni, hogy a
Negyedik Körzet bajnokai jóval több előnyt élveznek, mint a külső Körzetekből
jöttek. A ház ablakai óriásiak, csak úgy árad be rajtuk a szűrt napfény, a
bútorokat káprázatos faragások díszítik, az egész úgy néz ki, mint egy
valóságos palota. Gondolom, még penészfoltok sem éktelenkednek a tetőn. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Történt valami azóta, hogy meghalt? – tér a lényegre a fiú.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen! – bólintok határozottan. – Az emberek még az
átlagosnál is hülyébbek. Mindenki itatja az egereket Katie miatt, olyan
szánalmasan viselkednek! Sajnáltatják magukat ahelyett, hogy végre felvennék a
harcot Snow ellen! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szóval szerinted nem is kellene meggyászolniuk? – ráncolja
a homlokát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem azt mondtam! – csattanok fel. – Persze, nyugodtan
temessék el, aztán bőgjenek bezárkózva, vagy bánom is én, mit tesznek… Az a
legnagyobb probléma, hogy nem látják a lehetőséget. Nézd, gondolom, nem kell
magyaráznom, hogy a tavalyi Viadalon elindult egy folyamat, ami csak rajtunk
áll, hogy folytatódik-e. Katie, Alex, és Samira már megtették az első lépést,
elkezdték kitaposni az utat. Ez egy remek irány, amit követnünk kell! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az volt a baj, hogy túl látványosan uszították a Kapitólium
ellen a népet – jegyzi meg Finnick csendesen. – Snow valamilyen szinten
felkészült Kate látogatására. Ha jól látom, kezdenek lenyugodni a kedélyek, bár
még várnunk kellene pár évet…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A franc fog várni! – üvöltök fel indulatosan. – Egy percig
sem tűröm tovább, hogy az a rohadék tönkretegye az ismerőseimet! Finnick, ezer
éve nem jártál a Hetedikben, fogalmad sincs, milyen állapotok uralkodnak ott.
Az emberek úgy járnak, akár a zombik, kiveszett belőlük az életkedv, eszük
ágában sincs harcolni! Mellesleg, ha tudnád, hogy mit küldött nekem a
Kapitólium, te is máshogy látnád a helyzetet!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért, Johanna? – kérdezi rosszat sejtve. – Mit kaptál
tőlük?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tétován nézek az
aggódó, tengerzöld szempárba. Ismeri a fővárosiak összes titkát, tisztában van
azzal, mi mindenre képesek a céljaik elérése érdekében. De talán ilyesmivel még
ő sem szembesült. Lövése sincs arról, milyen érzés, amikor levél helyett valami
mást találsz a borítékban. Egészen mást, valami olyasmit, amit normális emberek
nem küldözgetnek egymásnak. Sok szörnyűséggel találkoztam már életemben, de ez
még nálam is kiverte a biztosítékot. Csak egy idegbeteg, egy közveszélyes őrült
lehet képes ekkora galádságra. Valaki, akinek megrögzött szenvedélye
tönkretenni azokat, akik az igazság útját követik, és mindenáron kiállnak a
véleményük mellett. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nagy levegőt veszek,
majd végre-valahára kibököm a választ. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Egy nyelvet… - suttogom halk, ám határozott hangon. – Egy
kivágott nyelvet!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-48146406456904753282016-01-05T12:57:00.000+01:002016-01-05T12:57:51.158+01:00Harminckettedik fejezetKedves Olvasóim!<br />
Ezt a bejegyzést egy hatalmas bocsánatkéréssel kezdeném, amiért az elmúlt hetekben nem tettem közzé új részt. Igazán sajnálom, csak hát, a téli szünetben nagyon sok programom volt, szinte alig jutott időm az írásra. Remélem, ez a fejezet azért valamennyire kárpótolni fogja a csúszást!<br />
Viszont azért történt pár fontosabb esemény is az elmúlt két hét során. Először is, létrehoztam egy díjat, ami <i>Az év felfedezettjé</i>nek jár, erről bővebben <a href="http://lazadaskezdete.blogspot.hu/2015/12/az-ev-felfedezettje.html" target="_blank">itt</a> olvashattok. Valamint, Lili Leone-nal és Dorothy Reed-del kitaláltuk, hogy közösen írunk egy történetet, aminek az <a href="http://orszagokviadala.blogspot.hu/" target="_blank">Országok viadala</a> címet adtuk. Elég jól haladunk a fejezetekkel, ha minden jól megy, jövő hét elején kerül fel az első rész ;)<br />
Nos, még annyit tennék hozzá az intróhoz, hogy ez a fejezet, amit most olvashattok, nem kicsit lesz brutális, de azért remélem, az utolsó pár bekezdés után meg fogjátok érteni, miért is szántam rá magam erre a bizonyos lépésre...<br />
Jó olvasását, és boldog új évet mindenkinek!<br />
Maja<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Milyen eljárás szerint végezzünk vele? – kérdezi a bal
karomat szorongató férfi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Snow ajkán gúnyos, kárörvendő
mosoly szalad át, sötétbarna szemében gyilkos fény csillan. A szájából ömlik a
vér, még a zsebkendőkön is átüt vörös színe. Fejét kissé oldalra biccenti,
mintha éppen a büntetésemen gondolkozna, de én látom rajta, hogy már akkor
tudta, hogy fog megöletni, amikor megnyertem a Viadalt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A hatodik fejezet nyolcadik szabálya szerint! – közli
vigyorogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A két Békeőr bólint.
Az egyikük elengedi a kezemet, és matatni kezd az övében. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fura ez az egész.
Amióta az eszemet tudom, azért küzdöttem, hogy életben maradjak, ám a
Kapitóliumban töltött napok során többször is megkíséreltem az öngyilkosságot.
Egyszer kivetettem magam az ablakon, aztán leugrottam egy óriási szikláról,
bele a mély, hideg folyó közepébe, a Végjáték befejeztével, a győzelmem
kihirdetése után pedig leszúrtam magam. Aztán mégis úgy éreztem, élnem kell.
Élnem kell a lázadásért, a forradalomért, a békéért való harcért. Most viszont…
talán tényleg könnyebb lenne, ha meggyilkolnának. A Körzetlakók mártírként
tekintenének rám, és még erősebben és makacsabban lázonganának Snow uralma
ellen. Johanna valahogy csak túltenné magát az elvesztésemen. Nem hiszem, hogy
telesírná a párnáját, viszont az ő szívében is nagyobb lángra kapna a
Kapitólium iránti gyűlölet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindössze három
embert féltek, három olyan embert, akikről jól tudom, hogy nem bírnák ki
nélkülem. Miranda, Valter és Jared – ők azok. Előbbi kettő a testvérükként
szeretett. Miranda minden bizonnyal összeomlana, a bátyja próbálná tartani
magát, de a lelke legmélyén őrjöngene. Jared meg… Nos, ő nehéz eset. Azt
állította, gyűlöl, amiért elvettem tőle Alexet, mégis azt hiszem, örülne, ha
mellette lennék ebben a nehéz időszakban. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miattuk kell élnem!
Senki, és semmi nem számít, csakis ők! Mirandát el kell látnom jó tanácsokkal,
Valternak szereznem kell egy normális barátnőt, aki mellett lehorgonyozhat,
Jaredet pedig jó útra kell térítenem… Ez rengeteg feladat, talán már túl sok
is. Annyi dolgom van még, nem halhatok meg… Az tragédia lenne!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nyissa ki a száját! – parancsol rám a Békeőr. A kezében egy
vékony, ám élesnek látszó hosszú bicskát tart. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tagadólag megrázom a
fejem. Semmi kedvem ahhoz, hogy ez a barom akárcsak hozzám érjen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Miss Hope, nyissa ki a száját! Ez parancs! – kiált fel Snow.
– Megtagadja a parancsomat? Na, rendben, végül is, mit vártam magától? Wesley,
feszítse szét az állkapcsát!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mit akar tőlem? – mondom, mielőtt a Békeőr hozzám érne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tudja, Miss Hope… - sóhajt fel az elnök drámai hangsúllyal,
és végighúzza a kezét a felborított íróasztal lábán. – Szeretem a maga
otthonát, a Hetedik Körzetet, bár meg kell hagyni, érdekesek a lakói. Vagy
meghalnak már a vérfürdőben, vagy nehézkesen ugyan, de megnyerik a Viadalt.
Eddig négy személy került ki győztesként a favágóktól, Miss Cooper, Mr.
Waterfall, Miss Mason, és végül, de nem utolsó sorban Ön, Miss Hope. Az a baj
magukkal, hogy ha az ember a kisujját nyújtja Önöknek, máris letépnék az egész
karját. Egyikük sem elégedett meg a sorsával, azt hitték, számít valamit, ha
hősködnek, és ezzel megmentik szeretett országunk tiszta szívű polgárainak
életét. Természetesen tévedtek. Coopert megölettem, Waterfallt és Masont
tönkretettem, és Ön, Miss Hope… Magára vár a legborzalmasabb sor a bajnokok
közül. Mint már említettem, kedvelem a Körzetét. Hogy miért? Nos, ez roppantul
egyszerű; mert nem lázonganak feleslegesen, tisztelet a kivételnek –
Megajándékoz egy utálkozó pillantással, majd folytatja a monológját. – Nos,
ezért van az, hogy a lakosztályukban nem hemzsegnek az Avoxok, eddig egyetlen
nyelv nélküli ember szolgált a hetedik emeleten, de már ő sem él. Tudja, milyen
szerencsések azok, akinek mégis megadatott ez az öröm? Ó, roppantul, el sem
tudja képzelni, mennyire. Felöltöztetik őket, felveszik a véletlenül leejtett
villájukat, a bajnokokat kiszolgálják… Mérhetetlen igazságtalanságnak tartom,
hogy a Hetedik Körzet Kiválasztottjai nem részesülhetnek eme kegyben. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mit akar ezzel mondani? – morgom idegesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Csak annyit, Miss Hope, - válaszol Snow rezzenéstelen
arccal. – hogy Ön lesz a Hetedik Körzet legújabb Avoxa! Wesley, kérem, kezdje
el a procedúrát! Ön pedig jobban teszi, ha nem ellenkezik, és az életében először
nyugton marad!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fejemben egymást
követik a reménytelen, sötét gondolatok, amiknek mindig ugyanaz a vége. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Avox leszek! </i>Egy nyelv nélküli,
kiszolgáltatott szolga, aki egész hátralévő életében a Kapitólium és a
Körzetéből érkezett Kiválasztottak körül ugrál. Akinek nincsenek, pontosabban
nem lehetnek saját gondolatai, érvei… Akit mindenki kihasznál és eltipor!
Ráadásul nincs nyelve, képtelen beszélni, nem tudja elmesélni, mit tettek vele,
nem szíthatja lázadásra a népet! Nem, én nem akarok ezzé válni! Én… még élni
akarok! Ha nem is örökké, legalább addig, hogy megöljem Snow-t.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A következő percekben
nem érzek semmit, csak a fájdalmat, ami erőszakos vadállat módjára hatol belém,
végigjárva az egész testemet. Az egyik férfi hátulról kinyitja a számat, a másik
pedig a fogaim közt matat a kínzóeszközével. Megpróbálok védekezni, ellenállni,
de sajnos teljes mértékben elhagyott az erőm, meg sem bírok moccanni. Csak
térdelek az elnöki iroda közepén, mint egy súlyos betegségben szenvedő,
csenevész kis állatka, aki tudja, hogy eljött a vég, el fogják altatni.
Kitapintom a nyelvemmel a kés fémes, egyenes hegyét, mire borzongás vesz
kábulatába. Egyszer csak egy halk, recsegő hang üti meg a fülemet, mintha
valaki fűrészelne az erdőben. A számban különös, szokatlan ízt vélek
felfedezni, ami egyben ijesztő is. Olyan, mintha magával a Halállal
csókolóznék, mintha alattomosan letámadna, és rám erőltetné az akaratát. A
fejem erőtlenül hátra hanyatlik, a tüdőm megtelik levegővel. Minden
elhomályosul előttem, egy árnyat sem bírok kivenni, csak érzem a számban a sós
ízt, amitől kis híján elhányom magam. Forog velem a világ, a térdem
meghanyatlik, és összeesek a földön. Hangokat hallok magam körül, egymással
vígan társalgó emberek beszélgetését. Valaki egy hideg, rozsdás karkötőt húz a
csuklómra, majd a hajamnál fogva felránt. Ismét zajok csapják meg a fülemet,
egy öregedő férfi hangja, aki a kora ellenére érezhetően kegyetlenebb és
gonoszabb az átlagosnál. Egy másik férfi meglóbál előttem egy elől rózsaszínes,
hátul pedig vérvörös dolgot. Az öregember mond valamit, mire mindhárman vidám
kacagásban törnek ki. Kihúzom magam az egyikük szorításából. Zavartan meredek
magam elé. Fogalmam sincs, hol vagyok, kik ezek, és mit csináltak velem. Csak
azt tudom, hogy meg akarok halni, minél előbb. Azt hiszem, az egyik fehér ruhás
férfinál van pár kés és pisztoly, aminek segítségével végezhetnék magammal.
Megindulok felé, olyan gyorsan futok, mint még soha életemben. Hatalmas
lendületet véve elrugaszkodom. Mielőtt a férfira vethetném magam, fájdalmas
ütést érzek a fejemen, aztán egyszeriben minden elsötétül előttem.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A plafonról becsöppenő esőcseppek halk koppanása elszórtan
keveredik a közelben tanyázó egerek félénk cincogásával. Mintha legszívesebben
versenyeznének, hogy melyikük a hangosabb, ám mégsem teszik, mert félnek a
következményektől. Félnek, hogy napvilágra kerül a titkuk, és soha többé nem
tanyázhatnak itt, ezen a zord, kihalt helyen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hátamat a hideg
falnak nyomom, így figyelem a játékukat. A szememet lehunyva tartom. Nem akarom
látni őket, nézni, hogy milyen könnyed és vidám az életük. Nem éheznek, nem
kötelezik őket egymás lemészárlására, nem kínozzák meg őket, ha fellázadnak a
rendszer ellen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nagyjából tíz perce,
hogy magamhoz tértem. Időbe telt, mire ráeszméltem, hova is hurcoltak
valójában. Ez a Kapitólium legszigorúbban őrzött börtöne, ahová a
legveszélyesebb gyilkosokat zárják. Szerencsére egy elkülönített cellába
kerültem, így nem kell más szerencsétlenekkel farkasszemet néznem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az ölemben egy kicsi,
összehajtott papír hever, melynek széle kissé szenes. Azonnal észrevettem,
mihelyt magamhoz tértem, mégsem volt erőm elolvasni. Mi van, ha valami
szörnyűséget ír? Mi van, ha az áll benne, hogy mindenkit megöltek, akihez
valaha hozzászóltam? Mi van, ha Mirandával történt valami, és így akarnak
értesíteni?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lassan, ijedten
hajtogatom szét a lapot, gondosan ügyelve arra, hogy nehogy eltépjem. Mikor
kinyitom, kacskaringós, macskakaparásra emlékeztető írást fedezek fel benne.
Percekbe teli, mire sikerül kibetűznöm, mi áll rajta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„ Kedves Sarah! </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tegnap Snow elnök felkeresett, és egy
számomra értelmezhetetlen, kegyetlen ajánlatot tett nekem. Az egész egy nagy
baromság, arra szolgál, hogy kikészítsük a Hetes lányt, aki elvileg Finnick
Odair szeretője. A közönség gyűlöli, minden pénzt megadnának azért, hogy az
arcképe felragyogjon az égbolton. Ha balra nézel, pont ott áll melletted, nem
véletlenül. Snow megígérte, hogy ha most leugrassz az állványról, ezzel
felrobbantva magad, és óriási lelki traumát okozva a Hetesnek, soha többé nem
kerül be egyik kistestvéred neve sem a gömbbe, esélyük sem lesz arra, hogy
kiválasszák őket. Viszont ha most nem vetsz véget az életednek, a következő
években mindig a rokonaidra esik a választás, hiszen csak az ő nevük fog
szerepelni a gömbben, és az Arénában a lehető legkeservesebb módon fogják
kioltani az életüket, attól függetlenül, hogy meghalsz, vagy megnyered a
Viadalt. Hidd el, én is teljesen kiakadtam, amikor meghallottam az elnök
kérését. Rád bízom a döntést, hiszen rólad és a családodról van szó. </span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Öröm volt téged mentorálni!</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ölel: Adele „</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy másodperc
töredéke alatt megértem a levél tartalmát. Hát persze, Sarah-nak hívták a lányt
a Tízedikből, aki idő előtt leugrott az állványról, így egy akna darabokra
szaggatta a testét. Emlékszem, hogy nem értettem, hogy vetemedhetett ekkora
őrültségre. Most már tudom, itt fekszik a válasz a kezeim között. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ezt is Snow intézte.
Mindennek ő áll a hátterében, ami egy kicsit is rossz! Miatta van minden,
miatta kell évente huszonhárom ártatlan gyereknek meghalnia. Ő vette el tőlem
Alexet! Bosszút fogok állni rajta, ha kell bele is őrülök, de addig nem
nyugszom, amíg nem vágom el a torkát annak a rohadéknak! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nehézkesen felhúzom
magam az ormótlan, fekete rácsba kapaszkodva. A fejem ólomsúlyú, kis híján
vissza is ránt a földre. Homlokomat a rácsra támasztom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Segítség! Valaki mentsen meg! – Ezt szeretném kiáltani.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azonban csak
kétségbeesett nyöszörgés hagyja el a számat. Újra próbálkozok, most állatias
hörgést adok ki magamból. Értetlenül megrázom a fejem. Miért nem tudok
megszólalni? Mi történt velem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rosszat sejtve a
fogsoromhoz kapok az ujjaimmal. Nem érzek semmit… Te jó ég, hol a nyelvem? Mi
ez az egész? Csak nem…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az első kép, ami
bevillan az agyamban egy fehér egyenruhát viselő, mogorva tekintetű férfi, aki
egy késsel közelít felém. Erőszakosan szétfeszíti az állkapcsomat, majd
belefúrja a fegyverét a számba. Vonaglani kezdek, mire a másik Békeőr
belemarkol a hajamba. A kés magabiztosan, szélsebesen csúszik lefelé a
torkomon, egészen addig, amíg ki nem tapintja a nyelvem tövét. Akkor aztán
kezdetét veszi a nagybetűs rémálom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kínzóeszközből
kiemelkedik egy kicsi penge, amitől hosszabb lesz a fegyver nyele. Ennek
köszönhetően a Békeőr még közelebb furakodik a nyelvemhez. A penge akcióba lép,
villámgyorsan elvágja a nyelvemet. Egy véres csonkot leszámítva semmi sem marad
a számban. Úgy érzem, halott vagyok, és vége mindennek. Snow kinevet az
embereivel, én arra a férfira támadok, aki kivágta a nyelvemet. Nem akarom
bántani, mindössze magammal szeretnék végezni, ám ő behúz nekem egyet, mire
elvesztem az eszméletemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lassan, nyugodtan
lélegzek. Szeretném megemészteni a tényt, miszerint Avoxot csináltak belőlem.
Nem megy, egyáltalán nem. Én nem erre születtem! Nem hiszem, hogy ez lenne a
sorsom… Hiszen bajnok vagyok, megnyertem a Hetvenharmadik Éhezők Viadalát!
Többet érdemlek ennél, jóval szebb életet. Egy kis lakást az erdő szélén, kedves,
megbízható szomszédokat, jól jövedelmező állást, aranyos gyerekeket, és egy
férjet, aki engem szeret a legjobban az egész világon. Igen, ez már biztatóbban
hangzik. Kár, hogy csak egy álom. Egy rózsaszín, giccses álom egy kegyetlen,
undok világban, ahol a vezetők bármit megtehetnek az egyszerű emberekkel.
Prostitúcióra kényszeríthetik őket, megölethetik a szeretteiket, zsarolhatják
őket a rokonaik épségével, egymás ellen uszíthatják a gyerekeiket, és
kegyetlenül megkínozhatják a felkelőket, ha ahhoz tartja kedvük.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez az igazi világunk,
ez Panem. Itt élek én, ebben a szörnyű országban. Sose hagyjon el benneteket a
remény! – így hangzik minden idők legbrutálisabb valóságshow-jának, az Éhezők
Viadalának jelmondata. Hazugság az egész, mint ahogy minden, ami a szülőföldemen
véghezmegy! Remény? Könyörgöm, milyen reményről beszélünk? A remény halott.
Évezredekkel ezelőtt elhagyta a népet. Hol volt a remény, amikor hetvenhárom
éve fellázadtak a Körzetlakók? Hol volt a remény, amikor Snow bevezette a
Viadalt? Hol volt, amikor kiválasztották Mirandát? Hol volt, amikor a
Játékmesterek elvették tőlem Alexet, és nem engedték, hogy ketten nyerjünk? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hol?</i> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sehol</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">. Nem is létezett soha. Az egész egy idióta mese, amivel az
ostoba, szegény polgárokat etetik. Ők bezzeg beveszik, mert néhanapján
győzelmet arat egy-egy ismerősük. Túl hiszékenyek. Túl naivak. Túl könnyű
irányítani őket. Nem értik a lényeget, képtelenek a sorok között olvasni. Hibáztathatnám
őket ezért, de nem teszem. Nem lenne igazságos. Amit tudnak Snow
kegyetlenségéről, mindössze töredéke a valóságnak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Erős, égető fájdalom
járja át a torkomat. Ismét a sós ízt érzem a számban. Az összes erőm elhagy,
magatehetetlenül a földre rogyok. Sűrű, ismeretlen eredetű folyadék kerül a
számba. Bele se merek gondolni, mi történhet velem. Nincs is rá időm.
Önkéntelenül prüszkölni kezdek, melynek következtében egy jókora adag vörös
tócsát köpök a koszos, hideg padlóra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lövésem sincs, mi
lehet ez. A mutatóujjammal belenyúlok a pocsolyába, és jobban szemügyre veszem
a folyadékot. Mintha láttam volna már ilyet… Igen, biztosan, hiszen olyannyira
ismerős. Óvatosan megszaglászom a körmömet. Egy másodperc alatt rájövök, hogy éppen
a saját véremben ülök. Ennyire megkínoztak volna? Az lehetetlen… Én bajnok vagyok,
a Hetvenharmadik Éhezők Viadalának győztese! Nem tehették ezt velem… Nem,
ennyire azért mégsem könyörtelenek. Szeretik a bajnokaikat, pláne, ha még
gyilkoltak is az Arénában. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Soha ne szálljon szembe a Kapitólium akaratával!”</i> – Snow szavai
visszhangoznak a fülemben. Így már rögvest értelmet nyer minden… Szembeszálltam
velük, kis híján kirobbantottam a forradalmat, és megöltem az elnököt, ezért
kínoztak meg, ezért kárhozattak arra, hogy Avoxként éljem le a hátralévő
életemet! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Beletelik pár percbe,
mire felfogom, hogy már senki, és semmi sem segíthet rajtam. Nem számíthatok a
barátaimra, a szövetségeseimre, az ismerőseimre. Senkire. Snow elvette tőlem az
utolsó esélyt, hogy megmentsem Panem lakóit a további szenvedésektől. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez lenne a sorsom?
Így kellene bevégeznem, egy büdös, egér lakta porfészekben, ami előtt legalább
tíz felfegyverzett Békeőr strázsál? Nem, ezt nem hagyhatom! Biztos, hogy van
megoldás, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">muszáj</i> megtalálnom a
szabadulás kulcsát!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tekintetem a
gyűrűsujjamra téved. A rajta hordott elegáns, vörös gyémánton megcsillan az
ablakon beáramló holdfény ezüstös sugara. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy ütemet kihagy a
szívem, mikor rájövök, hogy talán a kezemben tartom a szabadulás hőn áhított
kulcsát. Finnick szerint, ha megnyomom az ékszeren található gombot, minden
rendben lesz. Könyörgöm, csak most az egyszer ne tévedjen! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A piros
gyémántdarabot ezernyi aranyló strassz fogja közre. Az egyik valamivel nagyobb
a többinél, kissé kifelé hajlik. Gyorsan, mohón érintem meg a kicsi
kiemelkedést. Ezzel a mozdulattal pedig egy furcsa, váratlan sorozatot indítok
el. A gyémánt körbefordul, megemelkedik, majd leválik a születésnapi
ajándékomról. Az ujjamon mindössze egy kör alakú, aranyozott alj marad, benne
egy fehér bogyóval, ami akkora, mint a kisujjam hegye. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez méreg!</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> – gondolom boldogan. Hát persze, Finnick azt mondta,
akkor használjam, ha elkapnak. Sajnos ez nem teljesen jött össze, de talán még
nem késő… Talán nem ültettek valami különleges gépezetet a szervezetemben, ami
immunissá tesz a különböző gyógyszerekre. Talán fel sem tűnt nekik az ékszerem,
és nem cserélték ki a benne található bogyót. Talán mégsem veszett még el a
remény…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy pontos, óvatos
mozdulattal a tenyerembe öntöm az ékszer tartalmát. Legnagyobb meglepetésemre a
gyógyszer után egy gondosan összehajtott papír ömlik a kezembe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Döbbenten
összeráncolom a homlokomat, majd széthajtom a lapot. Ez egy fénykép… Egy kép
rólunk, Alexről és rólam. Az Arénában készült, a folyóparton. Valószínűleg egy
kapitóliumi újságcikkből vághatták ki. Törökülésben ülünk egymás mellett, én
felvont szemöldökkel meredek rá. A fiú arcán, melyről általában képtelenség
volt bármit is leolvasni, most az elégedettség mosolya ül, csokoládébarna szeme
kihívóan ragyog. A kép alján egy kusza, világosbarna fürtöt vélek felfedezni,
ami jó eséllyel Samirához tartozik. Szóval ilyenkor játszhattuk az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Igazság pillanatá</i>t… Alex ekkor már
szeretett, csak nem tudtam róla. Igen, ha jobban megnézem a fotót, látszik is
rajta, hogy többet érzett irántam barátságnál. Ahogy végigvezeti rajtam kihívó,
kalandvágyó pillantását, amint a térdét szándékosan az enyémhez tolja… Hogy nem
jöttem rá, hogy szerelmes belém? Mindegy, inkább nem akarom firtatni. Minél
hamarabb túl szeretnék esni az öngyilkosságon. Remélem, nem lesz túl fájdalmas.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A biztonság kedvéért
megfordítom a képet, hátha van valami érdekes vagy fontos a hátulján. És
valóban, a hátoldalát egy gépelt szöveg díszíti. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hogy őt lásd utoljára!</i> – ez áll a papíron.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Köszönöm! – formálom a szavakat az ajkaimmal. – Köszönöm, Finnick!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hajtok párat a lapon,
úgy, hogy csak a vőlegényem látszódjon. Egykori bálványom rendkívüli módon
kiismer, jól tudta, hogy mire van szükségem a halál torkában lebegve. A
legszebb emlékeimre. Ez a pár óra pedig azok közé tartozik. Imádtam, hogy önfeledten
nevetgéltünk a Játékmesterek gyilkos börtönében. Olyan volt, mintha kicsit
lázadnánk a szabályok ellen, pedig azért csináltuk az egészet, hogy eltereljük
a figyelmet Samira merész elhatározásáról. Szerettem velük lógni, mindig is
olyan szövetségesekre vágytam, mint amilyenek ők voltak. Na, igen, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">voltak</i>. Szörnyű, hogy már csak múlt
időben „beszélhetek” róluk. Itt az ideje, hogy kövessem őket az örök
vadászmezőkre!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem akarok sokat
teketóriázni, így gyorsan, magabiztosan veszem be a bogyót, míg mielőtt
meggondolnám magam, és elmenne a kedvem az egésztől. A méreg azonnal hatni
kezd. Eleinte nem érzek semmit, csak lassú, csöndes émelygést a fejemben. Képek
villannak fel előttem életem filmjéből. Az árvaházban töltött estékről, Mr.
Johnsonról, amint örökbe fogadott, a Negyedik Körzetbeli táborról, James
haláláról, a felvilágosításról a Viadallal kapcsolatban, Finnick Körútjáról,
amikor zavartan, kipirult arccal átnyújtottam neki a szerelmes levelet. Az
Aratásról, amikor kihúzták Mirandát, és elvállaltam helyette a
kiválasztottsággal járó nem létező előnyöket és hátrányokat, az Alexszel való
megismerkedésemről, az öngyilkos kísérleteimről, Seneca Crane meglopásáról, az
interjúmról és az azt követő botrányról, a motorozásról Alexszel. Az események
felgyorsulnak, az emlékképeim egyre brutálisabbak. A lány a Tízedikből leveti
magát a biztonságot nyújtó állványról, a feje a kezemben landol. Menekülök,
majdnem leszúrnak, harcolok egy vámpírral, megölöm Naomit és Marcust, majd
szövetséget kötök Alexszel. Samira a fiú hátára ugrik, majdnem elvágja a
torkát, összeveszünk vele, ám a javaslatomra mégis bevesszük kis csapatunkba.
Cara felvágja a lány ereit, Samira üvölt, káromkodik, nyögdécsel, és közben a
forradalomról, és a Kapitólium kegyetlenségéről magyaráz. Alex el akarja
terelni a fővárosiak figyelmét az iménti botrányos megnyilvánulásról, így
kitalálja, hogy fürödjünk. Jól érezzük magunkat, sokat nevetünk és bohóckodunk,
egészen addig, amíg a szövetségesem észre nem veszi a pólóm nyakán alvadó
vámpírmérget. Elválnak útjaink, a Horrorerdőbe menekülök. Valterral
beszélgetek, a fiú felnyitja a szememet, így rájövök, hogy beleszerettem
Alexbe. A Hivatásosok elől menekülök, akik a sérüléseik ellenére
lerázhatatlannak tűnnek, és azok is. Cara elkap, az Egyesek elmennek. A Második
Körzet Kiválasztottjai Joel meggyilkolásának körülményeiről beszél, mire
feldühödök, és Carával egymás torkának esünk. A lány fejébe beleáll egy kés,
amit nehézkesen kihúzok, ám a gusztustalan látványtól egyszerűen megőrülök.
Szünet következik, hosszú-hosszú kihagyás. Csak reménykedni tudok, hogy nem így
lesz vége… Hogy látom még Alexet! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kérésem
meghallgatásra talál, folytatódik a vetítés. Alex mond valamit, amit nem értek,
majd megcsókol. Meglepődöm, de viszonzom a csókját, majd ridegen elhúzódok
tőle, mondván, nem értem, mit akar tőlem. Tisztázzuk a dolgokat, ismét
rádöbbenek, hogy szeretem a fiút. Romantikus pillanatokat töltünk együtt,
egészen addig, amíg a fiú meg nem kéri a kezemet, és nem kapunk ezért egy
éjfürtös tortát az elnöktől. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy ledugjam a késem
a vőlegényem torkán, ezzel megmentve az életét. Ezután a késdobálás művészetét
gyakoroljuk, egészen addig, amíg fel nem robbantanak valamit a közelünkben.
Tiffany botorkál elénk, bal lábát térdtől lefelé letépte egy bomba, amit a
Hármas fiú tervezett és készített. Megöljük a lányt, ketten maradunk életben,
de eszünk ágában sincs kést állítani a másik szívébe, így a Játékmesterek ránk
küldenek egy csapat túlméretezett patkányt, melyek kísértetiesen hasonlítanak a
Viadalon elhunyt gyerekekre. Azt ordítják, mi vagyunk a gyilkosaik.
Futólépésben haladunk, a Bőségszaru felé vesszük az irányt. A mutánshad végig a
nyomunkban lohol, de szerencsére nem érnek be minket. A Szaru tetejére érve
teljesen kifordulok önmagamból, üvöltözni kezdek, mint egy eszelős, szidom,
átkozom a Kapitóliumot, ahol csak érem. Egy hangos puffanás hatására azonban
abbahagyom a lázító kiáltozást. Alex a földre rogy, a hasából egy véres kés
kandikál ki. Megpróbálom támogatni, elérni, hogy kibírja, és életben maradjon
még néhány óráig. Még azt is felajánlom, hogy önként a patkányok közé vetem
magam, de ő nem engedi. Megígérteti velem, hogy megölöm Snow-t és vigyázok az
öccsére. Aztán meghal… Eltűnik az életemből, mintha soha nem is létezett volna,
legalábbis így gondolják a Kapitólium lakosai. Bebizonyítom nekik, hogy
tévednek: kihúzom Alex testéből a gyilkos fegyvert, és szíven szúrom magam
vele. A következő képen már a kórházban vagyok, Johanna és Finnick izgatottan
magyaráz a Körzetekben kitört felkelésekről. Kiderül, hogy Blight miért
vagdossa magát, Adam esküvői ruhát tervez nekem, amit a Viadal visszanézése
alatt viselek. A legvégén, Alex halálát látva elszakad a cérna, bőgve kirohanok
a teremből. A Győzelmi Banketten Mrs. Turner, a tavalyi Főjátékmester özvegye
beszól Finnick miatt, mire indulatosan a fejébe nyomok egy jókora tortát. Adam
megpróbál vigasztalni, amiben Johanna és Finnick is a segítségére siet, és
képbe kerül egy kifejezetten unszimpatikus, Plutarch nevű fickó is. Az interjú
befejeztével felfedem a valódi szándékomat, és megmutatom a közönségnek Adam
zseniális alkotását, mire egy Békeőr fejbe lövi a stylistomat. Hazaérvén nem
találom a helyem, és ebben a modellkedés sem segít. Snow kiküld hozzám egy
híres stílustanácsadót, Wolfrick Salazart, aki pár éve nyert a Viadalon, és
Cara unokatestvére. Már az első pillanatban megutálom a pasast, az sem lágyítja
meg a szívemet, hogy mesebeli ruhákat tervez. Kezdetét veszi a Győzelmi Körút,
ahol már az első állomáson, a Tizenkettedik Körzetben kitör a botrány, kis
híján meg is ölnek egy fiút, Gale Hawthorne-t, Samira szívszerelmét, aki
valamiért nem viszonozta a lány érzelmeit. Az állomáson összeveszek Johannával,
és megállapodunk, hogy mostantól normálisan fogok viselkedni. Ez jól is megy,
egészen a Negyedik Körzetig, ahol aztán nem bírom tovább, tudatosan megígérem,
hogy meg fogom ölni az elnököt. Erre Jared Emerson egyezményes jellel kifejti,
hogy támogatja a tervemet. A Körzet egyetlen Békeőre fegyvert tart a fiú
fejéhez, ám szerencsére nem bírja megölni, ugyanis elhajítom a biztonságból
magamnál tartott késemet, ami csont nélkül beleáll a férfi fejébe. Őrjöngve
elrohanok, Finnick talál rám a temetőben, Alex sírja előtt. A fiú felajánlja,
hogy segít véghezvinni a tervemet. Rengeteget gyakorlunk, gyorsan rákapok a
dolog ízére. Már éppen elhagynánk a Negyedik Körzetet, amikor Finnick
felköszönt, és átnyújt egy gyönyörű, gyémánttal díszített gyűrűt. A
Kapitóliumba érve bájolgok egy sort a fővárosi majmokkal, majd felkeresem az
elnököt. Nem sikerül megölnöm… Kivágják a nyelvemet, a börtönbe visznek, és
ennyi…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Érzem, hogy
másodperceim maradtak hátra gyötrelmes földi életemből. Így, egyben látva az
egészet azt kell, hogy mondjam, borzalmas volt. Mindig csak szenvedtem,
összesen talán két hetem volt, ahol tényleg jól éreztem magam, pedig tizennyolc
éven és négy napon át dobogott a szívem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ennek ellenére
elégedett vagyok a teljesítményemmel. Mostantól kezdve nem számít más, csak az
országunk felszabadulása. Az emberek nem olyan ostobák, mint ahogy azt a
Kapitóliumban gondolják. Előbb-utóbb felnyílik a szemük, rájönnek, hogy miért
kellett meghalnom. Fel fognak lázadni, de ezek nem csak jelentéktelen
felkelések lesznek. Nem… Forradalom lesz! Érzem, hogy Johanna és Finnick nem
hagynák annyiba a dolgot, és talán pár év múlva lesz néhány Kiválasztott, akik
hasonló nézeteket osztanak velük. Ha az egyikük megnyeri a Viadalt, és nagy
hatással lesz a népre, Johannáék segítségével győzelemre viheti az álmomat. Biztosra
veszem, hogy lesznek még lázadó kamaszok, hiszen mindig is voltak. Lehet, hogy
évekbe telik, de meg fogják dönteni Snow hatalmát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mert mi hárman,
Samira, Alex és én, a Hetvenharmadik Éhezők Viadalának Arénájában elindítottunk
valamit, amikor egymás felé tartottuk a három középső ujjunkat, így tisztelegve
a másik belső értékei iránt. Megalkottuk a forradalom bombáját, ami már csak
arra vár, hogy felrobbantsák.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meg fogják tenni,
tudom. Ismerem Panem nemzetét, hiszen az elmúlt két hét során végigjártam az
összes Körzetet. Tudom, mire képesek ezek az emberek, ha a szabadságukról van
szó. Harcolni fognak, és együttes erővel beveszik a Kapitóliumot! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A testem váratlanul
önkéntelenül vonaglani kezd, ez ránt vissza a valóságba az álmok kusza
világából. Mentsvárat keresve kinyújtom a kezem, reménykedem, hogy
megkapaszkodhatok valamibe. Csak a Finnicktől kapott kép kerül a kezem ügyébe.
Meg fogok halni, ez biztos… Úgy kell végigcsinálnom a haláltusámat, ahogy azt
én szeretném, nem úgy, ahogy azt elvárják tőlem. Finnick ismert, tudta, mire
van szükségem. És ez a dolog itt lapul a markomban, már csak rá kell néznem. Az
ujjaim azonban görcsben állnak, képtelen vagyok megmozdítani őket. Ugyanez az
állapot uralkodik az egész testemen. Szaggatottan veszem a levegőt, hallom,
amint a szívverésem egyre lassul. Nem halhatok meg! Még látnom kell őt… látnom
kell Alexet, az ő arca nélkül nem távozhatok a másvilágra! Szét kell nyitnom a
tenyerem… Az összes ép idegszálammal erre koncentrálok, de olyan erősen, hogy
szinte már belesajdul a fejem. Érzem, hogy már csak pár másodpercem maradt. A
fenébe, miért nem sikerül?! Ez az utolsó vágyam, a legutolsó… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Minden erőmet
beleadva próbálom szétfeszíteni az ujjbegyeimet, miközben hallom az óra
kattogását, amint visszaszámol, jelezvén a maradék időmet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tíz. </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nagy levegőt veszek, befeszítem az összes izmomat, így
próbálok még egy pillantást vetni a szerelmemre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kilenc.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Az ujjaim nem engedelmeskednek nekem, továbbra sem
eresztik el a kívánt fényképet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nyolc.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Azon töröm a fejem, eredményesebb lenne-e, ha ellazulnék, és
így várnám a halált.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hét.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Igen, az lenne a legjobb. Bizonyára így kell tennem, talán az
ujjperceim is engedelmeskednének végre…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hat. </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nehézkesen ellazítom a testem, egyedül a nyakamat nem
eresztem le, máskülönben lekésnék Alexről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Öt. </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nem történik semmi… A kezem vasbilincsként zárja körbe a
képet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Négy. </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nem adhatom fel, nem szabad feladnom! Másodpercek maradtak,
legalább ebben a pár másodpercben hadd rendezzem úgy az életemet, ahogy azt
jónak látom!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Három.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Mintha eddig csak szórakozott volna velem, a tenyerem
hirtelenjében szétnyílik, és lomhán, hanyagul kihullik belőle Alex fényképe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kettő.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Oldalra kapom a fejem, és alaposan szemügyre veszem a
vőlegényem összes vonását. A helyes arcát, az éjfekete haját, ami még így,
kócosan is vadító látványt nyújt, a sötétbarna, gyönyörű szemeit, melyekben
örökké ott lobogott az ellenállás és a szenvedély kiolthatatlan lángja. Arra
gondolok, milyen kár, hogy nem ő nyerte meg a Viadalt, biztosan sikerrel járt
volna a merényletet illetően. Persze ez már mindegy… Nem számít, úgy érzem,
ennek így kellett történnie. Nekem kellett győznöm, nem csak Miranda és Valter
miatt, sokkal inkább azért, hogy bebizonyítsam a népnek, hogy több vagyok, mint
aminek látszom, és hogy felhívjam Snow figyelmét arra, hogy gyakorlatilag
senkiben sem bízhat meg, aki valamelyik Körzetből származik. Kis híján végeztem
vele, és ezt akárki más megteheti. Biztos lesznek próbálkozók, valaki pedig
véghez is fogja vinni a lázadók tervét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy. </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Hirtelen elmúlik a fájdalom, amit eddig éreztem, a görcs is
elhagyja az egész testemet. Nem bírom tovább tartani a szememet, muszáj aludnom
egy kicsit. Csak egy icipicit, amíg jobban nem leszek…</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Lágy, tavaszi szellő csapja meg az arcomat, a közelből
pacsirták gondtalan, önfeledt dalolászása hallatszik. Nyűgösen oldalra fordulok,
majd fáradtan kinyitom a szemem. A tavaszi napsugár belesüt az íriszembe, és
incselkedve tovakúszik a friss, virágokkal teletűzdelt réten. Kezdek kíváncsivá
válni, érdekel, hová kerültem. Feltápászkodom, és körbefordulok, alaposan
megfigyelve mindent, ami az utamba kerül. A hatalmas koronájú fákat, melyeken
énekesmadarak ezrei fészkelnek, a szelíd, barátságos állatokat, amik a nagyra
nőtt fű tövében rejtőznek, és a színes virágokat a földön.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Nap megvilágít egy
közelben lévő alakot. Ott áll előttem pár méterre. Egy hatalmas, királykék
motornak támaszkodik. Egyik lábát hanyagul a járgány oldalára helyezi, kezeit a
zsebébe rejti. Szája szélén féloldalas mosoly bujkál, ébenfekete haja kissé
belehull a tökéletes vonalú homlokába. Sötétbarna szemeivel igézően követi
minden egyes mozdulatomat, mintha még mindig meg akarna védeni eme szörnyű,
könyörtelen világ összes veszedelmétől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szememben
örömkönnyek csillognak, a szám boldog, önfeledt mosolyra húzódik. Lerúgom
magamról a szüleimtől örökölt cipőt, ami úgyis nagy a lábamra, és rohanni
kezdek felé. Ő kedvesen felnevet, kitárja erős, oltalmazó karjait, így fogadja
a becsapódásomat. Eldőlünk a friss pázsiton, a motor is felborul, de nem baj,
úgysem esett baja. Magamhoz húzom Alexet, a lábaimat a csípőjére fonom. Úgy
érzem, soha többé nem fogom elengedni, ha már ilyen sokáig kerestem, mire a
nyomára bukkantam. Könnyáztatta arcomat a vállába fúrom. Magamba szívom
kellemes, férfias illatát. Alig hiszem el, hogy velem van. Elhatározom, hogy
soha többé nem rágódok a múlton, hiszen az nem visz előre. Mostantól mindig
csak a jövőre koncentrálok, és nem foglalkozom az eltelt napokkal. Nem lenne
értelme, túl jó az életem ahhoz, hogy önsanyargatással töltsem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jól láttam, Katie, hogy a Körzetemben hasra estél az
egyetlen dombban? – kérdezi Alex mosolyogva. – Nem ezt beszéltük meg. Azt
hittem, hogy nem leszel ilyen béna, de hát… Vannak dolgok, amik sosem
változnak! – kacsint rám incselkedve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Bunkó! – nevetek fel, majd belebokszolok a karjába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú is
elvigyorodik, majd gyengéden megsimítja az arcomat. Közelebb húz magához,
mélyen a szemembe néz, majd megajándékoz a világ legcsodálatosabb és
legszenvedélyesebb csókjával, amiről az ember csak álmodhat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mosolyogva viszonzom
a csókját, miközben egyetlen cél lebeg a szemem előtt: hogy végre boldog
lehessek! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Van egy olyan érzésem, hogy ebben a környezetben, a
szerelmemmel az oldalamon ez mindenképpen sikerülni fog…</span></div>
<br />
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-2483670459780232842015-12-30T19:48:00.001+01:002016-01-03T16:49:11.328+01:00Az év felfedezettje<span style="color: #444444;">Sziasztok!</span><br />
<span style="color: #444444;">Nem, most nem egy új fejezettel, hanem egy díjjal érkeztem. Ebben a díjban az a különleges, hogy nem én kaptam, hanem én találtam ki. Ugyanis bárki létrehozhat különböző díjakat, például a Dorothy Blog Awardot is egy bloggerina készítette el.</span><br />
<span style="color: #444444;">Hát akkor, jöjjenek a szabályok! :)</span><br />
<span style="color: #444444;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #444444;"><img alt="" border="0" height="187" src="" width="320" /> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #444444;"> A képért köszönet Lauren Write-nak!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #444444;"><b>"</b>Pályája során több díjat kaphat az ember, felfedezett azonban <b>csak egyszer</b> lehet."</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad, és linkeld be a blogját!</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"> Mindenkinek jól esik egy kis figyelmesség, az pedig csak hab a tortán, hogy ezzel gyakorlatilag reklámozod az illető blogját.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>2. Válaszolj öt kérdésre, ami a díjhoz jár!</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b> </b>Figyelem! Az öt kérdést én határozom meg, teljesen mindegy, hogy mikor kapod meg a díjat, mindenképpen erre az öt kérdésre kell válaszolnod! (Bővebben lent)</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>3. Olvasd el az első öt fejezetet, illetve az utolsó fejezetet annak a blogján, akitől a díjat kaptad!</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b> </b>Gondolom, mindenkiben felmerül a kérdés, hogy miért nem az egész blogot kell elolvasni. A válasz egyszerű: Mert az rengeteg időt elvesz, és valljuk be őszintén, ha egy történet nem tetszik, kínszenvedés végigolvasni. Ezért kell csak öt fejezetet elolvasni, és azért, mert általában az ötödik fejezetre történik már valami olyan, ami felkeltheti az olvasó érdeklődését, amiért kíváncsi lesz a folytatásra. Az utolsó fejezetből lehet, hogy elsőre keveset fogtok érteni, de ha jobban belegondoltok, ez is hasznos, hiszen meglátjátok, mennyit fejlődött az író.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>4. Mondj véleményt a blogról!</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b> </b>Ha lehet, ne tiporj bele a másik ember lelkivilágába, udvariasan fogalmazd meg a véleményedet! Ez lehet építő jellegű kritika, vagy akár dícséret is. A lényeg, hogy legyen őszinte.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>5. Írd le, kiknek ajánlod a blogot!</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b> </b>ez is nagyon fontos, így az olvasó tud szortírozni, el tudja dönteni, hogy az ajánlás alapján érdekli-e őt a történet. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>6. Küldd tovább a díjat 5 embernek!</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"> Nem tudom, ki hogy van vele, de én rengetegszer futok bele abba a kellemetlen szituációba, hogy lövésem sincs, kinek küldjem tovább a díjat, amit kaptam, mivel nem olvasok túl sok blogot, és nem szeretek véletlenszerűen kiválasztott embereknek díjakat osztogatni. Ezért döntöttem úgy, hogy ezt a kitüntetést mindössze öt embernek kell átadni. Tudom, hogy valószínűleg lassan fog haladni, de aki megérdemli, előbb-utóbb úgyis meg fogja kapni :) </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">Viszont most jön képbe a legnagyobb csavar. Nem tudom, mi a véleményetek a témáról, de én sokszor nem tudok mit kezdeni a sok díjjal, amit ugyanolyan szabály szerint kell kitölteni, ugyanis fárasztónak tartom, hogy folyton ugyanazt kell leírnom. Tehát, úgy határoztam, hogy ezt a díjat <b>egy blogger/bloggerina mindösszesen egyszer kaphatja meg</b>, attól függetlenül, hogy hány blogon tevékenykedik. Tehát mielőtt továbbküldenéd valakinek, <b>nézd meg, hogy megkapta-e már a díjat, és ha igen, ne küldd el neki!</b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">Most pedig, hogy tisztáztuk a szabályokat <strike>(ez de komolyan hangzik :D)</strike> jöhetnek a kérdések, amikre mindenkinek válaszolnia kell, akihez eljut a díj!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>1. </b>Miről szólt az első írásod/történeted/novellád, és mikor írtad?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>2. </b>Milyen érzések töltöttek el, amikor megírtad és közzétetted az első fejezetet/bejegyzést a blogodon?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>3.</b> Ki írta az első kommentet a blogodhoz, és mi volt az? Mire gondoltál, amikor elolvastad? </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>4. </b>Mi ihlette a történetedet? Honnan jött a blogod alapötlete?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><b>5. </b>Mit jelent számodra az írás?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">És íme, a díjazottjaim: </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">Lili Leone - <a href="http://negyenavilagellen.blogspot.hu/" target="_blank">Négyen a világ ellen</a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">Dorothy Reed - <a href="http://negyediknagymeszarlas.blogspot.hu/" target="_blank">Negyedik NagyMészárlás</a> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">Lauren Write - <a href="http://glimmertortenete.blogspot.hu/" target="_blank">A szikra (Glimmer története másképp 2.)</a> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">Palásti Tündi - <a href="http://atanaromaparom.blogspot.hu/" target="_blank">Tanárom a párom</a> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">Thea Quincey - <a href="http://shadowsoothg.blogspot.hu/" target="_blank">Önmagunk árnyékai</a></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">Ennyi lenne :) Remélem, tetszik nektek!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">A díjazottaknak gratulálok, nagyon jó a blogjuk :)</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<span style="color: #444444;">Ölel mindenkit: Maja <3 </span> </div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-88437141603726872402015-12-24T13:06:00.001+01:002015-12-24T13:06:22.457+01:00Karácsonyi különkiadásKedves Olvasóim!<br />
Mint már korábban is említettem, készültem Nektek egy karácsonyi meglepetéssel, ami Katie karácsonyát mutatja be. Ezzel szeretném megköszönni Nektek, hogy az elmúlt fél évben mellettem voltatok, feliratkoztatok a blogomra, rengeteget kommenteltetek, egyszóval, hogy tartottátok bennem a lelket! És egyúttal szeretnék békés, boldog karácsonyt kívánni mindenkinek!<br />
Ölel benneteket: Maja Tankwall<3 (igen, nevet változtattam :D )<br />
<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hahó, mi lesz már? Ugye nem gondolod komolyan, hogy
végigalszod az egész ünnepet? A fenébe, Katie, kelj már fel!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fejemre húzom a
vékony takarómat, az arcomat pedig a meleg tollpárnámba fúrom. Köztudottan
utálom, amikor túl korán ébresztenek. Nem értem, miért ugrándozik Miranda az
ágyam mellett, hiszen már elég régóta együtt lakunk ahhoz, hogy megismerje a
szokásaimat. Ráadásul néhány napja ért végett az iskola, teljesen érthető, hogy
szívem szerint legalább délig lustálkodnék.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jaj, ne már! – nyafogok. A hangom fáradtságról és
kimerültségről árulkodik. – Miranda, te is jól tudod, hogy utálok felkelni! Ha
tehetném, egész nap csak szunyálnék! Nézd, nagyon szeretlek, de ez azért
túlzás, hogy…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szerintem folyamodjunk szadistább módszerekhez – hallom meg
hirtelen Valter hangját. – A könyörgés itt már nem segít! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De… Biztos, hogy ez…? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mielőtt a barátnőm
befejezné a mondatot, Valter felnyerít azzal az idióta, sokak által
eszméletlenül vonzónak titulált röhögésével, majd nem törődve a húga
kérlelésével, akcióba lendül. A legközelebbi dolog, amit érzek az, hogy a
hátamat és a hajamat egy nyirkos, hideg, és határozottan ellenséges tapintású
dolog temeti be. Éles sikoly hagyja el a torkomat. Azon nyomban lerúgom
magamról a takarómat, majd megajándékozom a még mindig nevető Valtert egy
gyilkos pillantással.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Katie! – kiált fel Miranda vidáman, majd szó nélkül a
nyakamba veti magát, és figyelmen kívül hagyva a fejemre tapadó, vizes
tincseimet, egy hatalmas puszit nyom az arcomra. – Boldog karácsonyt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meglepődve viszonzom
Miranda ölelését, miközben megpróbálom túltenni magam a nedves ébresztő okozta
sokkon. Utóbbi szerencsére azonnal sikerül, lévén a szomszédom jókívánságának.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-Neked is! – suttogom
a fülébe vigyorogva. – És bocsi, hogy nem keltem fel időben, azt hittem, hogy
csak holnap ünneplünk, hiszen tegnap volt vége a sulinak…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Öhm, az tegnapelőtt történt – mondja a kislány, miközben
kibontakozik a szorításomból. – Amint elkezdődött a szabadság, rögtön feljöttél
a szobádba, és azonnal elszenderedtél. Úgy aludtál, mint a bunda, nem volt
szívünk felkelteni…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-… de szerencsére magadtól is sikerült felkelned, szóval, ha
elkészültél, akár indulhatunk is az erdőbe! – kotyog közbe Valter.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Unottan megrázom a
fejem, majd a fiút is átölelem. Pontosabban szólva, át szeretném ölelni, ám ő
megelőz ebben. Mielőtt ellenkezhetnék, felkap, és őrült tempóban pörögni kezd
velem a kicsi, szűkös szobában. Önkéntelenül a nyaka köré fonom a karjaimat,
megakadályozva ezzel, hogy a drága ismerősöm véletlenül leejtsen. Tudom, hogy
Valter élvezi, hogy úgy kapaszkodok belé, mint egy pióca. Úgy döntök, nem
rontom el az örömét, elvégre neki is lehet egy jó napja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Boldog karácsonyt! – suttogom a fülébe vigyorogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Neked is! – mondja, majd kiegészítésképpen kacsint hozzá
egyet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ha még egyszer leöntesz hideg vízzel, megverlek! – teszem
hozzá gyorsan, mire a Johnson testvérekből kitör a nevetés. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mosolyogva megrázom a
fejem, majd megkérem a barátaimat, hogy várjanak meg a konyhában, amíg
átöltözöm. Miután megbizonyosodok arról, hogy Valter nem kukucskál a
kulcslyukon, lehámozom magamról a latyakos hálóingemet, és magamra kapom a
vastag, fekete nadrágomat, Mr. Johnson régi, elnyűtt pólóját és az olajzöld
kardigánt, amit Miranda nagymamája pár héttel ezelőtt kötött nekem. Szőke,
hullámos hajamat gyorsan megfésülöm, majd egy laza kontyba fogom össze kusza
tincseimet. Végül kimosom a szememből az éjszaka fáradalmait, és elindulok
lefelé a lépcsőn. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Annak ellenére, hogy
nem szívlelem a hajnali ébresztőt, imádom a karácsonyt! Fantasztikus érzés a
családoddal, a barátaiddal, és az ismerőseiddel együtt ünnepelni eme csodás
napon. Igaz, pár évvel ezelőtt még nem rajongtam annyira december
huszonnegyedikéért, ám amióta Mr. Johnson örökbe fogadott, fantasztikusan érzem
magam az év ennek az időszakában. Mivel az árvaházban pénzhiány miatt nem
tartották meg az eseményt, így az ott élő gyerekek – köztük én is – azt sem
tudták, miről van szó, a Körzet polgármestere kitalálta, hogy az egész napot
töltsük együtt, az összes lakossal. Az ötlet elsőre kissé furcsának,
kivitelezhetetlennek tűnt, ám később rájöttünk, hogy nem is olyan rossz. A
polgármester és a Körzet vagyonosabbnak nevezhető polgárai rendkívül ötletesen
megszervezték az összejövetelt, melynek keretében este hatkor mindenki kivonul
a Fő térre, melynek közepén egy hatalmas karácsonyfa emelkedik, messziről
odavonzva a lakókat. A fát különböző apróságokkal díszítjük, melyeket az elmúlt
hónap során készítettek az óvodások. Délelőtt a férfiak elmennek az erdőbe
kiválasztani a megfelelőnek ítélt faóriást. A választás egyébként legtöbbször a
legmagasabb és legsudárabb egyedre esik. A fa feldíszítését a polgármester
ünnepi beszéde követi, majd az ajándékozás. Nem is olyan régen még
elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy bárkit is meglepjek egy kedves kis
aprósággal. Idén azonban jó pár meglepetéssel készültem a Johnson család
számára. Miranda nagymamájának, Daisy-nek egy új szövőkészletet vettem, mert
szegény már hetek óta panaszkodik, hogy fogyóban a cérnája és a selymes
anyagai. A szülőket, Danielt és Nicole-t egy saját kezűleg készített, szívecske
alakú süteménnyel szeretném meglepni, ugyanis a nevelőszüleim pont karácsony
napján ünneplik a tizenkettedik házassági évfordulójukat. Valter számára egy
bélelt vadászsapkát vásároltam, amit pár hónapja kiszúrt magának a piacon, és a
legtöbb lány, na meg a saját belátása szerint ellenállhatatlanul fest benne,
tökéletesen kiemeli a szeme színét. Mivel nem volt pénze a fejfedőre, nekem
viszont maradt egy kis megtakarított összegem, úgy döntöttem, örömet okozok
neki a sapkával. Mirandának pedig egy piros karkötőt készítettem a rajztanárom
segítségével. Biztosra veszem, hogy örülni fog neki, hiszen már azóta egy ilyen
ékszerről álmodozik, amióta látott egyet a polgármester lányának csuklóján. A
szülei nem győzték magyarázni neki, hogy ők teljesen mások, mint mi, hiszen
velünk ellentétben megengedhetik maguknak, hogy ilyen drágaságokat rendeljenek
a Kapitóliumból. A kislány megértette az érveiket, ám láttam rajta, hogy a
szíve legmélyén igenis bántja, hogy nem lehet olyan csecsebecséje, mint az
osztálytársnőjének.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kimegyek a nappaliba,
ahol Mr. Johnson és Valter kivételével az egész család rám vár. Mindannyian
csodásan néznek ki, már az arcuk ragyogásából kivehető, mennyire várták már ezt
a napot. Miranda ovális arca körül két copfocska ugrándozik játékosan, különös
varázst adva ezzel a lány vidám, kissé gyerekes arcocskájának. A barátnőm egy
fekete mackónadrágot visel egy rózsaszín pólóval és egy szürke, bolyhos
pulcsival, ami akkora, hogy a lány majdhogynem elveszik benne. Miranda anyukája
egy hosszú, narancssárga ruhát választott barna felsővel, szőke haját pedig egy
egyszerű fonatba rendezte. A legidősebb Mrs. Johnson nem öltözött ki
különösebben az ünnep miatt, ugyanazt a barna nadrágot és pulcsit viseli, mint
mindig, az elmaradhatatlan, lila virágokkal díszített otthonkával megspékelve. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A fiúk elmentek a favágásban segíteni – újságolja Nicole
mosolyogva, miközben két cuppanós puszit nyom az arcomra. – Hamarosan nekünk is
indulnunk kellene. Tudod, idén Miranda osztálya kapta a feladatot, hogy
elkészítsék a vacsorát. Nem késhetünk el, muszáj sietnünk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Daisy is átkarol, ám
a nagy ölelkezés nem tart sokáig, ugyanis Nicole azonnali indulást vezényel.
Felhúzzuk a csizmáinkat, majd nekivágunk az útnak, mely a Bükkfa utca végén, a
helyi általános iskolában ér véget. Miközben sétálunk, Nicole és Daisy
folyamatosan cseverésznek, egy másodperc erejéig sem áll be a szájuk. Szó esik
rólunk, a „gyerekekről”, az ünnepről, Mr. Johnson hanyagságáról, ami egyre
inkább kezd átragadni Valterre, és a kimaradhatatlan pletykákról. A két nő
gondosan megvitatja, milyen új párok születtek az elmúlt időszakban, kik
szakítottak, kivel tudnák elképzelni Valtert.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Hosszú vitatkozás után arra az eredményre jutnak, hogy minden bizonnyal
jó hatással lennék a csapodár fiúra, tehát velem. Ennek hallatán Miranda
cinkosan oldalba bök, amit egy gyors fintorgással reagálok le. Nicole-ékat nem
túlzottan zavarja, hogy ott vagyok mellettük, zavartalanul folytatják a Körzetlakók
kibeszélését.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sosem értettem
igazán, miért, de egyáltalán nem zavar, hogy a nevelőim gyakorlatig
folyamatosan traccsolnak, amióta a családnál élek. Így legalább sok érdekes
történetet megtudhatok a Körzetem lakóiról. Igaz, néha olyan események híre is
a fülembe jut, amiről legszívesebben sosem szereznék tudomást. Ezek közé
tartoznak az összetört szívek történetei, a halálesetek, és az egyéb durva
sztorik, amelyek a Körzet egyetlen életben lévő bajnokáról, Blight
Waterfall-ról szólnak, aki állítólag azóta vágja magát, hogy megnyerte az
Ötvenharmadik Éhezők Viadalát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyorsan megrázom a
fejem, elhessegetve ezzel a Viadallal kapcsolatos gondolataimat. Nem szeretnék
ilyenekkel foglalkozni, legalábbis ma biztosan nem. A beszélgetésre kezdek
figyelni, mely éppen a sütésről és a főzésről folyik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Higgyétek el, nem lesz semmi baj! – mondja Miranda az
anyukája kabátjába csimpaszkodva. – Igaz, hogy nem a legügyesebb ember a
Földön, de azért egy tésztát csak ki tud sütni valahogy! Vagy meggyúrja, esetleg
elkészíti a mintákat…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Rólam van szó? – kapcsolódok be a beszélgetésbe.
Tapasztalatból tudom, hogy ha Miranda és a családja olyan emberről beszél, aki
„nem a legügyesebb a Földön”, az esetek többségében az én bénaságom kerül
terítékre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Sütöttél már életedben? – fordul felém Daisy mosolyogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kissé kínosan
megrázom a fejem, miközben megállapítom magamban, hogy nem ismerik senkit, aki
az idősebbik Mrs. Johnsonnál furfangosabban el tudná terelni a témát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Semmi baj, Katie – karol belém Miranda. – Majd megtanulod,
hogyan kell! Nyugalom, az osztálytársaim szülei biztosan segíteni fognak!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem sokára
megérkezünk az iskolához. Az általában koszos, behemót épületet egyébként egész
szépen feldíszítették karácsony örömére. A kerítésekre milliónyi fenyőfaágat és
piros szalagot aggattak, a csengőre pedig egy kicsi, zöld masnit kötöttek.
Miranda külön meg is jegyzi, hogy mennyire hangulatos ez az egész.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Sokkal szívesebben járnék suliba, ha minden nap ilyen
látvány fogadna! – sóhajt fel, vágyakozó pillantásokat lövellve a zömök
épületre. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az udvaron átvágva az
ebédlő felé vesszük az irányt, ami valamilyen különös okból kifolyólag nincs
egybe az iskolával, hanem amellett helyezkedik el. Igazándiból senkit sem zavar
ez a furcsaság, maximum a legszegényebbek jegyzik meg néha fitymálóan, hogy így
nehezebb ételt csenni tanítás alatt. Persze aki igazán profi, annak ez a kis
csavar sem jelenthet komolyabb megpróbáltatásokat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Csak hogy végre! – kiált fel az egyik tanár, amint
megpillantja a kis csapatunkat. – Már azt hittem, nem is jöttök! Miért késtetek
el? Már vagy egy órája tart a munka, ti meg itt lazsáltok nekem…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nicole és Daisy
rögvest ledobják a kabátjukat, és a magas, szikár nő utasításaira hallgatva
tüsténkednek a konyhában. A teremben jó pár ismerős arcot látok, többek között
osztálytársakat, pár embert az otthonból, egy-két asszonyt, akiket a piacról
ismerek… Mindannyian sürögnek-forognak az asztalok és a sütők között, látszik a
csillogó szemükön és a pirospozsgás arcukon, hogy már hetek óra várják, hogy
kezdetét vegye a nagy ünnepi készülődés. Amint rájuk nézek, rögvest elfelejtem
a fáradalmaimat és a reggeli ébresztőm okozta sokkot, és vigyorogva fordulok a
mellettem álló lányhoz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Segíthetek valamiben? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, ha megkérhetlek! – feleli, miközben kissé idegesen
játszadozik vastag fonatba rendezett, gesztenyebarna hajával. – Tudnál hozni
pár formázót? Az öcsémnek sikerült az összeset eltörnie, amit otthonról
hoztunk, sőt még az osztályfőnökéjét is tönkretette – fintorodik el zavartan. –
A formákat egyébként a sarokban találod, a sütők mellett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyorsan megkeresem a
formákat, és a lány asztalához viszem őket. Az abroszra egyébként egy hatalmas
fadeszkát helyeztek, melyet egy méretes tészta borít be. Az asztalnál Miranda,
egyik barátnője, Melanie, két kisfiú és a copfos lány álldogál. Amint odaérek
hozzájuk, rögtön kikapják a kezemből a díszeket, és hozzálátnak a tészta
formázásához.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Köszi… – mosolyog rám a copfos lány barátságosan. – Öhm,
köszi, Kate…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Katie – javítom ki feszengve. Nem szeretek feleslegesen
kioktatni másokat, pláne, ha tudom, hogy az illető okosabb nálam, mint ez
esetben is. Újdonsült ismerősömről ugyanis úgy tartják, a Körzet, vagy
legalábbis az iskola legokosabb embere, ami rólam nem mondható el. Persze, nem
vagyok ostoba, de néha pár fontos tényező elkerüli a figyelmemet, és hajlamos
vagyok meggondolatlanul cselekedni, így az emberek többsége nem tart túl
eszesnek. Nem, mintha zavarna, hogy mit gondolnak rólam. Az viszont sokkal
inkább böki a csőröm, ha valaki azt hiszi, hogy a Katie név megegyezik a
Kate-tel. Ez óriási tévedés! Lehet, hogy a nevem nem szerepel a naptárban, és
emiatt nem ünneplem a névnapot, de igenis Katie-ként vagyok anyakönyvezve. Kár,
hogy ez annyira furcsának számít a Körzetben, hogy egyesek azt hiszik, ezt az
egészet csak én találtam ki, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Hiába
magyarázom nekik, hogy utálom, ha én vagyok a középpontban, mellesleg ennek
ellenére mindig mindenki velem foglalkozik, a folyamatos bénázásaimnak
köszönhetően, de sajnos ezt nem tudja mindenki ép ésszel felfogni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hoppá, tényleg! – vörösödik el a lány. – Bocsáss meg,
egyszerűen mindig kimegy a fejemből! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Semmi baj – rázom meg a fejem automatikusan. – Amúgy téged
hogy hívnak?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Delila Descartes – vágja rá, miközben egy karácsonyfa alakú
mintát nyom a tésztába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Várjunk, te Roger Descartes húga vagy? – kap észbe
Miranda. Elég ránéznem, és már tudom, mi jár a fejében. Bár, az is igaz, hogy
nem kell túlzottan ismerni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, mi a véleménye Rogerrel
kapcsolatban. Pontosabban, a fiú érthetetlen magatartásával kapcsolatban, amit
egy bizonyos ismerősünk felé tanúsít.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, miért? Talán valami orbitális hülyeséget csinált az
én drága testvérem? – villan fel Delila zöld szeme.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, vagyis, nem tudok róla – somolyog Miranda. – Viszont
pár hete feltűnően sokat mutatkozik Johanna Mason társaságában. Nem lehet, hogy
ők ketten véletlenül…?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem adhatok ki információkat a bátyám magánéletével
kapcsolatban! – Delila fülig pirul, mintha valami csaláson értük volna, és
egyre buzgóbban ütögeti bele a tésztába a mintázatokat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És ha mi is elárulunk valamit a saját szerelmi életünkről?
– dobja be Melanie Manners az adu-ászt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem kell, de aranyosak vagytok! – vágja rá Delila
reflexből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szerintem mégis szolgálhatnánk pár hasznos információval! –
kacsint rá Miranda vigyorogva. – Nos, fiúk, lányok, ki meri először bevallani,
hogy ki a szíve választottja?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mosolyogva hallgatom,
ahogy Miranda és Melanie faggatni kezdik az asztal másik végében helyet foglaló
kisfiúkat. Szegények csak pislognak, annyira megdöbbenti őket a dolog,
miszerint két osztálytársuk ekkora kíváncsiságot érez a – valószínűleg nem
létező – szerelmi életük iránt. A lányok először Joel Mc’Nordent, a szabó
kisfiát veszik kezelésbe. Szegényke nem nagyon tud mit kezdeni a kialakult
helyzettel, így jobb híján segítségkérő pillantásokat küld a barátja felé, aki
Delilához hasonlóan megnémultan foglalatoskodik a sütemények készítésével.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szeretem a karácsonyt – jegyzi meg szórakozottan Delila. –
Fantasztikus érzés, hogy végre-valahára senkinek sem kell igazán komolyan
dolgozni, együtt lehetünk a családunkkal, és szabadon élvezhetjük a közösen
eltöltött pillanatokat. Azt hiszem, ez az év egyik legszebb időszaka. Kár, hogy
csak néhány napig tart…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Egyetértek – bólintok. – Bár igazság szerint kissé
meglepett a hír, hogy karácsony van…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Újdonsült ismerősöm
hitetlenkedő pillantását látva rádöbbenek, hogy oltári nagy butaság volt
említést tenni a reggelemről, majd gyorsan elhadarom neki, hogyan is kezdődött
a mai napom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Néha képtelen vagyok felfogni, hogy lehet Valter ennyire
idétlen! – csóválom a fejem lemondóan. – Mondanám, hogy olyan, mintha a bátyám
lenne, de ez így nem teljesen igaz. Valójában egy öcsikéhez hasonlítanám. Egy
idegesítő, hiperaktív kisöccshöz, aki nem hagy békét az ember lányának.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ugye tudod, hogy a fél suli irigykedik rád, amiért vele
élsz egy fedél alatt? – kacsint rám Delila cinkosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Bárkivel cserélek egy hétig, ha azt túléli komolyabb
idegösszeroppanás nélkül, életre végéig adósa maradok! – teszem fel a kezem
hárítóan, mire a lány csilingelően felkacag.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Akárki akármit mond, én az egész életemet le tudnám élni
Valter Johnson mellett! – olvadozik. Zöld szemeit a mennyezetre függeszti, arca
egyre pirospozsgásabbá válik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Értetlenkedve nézünk
össze Mirandával. Évek óta tisztában vagyunk a ténnyel, miszerint minket
leszámítva az összes lánynak már Valter puszta említésétől is lángba borul az
arca, annyira odáig vannak érte. Aláírom, Valter tényleg nem néz ki rosszul a
szőkésbarna hajával, ami éppen csak annyira lóg a szemébe, hogy csábos
pillantásokat vessen az áldozataira ragyogó, mélykék szemeivel, a temérdek
favágás alatt megerősödött izomzatával, és a Hetedik Körzethez méltó,
szegényes, rongyos ruházatával, amit csakis ő tud úgy viselni, hogy vonzóan
nézzen ki. Így, első ránézésre álompasinak tűnik a mostohatestvérem,
olyannyira, hogy még a Körzet egyik legértelmesebb emberének tartott Delila is
elájul tőle. Ha azonban az ember jobban megismeri, rájön, hogy a férfias külső
mögött egy végtelenül gyerekes, idétlen kissrác lakozik, akinek a kapcsolatai
rendszerint a hálószobáig tartanak ki. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Valter Johnsont csak akkor bírod igazán
megismerni és megkedvelni, ha már három éve sülve-főve együtt vagy vele.
Emlékszem, annak idején, amikor Mr. Johnson hazavitt az árvaházból, teljesen
meglepődtem, hogy Valter lesz a bátyám. Előítéletes voltam vele szemben, azt
hittem, egy beképzelt bunkó, aki csak játssza az agyát, azért olyan hülye.
Nagyjából két hét leforgása alatt rájöttem, hogy rendkívül nagy ostobaság a
hallottak alapján megítélni valakit. A fiúról alkotott véleményem az alatt a
pár hét alatt száznyolcvan fokos fordulatot tett. Rájöttem, hogy egyáltalán nem
ostoba, sőt az esetek többségében a helyén az esze, nincs annyira elszállva
magától, sőt a maga módján még vicces is, és egyáltalán nem bunkó, hanem
kifejezetten kedves és segítőkész. Igaz, valamilyen megmagyarázhatatlan okból
kifolyólag amikor nagyon unatkozik, úgy tesz, mintha komolyabban érdeklődne
irántam, de Mirandának hála, megtanultam, hogy ilyenkor egyszerűen el kell
küldeni melegebb éghajlatra, vagy simán csak úgy kell tenni, mintha nem venném
észre a feltűnő nyomulását.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Na, látod, mondtam neked, de te nem hitted el! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Arra leszek
figyelmes, hogy szokásomhoz híven teljesen elkalandoztam. A környezetemben
ugyanis egy hosszabb beszélgetés alakult ki, amíg én a Valterral való
kapcsolatomon gondolkodtam. Tanácstalanul nézek körbe, reménykedve abban, hátha
valaki megszán, és elmondja, miről maradtam le. Miranda és Melanie megállás
nélkül fecsegnek, egy pillanatra sem áll be a szájuk, Joel és a barátja a
mézeskalácsok készítésével foglalatoskodnak, Delila pedig zavartan illesztgeti
a drazsékat a tésztába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mi történt? – kérdezem a lánytól.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ezek a kis szörnyetegek! – morogja idegesen. – Képzeld,
mindent kiszedtek belőlem! Nem volt elég, hogy elárultam nekik, hogy Rogernek
tetszik Johanna! Még azt is kiszedték belőlem, hogy pár hónapja reménytelenül
belezúgtam Valterbe, sőt az információért cserébe Joel elárulta, hogy neki meg
Melanie tetszik, aki persze majdnem elájult örömében, és erre Miranda, hogy
leplezze a barátnője zavarát, közölte, hogy te meg Finnick Odair-ért vagy oda,
szóval… Szerintem örülj, hogy az elmúlt tíz percben nem figyeltél a
társalgásra!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Figyelmen kívül
hagyva a kicsik és Descartes testvérek magánéleti gondjait, egy szempillantás
alatt végigfuttatom az agyamban, hogy mit fogok mondani Mirandának, amint
lementek az ünnepek. Nem lesz benne sok köszönet, az egyszer biztos! Bár igaz,
hogy nem hazudott, mégsem esik valami jól, hogy elpletykálta a titkomat csak
azért, hogy a barátnőjét megvédje a Joel Mc’Norden okozta ájulástól!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ösztönösen megrázom a
fejem. Miranda csak segíteni akart Melanie-n, nem szabadna ezért haragudnom rá.
Szinte az egyetlen barátnőm, hatalmas meggondolatlanság lenne egy ilyen kis
hülyeség miatt hajba kapni vele. Sokkal okosabb lépés lenne a részemről, ha
elterelném a figyelmet a titkomról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Húha, hát… - vihorászok zavartan. – Jó tudni! Kár, hogy
sohasem tetszett Finnick, de hát… Na, mindegy!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Biztosan? – Delila kérdőn felvonja a szemöldökét, közben
vigyorogva fürkészi az arcomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze! – bólintok a tőlem telhető legmagabiztosabb módon.
– Még ha éreztem is volna iránta korábban valamit, jó eséllyel soha az életben
nem fogunk találkozni, nem még hogy összejönni… Szóval, ez halott ügy, Delila.
Ezt nyugodtan megmondhatod Mirandának is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké – von vállat a lány közömbösen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Folytatjuk a formák
készítését, amibe egy idő után egész jól belejövök. Minél többet csinálok,
annál szebbre és mutatósabbra sikerednek a kicsi díszek. Sőt, még élvezem is a
munkálkodást. Rádöbbenek, hogy valósággal imádok a közösség érdekében
tevékenykedni, még ha a nagy munka néhány tésztába vágott csillagban és
karácsonyfában ki is merül. A többiekkel is egész jól elbeszélgetek.
Kifejezetten mulatságos, ahogy Joel és a barátja – akiről időközben megtudom,
hogy Carlosnak hívják – véletlenül telibe tenyerelik a tésztát. Ekkor indul
csak el az igazi őrültködés, Miranda ugyanis felveti, hogy legyünk
kreatívabbak, alkossunk olyan mintákat, amik egyediek, mégis aranyosak, és csak
mi tudjuk elkészíteni őket, így senki sem fogja ellopni a találmányunkat.
Mindannyian beleegyezünk a felvetésbe, mindössze Delilát kell kérlelni egy
kicsit. Miután sikerül meggyőznünk a lányt, hogy senki sem fogja idiótának
tartani, és a hosszú évek alatt kialakított jókislányos stílusa sem fog
csökkenni, sőt lehet, hogy ettől az egésztől bekerül Valter kegyeibe, kezdetét
veszi a mókázás. Egyedi formákat alakítunk ki. Többek között az asztalra kerül
egy szánkó, egy halacska, egy kávéscsésze, egy egér, egy szívecske – amiről
Joel váltig állítja, hogy nem Melanie-nak készítette, eszébe se jutott a lány,
amikor megformázta az alapanyagot – valamint egy nyomtatott „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">F”</i> betű is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nagyon vicces vagy, Miranda Johnson! – mormogom zavartan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem értem, miről beszélsz! – rázza meg a fejét a kislány
megszeppenve. – Hiszen ez csak egy betű, nem jelent semmit. Tudod, szeretem az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">F</i>-et, olyan szép alakja van…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, tudom! – vágom rá úgy, mint aki igenis átlát a dolgok
mögött. Miranda erre bársonyosan felkacag, majd a nyakamba veti magát, és egy
hatalmas, cuppanós puszit nyom az arcomra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nagyon kiakadtál, amiért elmondtam a srácoknak? – suttogja
a fülembe bűnbánó hangon. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, de ha lehetséges, a jövőben hanyagold a magánéletemre
való célozgatásokat, oké? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hú, akkor megnyugodtam! – sóhajt fel megkönnyebbülten. – De
ez ugye nem azt jelenti, hogy már kiszerettél belőle? Csak mert akkor értelmét
vesztené a meglepetésem…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem hiszem, hogy valaha el fogom felejteni – vigyorodom el
izgatottan. – Milyen meglepetésről van szó?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azért hívják meglepetésnek, hogy ne tudj róla! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De ugye legális? – húzom össze a szemöldökömet ijedten. Az
aggodalmamat teljes mértékben meg lehet érteni. Igaz, Miranda az egyik legjobb
gyerek, akit csak ismerek, de sajnos a bátyja néhanapján bele tudja keverni
egy-két hülyeségbe. Valtertől pedig simán kitelik, hogy mondjuk, elrabolja
Finnicket csak azért, hogy örömet szerezzen nekem. Meg hogy aztán jól behajtsa
az ajándék árát… Na, nem mintha nagy valószínűséggel sikerrel járna. Bár ki
tudja, ha ő el akar érni valamit…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nyugi, semmi baj az ajándékkal! – nevetgél Miranda. – Örülni
fogsz neki!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem sokára minden
csoport elkészül a számára kiszabott feladattal, így az osztályfőnök megköszöni
a munkát az egybegyűlteknek, majd megkér minket, hogy menjünk haza, és
készüljünk elő a néhány óra múlva kezdődő ünnepségre. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elköszönök Delilától,
Melanie-tól, Joeltől, Carlostól, és a többiektől, majd a Johnson család
nőtagjai kíséretében elhagyom az épületet. Hazafelé Nicole és Daisy rendesen
kifaggatnak minket, minden egyes apróságra kíváncsiak. Mosolyogva, kissé
szórakozottan felelgetünk a kérdéseikre. Miután mindent megtudnak, ami érdekli
őket, elmesélik, hogy telt a napjuk. A beszámolójukból kiderül, hogy valószínűleg
az elmúlt évtized legmeghatóbb, legcsodálatosabb és mindegyben legszebb
ünnepélye előtt állunk, a polgármester kivételesen nagy gonddal rendezte meg az
összejövetelt. Ennek oka az, hogy elege lett abból, hogy mindenki unja az
egészet, így kissé lerövidítette a beszédet, amit amúgy is a Kapitóliumból
küldtek ki neki, inkább egy sajátos, egyedi szöveggel szeretne kedveskedni a
Körzet lakóinak. Ezután fogjuk átadni egymásnak az ajándékokat, majd az iskola
szakácsai felszolgálják a délelőtt folyamán elkészített süteményeket és teákat.
Állítólag a felnőttek borozhatnak is, ugyanis a Tizenegyedik Körzetből sikerült
egy kis alkoholt rendelni. A táncos lábúak pöröghetnek egy kicsit, a játékos
kedvűek szánkózhatnak, a torkosok és az édesszájúak megkóstolhatják a délelőtt
folyamán készített finomságokat, egyszóval mindenki kedvére hódolhat a saját
szenvedélyének. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor hazaérünk,
Valter és Daniel már várnak ránk. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ugye csináltatok valami finomat? – kérdezi a férfi a
feleségét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez csak természetes! – vigyorodik el Nicole büszkén. –
Imádni fogjátok a sütiket… De persze csak pár óra múlva kóstolhatjátok meg
őket! – teszi hozzá gyorsan, ezzel eloszlatva Mr. Johnson megmaradt reményét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért nem jár nekünk protekció? – biggyeszti le Valter a
száját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mert nem, és kész! – vágja rá Miranda határozottan. – Könyörgöm,
Valter, ne hisztizz már! Úgy viselkedsz, mint egy óvodás! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy tűnik, idén sem
sikerült a Johnson testvéreknek elkerülni az elkerülhetetlent. Az egész Körzet
tudja ugyanis, hogy annak ellenére, hogy Miranda és Valter jó testvérek, ám
karácsony délelőtt minduntalan hajba kapnak valami butaságon. Tavaly egy
kesztyű miatt kerültek összetűzésbe, két éve azon, hogy kinek fogjam a kezét a
közös éneklés alatt. Utóbbit értelemszerűen Miranda nyerte meg, hiszen eszem
ágában sem volt Valterrel kéz a kézben járni az utcákat, miközben karácsonyi
dalokat éneklek. Úgy tűnik, a barátaim végre valahára rájöttek, hogy semmi
értelme egy tárgyon vagy egy emberen veszekedni, hiszen sokkal viccesebb, ha
cikizik egymást. Igaz, ami igaz, így kevésbe mennek a szüleik agyára. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Még jó, hogy estére ki szoktak békülni… - motyogom a kiabáló
párost figyelve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ha rajtam múlik, még azelőtt véget vetek ennek az őrültek
házának! – mormogja Daniel a bajsza alatt. – Hé, nyugodjatok már meg! – kiált
rá a gyerekeire, akik az apai szigor hatására rögvest abbahagyják, amivel eddig
foglalatoskodtak. Ez alatt csak annyit kell érteni, hogy Miranda lemászik
Valter hátáról, a fiú pedig nem ütögeti tovább a húga lábát. – Mi lenne, ha egyszer
normálisan viselkednétek? Példát vehetnétek Katie-ről, nézzétek csak meg,
milyen aranyos.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miranda erre
csilingelve felkacag, és mosolyogva a nyakamba veti magát, Valter pedig hozzám
vág egy puha tollpárnát, majd látva a szülei becsmérlő pillantását, lehuppan
mellém a kanapéra, és egy cuppanós puszit nyom az arcomra. Részletkérdés, hogy
kis híján majdnem lesmárolt volna, ha nem kapom el a fejem egy óvatlan
pillanatban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Most, hogy mindenki
kibékült a másikkal, bekapunk pár falatot ebédre, majd kezdetét veszi a
készülődés az esti mulatságra. Miranda ragaszkodik hozzá, hogy megcsinálja a
frizurámat, és segítsen kiválasztani a ruhámat. Állítása szerint én leszek a
legcsinosabb lány az egész Körzetben, mindenki velem akar majd táncolni, le se
fogják venni rólam a szemüket a felsősök. Megengedem neki, hogy kicsinosítson,
bár igaz, hogy nem hiszem, hogy ennyire kapós lennék egy kis szépítés miatt.
Sosem számítottam túl népszerűnek a fiúk körében a kusza, vékony szálú
hajamnak, a karikás, fáradt szemeimnek, és a folytonos ügyetlenkedésemnek
köszönhetően. Egyedül Valternek tetszem, vagy tetszettem régebben, de őt inkább
nem veszem fel a listámra, hiszen köztudott, hogy mindenki iránt heves
érdeklődést mutat, akinek lányneve van…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miranda egy csavaros
fonásba rendezi a hajkoronámat, gondosan ügyelve arra, hogy egyetlen kusza szál
se kandikáljon ki a remekműből. Mi tagadás, tényleg csodaszép lett! Ezerszer
megemlítettem már a barátnőmnek, hogy van tehetsége a fodrászat művészetéhez, ő
azonban nem hajlandó ezt elhinni. Azt állítja, nála sokkal profibbak is vannak,
ráadásul ebből nem lehet megélni a Hetedikben, mint ahogy egyetlen Körzetben
sem. Talán csak a Kapitóliumban vagy az Elsőben igénylik az emberek a mesebeli
frizurákat, oda viszont a világ összes kincséért sem költözne el, hiszen akkor
itt kellene hagynia minket, és az erdőt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Képtelen vagyok nélkületek élni! – vallotta be nekem egy
őszi estén, amikor szóra jött a téma. – Tudom, gyerekesen hangzik, de tudnám
elképzelni az életemet nélkületek. Mindannyian rettenetesen hiányoznátok, még
Valter meg a hülye beszólásai is… Hidd el, Katie, nekem a család százszor,
ezerszer többet ér, mint egy jól jövedelmező munka az ország leggazdagabb
negyedében!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A ruhámat illetően
kisebb vitatkozás alakul ki köztünk. Én ugyanis úgy vélem, pont jó az, amit
viselek, Miranda azonban ellentmondást nem tűrő hangon kijelenti, hogy ez nem
elég szívdöglesztő, sokkal inkább hasonlítok benne egy nagymamára, mintsem egy
életvidám, gyönyörű fiatal lányra. Azt javasolja, majd ő kiválasztja nekem az
ünnepi szerkómat, nekem nincs más dolgom, mint felvenni, és élvezni a rám
irányuló figyelmet és csillogást. Így pár perc múlva a szokásos nadrágom, pólóm
és kardigánom helyett egy térdig érő, élénkvörös ruhácskában, és egy vastag,
fekete harisnyában álldogálok a kis szoba közepén. Miranda rajongva figyeli
minden egyes mozdulatomat, kis híján elájul a látványomtól.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Uramisten, Katie, egyszerűen gyönyörű vagy! – suttogja
megbabonázva. – Nem is értem, miért nem veszed fel többször ezt a ruhát!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tényleg nem rossz! – fordulok körbe a szobában. – De
valahogy nem az én stílusom. Úgy érzem, túlságosan is hivalkodó lenne a
hétköznapokra…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miután
kigyönyörködtük magunkat, kiválasztjuk Miranda ruháját – egy fehér, kék
masnikkal díszített ingecskét és egy királykék szoknyát, amihez egy testszínű
harisnya társul – és kifésülöm a lány haját, kézen fogva, össze-össze nevetve
lesétálunk a nappaliba. A helyiségben egyelőre mindössze a család férfi tagjai
foglalnak helyet. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen Daisy és Nicole szeretnek
minél szebben, mégis visszafogottan megjelenni a különböző eseményeket,
kiküszöbölve ezzel, hogy rajtuk csámcsogjon a fél Körzet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hoppá, hoppá, de dögösek itt ma valakik! – mosolyodik el
Valter, amint meglátja az ünnepi megjelenésünket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Köszi – feleli Miranda. – Te se festesz rosszul!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mi tagadás,
egyetértek a lánnyal; a testvére valóban rendesen kicsípte magát az estére.
Fekete vászonnadrágot visel fehér inggel és tengerkék zakóval, a cipőjét pedig
kivételesen fényesre sikálta. Az apukájuk is hasonló szerelést választott,
értelemszerűen nagyobb méretekben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az elkövetkezendő egy
órában beszélgetéssel ütjük el az időt. Rengeteg témát érintünk, többek között
szó esik az ünnep okozta izgalmakról, a polgármester készülő beszédjéről, a
süteményekről, a téli szünetről, és a programokról, amiket mindenféleképpen
szeretnénk megvalósítani az idén, valamint arról, hogy Daniel megtudta, Joel
Mc’Norden egy kéthónapos kiskutyát fog kapni karácsonyra. Vidáman hallgatom,
ahogy Miranda rögvest gondolkozni kezd, hogyan férkőzhetne közelebb a fiúhoz,
hátha áthívja játszani, és megsimogathatja az újdonsült „családtagot”. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azt hiszem, ezt
szeretem leginkább a Johnson családban: a nyitottságukat. Szinte bármiről lehet
velük diskurálni, amiről csak kedvem tartja. Persze, nem szabad túlzásba esni,
hiszen köztudott, hogy Nicole-ék képesek többet jártatni a szájukat a
kelleténél, ám ez nem okoz akadályt abban, hogy ők is mindig segítőkészek és
kedvesek, ha arról van szó. Pár évvel ezelőtt, amikor a nevelőotthonban éltem,
elképzelni sem tudtam, milyen érzés az, amikor van valaki, aki hazavárja az
embert. Aki izgul érte, amikor késik, aki leteremti, ha rossz jegyet hoz, vagy
elront valamit, akire mindig, minden körülmények között számíthat. Aki aggódik
érte, aki megérti a problémáit, aki támogatja. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Évekig el sem tudtam
képzelni, milyen lehet egy igazi családban élni. Aztán egy nap csak betoppant
az árvaházba az első ránézésre félelmetesnek tűnő, fekete kabátos Daniel, és
egy szempillantás alatt megváltoztatta a sorsomat. Úgy érzem, az a nap
meghatározta az egész életemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor Miranda
anyukája és nagymamája is elkészülnek, felhúzzuk a cipőinket, majd kilépünk a
hófedte, hideg utcára. Izgatottan lehunyom a szemem, és érzem a hópelyhek
játékos, könnyed szállingózását. Délután óta jócskán megemelkedett a számuk,
szinte már a bokámig ér a fagyos, mégis közkedvelt fehér takaró. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Természetesen nem
sokáig gyönyörködhetek a tájban, ugyanis egy szempillantás múlva egy hatalmas
hógolyó találja el a mellkasomat. A támadó fegyvere rögvest elkezd olvadni,
amint a pamutkabátomhoz ér. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ezt vegyem hadüzenetnek? – villantok egy mosolyt Valterra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Teljesen nyugodtan! – bólint a fiú komolyan, majd egy jól
irányzott dobással telibe találja Miranda tarkóját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Óriási csata veszi kezdetét
hármunk között. Ott dobjuk a másikat, ahol érjük. Közben jókedvűen nevetgélünk,
és a felnőtteket is bevonjuk a játékba. Ez nálunk amolyan családi szokás.
Amikor leesik a hó, és mindannyian a szabadban tartózkodunk, teljesen spontán
elkezdünk dobálózni. Szerencsére senki sem sértődik meg ezen, a Johnson család
valamennyi tagja szívesen részt vesz a gondtalan, szabad játékban, még a
nagymama is. Sőt, az az igazság, hogy ő a legügyesebb! Tökéletesen céloz,
villámgyorsan kitér a támadások elöl, és profikat megszégyenítő módon gyúrja a
hólabdákat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Éppen Danielt veszem
célba, amikor váratlanul kicsúszik a lábam alól a talaj, és egy óriásit esek.
Fájdalmas nyögés hagyja el az ajkamat, ugyanis sikerül alaposan beverni a
hátamat. Nos, igen, attól, hogy beköszöntött az év legjobban várt időszaka, a
kedvemen kívül semmi sem változott: ugyanolyan sokat szerencsétlenkedem, mint
egy átlagos, szürke hétköznapom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Megütötted magad? – kérdezi Nicole aggodalmasan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ugyan, estem már nagyobbat is! – vágom rá reflexből, mire
mindannyian elmosolyodnak, Nicole ajkát pedig egy megkönnyebbült sóhaj hagyja
el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Akkor gyere, te bénázás királynője! – nyújtja felém a kezét
Valter. Miután felsegít, magához húz, és egy hatalmas puszit nyom az arcomba. –
Esküszöm, színt viszel a napjaimban, a bénázásaid nélkül…. Hát, nem állítom,
hogy dögunalmas lenne az életem, de biztosra veszem, hogy kevesebbet röhögnék,
mint most!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te jó ég, akkora paraszt vagy! – motyogom, és unottan
elhúzódom a fiútól. Persze Valter egóját nem kell félteni, ő mindezt lerendezi
egy idióta vihogással, és egy kacsintással. Az évek során rájöttem, hogy
mindössze két hibája van az én drága mostohatesómnak: az első, hogy túlságosan
is sokat képzel magáról, a másik pedig, hogy képtelen rá haragudni az ember,
bármekkora baromságot csinál is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Daniel úgy dönt, mára
éppen elég volt a mókázásból, a végén még elkésünk az ünnepségről, így
szedelőzködni kezdünk, és a Fő tér felé vesszük az irányt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor megérkezünk,
szinte már az összes Körzetlakó az utcán tömörül kisebb-nagyobb csoportokban. A
legtöbben kedélyesen társalognak, visszafogottan nevetgélnek, mások pedig
éhségtől kopogó szemekkel fürkészik a fenyőfából készült asztalt, melynek
tartalmát, az ínycsiklandozó, habos-babos süteményeket és tortákat egy
terebélyes, csipkékkel és apró, karácsonyi mintákkal díszített terítő rejti el
a kíváncsi pillantások elöl. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ráköszönök pár
ismerősömre, néhányukkal szóba is elegyedek pár percre. Azonban nincs sok időnk
beszélgetni, ugyanis a polgármester – egy középkorú, ráncosodó, ébenfekete hajú
férfi – csendre inti a Körzetlakókat, majd megkezdi a köszöntő beszédjét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Tisztelt egybegyűltek, kedves Körzetlakók! – harsogja a
mikrofonba. – Ezúttal is szeretném megköszönni, hogy eljöttetek, hogy együtt
ünnepeljük meg e csodás napot. Mint mindannyian tudjátok, Mrs. Fogele osztálya,
a 4/B. kapta idén a megtisztelő feladatot, hogy a délelőtt folyamán süssenek
egy kis finomságot, illetve készítsék elő a karácsonyfát, természetesen csak és
kizárólag a szüleik, valamint a hozzátartozóik segítségével. Ezúttal is
szeretnék köszönetet mondani mindazon embereknek, akik részt vettek ebben!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A téren felhangzik a
gyér, lassú taps. Hiába, az embereket igen nehéz lekötni egy beszéddel,
miközben az asztalokon olyan ínycsiklandozó sütemények hívogatják őket, amiket
már legalább egy éve nem kóstolhattak, nem is beszélve az együtt töltött
pillanatokról és az ajándékozás izgalmáról. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lábujjhegyen pipiskedve
szemügyre veszem az utca közepén magasodó karácsonyfát, és megnyugodva veszem
tudomásul, hogy a helyi postások nem keverték el a rendelésemet, minden csomag,
amit tegnap reggel feladtam, ott hever a tekintélyes faóriás lábánál.
Megkönnyebbült sóhaj szakad ki a tüdőmből. Megőrültem volna, ha még ez se jön
össze! Igaz, hogy az utóbbi időben – tehát úgy tizenöt éve, a születésem óta –
rengeteg ostobaság történik velem, és eddig mindegyiket sikerült lenyelnem
valahogy, azt viszont nem bírnám elviselni, ha eltűnnének az ajándékok, amikkel
meglepem a szeretteimet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-… boldog karácsonyt, és sikerekben gazdag újévet kívánni
ezennel a Hetedik Körzet összes lakosának! Köszönöm ezt a csodálatos évet,
melyet Önökkel töltöttem, remélem, még sok ilyenben lesz részem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A polgármester egy
szuszra felhörpinti a kezében lévő pohár tartalmát, majd méltóságteljesen
lesétál a színpadról, hogy az ünnepek hátralévő részét a családjával tölthesse,
mint mindenki más. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ekkor veszi csak
kezdetét az igazi ünneplés. Az összes kisgyerek a karácsonyfához rohan, és
rögvest keresni kezdik a saját, illetve családjuk ajándékait. Jó érzés látni,
ahogy felragyog a szemük, mosoly fut végig az arcukon, amint találnak valamit,
amit a szüleiktől, nagyszüleiktől kaptak. A legtöbben vidáman, kissé gyerekesen
felkacagnak, amint felnyitják a meglepetésük dobozát, vagy éppen leszaggatják
róla a csomagolópapírt. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ezután
hálálkodva, örömtől csillogó szemekkel szaladnak oda a családjukhoz, hogy
megköszönjék nekik, hogy idén is gondoltak rájuk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miranda is így tesz,
bár ő nem rohan oda hozzánk, inkább csak lassan, az ajándékoktól roskadozva
tipeg. Köztudott ugyanis, hogy a mostohatestvérem az egyik legkisebb és
legrozogább gyerek az egész iskolában, sőt talán az egész Körzetben. A
családnak ugyanis rengeteget kell dolgoznia azért, hogy megkeressék a napi
betevő falatot, és ez sajnos nem mindig úgy sül el, ahogy azt eltervezték.
Ezért van az, hogy sokszor Valterral ellógunk pár órát, hogy besegítsünk
Danielnek a favágásban. A fiú hiánya a legtöbb tanárnak fel sem tűnik, inkább
örülnek, hogy nem zavarja a tanítást a folyamatos ökörködésével, engem azonban
rengetegszer megszidnak az „indokolatlan” lógásomért. Eleinte rendesen a
szívemre vettem a dolgot, ma már azonban nem zavar. Időközben rájöttem, hogy
semmi sem fontosabb Miranda és a többiek biztonságánál, még ha ezzel a
pedagógusok nem is értenek teljes mértékben egyet. Nem vagyok hülye, tudom,
hogy az igazi családom már legalább egy évtizede, hogy elment, mégis úgy tekintek
Johnsonékra , mintha ők lennének a rokonaim, hiszen gyakorlatilag ők neveltek
fel, nekik köszönhetem, hogy ilyenné lettem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azon kapom magam,
hogy szokásomhoz híven teljesen elkalandoztam. Az emberek kisebb csoportokba
gyűlnek körülöttem, kedélyesen társalognak és nevetgélnek, úgy mutogatják egymásnak
a szerzeményeiket. Villámgyorsan körbevezetem a pillantásomat a tömegen. Ennek
köszönhetően sikerül is kiszúrnom Johnsonékat. Sűrű bocsánatkérések közepette
átverekszem magamat a tömegen, és odafurakszom Mirandáékhoz. Úgy tűnik, a
család már várt rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hát akkor, boldog karácsonyt! – mosolyog rám Valter. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bár sosem vallanám be
neki, nagyon tetszik, amikor valamivel meghatják, és ezért terül szét a vigyor
az arcán. Ilyenkor még a szeme is megváltozik egy kicsit. Nem olyan önelégült
és csábító, sokkal inkább aranyos és vidám, ami elmondhatatlanul jól áll neki.
Azt hiszem, ha minden nap karácsony lenne, már réges-régen egy párt alkotnánk. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Neked is, Valter! – viszonzom a köszöntést, és a fiú nyakába
vetem magam. – Látom, tetszik az ajándékom! – suttogom a fülébe, miközben
kicsit igazgatok a fejfedőjén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tetszik? Az nem kifejezés! – sóhajt fel. A hangjából
kiérződik az izgatottság és a mindent elsöprő meghatottság. – Sose gondoltam
volna, hogy valaha az enyém lesz! Komolyan, Katie, honnan tudtad, hogy…?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Csak ismerlek – kacsintok rá cinkosan. – Ennyi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mint kiderül,
Miranda, Daisy, Nicole és Daniel is felhőtlenül örülnek az ajándékomnak. A
kislány kis híján el is sírja magát, amint megpillantja a kicsi doboz alján
pirosló karkötőt, amire már olyan régóta vágyott. Miután felépül a sokkból,
azonnal a nyakamba veti magát, rám borítva ezzel végtelen háláját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Te vagy a legjobb barát az egész világon! – visongja
önfeledten. – Sőt, nem is csak a legjobb barát, egyben a legjobb nővér is! Te
jó ég, Katie, ha tudnád, mióta vágytam erre! Annyira rendes vagy! Néha úgy
érzem, meg sem érdemlem…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Dehogynem! – vágom rá reflexből, majd elengedem a kislányt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ebben a pillanatban Daniel
jelenik meg mögöttünk, ahogy egy szánkót húz maga után.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nos… gyerekek, gondolom, tudjátok, hogy mi mindannyian
szeretnénk örömet okozni nektek, de… Mindegy, a lényeg, hogy nem teljesen
állunk úgy anyagilag, hogy egy komolyabb kiadást…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Úgy döntöttünk, idén egy szánkóval lepünk meg benneteket! –
veszi át a szót Nicole, kiérdemelve ezzel férje hálás pillantásait. Hiába,
Miranda anyukájának mindig is jobb volt a beszélőkéje, mint Danielnek, így nem
csoda hát, hogy mindig ő dönt a család sorsát illető fontosabb ügyekben, és ez
az ünnepek eljövetelével sincs másképp. – Ez a mi, hármunk közös ajándéka
nektek, gyerekek! Remélem, tetszik!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A nő még be sem
fejezi a mondatot, már mindhárman a járművön tolongunk. Való igaz, kissé
kényelmetlenül férünk el rajta, mégis fantasztikus érzés egymás hegyén-hátán
tolongani. Nem tudom, miért, egyszerűen csak jó, hogy tudom, Miranda és Valter
közel vannak hozzám. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miután megunjuk a
szánkózást, Valter és Miranda is átadják az ajándékaikat, kezdetét veszi a
táncos mulatság. Egy fiatal srác felmegy a színpadra, jó szórakozást kíván az
egybegyűlteknek, majd belekezd egy régi karácsonyi dalba. Erre a legtöbb ember
a tánctérre sereglik, és lassan andalogni kezdenek a ritmusra. Daniel és Nicole
is csatlakoznak, lévén, hogy ma ünneplik a tizenkettedik házassági
évfordulójukat, és világéletükben imádták ropni a keringőt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem jössz? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Valter hangja ráz fel
a bambulásomból. A szőkésbarna fiú várakozó pillantást vet rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Velem akarsz táncolni? – nevetek fel kínosan. – Mi az,
valaki leitatott? Hisz tudod, hogy még akkor is képes vagyok elesni a saját
lábamban, ha sétálok. Mi lenne, ha táncolnék? Még ha túl is élnénk, legalább az
egyikünk súlyos bokaficammal végezné. Szerintem nem éri meg kockáztatni…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem tudod, mit hagysz ki! – von vállat közömbösen, majd
kissé tanácstalanul néz körbe a tömegben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De… Ha elfogadsz egy baráti tanácsot…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen? – Valter közelebb hajol hozzám, az arcán jól
kivehető, hogy mennyire izgatott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A sütögetés alatt megismerkedtem egy lánnyal… Delila
Descartes-nak hívják, és egész jófej. Biztosan ismered, ő Roger húga. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát, nem tudom… - komorodik el a fiú. – Nem azért, tényleg
szimpatikus, csak… Ha <i style="mso-bidi-font-style: normal;">esetleg</i> nem
lenne egy hosszútávú kapcsolat…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen? – sóhajtok fel unottan. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- … Roger mit szólna? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nézd, szerintem a srácot jelenleg sokkal inkább
foglalkoztatja a saját magánélete, mint a húgáé! – bökök a fiú felé, aki a tér
sarkában összebújva sugdolózik Johanna Masonnel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szomszédom alaposan
szemügyre veszi a párost, majd gyorsan odavet nekem egy „kösz”-t, és szó nélkül
továbbáll. A következő pillanatban már Delila körül legyeskedik. Bár a lányon
látszik, hogy teljesen meglepte Valter felkérése, mégis egyértelmű, hogy majd
kicsattan az örömtől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Na, mondhatom, te aztán szép kis kerítőnő vagy! – hallok meg
egy ismerős hangot magam mellől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem hagyhattam, hogy szenvedjenek – vonok vállat lazán. –
Meg amúgy is, le akartam rázni a bátyádat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miranda ajkát
csilingelő kacaj hagyja el. A kislány felhúzza magát mellém az egyik székre, és
szokásához híven cseverészni kezd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Képzeld, Joel Mc’Norden kapott a szüleitől egy kiskutyát! –
mondja mosolyogva. – Annyira aranyos! Egy kéthónapos, kis erdélyi kopó. Amikor
Joel megmutatta, úgy éreztem, ha nem megyek oda, és nem simogatom halálra,
beleőrülök! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Biztosan nagyon édes lehet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Rettentően! Ha gondolod, a szünetben áthívhatom Joelt, és
megkérem, hogy hozza el a kutyust is... Elmehetnénk szánkózni, meg minden… Akár
Melanie-t is elhívhatnánk, ha nincs ellenedre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És még én vagyok a kerítőnő, mi? – bököm oldalba vigyorogva
a lányt, mire hangos nevetés hagyja el a torkát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amíg a barátnőm viháncol,
végigvezetem a pillantásomat a Körzetlakókon. Láthatóan mindannyian remekül
szórakoznak. Joel Melanie segítségével – akinek pár éve volt egy kutyája –
trükköket tanít újdonsült kedvencének, Nicole és Daniel a táncolóktól kissé
félrehúzódva beszélgetnek, Valter és Delila egymásba karolva táncolnak, Roger
pedig Johannával csókolózik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szerinted… - Bizonytalanul fordulok a barátnőm felé. Ő nagy,
csillogó szemekkel néz vissza rám, várva a kérdésemre. – Jaj, ez olyan gáz!
Szóval, Miranda, szerinted elképzelhető, hogy én… Szóval, hogy… Izé… Szerelmes
leszek valaha? – csúszik ki a számon, ami már oly régóta nyomja a szívemet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miranda kicsit
meglepődik a váratlan kérdésen. Szemöldökét felhúzza egészen a homlokáig, úgy
vizslatja az arcomat. Olyan ez, mintha így akarna megfejteni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Óráknak tűnő
másodpercekbe telik, mire végre előáll a válasszal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szerintem biztosan megtalálod majd az igazit, mint ahogy
mindenki más. – Szavai olyan egyszerűen, mégis kedvesen hangzanak, hogy kis
híján elsírom magam rajtuk. – Ne izgulj emiatt, csak várj türelmesen! És ne
aggódj, nem mindenki olyan ám, mint Valter! Félreértés ne essék, imádom a
bátyámat, de… - unottan megrázza szőke fürtjeit, és az égnek emeli a
tekintetét. – Ő Valter, na! Sosem fog megkomolyodni… De te nagyon jó ember
vagy, Katie, biztosra veszem, hogy egyszer lesz párod! Ó, majd’ elfelejtettem!
– A kislány riadtan a homlokára csap, aztán beletúr nagy, végeláthatatlan
kabátzsebébe, és egy összecsavart, masnival átkötött tekercset húz elő. – Ez a
tied. Nem volt szívem letenni a hóba, a többi ajándék közé, meg amúgy is
személyesen szerettem volna átadni…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Félénken, kissé
bűnbánóan nyújtja át a papírt. Nagy, barnászöld szemei izgatottan csillognak,
még apró, rózsaszín szájacskája is megremeg egy pillanatra az örömtől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Magamhoz emelem a
tekercset. Óvatosan, kissé félénken oldom el a rá kötött, piros szalagot.
Elmondhatatlanul izgulok a meglepetés miatt, még sincs szívem gyorsan,
határozottan széthajtani a kincset. Úgy érzem, ez egy nem mindennapi ajándék,
egy olyan embertől, aki rendkívül sokat jelent nekem, és akinek én is
mérhetetlenül sokat számítok. Van egy megérzésem, miszerint erre a lapocskára
életem végéig emlékezni fogok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lassan, vigyázva
terítem szét az ölemben a tekercset. Mikor megpillantom, mit bújtatott el a
kíváncsi szemek elöl a piros tekercs, kis híján felsikoltok, és rögvest a
barátnőm nyakába vetem magam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Úramisten, Miranda… Ez… ez tényleg…? Ezt nekem csináltad? –
suttogom örömittasan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Kinek másnak? – feleli magabiztosan. – Tetszik?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az nem kifejezés! – kiáltok fel önfeledten.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyengéden eltolom
magamtól a lányt, és ismételten, alaposabban megfigyelem a rajzot. Kétségtelen,
minden egyes apró vonása <i style="mso-bidi-font-style: normal;">rá</i>
emlékeztet! A napbarnított bőr, a szőke, dús haj, a szívdöglesztő mosoly, a
magabiztos, tengerzöld szemek, melyek annyi szívet hódítottak már meg… Pont így
néz ki! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kénytelen vagyok
felfelé pislogni, nehogy kibuggyanjon a szememből pár kósza könnycsepp. Hogy
lehet Miranda ennyire rendes? Mindig is tudtam, hogy van tehetsége a
rajzoláshoz, de hogy ennyire ügyes legyen, álmomban sem gondoltam volna! Az
pedig még csak rátesz egy lapáttal, hogy csak az én kedvemért megcsinálta.
Pedig nem is kértem rá, egy szóval sem említettem, hogy mennyire örülnék, ha
egyszer testközelből láthatnám, anélkül, hogy pár munkamániás Békeőr elvonszolna
tőle…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Úristen, Miranda… - nyögdécselem, még mindig a rajz hatása
alatt állva. – Rettentően ügyes vagy, én… nem is tudom, hogy tudnám
megköszönni… Ez egyszerűen gyönyörű!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi? – kérdezi a lány vigyorogva. – Finnick, vagy a rajzom?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mindkettő! – vágom rá reflexből, mire mindketten hangosan
felnevetünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gondosan ügyelve
arra, hogy kárt ne tegyek a rajzban, magamhoz húzom Mirandát, és az összes
bennem lévő szeretetet átadva megölelgetem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz egy saját
Finnickem! Biztosra veszem, hogy örökké magamnál fogom tartani, egy másodpercre
sem engedem el. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azért ne ess túlzásba! – kacsint rám vigyorogva. – Bár úgy
tűnik, ez egy ilyen időszak a családban… Képzeld, Valter kitalálta, hogy
elrabolja neked Finnicket! Persze jól megmondtam neki a magamét, amint előállt
ezzel a hülyeséggel. Annyi gond van a bátyámmal mostanában… Remélem, hamarosan
lenyugszik!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Erre kicsi az esély…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az mondjuk, igaz… - von vállat közömbösen. – Mindegy, már
megszoktuk, hogy ilyen. Nem is tudnám elképzelni másképp.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Egyetértek – bólintok egyszerűen. – Azért remélem, a
továbbiakban nem akar majd mindenáron beleszólni a szerelmi életembe…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Attól ne félj, majd beszélek vele! – legyint mosolyogva. –
Amúgy nincs kedved egy sütihez? Oltárian megéheztem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kézen fogom a lányt,
és az asztalok felé vesszük az irányt. Kisebb gondolkodás után választunk
egy-egy mézeskalácsot, amit a délelőtt folyamán sütöttünk, és jóízűen falatozni
kezdünk. Ahogy ott állok, a Fő tér egyik kis zugában, az egyik kezemben egy
ízletes finomsággal, a másikban pedig a világ legjobb barátnőjétől kapott
rajzzal, ami a világ leghelyesebb fiújáról készült, azon morfondírozom, miért
nem lehet minden nap olyan szép és nyugodt, mint a mai. Miért csak egyszer
ünnepeljük a karácsonyt az évben? Lefogadom, ha többször lenne rá alkalmunk, egy
sokkal szebb, békésebb világban élnénk. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-27985788449980298812015-12-15T15:51:00.000+01:002015-12-15T15:51:26.829+01:00Harmincegyedik fejezetSziasztok!<br />
Megint eltelt egy hét, így meg is hoztam a következő fejezetet :) Remélem, tetszeni fog Nektek, és nem fogtok csalódni benne!<br />
Egyébként jövő héten, vagy ha úgy vesszük, már a hétvégén kezdetét veszi a régóta várt téli szünet. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én már hetek óta csak arra várok. Nagyon kifáradtam az elmúlt hónapokban a suli miatt, ráadásul imádom a karácsonyt, alig várom, hogy több időt tölthessek a családommal. Amúgy Nektek is készülök egy pár meglepetéssel :) Viszont a szünetben minden napra van valami programom, tehát szinte biztos, hogy nem fogok felrakni részeket. Bocsi :( Szóval valószínűleg ez az utolsó fejezet, amit 2015-ben teszek közzé :D<br />
Jó olvasást, és sose hagyjon el benneteket a remény!<br />
Maja<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Körút vége
borzalmasan telt. Igaz, a Harmadik Körzetben kedves fogadtatásban részesültem,
és egyelőre a lázadást is hanyagolták, tekintve a Negyedikben történtekre. A
Második Körzetben azonban fordult a kocka. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A beszédem alatt rá
se mertem nézni Cara és Marcus családtagjaira, mindössze a fogadáson
találkoztam Wolfrickkal, amikor egy helyi riporter kérésére interjút kellett
adnunk. Persze előre a kezünkbe nyomták a válaszainkat, és köteleztek minket
arra, hogy eljátsszuk, remekül kijövünk egymással, és Wolfrick rég túltette
magát az unokatestvére halálán, meg amúgy sem engem hibáztatott a szörnyű eset
miatt. Olyan profin adta elő magát, hogy ha nem ismerném, még be is dőltem
volna neki. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Marcus húgát, Clove-t
még csak nem is láttam az uzsonna alatt, és a vasútállomásra sem jött ki.
Természetesen ez érthető, hogy nem akart velem bájologni, inkább gyakorolt a
Viadalra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szerencsére
Enobariával nem futottam össze. Amikor észrevettem az étkezésen, gyorsan
elfordultam, és arrébb mentem. Nem vagyok benne biztos, hogy túltette magát a
Kiképző Központban történteken, hiszen feltűnően kerülte az ínycsiklandozó,
habbal megkent tortákat. Soha sem ismertem ki igazán ezt a nőt, mégis úgy
gondoltam, jobb a békesség.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az Első Körzetben
kedvesen, ám ridegen fogadtak, érezhetően csak a szabályok miatt társalogtak
velem. Tiffany és Pablo családja megvetéssel mért végig a beszédem alatt.
Üvöltött róluk, hogy mélységesen lenéznek, és a legszívesebben kitekernék a
nyakamat. Megpróbáltam részvéttel nézni az elhunyt Kiválasztottakra, de sajnos
nem igazán sikerült. Miután visszanéztem a tévében a közvetítéseket, rájöttem,
hogy a szememben nyoma sem volt a sajnálatnak, inkább félelemmel vittem végig a
pillantásomat mind Tiffany, mind Cara arcképén. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rettenetesen éreztem
magam az utolsó két napon, de nem csak a halott Hivatásosok emlékének
köszönhetően. Folyton ott motoszkált a fejemben a kisördög, hogy mi lehet a
vörös gyémánttal díszített gyűrűben, amit Finnicktől kaptam születésnapomra.
Talán méreg, vagy egy halálos tű, amivel könnyebben végezhetek az elnökkel?
Esetleg a gomb benyomásával felrobban az egész palota? Utóbbira persze kicsi az
esély, hiszen nem jellemző Finnickre a tömeggyilkosság. Bár ki tudja… Amilyen
titokzatos és visszafogott, már semmin sem lepődnék meg vele kapcsolatban. Pff.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Katie, drágám! – csiviteli Leila ragyogó ábrázattal. –
Elkészültél? Fél óra múlva kezdődik az ünnepség, amit a tiszteletedre
rendeznek, nem késhetünk el! Egyébként is, gondolj csak bele, milyen rossz
fényt vetne a Körzetre, ha nem érkeznénk pontosan! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Rendben van, jövök már… - mormogom unottan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amint kilépek a
szobámból, a kísérőmnek menten eláll a lélegzete. Úgy néz végig rajtam, mintha
egy csodálatos, mesebeli lényt látna. Hosszú, kifestett szempillái alatt
büszkén megcsillan nagy, kék szeme. Öt centis, zafírkék műkörmével óvatosan
feltöltött ajkaihoz kap, természetesen gondosan ügyelve arra, hogy el ne kenje
tengerkék rúzsát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ez… Uramisten, Katie, te… Gyönyörű vagy! – dadogja
megbabonázva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mi tagadás, ez a ruha
tényleg telitalálat. Könnyű benne mozogni, a bokámig ér, tehát remélhetőleg nem
fogok hasra esni benne, a színe pedig élénkvörös, csakúgy, mint a gyűrűm. A
fazonja izgalmasnak nevezhető, bár szerintem kissé túlságosan is kihívó. Finom,
selymes anyaga könnyű felhő módjára terül szét a vállamon, a ruha pontosan
követi a testem vonalát, csak az alja szélesedik ki egy kissé. Ékszerként
mindössze egy hatalmas, vörös rózsa került a hajamba, ami elegáns hatást
kölcsönöz a megjelenésemnek. Nem állítom, hogy ez a legklasszabb ruha, amit
valaha viseltem, de ez alkalomból megteszi, ráadásul színben passzol is Finnick
ajándékához, így senkinek sem fog szemet szúrni a rejtélyes kis gyűrű.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Köszönöm! – mosolygok rá kedvesen. – Te is csinos vagy! –
teszem hozzá gyorsan, még mielőtt megsértődne a faragatlan modorom miatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bár, jobban
belegondolva Leila bizonyára igazi bálkirálynőnek fog számítani az estélyen,
még a szokásosnál is jobban kicsípte magát. A haját lilára festette, és
milliónyi kék virágot tett bele. Egy ibolyaszínű nagyestélyit húzott magára,
melynek az ujját és az alját temérdek csipke borítja. A sminkje pont ugyanolyan
kék, mint máskor, nem fedezek fel rajta különösebb eltérést. Tudniillik, a
kapitóliumi szokás szerint minden évben divatba jön egy szín – ez esetben a
lila – és ezzel kell ötvözni az embereknek a kedvenc árnyalataikat. Na, igen,
ezért keverem néha őket össze a papagájokkal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Sziasztok! – bukkan fel Johanna fekete feje az ajtóban. –
Katie, beszélhetnénk egy kicsit?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze – bólintok. Semmi kedvem a mentorommal cseverészni,
mégis követem, mert van egy olyan érzésem, hogy a merényletem lesz a téma…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Kinyomoztam a programtervet! – mondja a lány, mikor tisztes
távolságba kerülünk Leilától. – A bál nyolckor kezdődik. Eleinte táncolnod és
beszélgetned kell az önmagukat a rajongóidnak nevező beképzelt, kényeskedő
pojácákkal, és közben ehetsz is, ha szeretnél. Azt tanácsolom, hogy ne tömd
tele magad, hiszen lehet, hogy a végén menekülnöd kell. Ne szólj be a
vendégeknek, legyél kedves, de zárkózott. Elvileg tizenegykor kezdődik a
tűzijáték, ezt követi az elnök köszöntője, utána mehetünk haza. Az emberek
kilenc és tíz óra között kezdenek lerészegedni, ekkor lesz lehetőséged
véghezvinni a tervedet. Hidd el, nem fognak hiányolni, száz százalék, hogy a
legtöbbeknek fogalma sem lesz, hol vannak egyáltalán, arról meg pláne, hogy te
is velük táncolsz. Tudod, hol van Snow irodája?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szótlanul bólintok.
Régen jártam már ott, körülbelül nyolc hónapja, amikor Alex elhívott motorozni.
Az emléktől automatikusan ökölbe szorítom a kezemet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Fent valószínűleg találkozol két Békeőrrel. Mondd azt nekik,
hogy már előre megbeszéltétek a találkozót az elnökkel! Az irodában ott lesz
Snow, előad valami sablonszöveget arról, hogy mennyire büszke rád vagy, hogy
változtatnod kellene a viselkedéseden, esetleg meginvitál, hogy jövőre legyél
mentor. Ha nem muszáj, ne menj bele a beszélgetésbe! Valahogy furakodj közelebb
hozzá, lehetőleg annyira, hogy biztosan eltaláld a rohadék fejét. Ne kínozd
meg, még ha erre is vágysz, akkor sem! Snow üvölteni fog, mire bejönnek a
Békeőrök. Az elnök remélhetőleg már halott lesz, amiért téged várhatóan pár
napra börtönbe csuknak, amíg folynak a tárgyalások. Ne aggódj, a nép úgyis fel
fog lázadni miattad, ezért előbb-utóbb úgyis szabadlábra helyeznek! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De ugye nem fognak megölni? – kérdezem rosszat sejtve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ha kinyírod Snow-t biztosan nem – válaszol Johanna
közömbösen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És ha esetleg nem sikerülne? – húzom fel a szemöldökömet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Johanna tüdejéből
mélyről jövő sóhaj tör fel. Az égnek emeli a tekintetét, úgy forgatja a
szemeit, és közben morog valamit az agyi képességeimről. Miután befejezi az
idegeskedést, közelebb hajol hozzám, és suttogóra veszi a hangját. Olyan halkan
és gyorsan beszél, hogy még az sem értené teljesen, aki pár lépésre állna
tőlünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Akkor készülj fel, hogy keservesen, kínok között fogsz
meghalni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindig is tisztában
voltam vele, hogy a Kapitólium nem a fukarságáról híres, ha mulatozásról van
szó. Otthon, a Hetedik Körzetben a vakmerőbb fiatalok rosszalló, gúnyos
hangnemben számoltak be a fővárosi élet fényűzéséről, eleganciájáról, és
értelmetlen pazarlásáról. Soha sem irigyeltem ezt a világot, mivel már a
gondolattól is kirázott a hideg, hogy ilyen piperkőc, gátlástalan emberekkel
lakjak egy helyen. A mai napig úgy érzem a vigyorgó pofájukat elnézve, hogy
mindez csak a látszat, nem olyan tiszta és tökéletes az életük, mint ahogy azt
beállítják. Vaj van a fülük mögött, ez egyértelmű. Ebben kicsit hasonlítanak
Finnickre, hiszen még a vak is látja, hogy valami nincs rendben vele. Túl sok
titok lappang körülötte. Elsősorban ott van a rajongóival való viszonya, a
váratlan idegösszeomlásai, nem is beszélve a megsértett rokonáról, akiről olyan
sok kétségbeejtő legendát hallani. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Persze, ez
nyilvánvalóan nem az én dolgom, de ennek ellenére mégis rendkívül érdekel,
miért ilyen fura néha. A merényletem ötletét is annyira támogatta… Talán neki
is a hasznára válna egy elnökváltás?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ami a kapitóliumi
lakomát illeti, nem tévedtek a Körzetlakók. Belépve a palotába pár Avox azonnal
a bálterembe vezet minket, ami legalább akkora, mint egy fél Körzet. Kétoldalt
ízletes, különleges falatoktól roskadozó aranyból készült asztalok hívogatják a
falánk vendégeket, középen néhányan keringőznek egy lassú, romantikus számra. A
szoba végén egy színpad helyezkedik el, rajta egy harminc év körüli, bíborlila
hajú férfi énekel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hát nem csodálatos? – ámuldozik Leila örömittasan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem! – vágja rá Johanna reflexből. – Nézd, Leilácska, én
megértem, hogy az agyad egy genetikai rendellenesség miatt jóval kisebb, mint
az átlagemberé, de azt azért te is felfoghatnád, hogy ez, amit ezek a kretének
levágnak, a szánalom netovábbja! Tudod, mivel kínáltak meg a Körutamon? – fordul
felém.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mivel? – kérdezem kíváncsian.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hánytató itallal! – nevet fel gúnyosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi? – ráncolom a homlokomat. – Ne szívass! Ezt nem veszem
be! Miért akarták, hogy hányj? Azt hittem, a kapitóliumiak kulturáltak,
legalábbis megpróbálják elhitetni, hogy azok…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jaj, Katie, te ezt nem értheted! – int le Leila hanyagul. –
Amikor tele vagy, muszáj innod belőle egy kicsit… Érted, hogy kiürüljön a
gyomrod… Aztán ehetsz tovább! Amennyi csak beléd fér, szó szerint! – vihorászik
idétlenül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen elhalkul a
zene, az énekes magához húzza a mikrofont. Az összes reflektor az arcára
irányul, a közönség vidáman megtapsolja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Köszönöm, elég lesz! – mondja a fiú vigyorogva. – Kedves
egybegyűltek! Először is szeretném kifejezni hálámat, amiért eljöttek! Bár,
mint tudják, ez az este kivételesen nem rólam szól, hanem a Hetvenharmadik
Éhezők Viadalának bajnokáról, Katie Hope-ról, aki, ha jól látom, meg is
érkezett! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Erre a kijelentésre
mindenki felém fordul, és azon nyomban elárasztanak hülyébbnél hülyébb
kérdésekkel. Olyan ostobaságokról érdeklődnek, mint például, hol vettem a
gyűrűmet és a hajdíszemet, hogy telt a Körutam, melyik sütemény ízlik a jobban,
és mi a véleményem az új kollekcióról. Az elmondottak felét még csak nem is
értem. Persze ez nem zavar senkit sem különösebben, gondtalanul folytatják a
mulatozást. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-… ő az, Leila Berry! – kiáltja az énekes. – Leila, drágám,
hozzám jönnél feleségül?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, drága Ludwig! – visít fel a nő hisztérikus
állapotban. – Nagyon szívesen!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leila barátja, vagyis
immár vőlegénye, ez a Ludwig csókot dob a kísérőmnek, majd a színpadhoz hívja,
és belekezd egy nyáltól csöpögős, rózsaszín dalba. Leila rögtön a színpadhoz
fut – már amennyire egy tizenöt centis magas sarkú cipőben lehet futni – és a
férfi nyakába veti magát. Közben arról magyaráz a mikrofonba, hogy ez élete
legszebb napja. A közönség általános meghatottsággal és pár elmorzsolt
könnycseppel fogadja a lánykérést. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szegény csávó, nem tudja, mire vállalkozik! – gúnyolódik
Johanna. – Fogadjunk, két hét, és beadja a válókeresetet!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Idegesen megrázom a
fejem. Nem szabadna féltékenységet éreznem, hiszen még csak nem is ismerem
Leila vőlegényét, meg amúgy is a legtöbb kapitóliumitól irtózom. A kísérőm
pedig még ha buta is, mint a föld, megérdemli a boldogságot. Nem szabadna
irigykednem rájuk. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem a fiúra vagy
Leilára féltékenykedem, hanem az esküvőjükre!</i> – hasít belém a felismerés.
Alex megkérte a kezemet az Aréna gyilkos, könyörtelen falai közt, és igent is
mondtam neki… Azóta a vőlegényem. Több mint nyolc hónapja. Hosszú idő, de nem
elég hosszú ahhoz, hogy kiverjem a fejemből. Miért nem házasodhattunk össze?
Miért nem engedte Snow, hogy mindketten túléljük a Viadalt? Miért kellett
Alexnek meghalnia? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az egymást ölelgető
párocskára téved a tekintetem. Több ezer ismeretlen előtt, egy nyálas
sablonszöveggel megkérni a szerelmed kezét nem túl eredeti ötlet. Persze
Leilának ez is elég, biztosan tökéletesnek látja, és egész éjjel őrülten
bulizni fog, miközben el sem engedi az énekes kezét. Ahogy Alex megkért, hogy
menjek hozzá… Nem volt mindennapi. Különlegesre sikeredett. Igaz, hogy az egész
ország figyelemmel kísérte az alkalmat, de legalább mi nem láttuk őket. Ketten
voltunk a folyóparton, Alex és én, mi ketten, akik igazán számítottak abban a
pillanatban. Alex nem csinált nagy felhajtást, kicsit úgy tűnhetett, mintha az
egész ötlet spontán jött volna. Én magam is azt hittem az ajándék láttán, hogy
csak egy sima kis életmentő csomag, melynek köszönhetően növelhetjük a túlélési
esélyeinket. Mikor átnyújtotta a gyűrűt, és feltette a nagy kérdést… Azt
hiszem, az volt életem legszebb pillanata. Nem öltöztünk ki az alkalom miatt,
mindkettőnk testét és arcát ezernyi horzsolás, seb, és vágás borította, a
hajunk kócosan, izzadtan tapadt a homlokunkra. Igaz, kivételesen nem
bűzölögtünk, hiszen előtte fürödtünk a folyóban. Gondolom, keveseknek jelentené
ez az ideális leánykérést. Én sem így gondoltam a neves alkalomra kislány
koromban. Szerencsére vagy sajnos, már nem emlékszem, mire vágytam akkoriban.
Aztán később, amikor Mr. Johnson felvilágosított a Viadalokkal kapcsolatban,
ráébredtem, hogy nem nekem való ez az egész, és semmi értelme nincs. Minek? Ha
még boldogan élnek is egy ideig, előbb-utóbb biztosan születnek gyerekeik, akik
hamarosan az Arénában fogják végezni! Csak remélni tudom, hogy a mai nappal
megváltozik az újszülöttek sorsa.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hé, Katie! – ragadja meg a karomat Johanna. – Ugye elhoztad
a kést?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze, a combfixembe raktam! – nyugtatom meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Remek! – vigyorodik el. Barna szemeiben a büszkeség, az
elégedettség fénye csillog, és természetesen a bosszúvágy is helyet kap benne. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A következő egy órát
töménytelen zabálással töltöm. Nem érdekelnek különösebben a fővárosiak
undorodó pillantásai, amit felém küldenek az étkezésem miatt. Mindent
megkóstolok, de az összes ételből csak egy keveset eszem. A győzelmem után
jobbra fordult a sorsom, már ami a napi fogyasztást illeti. Már nem éhezem, és
igyekszem a Körzetlakóknak is adni a nekem járó kenyérből, sajtból, szalámiból,
zöldségből, ásványvízből, és teából. Néhanapján egy kis bort is küldök nekik,
persze csak mértékkel. Nos, igen, körülbelül ennyiből áll a bajnok nyereménye.
A Kapitólium nem halmoz el minket mindenféle ínyencséggel, azt maguknak
tartogatják, a bálokra és estélyekre. Legutóbb a Győzelmi Banketten ízleltem
meg a kaviárt, a gyümölcsjoghurtot, a különböző pecsenyéket, vagy éppen a
fagylaltot, így számomra természetes, hogy kissé ízléstelenül tolakodom az
asztalokhoz. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A vendégek
csodálattal teli pillantást vetnek rám, annak ellenére, hogy mindenki számára
nyilvánvaló, mennyire megvetnek. Néhányan kínosan köhögnek, mások viszolyogva
elfordulnak tőlem, vagy éppen zavartan keresztülnéznek rajtam. Egy nőt annyira
felbosszantja a viselkedésem, hogy kis híján elájul. Puha vászonkesztyűbe
bujtatott kezével riadtan megmarkolja a mellette álló férfi gallérját, és pár
szót súg a fülébe. A férfi felnyerít, mint egy ló, majd közelebb lép hozzám, és
egy finom, ám határozott mozdulattal kiveszi a kezemből az eperjoghurtos tálat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nincs kedve táncolni, Miss Hope? – ajándékoz meg egy
ellenállhatatlannak szánt, valójában idióta mosollyal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Felőlem mehetünk! – adom be a derekam kegyesen. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Legalább mozgok egy kicsit, és addig sem
foglalkozok a merénylettel meg Snow-val!</i> – gondolom magamban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi – egy magas,
tejfölszőke hajú, negyvenes fickó – a táncparkettre vezet, majd kézen fog, és
lépegetni kezd a zene ütemére. Nem ismerem ezt a számot, partnerem viszont
láthatólag odáig van érte. Mondjuk, az nekem is tetszik, hogy nem olyan nyálas,
mint a többi, ami elhangzott az estén. Madarakról és fákról szól, az otthonomat
juttatja eszembe, amitől egy kicsit jobb kedvre derülök.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hogy telt a Körútja? – kérdezi hirtelen a szőke férfi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ó, köszönöm, remekül! – villantok rá egy bájmosolyt. –
Csodálatos érzés halott gyerekekről beszédet tartani, ráadásul, ha még te is
ölted meg őket, esetleg közel álltak hozzád. Fantasztikus érzés, majd próbálja
ki egyszer!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mondja, még mindig nem tette túl magát a fiún? – vonja fel
a szemöldökét cinikusan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Milyen fiún? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Így próbálok időt
nyerni. Semmi kedvem ezzel a bájgúnárral beszélgetni olyan dolgokról, amikhez
nyilvánvalóan semmi köze. Ha néha értetlenkedem, talán ráun, és keres magának
újabb áldozatot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jaj, Miss Hope, hiszen tudja! – Felnevet, majd a pillantását
az enyémbe fúrja. Sötétkék szeme komoly, ideges, és emiatt egy kicsit ijesztő
is. – Az a fiú, akivel összejött a Viadalon. A Hivatásos a Negyedikből, aki
mindvégig magával veszekedett, majd végül megkérte a kezét, mert rájött, hogy
szerelmes önbe. Utóbbit mellesleg meg tudom érteni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Alexnek hívták! – sziszegem a fogaim közt. – Alex
Emersonnak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Biztosan, én már nem emlékszem! – von vállat közönyösen. –
Szóval, remélem, nem veszi zokon, ha elmondom, ez az Alex egyáltalán nem illett
magához.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azt majd én eldöntöm, oké?! – ripakodok rá a férfira, mire
a közelben lévők felénk kapják a tekintetüket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze, maga eldönti! – vihorászik idétlenül. – Nézze, Miss
Hope, nem akarom megsérteni, de ez a fiú… Nos, hogy is mondjam? Túlságosan is
vad, kalandvágyó, és veszélyes volt önhöz. Maga egy visszafogott, kedves,
jómódú úriembert érdemel, nem egy kis faragatlan senkit a Negyedikből. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ó, csakugyan? – A kelleténél kissé pszichopatábban meredek
a táncpartneremre. – És mégis ki lenne ez az úriember, ez a gráncs nélküli
lovag? Csaknem maga?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Akár! – suttogja csábítóan. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kék szemét félig
lehunyja, úgy kukucskál ki a szempillái alól. Vastag, feltöltött ajka mosolyra
húzódik, karjaival erősebben szorítja a derekamat. Közelebb húzódik hozzám, már
majdnem megcsókol, éppen időben sikerül kitérnem az útjából.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Na, de Miss Hope! – néz rám bánatos, reményvesztett
szemekkel. – Ezt vegyem elutasításnak?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nyugodtan – felelem sziklaszilárd hangon. – Ja, és jó, ha
tudja, hogy azért nem verem be a ronda műorrát, mert nem akarok balhézni.
Egyébként ha nem lenne itt ennyi ember, már rég alulról szagolná az ibolyát! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem értem… - dadogja vöröslő arccal. – Ezt egyszerűen nem
értem… Mi a baja velem? Miért nem vagyok elég jó magának? Higgye el, Miss Hope,
én megértem magát! Én… Értem, hogy még mindig azt a… szóval, hogy Alexet
szereti. De én… szerintem tudnám pótolni… Kérem, Miss Hope, könyörgöm, legalább
adjon egy esélyt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te jó ég, rendkívül ostobák az emberek! – üvöltök rá az
újdonsült rajongómra. – A rohadt életbe, fogja már fel azzal a beteg agyával,
hogy semmi esélye nálam! Basszus, maga már legalább negyven éves, ráadásul
kapitóliumi… Na, ha ezeket nem vesszük számításba, akkor is utálom! Azt hiszi,
jogában áll eldönteni, ki illik hozzám? Mert amúgy nincs! Mondja, ismeri azt a
szót, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">önállóság</i>? Mert én
rendelkezem vele, egyesekkel ellentétben. Nézze, még a nevét sem árulta el,
ráadásul, amiket összehordott… Mi az, hogy Alex egy senki? Vegye tudomásul,
hogy egy hajszála is többet ért magánál! Még csak a kisujjáig sem érne fel!
Mellesleg miért baj az, ha nem volt gazdag? Számít az valamit? Százszor,
ezerszer jobb ember volt, mint amilyen maga valaha is lesz. Mondja, Ön
feliratkozott volna több mint százhetvenszer azért, hogy megmentse a testvérét
az éhezéstől? Kijátszotta volna a biztonságot jelentő szövetségeseket azért,
hogy megmentsen két szinte teljesen esélytelen Kiválasztottat? Megvédett volna
engem Carától? Megtette volna mindezt? NEM! Miért? Mert maga egy szánalmas,
magakellető, csökött agyú, idióta kapitóliumi, akit csak a pénz érdekel, és
mindenkit lenéz, akinek nincs! És még azt kéri, hogy járjak magával! – gúnyosan
felnevetek, és egy szánalommal teli pillantással illetem a férfit. – Na, ezért
sem volt kedvem a rohadt Körúthoz! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megfordulok, és a
lépcső felé veszem az irányt. Ez az alak annyira felhúzott, hogy úgy érzem,
bárkivel képes lennék végezni, akár magával az elnökkel is. Fegyverem van,
célozni tudok, ígéretet tettem Johannának és Finnicknek, mi kell még a
sikerhez? Semmi. Biztosra veszem, hogy sikerülni fog. Én, Katie Hope, a
Hetvenharmadik Éhezők Viadalának bajnoka, ma este, a Győzelmi Körút utolsó
állomásán megölöm az elnököt, és ezzel egyidejűleg felszabadítom Panem lakóit a
zsarnokság és a könyörtelen elnyomás alól. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hé, Katie!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- kiált
utánam Johanna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi van már megint? – fordulok hátra idegesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Csak annyit akartam mondani… - kezdi zavartan. – Szóval,
hogy sok sikert! És csak hogy tudd, rohadtul irigyellek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az új hódolóm miatt? Felőlem megtarthatod…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ja, csakis! – forgatja unottan a szemeit. – Snow miatt, te
lökött! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Na, azért! – mondom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Johanna feltartott
hüvelykujjal jelzi, hogy bízik bennem, és minden rendben lesz, majd mielőtt
észrevennék az eltűnését, visszamegy a tömegbe az embereket terrorizálni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lerúgom magamról a
magas sarkú cipőmet, hiszen csak zavarna az akció közben. Gyorsan a szoknyámhoz
nyúlok, és egy szempillantás alatt előkapom az alvadt vérrel borított,
világjárta késemet, ami biztonságot nyújt nekem. Úgy döntök, egyelőre a hátam
mögé rejtem az ajtó előtt strázsáló Békeőrök miatt. Nagy levegőt veszek, és
elindulok Corolanius Snow irodája felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A lépteim súlyos,
nehéz zajként visszhangoznak az épület eme kihalt részén. Nézem a falakat, a
magas, gyönyörűséges festményekkel díszített, daliás falakat, és azon
gondolkozom, hányszor látta ezeket a falakat Panem elnöke, hányszor haladhatott
el mellettük, hány szövetségesével tárgyalt itt. Talán valamikor pont
Johannával és Finnickkel beszélgetett, talán pont rólam. Biztosra veszem, hogy
az összes bajnok megfordult legalább egyszer Snow irodájában, hiszen általában
őt keresik fel a bátrabbak az ügyes-bajos dolgaikkal. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Vajon hányan próbálták megölni?</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Mindössze egyetlen esetet hoztak
nyilvánosságra, Betty Cooper ügyét. A nő az Ötvenegyedik Viadalt nyerte meg,
meglehetősen sajátos módszerekkel. Valahogyan az összes Kiválasztottról
kiderített ezt-azt, és mikor szembe került velük, szívhez szóló beszédbe
kezdett a családjukról, az otthonukról, majd mikor elérzékenyült az
ellenfeleinek tekintetet, fejbe vágta őket egy baltával. Hat nap alatt
megnyerte a Viadalt. Mindenki azt hitte, olyan lesz, mint a többi kegyetlen
gyilkos, visszahúzódó, magányos. Tévedtek. Cooper a beszélőkéjét a Kapitólium
ellen fordította. A Győzelmi Körúton az összes Körzetben elérte, hogy kitörjön
a lázadás. Az emberek dühöngtek, és a fővárosba akartak menni, hogy megöljék az
elnököt. Betty pedig csak figyelt, és figyelt. Rájött, hogy kik az igazán jó
harcosok, kikkel érdemes szövetséget kötnie. Közéjük tartoztak a szüleim és
Alex szülei is. Pár év múlva elmentek a Kapitóliumba, de sajnos lemészárolták
őket már a vonatúton, több száz ártatlan emberrel együtt. Ha hinni lehet a
legendáknak, Betty Cooper volt az egyetlen, aki valamilyen csoda folytán mégis
túlélte a tragédiát, és egy éves kínzás után sem vallott a lázadók terveiről és
szövetségéről. Ekkor egy Békeőrnél elszakadt a cérna, és lefejezte a nőt,
amiért Avoxot csináltak belőle. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megérkezek az elnök
irodájához, egy óriási duplaajtós szobához. Két Békeőr szobrozik előtte,
mielőtt kopognék, kifaggatnak, hogy mi dolgom az elnök úrral. Az összes
színészi képességemet beleadva elmagyarázom nekik, hogy fontos megbeszélnivalóm
van Snow-val, és már hetek óta tervezgetjük a találkozót. Az egyik férfi
hanyagul kitárja előttem az ajtót, majd folytatja a roppantul izgalmas tevékenységét,
a falak bámulását.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Büszkén, hátraszegett
fejjel lépek be az irodába. Amint az őrök becsukják mögöttem az ajtót,
körbenézek a helyiségben. Nem éppen nagy szoba, bár kicsinek sem nevezhető.
Legnagyobb meglepetésemre teljesen átlagosan néz ki, nincs túlcsicsázva, alig
vannak benne színek, szinte az egész törtfehér és karamella színekben pompázik.
A padlóra terített hófehér bársonyszőnyeg eszméletlenül puha, fantasztikus
érzést nyújt a talpaimnak. A falakat gondosan megtervezett, reneszánsz korszakot
idéző festmények díszítik, a legtöbb csatajelenetet ábrázol. A szoba közepén
egy hatalmas, mahagóniból készült íróasztal áll, mely mögött egy számomra
igencsak ismerős személy ül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Divatos, bíborvörös
öltönyt és csokornyakkendőt visel, szakálla fazonra nyírtan szalad végig az
állán. Öreg, ráncos ujjait nyugodtan egymásba fonja, mintha unatkozna. Gonosz,
kék szemeivel kíváncsian tekinget felém, nézése, akár a kígyóé; álnok, mindenre
elszánt, ravasz. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Üdvözlöm, Miss Hope! – üdvözöl. A hangja hűvös és kimért.
Nem árad belőle a lenézés vagy az undor, úgy szól hozzám, mintha egy régi, jó
barátja lennék. – Mi szél hozta szerény hajlékomba? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jó… Jó estét, elnök úr! – dadogom. A kezem azonnal izzadni
kezd, a térdeim kissé megremegnek, a szám kiszárad, úgy érzem, menten
összeesem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Maradj nyugton!</i> –
parancsolok magamra.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> – Csak öld meg!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez bizony jó este, az egyszer bizonyos. Mit ne mondjak,
meglepett a látogatása. Természetesen szívesen látom, egyébként is beszélni
akartam már magával, csak sajnos nem nyílt rá alkalmam. Pezsgőt? – Nyújt felém
egy hosszúkás poharat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tagadólag megrázom a
fejem. Még csak az hiányzik, hogy berúgjak! Így is olyan nehéz ez az egész…
Magam sem tudom, miért, de nem bírom eldobni a kést. Talán még várnom kell egy
kicsit, hogy felidegesítsen annyira, mint az előbb az a férfi, hátha akkor
sikerülni fog! Könyörgöm, húzzon fel!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Tudja, Miss Hope, Ön rendkívül sok galibát okozott nekem az
elmúlt kér hét során. Remélem, tisztában van azzal, hogy attól, hogy amint
megölte Mr. Hamiltont, a Negyedik Körzetbeli Békeőrt, a televízió azonnal
leadott egy kis reklámot, én végignéztem az egészet. Meg se próbálja tagadni,
láttam, amit láttam! Maga ölt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Érdekes, nyolc hónappal ezelőtt senkinek sem okozott
gondot, hogy annyi vér tapadt a kezemhez! – csattanok fel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen… - bólint Snow fagyos tekintettel. – Mert az egy
Viadal volt, egy egyszerű kis játék, nem pedig a valóság. Bizony, ideje lenne
rájönnie, Miss Hope, hogy a játéknak vége. Ön nyert, bár nem érdemelte meg a
győzelmet. Az már mindennek a teteje, hogy milyen viselkedést tanúsít, amióta
bajnok lett! Az interjún viselt ruhájától kezdve a Tizenkettedik Körzetbeli fiú
megmentésén át egészen a Békeőr meggyilkolásáig… Miss Hope, maga egy igazi
lázadó, csak szüksége volt egy kis segítségre, pár öngyilkosjelölt
Kiválasztottra, akik felnyitották a szemét. Nos, nézze, én nem akarom Önt
bántani, hiszen maga egy szimpatikus, kedves lány, sokat veszítene az ország a
halálával. Ha megengedi, elmesélek egy kifejezetten tanulságos történetet, ami
egy olyan emberről szól, aki nem hódolt be a Kapitóliumnak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Rendben, kezdheti! – bólintok bizonytalanul.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Igazság szerint
csöppet sem érdekel az elnök sztorija, ami valami szerencsétlenről szól, azért
egyeztem bele, hogy elmondja, mert a történet közben is erőt gyűjthetek ahhoz,
hogy kést repítsek az egyetlen igazi ellenségem fejébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Pár évvel ezelőtt egy fiú megnyert egy Viadalt, az utána
következő évben egy lány aratott győzelmet… - kezdi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Na, ebből biztos nagy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">lamour
</i>lesz! – fintorgok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ne vágjon közbe, ha beszélek! – torkol le, majd nyugodt,
kimért hangon folytatja az elbeszélést. – Ez a két bajnok sokban hasonlított
egymásra, mindketten Hivatásosként vadásztak az ellenfeleikre, gátlástalanuk
kihasználták a szövetségeseiket, és mérhetetlenül vonzónak számítottak, és
számítanak a mai napig a főváros lakóinak körében. Természetesen a
Kapitóliumban élő embereknek mindent meg kell adni, amit csak kívánnak,
máskülönben már itt <i style="mso-bidi-font-style: normal;">is</i> lázonganának
az emberek. De térjünk vissza a főszereplőinkre! Még volt egy közös pontjuk,
egy pont, amit mindketten jobban védtek mindennél, jobban szerették a saját
életüknél. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi volt az a pont? – kérdezem unottan. – Talán valami
méregdrága ruha vagy édesség? Esetleg az ország szabadsága?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jaj, Miss Hope, használja a fantáziáját! – nevet fel Snow.
– A családjuk, pontosabban a testvérük. A lány győzelmét követő évben
elintéztem, hogy ez a két ember, a két bajnok testvérei bekerüljenek az
Arénába. Tudtam, hogy ez az egyetlen fegyver, amivel kézben tarthatom a
fiatalokat. Mindkét Kiválasztott jó esélyekkel vágott neki a Viadalnak,
mindketten ügyesek, bátrak, és furfangosak voltak. A világért sem kötöttek
volna szövetséget egymással, talán nem is baj, hogy így alakult, izgalmasabb
lett a játék végkimenetele… - Vékony száján gúnyos mosoly fut végig, tekintete
egy pillanatra elkalandozik, majd folytatja a mesélést. – Aznap, mikor a
Kiválasztottak bekerültek az Arénába, magam elé hívattam a két győztest. Nem
köntörfalaztam sokáig, nem szokásom. Nyíltan közöltem velük a valódi
szándékomat, pontosabban, az ajánlatomat. Megígértem nekik, hogy amennyiben
mostantól minden évben elvállalják a mentori szerepet, én nagylelkűen megmentem
a drágalátos testvérkéjük életét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hűha, ez aztán a komoly próba! – gúnyolódom. – Ki ne
vállalná el azt, hogy néhány hetet bájologjon a kapitóliumiakkal, cserében a
testvére életéért?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Legnagyobb
meglepetésemre az elnök felnevet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Maga olyan naiv, Miss Hope! – törölgeti a szemét, még mindig
mosolyogva. – A mentorkodásnak van egy hátulütője, már ha az emberhez vonzódnak
a fővárosiak. Felajánlottam tehát a két bajnoknak, hogy ha minden egyes évben,
amíg a közönség érdeklődést tanúsít irántuk, ágyba bújnak a rajongóikkal,
megmentem a testvérük életét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Na, ez már sok! – üvöltök fel mérgemben. – Mondja, hogy
csak viccel! Maga képes lett volna… Csak azért, hogy… Fújj! Úristen, ez… Ezt
nem hiszem el! Ha ez igaz… Nem gondolt a bajnokokra? Nem gondolt bele, hogy
nekik talán nem is tetszenek azok a ronda, szétplasztikázott fővárosiak, sőt
gutaütést kapnak már a látványuktól is? Maga elmebeteg… Ezt nem hiszem el!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ne vegye a szívére, ennél sokkal sötétebb ügyleteim is
voltak már…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De igenis a szívemre veszem! – ordítom. – Hogy tehette ezt?
Lefogadom, hogy a két bajnok már régen öngyilkos lett! – vigyorodok el
gonoszkodva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hagyná, hogy befejezzem a történetet? – csattan fel Snow.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, most már kezd érdekelni! – morgom indulatosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm! Szóval, hol is tartottam… Ja, igen, az
ajánlatnál. Nos, képzelheti, a mi két drága főszereplőnk sem volt elragadtatva
az ötlettől, meg is mondták, hogy nem kérnek belőle. Persze nem pontosan így
fogalmaztak, de ez részletkérdés. Másnap azonban felkeresett a lány, és
közölte, hogy meggondolta magát, a testvére épsége mégis fontosabb számára. Nem
akartam igazságtalan lenni, hívattam a fiút, és tájékoztattam, hogy a lány
elfogadta az ajánlatomat. Erre ő is igent mondott. Még aznap elküldtem őket
egy-egy rajongójukhoz. A lány komolyan gondolta, amit mondott, a fiú azonban
hazudott. Még csak meg sem csókolta azt a szerencsétlen nőt! Azt hitte,
átverhet. Úgy intéztem, hogy a Végjátékban ketten maradjanak, a két testvér. A
lány öccse, aki lesérült egy közelharc során, már alig élt, így az ellenfele
könnyen végezhetett volna vele. Nem szeretett embereket kínozni, így egyszerűen
eldobta a kését, ami beleállt a fiú hasába. Rögvest cselekednem kellett. Nem
hagyhattam, hogy meghaljon az a fiú, nem hagyhattam cserben a testvérét. Így
hát rádobattam a lányra egy vadászdarázsfészket. Mondanom sem kell, mennyit
szenvedett szegény. Kár érte, jó bajnokká vált volna, csak hát ugye az a makacs
bátyja… Érti a történet lényegét?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Értem, az a lényege, hogy maga egy alávaló,
idegbeteg állat, aki bármire, de tényleg bármire képes a céljai elérése
érdekében!</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ki volt az…? Ki nyert? – nyöszörgöm.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyszerűen képtelen
vagyok felfogni, hogy Snow elnök prostitúcióra kényszerített valakiket. És még
azt meri állítani, hogy mindent megtesz a népe biztonságáért! Aha, persze! Amit
a Kapitólium kér tőle, szemrebbenés nélkül megadja, bezzeg ha a Körzetek
szeretnének valamit, keményebbnél keményebb büntetéseket szab ki rájuk. Szép
kis elnök, mondhatom… Éppen ideje lenne leváltani!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Gloss Keaton, így hívják. Biztosan ismeri, folyton ő a
mentor az Első Körzetből, persze csak a nővére miatt, de ez részletkérdés…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy másodperc
töredékébe telik, hogy rájöjjek, kikről beszélt az elnök az imént. Gloss előtt
Cashmere nyert, előtte pedig… Ezt nem hiszem el! Hát ezt titkolta előlem. Ez
magyarázatot ad mindenre: az interjúkat követő botrányra, az üzenetre, amire
olyan furán reagált, a kapcsolata titkolására…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mi baj van, Miss Hope? Mindjárt elsírja magát… - néz rám
Snow. A hangja nyugtatóan, kedvesen cseng, de a szemén látom, hogy kifejezetten
élvezi a helyzetet. Örül, amiért ilyen kegyetlenül tönkretette Finnick,
Cashmere, és még ki tudja, hány bajnok életét. Az is tetszik neki, hogy ennyire
kiakaszt ez az egész. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- No, de mindegy is… - mondja. Elegánsan belekortyol a
poharában lévő pezsgőben. Mikor megízleli az italt, büszkén elmosolyodik, majd
ismét felém fordul. – Nyugodjon meg, Miss Hope, Ön nem kell az égvilágon
senkinek, aki a Kapitóliumból származik. Sőt, mérget vennék rá, hogy Mr.
Emerson volt az egyetlen férfi a világon, aki érzett valamit maga iránt. De
mint már mondtam, ez most mindegy. A történetben mind a szereplők, mind a
körülmények elhanyagolhatók, a lényeg a tanulság. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Soha ne szálljon szembe a Kapitólium akaratával!</i> Feltéve persze, ha
nem akar úgy járni, mint Mr. Odair… Nem maradt már senkije a vénséges mentorát
és azt az idegbeteg Johannát leszámítva. A húgáról pedig az egész Körzet azt
pletykálja, hogy éjszakánként kísértetként riogat, mert igazságtalanul távozott
az örök vadászmezőkre. Talán látta is a sírját, ha jól informáltak, pont Mr.
Emersoné mellett fekszik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Láttam… - nyögöm.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ennek örülök, így legalább még csak meg sem fordul a
fejében, hogy blöffölök. Viszont térjünk vissza magára! Bizonyára Miss Hope,
maga is tudja, hogy a lázadásért büntetés jár. Az Önét már ki is találtam. Egy
olyan emberen keresztül fogom megfogni, aki mindennél többet jelent a számára,
csakúgy, mint Cashmere-nak Gloss, vagy Finnicknek Florina. Ez a személy pedig
Miranda Johnson, a kislány, akinek megmentette az életét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mit… akar… tenni? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Pont azt, mint a legutóbb. Csak Miranda neve szerepel majd
a gömbben, és idén nem lesz, aki megmentse. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ebben a pillanatban,
Miranda említésére elszakad az agyamban valami, egy apró, törékeny cérnaszál,
ami eddig fenntartotta a kontrollt a testem felett. Ennek vége, nincs többé.
Képtelen vagyok gondolkozni, képtelen vagyok irányítani magam, csak teszem,
amit akarok. Nem érdekelnek a következmények, csak a bosszúvágy hajt, a bosszú
édes íze, amire már oly régóta vágyom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A testem önkéntelenül
mozog, szinte repül. Átvetem magam az elnök mahagóniból készült, fényesre
festett asztalán. Behúzok egyet Snow-nak, aki az ütés hatására rögvest a földön
köt ki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Azt akarom, hogy annyit szenvedjen, mint az összes
Kiválasztott egybevéve! – ordítom, és megvágom a száját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A vér lassan,
félénken csörgedezik ki a bőréből. Életemben először élvezem, hogy fájdalmat
okozhatok másoknak. Lehet, hogy csak azért, mert tisztában vagyok vele,
mennyien szenvedtek már emiatt az ember miatt. Meg akarom kínozni, kegyetlenül,
könyörtelenül, akárcsak egy Hivatásos a gyengébb játékosokat! Igen, az
tökéletes lenne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mindenhogy megkínzom! – üvöltöm magamból kikelve. – Nézzük
csak, hol is kezdjük? Sajnos csak egy késem van, bár remélem, ez is megteszi… -
Kéjesen végighúzom a homlokán a fegyvert, majd eszembe jut, hogyan is foghatnák
neki a projektnek. – Á, megvan! Emlékszik még Samira Olsenre a Tizenkettedik
Körzetből? Nos, neki felvágták az ereit, hagyva, hogy elvérezzen. Nyugodjon
meg, én nem leszek ilyen kegyetlen, előbb felvágom az ereit, aztán levágom a
csuklóját, így legalább marad időm szórakozni magával! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megemelem a
fegyverem, és Snow csuklója felé közelítek vele. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Wesley! Robertson! Segítsenek már, az istenért! – kiáltja az
elnök kétségbeesett hangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Pofa be, ha nem akar még keservesebb kínokat átélni! –
üvöltöm. – Egyébként elárulná, hogy milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni?
Mármint, ne értse félre, és pontosan ismerem az érzést, csak fantasztikus lenne
Öntől hallani…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Menjen a pokolba! – krákogja torokhangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, itt valami tévedés történt! – Felnevetek. A hangom
gúnyosan, hisztérikusan cseng, akár egy elmebetegé, aki most szabadult az
intézetből. – Maga megy a pokolba, mélyen tisztelt elnök úr! Persze előtte még
megkínzom egy kicsit, hogy fel legyen készülve az ottani fogadtatásra! Ha úgy
vesszük, még jól is jár, én leszek a megmentője…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- WESLEY! ROBERTSON! – üvölti Snow egy oktávval hangosabban.
– Segítsenek már, az isten szerelmére! Ez a pszichopata meg akar ölni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem jön a segítség, sajnálom! – mondom gúnyosan. – Helyette
viszont jön az érvágás. Kinek a nevét véssem a kezébe? Vagy az is elég, ha csak
simán felvágom?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ismét megemelem a
kezem, a késem már majdnem súrolja az elnök bőrét, amikor felfoghatatlan dolog
történik. Valaki megragadja a csuklómat hátulról. Egy erős ütést érzek a
fejemen, aminek köszönhetően egy másodpercre elvesztem az eszméletemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Arra térek magamhoz,
hogy két Békeőr fog közre, Snow pedig a tőle telhető legméltóságteljesebb módon
magasodik fölém. Nem tudom, mi történt, nem tudom, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hogy</i> történt ez az egész. Kik ezek az emberek? Mit akarnak tőlem,
miért szorongatják a karomat? Kész rémálom az egész… Igen, ez csak egy álom,
mikor kinyitom a szemem, máshol leszek… Otthon, a Hetedik Körzetben. Mirandával
játszom, leüvöltöm Valtert, folyton elesek a saját lábamban… Igen, ez a
valóság, az elmúlt nyolc hónap történéseit csak magam elé képzeltem. Nem vettem
részt a Viadalon, nem vagyok szerelmes, nem jegyzett el Alex Emerson, nem
robbantottuk ki majdnem a forradalmat, nem öltem embert… Jared is jól van, és
Johanna is. Minden rendben. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Minden
rendben.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Snow sziszegő
kígyóhangja ránt vissza a valóságba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ugyan, nem vészes. Túlélem. Már úgyis fel akartam töltetni a
számat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Értem… - morogja a jobbomon lévő Békeőr. – És vele mi
legyen? – bök felém a fejével. – Lelőjük? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Lelőni? Miss Hope-ot? Nem, azt nem engedem! – rázza a fejét
az elnök. – Tudja, Robertson, sokkal… kegyetlenebb büntetést szánok a mi drága
kis bajnokunknak, Panem tündöklő büszkeségének!</span></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-70055130547211574792015-12-08T15:46:00.001+01:002015-12-08T15:46:25.872+01:00Harmincadik fejezetSziasztok! Ide is elérkeztünk, a harmincadik fejezethez, wow :D Ezúttal is szeretném nagyon szépen megköszönni a tizenkét feliratkozót, a több mint 4400 oldalmegjelenítést, és a sok-sok kommentet. Köszönöm, ezek nagyon sokat jelentenek nekem :)<br />
Egyébként örülök, hogy a blogom eljutott a harmadik X-hez, mindemellett kicsit szomorú is vagyok, hiszen hamarosan vége lesz a történetnek. De addig sok izgalmas (és brutális) dolog foh történni Katie-vel és a többiekkel.<br />
Jó olvasását a fejezethez :)<br />
Ölelés: Maja <3<br />
<br />
<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Éles sikoly fut végig az egybegyűltek sorain. A hangjukból
kiérződik a rettegés, a döbbenet, és egy hajszálnyi büszkeség is. Üveges
tekintettel nézek végig rajtuk. A szemükben csodálkozás ül. Néhányan idegesen
felsóhajtanak, és a kezüket tördelik, mások odasúgnak valamit a mellettük
állóknak, vagy éppen meredten bámulják a földön fekvő Békeőrt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Remegve térdelek le a
férfi mellé. Óvatosan lehúzom róla a sisakját, amiről úgy hírlett, mindentől
megvédi a viselőjét. Úgy tűnik, mégsem volt olyan bombabiztosan megtervezve. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi erősen
kopaszodik, maradék hajszála is ősz színben, izzadtan tapad a homlokára. Kék
szemei vészjóslóan ragyognak, de hiányzik belőlük az élet szikrája. A szájából
lassan folydogál a vér, terjedelmes tócsát hagyva ezzel maga körül. A késem, a
gyilkos fegyverem még mindig sziklaszilárdan áll a torkában, mintha örökké ott
akarna maradni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A tudat, hogy
megöltem egy embert, sötét, lerázhatatlan ködként veszi birtokába az agyamat.
Megint elvettem valakitől az életét. Kegyetlenül, szemrebbenés nélkül
meggyilkoltam egy férfit, akinek még a nevét sem tudtam. Reggel biztosan
elköszönt a feleségétől, a gyerekeitől, és talán az unokáitól is, mondván, megy
dolgozni, fontos megbízást kapott mára, felügyelnie kell a bajnokot a Győzelmi
Körúton, este majd hazajön. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De nem megy haza. Nem
megy ő már sehova sem, mindezt miattam. Fogalmam sincs, mi ütött belém, mikor
elhajítottam azt az átkozott kést. Én csak Jaredet védtem… Nem akartam ölni,
nem akartam, hogy bárkit is megöljenek! Én csak túl szeretném élni a Körutat…
és meg akarom menteni Jaredet, ki akarom húzni az alvilági fazonok
társaságából, ahova belekeveredett. Én csak…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kétségbeesett
pillantásom az ujjaimra téved. Vér borítja őket, az áldozatom vére. A szemeimet
könny áztatja. Eltűnnek körülem az emberek, beleértve Jaredet és az áldozatomat
is. Egyedül maradok. Egyedül egy olyan világban, ahol nem érdemes élni. A
Kapitólium mindent elvesz attól, aki nem a fővárosból származik. Ha gyenge
vagy, azért tesznek tönkre, ha erős, azért. Nekem nincs szükségem erre.
Tizenhét év alatt egyetlen dolgot kértem tőlük; azt, hogy Alexszel együtt
nyerhessem meg a Viadalt. Még ezt a kicsi kérést is megtagadták tőlem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kirántom a férfi
nyakából a fegyveremet, és gyorsan az övembe szúrom azt. A Békeőr arca hirtelen
átalakul. A haja már nem olyan ritkás, sőt kifejezetten dús és fekete… Vadítóan
fekete, akár az éjszaka. Kék szeme is besötétül, de az élet nem tér vissza
belé. A vértócsa azonban nem tűnik el, ugyanúgy ott éktelenkedik az arcán.
Durván megtörlöm a szemem, és figyelmesebben szemügyre veszem az áldozatomat.
Hiszen ez Alex! Vagyis, várjunk csak… Nem lehet Alex. A szeme nem sötétbarna,
hanem egészen fekete. Az arca sem olyan helyes, sokkal inkább veszélyes és
kéjsóvár. Ismerem ezt a fiút, csak nem emlékszem a nevére. Az biztos, hogy
megöltem… Megfojtottam egy aranylánccal. A Körzettársát Carának hívták, és van
egy húga, aki önként akar jelentkezni, pedig még csak tizenöt éves… Mi lehet a
neve? Talán Joel? Vagy Pablo? Esetleg Marcus? Lövésem sincs. Valamelyik a három
közül, ez biztos. Ez a három fiú részt vett a Viadalon. Mind meghaltak, a
Kapitólium kegyetlenül lemészároltatta őket. Egyikükkel én végeztem, azzal, aki
előttem fekszik. Nem tudom a nevét. Talán így lenne a legjobb, ha nem hajtana a
kíváncsiság.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ügyetlenül
megpofozgatom a fiú arcát, mire állatias hörgés tör fel a torkából.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ti vagytok a gyilkosaink!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egész testemben
remegni kezdek. Igaza van, valóban én öltem meg… ráadásul kétszer is. A fülemre
szorítom a kezem, és sikítani kezdek. Érzem, hogy valaki megragadja a karom, és
maga után próbál vonszolni. Nem hagyom magam. Minden erőmet beleadva ellököm az
illetőt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy érzem, itt a vég,
az én végzetem. Már nem segíthet senki és semmi, csakis a halál nyújthat biztos
megoldást. Igen, az segíteni fog. Oda kell mennem hozzá, meg kell látogatnom.
Biztosan lesz egy-két jó tanácsa a számomra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Levetem magam a
színpadról, és őrült tempóban rohanni kezdek. Félrelökök pár embert, akik heves
nemtetszésüket fejezik ki. Nem érdekel túlzottan, mit gondolnak rólam. Így is
elmondtak már mindennek, voltam már szajha, idegbeteg, kiszámíthatatlan, nem
számít, ha még egy szóval bővül a lista. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szélsebesen szelem át
a Negyedik Körzet elhagyatott utcáit, melyeket még ilyenkor is körbeölel a
vidámság és a lazaság émelyítő illata. A tenger sós szaga incselkedve megcsapja
az orromat, jelezvén, hogy arra menjek, ott a legkönnyebb öngyilkosságot
elkövetni. Csakhogy én nem akarok öngyilkos lenni. Háromszor már megpróbáltam,
egyszer sem jött össze. Na, igen, ilyen az én szerencsém. Mellesleg még van pár
elintéznivalóm, amivel nem csak a saját sorsomat, hanem az egész ország életét
megváltoztathatom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Közelgő léptek zaja
üti meg a fülemet. Nem fordulok hátra, a menekülés, vagy akár a verseny első számú
szabálya ugyanis az, hogy ne nézzünk hátra, ha valaki a nyomunkba szegődik.
Követőm a nevemet kiáltja, tehát arra vágyik, hogy megálljak, és elkaphasson.
Ebből nem eszik! Felgyorsítom a lépteimet, egyre sebesebben száguldok végig a
házak között. Pár perc múlva eltűnnek az utcák. A távolból kiveszem a tenger
hullámzó habjait. Mindjárt odaérek! Már csak pár lépés, és ott vagyok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy érzem, kicsúszik
a talpam alól a föld. Megtántorodom, elvesztem az egyensúlyomat, és szabályosan
gurulni kezdek lefelé. A talajt vizes, durva tapintású fű borítja, amiből arra
következtetek, hogy pár órája eshetett az eső. Magzatpózba húzom magam, így
ellensúlyozva a hamarosan következő esés keménységét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A mélyre hatoló
fájdalom átjárja az egész testemet. Segítségért kiáltok, bár tudom, hogy
valószínűleg senki sem hallja, a Körút miatt egy lélek sem jár erre. Nehézkesen
kinyitom a szemem. Az első dolog, amit észreveszek, hogy falatnyi sortom
elszakadt a combomnál. Nagyszerű – gondolom magamban gúnyosan. Legalább gyorsabban
megszabadulok tőle! Éppen készülnék lerángatni magamról a nadrágomat, mikor
észreveszem, hogy egy óriási sártócsában fetrengek. Megrázom a fejem,
reménykedve abban, hogy ettől tisztábban fogok látni, és óvatosan körülkémlelem
a terepet. Igen, valóban egy sártócsa közepén ülök. A lábamat és a kezemet
milliónyi karcolás borítja, az ujjaimon még mindig ott szárad a Békeőr vére.
Szőke hajam izzadtan tapad a homlokomba, fél pár fülbevalómat valahol elhagytam
útközben. Az övemhez kapok, és egy hatalmas sóhaj kíséretében meggyőződöm
arról, a késem még megvan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kate! – kiáltja egy férfi a domb tetejéről. – Nyugodj meg!
Figyelj, most lemegyek hozzád, és…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megfagy a vér az
ereimben, szabályosan remegek a félelemtől. Sejtelmem sincs, kivel állok
szemben, nem látom az arcát. Azt mondta, nyugodjak meg… Ez rossz jel, nagyon
rossz. Az emberek nem mondanak ilyet, csak ha tudják, hogy valami nagyon nincs
rendben. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bántani akar!</i> – fut át az
agyamon a gondolat. –<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Meg akar ölni!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nehézkesen
feltápászkodok, és merően nézek a jövevényre. Ő bólint, majd lassan, óvatosan
megindul felém. Gyorsan, ügyesen közeledik, még csak meg se remeg a keze.
Látszik rajta, hogy kiváló az egyensúlyérzéke. Ennek ellenére még mindig úgy
érzem, nem bízhatok meg benne, mert ártani akar nekem. Talán a Békeőr barátja,
akit megöltem? Vagy Snow embere? Lövésem sincs. Biztos, hogy nem a barátom,
máskülönben nem figyelmeztetett volna, hogy le fog jönni. Igen, az ellenségem,
ez holtbiztos. Talán bele akar fojtani a sárba? Vagy valami egyéb szörnyűséget
tervez ellenem? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Meg kell védenem magam!</i>
– Füstölgő mozdonyként zakatol a fejemben ez a gondolat.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Cselekednem kell, most azonnal! Lassan, alig
láthatóan veszem elő a késem. A támadóm egyre közelebb ér hozzám. Olyan nyugodtan
sétál, jó eséllyel nem számít az akciómra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Oké, itt vagyok! – suttogja, és finoman megsimítja a
karomat. – Kate, elmondanád, miért…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem tudja befejezni
az eszmefutását, ugyanis egy villámgyors mozdulattal beleállítom a kést a
vállába. A fiú keservesen felüvölt. Nem tétlenkedem. Minden erőmet beleadva
orrba vágom, majd fellököm. Hátra sem nézek, úgy folytatom az utamat előre,
menekülve a zord valóság sötét leple elöl.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az évek során
rengeteg ember vesztette életét a Viadalokon, ez alól a Negyedik Körzet
Kiválasztottjai sem élveztek kivételt. Bármennyire is voltak ügyesek, bátrak,
és rafináltak, a többi Hivatásos minduntalan túljárt az eszükön, vagy
egyszerűen csak hátba támadta őket. A Négyesekkel mindig rosszabbul bánnak,
tekintve, hogy ebből a Körzetből általában egyszerre csak egy Hivatásos
érkezik, így senkit sem kell megbékíteni, ha megölik a Körzettársát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Két temető áll a
Negyedik Körzet végében, közvetlenül egymás mellett. Az egyikben – a bal
oldaliban – azok nyugszanak, akik a Viadalon vesztették életüket, a másikban
azok, akiket a betegségük vagy az öregségük vitt el. Mindkettőben össze-vissza
helyezkednek el a sírok, nincs külön rendszerezve, hogy kit hova temetnek.
Kicsit nehéz is kiigazodni a sok halott között, de aki sokszor járt már itt,
annak minden bizonnyal nem okoz problémát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyorsan,
türelmetlenül szelem át a sorokat. Eszméletlenül utálom, hogy Alex sírja pont a
temető közepén fekszik. Már csak ott volt hely, mert az emberek valamiért nem
akartak oda temetkezni. Állítólag túl kísérteties az a hely, mivel jobb oldalt a
polgármester fia, bal oldalt pedig egy olyan lány nyugszik, akit igazságtalanul
öltek meg a Viadalon a Játékmesterek, ezért örökké kísérteni fog. Még jó, hogy
nem hiszek az ilyenféle ostoba babonákban, máskülönben biztos, hogy még a
mostaninál is őrültebb és közveszélyesebb lennék!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leülök a poros
földre, a lábaimat törökülésbe húzom. Mindig így teszek, amikor meglátogatom
Alexet. Leülök, és sokadjára is megfigyelem a sírját. „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Alex Emerson, a Hetvenharmadik Éhezők Viadalának második helyezettje,élt
tizennyolc évet” – </i>mindössze ennyit véstek a sírfalra, a fiú fényképe
mellé. Mindig elfog az undor, amikor elolvasom ezt a három sort. Mintha ennyi
lett volna Alex élete. Megszületett, megkeresztelték, tizennyolc év múlva pedig
utolsóként meghalt egy Arénában. Mindenki azzal nyugtatott, hogy mások életéről
sem írnak kisregényt, és ennyi információ pont elég ahhoz, hogy az ember tudja,
kiről is van szó. Pedig nem. Ebből a három sorból nem derül ki, mennyire bátor
és erős volt, milyen keményen küzdött a Viadalon, mi mindent megtett Jaredért
és értem, és mennyire tudott szeretni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Legalább a fénykép,
amit a szöveg mellé helyeztek, kicsit jobban tükrözi a valóságot. Valószínűleg
a Viadal előtt pár héttel készülhetett. Egy egyszerű, fehér pólót, egy fekete
halásznadrágot, és egy fél oldalra billentett, vagány kalapot visel, sötét fürtjeiről
csöpög a víz, szája vidám, kissé gúnyos mosolyra húzódik, sötétbarna szemeiben
pedig a szenvedély és a kalandvágy kiolthatatlan tüze csillog. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nagy levegőt veszek,
és beszélni kezdek a vőlegényemhez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Soha sem fogom megérteni, miért vettek el tőlem – kezdem
meggyötört, sírástól rekedt hangon. – Miért nem hagyták, hogy szeressük
egymást, és együtt éljük le az életünket? Talán már elfelejtették a vénségek,
milyen érzés szerelmesnek lenni?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>-
Unottan megrázom a fejem, vértől vöröslő ujjaimmal kócos, összekuszálódott
hajamba túrok. – Hiányzol, Alex, elmondhatatlanul hiányzol. Ha itt lennél,
minden sokkal könnyebb lenne. Együtt átvészelnénk a Körutat, és minden
gördülékenyebben menne. Jared nem keveredne rossz társaságba, nem vesznénk
össze Johannával, nem ölnék embereket többé… Tudod, néha úgy érzem, láttad a
jövőt. Mintha akkor, az Arénában, mikor a késdobálás fortélyaira tanítgattál,
tudtad volna, hogy az öcséd nem fogja egykönnyen túltenni magát az
elvesztéseden, bajba fogja sodorni magát, és csak rám számíthat. Túlságosan is
jól ismertél mindkettőnket. Ismerted a félelmeinket, a bánatunkat, az
örömünket. Mindenre előre felkészültél, nálad nem létezett olyan, hogy B-terv,
még ha úgy is gondoltad, hogy mindenkinek te vagy a második. Tudod, néha úgy éreztem,
képtelenség kiigazodni rajtad. Az egyik pillanatban kedves voltál és vicces, a
másikban goromba és érzéketlen. Persze, most már nem számít, hiszen végül
rájöttem, hogy ki is vagy valójában, hogy mennyire szeretlek! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kora esti szél
lágyan fúj végig a temetőn, mégis úgy érzem, le akarja csavarni a fejemet a
nyakamról. Önkéntelenül elfordulok Alextől, a tekintetem a mellette lévő sírra
vándorol. Csak egy pillanatra nézek a sírkőre, ez a pillanat mégis elég ahhoz,
hogy leolvassam a rajta szereplő nevet: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Florina
Odair.</i> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Se időm, se kedvem
megdöbbenni azon, hogy a lány, akit állítólag igazságtalanul öltek meg az
Arénában, Finnick rokona lehet, így inkább visszafordulok Alexhez, és folytatom
a „beszélgetést”.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Láttam, hogy mit művelnek az emberekkel – Undorodva megrázom
a fejem, amint felrémlik előttem a Jaredet és Gale-t fenyegető Békeőrök képe. –
Tönkre akarják tenni őket, csak ezért, mert teljes mellszélességgel és
bátorsággal kiállnak a hazájuk és a szeretteik mellett. Majdnem megölték őket,
pedig nem csináltak semmit, csak… Oké, tényleg lázadtak a rendszer ellen, de ez
szerintem így természetes, mármint… Ki akarna így élni? Ez már nem is élet,
inkább börtön. Egy kegyetlen, zsarnoki börtön, ahol az őr bármit megtehet az
elítéltekkel. Miért ítéltek el minket? Miért kényszerítenek arra, hogy egymás
vérét szívjuk ahelyett, hogy összefognánk, és közös erővel megdöntenénk a
Kapitóliumot erejét? Nem lenne nehéz, csak kellene pár bátor, határozott
személy, aki elindítja a járványt, mint Jared a beszédem után. Kár, hogy kevés
igazi harcos él csak . Te ilyen voltál, Alex, jól tudom. Neked kellett volna
győznöd, nem nekem! – Indulatosan a térdemre csapok, majd letörlök a szemem
sarkából egy könnycseppet. Nem akarok sírni, attól Alex gyengének találna, és
nem hinne többé a forradalomban. Meg amúgy sem szerette, ha elszomorodtam,
minduntalan igyekezett mosolyt csalni az arcomra. – Tudom, hogy te is a
forradalomért harcoltál, csakúgy, mint Samira. Ez volt az álmotok, hogy egy nap
szebb világra ébredjen Panem. Szerettelek, Alex Emerson, és ez semmit sem
változott a Viadal óta. Érzem, sőt tudom, hogy bele fogok őrülni az elvesztésedbe.
Hogy mikor, még én sem tudom. Évtizedek, évek, hónapok, vagy akár napok múlva…
Talán még ma, talán holnap. Fogalmam sincs, ezért mielőbb valóra akarom váltani
az álmodat, a közös álmunkat. Ezért úgy döntöttem, - Mélyen a fiú szemébe
nézek, miközben egy oktávval lejjebb veszem a hangom. Igaz, hogy egyedül
vagyok, de nem árt a biztonság. – hogy megtartom a Körzetednek tett ígéretemet.
Még nem tudom, hogyan, de négy nap múlva megölöm Snow-t. A Körzetekben nem
szítom lázadásra a népet, egy rossz szót sem szólok a fővárosról és a
Viadalról, eljátszom, hogy semmi bajom velük. Az elnök azt fogja hinni, nem
komolyak a szándékaim, hiszen csak két helyen balhéztam, ahonnan a
szövetségeseim származtak. Majd azt hazudom, hogy a két beszéd előtt ittam, hogy
ellazuljak egy kicsit, és könnyebben túltegyem magam a sokkon, hogy szembe kell
néznem a hozzátok fűződő emlékeimmel és a gyászoló rokonaitokkal…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hihető terv, a Kapitólium zokszó nélkül be fogja venni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kis híján eláll a
szívverésem, ahogy meghallom az ismerős hangot. Megfordulok, és szembe találom
magam Finnickkel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Te meg mi a francot keresel itt? – ripakodok rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú komolyan figyel
éles, tengerzöld szemével. A vonási meggyötörtek, kivételesen a szája szélén
sem bujkál ott az a szívdöglesztő mosoly, amiért régen majd’ megőrültem. Vállát
egy kötés borítja, ami alatt még látni az alvadt vér mintázatát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mi történt? – kérdezem rosszat sejtve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogy mi történt? – Finnick kínosan felnevet. – Megöltél egy
Békeőrt, aztán elrohantál, mint egy félőrült – Megrázza a fejét, mintha még
most sem hinné el, amit látott. – Utánad mentem, mert féltem, hogy hülyeséget
csinálsz. Rátaláltál a Körzet egyetlen dombjára, sikerült is leesned róla.
Követtelek, már egészen közel értem hozzád, amikor megvágtál… Figyelj, megértem,
hogy ez egy nehéz időszak az életedben, de azért nem kellene… Kate, te sírsz?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick leül mellém a
koszos, porban fürdő talajra, és gyengéden átöleli a vállamat. Közelebb húzódom
hozzá, szinte már az ölében fekszem. A könnyeim vízesés módjára áztatják az
arcomat. Leírhatatlanul örülök Finnick közelségének. Gyűlölöm, ha egyedül kell
lennem egy ilyen kísértetjárta helyen. Örülök, hogy megkeresett, és hogy
ennyire törődik velem. Néha úgy érzem, sokkal inkább ő tölti be az életemben a
mentor szerepét, semmint Johanna. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sok időbe telt, mire
rájöttem, hogy mik a valódi szándékaim, hogy kihez milyen viszony fűz. Évekig
azt hittem, szerelmes vagyok Finnickbe, pedig csak mániákusan rajongtam érte,
elvarázsolt a humora, a kedvessége a rajongóival, és a töretlen, isteni
szépsége. Aztán megismertem. Rájöttem, hogy az ő élete sem tökéletes, sőt
nagyon is szörnyű. Nem engedik neki, hogy azt csináljon, amihez kedve tartja,
hogy azzal legyen, akivel akar. Ketrecben él, állandó megfigyelés alatt. Ez
rosszabb, mint egy börtön. Kívülről tökéletesnek tűnik a világa, és neki is el
kell játszania, hogy jól érzi magát. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy
Finnick Odair titkol valamit előlem, és egyben mindenki elöl. Talán csak
Annie-t avatta be, de lehet, hogy őt sem. Ez a titok nem lehet túl vidám, ha
ennyire óvja a közönségtől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Aztán ott van Alex.
Azt hittem, hogy gyűlölöm, hogy meg akarom ölni, miközben mindvégig szerettem.
Ezért idegesített, amikor Tiffanyval flörtölt, vagy amikor beszólt a ruhám
miatt. Féltékeny voltam rá, irigyeltem, hogy lélegzetállítóan bánik a késekkel
és a szavakkal, mindemellett olyan könnyedén és lazán veszi a dolgokat, hogy
majdnem szétesik. Nem ismertem, ezért féltem tőle. Nem bíztam benne, még azután
sem, hogy az interjú után jókedvre derített. Rettegtem, hogy megöl, még az is
átfutott az agyamon, hogy ő oltotta ki Joel életét. Aztán hazudtam neki,
eltitkoltam előle Naomi halálának körülményeit. Magamtól rá se jöttem volna,
mit érzek iránta, ahhoz is Valter segítsége kellett. Csak akkor viselkedtem
vele normálisan, miután összejöttünk. És milyen kevés ideig élvezhettük egymás
szerelmét! Talán egy napig, vagy még annyi ideig sem… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Aznap megígértetett
velem három dolgot: vigyázzak az öccsére, öljem meg az elnököt, és ne essek el.
Utóbbival már elkéstem, gondolom savanyúan. Nem is baj, Alex úgyis csak poénból
mondta. Összeszorul a torkom, ahogy arra gondolok, hogy még a halál kapujában
is viccelődött. A könnyeim egyre keservesebben száguldanak végig az arcomon,
körmeimet egyre hevesebben vágom Finnick oltalmazó karjaiba. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Való igaz, Jaredre
nem tudtam vigyázni. Reménykedhetek, hogy még visszafordítható a helyzet, és
rendes, tisztességes ember válhat belőle. Persze ez sem biztos. Kellene valaki,
aki mindig itt lesz mellette, aki vigyázni fog rá. Jared értelmes, okos fiú.
Egyetlen hibája, hogy felnőttnek érzi magát, és azt hiszi, bármit megtehet
következmények nélkül. Remélem, ezen még lehet javítani.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A harmadik ígéretem
pedig… Hatalmasat sóhajtok, ahogy felrémlik előttem a dühöngő, forradalomért
kiáltó emberek képei a Nyolcadik és a Negyedik Körzetből. Ez a két hely lehetne
a bázis, a lázadók bázisa. Innen kerülnek majd ki a legerősebb, a legszívósabb
harcosok, akik képesek lesznek szemrebbenés nélkül ölni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ölni</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">. Már megint csak ölni, kegyetlenül lemészárolni ártatlan
embereket. Köszönöm, én ebből nem kérek! Minek ezernyi embernek meghalni,
miközben akár ketten is megvívhatnák a mindent eldöntő csatát. Snow és én… Az
elnöknek nem kell tudnia, mit tervezek ellene. Érje csak meglepetésként a
felismerés, akárcsak annak idején a Körzetlakókat a Viadalok! Ez lesz a
tökéletes bosszú, amivel végre megfizet a hetvenhárom évnyi szenvedésért. És én
leszek a merénylő, az elnök gyilkosa. Megteszem értük. Alex, Naomi, Samira, és
Joel emlékéért, a többi gyerek biztonságáért. Az országunkért, Panemért. A
békéért.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Meg fogom ölni… - motyogom Finnick vállába fúrt arccal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Snow-t ? – kérdezi a fiú csendesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyengéden eltol
magától, tengerzöld pillantását mélyen az enyémbe fúrja. Mintha így akarna
megfejteni. Úgy vizslatja az arcomat, mintha mindent tudni akarna rólam, az
egész életemről. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Igen! – felelem egyszerűen, és viszonzom a pillantását.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Komolyan gondolod? Nem azért mondod, mert dühös vagy Alex
miatt? Tényleg készen állnál rá? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rezzenéstelen arccal
bólintok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Van konkrét terved? – faggatózik tovább.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem sok… - vallom be pironkodva. – Biztos, hogy nem akarok
forradalmat, semmi szükség még több feleslegesen kioltott emberéletre. Sokkal
inkább kézenfekvőbb lenne egy merénylet, amiről Snow még csak nem is sejt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick arcán elterül
a mosoly, az a gonoszkodó, sátáni vigyor, amit oly’ sokszor fedeztem már fel
Alexen. A szemében vad, kiismerhetetlen fény csillan, az arcvonásai
megkeményednek. Felpattan, majd engem is felhúz a földről. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ha tudnád, Katie Hope, mióta várok erre a percre! – sóhajt fel.
Vakmerő hangjából kiérzem a bosszúvágy vad, szikrázó ragyogását. – Ha tetszik,
ha nem, segíteni fogok neked! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azt megköszönném! – erőltetek magamra egy hálás mosolyt. – Hova
megyünk?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tudok egy helyet, ahol felkészülhetsz a harcra! – kacsint
rám vigyorogva, majd elindul a temető kicsi, rozoga kapuja felé.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Fontos, hogy erősen tartsd a kezedben, egy percre sem szabad
megremegned! Ez az, így jó. Lendítsd hátra a karod, aztán gyorsan, de pontosan
célozva dobd el a kést! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Unottan felsóhajtok.
Rohadtul elegem van ebből a főnökösködő, maximalista alakból! Nem elég, hogy
folyton köpköd, mikor megszólal, de még a technikája is egész más, mint Alexé.
Egy órája kezdtük a gyakorlást, de még nem jutottunk semmire. Pedig én
szívemet-lelkemet beleadva próbálok kést dobálni, de ez edző mindig leszid.
Semmi sem jó neki, szerintem még az sem, amiről magyaráz. Lefogadom, hogy ha
elé állna egy bajnok, aki késdobálással győzött, még abba is belekötne. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hé, ne kalandozz már el? Hol jársz ilyenkor, Hope? –
üvöltözik vöröslő fejjel. – Szedd már össze magad, hallod? Ha így folytatod,
sosem leszel profi! Amúgy sem értem, minek neked ez az egész, egyszer már
győztél, és csoda lenne, ha valami úton-módon visszakerülnél az Arénába.
Mellesleg a Békeőrt is sikerült kinyírnod. Igaz, elég otrombán csináltad, a
dobásodban nem volt meg a szenvedély, és…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hé, álljunk meg egy percre! – teszem fel a kezem, mire az
edző megajándékoz egy nem túl kedves pillantással. – Nem tartanánk egy kis
szünetet? Úgy értem, pihenhetnénk…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ember, ha pihenni akarsz, menj ki a tengerre! – morogja,
aztán se szó, se beszéd, beszélgetni kezd egy fekete hajú lánnyal, aki idén fog
önként jelentkezni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tanácstalan
pillantást vetek Finnick és Johanna felé. Mióta beavattuk a tervünkbe, a
mentorom úgy vigyorog, mint egy vadalma. Komolyan, szinte ragyog. Nem is
tudtam, hogy egy készülő merénylet híre is elég neki ahhoz, hogy jó kedvre
derüljön… Természetesen még nem bocsátott meg nekem, amiért állítása szerint
kiállhatatlan vagyok, viszont legalább hajlandó szóba állni velem. Ez nála
óriási előrelépésnek számít. Pff. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Segítene valaki? – kiáltok oda a két egykori győztesnek. –
Ez a bunkó itt hagyott, mert fontosabbnak tartja a szabadságnál, hogy az a lány
rendesen fel legyen készülve a Viadalra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Igaz, hogy Johanna
megenyhülni látszik irántam, de annyira azért mégsem, hogy segítsen a
tanulásban, ellenben Finnickre szerencsére számíthatok. A fiú egy szempillantás
alatt mellettem terem, és alaposan szemügyre veszi a késemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ez nem a legjobb darab – állapítja meg. – Várj, keresek
neked egyet, amivel könnyebb lesz gyakorolnod! – Egy késekkel teli polchoz lép.
Egy perc sem telik bele, máris talál egyet, amivel szerinte könnyebb harcolni. –
Tessék! – nyújtja át nekem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fegyver rettentően
poros, látszik rajta, hogy már hónapok óta nem használták. Ennek ellenére
rendkívül élesnek tűnik, kis híján meg is vágom vele az ujjamat. A markolata
kemény fából készült, de könnyű tartani. Kicsit titokzatos látványt nyújt, bár
lehet, hogy csak a por miatt. Az ujjaimmal kitapintok egy vésetet a fogókáján.
Elfordítom a fegyvert, és két betűt pillantok meg rajta: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A. E.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kezem kissé
bizonytalanul megremeg, ahogy végighúzom az ujjamat eme két betűn. Talán az övé
volt? Végül is elképzelhető, ebben az edzőteremben rengeteg kés van, nem
csodálnám, ha megkülönböztetésként írta volna rá a monogramját. Biztos, hogy az
övé volt! Még a tapintása is olyan Alexes… Meg az egész fegyver. Gyönyörű,
mégis kemény és erős, kissé érdes, ám kellemes – pont olyan, mint Alex.
Megmagyarázhatatlan késztetést érzek arra, hogy magamhoz öleljem, hogy
megszagoljam, hogy megcsókoljam. Nem vagyok hülye, tudom, hogy ez nem hozná
vissza Alexet, de úgy érzem, mindez jól esne. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kate, itt vagy? – bök oldalba Finnick. – Miért nézegeted azt
a kést? Persze, tudom, hogy szép meg menő, de azért annyira nem, hogy… Basszus,
ne puszilgasd már, tiszta nyálas lesz!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Bocsánat… - motyogom, és zavartan elveszem a fegyvert a
számtól. – Én csak… Alex… Az övé volt, rajta van a monogramja. Nézd, itt! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fáradtan felsóhajt,
majd beletúr kissé kócos, mézszőke hajába. Látszik a szemén, hogy minden
idegszálát megerőltetve gondolkozik, hogy mit is csinálhatna velem és a halott
vőlegényem késével.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hozok egy másikat, oké? – mondja végül. – Ahogy látom, ezzel
képtelen lennél bármit is csinálni, aminek köze van a harchoz. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Újra a késekkel teli
polc felé veszi az irányt. Miközben elhalad mellettem, hallom, hogy valami
olyasmit motyog, hogy „Mi a francért véste bele a nevét?”. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem sokára visszatér
egy másik késsel, amin nincs felirat. Most, hogy ilyen nagyszerűen megoldást
találtunk a problémámra, kezdetét veszi a gyakorlás. Finnick önként elvállalja
az edző szerepét, mivel aki eredetileg segített volna, nyom nélkül
felszívódott. Eleinte örülök, hogy nem egy vadidegentől kell ellesnem a
mozdulatokat, hanem egy ismerősömtől, ám hamar alábbhagy a jókedvem. Kiderül
ugyanis, hogy Finnick kőkemény edző, durvábban hajt, mint a másik férfi.
Mondjuk igaz, hogy ő emellett számtalan tanáccsal lát el, és megpróbál Alex
technikájára építeni. Persze hozzárak pár újdonságot, mint például az arc és
kéz közötti távolság fontosságát, a gyors, ám hibátlan mozdulatok
elsajátítását, vagy az érzelmek elhanyagolását.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem kaphatsz rohamot minden egyes gyilkosság után! – mondja
szigorúan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem is kaptam még rohamot ilyen helyzetben! – tiltakozom a
büszkeségemet védve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Értem. Ezek szerint az előbbi kirohanásod, és Naomi
meggyilkolását követő értelmetlen futkorászás csak színjáték volt? – vonja fel
a szemöldökét gúnyosan. – Nézd, Kate, emiatt ne izgulj! Az a lényeg, hogy ne foglalkozz
az áldozatod családjával, egyszerűen csak öld meg. Amikor eldobod a kést, és
meglátod a vért, gondolj arra, hogy a saját érdekedben tetted. Zárd ki a halottat,
és minél előbb hagyd el a helyszínt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Bocs, hogy nem vagyok olyan kegyetlen, mint te, és vannak
még normális érzelmeim, mint például az empátia! – mordulok rá idegesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez nem a kegyetlenségről szól! – rázza meg a fejét. – Ez több
mint egy Viadal. Nem kell megfelelned senkinek, nem kell támogatókat szerezned,
nem kell megjátszanod az agyadat. Könyörgöm, legyél már egy kicsit
pszichopatább!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem volt elég, hogy megvágtalak? – mosolygok rá
incselkedve. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azért tetted, mert rohamod volt. Most nem lesz semmi baj.
Muszáj, hogy megtanulj valamit, amire csak a Hivatásosok képesek…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mit? – sürgetem izgatottan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick felkap egy
kést, mellém lép, majd elhajítja a fegyvert. Az hosszasan repül, aztán beleáll
az egyik bábu fejébe. Csont nélkül. A fiú elégedetten szemléli az eredményt,
majd figyelmen kívül hagyva a döbbent tekintetemet, közelebb lép hozzám, és
mosolyogva átöleli a vállamat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Meg kell tanulnod érzelmek nélkül kioltani egy ember életét!
– suttogja a fülembe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A késdobálás már
hibátlanul megy, így itt az ideje rászállni az érzelmeim elhanyagolására.
Finnick kitalálja, hogy verjem meg. Tiltakozom, könyörgöm, hogy ne
kényszerítsen ilyesmire, hiszen jól tudja, hogy képtelen lennék ok nélkül
megütni, de ő nem enged. Arra kér, hogy képzeljem a helyébe Snow-t. Mindketten
reméljük, hogy így könnyebb lesz megvernem, de sajnos még mindig nem visz rá a
lélek. Finnick ekkor meglepő kérdéssel áll elő: mi volt a leggonoszabb dolog,
amit ő elkövetett ellenem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Fogalmam sincs! – vonok vállat. – Igazából mindig rendes
voltál velem. Maximum akkor haragudtam rád egy kicsit, amikor leüvöltöttél a
lakosztályodban… Tudod, miután megcsókoltalak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szuper! – vigyorodik el magabiztosan. – Most nézz rám, és
gondolj arra, hogy éppen üvöltözöm veled! Na, idegesebb vagy?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Egy picit – bólintok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké. Most gondolj arra, hogy mostantól kezdve minden nap
minden egyes órájában veled fogok üvöltözni, gyakorlatilag erre szentelem az
életemet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ennek semmi értelme! – morgom. – Ettől jobb lesz valami?
Na, jó, feladtam! – Zsémbeskedve levágom magam a birkózószőnyegre. Miért
fáraszt Finnick ilyen baromságokkal? Nem mindegy, hogy mikor haragudtam rá? Te
jó ég, hogy lehet valaki ennyire idióta? Ahelyett, hogy felkészítene a
merényletemre, ezeréves eseményeket hánytorgat fel, amikre már alig emlékszem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Csak nyugodtan! – von vállat flegmán. – Legalább
megszabadulok tőled. Mindig is tudtam, hogy egy kiállhatatlan, hisztis liba
vagy, aki soha semmivel sincs megelégedve. Nem is értem, hogy bízhattam benned.
Mindent elrontasz, amihez csak hozzáérsz, biztosan ezt az akciót is elcseszed
majd valahogy! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A testemben
szétáramló düh adrenalint termel, amitől egyszeriben olyan erősnek érzem magam,
akár egy igazi Hivatásos. Hogy mer ez a bunkó egy rossz szót is szólni rólam?
Mi az egyáltalán, hogy mindent elrontok? Oké, bevallom, néha valóban képes
vagyok bénázni egy kicsit, de ez koránt sem jelenti azt, hogy ne tenném oda
magam, amikor tényleg szükség van rám. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick kihívő
mosolyt lövell felém. Az ablakon beszűrődő napfény kéjes csillogást vet
hibátlan fogsorára. Egyszeriben kedvem támad kitépni pár fogát, mégse érezze
annyira tökéletesnek magát. Egy szempillantás alatt összeszedem magam,
felpattanok, és minden erőmet beleadva Finnickre vetem magam. A támadásom
feltehetően váratlanul érte, így könnyen sikerül fellöknöm. Kihasználom a
pillanatnyi zavarát, és az öklömet megfeszítve behúzok neki egyet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Menj a fenébe, Finnick Odair! – üvöltöm magamból kikelve,
miközben folytatom az ütlegelést. – Hogy lehetsz ennyire képmutató? Itt
jópofizol nekem, meg segítesz felkészülni, miközben titokban a hideg futkos a
hátadon, amint megpillantasz! Nem várom el, hogy kedvelj, de azért nyugodtan
belemondhatnád a szemembe az igazságot! Tudod, mivel készítesz ki a legjobban? A
rohadt kis titkolózásoddal! Mindig kétértelmű említéseket teszel, aztán
eltűnsz, és hagyod, hogy megőrüljek a hülyeségeidtől! Lefogadom, hogy igazából
miattad kapok rohamokat, és nem a tetves Viadal miatt! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hallod, Kate, nyugodj már meg! – nevet fel Finnick, és egy
óvatlan pillanatban elkapja a csuklómat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem vagyok Kate! – prüszkölöm. – Katie-nek hívnak, és
rohadtul nem érdekel, hogy a Kate jobban illik hozzám. Ha még egyszer így mersz
szólítani, esküszöm, megöllek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ahogy akarod, Kate! – vigyorog rám szemtelenül, majd
nagylelkűen elengedi a kezem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kifáradtan, izzadtan
terülök el a matracon, akár egy kibelezett béka. Lihegek, akár egy szomjas
kutya, szinte hallom, ahogy a szívem vért pumpál az ereimbe. Úgy érzem, menten
kiszakad a helyéről. A fejemet oldalra fordítom, és eltűrök pár izzadtságtól
nedves tincset a homlokomból. Azt hiszem, soha sem fáradtam még így ki, talán
csak az Arénában, amikor a mutánsok elöl menekültem Alexszel az oldalamon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tényleg, hová is
tettem Alex kését? Már éppen megijednék, amikor a másik oldalamra fordulok, és
megpillantom a keménykötésű, kétélű fegyvert. Boldogan elmosolyodom. Kinyújtom
a kezem, és magamhoz húzom a kést. Csak nézem, nézem, ahogy a napsugár
aranysárgára festi a fémes részét. Ettől mintha szebb lenne egy kicsit. Pont,
mint Alex - jut eszembe. Bár a kapcsolatunk elején még nem kedveltem, le sem
tagadhattam, hogy mennyire jóképű. Aztán akárcsak a késre, rá is rásütött a
nap, vagyis megismertem az igazi énjét, a kedves, vicces, szerető oldalát,
amitől egyszeriben még szebbé, még jobbá vált a szememben, olyannyira, hogy még
belé is szerettem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szívemhez szorítom
a fegyvert. Ha valaki most meglátna, jó eséllyel azt hinné, éppen
öngyilkosságra készülök. Ez persze nem igaz. Nem akarok meghalni, mindössze
jólesik érezni a testemen az fegyvert, amivel Alex készült a Viadalra. Biztos,
hogy minden egyes helyen megérintette, még ha csak rövid időre is. Bugyután
hangzik, de ez nekem olyan, mintha Alex érne hozzám, az ő ujjai simítanának
végig a testemen. Lehunyom a szemem, és minden egyes porcikámhoz hozzáérintem a
fegyvert. Közben Alexre gondolok, őt látom magam előtt, az ő csókot adó száját
érzem a vállamon, a kézfejemen, a combomon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick Odair hangja
ránt vissza a valóságba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jól érzed magad? – kérdezi. A fejét kissé oldalra biccenti,
mintha nem venné biztosra, hogy jól látta az imént történteket. Bal szeme alatt
egy óriási, kékeszöld monokli éktelenkedik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Juj, ez borzalmasan néz ki! – kapok a szám elé ijedten. –
Eléggé kicsináltalak ma. Bocsi, nem volt szándékos, csak…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ne vedd a szívedre! – Lekuporodik mellém, és átnyújt egy
üveg vizet. Hálás mosolyt küldök felé, majd elveszem tőle a flaskát. – Nézd a
jó oldalát, legalább jó az ízlésed! A bal vállamba vágtad a kést, a bal
szememet ütötted meg… Nem leszek féloldalas! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pár másodpercig
kifejezéstelen arccal bámulok rá, majd kitör belőlem a harsány, mindent elsöprő
nevetés. Úgy vihogok, mint egy féleszű, még a szőnyegen is eldőlök, amitől
persze a vizesüveg teljes tartalma a nyakamba borul. Na, nem mintha számítana,
így is csuromvíz vagyok az izzadságtól, meg legalább felfrissülök egy kicsit. A
legtöbb edző és Hivatásos-jelölt bosszúsan méreget, de figyelmen kívül hagyom
őket. A Viadal óta először nevetek tiszta szívemből. Másoknak jelentéktelen
semmiségnek, haszontalan apróságnak tűnhet, de nekem mérhetetlenül sokat
jelent, hogy végre önfeledten kacaghatok, még ha azon is, hogy teljes mértékben
padlóra vágtam az egykori bálványomat. </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Igyekezz, kedvesem! Tíz perc, és indul a vonat! Ugye
tisztában vagy azzal, hogy már régen úton kellene lennünk a Harmadik Körzet
felé?! Csak tudnám, miért halogattátok ennyire a felszállást… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leila sipákolása
egybeolvad a pályaudvar füttyszótól és az árusok lelkesedő, már-már rámenős
rikoltozásától hangos zajával. Johanna és ő már felszálltak a vonatra. Már csak
rám várnak, miattam halogatják az indulást. Tudom, hogy mennem kellene, ha a
kísérőm így folytatja, előbb-utóbb kitoloncolnak minket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mégis úgy érzem,
maradnom kell még pár percig. Muszáj elbúcsúznom a hömpölygő, vidám
embertömegtől, a tenger vadul hullámzó habjaitól, a sirályok fülsüketítő
vijjogásától, a forrón tűző Nap lenyugvó sugarától – a Negyedik Körzettől. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem az otthonom, nem
is érzem annak. De itt élt a vőlegényem, itt készült fel a Viadalra, ami
megfosztotta az életétől, itt dolgozott, hogy el tudja tartani az öccsét, itt
laknak a barátai, az ismerősei, a családja. Eme helynek köszönhetően lett
olyan, amilyen. Erős, bátor, önfeláldozó, vicces és megértő. Ha nem ide
születik, talán más ember vált volna belőle. Lehet, hogy jobb, lehet, hogy
rosszabb. Lehet, hogy soha sem ismertem volna meg, vagy ha mégis, biztos, hogy
nem szerettem volna belé. Mert én őt szerettem, és szeretem a mai napig, minden
hibájával együtt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A lemenő Nap utolsó
sugarai narancssárga fényben úsztatják az egész állomást. Teljesen megbabonáz a
látvány. Olyan gyönyörű! Mintha nem is a Negyedik Körzetben lennék, hanem egy
messzi, távoli világban, amelyről már oly’ sokszor ábrándoztam. Ahol nincs
éhezés, kegyetlenség, és halál, nem rettegnek az emberek évről-évre az
Aratástól, nem ismerik a bánatot, a fájdalmat, a szenvedést és a kínt. Egy
olyan világban, ahol mindenki boldog. Remélhetőleg pár nap múlva Panem is ilyen
világgá válik majd. Én azon leszek, hogy így legyen. Levontam a tanulságot Finnick
oktatásából. Snow valószínűleg nem fog velem gonoszkodni, sokkal inkább
esélyesebb, hogy kimért eleganciával, pár udvarias megjegyzéssel fogad. Nem
szabad behódolnom neki, csak elő kell kutatnom a régi sérelmeket, feltépni a
régi sebeket, és megölni Panem első számú zsarnokát. Nem fogom megkínozni, az
túl hosszadalmas és fárasztó lenne, ráadásul még a rohamom is előjöhet, ha vért
látok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A pályaudvar lassan,
de fokozatosan kezd kiürülni. Egyedül én állok a sínek előtt, azaz mégsem. A
távolból egy alak fut felém. A léptei gyorsak és határozottak, mintha félne,
hogy lekési a járművet – vagy a benne utazó embereket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szia, Finnick! – köszönök meglepetten. – Miért jöttél? Az
edzőteremben már elbúcsúztunk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Heló, szülinapos! – mosolyog rám kedvesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi? – kérdezem. – Ma van a szülinapom? Ez biztos? Azt
hittem, még van pár hetem…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát, pedig nincs! – kacsint rám nevetve. – Mielőtt
megkérdeznéd, onnan jöttem rá, hogy emlékeztem, mikor jártam a Hetedik
Körzetben nyolc évvel ezelőtt, és rémlett, hogy valaki mondta, hogy aznap van a
tízedik születésnapod, pont március huszonkettedikén. Mesélj, milyen érzés
nagykorúnak lenni?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát… fura! – válaszolok bugyután vigyorogva. – Nem is
tudtam, hogy ma van, teljesen kiment a fejemből… Köszi az emlékeztetést! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick előhúz a
zsebéből egy kicsi, sötétvörös dobozt, ami rögvest az eljegyzésemet juttatja
eszembe. Felpattintom a doboz tetejét. Egy óriási gyűrűt tartalmaz, minek
tetején egy hatalmas, élénkvörös gyémánt ül. Le sem bírom venni róla a szemem.
Csodaszép… Ahogy megcsillan rajta a Nap, szinte látom magam benne. Olyan,
mintha királyoknak tervezték volna, hatalmas, ősi uralkodóknak, akik kizárólag
a legelőkelőbb bálokba vettek fel ilyesfajta kincseket. Ezernyi árnyalat
szaladgál a gyűrűn, mintha tréfát akarnának űzni velem. Piros, bordó, vérvörös…
Kiismerhetetlen az egész, mégis lélegzetállítóan gyönyörű. Szinte kételkedek
abban, megérdemlem-e ezt a nagyszabású ajándékot. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hogy tetszik? – érdeklődik Finnick csillogó szemekkel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hú! – Ennyit bírok kinyögni. Pillantásom a gyűrűsujjamra
vándorol. Azonnal megértem, mi áll a drága meglepetés mögött, és haragosan
Finnickre ordítok. – Szép, mondhatom. Johanna téged is behálózott! Komolyan,
miért nem tudjátok megérteni, vagy ha azt nem is, legalább elfogadni, hogy az
eljegyzési gyűrűm mindennél többet jelent nekem?! Ez az utolsó emlékem Alexről…
Fogjátok már fel végre, hogy nem akarom elfelejteni, sem elengedni! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nyugodj már meg, Kate! – A fiú óvatosan, gyengéden
megsimítja a vállamat, majd váratlanul megölel. Gőzöm sincs, mire véljem ezt a
gesztust, hiszen nem éppen nevezhető normálisnak, hogy Finnick Odair nyilvános
helyen ölelgetni kezd. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Öhm… izé… Finnick, nem félsz, hogy… - dadogom zavartan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem kell levenned a gyűrűt, nem azért adtam! – suttogja a
fülembe titokzatos, elfojtott hangon. – Mindenre fel kell készülni, így arra
is, hogy nem sikerül a merényleted, és elkapnak. Én ismerem a Kapitólium
módszereit, a lehető legbiztosabb forrásból. Ha Snow és a csatlósai kezei közé
kerülsz, nincs menekvés. Kegyetlenül megkínoznak, a részleteket inkább nem
ismertetem, semmi szükség arra, hogy elájulj itt nekem. Szóval, ha elkapnak,
nyomd meg a gyűrű szélén található gombot! Aztán… Tudni fogod, mit kell tenned!
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mielőtt egy szót is
szólhatnék, Finnick megfordul, és eltűnik az állomásról, magamra hagyva a
szerelvénnyel, az idegbeteg mentorommal, a nyávogós kísérőmmel, és a gyönyörű,
rejtélyes születésnapi ajándékommal együtt.</span></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-26980811489880715132015-12-01T15:53:00.003+01:002015-12-01T15:53:40.014+01:00Huszonkilencedik fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az ablakon beáramló
napsugár enyhe fényt vet a hajamra, csillogóvá téve ezzel izzadságban fürdő
fürtjeimet. Bágyadtan felnyögök, nehézkesen feltornázom magam. A fejemet
ólomsúlyúnak érzem, alig bírom megtartani. Felnyitom a szemem, és kinézek a
vonat tiszta ablakán. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A lélegzetem is
eláll, amint megpillantom a Negyedik Körzet színpompás vasútállomását.
Mindenütt vidám, kissé szórakozott emberek nyüzsögnek, halakkal, rákokkal, és
számomra igen furcsa tengeri herkentyűkkel üzletelnek. Kedélyesen társalognak,
mintha nem is sejtenék, mi lesz itt hamarosan. Egy alacsony, tömzsi nő
rikoltozva kínálja a portékáját egy ijedt tekintetű férfinak, látszik rajta,
hogy mindenáron rá akarja erőltetni szegényre. A vevő zavartan tekinget egy
másik eladó felé, majd hirtelen megfordul, és szélsebesen elrohan. A nő erre
fitymálóan megrázza a fejét, és élesen vizslatja a tömeget, újabb áldozat után
kutatva. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lehúzom az ablakot,
és érdeklődve figyelem, ahogy ráront egy érkező vonat utasaira, majd fennhangon
dicsérni kezdi az áruját. Igencsak megmosolyogtat a jelenet. Ezen a piacon
mindig érdekes dolgok történnek. Pár évvel ezelőtt vezette be a Körzet
polgármestere az állomáson való árulást, aminek rettentően örültek a
Körzetlakók, majd’ kiugrottak a bőrükből. A Negyedik Körzetbe érkező turistákat
azonban nem dobta fel túlságosan a hír, tekintve, hogy az egész pályaudvart
halszag lengi körül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jó párszor
megfordultam már ezen a helyen, így már sikerült hozzászoknom ehhez a „bűzhöz”.
Nagyon szeretem a Negyedik Körzetet, a kacskaringós utcákat, a méltóságteljes,
hatalmas halászhajókat, és a kicsi, vidám vitorlásokat, a tenger csalogató, sós
illatát, a mindent elsöprő hullámokat, és a gondtalan, cseppet sem szégyenlős
embereket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem jókedvemben
kerestem fel a Körzetet, folyton Alex temetéséről tárgyaltam. Az első alkalom
után Finnick kikísért a vonathoz, és felajánlotta, hogy legközelebb megmutatja
az otthona minden egyes zugát. Húztam a számat a felvetésre, semmi kedvem nem
volt Finnickkel kettesben végigjárni a Körzetet, tekintve, hogy páran még
mindig nem hitték el, hogy nincs, és soha nem is volt köztünk semmi. Amikor
másodszorra intéztem a temetés ügyeit, semmi sem sikerült úgy, ahogy
elterveztem. Magamba roskadva ültem egy padon, az arcomat a tenyerembe
temettem, ezzel próbáltam leplezni, hogy szokásomhoz híven megint itatom az
egereket. Finnick ismét rám talált, megvigasztalt, és kijelentette, hogy nem
akar kifogásokat hallani, ha tetszik, ha nem, most bizony megmutatja nekem
Panem legszebb Körzetét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Aznap ismertem meg igazán
a tengerpartot, a hajókat, és persze Finnick barátait. Nagyszerűen éreztem
magam, szinte meg is feledkeztem a vészesen közelgő temetésről, és a további
problémáimról. Késő este értem haza, másnap pedig újra felkerestem Alex egykori
otthonát. Eszembe jutott ugyanis, hogy még csak össze se futottam Jared
Emersonnal, a vőlegényem öccsével. Újdonsült ismerőseim persze azonnal a
segítségemre siettek, és bemutatták az akkor még tizenhárom éves kisfiút. Egész
kellemesen elbeszélgettünk ahhoz képest, hogy minduntalan Alexet juttatta
eszembe, és kissé távolságtartóan viselkedett velem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kikászálódom az
ágyból, és a ruhásszekrényem felé veszem az irányt. Köztudott, hogy képtelen
vagyok két napnál tovább rendet tartani a gardróbomba, így az sem meglepő, hogy
még tizenkét ruhát sem tudok szabályozni. Megpróbáltam hátra tenni azokat a
szereléseket, amit már felvettem, de valahogy mindig belezavarodtam, meg amúgy
sem ez okozta a legnagyobb gondot a Körút eddigi állomásai során. Legalább
Wolfrick felcímkézhette volna a szereléseket! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Derékig belemászok a
szekrénybe, kis híján bele is esek. Megpróbálok olyan cuccokat előhalászni,
amik a Negyedik Körzetre jellemzőek, tehát kékek, zöldek, vagy fehérek, esetleg
kagylókat, delfineket, vagy hullámokat ábrázolnak, és természetesen vékony
anyagúak, hiszen a tenger mellett köztudottan trópusi éghajlat uralkodik, az
emberek még télen is maximum egy vékonyabb pulóvert és egy flamelnadrágot
kapnak magukra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen megakad a
szemem egy sarokba hajított vállfán. Reménykedve kihúzom a ruhakupac alól, és
diadalittasan kimászok a szekrényből. Gyorsan leszedem róla a ruhadarabokat, és
egy szempillantás alatt felöltözöm. Mikor meglátom magam a tükörben, kis híján
felsikoltok, de nem a csodálattól. Mégis mit képzel ez a Wolfrick? Hogy tehette
ezt velem? Nem mondom, hogy borzalmas a szett, sőt kifejezetten csinos, de
mégsem egy Győzelmi Körútra való. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy fehér topot
viselek, amit egy sötétkék hullám díszít, ami nem is lenne baj, hiszen
alkalmazkodik a Körzet stílusához, csakhogy a felső a mintás részt leszámítva
gyakorlatilag teljesen átlátszó, és rettentően mély dekoltázzsal rendelkezik. A
nadrágról már nem is beszélve… A színe megegyezik a hullámokéval, ám ez is
olyan rövid, hogy szinte nem is látszik. Nem értem, mire gondolt ez a pasas!
Van egy olyan érzésem, hogy így akart beégetni a Körzetlakók előtt. Dühösen
belenyúlok a parányi sortom zsebébe. Legnagyobb meglepetésemre előhúzok belőle
egy kicsi, ezerszer összehajtott papírt. Villámgyorsan széthajtom, és olvasni
kezdem a rajta álló kacskaringós macskakaparást.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„ Gondolom, észrevetted már, hogy az adott
Körzet stílusához igazítottam a ruhatáradat. Ez neked is tetszik, mert
valamiért rajongsz az ilyen sablonos hülyeségekért, és a Körzetlakóknak is
kedvére való, úgy érzik, közéjük tartozol. Ma a Negyedik Körzetben fogsz
beszédet tartani, ezért kaptad a hullámokat ábrázoló felsőt, és a hozzá illő
nadrágot. Valószínűleg felmerül abban a parányi agyacskádban a kérdés az
összhatást vizslatva, miért nézel ki úgy, miért festesz úgy, mint egy olcsó
prosti. Hogy ne kelljen még ezen is a fejedet törnöd, és ne pusztuljanak el a
gondolkodás során a maradék agysejtjeid is, megadom a választ, Hope: mert az
vagy, és ebben a szerkóban egy fokkal könnyebb lesz felszedned Odairt,vagy a
pasid tesóját. Sok sikert, és persze sose hagyjon el a remény! W.”</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Meg foglak ölni, Wolfrick Salazar – mondom fennhangon. –
Biztos, hogy egyszer meg foglak ölni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az összes mérgemet
beleadva cafatokra tépem a levelet. Nem foglalkozom a szeméttel, úgyis
feltakarítja majd valaki, ha meg nem, az se számít, a lényeg, hogy Wolfrick
üzenete megsemmisült. Idegesen kicaplatok a nappaliba, ahol szembe találom
magam az önfeledten vigyorgó Leilával.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-’Reggelt! – vakkantom unottan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jó reggelt, drágám! – köszönt kedvesen. Komolyan, ez a nő
soha sem szomorkodik? – Milyen csodásan festesz ma!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ja, nagyon… - morgom ingerülten.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Képzeld, még ékszereket is kaptál! Gyere, mindjárt megmutatom
őket, nekem nagyon tetszenek! Mind olyan bájos és szépséges! Amikor először
megpillantottam őket, el sem hittem, hogy egy olyan ember, mint az új stylistod
ilyen mesebeli gyönyörűségeket tud tervezni. Kis híján elvettem őket, de
nyugodj meg, mindjárt eszembe jutott, hogy ezek mind-mind csakis téged
illetnek, hiszen mégiscsak te nyerted meg a Viadalt, nemde? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Vihorászva az
asztalhoz terelget, közben pedig be nem áll a szája, folyton a „mesebeli”
ékszereimről és a „csodás” ruhámról áradozik. Legszívesebben ráüvöltenék, hogy
fogja be, de nincs szívem megbántani. Az idők során megtanultam bánni a
kapitóliumiakkal. A lényeg, hogy ne bántsam meg feleslegesen, mindig adjak neki
igazat, és ne üvöltsem le, amikor számára fontos, számomra abszolút érdektelen
dolgokkal fárasztja az agyamat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leila leültet az
asztalhoz, és töretlen lelkesedéssel rám aggatja az ékszereket. Szerencsére
ebben a műfajban a drágalátos stílustanácsadóm nem esett túlzásba, sőt elég jól
eltalálta az ízlésemet. A kiegészítők nem túl csicsásak, nem túl hivalkodók,
mégis illenek a tengerhez és emiatt a Körzethez is. Mindössze két kagyló alakú
fülbevalót, egy matrózmintákkal díszített karkötőt, és egy egyszerű, ám elegáns
szandált kaptam. Mindezek ellenére az összhatás még mindig rémes, de legalább
már egy kicsit visszafogottabb hatást kelt az ábrázatom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Valami még hiányzik! – kiáltok fel a tükörképemet szemlélve.
Visszaszaladok a szobámba, ahol magamra kötöm az övemet, benne a késemmel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem értem, mire kell neked ez a vacak! – sipákol a kísérőm,
ahogy megpillant. – Semmi értelme, senki sem fog megtámadni! Vagy ha mégis rád
szállna egy elvetemült rajongód, a Békeőrök megfékeznék! Kérlek, Katie, ne
rettegj már annyira! Hidd el, hogy biztonságban vagy.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Válaszra nyitom a
számat, ám inkább nem mondok semmit, ugyanis feltűnik Johanna. Nem békültünk
ki, és szerintem egy darabig nem is fogunk, így nem köszönünk egymásnak. A lány
még csak egy pillantásra sem méltat, szótlanul levágja magát az egyik székre,
és falatozni kezd. Én is bekapok egy szalámis szendvicset és egy csokis
süteményt, majd iszok egy pohár tejeskávét. Felkelek az étkezőasztaltól, és a
vonat ajtaja felé veszem az irányt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hé, te meg hová mész? – kiált utánam Johanna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gúnyos mosoly fut át
az ajkaimon. Mégis hozzám szólt, nem tudta megfékezni magát! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Beszélnem kell valakivel – felelem kurtán, és a tőlem
telhető leggyorsabban elhagyom a járművet.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Határozott léptekkel,
ám kissé ijedten baktatok végig a porban ázó, mocskos utcán, gondosan ügyelve
arra, hogy bele ne lépjek véletlenül egy nagy adag hányásba. Elfintorodom,
amint meglátom az alacsony, romos házakat, melyekben már alig él egy-egy ember.
Aki még itt maradt, az is fiatal, és valószínűleg pár év múlva meg fog halni,
már ha nem sikerül győzelemre jutnia az Arénában. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Befordulok az egyik
sarkon, egyre közelebb jutok Alexék házához. Mi tagadás, nehezemre esett
megszokni, hogy a vőlegényem a Negyedik Körzet lehető legsötétebb,
legelhagyatottabb zugában élt. Na, nem mintha számítana, ennek ellenére
ugyanúgy szeretem, mint régen, de azért mégis frusztráló érzés, hogy a
szabadidejét izomagyú Hivatásos-jelöltek és idiótán vihorászós, könnyűvérű lányok
között töltötte, akiknek egy szép szó elég, és máris az ember karjaiba vetik
magukat. Ez a hely az itteni gettó, senki sem fordul meg itt jókedvében,
mindössze akkor keresik fel az emberek ezt a környéket, ha nagyon fontos ügyben
járnak el. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tudniillik, itt csak
árvák élnek, azok, akik nem bírták elviselni a nevelőotthonok nyújtotta
gyötrelmeket. Közülük kerülnek ki a Hivatásosok, akik a legtöbbször valamiért
mégis elbuknak a Viadalokon. Senki sem tudja, miért, olyasféle átok lehet ez,
mint nálunk a fiatal gyerekek kiválasztása. Persze, sokszor győzedelmeskedik a
Negyedik Körzet, de sokkal inkább azokkal, akiknek még csak meg sem fordul a
fejükben, hogy beálljanak az Első és a Második Körzet harcosai közé. Ha jól
tudom, Finnick volt az egyetlen, aki Hivatásosként nyert. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen feltűnik
előttem az Emerson család kicsi, omladozó háza. Előtte egy rakás gyerek gyűlt
össze, mindannyian tizenhat év körül lehetnek. Közelebb megyek hozzájuk, és
automatikusan befogom az orromat. Utálom a cigifüstöt! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindannyian a földön
ülnek, a szájukból egy-egy csikk kandikál ki. Nagydarabok, izmosak, és üvölt
róluk, hogy kevés ésszel áldotta meg őket a sors. Úgy méregetnek végig, mint
egy darab húst, amin nem is lepődöm meg túlzottan, hála Wolfrick zseniális
ruhakölteményének. Pff.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Középen egy háromlábú
sámli helyezkedik el, rajta egy fiú ül, aki pár évvel fiatalabb a társainál.
Nem öltözködik túl harsányan, fekete halásznadrágot, sötétkék atlétát, és egy
elnyűtt, az évek során megkopott papucsot visel. Fekete haja kissé megnőtt,
amióta utoljára találkoztunk, már majdnem belelóg bosszúvágytól izzó,
világosbarna szemébe. Egyik kezében egy szivart tart, a másikkal az ölében
elterpeszkedő, sötétvörös hajú lány derekát öleli át. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mélységesen
elszomorít a tudat, hogy ilyen mélyre süllyedt. Emellett egy hangyányi bűntudat
is kavarog a lelkemben. Hiszen megígértem Alexnek, hogy vigyázni fogok rá!
Reménykedem, hogy még nem késő visszafordítani a dolgokat, és jó irányba
terelni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Add ide! – szólok rá parancsoló hangom, és kinyújtom felé a
tenyeremet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mit? – kérdezi Jared lazán. Szája szélén lenéző mosoly
bujkál, szeme gúnyosan megcsillan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meglepetten felvonom
a szemöldökömet, majd egy magabiztos mozdulattal a hátamra dobom a hajamat. A
társaság tagjai unottan figyelik a produkciómat. A fiúk közül néhányan
erőltetetten ásítanak, mások unalmukban elterülnek a földön, egyedül a vörös
lány kapaszkodik úgy Jaredbe, mintha körülbelül rajta múlna az élete. Alex
öccse meg csak ül azon a szánalmas sámlin, és folytatja a füstkarikák eregetését.
Megelégelem a látottakat, így közelebb lépek a sógoromhoz, és kiütöm a kezéből
a szivart. Mielőtt bármit is tehetne, rálépek a csikkre, és erőszakosan a
földbe taposom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem dohányozhatsz! – mondom. – Nem azért, mert még csak
tizennégy vagy. Tüdőrákban akarsz meghalni? Hidd el nekem, ezernyi jobb mód
létezik az öngyilkosságra. Mellesleg bemutatnád nekem ezeket a… szóval, a
barátaidat?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Katie, ez itt mindenki, mindenki, ez itt Katie! – int felém
flegmán, mire „mindenki” elröhögi magát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Helló, Katie! – A vörös lány feltápászkodik Jared öléből,
és egy lekezelő mosoly kíséretében kezet nyújt nekem. – Laicey vagyok, tizenhét
éves. Tizenöt éves koromban egy hétig jártam Alexszel, tizenhat évesen pedig
hat napig, az Aratás előtt szakított velem. Csak azért mondom, hogy tudd, engem
vitt ágyba életében utoljára! – Kihívóan felvonja a szemöldökét, az arcáról
üvölt, hogy mennyire gyűlöl engem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De jó neked! – vakkantom idegesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tudom! – vágja rá Laicey.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elgondolkozom, vajon
tényleg olyan ostoba ez a csaj, hogy nem vette észre a hangomból áradó iróniát,
vagy szimplán így akar hergelni. Ami azt illeti, sikerült neki kihoznia a
sodromból. Nem vagyok hülye, mindig is tisztában voltam azzal, hogy Alexet valószínűleg
körülzsongták a szebbnél szebb lányok az otthonában, mert mindannyian
megvadultak a sármjáért, a vonzó testéért, és persze a néha kifejezetten bunkó,
irritáló stílusáért. Nem vetettem meg őket ezért, mégis féltékenykedtem rájuk.
Emlékszem, amikor Finnick körbevezetett a Körzetben, minden fiatal lány mellett
elhaladva megkérdeztem tőle, volt-e valami köztük Alexszel. Szegény fiú eleinte
megpróbált hazudni, de pechére átláttam a szitán, így a séta végére én rengeteg
új, idegölő információval, ő pedig egy kisebb fejfájással lett gazdagabb.
Hiába, az élet néha igazságtalan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hé, ember, süket vagy? – vereget hátba egy jól megtermett
srác.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi? Nem! – morgom, és automatikusan elhúzódom tőle. – Miről
van szó?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért jöttél ide? – kérdezi Jared. Nagy, világosbarna
szemében hirtelen kialszik a bosszúvágy és a szenvedély perzselő lángja,
helyüket egy másik érzelem veszi át; az aggódás.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Kíváncsiságból – vonok vállat, miközben egy negédes mosolyt
villantok a fiúra. – Tudni szerettem volna, mi újság veled. Pont eleget láttam
ahhoz, hogy rájöjjek, Jared Emerson, úgy tönkretetted magad, ahogy az a
nagykönyvben meg van írva. Mindenféle szerencsétlen, szánalomra méltó lúzerrel
lógsz együtt, összejöttél ezzel a Laicey-vel, vagy hogy hívják, és még cigizel
is. – Oldalra döntöm a fejem, mint egy ártatlan kiskutya, és gorombán fújtatok
egyet. – Tudod, Jared, többet vártam tőled. Megértem, hogy megviselt Alex
halála, de néha azért nem ártana belegondolnod, ő milyen sorsot szánt volna
neked. Szerintem nem ilyet – Színpadiasan körbemutatok a fiú köré gyűlt
tömegen. – Nagyon nem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jared váratlanul
felpattan, ellökve ezzel az ölében ülő lányt, és indulatosan megindul felém.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mit számít az, mit akart? – üvölti idegesen. – Már nincs
itt, képtelen vagy felfogni? Meghalt, érted? Bármit csinálhatok, nem fog
visszajönni! Tökmindegy, kikkel lógok, a polgármester gyerekeivel, vagy velük,
semmiképp sem fog feltámadni. Akkor meg nem mindegy? Mellesleg miért akarsz
beleavatkozni az életembe? Hidd el, minden szuper, semmi szükségem rád, meg az
idióta tanácsaidra! – Undorodva megrázza a fejét. – Rohadtul nem érdekel, hogy
győztél, és az egész ország odáig van érted. Azt hiszem, Katie, kezdesz elszállni
magadtól. Lehet, hogy a Kapitóliumban a haverjaid díjazzák a viselkedésedet, de
most nem velük beszélsz, napsugaram! Ez a mi helyünk, itt ne sipákolj, ha
megkérhetlek! Most meg min vigyorogsz olyan szerencsétlenül?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A figyelmeztetésre
rögvest beharapom az ajkam. Észre se vettem, hogy mosolygok azon, hogy Jared
„napsugaramnak” szólít. Alex mindig „csillagomnak” nevezte az embereket, amikor
felidegesítették. Úgy látszik, az Emerson-fiúk valamilyen különös oknál fogva
vonzódnak az égitestekhez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szerintem csak bejössz neki, haver! – nyerít fel egy magas,
barna hajú izomkolosszus. – Vagy egyszerűen hiányzik az életéből a szerelem,
így kivetette rád a hálóját. Hé, drágám… Azaz, Katie… Jared most foglalt, de én
bármikor állok rendelkezésedre! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A srác beszólását
általános röhögés követi, mire az illető felbátorodik, és végighúzza a kezét a
hátsómon. Ebben a pillanatban eldurran az agyam. Mégis hogy mer ez a bunkó
szemétláda csak úgy fogdosni? Mit képzel ez a rohadék? Talán engem is olyannak
tart, mint Jared drágalátos kis barátnőjét? Ezt nem tűrhetem szó nélkül!
Szélsebesen előhúzom a késemet az övemből, megfordulok, és megvágom a fiú
homlokát. Napbarnított bőréből lassan csordogálni kezd vörös vére.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A társaság
elcsendesül, hol engem, hol a fiút bámulják. Legelőször az áldozatom tér
magához a sokkból.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Te… - motyogja, miközben felém mutogat remegő ujjával. – Te
megvágtál!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Gratulálok a felfogóképességedhez! – vetem oda szárazon. –
Igazán fantasztikus vagy! Mellesleg, ha a Viadalra akarsz menni, tudnod kell,
hogy ott sokkal mélyebb sebekre számíthatsz, nem csak a homlokodra fognak
célozni, nem csak akkor mennek neked, amikor undorítóan kikezdesz valakivel,
nem csak…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Na, jó, Katie, húzzunk innen! – Jared olyan erősen ragadja
meg a karomat, hogy még csak esélyem sincs szabadulni, és arrébb rángat a
megdöbbent társaságtól.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez mégis mi a franc volt? – kérdezi, mikor tisztes
távolságba kerülünk tőlük. – Normális vagy, Katie? Ez mégis mire volt jó? Miért
kellett…? – Beletúr fekete hajába, majd morogva az égnek emeli tekintetét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szerintem helyesen cselekedtem! – vigyorodom el cinikusan.
– Figyelj, ez az alak mostantól egy életre megtanulja, hogy ha nem fogdoshat
csak úgy, már ha nem akar felvágott koponyával mászkálni az utcán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te jó ég, te nem vagy százas! – sóhajt fel keservesen. –
Nem kell mindenkit kinyírnod, aki egy kicsit is tapló volt veled! Amúgy is,
minek neked kés? Ez már nem az Aréna, napsugaram, hanem a valóság! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Bármikor szükségem lehet rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jared unottan
megrázza a fejét, majd válaszra nyitja a száját. Semmi kedvem belebonyolódni
egy újabb vitába, így gyorsan témát váltok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kijössz a beszédemre? – nézek rá kérlelve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze… - morogja. – Téged speciel nem kedvellek, de Alex
szeretett, tehát nem mulaszthatom el… Meg amúgy is, valószínűleg most fognak
utoljára beszélni róla…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jared… - suttogom, miközben letörlök egy kósza könnycseppet
a szemem sarkából. – Ne aggódj, nem fogsz csalódni bennem! Megígérem, hogy…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem érdekelnek az agybeteg ígéreteid! – A fiú hangja
szilárd, ám a szeme egyre bosszúsabban villog. – Az lenne a legjobb, ha nem
ígérgetnél semmit, nem csináltál jelenetet, csak felolvasnád azt, ami a rohadt
kártyán van, és örökre eltűnnél az életemből. Nem vagyok hülye, Hope. Meg se
próbálj átverni! – Közelebb lép hozzám, szinte már érzem a leheletét a bőrömön.
– Miattad halt meg. Ha nem csavarod el a fejét, még mindig élne… Megváltozott,
mert megváltoztattad. Mindvégig reménykedtem, hogy amit veled művel, nem több
mint egyszerű színjáték, amivel lázadásra akarja szítani a népet. De a Végjáték
előtt be kellett látnom, hogy tévedtem a románcotokkal kapcsolatban. Tényleg
szeretett, mindenkinél jobban. Feláldozta magát, csak azért, hogy élhess, pedig
jól tudta, hogy hazavárom. Ezért gyűlöllek, Katie Hope. Ezért gyűlöl itt
mindenki! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ostorcsapásként érnek
a szavai, kis híján elsírom magam tőlük. Gyakorlatilag megvádolt, hogy én
vagyok a felelős Alex halálért. De hát ez nem igaz, szemen szedett hazugság!
Ráüvöltenék a fiúra, ám már nem áll előttem, visszament az izomagyú
haverjaihoz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megszólal a templom
harangja, pont négyet üt. Fél óra múlva kezdődik a beszédem. Fantasztikus. Egy
utolsó pillantást vetek az utca végén röhögő fiatalokra, aztán egy hatalmas
sóhaj kíséretében elindulok a Fő tér felé, Alex és Naomi hivatalos temetésére.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kit látnak szemeim? Szia, Kate! Mi újság?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mosolyogva Finnick
nyakába vetem magam, és egy gyors puszit nyomok az arcára. Megpróbálom
figyelmen kívül hagyni a rosszalló pillantásokat, amiket a pletykaéhes
vénasszonyok küldözgetnek felénk, majd kedvesen köszönök Finnick barátnőjének,
Annie Crestának. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A lány barátságosan
megveregeti a vállamat. Kedvelem Annie-t, még ha nem is nevezem a barátomnak.
Aranyos, zárkózott ember, pár furcsasággal meghintve. Néha indokolatlanul
nevetgélni kezd, máskor szótlanul bámul maga elé, esetleg ütemesen dobol a
lábával. Ő az élő példa arra, mit tesz az emberrel a Viadal. Annie három évvel
ezelőtt nyert, a Hetvenedik Viadalon. Jól ismerem a történetét, Alex egyszer
már elmesélte, amikor motorozni voltunk. Egy barátjával egyszerre választották
ki, és amikor a fiú meghalt, szabályosan megőrült, és egy barlangba menekülve
várta a Viadal végét. A Végjátékban a Játékmesterek vízözönt küldtek a
versenyzőkre, és mivel a többiek nem tudtak úszni, Annie került ki győztesként.
Sajnos a Viadal rendesen keresztbe tett neki; azóta sem képes teljesen felépülni.
Ennek ellenére kedvelem, mert mindig megértő és segítőkész, még akkor is, ha
nem szívesen osztom meg vele a problémáimat, nem szeretném, ha még jobban
összezavarodna. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex nem túlzott,
amikor azt állította, Annie és Finnick a Körzet hivatalos álompárja. Tényleg
minduntalan együtt vannak, kézen fogva sétálgatnak a tengerparton, vagy az
utcákon, rengeteget nevetnek együtt, és látszik rajtuk, hogy tiszta szívből
szeretik a másikat. Néha elfogja a szívemet a féltékenység, amikor rájuk nézek.
Félreértés ne essék, nem Finnicket irigylem a barátnőjétől, mindössze a
tudatot, hogy nekik van valaki, akire támaszkodhatnak, aki nem hagyja őket
cserben, aki örökké ott lesz nekik. Akit nem vett el tőlük a Kapitólium.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Köszönöm, minden rendben! – erőltetek magamra egy aranyos
mosolyt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Aha, értem – vágja rá Finnick reflexből. – Akkor most
halljuk az igazságot. Hogy viseled?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Borzalmasan – hunyom le a szemem keserűen. – Komolyan,
minden és mindenki kikészít! A Körzetek látogatása során csaknem megőrülök.
Végignézni a gyászoló családokon, sületlenségeket felolvasni… Bár azt hiszem,
értitek, miről magyarázok…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick és Annie
együtt érzően bólogatnak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ezenkívül Johanna és Leila is az őrületbe kergetnek, a
hiperaktív Békeőrökről, meg erről az ízléstelen, agresszív Wolfrickról nem is
beszélve! Aztán még Jared is… Totál kikészült a srác… Normál esetben nem
kellene törődnöm vele, de megígértem Alexnek…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A vőlegényem
említésére elszorul a torkom, egy hangot sem tudok kinyögni. A felismerés, hogy
néhány perc múlva beszélnem kell róla, villámként csap le rám. A lábam
megremeg, a szám kiszárad, az összes erő elszáll a testemből. Kis híján
elterülök a földön, ám szerencsére Finnick elkap, és talpra állít. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Miss Hope, jöjjön! – hallom meg hirtelen egy Békeőr hangját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Legszívesebben üvöltenék, mint a sakál.
Rángatózva menekülnék el a tömeg elöl, magam mögött hagyva a sok felelőtlen
idiótát. Elmennék a Kapitóliumba, és beleállítanám a késemet Snow szívébe, már
ha van neki olyan. Még mindig a fülemben csengenek Jared szavai… Ez lesz az
utolsó beszéd, ami róla szól. Ezután senki sem fog beszélni róla. Halott lesz
az emléke is, csakúgy, mint ő maga. Nem akarom! Nem akarom, hogy elfelejtsék,
nem akarom elfelejteni. Ez olyan, mint egy temetés… Egy temetés, melyen az
egész ország részt vesz, ki a tévé előtt ülve, ki testközelből. Ha befejezem a
monológomat, leveszik a zászlókat, odaadják a gyászoló rokonoknak, vagy a
Kapitóliumba szállítják őket. És azután már senki sem fog emlékezni rá, csak
Jared és én. De rajtunk kívül senki ezen a világon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A rohadt életbe, jöjjön már! – ordít rám a Békeőr. – Egyedül
vagyok itt, egyedül kell megoldanom a problémákat, kérem, könnyítse meg a
dolgomat!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megadóan bólintok, és
követem a Békeőrt a színpadra. Kinyílnak az ajtók, a polgármester üdvözöl, a
kísérőm a mikrofonhoz terel. Tekintetem azonnal Alex arcára vándorol. Alaposan
megfigyelem fekete haját, szenvedélytől és bátorságtól égő, sötétbarna szemeit,
tökéletes vágású arcát, és erőtől duzzadó, széles vállait. Ő volt az, Alex
Emerson, a fiú, akit szerettem. Kár, hogy ott ragyog mögötte a Kapitólium
utálatos címere, alatta pedig Jared álldogál egymagában, leszegett fejjel. A
másik zászlóra vándorol a pillantásom. Ez Naomi Cowell-t ábrázolja, a tiszta
szívű, pozitív kislányt, aki olyan bámulatosan értett az íjászat tudományához.
Hosszú, sötétbarna haja egyszerű copfba van kötve, sötétbarna szemei boldogan
csillognak, rózsaszín szájacskája örömmel teli mosolyra húzódik. Igen, Naomi
boldog volt még akkor is, amikor az Arénába ment. Bízott a reményben, elhitte,
hogy győzhet. Belém hasít a bűntudat, amint eszembe jut, hogy ezt az imádnivaló
kislányt én fosztottam meg az életétől, még ha a saját kérésére is. Naomi
arcképe alatt a szülei és egy idős, ősz szakállú férfi áll, aki valószínűleg a
nagypapája. Maria szeméből még mindig tisztán kivehető az undor és a megvetés,
amit irántam érez. A férje odasúg neki valamit, a nő mintha meg sem hallaná. Az
öregember mindeközben egy szomorkás, ám barátságos mosolyt küld felém. Sejtésem
szerint, ő már megbocsátott nekem, csakúgy, mint a férfi. Egyedül Maria utál,
nem bírta feldolgozni, hogy elvettem tőle egyetlen, szeretett gyermekét. A
szívem mélyén neki adok igazat. Engem is alaposan kikészített, hogy meg kellett
ölnöm a lányt. Megborzongok, ahogy felrémlik előttem a kép, amint a Horrorerdő
vérszomjas fái között futok, menekülve a halál és a kegyetlen igazság kitárt
karjai elöl. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A polgármester szól,
hogy kezdhetem a beszédet. Aprót biccentek, és pár lépést közelítek a mikrofon
felé. Tegnap este, a meleg párnáim között megfogalmaztam a fejemben a szöveget,
amit ma mondani fogok. Kockázatos lesz, lehet, hogy le is lőnek miatta. Nem áll
sziklaszilárd talpakon, de én mégis úgy érzem, érdemes belevágnom. Előbb-utóbb
úgyis megfogalmazta volna valaki a véleményét ezzel kapcsolatban. Persze
cselesen csinálom, a legfontosabb részt szándékosan a legvégére hagyva. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Üdvözlet a Negyedik Körzet lakóinak! – kezdem. – A műsorrend
szerint most felolvasnék egy sablonos szöveget a bátorságról és a Kapitólium
dicsőségéről, mint a többi Körzetben. Ez áll a tervben, amit a főváros
legbefolyásosabb emberei készítettek sok évvel ezelőtt. Én viszont úgy
döntöttem, kivételesen szakítok a hagyománnyal. Hogy miért? Mert a Negyedik
Körzet egykori Kiválasztottjai, Naomi és Alex jóval többet érdemelnek pár
elcsépelt sornál, amit már előttem annyian elmotyogtak ezen a színpadon.
Mindketten sokat segítettek nekem, nélkülük ma nem állnák itt, Önök előtt.
Létfontosságú szerepet töltöttek be az életemben, és nem győzöm hangsúlyozni,
mekkora hálával tartozom nekik ezért – Tekintetem a Cowell-családra irányul.
Megpróbálom elkapni Maria pillantását, ám ő továbbra is tüntetően fordul a
férje felé. – Emlékszem, Naomi már az első napon szövetséget ajánlott nekem,
csak ő, egyedül. Másnak esze ágában sem volt összeállni egy nagy rakás
szerencsétlenséggel, inkább egyedül kallódtak, vagy a Hivatásosok esetében
falkában terrorizálták a gyengébbeket. Naomi azonban engem választott, pedig
nem lett volna muszáj. Jól kijöttünk egymással, már az első pillanatban rabul
ejtette a szívemet a kedves mosolyával, a pozitív kisugárzásával, és a vicces
megjegyzéseivel. Már akkor, az edzésen felfigyeltem rá, milyen kitűnő íjásszal
hozott össze a sors. De komolyan! Nem tudom, látták-e valaha lőni, ha nem,
elárulom, hogy hihetetlen tehetség lakozott a csajban! Mikor először megláttam,
majdnem összeestem a döbbenettől, a csodálattól. Hiába, egy tizenkét évestől
mást vár az ember… - Ekkor Maria száján egy mosoly-féleség terül el, a fejét
pedig büszkén fentebb emeli. – De Naomi nem átlagos tizenkét éves volt, aki
mindenkitől és mindentől megijed. Magabiztosan állta a sarat, az interjún
valósággal lenyűgözte a közönséget, és a Játékmesterek is nyolc pontot adtak
neki. Ez kiemelkedően szép eredmény, Naomi pedig teljes mértékben megérdemelte.
Körülbelül az egész főváros odáig volt érte, de sajnos <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egyesek</i> mégsem szerették annyira, hogy kegyelmet adjanak neki – A
tenyeremet ökölbe szorítom, az összes izmom megfeszül. Bepánikolok, hiszen
mindig ez történik velem, mielőtt rohamot kapnék. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ne!</i>, kiáltom hangtalanul. Még nem jött el az idő… Még nem
állíthatom magam mellé a népet. Csak később… miután beszéltem Naomi haláláról
és Alexről… Muszáj várnom egy kicsit! – Éppen készültem nyugovóra térni az
erdőben, mikor keserves sikolyt hallottam a közelből. Villámgyorsan szedtem a
lábaimat, az összes cuccomat magam mögött hagyva nyargaltam Naomi megmentésére,
pedig még csak nem is sejtettem, hogy ő az… Becsületére legyen mondva, hősiesen
küzdött a vámpír ellen, melyet Seneca küldött rá. Rengeteget segített azzal,
hogy a gyilkos lényre lövöldözött, méghozzá olyan hősiesen, mintha nem is
vérezne a nyaka. Végül közös erőbedobással sikerült felülkerekednünk a
szörnyön. Sajnos ez nem segített Naomin… - Érzem, ahogy a sírás fojtogatja a
torkomat. Most nem adhatom fel! Még a fele hátra van… Nem tűnhetek gyengének, a
gyengéket a világért sem követné senki, még a lázadók sem. – Rengeteget
szenvedett volna, már akkor sem volt teljesen magánál. De ő… mindig olyan
realistán látta a dolgokat, még ha néha bele is feledkezett az örömittas
reménybe, ami körbelengte az egész lényét. Elbúcsúzott a szeretteitől, aztán
megkért, hogy végezzek vele, hogy vágjam belé a méreggel teli fecskendőt, amit
pár perccel a támadás után kaptunk. Nem akartam megtenni… Gyenge és ostoba
voltam… Szerencsére Naomi ott volt mellettem, és helyettem is gondolkozott,
méghozzá egész józanul. Rákulcsolta az ujjaimat az injekcióra, így vágtam belé
a halálos mérget. Azonnal elhunyt, egy másodpercet sem szenvedett. Tisztában
vagyok azzal, hogy soha sem fogják nekem megbocsátani, amit tettem, és hogy ez
alól nincs kibúvó, még az sem, hogy maga Naomi is így akarta. De azért…
Rettentően sajnálom! Sajnálom, hogy ennek a fiatal, életvidám kislánynak ilyen
szomorú végzet jutott. Nos, igen, az élet rohadtul igazságtalan! – Naomi
nagypapája egy szomorkás mosolyt lövell felém. Ezzel bizonyítja, hogy nem
haragszik rám, és valamilyen szinten egyetért velem. Elfordulok Cowell-éktől,
és Jaredre szegezem a tekintetem. Erőszakkal ráveszem magam, hogy még csak rá
se pillantsak Alexre. Attól elgyengülnék, megrogyna a térdem, felgyorsulna a
szívverésem, és zokogva rohannék le a színpadról, megszégyenülve ezzel Panem
minden lakója előtt. Már csak pár percet kell kibírnom… Pár perc, és elindítok
valamit, amit eddig senki a Körút során. Pár perc, és mellém áll a nép, aztán…
- Alex Emerson különleges ember volt, a szó legjobb értelmében – folytatom a
félbehagyott monológomat. – Minden tulajdonsággal rendelkezett, ami megvan egy
igazi férfiban. Erő, bátorság, odaadás, támogatás, humor, és persze a sárm.
Mégis más volt, mint a többiek. Sosem tudtam igazán kiismerni. Beállt a
Hivatásosokhoz, hogy ezzel is megsegítse Naomit… és engem. A kapcsolatunk
finoman szólva sem indult zökkenőmentesen, több nézeteltérés is akadt
közöttünk. Apróságokon, jelentéktelennek tűnő kis semmiségeken kaptunk össze,
mint például a múltbéli szerelmeink, a túlzott beképzeltséget hirdető ruhám,
vagy éppen azon, hogy melyikünk a jobb harcos. Aztán ennek az egésznek vége
lett. Az interjú előtt már úgy beszélgettünk, mintha az azelőtti napok
eseményei meg sem történtek volna. Örültem, hogy sikerült tisztáznunk a
gondjainkat, azt hittem, már minden megoldódott az életemben, leszámítva
persze, hogy éppen az Arénába készültem menni. Tévedtem – hangos sóhaj hagyja
el a számat, ahogy visszaemlékszem az aznap esti botrányra, ami még mindig
körülöttem kering, hacsak egy pillantást is vetek Finnickre. – Miután élő
adásban lejátszották, hogy megcsókoltam Finnicket, mindenki ellenem fordult,
még a saját mentorom is. Mindenki, kivéve egy embert. Nos, igen, Alex maradt
csak mellettem. Ott bőgtem a hideg padlón ülve, de ő odajött hozzám, feltörölte
könnyeimet, és feldobta a kedvem. Gondolom, kevesen tudják, hogy a srác
hihetetlenül profi módon vezetett motort. Engem is elvitt egy körre, egy
eldugott kis tisztást néztünk meg. Nagyon tetszett, szinte elállt a lélegzetem,
amikor életemben először megpillantottam. Aznap éjjel rengeteget beszélgettünk
Alexszel, és a szó szoros értelmében a földön fetrengtünk a röhögéstől. Először
azóta, hogy betettem a lábam a főváros csillogó, ám romlott utcáira, boldognak
éreztem magam. Örültem, hogy találtam valakit, akivel együtt hülyéskedhettem,
aki segített nekem átvészelni azt a nehéz időszakot. Sajnos hamar vége szakadt
a nagy boldogságnak. Bekerültünk az Arénába, és eltávolodtunk egymástól. Alex a
Hivatásosokkal maradt, én hol mutáns vámpírokat öltem, hol futottam, mint egy
félőrült. A második nap legelején megingott az Alexbe vetett bizalmam. Azt
hittem, hazudott nekem, és meg akar ölni, ám szerencsére kiderült, hogy az én
pártomat fogja. Abban az órában öltem először szántszándékkal… – A hangom
megkeményedik, ahogy kiejtem ezt a gonosz mondatot. Elhessegetem a Marcusszal
kapcsolatos emlékfoszlányaimat, és ismét Alexre helyezem a hangsúlyt. – Miatta
gyilkoltam, mert meg akartam menteni. Úgy éreztem, tartozom neki ennyivel.
Szövetséget kötöttünk, a legerősebbet a Viadalok történetében. Jóban-rosszban
kiálltunk egymás mellett, kivéve egyszer… Amikor elárultam neki, mit tettem
Naomival… Aznap meghalt egy fiú, nyolcan maradtunk életben, ezért beszélhettünk
egy-egy ismerősünkkel. Valtert küldték ki hozzám, az akkori szomszédomat. A fiú
felnyitotta a szemem, és rávilágított, milyen ostoba voltam eddig. A fenébe is,
hiszen végig Alexet szerettem, csak nem jöttem rá! – kiáltok fel kissé
hisztérikusan. – És ő is szeretett engem… A szemétségem ellenére ugyanúgy
kiállt mellettem, és megölte Carát… Aztán megmentett a vízbe fullástól. És
amikor magamhoz tértem, összevissza magyarázott valamiről, amit nem értettem,
aztán… Aztán megcsókolt. – Szégyellősen lesütöm a szemem, elvégre mégiscsak a
volt ismerősei előtt beszélek. – Pár percig nem fogtam fel, mi történik velem,
aztán Alexnek köszönhetően visszatért az emlékezetem… Ismét rájöttem, hogy
beleszerettem, és hogy a világért sem adnám oda senkinek. Mint utóbb kiderült,
ő is így érzett irántam, olyannyira, hogy még a kezemet is megkérte. Az
eljegyzésünket az elnök nem nézte jó szemmel! – horkantok fel gúnyosan. –
Kaptunk tőle ugyanis egy éjfürtös tortát, amit Alex meg is kóstolt, épp’, hogy
sikerült megmentenem. Abban a pillanatban mindketten megértettük, hogy Snow nem
tréfál. Valóban a halálunkat kívánja. A Végjáték kapujában eldobtuk a
fegyvereinket, és megígértük, hogy semmi pénzért sem fogunk kárt tenni a
másikban. Együtt szenvedtük végig a génmanipulált, elhunyt Kiválasztottakra
hasonlító patkányok támadását, együtt menekültünk fel a Bőségszaru tetejére.
Egyre nőtt a tét, de mi még mindig nem engedtünk a fogadalmunkból. Én… -
zavartan beletúrok a hajamba, és kínosan elröhögöm magam. – Én mindenféle
ostobáságot összehordtam, nem is figyeltem Alexre. Eltalálta egy repdeső kés,
már csak percek választották el a haláltól. Életem legszörnyűbb perceit éltem
át akkor. Alex sok mindenről beszélt nekem, de Önöket csak egy dolog érinti
ezek közül. Ez pedig a végső fogadalmam, az utolsó ígértem, amit a szerelmemnek
tettem… - suttogóra veszem a hangomat, pillantásomat belefúrom az összes
jelenlévő tekintetébe. A legutoljára Jaredet hagyom, Alex öccsét, akire a
legjobban számítok ez ügyben. – Ez pedig az volt, hogy elhozom az országnak a
szabadságot, és nem hagyom, hogy más élete is olyan kínkeserves legyen, mint a
miénk. Most, ezen a színpadon bejelentem a tervemet, amivel egyben beválthatom
a fogadalmamat! – Tartok pár másodperces hatásszünetet, majd hirtelen teli
torokból elüvöltöm magam. – A Győzelmi Körút végén ugyanis, az utolsó állomáson
megölöm az elnököt, és ezzel felszabadítom az országot a zsarnokság és a terror
alól!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Csönd borul az egész
térre. Senki sem mozdul. A Körzet egyetlen Békeőre és a polgármester leesett
állal hallgatták végig a beszédemet, most sem jön szó a szájukra, a tömegnek
szintúgy. Mindannyian engem bámulnak, én pedig Jaredet. A fiú egy ideig állja
kihívó pillantásomat, majd olyat tesz, amire senki sem számított.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szájához emeli
három középső ujját, finom csókot hint a hegyükre, majd szemrebbenés nélkül
felém nyújtja a kezét. Így tiszteleg előttem, így biztosítja, hogy mellettem
áll a harcban. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A jelzés járványként fut
végig a tömegen. Mindannyian úgy tesznek, mint Jared. Lefogadom, hogy a
színfalak mögött Finnick, Annie, és Johanna, sőt talán még Leila is utánozzák a
fiú mozdulatát. Legutoljára Maria teszi fel a kezét. Sokat jelent nekem, hogy ő
is számít rám, még ha továbbra is olyan ellenségesen méreget is. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyors, ideges
lépteket hallok magam mögül. A Körzet egyetlen Békeőre vadállat módjára tör át
a tumultuson. Úgy rohan, mintha ágyúból lőtték volna ki. Felugrik Jared mellé
az állványra, és maga után vonszolja a megdöbbent fiút. Egy szempillantás alatt
átjut a tömegen, és a színpad közepére mászik, maga elé tartva a sógoromat. A
csigolyájánál fogva térdre nyomja a fiút, és egy pisztolyt szegez a fejéhez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem tétlenkedem. Nem
érdekel a büntetésem, nem érdekel, hogy rohamot kapok, mindössze Jared testi
épsége foglalkoztat. Az övembe nyúlok, előkapom a véres hegyű késem, és úgy
teszek, ahogy azt Alex tanította. Hátrahúzom a kezem, becélzom a Békeőr nyakát,
és elhajítom a fegyvert. A férfi vörös vére friss, tiszta víz módjára fröccsen
le a talajra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]--><br />Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-20988841642275828802015-11-24T15:43:00.000+01:002015-11-24T15:43:17.301+01:00Huszonnyolcadik fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Csökönyösen
kapaszkodok a férfi izmos karjába, és közben a hátát rugdosom. Egyetlenegy
gondolat kavarog a fejemben, ez pedig az, hogy meg kell mentenem a lázadó fiú
életét. Eddig is végignéztem pár ember kegyetlen lemészárlását, nem bírnék ki
még egyet. Ráadásul még szimpatikus is a srác… Kár lenne érte, ha meghalna.
Első ránézésre az a tipikus ember, aki képes levezényelni egy forradalmat
anélkül, hogy minden egyes haláleset után elsírná magát. Ez kiemelkedő
tulajdonság, nagyon tetszik nekem. Tudom, hogy gondolnom kell az ország
jövőjére, fel kell készítenem őket, hiszen bármikor megölhetnek. Ez a fiú, és
még talán sokan mások is, bennem látják a reményt, a nevem egyet jelent
számukra a szabadság eljövetelével. Ezért kell megvédenem őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szállj már le rólam, hülye liba! – üvölti a Békeőr, és egy
gyors mozdulattal a földre teper. – Tudod, kislány, azt hittem, vicceltél,
amikor a gyenge memóriádról csevegtél, de úgy látszik, tévedtem. Előre
figyelmeztettelek, egy rossz szó, és találomra lelövök egy embert a tömegből.
Ehhez képest kegyesen hagytam, hogy befejezed a szánalmas kis monológodat, mert
reméltem, hogy ezek a külvárosi idióták nem fogják fel a szavaid súlyát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Engedjen el! – mordulok rá fogcsikorgatva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi dünnyög valamit
a bajsza alatt, majd végre gyengít a szorításán. Villámgyorsan felpattanok, és
a barna hajú fiúhoz fordulok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Tudsz egy helyet, ahol beszélhetnénk? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A srác megvonja a
vállát, és kissé tanácstalanul néz körbe. Észreveszem, hogy szemkontaktust tart
a copfos lánnyal, mintha így akarnának megbeszélni valamit. Biztosan nagyon jó
barátok, vagy akár több is van köztük. Magamban elmosolyodom a gondolattól,
hogy talán épp’ az előbb mentettem meg egy bimbózó románc főszereplőjét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Menjenek a Törvényszék épületébe! – töri meg a csendet a
Békeőr.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szótlanul bólintok,
majd karon ragadom a srácot, és bevonszolom a hatalmas, omladozó falak közé.
Legnagyobb megkönnyebbülésemre a Békeőr nem követ minket, helyette azzal
szórakoztatja magát, hogy szigorú pillantásokat vet a tajtékzó méhkasra
emlékeztető emberekre. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az egyik
ablakpárkányhoz ülök, a fiú követi a példámat. Kinézek a háborgó Körzetlakókra,
és közben kieszelek egy tervet. Nem kockázatos, nem is nehéz végrehajtani. A
lényeg, hogy elhitessem a lázadóval, hogy semmi kedvem holmi forradalmakkal
foglalkozni, és az előbbi mindössze egy félreértés volt, mindig ez történik
velem, amikor rohamot kapok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szívem szerint tiszta
lapokkal játszanék, és megosztanám vele az igazságot, miszerint teljesen összetörtem
a Viadal alatt, folyamatosan látomások gyötörnek, és benne lennék a
forradalomban, feltéve, ha nem köteleznek arra, hogy én legyek a lázadás
jelképe. Úgy érzem, ezt a feladatot nem nekem találták ki. A vezérnek erősnek,
talpraesettnek, céltudatosnak kell lennie, nem szabad elbizonytalanodnia,
mindvégig harcolnia kell. A rohamaimat pedig nyilvánvalóan senki sem nézné jó
szemmel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyetlen apró tényező
viszont megakadályoz az őszinte vallomásomban: a falon árgus szemekkel figyelő,
fekete kamera.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hogy hívnak? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Gale… Gale Hawthorne – feleli a fiú csendesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gale Hawthorne.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Ismerős név. Egy szempillantás alatt
végigfuttatom a fejemben azon emberek neveit, akikről az elmúlt nyolc hónap
során hallottam. Az biztos, hogy semmi köze a Kapitóliumhoz, vagy Snow-hoz,
leszámítva persze, hogy szívesen meglátogatná Panem vezetőjét az egyik giccses
fővárosi temetőben. Mivel a Tizenkettedikből származik, valószínűleg Samirával
vagy Jason-nel állhatott kapcsolatban. Utóbbit nem ismertem, még csak a nevét
sem tudtam, amíg nem futottam össze Samirával a Horrorerdőben. Tehát
valószínűleg a lány mesélt róla… Erősen töröm a fejem, az összes idegszálammal
a szövetségesemmel való beszélgetésekre koncentrálok, míg végül eljutok a
folyóparti játékhoz, és egyszeriben rájövök, kivel is hozott össze a sors.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Megvan! – csettintek vigyorogva, miközben le sem veszem a
szemem az arcáról. – Samira beléd volt zúgva, ugye?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gale zavartan beletúr
izzadt, sötétbarna hajába, és kínos mosolyra húzza a szája szélét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hát, nem tudom… Lehet – von vállat hanyagul. – Az biztos,
hogy tetszettem neki, alig bírtam levakarni magamról. De hogy belém szeretett
volna… Á, nem hiszem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mosolyogva bólintok,
és közben nyugtázom magamban, hogy ahhoz képest, hogy ez a Gale milyen helyes,
abszolút nem érti a nők nyelvét. Pedig még össze is illettek volna Samirával.
Igaz, a lány legalább két fejjel alacsonyabbra nőtt, mint a fiú, de ezt
leszámítva egész jól mutattak volna együtt, és ami a legfontosabb, lett volna
közös témájuk, hiszen már-már rémisztően hasonló a gondolkodásmódjuk. Pff.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Megcsinálod? – kérdezi hirtelen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mit? – értetlenkedem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szürke szemei
izgatottan csillognak, úgy néz rám, mintha én lennék az Isten, vagy ha az nem
is, legalábbis maga a nagybetűs Megmentő. Körülkémlel a szobában, de csak
annyira alaposan, hogy nem veszi figyelembe a ránk leselkedő kamerát, majd
közelebb hajol hozzám, és ezt suttogja a fülembe:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A forradalmat! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kezdődhet a
színjáték, gondolom magamban, és elhúzódom Gale-től.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hogy érted? – ráncolom a homlokomat. – Mi közöm nekem a
hozzá? Attól, hogy Samira erről álmodozott a szabadidejében, nekem még nem
kötelességem ugyanezt tenni. Nézd, nem akarlak megbántani, de ennek semmi
értelme! – A hatás kedvéért ingerülten megrázom a fejem. – Több mint
hetvenhárom éve ugyanezzel álltak elő a nagyokosok, és mi lett belőle? Egy
elmebeteg valóságshow, ahol évről-évre huszonhárom ártatlan emberéletet
kioltanak! Kérlek, érts meg! – Felpattanok, és mászkálni kezdek a falak között,
pont úgy, mint Alex, amikor egy fontos dolgon törte a fejét. – Engem tönkretett
a Viadal… Pontosabban, én tettem tönkre magamat… - helyesbítek, mikor
ráeszmélek, hogy figyelnek minket. – Nagy hiba volt a részemről, hogy
beleszerettem Alexbe, és mindenen felhúztam magam. Ha visszatekerhetném az idő
kerekét… - Zavartan beletúrok a hajamba, és közben idegesen meredek Gale-re. –
Olyan nehéz ez az egész… Olyan emberekről beszélni, akik idestova nyolc hónapja
halottak, ott sír az arcképük alatt a családjuk… Összevissza beszéltem. Rohamot
kaptam. Néha még mindig megesik velem, amikor valami az Arénában töltött
napokra emlékeztet. Ilyenkor mindenféle ostobaságot hordok össze, amiket magam
sem gondolok komolyan. Remélem, meg tudod érteni, hogy…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Újdonsült ismerősöm
hirtelen felpattan, és üvöltözni kezd, miközben vadul hadonászik a levegőben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem hiszem el! Hogy teheted ezt a néppel? Ezek az emberek
egytől-egyig bíznak benned, és támogatnak téged! Te jelented számukra a
reményt, amiről beszéltél. Reménykednek, hogy felszabadítod őket a rabszolgaság
alól. Nem tudom, hallottál-e arról, hogy a Végjáték alatt, amikor a
kapitóliumiakat szidtad, az összes ember fellázadt. Kivonultunk a Fő térre,
ahol a játékot közvetítették, a nevedet kiabáltuk, és papírra vetettük az
összes szavadat… De nem csak mi, az összes Körzetlakó, még az Elsőben és a
Másodikban is. Eszméletlen volt! Hittünk benned… És Alexben is. Elhittük, hogy
mindketten túlélhetitek, és ketten, együtt, megcsináljátok a forradalmat, a
végén pedig megölitek Snow-t.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Lenne egy kérdésem, Hawthorne. Látod itt Alexet? Nem, nem
látod, mert nincs itt! – csattanok fel. Már nem is játszom meg magam, a szavak
önkénytelenül ömlenek ki a számon, akár a forró, mindent elsöprő lávazuhatag. –
Meghalt, érted? Halott! És amíg az lesz, ne várjatok tőlem semmit, se
forradalmat, se merényletet, se buzdító beszédeket, de még azt se, hogy
megdobok egy címeres zászlót paradicsommal, mint annak idején a mentorom! Csak
hagyjatok békén mindannyian! Keressetek magatoknak más vezért, de az lenne a
legjobb, ha lenyugodnátok, és élnétek tovább a normális kis életeteket!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Normális? – horkant fel gúnyosan. – Az neked mióta
normális, hogy évente elveszítjük két ismerősünket? Hogy szenvedünk az éhezés
miatt? Hogy rettegünk az Aratástól? Persze, neked már mindegy, hiszen bajnok vagy
– Lekezelően néz végig rajtam, tetőtől talpig. – Egy boldog, kiegyensúlyozott
bajnok, aki annyi minden szépet és jót köszönhet az imádott elnökünknek! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Unottan megrázza a
fejét, és dühösen kiviharzik a szobából. Mélyről jövő sóhaj hagyja el a számat.
Ezen is túlestem. Belehazudtam egy vadidegen szemébe, és emiatt elvettem tőle a
reményét, az esélyt egy boldogabb életre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hazudtam? Nem tudom.
Talán. Néhány szóval egyetértek, amit az elmúlt percekben mondtam. Például
azzal, hogy az emberek elvárják tőlem, hogy legyek olyan harcias és bátor, mint
Samira, vagy, hogy egyik percről a másikra feledjem el Alexet. Őrülten
igazságtalan, és teljesíthetetlen kérés mindkettő. Samira utánozhatatlan, még
annak ellenére is, hogy nem született lázadónak, a körülmények tették ilyenné.
Ha nem halt volna meg a bátyja jóval előtte, valószínűleg nyugton maradt volna,
és nem indítványozott volna lázadást az elnök ellen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex meg… Talán
elcsépelten hangzik, de tényleg képtelen vagyok kiverni a fejemből. Ha látok
egy képet a tengerről, vagy egy motorról, ha valaki közli a nyilvánvaló
igazságot, miszerint béna vagyok, vagy ha csak egyszerűen találkozok egy
sötétbarna szemű emberrel, rögvest ő jut eszembe. Közben a lelkem egyik mély,
sötét zugában tudom, hogy ideje lenni elfelejteni a fiút. Elengedni az emlékét,
összetépni és kidobni az erdőbe rejtett leveleket, amiket a mentorainktól
kaptunk a szövetségünk alatt, levenni végre a jegygyűrűt, és eladni valakinek,
aki meggazdagodhatna belőle. Furcsa módon miközben énem egyik része szenved
miatta, a másik örül, amiért még nem felejtette el, milyen lekezelő, mégis
vonzó volt a hangja, milyen gyönyörű, csokoládébarna a szeme, szenvedélyes és
fürkésző a pillantása, milyen segítőkész tudott lenni, amikor bajba keveredtem,
mennyire szerette az öccsét és a Körzettársát… Bárhogy is kutakodom a
memóriámban, egy rossz szót sem tudok mondani rá. Talán csak azt, hogy néha
felháborítóan bunkón viselkedett, és tudomásom szerint megölt négy embert a
Viadalon, de lehet, hogy többet is. Bár becsültére legyen szólva, mindezt azért
tette, hogy megvédjen engem és Naomit. Még csak meg sem kínozta az áldozatait,
egyesekkel ellentétben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Úgy érzem, itt az
ideje magam mögött hagyni a Tizenkettedik Körzetet. Gyorsan elhagyom a
Törvényszék épületét, és az állomás felé veszem az irányt. Az egyik rozzant
padon megpillantom a rám várakozó Johannát és Leilát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ezt egyszerűen nem hiszem el! – hápog a kísérő. – Képzeld,
drágám, ez a neveletlen tapló közölte, hogy elmarad a nekünk szánt uzsonna, az
embereket pedig a házaikba terelte, minket pedig ide, erre a poros állomásra.
Hihetetlenül piszkos ez a pad, nem értem, hogy élhet valaki így? Hallottak már
ezek a takarításról?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Katie – A mentorom mélyen a szemembe néz, figyelmen kívül
hagyva Leila gyerekes hisztijét. – Mi történt? Mit mondtál a srácnak?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogy szálljon le rólam, mert nem lesz semmiféle forradalom,
mert összetörtem Alex elvesztése miatt – hadarom egy szuszra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Johanna
megkönnyebbülten felsóhajt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Rendben – mondja színtelen hangon. – Tuti, hogy az egész beszélgetést
felvette egy kamera, ezért küldött benneteket a Békeőr a Törvényszék épületébe.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szótlanul bólintok,
jelezvén, hogy erre már korábban is rájöttem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Amúgy… - Johanna közelebb húzódik hozzám, és váratlanul
suttogóra fogja a hangját. – Benne lennél? Nem most, rögtön, hanem valamikor.
Szívesen elvágnád a torkát annak a féregnek? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem tudom. Nem. Talán – feszülten beletúrok a hajamba, és
kis híján ismét ordibálni kezdek. – Bocs, de semmi kedvem ezzel foglalkozni.
Más problémám is akad bőven.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ó, igen? – üvölti a mentorom. – Például gyászolni a
szerelmedet, aki már nyolc hónapja halott, és valószínűleg már mindenki
túltette magát a tragédián, kivéve persze téged? Vagy mindenféle marhaságot
összehordani csak azért, hogy az emberek emlékezzenek az idegbeteg barátnődre?
Esetleg kinyíratni magad már a Körút első napján?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Johanna… - Mélyen a lány sötétbarna szemeibe nézek. Érzem,
hogy muszáj beolvasnom neki, máskülönben megőrülök a folyamatos
parancsolgatásától. – Mondták már, hogy iszonyatosan bunkó vagy? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meglepetten felvonja
a szemöldökét, a kezét csípőre teszi, a fejét lekezelően oldalra dönti, így
száll bele a vitába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem, mintha közöd lenne hozzá, de nem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Naná, hogy nem! – nevetem el magam kínosan. – De csak
azért, mert félnek tőled, Johanna Mason! Félnek, hogy megölöd őket, mint azokat
a szerencsétleneket az Arénában. Téged nem bánthat meg senki, te azonban
kedvedre piszkálhatsz másokat! Itt van például Leila – bökök a kísérőmre,
akinek azonnal felvillanyozódik az arca, amiért ő kerül a középpontba.
Legalábbis reménykedik abban, hogy rajta fogunk veszekedni. – Folyton
cseszteted, semmi sem jó neked, amit ő csinál, pedig nem rossz ember ő, csak
szegény sötét, mint az ólajtó, de hát erről nem tehet, ha egyszer így nevelték
a szülei szerencsétlent… Az a baj, hogy nem törődsz mások érzéseivel, mindig
csak a saját gondolataid érdekelnek! Nem zavar, hogy beletiporsz mások
lelkivilágába, mindez természetesen jön neked. Mégis hogy mondhatod Samirára,
hogy idegbeteg? Kis híján kirobbantotta a forradalmat, és az én szememet is
felnyitotta, amire te nem voltál képes. Samira ezerszer jobb ember volt nálad.
Nem kapott dührohamot élő adásban, hanem tisztán, érthetően megfogalmazta a
véleményét Snow-val kapcsolatban, méghozzá úgy, hogy egyetlen szavát sem kellett
kisípolni. Az az igazság, hogy nem tudod elviselni, hogy jobb volt nálad… Jobb
lázadó! <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Talán</i> megértem, hogy
idegbetegnek tartod féltékenységedben, abba viszont abszolút nincs
beleszólásod, meddig és hogyan gyászolom Alexet! Mi közöd neked ahhoz, hogy hordom
a gyűrűt? Miért ne gyászolhatnám nyolc hónapon keresztül, miért ne
gyászolhatnám életem végéig? Nem mindegy az neked? Az a baj, hogy nem tudod
megérteni, milyen fontos volt nekem, mert egy érzéketlen barom vagy, és még
soha sem voltál szerelmes!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Érzem, ahogy a
fejemen kidüllednek az erek, a szemeim pedig vérben forognak. Talán még
vicsorgok is, mint Enobaria, amikor véletlenül a füle hallatára
lepszichopatáztam az edzésen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Johanna rezzenéstelen
arccal hallgat végig, mindössze a legvégén rándul meg a szája széle. Szó nélkül
hátat fordít nekem, és felugrik a vonatra. Leila egy hangos sóhaj kíséretében
megveregeti a vállamat, majd követjük a mentoromat. Becsukódik mögöttem az
ajtó, a szerelvény pedig elindul a Tizenegyedik Körzetbe. Nem megyünk túl gyorsan,
tekintve, hogy csak holnap kell megjelennem náluk. Egy pillanatra
elgondolkozom, kik is jöttek a Tizenegyedikből, de a világért sem jut eszembe a
nevük, a haláluk körülményein, de még csak az arcukra sem emlékszem. Úgy tűnik,
mégis jó ötlet volt Leilától az adatgyűjtés, így legalább nem fogok
hülyeségeket összehordani.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A társalgóba érve
levágom magam az egyik kényelmes fotelbe. Mellettem Leila, velem szemben
Johanna foglal helyet. A lányt láthatóan megviselte az előbbi veszekedésünk,
fátyolos tekintettel bámulja a mellettünk elsuhanó tájat. Nézem a vékony,
szeplős arcát, rövid, fekete haját, a sötét karikákat a szeme alatt, és
egyszeriben megsajnálom, de közel sem annyira, hogy bocsánatot kérjek tőle. Ő
kezdte, neki nem tetszett a beszédem, és a gyászom. Pedig azt hittem, bízhatok
benne, számíthatok rá, mert tudtam, hogy ő az ország legelvetemültebb embere a
lázadás terén. Nem fáj, hogy kritizálta a beszédemet, tényleg durvára
sikeredett, az viszont mélységesen felháborít, amit Alexről és Samiráról mondott.
Ők nem érdemelnek ilyen szavakat. Túl jó emberek voltak ahhoz, hogy bárki is
ilyen keményen sértegesse őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mostantól olvasd fel Leila hibbant szövegét! – mordul rám a
lány, majd fáradtan elvonul a kabinjába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bármennyire is
haragszom rá, megfogadom a tanácsát. A többi Körzetben csak azt mondom, amit a
kísérőm összeírt, még ha orbitális szamárságnak is tartom azt. A fogadásokon
tisztelettudóan és illedelmesen viselkedem, miközben kedvesen elcsevegek a
Körzetek befolyásosabb lakosaival.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Tizenegyedikben
senki sem szólal meg, amíg beszélek, utána pedig gyorsan lezavarják az
uzsonnát. Kicsit olyanok itt az emberek, mintha tartanának tőlem, vagy a
Békeőrök haragjától, így inkább nem erőltetik a barátkozást. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Tízedikben erős
nemtetszést vált ki az emberekből a jelenlétem, valaki meg is dob egy szelet
sajttal. Egy ideig fogalmam sincs, mire ez a felhajtás, majd a Kiválasztottak
fényképére nézek, és rádöbbenek, hogy ennek a Körzetnek bizony jó oka van a
gyűlöletre. Ha nagyon bele akarjuk magyarázni, mindkét gyerek halála az én
lelkemen szárad, hiszen a fiú, Jockey éppen velem üvöltözött, amikor Tiffany
hátulról leszúrta, a lány, Sarah pedig állítólag miattam vetett véget az
életének egy akna segítségével. Legalábbis erről magyarázott, mielőtt levetette
volna magát a biztonságot nyújtó állványról. A kezében tartott egy levelet,
amiről senki sem tud semmit. Talán az állt benne, miért lett öngyilkos a lány.
Abban a pillanatban bármit megadtam volna azért, hogy tudjam, mit írt a feladó.
Most már máshogy látom a dolgokat. Megvagyok az információ nélkül is, azonban
egy icipicit fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Kár, hogy valószínűleg soha sem
jövök rá erre a sötét, kísérteties titokra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Kilencedikben
közömbös fogadtatás vár, bár nem a Békeőrök miatt, akik mind részegek. Sokkal
inkább feltételezhető, hogy az itteni emberek könnyen irányíthatóak, nincs
saját akaratuk és véleményük, mindenhez szó nélkül alkalmazkodnak. Az arcuk
unott és beesett, nem ragyog a szemükben az életösztön és a küzdeni akarás elfojtott
szikrája sem. A látottak alapján nem csodálom, miért nem hemzsegnek a bajnokok
a Körzetben. Viszont azt meg kell hagyni, fenséges lakomát készítettek a
számunkra, majdnem olyan pazar ételek fogadnak, mint a Kapitóliumban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Nyolcadikban
viszont igenis bátor, tűzrőlpattant emberek élnek. Amint fellépek a színpadra,
üvöltözni kezdenek a rendszer kegyetlenségéről és a forradalomról, néhányan még
azt is beordítják, hogy vegyem fel őket parancsnoknak. Villámgyorsan elhadarom
a szöveget, mert semmi kedvem ahhoz, hogy még egy embert lelőjenek miattam.
Mikor végzek, leszaladok a színpadról, még csak meg sem várom az uzsonnát,
Leila és Johanna kíséretében azonnal a vonatra szállok, és folytatom a Győzelmi
Körútnak nevezett szörnyűséget.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mivel a Hetedikből
származom, ezt a Körzetet nem látogatjuk meg, hanem rögtön a Hatodikba vesszük
az irányt. A lakók előtt szorongok egy kicsit, hiszen a Körzet mindkét
Kiválasztottját a vőlegényem ölte meg, a lányt azért, hogy megmentsem engem.
Ahogy végignézek a családtagokon, az jár a fejemben, hogy mennyire örülhettek,
amikor Alex meghalt, és bejelentették a győzelmemet. Arra viszont nem vennék
mérget, hogy kedvelnek engem, mindössze boldogak, hogy nem a gyerekeik
gyilkosával kell farkasszemet nézniük, csak annak menyasszonyával. Régebben azt
hallottam az itteni emberekről, hogy merészek és felnőtt korukra a legtöbben
profi harcosokká válnak, ennek ellenére még csak jelét sem adják annak, hogy
érdekelné őket a lázadás ötlete. Mondjuk, lehet, hogy ezt a családok iránti
részvét miatt teszik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor az Ötödik
Körzetbe érünk, látom Johannán, hogy megremeg, mintha félne valamitől.
Félretenném az ellenszenvemet, és megkérdezném, mi bántja, ám szerencsére még
idő előtt eszembe jut, hogy a szövetségese, Timothy is innen származott. A
civakodásunk ellenére semmi kedvem megbántani, és felhánytorgatni neki a
múltat, így továbbra is tartom a két lépés távolságot, és nem beszélek vele.
Egyébként a vízerőművek munkásai kedves, közvetlen emberek, könnyedén lehet velük
társalogni. A beszédemet csendesen, néhol nagyokat sóhajtva hallgatják végig,
nem balhéznak, ami nagyon jólesik. Azt hiszem, ők már korábban levezették a két
Kiválasztott temetését, akkor volt idejük a jövendőbeli bajnokot átkozni. A
tőlük kapott uzsonna szerény, ám isteni, szinte kiérzem belőle, mekkora
odaadással és szeretettel készítették. Kár, hogy nem ismertem az itteni
Kiválasztottakat, biztosan ők is ilyen rendesek voltak. Megborzongok, amint
felrémlenek előttem az emlékek arról, milyen sorsa volt a lánynak a
Kapitóliumban. A Hivatásosok nem kímélték, Alex halálosan ráijesztett az
edzésen, Cara pedig elsőként vágta el a torkát. Na, jó, azt hiszem, mégiscsak
jobb, hogy nem ismertem. Ha a szövetségesem lett volna, még egy embert
gyászolhatnék.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fáradtan rogyok le az
ágyamba, a puha, meleg paplanok és párnák közé. Hosszú volt az elmúlt hét, és
rendkívül eseménydús. Túl sok emberrel találkoztam, túl sokat beszéltem, túl
sok gyászoló családdal néztem szembe. Már csak négyszer kell átélnem ezt a
borzalmat. Tisztában vagyok vele, hogy a négy közül legalább három Körzetben
szörnyen kínos pillanatok elé nézek majd. Az Első Körzet Kiválasztottjai sosem
rajongtak értem túlzottan, mindketten többször is meg akartak ölni, ráadásul
Tiffany halála valamilyen szinten az én lelkemen szárad, már ha Wolfrick és a
Tízedik Körzet lakóinak logikáját vesszük alapul. Aztán ott van a Második
Körzet, ahol teljes joggal gyűlölnek az emberek. Én is gyűlölném magamat, ha
onnan származnék. Hiszen nem csak, hogy végeztem az egyik versenyzővel,
Marcusszal, hanem még meg is kínoztam szegény fiút, még ha nem is
szántszándékkal. Már látom magam előtt a húgának könnyáztatta arcát, amint
megjátszott, érzelemmentes sablonokkal tömöm a közönség fejét. És Wolfrickkal
is találkozom… Remélem, nem fog megint megalázni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Harmadik Körzet
könnyű menet lesz, leszámítva persze, hogy ez a község sem éppen a
visszafogottságáról híres, ha lázadásról van szó. Semmi szerepem nem volt a
Kiválasztottak Arénabeli életében, nem hiszem, hogy utálnának a rokonaik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Viszont a Negyedik
Körzet… Nem akarok oda menni! Nem akarok találkozni senkivel, aki onnan
származik! Tudom, hogy ott sem kedvelnek túlzottan Naomi miatt, nem képesek
felfogni, hogy a kislány előbb-utóbb úgyis eltávozott volna az élők sorából. Mások,
legfőképp Alex haverjai és az öccse viszont szeretnek, legalábbis azt hiszem.
Bár ki tudja, mivel beszélte tele a fejüket Maria, aki kitalálta, hogy
mindenáron bosszút áll rajtam a kislánya halála miatt. Még a temetéséről is
kitiltott, mondván, nem érdemlem meg, hogy elbúcsúzzam tőle, és sírjak a
koporsója felett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Akkor kellett volna bőgnöd, amikor megölted! – sziszegte
vészjósló tekintettet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem csak az
ismerősöktől félek, sokkal inkább a beszédektől. Gondolom, Johanna
figyelmeztetése a Negyedik Körzetre is vonatkozott, én viszont
igazságtalanságnak tartom, hogy Alexről és Naomiról is úgy szónokoljak, mintha
átlagos, jelentéktelen Kiválasztottak lennének. Ők nem ezt érdemlik, főleg Alex
nem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Életemben először
lehúzom az ujjamról a jegygyűrűmet. A Hold fénye besüt az ablakomon, csodás
ragyogást adva ezzel a kicsi, ezüstös ékszernek. Ahogy ránézek, rádöbbenek,
hogy nem hagyhatom magam. Nem hagyhatom annyiban a lázadást, tennem kell
valamit Panemért! Alex is így akarná, ő is fellázítaná a népet. Nekem is így
kell cselekednem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Megteszem – suttogom a Hold felé tekintve. – Megteszem
érted, Alex. Tudom, hogy ezt akarod. Holnap kiállok az ismerőseid elé, és
akkora botrányt csapok, hogy olyat még nem látott a világ! Megígérem, Alex…
Megígérem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-39541406061050957682015-11-17T15:55:00.002+01:002015-11-18T16:01:05.382+01:00Huszonhetedik fejezetSziasztok! Ismét itt vagyok, az új fejezettel! Mielőtt belevágnánk, szeretném megköszönni nektek a 3600+ oldalmegjelenítést, és a 10(!) feliratkozót. Ezek nagyon sokat jelentenek nekem!<br />
Az új részben pedig ténylegesen elkezdődik a Győzelmi Körút, valamint feltűnik benne két szereplő, akiket sokan nagyon szerettek :)<br />
Jó olvasást!<br />
Maja<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 20.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amint elhagyjuk a
Hetedik Körzetet, rögvest lerogyok az egyik fotelbe. Johanna és Leila is
leülnek mellém. A kísérőm egy kényes, finomkodó mozdulattal előhúz a divatos
retiküljéből egy papírt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nos, Katie, - trillázza negédesen mosolyogva. – gondolom,
nem túl tiszták az emlékeid a Tizenkettedik Körzet Kiválasztottjaival
kapcsolatban, amin cseppet sem lepődöm meg, mindkét gyerek olyan kis
jelentéktelen volt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Vicsorogva meredek a
kék hajú nőre. Még hogy Samira jelentéktelen? Magánál van ez egyáltalán? Hiszen
neki köszönhetem, hogy felvettem a harcot a Kapitólium ellen! Ha ő nincs,
eszembe se jutott volna más a behódoláson kívül. Persze ha a fővárosiak
szemével nézve tényleg nem tett le sok mindent az asztalra, de csak azért hiszik
ezt, mert szinte semmit sem láttak a lányból, a tévé a szövetségünk ideje alatt
mindvégig a többi játékost mutatta, mint például a Hivatásosokat és a fiút a
Harmadikból. Mindezek ellenére <i style="mso-bidi-font-style: normal;">muszáj</i>
emlékeznie rá! Mégiscsak a szövetségesem volt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-… szóval kiírtam róluk a fontosabb adatokat, csak hogy tudd,
kiről is kell majd beszélned. Apropó, készítettem számodra egy kis kártyát,
erre írtam pár gondolatot, ha nem jutna eszedbe semmi, amit megoszthatnál a
közönséggel…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Leilának önálló gondolatai vannak? Na, arra kíváncsi
vagyok! – hördül fel Johanna ironikusan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elkérem Leilától a
lapot, és villámgyorsan átfutom. Mindkét Kiválasztott arcképe szerepel rajta,
ezek azok a fényképek, amiket éjfélkor kivetítettek az égboltra, amikor az
Olsen testvérek meghaltak. Jason-nel kapcsolatban sohasem bővelkedtem túl sok
információban, ideje bepótolnom a lemaradást. Mint kiderül, a fiú tizennyolc
évesen került kiválasztásra, hét pontot kapott a Játékmesterektől, és már a
Bőségszarunál megölte Pablo, az Első Körzet versenyzője. További érdekességnek
számít, hogy a húgával jött a Viadalra, és egyszer sem iratkozott fel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kritikusabb szemmel
olvasom végig Samira adatait. Leila azt szedte össze róla, hogy tizennégy éves
volt, kilenc pontot kapott, remekül bánt a késekkel, ám csak egy elcsorbult élű
pengét szerzett a Bőségszarunál, a második napon szövetségre lépett Alexszel és
Katie-vel, a Negyedik és a Hetedik Körzet Kiválasztottjaival, és végezetül a
harmadik napon délelőtt ölte meg a Második Körzet Kiválasztottja, Cara. Az érdekességeknél
szintén feltűnik, hogy a testvérével jött a Viadalra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Undorodva dobon el
magamtól a lapot. Tisztában vagyok azzal, hogy szegény Leila bizony nem egy
zseni, de azért ennél egy kicsit többet is kinyomozhatott volna a
Kiválasztottakról. Ezt a lapot nézve tényleg elég jelentéktelennek tűnnek,
miközben fontos szerepük volt a Viadal végkimenetelében. Ugyanis ha Jason nem
hal meg, Samira sem őrül bele az elvesztésébe, nem kezd el a lázadásról és Snow
esetleges haláláról magyarázni, ezért nem köt szövetséget velünk. Én sem tartok
világmegváltó szónoklatokat a rendszer kegyetlenségéről, nem is beszélve arról,
hogy ha nincs Samira, nem is fürödtünk volna Alexszel, ergo a fiú nem jön rá,
hogy megöltem Naomit. Azon inkább nem is akadok ki, hogy Leila a Hetedik Körzet
Kiválasztottjaként emleget, mintha nem tudnám, honnan származom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Te jó ég! – forgatja a szemeit a mentorom, miután ő is
elolvassa a szöveget. – Leilácska, mondtam már, hogy sötét vagy? Inkább meg sem
kérdezem, mit írtál a beszédbe. Biztos tele van mindenféle sablonos
borzalommal, mint például, hogy „Méltósággal haltak meg”. Szerintem el kellene
gondolkoznod az állásváltáson. Hidd el, egy puccos kozmetikában jobban éreznéd
magad, és a kollegáid agyi szintje is megegyezne a tiéddel!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Katie, neked mi a véleményed? – fordul hozzám a nő
reménykedve. – Segített kicsit átlátni a helyzetet?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Uh! – Mindössze ennyit bírok kinyögni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Johanna száján gúnyos
mosoly fut végig, majd közli Leilával, hogy idióta. Erre a kísérőm elkezd
nyávogni, amitől a mentorom automatikusan leüvölti. Néha elgondolkozom azon,
hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Nem elég, hogy túléltem a Viadalt, olyan
talentumot kaptam, amihez abszolút nem értek, részt kell vennem a Győzelmi
Körúton, de még a mentorom és a kísérőm is folyton-folyvást marják egymást. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elveszem az asztalról
a késemet és az övemet, és a hálókabinom felé veszem az irányt. Sóhajtva
becsukom magam mögött az ajtót, és fáradtan levetem magam az ágyra. Nem
érdekel, ha tönkremegy a gondosan megfésült frizurám, nem érdekel, ha
meggyűrődik a ruhám. Semmi sem érdekel, csak az, hogy minél hamarabb letudjam
ezt a rohadt Körutat, és hazamehessek szenvedni Alex emlékétől. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lehunyom a szemem, és
arra gondolok, hogy vészelné át a szerelmem a megpróbáltatásokat, amik a Körzetekben
fogadják. Nem bántaná meg a családtagokat, de nem olvasná fel a kísérője által
írt szöveget. Magabiztosan, határozottan állna ki a tömeg elé, nem remegne a
lába, nem izzadna a tenyere. Megemlékezne az elhunyt Kiválasztottakról, majd
lázadásra szítaná a népet, de úgy, hogy senki sem venné észre. Persze lennének
nehéz pillanatai is, főleg az Első, Második, és Hatodik Körzetben, mert innen
ölt meg gyerekeket. Mindezt olyan gyorsan és kifinomultan tette, hogy az
áldozatai fel sem fogták teljesen, mi történik velük, a fiú gyilkos kése máris
kioltotta életük lángoló tüzét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az ajkamhoz szorítom
a jegygyűrűmet, és finoman megcsókolom az ékszert. Fel kell fognom, hogy
meghalt, csakúgy, mint rajta kívül még huszonkettő szerencsétlen, és el kell
engednem őt. Sokkal jobban megvisel a halála, mint mondjuk Samiráé, vagy Joelé.
Nem csak azért, mert szerelmes vagyok belé, hanem azért is, mert bizonyos
személyekkel ellentétben neki <i style="mso-bidi-font-style: normal;">tényleg</i>
volt esélye a győzelemre. Samira a bátorsága ellenére őrült volt, Joel fiatal
és esetlen, Naominak pedig óriási hátrányt jelentett, hogy az édesanyja annak
idején győzött a Viadalon. Alex erős volt, bátor, okos, és szókimondó, a
közönség pedig megveszett érte. Tizenegy pontot kapott, a második legtöbbet a
mezőnyben. Akinek a teljesítményét többre értékelték a Játékmesterek, azt is
megölte. Nem tudom felfogni, hogy végezhetett vele Seneca olyan
kegyetlenül.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem értem, hogy
felejthették el az emberek, akik annyira rajongtak érte. Nem értek én már
semmit vele kapcsolatban, csak azt, hogy már nincs mellettem, mert az elnök
ilyen sorsot szánt neki – miattam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Tizenkettedik
Körzet nem túl nagy, bár kicsinek sem nevezhető. Olyan, mint egy átlagos
Körzet, leszámítva persze, hogy a legtöbb ember arcát korom és füst borítja a
szénbányászat miatt. Sokan félnek a legkülsőbb Körzettől, vagy ha azt nem is,
rendkívül furcsállják az itteni szokásokat. Szerintem semmi kivetnivaló nincs
abban, hogy az emberek nem minden esetben kedvesek egymással, és piacokon
kereskednek. A Hetedikben is vannak hasonló dolgok, bár ott az utóbbi teljesen
legális.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Körzet végében egy
terjedelmes fenyőerdő áll, biztosan ide jött ki Samira a barátaival vadászni.
Emellett halad el a vonat, amitől kicsit fájni kezd a szívem. Eszembe jut,
milyen jó érzés volt hazatérni a Kapitóliumból. Megfigyelem a fák alakját, az
esőtől nedves fűszálakat, és a narancssárga, fütyörésző madarakat, amiket ha
jól tudom, Fecsegőposzátáknak neveznek a helyiek. Szép állatok, és igazán
kellemes a hangjuk. Egy négy szólamból álló dalocskát énekelnek, amit
megpróbálok utánozni, de természetesen nem sikerül. Na, igen, a ritmusérzékem
páratlan; olyan rossz, hogy ha keresnének, sem találnának hozzám fogható embert
egész Panemben. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az egyik fa tetején
hirtelen megpillantok valakit. Egy lányt. Automatikusan előhúzom a kést az
övemből. A lány kezében egy íjat tart, szürke szemével egy pulykát néz, ami
békésen sétál a fa alatt. Megfeszíti az íját, és kilövi a nyilat. Eltalálja a
madarat, pont a fejénél. Leugrik a fáról, így jobban szemügyre tudom venni az
arcát. Nem kifejezetten szép, inkább átlagosnak mondanám, de a szemében ott ül
egy ismerős érzés. A bosszúvágy, de nem a pulyka iránt. Tehát ő lehet Samira
egyik barátnője. Lehúzom az ablakot, legszívesebben odakiáltanék a lánynak,
hogy beszéljünk a szövetségesemről, ám amint megpillantja az arcomat, nyomban
sarkon fordul, és elrohan. Most veszem csak észre, hogy sötétbarna, hullámos
haja egy érdekes, csavaros fonatba van kötve, ami a bal füle mellett jön le.
Gyönyörű. Őstehetség ez a csaj, ha bekerülne a Viadalra, megőrülne érte a
közönség. Remekül íjászkodik, szinte majdnem olyan ügyes, mint Naomi volt, ráadásul
a haja is fantasztikus, pedig nyilván nem fodrász csinálta neki. Óriási esélyei
lennének a győzelemre… Persze ez nem jelent semmit. Alex is fergeteges
tehetséggel, helyes arccal, vonzó testtel, és ennek köszönhetően temérdek
támogatóval büszkélkedhetett, mégsem tudott győzni. Az lenne a legszerencsésebb,
ha a copfos lány még csak a közelébe sem menne a Kapitóliumnak. Sejtésem
szerint Samira barátja volt, azt pedig nem akarom, hogy Snow fájdalmat okozzon
egy olyan embernek, aki szerette a szövetségesemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A vonat befut az
állomásra. Csupán hat Békeőr vár ránk, az embereket már a Fő térre terelték,
ahol az előadásomat tartom. Mindhármunkat közrefognak ketten-ketten, és a
színpad felé vezetnek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mégis hogy képzeli ezt? – károg Leila. Úgy tűnik, nem fűlik
a fogához ez a megtisztelő fogadtatás. – Vegye le rólam a mocskos kezét. Mit
hisz maga, kik vagyunk mi? Holmi közönséges bűnözők? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Nem, Leila</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> – gondolom. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Te és Johanna nem számítotok bűnözőnek. Egyedül tőlem tartanak.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ezt is Snow intézte.
Talán még a Körzetlakókat is megrémítette valamivel velem kapcsolatban. Ki
tudja, lehet, hogy Samira összes rokona, barátja, és ismerőse tőlem retteg, és
azt hiszik, nem vagyok normális. Az elnök kapcsolatait és módszereit ismerve én
már semmin sem lepődnék meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Békeőrök egy kicsi,
lerobbant házba visznek minket, ez a Törvényszék épülete. Johannát és Leilát
leültetik, pontosabban lenyomják egy-egy fotelbe, engem pedig egy kétszárnyú
ajtóhoz vezetnek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ide figyelj, Hope! – suttogja egyikük. – Mi nem a
Tizenkettedikben dolgozunk, hanem a Tizenegyedikben. Itt sajnos nem túl
keménykezűek a Békeőrök, ezért hívtak minket. Az elnök úgy véli, vigyázni kell
rád. Egy rossz szó, Hope, - Fenyegetve megemeli a mutatóujját, és közben
vérszomjas arckifejezést ölt. – egyetlenegy rossz szó, és megölünk egy embert a
tömegből. Mindegy, hogy fiú, lány, idős, fiatal, erős, vagy rokkant, megöljük a
hozzánk legközelebb lévő lakót. Világos, vagy fogalmazzak érthetőbben?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hm, nem is tudom… - Incselkedve oldalra hajtom a fejem, és
ártatlanul nézek a férfira. – Alkalmi süketségben szenvedek, és a memóriám sem
a legjobb. Megismételné, kérem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Anyáddal szórakozz, hülye liba! – morogja mérgesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szívesen
eljátszadoznék még az idegeivel, de sajnos meghallom a polgármester hangját,
hogy engem szólít. Kinyílik előttem az ajtó, és a méretes kíséretemmel
kisétálok a Körzetlakók elé. Kezet fogok a polgármesterrel, aki szimpatikus,
odaadó embernek látszik. Nagyon magas és vékony, szőke hajú, kék szemű férfi.
Lerí róla, hogy izgalommal várta a mai napot. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A mikrofon elé állok,
ujjaimmal a felsőm alját babrálom. Zavart, ijedt tekintetem a tömeg mögötti
állványra vándorol, ahol az Olsen család még életben lévő tagjai mocorognak.
Egy sovány, fekete hajú nő, aki a negyvenes évei végén járhat, egy nála pár
évvel idősebb, göndör hajú férfi, egy magas, izmos lány, aki pár évvel idősebb
lehet nálam, egy vézna kisfiú, és egy karon ülő csecsemő – ők Olsenék, akik bíztak
abban, hogy az egyik gyerekük, vagy testvérük élve hazatér az Arénából. De
elhagyta őket a remény.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A család felett két
zászló van kifeszítve, a jobb oldali Jasont, a bal oldali Samirát ábrázolja. A
lányon nem látszik, hogy megőrült, hiszen ezeket a képek az Aréna előtt
készültek, amikor még teljesen normális, átlagos tizennégy éves volt. Nagy,
barna szemeiben mégis felfedezem az elszántságot, a bátorságot, és a maró gúny
soha ki nem alvó, perzselő tüzét. Göndör haja kiengedve, kuszán omlik a vállára,
mintha meg akarná védeni a rá leselkedő veszedelmektől. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hogy fogok én
beszédet mondani anélkül, hogy elsírnám magam? A könnyek kikívánkoznak a
szememből már Samira látványától is, nem, hogy ha még az emlékét is
felhánytorgatom.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Keresem a családtagok pillantását,
tőlük próbálok tanácsot kérni, de mindannyian elkapják a fejüket, amikor csak
rájuk nézek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A tömeg csendes.
Senki sem beszél, mindenki unottan ácsorog. Nem egy legendát hallottam már
arról, milyen visszautasítóan viselkednek a Tizenkettedikben a bajnokokkal.
Állítólag pár éve egy nő szabályosan elaludt a győztes beszéde alatt. Persze, a
Hetedikben sem jobb a helyzet, de ott legalább nem álmosodnak el, maximum
megdobálják a győztest rohadt paradicsommal az elvetemültebbek, ha részegek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen két fiatal
tolakodik az első sorba; egy magas, barna hajú, kifejezetten jóképű fiú, és a
copfos lány, akit az erdőben láttam. Persze most nincs nála az íja, fura is
lenne, ha fegyverrel jönne a Körútra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kezdheti, Miss Hope! – súgja oda a polgármester kedvesen. –
Sok sikert!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm! – mondom halkan, majd beleszólok a mikrofonba. –
Üdvözlöm a Tizenkettedik Körzet lakosait! – Egy szempillantás alatt abbamarad a
furakodás, mindenki engem figyel. Néhányan összesúgnak, és Samira családjára
néznek, majd vissza rám. – Megtiszteltetés, hogy itt lehetek ma. Köszönöm
szépen!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elhagy az erőm, egy
hang sem jön ki a torkomon. A fenébe is, miért nem olvastam el Leila szövegét?!
Mindössze annyira emlékszem az elmúlt évekből, amit az imént elmondtam. Miért
ilyen csapnivaló a memóriám? Kétségbeesetten pásztázom a tömeget. Senki sem
segít, bambán bámulnak maguk elé. Legszívesebben visítva elrohannék,
megkeresném a copfos vadász nyilait, és az egyikkel fejbe szúrnám magamat.
Rádöbbenek, hogy én ezt nem fogom kibírni. Halott gyerekekről beszélni,
olyanokról, akik esetleg miattad haltak meg, vagy a te karjaidban… Képtelenség.
Lehetetlen felolvasni egy hazug szöveget, ostobaságokat összehordani a
reményről és az önfeláldozásról, mindezt könnyek nélkül. Olyan, mintha beleüvölteném
a gyászoló emberek képébe, hogy „Hé, te idióta, fogd már fel, hogy halottak!
Meg kellett halniuk, mert nekem élnem kell! Senkit sem érdekelnek már, mindenki
elfelejtette őket! A Kapitóliumnak jelentéktelen kis senkik voltak, akikért még
egy fűszálat sem érdemes megmozdítani! Ez a való világ, szálljatok le a
fellegekből! Azért jöttem ide, mert az elnök úgy akarta, egyébként semmi kedvem
veletek bájologni, hiszen nem is ismerjük egymást!”</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Samira arcképére
nézek. Hirtelen megvilágosodom, tudom, miről fogok mesélni. Hát róluk!
Samiráról és Jason-ről, a Viadal testvérpárjáról, a Körzettársakról, akik a
lehető legközelebb álltak egymáshoz. Az összefoglalóba csak vágóképeket raktak
be róluk, meg sem ismerhette őket az átlagember. A Körút minden egyes
állomásáról élőben közvetít a tévé, ennek hála mindenki tudni fogja, kik is
voltak ők.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Gondolom, senkinek sem kell bemutatnom Samirát és Jasont, a
Tizenkettedik Körzet idei Kiválasztottait – veselkedem neki újra. – Sokan
nyilatkozzák az interjúnál, hogy meghalnának a másikért, de ennek csak a
töredéke gondolja komolyan. Ők ebbe a töredékbe tartoztak. Mindvégig tudtam,
hogy testvérek, és emiatt mérhetetlenül sajnáltam őket. Azt hittem,
összeomoltan, reményvesztetten állnak neki a Viadalnak. Tévedtem, és erre
azonnal rájöttem, amint megpillantottam őket a bevonuláson. Ők ábrázolták
Apollót és Dianát, a költészet és a vadászat mindenható isteneit. Megfogott a
jelmezük ötletessége, tetszett, ahogy a hátrányból előnyt kovácsoltak. Ez is
azt bizonyította, hogy bátrak voltak! – Az apukájuk ennél a résznél felkapja a
fejét, és egy büszke mozdulattal átöleli a felesége vállát. – Soha sem adták
fel, rajtuk kívül egyetlen ember hitt csak a reményben. Becsültem bennük, hogy
mindvégig kitartottak egymás mellett. Amikor Jason meghalt, Samirának az volt
az első gondolata, hogyan állhatna bosszút a bátyja gyilkosán. Sajnos nem
figyeltem fel a lányra az Aréna előtt, nem tudtam, milyen volt azelőtt, hogy
elvesztette volna a testvérét. Amikor leugrott a fáról, és kis híján megölte a
szövetségesemet, megijedtem tőle. Féltem, hogy kárt tenne bennünk, emellett
azonban bíztam is benne. A szemében mindvégig ott lobogott a bátorság, a
határozottság, és a lázadás tüze. Soha sem félt hangot adni a véleményének.
Tudtam, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kell</i> nekünk, és nem csak
azért, mert a segítségével könnyebben győzedelmeskedhetnénk a Hivatásosok
felett. Szükségem volt egy barátra, akivel megoszthattam életem legnagyobb
titkát, aki támogatott. Samira személyében ezt megkaptam. Okos lány volt,
átlátta a dolgokat. Idő előtt kiszúrta, hogy Alex többet érez irántam
barátságnál, fel is akarta hívni rá a figyelmemet <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az igazság pillanatá</i>val. Önzetlenül kiállt mellettünk, még a halála
órájában is. Amikor Cara megvágta, mellé rohantunk Alexszel, és ő arra
buzdított, mentsük a bőrünket, amíg tudjuk, ő majd itt marad, és elintézi a
Hivatásosokat. Rengeteg dolgot felsoroltam, amiért megkedveltem ezt a lányt, de
a legfontosabbat a végére hagytam…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szünetet tartok a
hatás kedvéért. Az Olsen família összes tagja kíváncsian fürkészi az arcomat a
könnyeiken át, és mintha a Körzet többi lakosa is érdeklődne, kiváltképp a
copfos lány és a jóképű, magas fiú. A szemem sarkából a Békeőrökre sandítok,
akik szerencsére nem sejtenek semmit. Úgy érzem, itt az ideje folytatnom a
monológomat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nyilván kivágták az adásból Samira haláltusáját, de nem
azért, mert annyira undorító lett volna, hogy egy bizonyos korosztályt rémálmok
gyötörtek volna az eset miatt… - gúnyos mosollyal álcázom a kitörni készülő
könnyeimet. – Samirát a folyópartra vittük, gondolván, ott biztonságban lesz.
Reménykedve tekingettünk az égre, bízva abban, hogy kapunk a támogatóinktól egy
kis kenőcsöt, vagy gyógyszert, aminek segítségével megmenthetjük a
szövetségesünk fiatal, ártatlan életét. Már vagy fél órája nem jött semmi, így
Alex és én üvöltözni kezdtünk. Fogalmam sincs, miket hordtunk össze,
valószínűleg nem volt sok értelme a dolgoknak, mégis leszállt közénk egy
ezüstös doboz, ami mindössze egy levelet tartalmazott, amit Haymitch Abernathy,
Samira mentora írt nekünk. Az állt benne, hogy a mi hőn szeretett elnökünk
megzsarolta a fővárosiakat, hogy Avoxot csinál belőlük, ha egy centet is
fizetnek Samira támogatására. Meg sem tudtam szólalni, csak bámultam ki a
fejemből, mint egy félnótás, képtelenségnek tartottam ezt az egészet, csakúgy,
mint Alex. Samira viszont kiállt magáért és az igazságért. Kiabált, de nem
őrjöngött. Elmondta a véleményét a rendszerről, az éhezésről, a Viadalok
kegyetlenségéről, és ezzel együtt felhívta a figyelmünket egy fontos dologra, a
küzdelem fontosságára. Mert nem szabad feladni! – Merően nézek az emberek
szemébe, így szeretnék erőt adni nekik. – Nem kell félnünk az elnöktől, nem
kell félnünk a Kapitóliumtól! Kik ők? Mitől jobbak, mint mi? Semmitől!
Ugyanolyan emberek vagyunk, ugyanúgy megérdemeljük a szabadságot és az élelmet!
Nem tiporhatnak el ilyen könnyen, igenis küzdeni fogunk a hazánkért… Meg a
gyerekek jövőjéért, a békéért! Samira is megmondta. Snow rettegett tőle,
rettegett a forradalomtól. Miért? Mert nem elég erősek! – Azon kapom magam,
hogy konkrétan üvöltök, a pulzusom pedig az egekbe szökött. Izzadt tenyeremmel
görcsösen markolászom a mikrofont. Úgy érzem, készen állok egy forradalomra.
Készen állunk, mindannyian! – Nincsenek meg a fegyvereik ahhoz, hogy
legyőzzenek minket, a Körzetek lakóit! Jól látják a helyzetet. Mert mi fogjuk
legyőzni őket. Megígérem nektek, bármi áron, de…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Megölöd Snow-t! – ordítja a magas, barna fiú az első
sorból. – Ugye ezt akartad mondani, Katie? Ugye neked is ez az álmod? Mentsd
meg az országot! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Két Békeőr a fiúhoz
rohan, és két oldalról megragadják a karjánál. Ő megpróbál szabadulni, de túl
erősen tartják ahhoz, hogy elmeneküljön. A copfos lány ijedtében felsikolt, és
a hátához kap, ám rájön, hogy nincs nála a tegeze. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A lázadót a színpad
közepére vonszolják, pont a lábam elé. A Békeőr, amelyikkel néhány perce
beszéltem megemeli a pisztolyát, és célba veszi a srác fejét. Még mielőtt
végiggondolnám, mit teszem, teljes erőből a férfira vetem magam. </span></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<br />Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-3862245809275755862015-11-10T15:48:00.000+01:002015-11-10T15:48:09.579+01:00Huszonhatodik fejezetKedves Olvasóim! Szeretnék bocsánatot kérni, amiért tegnap nem raktam fel az új rész! Egész hétvégén ihlethiányban szenvedtem, semmit sem tudtam írni, mindössze tegnap kezdtem neki ennek a fejezetnek. Hogy máskor ne forduljon elő ilyen, úgy döntöttem, hetente csak egy részt rakok fel, valószínűleg kedden, vagy majd ahogy belefér az időmbe. Remélem, meg tudjátok érteni a csúszást és nem fogtok elpártolni tőlem és a blogomtól.<br />
Jó olvasást a fejezethez!<br />
Ölel mindenkit: Maja<3<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--></div>
<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az erdő csendes, mindössze a pacsirták dalolászása zavarja a
nyugalmat. A Nap lassan, lustán kúszik felfelé az égbolton. A csípős, hideg
szél felkap a földről pár korai virágszirmot, és hevesen az arcomba fújja őket.
A hó bizonytalanul olvadni kezd a csizmám alatt, az egész környék csúszós
latyakban fürdik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem kedvelem ezt az
időszakot, március első heteit. Az időjárás még nem igazán tudja, mit kezdjen
magával. Maradjon meg a tél, vagy köszöntsön be a tavasz? Ötlete sincs, mit
tegyen, így jobb híján a kettő évszak között ingázik. Mindenki utálja ezt az
időt, legfőképp azok, akik még a tikkasztó hőségben is képesek hasra esni, nem
hogy ebben a mocsárban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nyolc hónapja már
annak, hogy megnyertem a Hetvenharmadik Éhezők Viadalát. Azóta gyökeresen
megváltozott az életem. Nem elég, hogy az elnök megölette a vőlegényemet és a stylistomat,
akiben egy fantasztikus barátra leltem, még a Körzetemet is egyre jobban
sanyargatja. Brutálisan felemeltette az árakat, minden kétszer annyiba kerül,
mint régen. Azt nyilatkozta, mindezt azért teszi, mert a Hetedik Körzet az
utóbbi hónapokban túlságosan is elkényelmesedett, az emberek lusták, nem
akarnak dolgozni, hátha ez majd ösztönzi őket egy kicsit a favágásra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Persze mindenki jól
tudja, hogy ez hazugság, legalábbis részben. Már vagy egy hónapja áll a munka,
a favágók egyszerűen nem hajlandóak nekikezdeni a munkának. Mindezt azonban nem
jókedvükben teszik, és ezzel Snow is teljesen tisztában van. Tudja, hogy az
emberek így akarnak lázadni a rendszer ellen. Na, igen, a Hetedik Körzet
lakosai sohasem tartoztak Panem meghunyászkodó lakói közé, mindig is támogatták
a Kapitólium elleni ügyeket. Néhányan annyira, hogy élő adásban véleményt
nyilvánítottak a fővárosiak kegyetlenségéről, vagy éppen megfenyegették az
elnököt, hogy megölik. Én is közéjük tartozom. Az utolsó interjú alatt ugyanis
köntörfalazás nélkül kijelentettem, hogy végezni fogok az ország vezetőjével,
ez a célom a jövőben. A Végjátékban is óriási balhét csaptam. Üvöltöttem, mint
egy eszelős, szidtam a rendszert, ahogy csak tudtam, és közben felhívtam az
emberek figyelmét arra, hogy nem irányíthatnak minket. Nem bántam meg, amit
tettem, sőt büszkeséggel tölt el, amikor valaki felemlegeti azt a bizonyos
pillanatot, a Viadal legvégét. A győzelmem előtti perceket. Az utolsó beszédet,
amit Alex végighallgatott földi élete alatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Arccal szembe
fordulok a szélnek. Élvezem, ahogy megcsapja az arcomat. Az érintése finom és
puha, mégis erős és határozott. Alexre emlékeztet, ő is ilyen volt. Tetszik,
ahogy összeborzolja a hajamat. Titokban reménykedek, hogy kiszárítja a hajamból
azt a tömérdek lakkot és zselét, amit két napja fújtak rá egy fotózás
alkalmával.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megborzongok, amint
eszembe jutnak a körülöttem szaladgáló, sipákoló sminkesek, fodrászok, fotósok,
nem is beszélve a cégek elnökeiről, akiknek a termékeit reklámozom.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pár évvel ezelőtt magam sem gondoltam volna,
hogy egyszer reklámmodell leszek, mára már ez a foglalkozásom, pontosabban a
talentumom. A győzelmet követő egy hónapban ugyanis az összes bajnoknak
kötelessége eldönteni, mivel szeretne foglalkozni a jövőben. Bármit lehet választani,
feltéve persze, hogy lehessen riportot készíteni az adott pályáról. Semmi
kedvem nem volt ilyen marhaságokkal foglalkozni, amitől Snow rendesen
feldühödött. Nem értem, mért zavarta ez a dolog, hiszen Johanna sem választott
magának talentumot, és ha jól emlékszem, annak idején egy pletykalap azt írta
Blight-ról, hogy túl antiszociális és mogorva ahhoz, hogy finom művészetekbe
kezdjen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Napokig ki sem
mozdultam otthonról. Egyszer aztán legnagyobb döbbenetemre beállított hozzám Finnick
Odair, a Negyedik Körzet egykori bajnoka, a Kapitólium kedvence, akiről nem
mellesleg napokig úgy tartották a fővárosban, hogy a szeretője vagyok, és
elvitt egy reklámfotózásra. Neki nem ez a szakmája, ő verseket szokott írni,
amikről persze az összes lepkeagyú kapitóliumi liba azt hiszi, hogy neki szól,
miközben Finnick a barátnőjének, Annie Crestának írja őket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Eleinte nem értettem,
miért segít nekem a fiú, ám hamarosan rájöttem. Finnick ugyanis úgy véli, ez az
egyetlen talentum, amiben nem lehet hibázni, még azok is tehetségesek benne,
akik egyébként semmihez sem értenek, ha kicsit kifestik őket. Azzal nyugtatott,
hogy csak pózolgatni kell és mosolyogni. Arról természetesen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">elfelejtett</i> szólni, hogy a legtöbb fotós
és cégtulajdonos maximalista, és semmi nem jó nekik, amit csinálok. Vagy az a
baj, hogy mosolygok, vagy az, hogy nem, hol a fejtartásom zavarja őket, hol a
sminkemmel nincsenek megelégedve, hol pedig a hozzáállásomat kritizálják.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Borzalmasak. Mindig repdesek az örömtől,
amikor bejelentik, hogy hazamehetek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kivéve most. Per
pillanat minden rendben van, de csak azért, mert elvonultam egy kicsit a hideg,
sötét valóságtól. Ma kezdődik ugyanis a Győzelmi Körút, melynek során
meglátogatom az összes Körzetet és a Kapitóliumot. Szembe kell néznem a
Viadalon elhunyt gyerekek családtagjaival, beszélnem kell a Körzetlakókhoz,
akik vagy rajongásig szeretnek, vagy legszívesebben megfojtanának egy kanál
vízben. Az első állomás a Tizenkettedik Körzet, az egykori szövetségesem és
hűséges barátnőm, Samira Olsen otthona. Semmi kedvem odamenni. Semmi kedvem
mindenféle hülyeséggel teletömni az emberek fejét. Semmi kedvem találkozni a
lány szüleivel és testvéreivel, akiknek két gyermekük is az Aréna gyilkos falai
közt vesztette életét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Néha úgy érzem,
minden könnyebb lenne, ha megölném magam. Ilyenkor beállok az egészalakos
tükröm elé, ami a hálószobám jobb sarkában áll, és kritikus pillantással
végigmérem a testem. Megnézem kék, fakó szemeimet, melyekből csak úgy árad a
szomorúság és a bűntudat, a hosszú, szőke hajamat, ami bársonyos függönyként
lengi körbe vékony, beesett arcomat. A tekintetem a karjaimra vándorol, majd a
kézfejemre, s legutoljára az ujjaimat figyelem meg. Pontosabban, csak az
egyiket. A gyűrűsujjamat. Még mindig ott ül rajta az ezüstös, csillogó jegygyűrűm,
amit Alextől kaptam eljegyzésünk alkalmából. A számhoz érintem, és finoman
megcsókolom az ékszert. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hiányzol, Alex – suttogom. – Nagyon-nagyon hiányzol!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lépteket hallok magam
mögül, mire ösztönösen megmarkolom az övemben tartott kést. Megfordulok, és
élesen, ijedten pásztázom a mögöttem elterülő fákat. A léptek egyre közelednek,
egyre szaporábban ver a szívem, és gyorsabban kapkodom a levegőt. Félek, hogy
ki jöhet felém. Talán egy Békeőr, aki le akar tartóztatni? Egy mutáns, aki azt
kántálja, hogy én vagyok a gyilkosa? Vagy egy elmebeteg, bedrogozott Hivatásos,
aki mindent és mindenkit eltesz láb alól, aki lélegzik? Netán maga az elnök
kíván megölni?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyik tippem se válik
be. Egy kislány áll előttem, aki a napokban töltötte be a tizenharmadik életévét.
Nagy, világosbarna szeme izgatottan felragyog, amint megpillant. Hosszú,
gesztenyebarna haját olvadt hópelyhek borítják, a tél utolsó maradványai.
Hosszított fazonú, egyszerű kabátot, sötétszürke nadrágot, és kényelmes, fekete
bakancsot visel. Felismerem a lányt. Ő nem fog bántani, a világért sem tenne
ilyet. A legjobb barátom. Mindenről lehet vele beszélni, a Viadal befejeztével
ő nyújtotta nekem a fő támaszt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szia, Katie! – köszön Miranda kedvesen, majd félénken a
kezemben tartott késre néz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Villámgyorsan az
övembe csúsztatom a fegyvert. Tudom, hogy Mirandának rossz emlékei vannak ezzel
kapcsolatban. Pár héttel azután, hogy megnyertem a Viadalt, megvásároltam a
kést, mert nem éreztem biztonságban magam. Akkoriban Miranda megpróbált
visszarázni a régi kerékvágásba, mert nem értette meg, hogy én már sosem leszek
olyan, mint régen. Az erdőben sétálgattam, amikor az egyik fa tetejéről rám
vetette magát. Teljesen bepánikoltam, kis híján rohamot kaptam. Meg akartam
ölni a barátnőmet, mert egy életemre törő Kiválasztottnak hittem. Szerencsére
nem esett komolyabb baja, csak kicsit megvágtam a combját. Az incidens után
érthető módon néhány hónapig kerülte a társaságomat. Mikor újra beszédbe
elegyedtünk, bocsánatot kértem tőle, és ő szerencsére nem haragudott meg rám,
csak megkért, hogy mostantól ne tartsak magamnál fegyvert.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szia, Miranda! – mosolyodok el őszintén. – Mi járatban?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Megérkezett Leila Berry, és elküldött az erdőbe, hogy
keresselek meg. Johanna leüvöltötte, amiért ő nem képes eljönni utánad. A nő
úgy sipákolt, mint egy asztmás vénasszony. Szívesen meghallgattam volna a vita
végét, de mondták, hogy igyekezzek – biggyeszti le a száját szomorkásan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ne már! – fintorgok. – Most ez komoly? Még rengeteg idő van
a Körút kezdetéig, még csak egy óra van, és csak négyre kell a Tizenkettedikben
lennem! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Biztosan idő, mire megcsinálják a hajadat meg a sminkedet –
von vállat közömbösen. – Meg hát a külső Körzetek sincsenek egy köpésre…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jó, oké, értettem! – teszem fel a kezem megadóan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Komótosan a házak
felé kezdünk baktatni. Miranda nincs beszélgetős kedvében, amiért eszméletlenül
hálás vagyok. Köztudott, hogy amikor az ember ideges vagy bánatos, nem szívesen
osztja meg az ügyes-bajos dolgait másokkal, még akkor sem, ha az illető a
tulajdon barátnője, akit kishúgaként szeret. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elhaladunk Mirandáék
háza előtt. Benézek a poros ablakokon. Szokás szerint senki sincs otthon. Mr.
Johnson a papírgyárban dolgozik, Mrs. Johnson a beteg anyósát ápolja a közeli
kórházban, Valter pedig valószínűleg csajozik, vagy már megint nálam lóg,
esetleg mindkettő egyszerre. Az én drága haverom ugyanis kitalálta, hogy
mostantól nálam bonyolítja le a magánéletét, mert „az én házam sokkal nagyobb
és világosabb”, „a csajok odavannak a győztesek barátaiért”, „legalább lesz egy
kis élet abban az óriási házban, ahol már nyolc hónapja egyedül lakom”, és
„amúgy sem fognak zavarni, rengeteg szobám van, és a felét még csak nem is
használom”. Félreértés ne essék, kedvelem Valtert, még a sok hülyesége ellenére
is, de az azért egy kicsit túlzás, hogy nálam randizik. Miranda szerint így
akar féltékennyé tenni. Nagyon remélem, hogy nem ez áll a dolog mögött. A lány
azonban váltig állítja, hogy tetszem a bátyjának, csak olyan sötét szegényke,
hogy így akarja a tudtomra adni, mert fél, hogy nem lenne nekem elég jó, és
amúgy sem lenne nálam esélye, mert még mindig Alexet szeretem, és emiatt
óriásiak az elvárásaim a fiúkkal kapcsolatban. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megérkezünk a Körzet
legszebb, legragyogóbb utcájához, a Győztesek Falujához. Mindössze hárman élünk
itt: a mentorom, Johanna Mason, aki előttem egy évvel nyert a Viadalon, és aki
a világon a legjobban gyűlöli Snow-t, amiért megölette a családját, és gyakran
hangot is ad a véleményének. Meg ott van Blight Waterfall, az Ötvenharmadik
Viadal bajnoka, aki elvesztette a szerelmét, Metát az Arénában, ezért vagdossa
magát, ezenkívül rettentően elszigetelve él, csak az Aratásokon dugja ki a
fejét hatalmas, fényűző házából. Meg persze én is itt lakom, bár nem örömmel,
sokkal kényelmesebb volt a település közepén élni, közel a boltokhoz. Ezek
lennénk mi, a Hetedik Körzet bajnokai. Rajtunk kívül eddig egyetlen ember
aratott győzelmet a Viadalok történetében, az okos, ügyes és ravasz Betty
Cooper, aki merényletet kísérelt meg az elnök ellen, amikor még csak négy éves
voltam. Sajnos nem működött a terve, és megölték az összes támogatójával,
köztük a szüleimmel és Alex szüleivel együtt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már messziről
meghallom Johanna és Leila veszekedését, így szaporázom a lépteimet. Miranda
úgy robog utánam, mint egy hűséges kiskutya, figyelemmel kíséri az összes
mozdulatomat. Nyilván fél, hogy elesek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Sziasztok! – köszönök óvatosan a veszekedő társaságnak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ó, Katie! – trillázza Leila Berry, és azonnal elfordul a
mentoromtól. – Annyira örülök, hogy látlak! Ezer éve nem beszéltünk! Mesélj, mi
újság veled? Hogy vagy?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát, igazándiból nem érzem magam túl jól… - felelem
zavartan, és betessékelem őket a házamba. Gyorsan felakasztom a kabátomat a
fogasra, és lerúgom magamról a bakancsomat. – Kicsit sok nekem ez a felhajtás.
Meg amúgy sem szeretnék a Tizenkettedikbe menni…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leila, Miranda és
Johanna szótlanul követnek a nappaliba. Mikor belépünk a helyiségbe, azonnal
lerohan az előkészítő csapatom. Cuppanós puszikat nyomnak az arcomra, és
kórusban visítoznak arról, mennyire mélységesen megviselte őket a hiányom. A
vörös hajú lány, aki az összefoglaló után segített lemosni az elkenődött
sminkemet, éppen arról fecseg, hogy a minap velem álmodott, amikor észreveszek
egy alakot, aki a kanapémon terpeszkedik. Finoman arrébb tolom a három kapitóliumit,
hogy jobban szemügyre vehessem a férfit. Unottan a kanapé karjára támaszkodik,
mintha észre sem venné, mekkora felfordulás zajlik körülötte. Fekete haja lazán
oldalra van zselézve, nagy, sötétbarna szemeivel unottan néz végig rajtam.
Fekete bőrdzsekit, és ehhez passzoló nadrágot és cipőt visel. Az állát bozontos
kecskeszakáll díszíti, amitől még ijesztőbben néz ki. Azaz, nem is ijesztő…
inkább ismerős. Azt leszámítva, hogy a húszas évei elején járhat, és szakállas,
kiköpött Alex a csávó!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szia! – köszönök neki mosolyogva, és barátságosan kezet
nyújtok neki. – Én Katie Hope vagyok. Téged hogy hívnak?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi nem ráz velem
kezet, de még csak a mosolyomat sem viszonozza. Feltápászkodik a kanapéról,
majd közelebb lép hozzám. Érzem, ahogy a lehelete az arcomat csiklandozza. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ez az</i>, gondolom magamban, és érzékien
lehunyom a szemem. Felrémlenek előttem az Alexszel együtt töltött percek
emlékei. Gőzöm sincs, ki ez a fiú, és mit keres itt egyáltalán, de az biztos,
hogy amíg ennyire hasonlít a vőlegényemre, bármikor szívesen látom. Bárcsak a
hangja és a stílusa is olyan lenne! Nem állítom, hogy azonnal a karjaiba
ugornék, de azért jó lenne elmenni vele az erdőbe, a piacra, a boltba, vagy
akár a tengerhez, a Negyedik Körzetbe. A férfi gúnyos, parancsoló hangja ránt
vissza a valóságba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Megkérhetlek, Hope, hogy ne nézz hülyének! – morogja.
Sötétbarna szemében nyoma sincs a kedvességnek, a gyűlölet fekete szikrája
izzik benne. – Nem kell megjátszanod magad! Az elnök küldött ide, de
szerencsére megengedte, hogy még ma távozzak. Hallottam, hogy meghalt a
stylistod. Sajnos rám osztották azt a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">megtisztelő</i>
feladatot, hogy helyrepofozzam a béna kis ízlésedet. Tudod, ez a talentumom. Ha
nagyon érdekel, Wolfrick Salazar vagyok, a Hatvankilencedik Viadal győztese, és
Cara unokatestvére. Gondolom, nem emlékszel már a csajra, annyi emberrel
találkoztál már az elmúlt hónapokban. Segítek feleleveníteni a múltat: Carát
pont akkor választották ki, mint téged, pontosabban önként jelentkezett, mert <i style="mso-bidi-font-style: normal;">egyesekkel</i> ellentétben volt benne annyi
bátorság és harciasság, hogy ezt egy ostoba tyúk kérése nélkül megtegye. Már az
edzésen kiszúrt magának, és el is kapott a Viadalon, amikor már csak hatan
voltatok életben. Fantasztikus show-t szolgáltatott volna a Kapitóliumnak
azzal, hogy megkínoz és megöl. Sajnos a bunkó pasid közbeszólt, és kegyetlenül
lemészárolta. Miért is? – Wolfrick úgy tesz, mintha erős fejtörést okozna neki
a válaszadás. – Á, megvan! – csettint elégedetten. – Hogy megmentsen téged,
Hope. Nem értem, mit evett rajtad a srác, nyilván elhagyta valahol az ízlését,
talán otthagyta a Negyedikben, vagy nem tudom! – gúnyosan felröhög, majd
megajándékoz egy gonosz, villámokat szóró tekintettel. – Miattad halt meg,
Hope. A pasid ölte meg, de miattad. Te vagy a felelős az unokatestvérem
haláláért. Ezért sincs kedvem veled egy légtérben tartózkodni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Wolfrick mélyen a
szemembe néz, majd undorodva megrázza a fejét, és az ajtó felé veszi az irányt.
Már a gondolattól is megborzongok, hogy mit tenne velem, ha nem lennének itt
Johannáék. A fiú mielőtt elhagyná a lakást, gyorsan visszafordul, és a padlóra
köp. Leilának tátva marad a szája, én viszont rezzenéstelen arccal figyelem az
eseményeket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nyugodj meg, Hope, menő ruhákat terveztem neked! – mondja. –
Nem fogsz beégni a Körúton. Bár ahogy téged ismerlek, biztosan számíthatunk
majd pár érdekes akcióra. Ki tudja, kit smárolsz le legközelebb? A legtöbb
haverom szerint megint kikezdesz majd Odair-rel, mások váltig állítják, hogy a
pasid testvére lesz a következő áldozatod. Nekem lövésem sincs – tárja szét a
karját csalódottan. – De biztosra veszem, hogy nem fog túl sokáig tartani a
románc… Nem vagy elég jó nő ahhoz, Hope, hogy bárki meg akarjon kapni egy
alkalomnál többször… Na, csá! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Léptei lassan
távolodnak, míg bele nem vesznek az utca természetes zajába. Miranda
megkönnyebbülten kifújja a levegőt, Leila pedig rögtön visítozni kezd, miközben
a bunkó belső Körzetiekről magyaráz az előkészítő csapatnak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem figyelek rájuk.
Óriási megkönnyebbülés, hogy Wolfrick nem fog rajtam lógni a Körút alatt.
Viszont valami elmondhatatlanul zavar, ez pedig a hasonlósága Alexszel. A
kecskeszakállát leszámítva pont úgy nézett ki, mint a szerelmem, de belsőre
teljesen más volt… Mintha Alex lett volna, de nem az az Alex, akibe
beleszerettem. Még csak nem is az, aki az edzés elején és a bevonulás előtt
beszólt nekem… Egy új, egy harmadik, akit a Kapitólium irányít, aki Snow
elsőszámú talpnyalója.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szélsebesen
felrohanok a hálószobámba, és teljes erővel becsapom magam mögött a hatalmas,
mahagóniból készült ajtót. Rádőlök az ágyamra, a fejemet a párnámba rejtem, és
azonnal kibuggyan a szememből az első könnycsepp, amit aztán sok száz követ.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fáj, amit Wolfrick
mondott, hogy bármikor kikezdenék Finnickkel, vagy Jareddel. Előbbi túl
titokzatos és csendes nekem, meg amúgy is van barátnője, Jared meg… Ő még csak
tizennégy éves, ráadásul a vőlegényem öccse! Még ha nem lettek volna rokonok,
és idősebb lenne, mondjuk, úgy öt évvel, akkor sem kellene. Nekem nem kell
senki más, csakis Alex! Őt szeretem, még mindig. Nem golyóztam be, tudom, hogy
meghalt, és tisztában vagyok vele, hogy soha nem fog visszatérni hozzám.
Mindezek ellenére úgy érzem, még mindig szerelmes vagyok belé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az arcomhoz húzom a
gyűrűmet. Hagyom, hogy a könnyeim benedvesítsék. Ennyi maradt nekem Alexből.
Minden más, ami hozzá tartozott, Jaredhez került. Nagyon okos, számító fiú
volt. Már akkor megírta a végrendeletét, amikor először feliratkozott
tesszeráért. Akkor még nem ismert, így értelemszerűen mindent az öccsére
hagyott, az egyetlen emberre, aki valaha is számított neki. A temetése után
konkrétan őrjöngtek a Negyedik Körzet pénzhajhász gazdagjai, amiért idén egyik
Kiválasztottat sem tudták kizsákmányolni. Én meg csak álltam tétován a sírhely
mellett, és arra gondoltam, milyen igazságtalan az élet. Milyen borzalmas, hogy
azt ölik meg, akinek családja van, és az marad életben, akit mindössze két
ember vár haza. A temetés alatt egy könnyet sem hullattam. Tudtam, hogy Alex
utált sírni látni, és imádta a mosolyomat és a nevetésemet. Jared és a legjobb
barátja, Ben elbúcsúztak tőle, majd utóbbi felém nyújtotta a mikrofont. Azt
akarta, hogy én is mondjak valamit Alexről. Nem kérettem magam. Elmeséltem az
első találkozásunkat, majd a kínosabb részeket kihagyva a legszebb közös
emlékeinkről kezdtem beszélni. A motorozásról, amikor csak rá számíthattam, és
életemben először megnevettetett. Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Igazság
pillanata</i> című játékról, ahol az Aréna alatt először közölte velem és
Samirával az érzelmeit, még ha csak rejtetten is. A közös fürdőzésről, amikor
rengeteget bohóckodtunk, mint két kisgyerek, akik még nem szembesültek az élet
keménységével. Az eljegyzésünkről, ami életem legszebb pillanata volt, és sosem
fogom elfelejteni. Pár szóban elbúcsúztam a vőlegényemtől. Nem akartam áradozni
és sajnáltatni magam, féltem, hogy ezt rossz néven vennék a Körzetben.
Rengetegszer felkerestem titokban Alex sírját. Ez a győzelem egyik legnagyobb
előnye; van pénzem a vonatra. Johannának azt hazudtam, Finnicket és Annie-t
látogatom meg, ám mindannyiszor Alex sírját kerestem fel. Leültem elé
törökülésben, és elmondtam neki, ami a szívemet nyomta. Nem válaszolt, nem is
vártam, hogy feleljen. Csak nézett rám szenvedélyes, gyönyörű szemeivel a
fényképről, és én teljesen megelégedtem ezzel. Nem is nagyon volt más
választásom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Katie, beszélhetnénk? – hallom meg Johanna hangját a fejem
fölül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mit akarsz? – kérdezem durcásan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Például, hogy mássz elő a párnádból? – gúnyolódik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felemelem a fejem, és
egy gyakorlott mozdulattal kitörlöm a szememből a könnyeket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Így sokkal jobb – mondja a lány, majd leül mellém az ágyra.
Én is feltornázom magam, így mégis kényelmesebb. – Nézd, én hallottam, miket
vágott a fejedhez az a kretén! Teljesen megértem, hogy kiborultál. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azt mondta, hogy képes lennék rámászni Jaredre! – csattanok
fel váratlanul. – De tudod, hogy mi a legszörnyűbb az egészben?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogy nem volt nálad egy csinos kis balta, amit jól
beleállíthattál volna abba a ronda, felfuvalkodott képébe, vagy hogy nem jutott
eszedbe egyetlen ütős káromkodás sem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Halvány mosoly fut
végig az ajkamon. Ez annyira jellemző Johannára!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem – mondom. – Az, hogy annyira hasonlított Alexre. Mintha
a Kapitólium megváltoztatta volna az érzéseit irántam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jaj, te is tudod, hogy az lehetetlen! – paskolja meg a
kézfejemet bátorítóan. – A srác mindenkinél jobban szeretett téged. Snow hiába
próbálkozik, lehetetlen, hogy valaha is megutáljon. Még akkor sem gyűlölt meg
igazán, amikor elárultad neki, hogy megölted Naomit. Fel a fejjel! Viszont
jönnöd kéne, ezek a majmok még ki akarnak sminkelni, és garantálom, hogy a szemöldöködre
is lesz egy-két szavuk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- bólintok. –
Johanna!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen? – vonja fel a szemöldökét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Csak annyi, hogy… Köszönöm! – nézek rá hálásan. – Ugye
továbbra is a mentorom maradsz?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ja, végül is maradhatok – egyezik bele nagylelkűen, majd
barna szeme az ujjamra siklik. – Viszont vedd le a jegygyűrűdet! Semmi haszna,
csak elszomorít, és depressziós leszel miatta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, bocs! – húzom ki magam határozottan. – Te ezt nem
értheted, Johanna! Ez az utolsó emlékem róla. Semmim sem maradt belőle, csak ez
a gyűrű. Kérlek, értsd meg, hogy…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A lány hárítóan
felteszi a kezét, majd elindul lefelé a lépcsőn. Az előkészítő csapatom nyomban
kezelésbe vesz. Megmossák a hajam, pakolást tesznek az arcomra, kiszedik a
szemöldökömet, és kifestenek. Közben arról siránkoznak, hogy egyikőjüket sem
hívták meg egy népszerű énekes születésnapi partijára, Leila bezzeg ott lehet,
mert ő az illető barátnője, ami roppant nagy igazságtalanság. Irigylem a
problémáikat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miközben a
fecsegésüket hallgatom, arra gondolok, mennyire hiányzik most Adam. Sajnos nem
tudtam rendesen elbúcsúzni tőle, kis híján megint rohamot kaptam. Bárcsak itt
lenne! Nem állítom, hogy elfeledtetné velem az összes problémámat, de biztos,
hogy nem szólna be, mint Cara unokatestvére, ráadásul sokkal szenvedélyesebben,
érdekesebben beszélne a ruhákról. Ő tényleg élvezte a munkáját. Szeretett
ruhákat tervezni a Kiválasztottaknak, és ragaszkodott ahhoz, hogy minden egyes
részlet passzoljon az egyéniségükhöz. És jó ember volt, a legjobb, akivel
valaha találkoztam. Mindig pozitívan állt a dolgokhoz, és az életszemlélete
gyakran rám is átragadt. Mérget vennék rá, hogy a Körút alatt is mindvégig
támogatna. De nincs itt. Nincs itt, mert meghalt. Snow megölette egy olyan
dologért, amiért nem is ő volt a felelős. Ökölbe szorítom a kezem, az izmaim
egy szempillantás alatt megfeszülnek. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bosszút
fogok állni a haláluk miatt! Ha kell évekig küszködök, de valahogy mégis meg
fogom ölni azt a szemétládát! Kegyes leszek hozzá, nem kínzom meg, csak
szimplán elvágom a torkát.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megborzongok.
Hihetetlen, ha elvágom valakinek a torkát, az csak egy mozdulat. Ijesztő, hogy
egy mozdulaton múlhat az ország jövője. Egyetlen, könnyű mozdulaton, amit akár az
elnök legfőbb bizalmasai is megtehetnének.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hamarosan az
előkészítő csapat elkészül a kifestésemmel, így a gardróbba megyek, és alaposan
szemügyre veszem, milyen ruhákat tervezett nekem Wolfrick. Meg kell hagyni, nem
tehetségtelen a pasi. Igaz, nem annyira profi, mint Adam, de legalább az
öltözködés terén nem akart keresztbe tenni nekem. Még szép, hogy nem akar,
valószínűleg mindenki tudja, hogy az ő ruháit viselem majd a Körút során,
nagyot koppanna, ha nem lennék meseszép. Egy pillanat erejéig elgondolkozom
rajta, hogy ne menjek-e a régi, szakadt cuccaimba a Körzetekbe, ám gyorsan
elvetem az ötletet. Bármennyire is utálom Wolfrickot, nem fogom leégetni magam
csak azért, hogy szenvedjen.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A ruhák egyébként egy
óriási bőröndbe vannak pakolva, napra készen betervezve, hogy mikor mit vegyek
fel. Ma, a Tizenkettedik Körzetben egy csinos, háromnegyedes ujjú, testre
feszülő felsőt, és egy egyszerű, sötétkék csőfarmert veszek fel egy fekete
cipővel. Egy széndarabot ábrázoló nyaklánc is tartozik a szetthez. Ötletesnek
tartom, hogy mindenhol az adott Körzet legjellemzőbb tulajdonságait és színeit
öltöm magamra. Valószínűleg meg sem fordult Wolfrick fejében, hogy ez az
összetartozásra, a közös célokra utalhat. Legalábbis nekem első látásra ez jön
le a dologból. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amint kilépek a
szobából, a négy kapitóliumi azonnal körbevesz, mint a kutyák a csontot, és
alaposan megcsodálják a ruhámat. Ájuldoznak is rendesen, szinte majdnem
elájulnak. Johanna gúnyosan végigméri a szerelésemet, majd hirtelen megragadja
a kezemet, amitől majdnem szívinfarktust kapok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Még mindig hordod a gyűrűt… - jegyzi meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, hordom – felelem egy szuszra, és gyorsan elkapom a
kezem. Johannát ismerve azon sem lepődnék meg, ha egyenesen letépné rólam, akár
az egész ujjammal együtt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az egész ujjammal együtt.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A mentorom képe hirtelen átalakul. Már nem egy szókimondó,
vakmerő győztes áll előttem, hanem egy pszichopata, beteges lány, aki bármire
képes a győzelem kedvéért. Aki élvezi, ha gyilkolhat. Aki mindenkit megkínoz,
aki az útjába kerül. Aki leharapta a Körzettársam ujját, és még megannyi
szörnyűséget művelt vele. Az újdonsült sylistom állításával ellentétben jól
emlékszem erre a lányra. Cara, így hívják. Hosszú, fekete haja valamennyire
elrejti gyilkos tekintetét, vértől vöröslő száját, ami soha sem mosolyog, és
nagy, fekete szemeit, amikkel akár ölni is lehetne. Pillantását az enyémbe
fúrja, így próbál megfejteni. A nevemen szólít. A hangja ideges, ellenséges, és
bosszúszomjas. Meg akar ölni, amiért én jutottam ki helyette az Arénából, és
amiért Alex végzett vele, hogy megmentse az életemet. A derekamhoz kapok, ki
akarom rántani belőle a késemet, ám rájövök, hogy nincs nálam. A fenébe! Ott
hagytam a gardróbban… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sarkon fordulok, és a
ruhákkal teli szoba felé veszem az irányt. Cara újra a nevemet kiáltja. A
hangja ugyanolyan ellenséges, mint az előbb. Hirtelen eszembe jut, hogy nem
láttam Mirandát, amióta felrohantam az emeletre sírni. Miért nincs itt? Hova
tűnt? Mi van, ha…? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Megölted? – kérdezem Carától. – Kérlek, Cara, könyörgöm,
mondd, hogy nem ölted meg!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szemem könnybe
lábad, leteszem magam mellé a kést. A földre rogyok. Éppen belekezdenék egy
újabb kiadós bőgésbe, ám Johanna hirtelen megragadja a karom, és határozottan
felhúz a pihe-puha perzsaszőnyegről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mi van? – kérdezi zavartan. – Te beszívtál, vagy mi? Miért
beszélsz Caráról? És kit öltem meg? Mi bajod van, ember?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elfogja a nyugalom a
lelkemet. Ő nem Cara, csak Johanna, az én szeretetreméltó, nagyszájú mentorom,
aki mindig mellettem áll, és még a győzelmem után is hajlandó támogatni. Nincs
semmi baj. Cara halott, nem fog bántani. Csak képzelődtem. Igen, bizonyára
megint elvesztettem a fejemet. Összekevertem Johannát Carával, a mentoromat a
leghalálosabb <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ellenfelemmel.</i> Minden
rendben, csak rohamom volt. Csak rohamom volt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felkapom a fejem, és
gyorsan bocsánatot kérek Johannától. Sajnos nincs időm magyarázkodni, mert
kívülről meghallom Caesar Flickerman rikoltozását, ahogy köszönti a nézőket.
Itt az idő. Ki kell állnom Panem elé először azután, hogy élő adásban
megfenyegettem az elnököt. Meg kell mutatnom Snow-nak, hogy nem tett tönkre,
sőt kifejezetten jól érzem magam. Nem szabad látnia, hogy vesztésre állok. El
kell hitetnem vele, hogy erős vagyok, és semmi sem állhat az utamba. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leila tüsténkedve
mögöttem terem, és kikapja a kezemből a kést. Gyors léptekkel az ajtó felé
terel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Leila, lehetne egy óriási kérésem? – fordulok a kísérőmhöz,
miközben felkapom a fekete kabátomat. Nem húzom fel a cipzárját, úgy döntök,
hagyom, hadd csodálja meg Panem népe a gyönyörű szerelésemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Még szép, hogy lehetne, drágám! – csivitel a nő. – Csupa
fül vagyok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A gardróbban hagytam az övemet, kérlek, hozd utánam! –
mondom. – Ezenkívül erre a késre is szükségem van. Nem szeretnék egy fegyverrel
állni a kamera elé, de szeretném biztonságban tudni magam a Körzetekben, szóval,
megtennéd, hogy…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát… Én nem is tudom… Nem morbid ez egy kicsit? – hápog
Leila.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem – vágom rá reflexből, és a kezébe nyomom a kést. –
Köszi, hogy segítesz!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mielőtt a kísérőm egy
szót is szólhatna, kitárom az ajtót, és méltóságteljesen sétálok le a lépcsőn.
Közben persze erősen kapaszkodok a korlátba. Még így is megcsusszan a lábam, de
szerencsére nem annyira, hogy elessek. Az azért nagyon kínos lenne, tekintve,
hogy pár óra múlva az egész főváros az incidensről csámcsogna. Semmi kedvem
pletykákat szolgáltatni az újságok számára. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A házam előtt két
kamera áll, mindkettő mögött egy-egy operatőr szobrozik. Kedves mosolyt
erőltetek a fejemre, és a két nő felé biccentek. Ők nem viszonozzák a
figyelmességemet, szerintem észre sem vették, hogy kijöttem, végig egymással
beszélgetnek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az egyik kamera
lencséjében magamat látom, a másikban minden idők legkedveltebb műsorvezetőjét,
Caesar Flickermant. Komolyan, ez a pasi nem bírja ki, hogy egy éven át
ugyanolyan legyen a hajszíne? Kobaltkékre festette a frizuráját, sőt a
szemöldökét is ilyenre színezte. Igaza van, így sokkal természetesebb a hatás.
Csillogó öltönyt és fehér inget visel, arcán pedig ott ül a megszokott,
letörölhetetlen vigyor.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nézzék csak, Hölgyeim és Uraim, - rikoltja harsányan. – Íme,
itt van ő, az idei év sztárja, a Hetvenharmadik Éhezők Viadalának győztese,
Katie Hope, a valaha létezett legszebb szerelmi történet főszereplője!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gúnyos mosolyra húzom
a számat. Hogy én mennyire utálom, hogy Caesar mindig eltúlozza a dolgokat.
Egyrészt, a lehető legtávolabb állok a sztárságtól, és reményeim és terveim
szerint ez egy jó darabig így is marad. Másrészt, rohadtul nem szép történet,
hogy Alexet megölette Snow, sokkal inkább elkeserítő és kiábrándító.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Helló, Katie! – üdvözöl kedvesen. – Mondd csak, hogy vagy?
Mi újság a Hetedik Körzet háza táján? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm, nagyszerűen érzem magam! – integetek bele a
kamerába, a betanult szöveget ismételve. – A Körzetben minden szuper, mindenki
jól van. Kicsit latyakosak az utak, ami annyira nem tetszik. Tudod, aki olyan
béna, mint én…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Erőltetetten
felvihogok, pont úgy, mint ahogy Leila szokott. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ugyan már, Katie, nem vagy te béna! – mondja Flickerman. –
Sőt, kifejezetten ügyesen megnyerted a Viadalt. Be kell vallanom, nekem
tetszett, és ha megígéred, hogy senkinek sem árulod el, elárulok egy titkot:
mindvégig neked szurkoltam!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Illedelmesen
megköszönöm a férfi kedvességét, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele,
hogy ha más nyert volna, ugyanezt mondta volna neki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Múltkor láttalak a tévében, a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Passion </i>nevű parfümöt reklámoztad. Képzeld, még egy plakát is
megjelent róla! Hogy tetszik a modellkedés? Rendesek a kollegák?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ó, igen, rendkívül segítőkészek és aranyosak! – hazudok. –
A modellkedést pedig nagyon szeretem. Hazudnék, ha azt mondanám, kiskoromtól
kezdve arról álmodok, hogy egy nap én leszek a reklámarca egy híres márkának,
mint például a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Passion</i>-nek, de be
kell, hogy valljam, rettentően élvezem a munkát! Nagyon izgalmas és érdekes.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azt meghiszem! – nevet fel Caesar. – Sok lány irigyel
emiatt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jó nagy marhák! – csúszik ki a számon véletlenül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Flickerman kötelesség
szerint másra tereli a szót.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mit vársz a Győzelmi Körúttól, kedves Katie? Nem izgulsz egy
kicsit?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem kifejezetten – vonok vállat közömbösen. – Biztosan
kedvesek lesznek az emberek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Erre mérget vennék! Nos, akkor sok sikert a Körútra, és
hamarosan találkozunk az elnöki palotában! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Caesar megoszt pár
információt a nézőkkel, majd vigyorogva elköszön, és eltűnik a szemem elöl.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jó voltál! – vereget hátba Johanna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elindulunk a pályaudvarra,
ahol egy hatalmas, kék színű magánvonat vár ránk. Mindhárman felpattanunk a
szerelvényre, és az ablakon kihajolva integetünk az otthon maradóknak. Megpillantom
Valter szőkésbarna fejét, amint próbál a jármű mellé furakodni. A nyakában ott
ül Miranda, aki folyamatosan navigálja a bátyját. Szerencsére gyorsan az
ablakhoz érnek. Mirandával hosszasan megöleljük egymást.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szorítok neked, Katie! – mosolyog rám a kislány. – Biztos
ügyes leszel, és épségben haza fogsz térni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát, remélem… - motyogom, és még egyszer átölelem a
barátnőmet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Valter leteszi a
húgát a földre, és kitárja felém a karjait. Mosolyogva átölelem. Közben Miranda
azt tátogja, hogy ő bizony megmondta. Unottan megrázom a fejem. Mindenki tudja,
hogy nem tetszem Valternek, neki az idősebb és vagányabb lányok az esetei. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Na! – tol el magától egykori szomszédom. – Bocs, hogy nem
mentem el hozzád a felvétel előtt, csak tudod, senki sem volt otthon, ki
kellett használnom az alkalmat!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te jó ég, Valter, néha szégyellem, hogy ismerlek! –
csóválom a fejemet unottan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mondtam már, hogy kiválóan hazudsz? – kacsint rám
vigyorogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, de jó tudni… - motyogom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Na, de most komolyan… - Lazán a vonat ablakára támaszkodik.
– Szerinted nem tűnt fel, hogy mennyire szenvedsz a hülye talentumod miatt?
Hagyd ott a francba, és kész!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem lehet, muszáj eljátszanom, hogy szeretem – húzom el a
számat fitymálóan. – A Kapitóliumnak szüksége van érdekes riportokra a
kedvenceikről. Pár év múlva úgyis abbahagyom. Jönnek az újak, a fiatalok, és
egyik márka sem lesz kíváncsi az arcomra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Felőlem! – von vállat unottan, majd hirtelen komolyra
fordítja a szót. – Figyelj, ne hagyd, hogy ezek az idióták elcsesszenek
valamit! Tartsd meg a beszédeidet, bájologj egy kicsit a kapitóliumi majmokkal,
aztán gyere haza, lehetőség szerint egy darabban! Ja, és a Negyedik Körzetben…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen? – sóhajtok fel fáradtan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A Negyedikben se veszítsd el a fejed. Ne feledd, hogy Alex
nem támad fel pár dühkitörés hatására!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú nem mosolyog, a
szemében aggódást vélek felfedezni. Nem értem, mire ez a nagy felhajtás. Még
senki sem halt bele pár szónoklatba, arról pedig végképp nem szól a fáma, hogy
egy bajnokot meggyilkoltak volna a Békeőrök a Körút során. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Valter régi, jó
barátom, természetes, hogy aggódik értem, emlékeztetem magamat. Meg lehet
érteni néhai szomszédom gondolatait. Az utóbbi időben az ő idegeit is felhúztam
egy párszor a rohamaimmal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nyugodj meg, Valter, minden rendben lesz! – mondom az Alex
által oly’ sokszor ismételgetett mondatot. Remélem, ez megnyugtatja Valtert,
még akkor is, ha én nem igazán bízok az erejében. Túl sokszor hallottam a
vőlegényemtől, mégsem jöttek rendbe a dolgaink. Sőt, minden egyre rosszabb
lett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A vonat zakatolva
elindul. Felhúzom az ablakot, és minduntalan az jár a fejemben, milyen érzés
lesz viszontlátni Samira Olsent. Kár, hogy nem teljes valójában, csak egy
díszes, fenségesen lobogó zászlón. Egy olyan zászlón, amit azok az emberek
terveztek, akik megfosztották a lányt a legdrágább kincstől, amit ember
kívánhat magának: az életétől.</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-40872097771983846482015-11-05T16:48:00.001+01:002015-11-05T16:48:16.844+01:00Huszonötödik fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Biztos, hogy készen állsz rá? – kérdezi Finnick.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze – válaszolom hanyagul. – Csak fel kell vennem egy
ruhát, amivel megfenyegetem az elnököt. Nyugi, nem nagy ügy.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú felsóhajt, és
fáradtan beletúr tökéletesen belőtt, szőke hajába. Úgy tűnik, nem igazán
támogatja Adam tervét. Egyre kevésbé értem a viselkedését. Az egyik pillanatban
még arra buzdít, hogy minél hamarabb robbantsam ki a forradalmat, máskor meg
még arra sem hajlandó, hogy segítsen megtenni az első lépést a lázadás
kegyetlen, végeláthatatlan útján.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Johanna bezzeg örül,
mint majom a farkának. Amikor megmutattuk neki a csőtopot, boldogan visítozott,
mint Leila, amikor meglát egy csinos cipőt, és persze leüvöltötte Adamet, hogy
miért nem neki tervezte ezt a gyönyörűséget.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A két mentor
körülbelül fél órája csatlakozott hozzánk, akkor tudtak csak elszabadulni a
sipákolós rajongóiktól. Magukkal hoztak egy férfit, akit csak látásból ismerek,
még nem mutatkozott be. Gondolom, ehhez nagyban hozzájárul, hogy Johanna és
Finnick egy másodpercre sem képesek befogni a szájukat, egyfolytában beszélnek,
a maguk igazát bizonygatva. Néha komolyan elgondolkozom, hogyan haverkodtak ők
össze. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi közelebb lép
hozzám. Úgy tűnik, megelégelte, hogy nem igazán foglalkozok vele a két egykori
bajnoknak köszönhetően. Délcegen jár, és úgy néz végig az összes bútoron,
mintha mind az ő tulajdona lenne. Szőke haját rövidre nyírta, barna szeme
komolyan csillog, egy cseppnyi izgalmat sem fedezek fel benne. Az ötvenes évei
elején járhat. Elég kövér, de persze korántsem annyira, mint Turner özvegye.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jó napot, Miss Hope! – köszön. – Plutarch Heavensbee vagyok,
az egyik Játékmester, Mr. Crane jobb keze. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Üdv! – negédesen elmosolyodom. Szeretném eljátszani, hogy
nem fordul fel a gyomrom az összes Játékmestertől. – Engedje meg, hogy
gratuláljak a mutánsaihoz! Egy élmény volt előlük menekülni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Plutarch-ot
legnagyobb sajnálatomra nem könnyű zavarba hozni. Nyugodtan megvonja a vállát,
úgy tesz, mintha nem érezné a szavaimból forró lávaként kiáradó gúnyt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Az Seneca ötlete volt – mondja. – De nem is azért jöttem,
hogy a Viadalról cseverésszünk. Tudom, hogy Ön egy igazi lázadó. Első ránézésre
nem egy forradalmár alkat, de ez talán nem is baj. A bájos külseje
megtévesztheti Snow-t. Mi tudjuk, mi lakozik magában! – Végigmutat az
egybegyűlt társaság tagjain. – A szövetségese nem tévedett. Maga csak akkor
képes igazán lázító, tartalmas beszédeket tartani, amikor dühös, és nem kap
hisztirohamot, mint az előbb, az összefoglaló után.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Először is Alex nem csak a szövetségesem volt, hanem a vőlegényem
is! – ajándékozom meg a férfit egy szúrós pillantással. – Szeretném, ha így
emlékezne meg róla. Másodszor, semmi kedvem megtéveszteni az elnököt. Azt
akarom, hogy erősnek lásson, és rettegjen tőlem. Még csak meg se forduljon a
fejében, hogy eltiporhat. Harmadszor pedig, kíváncsi lennék, Mr. Heavensbee, Ön
hogy reagálna, ha a szerelme a karjai közt lehelné ki a lelkét, és ezután,
néhány nappal egy pár idióta arra kényszerítené, hogy az egészet nézze végig.
Hm, hogy is fogalmazzak? – gúnyos mosoly fut végig az ajkaimon. – Talán Ön is <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hisztirohamot</i> kapna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Plutarch válaszra
nyitja a száját, Adam azonban gyorsan megelőzi a kitörni készülő vitát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nézd csak, Katie, elkészítettem a nadrágodat! – kiáltja
önfeledten.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nadrágban leszek? Zsír! – Boldogan a levegőbe csapok az
öklömmel, majd szívélyesen megölelem a stílustanácsadómat. – Adam, óriási
mázlim van veled! Komolyan, megőrülnék, ha még a stylistom se lenne százas! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi halkan
felnevet. Tudom, hogy a legtöbb kapitóliumival ellentétben túl szerény ahhoz,
hogy valaha is dicsekedjen a tehetségével, és önmagát fényezze. Még akkor sem
játszotta túl a szerepét, amikor Caesar felkonferálta a színpadra. Mosolyogva
intett egyet a közönségnek, és már el is tűnt a színfalak mögött. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem térnénk végre a lényegre? – morogja Johanna indulatosan.
– Komoly dolgokról kell beszélnünk az ostoba ruháitok helyett!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, persze, bocs… - motyogom zavartan, és elengedem
Adamet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Remélem, mindenki tisztában van azzal, hogy miért gyűltünk
össze – kezdi a lány. – A gyengébbek kedvéért elmondom, hogy nem azért, hogy
ruhákról dumáljunk! – Villámló szemekkel mered rám, majd ismét felveszi a
normális nézését, ami nála annyit tesz, hogy az idegességtől folyton pattognak
a szemei. – Mindannyian régóta vágyunk már arra, hogy kitörjön a forradalom,
vagy legalábbis egy lerészegedett félnótás merényletet kövessen el Snow ellen.
Sajnos eddig ez nem jött össze, több okból kifolyólag. Rengeteg dolgot
felsorolhatnék, de nem teszem, mert nagyjából mind ugyanazt jelenti. Sajnos az
emberek nem elég bátrak, félnek, hogy megölik őket, vagy kivágják a nyelvüket.
Nincs biztos információnk arról, hogy a bajnokok közül kik lennének benne egy
lázadásban. Vannak tippjeink, de egyik sem holtbiztos. Ki kell derítenünk, kik
kaphatók a dologra. Ma este, az interjú során a mentorok közelébe kell ülnünk,
és figyelni őket, hogy reagálnak, amikor megpillantják ezt a gyönyörűséget –
Egy kéjes mosoly kíséretében végighúzza az ujját a ruhámon. – Aztán
beszervezzük őket, kialakítunk egy biztos csapatot, és megöljük Snow-t. Van
valakinek kérdése?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Félénken felteszem a
kezem. Johanna unottan megrázza a fejét, és valami olyasmit motyog, hogy
„Jellemző!”.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mi lenne, ha már a koronázásnál leszúrnám?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ha azt akarod, hogy kivágják a nyelvedet, hajrá! –
gúnyolódik a mentorom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Adam időközben elkészül a kardigánommal is,
de babonából nem mutatja meg. Azt mondja, holnapig még várakoznunk kell. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lassan mindenki
elköszön a többiektől, és indulni kezdünk vissza, a lakosztályokba. Johanna
lemarad útközben, mert halaszthatatlan megbeszélnivalója akad Plutarch-kal.
Mérget vennék rá, hogy rólam lesz szó. Valamiért nagyon unszimpatikus nekem ez
a férfi. Nem az taszít benne, hogy kapitóliumi, nekem ez nem jelent problémát,
amíg az illető normálisan viselkedik velem, és nem játssza meg magát. Sokkal
inkább zavar, hogy nem is ismer igazán, az alapján alkot rólam véleményt, amit
a tévében látott belőlem. Az meg egyenesen idegesít, hogy Alexet <i style="mso-bidi-font-style: normal;">csak</i> a szövetségesemnek nevezte. Még a
hülye számára is egyértelmű, hogy sokkal több volt köztünk. Erre még Valter is
rájött! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick társaságában
beszállok a liftbe. A fejemet a falnak támasztom. Úgy érzem, képtelen lennék
megtartani, annyi gondolat kavarog benne. Nem értem, miért kell minden bajnokot
beszervezni, miért akarnak Johannáék ekkora felhajtást. Persze, fantasztikus
lehet úgy élni, mint egy titkos ügynök, vagy egy bérgyilkos, de könyörgöm, ez
nem egy film, hanem a valóság! A kőkemény, igazságtalan valóság, ami mindig
akkor rúg belém, amikor már elhiszem, hogy minden rendben lesz. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnickre téved a
pillantásom. Vajon ő is ilyen ramaty állapotba került a győzelme után? Őt is
azonnal be akarták venni a lázadásba? Esetleg ő az egyik alapító? Miért
ellenezte annyira az ötletet, hogy a Snow-s ruhát viseljem az interjún? Nem
értem ezt a srácot… Túl titokzatos nekem. Egyre gyanúsabb, hogy vaj van a füle
mögött, és eltitkol előlem valamit. Egy sötét, gonosz dolgot, amiről talán jobb
is, hogy nem tudok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mi nem tetszik a ruhámba? – töröm meg hirtelen a csendet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Komoly problémák adódhatnak miatta – feleli pókerarccal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Például? – húzom fel a szemöldökömet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tönkre fognak tenni, Katie, hidd el nekem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Engem már tönkretettek! – nevetek fel keserűen. – Ne aggódj
miattam! Már semmi olyat nem csinálhatnak, ami fájna. Megölték Alexet, még csak
esélyt sem adtak neki. És nekem sem. Bealtatóztak, még mielőtt végezhettem
volna magammal. Te is láttad. Nem hagyták, hogy betartsam az Alexnek tett
ígéretemet, elvették tőlem a reményt, pedig én elhittem, hogy létezik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A remény már halott… - Finnick komolyan beszél. A szeme se
rebben, amint kiejti a száján ezt a gyötrelmes mondatot. Nem motyog, nem fél.
Tudja, mit beszél. Tudja jól, hogy igaza van.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Én is tudom, még ha
nehezen is ismerem be magamnak. Még csak esélyünk sem volt arra, hogy ketten
nyerjük meg a Viadalt. Viszont ha már így alakult, miért nem
győzedelmeskedhetett volna Alex? Ezerszer jobb bajnok lett volna nálam.
Rezzenéstelen arccal nézte volna végig az ismétlést, nem takarta volna el a
szemét a véresebb részeknél, és a rajongóival is elbeszélgetett volna valahogy,
persze gondosan ügyelve arra, hogy éreztesse velük, mennyire megveti őket a
viselkedésükért. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Annyira hiányzik! – suttogom, miközben letörlök egy
könnycseppet a szemem sarkából. – Elmondhatatlanul. Én… fel sem tudom fogni,
hogy nincs többé. Nem csókol meg, nem ölel át, nem szívat, amikor hülye vagyok,
nem fröcsköl le a vízben, és nem akarja olyan gonoszul bebizonyítani, hogy ő a
tenger királya… Én ezt nem értem! – A tenyerembe temetem a kezem, és lerogyok a
lift padlójára.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Miért kellett
meghalnia? Miért nem maradhatott velem? Hogy lehet ilyen kegyetlen a
Kapitólium? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyre sebesebben
folynak végig a könnyek az arcomon, szinte versenyt futnak egymással. Még
szerencse, hogy lemostam a sminkemet. Mondjuk, per pillanat nem igazán érdekel,
hogy nézek ki. Meg akarok halni, csakúgy, mint Alex. Fantasztikus lenne, ha az
interjúra magammal vihetnék egy kést, és miután a közönség megcsodálta a
felsőmet, leszúrnám magam. Előtte persze még eljátszanám, hogy Caesarra
támadok, mint Alex a pontozásnál. Gúnyos mosolyra húzom a számat. Hogy
megijedne az a bájgúnár! Lehet, hogy még el is ájulna. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Arra leszek figyelmes,
hogy valaki gyengéden simogatja a hátamat. Ijedten felkapom a fejem, és
megpillantom a mellettem ülő Finnicket. De ciki! Teljesen megfeledkeztem róla,
azt hittem, hogy egyedül vagyok a liftben. Most biztos dilisnek tart, egy őrült
pánikbetegnek, aki magában beszél. Nem kellene, hogy érdekeljen a véleménye,
hiszen tényleg nincs köztünk semmi, és nem is vágyom rá különösebben, hogy
legyen, de mégis… Valamiért iszonyatosan belé voltam zúgva, nem engedhetem,
hogy elesettnek tartson. Finoman eltolom magamtól. Átnyújt egy zsebkendőt,
amivel gyors, gyakorlott mozdulattal megtörlöm a szememet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Bocsánat! Én… nem akartam, hogy te… Szóval érted, én csak… -
próbálom kimagyarázni magamat ebből a kínos szituból. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick szerencsére
érti, mit akarok közölni vele, így megajándékoz egy szívdöglesztő mosollyal, és
felsegít a földről. Kinyílik a lift ajtaja, megérkeztünk a Hetedik Körzet
lakosztályához. Kilépek a liftből, és készülnék elköszönni a fiútól, ám ő
legnagyobb meglepetésemre velem tart. Ennek kifejezetten örülök. Legalább nem
kell egyedül rostokolnom egy üres szobában, hanem beszélgethetek valakivel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Iszok egy pohár
narancslevet, közben a vendégem kényelmesen elhelyezkedik a kanapén, és
zavartalanul felteszi a lábát az ágy előtt elhelyezkedő asztalra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ha így folytatod, lemaradsz az interjúmról! – mondom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért is? – kérdezi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát nem is tudom… - szórakozottan letelepedek mellé, és az
ölembe kapok egy párnát. – Mondjuk, mert… - Úgy teszek, mintha erősen
elgondolkoznák, majd hirtelen hozzávágom a párnát. – Leila kinyír, ha ezt
meglátja! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Dehogy nyír ki! – nevet ki a fiú, és elhajítja a párnát a
szoba másik sarkába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Én szóltam! – teszem fel védekezően a kezem. – Ha meghalsz,
az nem az én lelkemen szárad!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felkapok az asztalról
egy ínycsiklandozó csokis süteményt, és villámgyorsan betömöm. Fergeteges íze
van, mintha egy igazi mesterszakács készítette volna. Otthon egyszer sem ettem
ilyet, de nem is hiányzott. Boldog voltam, ha az asztalra került egy szelet
kenyér, meg egy kis szalámi. Igazából már akkor is ujjongtam, amikor egy héten
kétszer ehettem. Most meg úgy zabálom ezt a sütit, mint egy malac. Nem mint egy
kapitóliumi, a fővárosiak köztudottan lassan esznek, minden egyes falatot
aprólékosan megízlelve. Nekik nem kell attól tartaniuk, hogy az egyik barátjuk
kikapja a szájukból. Nem akarok megtanulni kulturáltan étkezni, a végén még
olyan leszek, mint ezek a lepkeagyú tyúkok! Fintorogva visszarakom a süteményt
a tálcára, ahonnan elvettem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Gyűlölöm a Kapitóliumot – fordulok Finnickhez. – Komolyan,
te hogy bírod őket elviselni? Jó, persze, néhány autogram meg közös kép nem a
világ, de… Nem akarlak megbántani, de szerintem az egy kicsit túlzás, amit
veled művelnek! Mármint az, hogy ha smárolsz valakivel, azt azonnal meg akarják
öletni, beszólogatnak neki, meg ilyenek. Mármint, nem kifejezetten magamra
gondolok, hanem úgy általában… - Érzem, hogy egyre jobban elvörösödöm, lassan
már kezdek egy érett paradicsomhoz hasonlítani. Miért is dobtam fel ezt a
témát? Hiába, mestere vagyok önmagam beégetésének. Lehetne ez a talentumom.
Pff. – Mit szóltak, amikor megtudták, hogy összejöttél Annie-vel? – jut eszembe
hirtelen a mentőötlet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hé, honnan tudsz te Annie-ről? – ráncolja a homlokát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát… Alex mondta… Amikor motoroztunk… - motyogom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnicken látszik,
hogy lövése sincs, milyen motorozásról beszélek, így gyorsan elterelem a témát.
Vajon tényleg csak én vagyok őszinte a mentoromhoz?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ha jól értelmezem, az, hogy te Annie-vel jársz, nem teljesen
legális.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát nem… - keservesen elfintorodik, mintha fájna neki erről
beszélnie. – Soha sem tudhatják meg, mi van köztünk, legalábbis addig nem, amíg
ennyire odavannak értem – fejét az égnek emeli, tengerzöld szemeit unottan
forgatja. – Snow megöletné Annie-t, abba pedig beleőrülnék. Bár, gondolom, ezt
nem kell neked magyaráznom…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szomorúan bólintok.
Sajnos teljesen meg tudom érteni, milyen, amikor az ember elveszti a szerelmét,
annak ellenére, hogy még a széltől is óvta. Túlságosan jól tudom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen megcsörren
Finnick telefonja, üzenetet kapott. Bocsánatkérő pillantást vet rám, majd
gyorsan átfutja a levelet. Különös, érthetetlen érzelmek futnak át az arcán.
Mintha idegesítené az üzenet tartalma, és szégyellné is egy kicsit. Gyorsan
zsebre vágja a mobilját, majd feltápászkodik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Bocs, Kate, most mennem kell! – mondja szűkszavúan. Nem néz
a szemembe, ami kicsit rosszul esik. Már megint úgy érzem, titkol előlem
valamit. Persze, nem köteles elmondani, miről van szó, hiszen nincs köztünk
semmi, még a barátomnak sem nevezném, ennek ellenére mégis féltem egy kicsit.
Nem jó dolog, ha az ember ilyen látványosan szenved egy üzenettől.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze, menj csak! – Magamra erőltetek egy mosolyt, és
látszólag vidáman, gondtalanul kikísérem az ajtóig. – Lehetne egy kérdésem? –
kiáltok utána hirtelen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ha nem túl bonyolult…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Összeszedem minden
bátorságomat. Arra gondolok, hogy milyen fontos nekem, hogy megtudjam, mi van a
fiúval, miért ilyen morcos. Gonosz dolog, de szeretném látni, hogy másoknak is
vannak problémái, nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Már éppen feltenném a
kérdést, amikor belenézek Finnick szemébe. Látszik rajta, hogy rettentően
ideges az imént kapott levele miatt, és az is, hogy a világért sem osztaná meg
velem a dolgait. Ő Finnick, én Katie vagyok. Nincs bennük semmi közös,
leszámítva, hogy mindketten megnyertünk már egy-egy Viadalt. Ismerem annyira,
hogy tudjam, nem fog elárulni semmit, ráadásul lehet, hogy ezzel a kérdéssel
egy életre eltaszítom magamtól. Úgy döntök, nem éri meg kockáztatni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Miért szólítasz Kate-nek? – mondom. – Katie-nek hívnak, így
szerepel a nevem az anyakönyvben.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hidd
el, nem azért használom így a nevem, hogy kitűnjek a tömegből, vagy valami…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A Katie túl aranyos az egyéniségedhez, egyáltalán nem illik
hozzád. Kislányos, ártalmatlan hatást kelt, megtéveszti az embert. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szóval nem vagyok neked elég aranyos? – kérdezem gúnyosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem éppen! – Felnevet, mintha valami vicceset mondtam
volna. – Sokkal jobban jellemző rád a Kate… Kiszámíthatatlan, erős, és
titokzatos, pont, mint te!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A kiszámíthatatlan rendben, az erős akkora hazugság, mint a
ház, a titkokat pedig gyűlölöm! – sorolom. – Ezzel rendesen mellélőttél, Odair!
– mosolyodok el gúnyosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Annyi baj legyen! – von vállat. – Na, indulnom kell! Szia, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kate! </i>Szép álmokat! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy pillanat erejéig
elgondolkozom, bemutassak-e neki a Kate miatt, de végül úgy döntök, nem teszem.
Johanna teljesen kiakadna, hogy amellett, hogy jobb ruhákat hordhatok nyilvános
eseményeken, mint ő, még a hobbijában is utánzom. Becsukom magam mögött az ajtót,
és letelepszem a kanapéra. Nem majszolom el a sütemény maradványait, hanem
összesöpröm őket egy nagy dobozba, amit ügyesen elrejtek a szobámba, az ágyam
alá. Haza fogom vinni Mirandának és Valternek, muszáj megízlelniük ezt a
fantasztikus süteményt! Nagyon kevés gyereknek nyílik erre lehetőség a Hetedik
Körzetben. Akik mégis részesülhetnek ebben a kegyben, pár nap múlva úgyis
halottak lesznek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Másnap reggel
mindenki pörög körülöttem. Johanna a ruhámról áradozik, és Plutarch terveivel
fáraszt, Leila a barátjáról magyaráz, Blight pedig azért kesereg, mert beszállt
egy légy a szobájába, és egész éjjel zümmögött, így nem bírt aludni. Mikor
tapintatosan megemlítem nekik, hogy ma lesz az interjú, még jobban megőrülnek,
és kismillió tanáccsal látnak el, amiből persze egyet sem értek meg, tekintve,
hogy egyszerre akarják őket beleverni a fejembe. Végül Johanna
győzedelmeskedik, egy „Kuss legyen!” felkiáltással nyomban elcsendesíti a
sipákoló Leilát és a magában fortyogó Blight-ot. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Délelőtt és délután felkészítelek az interjúra! – közli a
mentorom. – Pontban ötkor az Átalakító Központban kell lenned Adam kérésére.
Végre felpróbálhatod a ruhádat, és megcsinálják a sminkedet. Hétkor kezdődik az
interjú, és nyolcig tart. Utána megkoronáz az elnök, aztán indulhatunk haza. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Egy káprázatos, exkluzív körülményeket biztosító vonattal
fogtok utazni! Annyira irigyellek benneteket! – nyávogja Leila.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És ami a legjobb az egészben, - öleli át a mentorom a
vállamat. – Leilácska nem jön velünk! Legközelebb a Körúton fogunk vele
találkozni, addig talán kiheverem azt a sok baromságot, amit összehordott!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor végzek a
reggelivel, kezdetét veszi a felkészülés. Johanna rendkívül segítőkész,
temérdek hasznos tanáccsal lát el. Tavaly neki kellett végigcsinálnia ugyanezt,
azzal a különbséggel, hogy ő nem támaszkodhatott senkire Blight-on kívül, aki
már akkor sem volt teljesen százas. Látom rajta, hogy mindent megtenne azért,
hogy jól sikerüljön a beszélgetésem Caesarral, amiért elmondhatatlanul hálás
vagyok neki. Elvileg már nem a mentorom, nem kellene segítenie, de ő mégis itt
áll mellettem, és támogat. Felkészít a legalapvetőbb kérdésekre, amikről
Flickerman a létező összes bajnokot kifaggatta már, egyértelmű, hogy velem sem
fog kivételezni. Milyen érzés volt, amikor megtudtam, hogy én nyertem? Nehezen
öltem meg embereket? Begyógyultak már a sérüléseim? Mi volt a legnehezebb, a
legszomorúbb, a legboldogabb pillanatom az Arénában? Mik a terveim a jövőre
nézve, milyen talentumot szeretnék felvenni? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ilyen, és ehhez
hasonló kérdéseket tesz fel Johanna. Megbeszéljük, hogy az elején még rendesen,
aranyosan válaszolgatok majd, a végére azonban bekeményítek, főleg a legutolsó
kérdésnél. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Négy órán át
gyakorlunk, közben épp’ hogy bekapok pár falatot. Johanna egyáltalán nem izgul,
állítása szerint minden rendben lesz, és úgy fog menni az interjú, mint a
karikacsapás. Persze felhívja a figyelmemet, hogy szóba kerülhetnek kínosabb
témák is, mint például a Finnickkel való kapcsolatom, Alex elvesztése, a tegnap
esti kirohanásom, vagy éppen az Arénában kapott rohamom. Megkér, hogy mindig
kedvesen, visszafogottan feleljek. Megkérdezem, hogy mi az, amiről biztos nem
gondolja Flickerman és a műsor szerkesztői, hogy érdekli a népet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A lázadás – mondja Johanna. – Akkor sem kérdezne a
lázadásról és a rendszer elleni beszédeitekről, ha az élete múlna rajta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hamarosan befejezzük
a felkészülést, így indulok az Átalakító Központba. Johanna nem kísér el, de
megígéri, hogy az interjú előtt még beszélünk egy kicsit. Mikor megérkezem a
Központba, azonnal Adam jól ismert, rumlis szobája felé veszem az irányt.
Imádom ezt a helyet! Mindig nyugodt, családias hangulat tölti be az egész
levegőt, amiben eddig nem nagyon volt részem. Úgy érzem, ez az a hely, ahol
biztonságban tudhatom magam, ahol senki sem zargat mindenféle ostobasággal,
ahol nyugodtan sírhatok és nevethetek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szia, Adam! – köszöntöm mosolyogva a stylistomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Heló, Katie! – üdvözöl. – Nocsak, mi történt veled? Szinte
ragyogsz! Mi újság?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Semmi extra – vonok vállat. – Hamar elaludtam, és
kivételesen nem gyötörtek rémálmok. Nem agyaltam semmin, amiről tudtam, hogy
felidegesítene, mint például Plutarch és Johanna nagyratörő tervei, vagy
Finnick titkolózása… - unottan megrázom a fejem. – Próbáltam szép, vidám
dolgokkal foglalkozni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ennek szívből örülök! – simítja meg a vállamat gyengéden,
majd hirtelen elkomolyodik. – Azért remélem, tudod, a mai nap nem lesz olyan
szép!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen – sóhajtok fel fáradtan. – A mentorom elmondta, milyen
kérdésekre számítsak. Persze vannak köztük egyszerűek is, de a legtöbb nem
hangzik túl fényesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Senki sem hasonlította még egy nyugodt tengerparti
nyaraláshoz, ennek ellenére nem olyan vészes, mint hinnéd. Csak beszélgetsz egy
kicsit a műsorvezetővel, aztán Snow megkoronáz. Észre sem veszed, és pár óra
múlva már otthon leszel, a Hetedik Körzetben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azért néha majd meglátogatsz, ugye? – sütöm le a szemem
szégyenlősen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ne viccelj, ez a legkevesebb! – mosolyog rám kedvesen. –
No, de térjünk a lényegre! Az ötletem érdekes, de nem megvalósíthatatlan.
Először is vedd fel a ruhádat, aztán majd megcsinálom a sminkedet!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az nem az előkészítő csapat dolga? – csodálkozom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Általában igen, de úgy döntöttem, ma megcsinálom én, persze
csak ha téged ez nem zavar. Tudod, Katie, - Nosztalgikus hangon felsóhajt, és
megsimít egy ruhakupacot.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– lehet, hogy
ez az utolsó munkanapom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért? Ki akarnak rúgni? – döbbenek meg. – Vagy már nem
akarsz a Viadalon dolgozni? Esetleg nyugdíjaznának? Annyira azért még nem vagy
öreg! – bököm meg az oldalát vigyorogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Adam azonban nem
mosolyog, még csak meg se rezzen a szája széle. Bánatos tekintettel vizsgálja a
kicsi szobáját, ahol immár nyolc éve tervez szebbnél-szebb ruhákat. Gőzöm
sincs, miért hagyja abba a szakmáját, hiszen annyira szerette, és olyan
tehetséges! Amikor ruhákat tervezett, szinte ragyogott kék színű írisze a
csodálattól. Ő a munkájáért rajong, az emberek pedig érte. Lehet, hogy pont
ezért döntött a visszavonulás mellett. Nem akarja, hogy felismerjék, és
letámadják, meg szeretné óvni a magánéletét. Eszembe jutnak Finnick szavai.
Biztos Adam fél, hogy úgy jár, mint az egykori bajnok, hogy nem jöhet össze
azzal, akivel akar. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bevonulok az
öltözőfülkébe, és magamra kapom a ruhámat. Kicsit meglepő a szabása, de pont
ezért olyan izgalmas. A nadrág jobb oldala egy divatos anyagból, farmerből
készült, a zsebét ezernyi strassz és gyöngy borítja. A másik szára ezzel
szemben egyszerű, fekete melegítőnadrág, olyan, mint amit otthon hordtam. A
sötétkék csőtopot egy kardigán rejti el a kíváncsiskodó szemek elöl. Ezt is
ötletesen tervezte meg a stylistom: a jobb oldala fehér, és prémes, akár egy
hermelin szőre, a bal oldala pedig egyszerű és fekete, pont, mint a nadrág.
Középen egy cipzár díszíti a pulcsit, gondolom, nem véletlenül, ezért össze is
húzom. Az összhatás kicsit fura, de tudom, hogy Adam a világért sem csinálna
bolondot belőlem, ezért elégedetten megyek ki elé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi leültet a
tükör elé, és gyakorlott mozdulatokkal elkezdi kifesteni az arcomat. Meglepő
módon csak a fejem jobb oldalával foglalatoskodik, és amikor megkérdezem, mire
készül, nem hajlandó válaszolni. Hamarosan elkészül. A lábamra húzza a cipőmet,
a jobbra egy piros magassarkút, a balra pedig egy ormótlan, sáros csizmát.
Ezután belenézek a tükörbe. Mint sejtettem, csak az arcom jobb felére került
smink, de annyi, hogy az egész főváros elélne belőle vagy egy hétig. A
szemhéjamat kék szemfesték, az ajkamat vérvörös, kihívó rúzs, az arcomat pedig
egy kevés pirosító díszíti. A szempilláim is a háromszorosukra nőttek. Kezdem
kapizsgálni, mire gondolt a stílustanácsadóm, amikor megalkotta azt a szettet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nos, hogy tetszik? – faggatózik türelmetlenül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Adam, zseni vagy! – kiáltom a már sokszor ismételgetett
mondatot. – Nagyon menő, egyszerűen imádom! Azt hiszem rájöttem, mi a ruha
üzenete – Büszkén kihúzom magam, és forogni kezdek. – Nézzék, kedves nézőim, a
ruhám bal oldala a múltbéli énemre utal, a jobb pedig a mostanira. Így nézek ki
most, mert maguk megváltoztattak. Persze a célom ennek ellenére ugyanaz marad,
mint az Aréna gyilkos falai közt… - Lehúzom a kardigán cipzárját, és
ünnepélyesen megmutatom az elnököt ábrázoló csőtopot. – Megölni az elnököt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Bravó! – Adam kedvesen megtapsol. Látszik rajta, hogy
mérhetetlenül büszke rám. – Szép volt, Katie! Most viszont beszélnünk kell! –
Megfogja a kezemet, és finoman lehúz maga mellé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért, baj van? – ráncolom a homlokomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, dehogy! – nevet fel. – Pontosabban, nem tudom. Olyan
gyorsan megváltoztál. Tegnap még sírtál, ma már ragyogsz, akár a napsugár. Nem
érdemes elrejteni a fájdalmadat, legalábbis most biztosan nem. Ha valami bánt,
velem nyugodtan megoszthatod. Hátha tudok valami jó tanácsot adni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hangos sóhaj hagyja
el az ajkamat. Hogy fáj-e valami? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Minden</i>
fáj. Úgy érzem, gyűlölöm magamat, hiszen én vagyok a felelős Alex haláláért. Ha
nem kezdek el a Végjátékban üvöltözni, szidva a Kapitóliumot… Ha levetem magam
a mutánsok közé… Ha meghalok, mielőtt megmentett volna a vízbe fullástól… Ha
nem világosítom fel Tiffanyt Snow-val kapcsolatban, akkor Alex most élne.
Méltósággal legyőzné az előtte álló akadályokat, és hazamenne az öccséhez.
Igaz, valószínűleg rengeteget szenvedne a halálom miatt, de biztos, hogy nem
mutatná ki annyira, mint én, és pár év múlva túltenné magát a dolgon. A
Negyedikben összejönne egy kedves lánnyal, aki kicsit sem hasonlít rám, pár év
múlva megkérné a kezét, összeházasodnának, születnének gyerekeik… Akiket úgy
tizenhat év múlva „véletlenül” kiválasztanának a Viadalra, és az egész közönség
kíváncsian lesné, vajon olyan ügyesek-e, mint annak idején az apjuk volt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem, Alexnek sem
lenne álomvilága, még ha fel is dolgozná valahogy a halálomat. Ez itt Panem,
nem Meseország. Itt csak egy számít: a túlélés. Ha gyenge vagy, meghalsz a
Viadalon, vagy még előtte az éhezés miatt. Ha erős vagy, megnyered a Viadalt,
de Snow addig kínoz, amíg nem leszel öngyilkos, vagy tönkre nem teszed magad
annyira, hogy gyenge legyél. Ha pedig gyenge vagy, meghalsz. Jobban
belegondolva mindenki halálra van ítélve, aki nem a Kapitóliumból származik.
Na, szépek a kilátásaim. Pff.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem tudsz – felelem. – Bocs, de most nem akarok beszélgetni.
Tudod, fel kell készülnöm az interjúra, meg amúgy sem lenne túl előnyös, ha
lebőgném a sminkem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké. Azért címszavakban elmondod, mi bánt?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Meghalt a vőlegényem, mindenki lefáraszt, és azt akarják,
hogy máris kezdjek bele a forradalomba, de persze nem csinálhatom úgy, ahogy
akarom, Finnick titkolózik, hamarosan kezdődik az interjú… - sorolom unottan. –
Azt hiszem, ennyi. De ha még eszembe jut valami, feltétlenül szólok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Adam halkan felnevet,
majd karon fog, és elindulunk a színpad felé. Ott aztán találkozunk Johannával.
A lány nem öltözött ki, ugyanazt a sötétkék pólót és fekete nadrágot viseli,
mint délután. Mikor megpillant, elégedetten néz végig rajtam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Már most érzem, hogy izgalmas lesz ez a beszélgetés! –
dörzsöli össze a tenyerét egy ördögi vigyor kíséretében. – Remélem, nem cseszed
el, mint a múltkor…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Megnyugodhatsz, Johanna – sóhajtok fel fáradtan. – Minden
rendben lesz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen elhalnak a
fények, a közönség sorain izgatott morajlás fut végig. Pár másodperc múlva
azonban újra világosságba öltözik a terem, a színpad közepére helyezett székek
egyikében pedig Caesar Flickerman foglal helyet. Vidáman integet a közönségnek,
majd rögtön bele is kezd a mondandójába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mint tudják, Hölgyeim és Uraim, tegnap este az idei év
bajnokával visszanéztük a Viadal legizgalmasabb eseményeit. Beszélgethettek is
a győztessel, már ha oda bírtak furakodni mellé a Győzelmi Banketten. Óriási
ünneplés volt, még most is magam előtt látom Katie-t, ahogy vidáman elcseveg a
rajongóival. Sajnos a lány nem tartózkodik már sok ideig szeretett városunkban,
pár óra múlva hazamegy a Hetedik Körzetbe. Szerencsére arra még maradt ideje,
hogy választ adjon pár mindenkit izgató kérdésre! Kedves Nézőim, fogadják hát
elsöprő tapsviharral a Hetvenharmadik Éhezők Viadalának bajnokát, Katie
Hope-ot!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A közönség tombolni
kezd, én pedig határozottan, magabiztosan felsétálok a színpadra, és leülök
Flickerman mellé. Megajándékozom a műsorvezetőt és a nézőket egy kedves
mosollyal. Muszáj aranyosnak tűnnöm, ezt a taktikát beszéltük meg Johannával. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Caesar kedvesen
köszönt, megdicséri a ruhámat, majd bele is csap a lecsóba. Eleinte az
otthoniakról kérdez. Szóba kerül a beszélgetésünk Valterral, a búcsúzás
Mirandától, és természetesen most sem maradhat el a vicces kérdés, miszerint el
kell, hogy áruljam a gyümölcskenyér receptét, amit az eljegyzésen ettünk
Alexszel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Sajnos ez családi titok! – kacsintok cinkosan a férfira. –
Ha gondolod, egyszer meglátogathatsz odahaza, és Mrs. Johnson majd megadja a
receptet!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A nézők kedvesen
felnevetnek, Caesar pedig alig hallhatóan felsóhajt. Örül, mert azt hiszi,
egész végig eljátszom az udvarias, vidám kislány szerepét. Mekkorát téved!
Kíváncsi leszek, milyen fejet vág majd, amikor lerántom a kardigánomat,
felfedve ezzel valódi énemet és szándékomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A beszélgetés a
Viadal előtti eseményekre terelődik, és egyelőre nem érintünk kínos témákat,
egészen addig, amíg Caesar nem kérdez a Finnickkel való kapcsolatomról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szerintem aki látta a Viadalt, annak teljesen egyértelmű,
hogy másért dobog a szívem! – mondom kissé durcásan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Valóban? – faggat Caesar. – Mindannyian megértjük, hogy
Alexet szeretted, de mi a helyzet Finnickkel? Katie, ne akarj átverni senkit,
láttuk, amit láttunk! – kedélyesen felnevet, mire pár néző is zavartan vihorászni
kezd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hűha… Hát, nem is tudom, mit mondjak erre… - motyogom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A tekintetemmel
Finnicket keresem. Viszonylag hamar megtalálom, a második sorban foglal helyet.
Tátog valamit, de sajnos sosem tudtam jól szájról olvasni. Hunyorítanom kell,
hogy megértsem, hova akar kilyukadni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Igazándiból nem is emlékszem, hogy történt az egész… Engem
is olyan váratlanul ért. Tudod, Caesar, mi Finnickkel elég régóta ismerjük
egymást. Egyszer, úgy tíz éve, amikor Finnick még nem volt bajnok, rendeztek
egy tábort a Negyedik Körzetbe, ahova én is elmentem. Mivel nincsenek nyaralók,
kénytelenek voltunk a Körzetlakóknál lakni, és engem pont Finnicknél
szállásoltak el. Fantasztikusan éreztem magam! Remekül kijöttünk egymással,
sokat viccelődtünk és nevettünk együtt. Képzelheted, mennyire örültem, amikor
ilyen sok év elteltével újra találkoztunk. A felvételen sírtam, de csak
örömkönnyeket hullattam, és eszem ágában sem volt megcsókolni Finnicket, csak
meg akartam puszilni az arcát, aztán valahogy félrecsúszott… Vagy nem tudom! –
nevetgélek idétlenül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A műsorvezető
elismerően bólint. Természetesen nem veszi be ezt a hazugságot, mint ahogy jó
eséllyel senki sem az egybegyűltek közül. Bár ki tudja, amilyen tyúkagyúak
egyesek…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Á, értem! – trillázza Flickerman. – Na, nem mintha kétségbe
vontam volna az Alex iránti érzéseidet, de azért jobb tisztán látni, nemde,
kedves nézőim? – A közönség soraiból néhányan biztatóan bekiáltanak valamit. –
Apropó, Alex. Mesélnél egy kicsit a kapcsolatotokról? Az Arénában elég sok
utalást tettetek arra, hogy nem voltatok mindig túl jó viszonyban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elfog a szomorúság és
a gyötrelmes, keserves hiányérzet. A gyűrűmre nézek, amitől azonnal sírni támad
kedvem. Legszívesebben leüvölteném a férfit, hogy ne üsse bele azt a ronda
műorrát a dolgaimba, de nem teszem. Az nem méltó kedves, szelíd lányokhoz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Volt egy kis vitánk – szépítem a valóságot. – Nem nagy ügy,
az Arénában kicsit felfújtuk a dolgot… Igazából az történt, hogy Alex
kinevetett, amiért ügyetlenkedtem, de ennyi. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem rossz</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">, gondolom, és képzeletben megveregetem a vállam. Ha
így folytatom, a végén még világelső hazudozó válik belőlem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szerencsére ez a kis nézeteltérés hamar rendeződött
köztetek. Gondoltad volna a Kapitóliumba jövet, amikor a csapatoddal megnézted
az Aratások ismétlését, hogy ez a fiú meg fogja kérni a kezedet?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem… - vallom be elpirulva. – Persze már akkor is nagyon
tetszett, de még szó sem volt szerelemről. Úgy álltam hozzá, hogy nem érdemes
vesződni vele, mert előbb-utóbb úgyis meg kell ölnöm, ha túl akarom élni a játékot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Aztán mégsem tetted…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát nem… - sóhajtok fel bánatosan. Felfelé pislogok, mert
nem akarok sírni az egész ország előtt. Majd a vonaton, vagy otthon, amikor már
nem lát senki… - Tudják, milyen érzés szerelmesnek lenni? – Nem bírom magamba
fojtani a gondolataimat, a szavak úgy ömlenek ki a számon, mint egy lavina,
elsöpörve mindent, ami az útjába kerül. – Milyen érzés, amikor megtalálod a
másik feledet? Aki ugyanúgy szeret téged, mint te is őt, aki sosem hagy
magadra. Alex mindvégig támogatott, néha úgy, hogy észre se vettem. Amikor
először megcsókolt, nem értettem, mit akar, mert elvesztettem az eszméletemet.
Aztán elmesélte, hogy jött rá, hogy szeret. Egyszeriben én is meg világosodtam.
Felrémlett előttem a pár nappal azelőtti beszélgetés Valterral, és eljutott a
tudatomig, hogy én is szeretem Alex Emersont. Mindennél jobban szeretem, még
most is, hogy már nincs köztünk. A vele töltött idő maga volt a mennyország.
Imádtam minden egyes együtt töltött percet. Sajnos kivágták az összefoglalóból,
így Önöknek fogalmuk sincs arról, hogy még úsztunk is. Alex ugyanis a fejébe
vette, hogy bármi áron, de megtanít úszni. Nem jött össze – halványan
elmosolyodom, ahogy eszembe jut életem egyik legszebb emléke. – Végig csak
pancsoltunk, és lefröcsköltük egymást, mint két kisgyerek. A végén majdnem
megcsókolt, de én hülye, bebeszéltem magamnak, hogy csak képzelődöm. Soha sem
tévedtem még akkorát, pedig higgyék el nekem, volt pár baklövésem az elmúlt
tizenhét év során. Na, mindegy. A fürdőzés után, amikor rájött, hogy eltitkoltam
előle Naomi halálának körülményeit, rettenetesen összevesztünk. Különváltak
útjaink, legalábbis egy időre. Ha nem baj, ezt a történetet inkább nem fejtem
ki részletesen, úgyis ismeri mindenki. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A fürdés a legszebb az Alexhez kötődő emlékeid közül? –
kérdezi Caesar.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Fogalmam sincs – vonok vállat. – Igazából mindig jól
éreztem magam a társaságában. De talán a legcsodálatosabb emlékem róla, amikor
megkérte a kezemet. Azt sosem fogom elfelejteni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mint ahogy Alexet sem… - sóhajt fel a férfi, és együttérzően
megsimogatja a karomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Pont, ahogy mondod, Caesar! – komolyan, kissé pszichopata
tekintettel meredek a kamerába. – Alexet sem fogom elfelejteni, soha. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>És gondoskodom arról, hogy maguk is
mindhalálig emlékezzenek rá</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">, teszem hozzá magamban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Fájdalmas kérdés következik, Katie – folytatja a
műsorvezető. – Szívem szerint inkább nem is faggatnálak erről, de muszáj
megkérdeznem, mert a drága közönséget igazán érdekli. Milyen érzés volt, amikor
elvesztetted, és a karjaid között lehelte ki a lelkét?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Borzalmas… Olyan, mintha egy kést forgatnának a szívemben.
Hiszen elvesztettem azt az embert, akit a legjobban szerettem, mindenkinél
jobban! Biztosra veszem, hogy még soha, senkit nem szerettek annyira, mint én
Alexet. De maguk… Maguk elvették tőlem! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A nézőkre vicsorgok.
Nem érdekel, hogy úgy nézhetek ki, mint Enobaria, amikor a késem tönkretette a
ruháját, nem érdekel most semmi, csak a Kapitólium iránti gyűlöletem, és az
Alex iránti szerelmem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Caesar profi módon
kezeli a kialakult helyzetet. Gyorsan eltereli a témát, és feltesz pár unalmas
kérdést a tegnapi bankettről. Sikerül visszanyernem az aranyos énemet, így nem
okoz gondot a válaszolgatás. Belül viszont dühöngök. Mérhetetlenül idegesít,
hogy egy szót sem kérdez a többi Kiválasztottról. Úgy tesz, mintha mindannyian
apró alkatrészek lettek volna egy óriási gépezetben, jelentéktelen, érzéstelen
alkatrészek, akik nem is számítanak igazán. Még csak meg sem említi, hogy
mennyire kiborultam, amikor megtudtam, hogyan ölték meg Joelt. Hogy mennyire jól
összebarátkoztam Samirával. Mennyire fájdalmas volt megölnöm Naomit.
Flickerman, és az összes többi kapitóliumi – Adamet leszámítva – úgy gondolnak
a Kiválasztottakra, mint az állatokra, akikkel azt tehetnek, amit csak akarnak,
hiszen ostobák, és nincsenek érzéseik. Tévednek! Mi is emberek vagyunk,
ugyanolyan emberek, mint ők, csak egy kicsit jobb ízléssel áldott meg minket az
ég! Mindannyian ártatlan, gyilkolásra kényszerített gyerekek voltak. Hazavárták
őket a szeretteik. Marcust a húga, Clove, Tiffanyt egy csapat bajnok, Alexet
Jared, Naomit az édesanyja, Samirát a testvérei, a szülei, és az a Gale nevű,
titokzatos fiú, aki nem jelentkezett Jason Olsen helyett, pedig barátok voltak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A közönség felett
lévő órára pillantok. Már csak pár perc, és vége ennek a borzalomnak. Pár perc,
és hazamehetek. Pár perc, és az elnök megkoronáz. Találkozom Snow-val!
Testközelből látni fogom azt az embert, aki miatt meghaltak a szüleim és a
vőlegényem. Elfog az undor, ahogy arra gondolok, hogy fölém magasodik, – mert
Snow nem éppen az apró termetéről ismert – a fejemre helyezi a koronát, közben
megérinti a hajamat, gúnyosan gratulál a győzelmemhez, majd halkan azt suttogja
a fülembe, hogy meg fog ölni, mert senki sem úszhatja meg szárazon, ha fellázad
ellene.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mondd csak, Katie, mik a terveid a jövőre nézve? –
érdeklődik tovább Flickerman.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tudom, hogy eljött az
én időm. A pillanat, mikor végre ledobhatom a kardigánomat, felfedve ezzel
igazi céljaimat. A pillanat, mikor lázadásra szíthatom a Körzetlakókat, és
megmutathatom nekik, hogy eddig végig hazudtam, mert így kívánta az érdekem.
Itt az idő, hogy bizonyítsak magamnak és másoknak. Megmutatom mindenkinek, hogy
nem olyan fából faragtak, hogy ilyen könnyen behódoljak az elnöknek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A jövő még messze van – kezdem csendesen. – Összefügg a
múlttal és a jelennel is – Felállok a székből, megpördülök párszor a tengelyem
körül, és büszkén mutogatom a ruhámat az egybegyűlteknek. – Nézzék csak, ez a
rész, - Végigmutatok a bal oldalamon. – ez a múlt. Egyszerű, koszos, fekete
ruhák, sáros bakancs. Ilyen voltam régen. Nem túl gazdag, nem éppen boldog,
inkább olyan átlagos. Vagy semmilyen, döntsék el Önök! És ez itt, - Mutatok
végig a jobb oldalamon. – ez a jelen. A jelentés ne tévesszen meg senkit, nem
áll szándékomban mostantól méregdrága bundákban, divatdiktátorok által
tervezett farmernadrágokban, és tízcentis sarkú cipőkben mászkálni. Mindez
jelképes jelentést hordoz magában. Ez a változásra utal, mert a Kapitólium
megváltoztatott engem. Már nem az vagyok, aki régen. – Komolyan végigvezetem a
pillantásomat a közönségen, mindenkinek a szemébe fúrom a tekintetemet. – De a
lényeg soha sem változik, bármi is történjen velem. A célom ugyanaz marad,
egészen halálomig. Vagy örökké. Addig biztosan, amíg nem váltom be az ígéretet,
amit a szövetségeseimnek tettem. Ez az a cél, amit minden tisztességes
Körzetlakó kitűzhetne maga elé! – Lassan, óvatosan lehúzom a kardigánomon a
cipzárt. Nem gondolkozom a következményeken, nem foglalkozom az emberek
véleményével. Mindez nem számít. Semmi sem számít, csak a szabadság, ami
egyszer talán eljut Panembe is. Ledobom magamról a pulcsit, láthatóvá téve
ezzel a csőtopomat, amin Snow elnök arca látható, úgy, mintha meghalt volna a
Viadalon. – Megölni az elnököt! – kiáltom diadalmasan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A terembe beáll a
merev, kínos csend, amitől automatikusan elvigyorodom. Az emberek feszengve
néznek hol egymásra, hol rám. Nem erre számítottak, látszik a szemükön. Milyen
naivak! Komolyan elhitték, hogy legyőzhetnek? Idióták!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A tömegben hirtelen
elkapom Finnick pillantását. Látom rajta, hogy legszívesebben vigyorogna, mint
a vadalma, de nem teszi. Nem haragszom rá, megértem, ha nem akar bajba kerülni.
Elég, ha én vagyok ellenálló. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Caesar nyeri vissza
először a józan eszét. Gyorsan a győztesi trón felé terelget, majd beszélni
kezd a közönséghez. Méltóságteljesen foglalom el a trónomat, úgy, ahogy az egy
királynőhöz illik. Tudom, hogy harcolni fognak. Panem összes polgárának
kötelessége nézni ezt az adást. Tisztában vannak azzal, hogy nem vagyok
kegyetlen harcos, nem vagyok világszép hercegnő, sem mindentudó zseni. Én csak
Katie Hope vagyok, egy egyszerű, az átlagnál kicsit bénább és szerencsétlenebb
lány a Hetedik Körzetből. Ha még én is képes vagyok arra, hogy élő adásban
nyíltan megfenyegessem az elnököt, mi akadályozhatna meg ebben másokat? Bátor
bajnokokat, okos polgármestereket, tettrekész katonákat? Semmi. Minden
lehetőség adott. Mellém fognak állni, érzem. És harcolni fognak. Közös erővel
bevesszük a Kapitóliumot, és megöljük az elnököt. Nem fontos, hogy én vágjam a
szívébe a halálos tőrt, elég, ha jelen vagyok, amikor meggyilkolják.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A műsorvezető
felkonferálja Snow-t. Az elnök felém közeledik. Nyomában egy kicsi, szőke lány
tipeg, kezében egy puha, bíborvörös párnán egyensúlyozza a bajnoknak járó
koronát. Az én koronámat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Snow fehér inget,
fekete bársonynadrágot, és élére vasalt, fekete zakót visel. A hatást egy piros
csokornyakkendővel teszi színesebbé. Megáll a trónom előtt, a szeméből csak úgy
üvölt a szánalom. De van ott még valami. Félelem. Egy icipici, de ott van. Az
elnök fél tőlem, mint ahogy Samirától is félt. Gondolom, mindent megtett azért,
hogy egyikünk se élje túl a Viadalt. Se Samira, se Alex, se én. Úgy tűnik,
ezáltal nem váltak be a számításai.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Könnyedén felállok,
és egy gúnyos mosolyt villantok Snow-ra. Ő komoran a fejemre helyezi a koronát,
majd egy pillanatra arrébb áll, hogy a közönség is megcsodálhassa ragyogó
ékemet. A nézőtérről hangos sikoltás hallatszik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Gratulálok a győzelméhez, Miss Hope! – mondja Snow. A
lehelete különös okból kifolyólag rózsaillatú. Pont olyan, mint a fehér, hideg
rózsa, amit a hajtókáján visel, és ami egyszer sem szárad el, minduntalan
mereven kukucskál ki a kicsi zsebből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm! – felelem hidegen. Már nem mosolygok. Büszkén,
dacosan nézek az elnök sötétbarna szemébe. Nincs benne szenvedély, erő, és
bátorság, mint Alexében, csak gúny, kegyetlenség, és erőszak, na meg egy
hajszálnyi félelem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Snow hirtelen
suttogóra fogja a hangját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nehogy azt higgye, hogy ezzel vége! Maga gyenge, Miss Hope.
Túlságosan is megviselte a fiú halála ahhoz, hogy talpra álljon. Nem ölöm meg,
kap még egy utolsó esélyt. Szent meggyőződésem, hogy Ön egy rendes,
tisztességes lány, akit a nagyhangúak könnyen belevisznek olyan dolgokba, amit
Ön igazából elítél. A legjobb példa erre a szövetségese. Hogy is hívták,
Samantha?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Samira! – sziszegem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nos, igen, én már nem emlékszem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elfordul tőlem, és
elindul lefelé a lépcsőn. Nem teljesen értem, mire célzott az előbbivel. Abban
igaza van, hogy valószínűleg Samira nélkül még csak meg sem fordult volna a
fejemben, hogy én robbantsam ki a forradalmat, pontosabban próbálkozzak vele. A
többi viszont… zavaros! Gőzöm sincs, valóban gyengének tart-e, vagy csak rám
akart ijeszteni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen megpördül a
tengelye körül, és visszanéz rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Majd’ elfelejtettem! – kap a homlokához. – Remélem,
tisztában van azzal, Miss Hope, hogy mindenre lehet bűnbakot találni. Ezúttal
szerencséje volt, amiért nem bántottam. De kell valaki, aki meglakol az Ön
bűneiért. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rossz érzésem támad.
Lerúgom magamról a magassarkú cipőt, és úgy, félig mezítláb, félig bakancsban
szélsebesen rohanni kezdek. Nem ismerem Snow gondolatait, és sokáig úgy véltem,
így a legjobb. Most viszont bármit megtennék azért, hogy tudjam, mit forgat a
fejében. Ő egy zseni. Máshogy, mint a fiú a Harmadikból, aki felrobbantotta
magát. Ez az ember egy megrögzött, pszichopata zseni, aki mindig eléri a
célját. Megölette Johanna és Finnick családját. Ráküldött Naomira, az ártatlan,
mindörökké kedves, imádnivaló Naomira egy vámpírt, ami halálosan megsebezte.
Megölette Alexet, és még rengeteg embert, akiket nem ismertem. Bármire képes. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bármire.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Botladozva, levegő
után kapkodva érkezek meg a színpad mögé. Szörnyű látvány tárul a szemem elé.
Johannát és Leilát lefogja egy-egy Békeőr, a harmadik pedig fegyvert szegez
Adam fejéhez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Utolsó kívánság, Mr. Divatdiktátor? – kérdezi gúnyosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ha egy ujjal is hozzáér… - Indulatosan elindulok a Békeőr
felé, de ő úgy tesz, mintha észre se venne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Öld meg Snow-t, és találd meg a boldogságot! – néz rám a férfi
nagy, kék szemeivel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sikoltanék, de egy
hang sem jön ki a torkomon. Óriási zaj rázza meg az egész épületet. A Békeőr
hagyja, hogy Adam holtteste a földre hulljon. Két társa elengedi Johannát és
Leilát. A három férfi köszönés nélkül távozik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem tudom felfogni,
ami az imént történt. Hogy Adamet lelőtték… Hogy meghalt. Óvatosan letérdelek a
férfi mellé, a fejét az ölembe veszem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Adam! – szólítom meg halkan. – Hé, Adam, ébredj, én vagyok
az, Katie! Hé, itt vagy?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ilyen, és ehhez
hasonló kérdésekkel bombázom a stylistomat, de egyikre sem reagál. Csak hever a
tiszta, puha szőnyegen, és az ölemben tartja a fejét. A szeme még félig nyitva
van, zöld haja pedig pont úgy áll, mint amikor először találkoztunk. Tökéletesen
belőve, fésülten, ápoltan. Mintha semmi sem változott volna azóta az ominózus
nap óta. Mintha minden ugyanolyan lenne. Ő megvigasztalna, és bátorítana,
megkérné Joelt, hogy segítsen nekem, a kisfiú megnyugtatna Alex miatt, Alex
kiröhögne, amiért szerelmes voltam Finnickbe, Johanna üvöltözne és Leilát
marná, Blight meg a maga kis világába menekülne, tojva az összes hülyére. Odáig
lennék Finnickért, nem ismerném a többi versenyzőt, rettegnék a Viadaltól… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Más volt akkor, de
nem jobb. Pont ugyanolyan borzalmas, mint most. Rádöbbenek, hogy pár lázadásra
ösztönző beszéd, egy fenyegető ruha, és egy kiadós káromkodás kevés az igazi
változáshoz. Másra van szükség. Nem tudom, mire, de ez nem volt elég. Nyújtott
egy löketet, de vajon ez a löket elég erős ahhoz, hogy legyőzze a Kapitóliumot?
Csak remélni tudom, hogy igen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Valaki megszorítja a
karomat, és felrángat a földről. Erősen tart magánál, esélyem sincs elszakadni
tőle. Lehunyom a szemem, és lassan eltávolodok Adamtől. Érzem, hogy már nincs
mellettem, mert nem érzem a parfümjét, a bőrét, a haját, a szívverését.
Kétségtelen, a stílustanácsadómat megölték. Vége van. Nincs többé…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A vonat gyorsan,
sebesen vág neki az alig egy órás útnak. Rengetegen összegyűltek az állomáson,
hogy elbúcsúzzanak tőlünk, az idei év győztes csapatától. Leila egy színes zsebkendővel
integet, és bizonyos időközönként a szeméhez érinti azt. Egy negyvenes, szőke
hajú pasi, akit már láttam valamikor, megindul a szerelvény felé, ám Johanna
egy határozott kézmozdulattal eltántorítja ettől a tervtől, majd gyorsan
odakiáltja neki, hogy még beszélni fognak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Negyedik Körzet
csapatát szállító vonat már elment öt perce. Két ember utazik benne, egy
megtört, szomorú nő, akitől a Kappitólium elvette szeretett kislányát, és egy
kívülről vidámnak, erősnek látszó férfi, aki azonban a lelke legmélyén szenved
valamiért, amire talán már sosem derül fény. Két koporsót szállít a vonat. Az
egyikben egy kicsi, törékeny lány fekszik. Haja és szeme sötétbarna, a bőre
fehér. Teste gyenge, akár egy madáré. A másik koporsó jóval nagyobb, és egy
fiút szállít haza, a tenger mellé. A fiú haja éjfekete, a szeme sötétbarna, a
teste pedig erős, és izmos. Első ránézésre goromba és elutasító, de ha az ember
jobban megismeri, rájön, hogy sokkal több ennél. Bátor, okos, talpraesett, és
az összes problémára talál megoldást. Ő az, Alex Emerson. Az én vőlegényem,
akit örökké szeretni fogok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A hazafelé tartó úton
egyikünk sem szólal meg. Blight pipázik, Johanna kifelé bámul az ablakon, én
pedig beveszek egy tablettát, amitől nyomban álomba merülök. Semmi kedvem most
beszélgetni, az alvás pedig megment ettől a gondtól. Szerencsére nem kísértenek
rémálmok. Mikor felébredek, Johanna figyelmeztet, hogy készülődjek, mert tíz
perc múlva otthon leszünk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Otthon!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Hetedik Körzetben!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kíváncsian lesek ki
az ablakon. Az első dolog, amit megpillantok, az erdő. A nagy, zöldlombú,
szilárd fák, amik sokkal természetesebbek, mint az Arénában. Alig várom, hogy
kijöjjek ide! Itt talán elfelejtem majd a kínzó dolgokat…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felrémlik előttem egy
kép egy zöld ruhás, ijedt tekintetű lányról, aki a Kapitóliumba menet, az erdőt
nézve megfogadta, hogy soha sem lesz szerelmes. Tévedett. A sors kegyetlenül
közbeszólt. Úgy intézte, hogy egy olyan fiúba szeressen bele, akit meg kellett
volna ölnie. Ő nem tette meg, de a fiú mégis meghalt. Mert Snow megölette, csak
azért, hogy szenvedni lássa a lányt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ugyanaz a lány,
ugyanaz a zöld ruha, ugyanaz az erdő, csak a fogadalom változott. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Arról már lekéstem,
hogy ne legyek szerelmes, viszont más dolgokat még megígérhetek magamnak és a
szeretteimnek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A vonat kecsesen,
gyorsan gördül végig a síneken. Látom az ablakon át, hogy a Hetedik Körzet
egész lakossága az állomáson tolong. Megpillantom Mirandát és Valtert, akik
szélsebesen igyekeznek felém. Nyílik az ajtó, az emberek boldogan üvöltik a
nevemet. Blight leugrik a vonatról, és utat tör magának a tömegben. Gondolom,
hazamegy vagdosni magát. Johanna azonban mellettem marad. Kissé erősen lökdös
át a tömegen, miközben ráüvölt pár emberre. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Újra megpillantom
Valtert, és kitépve magam a mentorom szorításából, rohanni kezdek felé. A
szomszédom tárt karokkal vár. Szorosan megöleljük egymást, mintha nem akarnánk
elengedni a másikat, és így akarnánk állni, egymás karjába csimpaszkodva,
egészen az idők végezetéig.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Annyira sajnálom! – suttogja a fülembe. – Poénnak szántam az
egészet, csak szívatni akartalak. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tényleg
beleszeretsz! Bocsáss meg, kérlek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Semmi baj, Valter! – mondom. – Én szeretem Alexet. Mindig
is szerettem, csak nem jöttem rá. És most, hogy meghalt… úgy érzem, képes
vagyok rá… Megígérem, Valter… Megfogadom neked, hogy a halála nem lesz
hiábavaló! Megbosszulom őt… Bosszút állok az egész rohadt Kapitóliumon!</span></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-55581948882467898222015-11-02T17:45:00.002+01:002015-11-02T17:45:43.246+01:00Huszonnegyedik fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy szemhunyásnyit sem
aludtam, egész éjjel csak forgolódtam az ágyamban. Egyfolytában Blight-on és a
forradalmon járt az eszem. Meg sem fordult a fejemben, hogy mekkora feladat vár
ma rám. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Viadal után ugyanis
a győztesnek kötelessége végignézni az egész játékot, elejétől a végéig.
Lehetetlen kibújni alóla, mert mindez élő adásban történik, az egész ország
szeme láttára. A háromórás műsorba a szerkesztők által legizgalmasabbnak talált
pillanatok kerülnek be. Ez lényegében annyit tesz, hogy a legvéresebb,
legbrutálisabb harcokat kell majd bámulnom. A legmorbidabb az egészben, hogy
előttem fog ülni vagy tízezer kapitóliumi, akik visítozva szurkolnak majd a
Kiválasztottaknak, azoknak a gyerekeknek, akit már mind halottak. Meghaltak,
mert Snow elnök erre kötelezte őket. Igaz, hogy bátran, néhányan kegyetlenül
küzdöttek az életben maradásért, de nem érték el a hőn áhított céljukat, a
bajnoknak járó koronát, ami holnap az én fejemre kerül. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fogalmam sincs, lesz-e
elég erőm ahhoz, hogy ismét átéljem azt a sok borzalmat, ami az Arénában
történt velem. A Kapitólium arra kötelez, hogy még egyszer végignézzem Samira
szenvedését, Naomi meggyilkolását, és a karjaim közt elvérző Alex a halál ellen
vívott, kínkeserves küzdelmét. Talán még Joel kínzásáról is beraknak pár
vágóképet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Semmi kedvem elmenni,
semmi kedvem Caesarral bájologni. Haza szeretnék menni a Hetedik Körzetbe!
Bezárkóznék a házamba, és soha többé nem dugnám ki az orromat. Talán még egy
öngyilkosságot is megkísérelnék. Vagy nem, ki tudja? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Nekem harcolnom kell, tegnap megígértem. Harcolni is fogok.
Megölöm az elnököt, a kérdés már csak az, hogy mikor. Finnickék azt javasolták,
várjak még egy kicsit, legalább addig, amíg nem csökken az irántam való
érdeklődés. Az viszont hosszú időbe telhet. Vajon kibírom? Tudok-e majd
uralkodni magamon, amikor az elnök megkoronáz? Gőzöm sincs, csak reménykedni
tudok, hogy nem gurul el a gyógyszerem a kritikus pillanatban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kibotorkálok a
konyhába, és öntök magamnak egy pohár tejet. Johanna és Blight csendesen ülnek
az asztalnál. Nem esznek, és nem beszélgetnek. Rám vártak, ez egyértelmű.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jó reggelt! – köszönök álmosan, és megdörzsölöm a szemem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Viszont! – vakkantja a férfi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ebben a pillanatban
kinyílik az ajtó, és a lila, tíz centis sarkú cipőjében betipeg Leila Berry.
Drámaian átdobja a válla fölött hosszú, kékre festett haját, és nyomban
sipákolni kezd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ó, Katie! Hát te élsz? Úristen, nem hiszed el, mennyire
izgultam miattad! Rengeteg pénzt fektettem beléd, és még fogadtam is rád! Akkor
ismerkedtem meg Ludwiggal, tudod, ő az a híres énekes, akinek most jelent meg
az albuma… Na mindegy, szóval, képzeld el, drágám, szerelem volt első látásra!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leila tovább magyaráz
az álomhercegéről, én pedig megpróbálom kizárni a felesleges hangokat, és a
reggelimre koncentrálok. Egyszer azonban felkapom a fejem, amikor a kísérőm a
barátja gyönyörű, sötétbarna szeméről áradozik, amivel úgy szokta vizslatni,
mintha bele akarna látni a lelkébe. Johanna közelebb lép a nőhöz, és teljes
erőből bokán rúgja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jaj, ezt miért kellett?! – visít fel Leila.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azért zsenikém, - mondja a mentorom. – mert ha eddig nem
vetted volna észre, Alexnek, Katie vőlegényének is sötétbarna volt a szeme, és
a csaj megveszett érte! Azért néha nyugodtan tekintettel lehetnél másokra is! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Értem… - Leila idegesen megrázza a fejét. – Szóval azt
akarod mondani, Johanna, hogy mostantól az összes sötétbarna szemű embert
kárhozatnunk kell, csak azért, mert a drágalátos Katie úgy kívánja?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem kell! – szólok közbe. – Csak eszméletlenül hálás
lennék, ha az elkövetkezendő egy évben nem előttem tárgyalnátok ki a
magánéleteteket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ó, drágám! – A kísérő szíve egyszeriben meglágyul, közelebb
lép hozzám, és egy cuppanós puszit nyom az arcomra. Fantasztikus, mire ezt leszedem…
- Ha ezt kívánod, hát legyen! Megfogadom, hogy legközelebb egy év múlva
beszélek újra a barátomról!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Öhm… Köszi! – bólintok zavartan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Értem én, hogy Johanna
egy kissé agresszív, de azért az túlzás, hogy Leila minden szavára ugrik.
Gondolom, rettentően fél a tavalyi bajnoktól, aki annak idején biztos, hogy
jópárszor megalázta, vagy esetleg megverte. Talán ennek is köszönhető, hogy úgy
feldobta a győzelmem híre, hiszen ha minden jól megy, jövőre én fogom segíteni
a Hetedik Körzet Kiválasztottait. Alig várom, de tényleg. Pff.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leila velünk
reggelizik, és közben egy híres kapitóliumi divatmagazinról cseveg, amibe
állítása szerint komoly esélyem van bekerülni. Nem értek egyet a felvetésével,
de inkább nem állítom le, olyan lelkes szegény. Meg aztán, a szívem mélyén
sajnálom is egy kicsit, amiért nem áradozhat a barátjáról. Csendben fogyasztom
el az ételemet. Johanna és Blight is így tesznek, nyilván nekik sincs túl sok
kedvük a kísérővel társalogni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor végzünk, Leila
vezetésével lemegyünk az Átalakító Központba. A nő betuszkol egy szobába, majd
a két mentor kíséretében tovább halad. Ha jól tudom, őket is kicsinosítják egy
kicsit, hiszen nekik is kötelességük bevonulni az összefoglaló előtt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szobába lépvén
azonnal letámad az előkészítő csapatom, akinek még a nevükre sem emlékszem. Úgy
szorítanak magukhoz, mintha egy rongybábu lennék, aki vigaszt nyújt az ostoba
gyerekeknek a rémálmaiktól. Mosolyt erőltetek az arcomra, és megpaskolom a
hátukat. Jó érzés, hogy hiányoztam nekik, és hogy örülnek a győzelmemnek, de a
találkozást inkább hasonlítanám egy vicces, kicsit fura összefutáshoz, mintsem
egy komoly, érzelmes összejövetelhez. Ezek az emberek nem szeretnek engem
tiszta szívükből, nekik csak egy egyszerű, feledhető Kiválasztott vagyok, aki
valamilyen csoda folytán túlélte a Viadalt, és jelentősen kedvesebb és
szelídebb, mint az elődje. Lehet, hogy a három kapitóliumi valamilyen szinten
kedvel engem, de mérget vennék rá, hogy hamar túltették volna magukat az
elvesztésemen, ha arra került volna sor. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor elengednek,
megpillantom a mögöttük álló, mosolygó férfit. Zöld haját lazán felzselézte,
kék szemével büszkén néz végig rajtam. Némi aggódást is felfedezek a
tekintetében. Egyszerű, sötétkék inget, és fekete farmert visel. Ő az, az én
stylistom, aki mindig a legszebb, legdögösebb ruhákat adta rám. Rohanni kezdek
felé, és a karjaiba vetem magam. Szorosan megölelem, miközben magamba szívom a
belőle áradó, véleményem szerint kissé büdös parfüm illatát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szia, Adam! – köszöntöm.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szia, Katie! – mosolyog rám, majd elenged. – Na, látod, én
megmondtam, hogy sikerülni fog!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, megmondtad…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogy érzed magad? – Mélyen a szemembe néz, és látszik
rajta, hogy nem csak udvariasságból kérdezi, tényleg kíváncsi az állapotomra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Őszintén? – nevetek fel keserűen. – Mint akit megettek,
megrágtak, kiköptek, bele egy óriási adag tehénürülékbe, végigment rajta egy
traktor, aztán felfalta egy tigris, és…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké, ne folytasd, értem! – teszi fel a kezét hárítóan. –
Figyelj, Katie, mondhatok valamit?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze! – vonok vállat közömbösen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szóval… Csak annyi, hogy én… Nagyon sajnálom, ami Alexszel
történt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Halvány mosoly fut át
az ajkaimon. Milyen furcsa, amióta megnyertem a Viadalt, senki sem fejezte ki a
részvétét Alex iránt, és ez még csak fel se tűnt. Adam az első, aki megemlékezik
róla. A többiek valószínűleg féltek, hogy rohamot kapok a fiú említésétől, és
valami óriási baromságot csinálok. Ez hülyeség. Hogy őrülnék már meg attól,
hogy rá gondolok? Hiszen ezt teszem minden egyes órában, és semmi bajom.
Legalábbis, azt hiszem…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Köszönöm, Adam! – suttogom, és finoman megsimítom a férfi
karját. – Amúgy… Szerinted el fogják felejteni Alexet? Úgy értem, nem most
azonnal, hanem valamikor sokára… Mondjuk, úgy egy év múlva? Lesz még olyan, aki
emlékezni fog rá?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi bűnbánóan megrázza
a fejét, mintha csak az ő hibája lenne az, hogy elvesztettem a vőlegényemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-De hát… Második lett! – mondom elkeseredetten. – És annyi
embert megölt! <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Muszáj </i>emlékezniük rá!
Ennyit megérdemel, hiszen…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, Katie! – sóhajt fel szomorúan. – Az Éhezők Viadala egy
kegyetlen játék, te is jól tudod. Nem számít, hányadik vagy. Ha például
nyolcadik lettél, az ugyanolyan, mintha elsőként meghaltál volna. A második
jutalma pedig úgyszintén a halál. A neve pedig feledésbe borul. Senki sem
emlékszik a másodikakra, kivéve talán az, aki megölte őket, vagy együtt
szenvedte velük végig az Arénát. Meg persze a családjuk is, de ennyi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kezdetét veszi a
készülődés az esti fellépésre. Először az előkészítő csapat vesz kezelésbe.
Megmossák a hajamat, kiszedik a szemöldökömet, rákennek a fejemre egy csomó
pakolásnak nevezett folyékony cuccot, ami engem leginkább a nyálra emlékeztet,
majd kezelésbe veszik a körmeimet. Formára vágják és lereszelik őket, majd
végezetül befestik egy körömerősítőnek nevezett szépészeti eszközzel. Mikor
elkészülnek, az egyikük, a vörös hajú lány elkészíti a sminkemet. Megkér, hogy
ne lessek, mert Adam megparancsolta, hogy semmit sem tudhatok meg az esti
kinézetemről, amíg rám nem adják a ruhámat. Rengeteget bajlódik az arcom
kifestésével, mire elkészül, úgy érzem, menten elájulok az éhségtől. Régebben
nem volt gond, ha párszor kihagytam az ebédet, most viszont annyira fáj a hasam
az ürességtől, hogy legszívesebben üvölteni tudnék. Persze nem teszem, mert
tisztában vagyok vele, milyen, amikor az ember<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> valójában</i> éhezik. Nincs annál őrjítőbb érzés a világon. Vagyis de…
van. Amikor az ember elveszti azt, akit a legjobban szeretett. Amikor végignézi
a haláltusáját, vele együtt szenved, és már előre retteg a holnaptól. Nem tudja
felfogni, hogy történhet ilyen szörnyűség. Miért kell meghalnia? Miért nem
halhat meg inkább ő? Miért nem engedi, hogy feláldozza magát?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megpróbálom
elhessegetni az Alexszel kapcsolatos gondolataimat, de nem megy. Folyton csak ő
jár a fejemben. Nem értem, miért pont ő halt meg helyettem. Miért nem ugrott el
a kés elől, miért nem engedte, hogy feláldozzam magam érte? Így akart
megvédeni. Bízott bennem, mindenkinél jobban. Egyetlen dolgot kért tőlem, azt,
hogy öljem meg az elnököt, és védjem meg Jaredet, és magamat. Megígértem neki, hogy
megteszem. Segíteni fogok az öccsének, aki akár a sógorom is lehetne, ha
összeházasodtunk volna. A fenébe is, miért nem küldtek a mentoraink egy
házassági nyilatkozatot, vagy valami? Johanna lett volna a tanúm, Finnick meg
Alexé. Felvettem volna Alex nevét, magam mögött hagyva a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hope</i>-ot, amit úgyis utálok. Most Katie Emersonnak hívnának. Talán
megkönyörült volna rajtunk a Kapitólium, ha valóban kimondjuk a boldogító
igent. De így… Esélyünk sem volt arra, hogy mindketten túléljük. Pedig annyira
akartuk! Mindent megtettünk, kitartottunk egymás mellett, mégsem sikerült.
Talán azért, mert nem vetettünk be élesebb fegyvereket a célunk elérése
érdekében, mint Snow. Az elnök képes lett volna megmérgezni Alexet, csak azért,
hogy még véletlenül se törjön ki a forradalom. Mi nem csináltunk semmit, csak
bíztunk abban, hogy megkegyelmeznek nekünk. Csak reménykedtünk. Bíztunk a
reményben, elhittük, hogy még létezik. Tévedtünk. A remény egy nagy hazugság!
Elhagyta a Körzetlakókat, pontosan hetvenhárom évvel ezelőtt, amikor Snow
leverte a lázadást. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Veled, vagy holtan </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">– ezt fogadtuk meg Alexszel. Ott
hibáztunk, hogy a „veled”-re helyeztük a hangsúlyt a „holtan” helyett. Miután
megöltük Tiffanyt, le kellett volna szúrnunk magunkat. Akkor nem kaptak volna
győztest, nem lett volna még egy személy, akit tönkretehetnek. A népet pedig
egyértelműen elhagyta volna a remény, hiszen a bajnok szimbolizálja azt. Nincs
bajnok, nincs remény. Reálisan lefestettük volna Panem helyzetét. Kár, hogy
annyira bíztunk magunkban, és a Kapitólium jóakaratát is elhittük egy
pillanatra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Figyelj, Katie! – mondja Adam kedvesen. – Most bekötöm a
szemedet, és rád adjuk a ruhát, amit ma este fogsz viselni, rendben?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért nem vehetem fel én magam? – fintorodom el. –Annyira
béna még nem vagyok! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tudom! – nevet fel a férfi. – De ez egy meglepetés, és nem
szeretnénk, hogy idő előtt megtudd! Kérlek! Garantálom, hogy tetszeni fog!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nagylelkűen rábólintok
az eszement tervre. Ostobaságnak tartom, hogy nem húzhatom fel egyedül a
ruhámat. Lehet, hogy méregdrága anyagból készült, és a stílustanácsadóm
megőrülne, ha véletlenül eltépném. Fehérneműre vetkőzök, és hagyom, hogy Adam
bekösse a szememet. Az egyik fiú megfogja a kezemet, és segít belelépni az
estélyimbe. A másik kettő kapitóliumi felsegíti rám a ruhát. Mikor a karomra
simul, érzem, hogy igen finom, selymes anyagból készült, és olyan könnyed, akár
a friss, tavaszi szellő. Egészen sebezhetőnek tűnhetek benne. Lehet, hogy Adam
pont ezt a célt tűzte ki maga elé, mikor megalkotta. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Valaki egy
pehelykönnyű fejdíszt helyez a hajamba, talán egy koronát, vagy egy hajpántot.
Egy másik személy felhúzza hátul a ruhám cipzárját. Hallom, ahogy az előkészítő
csapatom álmodozva felsóhajt, majd dicsérni kezdik Adam ügyességét. A stylistom
kézen fog, és egy másik szobába vezet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Rettentően izgulok.
Bár nem az a legnagyobb problémám, hogy milyen ruhakölteményben vonulok fel ma
este, igenis érdekel az összhatás. Szeretném, ha a közönség szépnek és erősnek
találna, olyan lánynak, akit nem olyan könnyű legyőzni, mint ahogy azt elsőre
hitték. Az elnöknek is bizonyítani szeretnék. Meg akarom mutatni neki, hogy nem
vagyok gyenge, nem roppantam össze attól, amit velem tett, és igenis harcolni
fogok ellene! Bár jól tudom, hogy kevés rá az esély, mégis reménykedem, hogy
Adam olyan ruhát készített nekem, amiben lázadásra szíthatom Panem összes
polgárát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi leveszi a
szememről a kendőt, ami eddig sötétségbe borította a világot. Óvatosan, kissé
félénken felnyitom a szemem. Amint megpillantom magam az előttem elhelyezkedő,
óriási, egész alakos tükörben, valósággal eláll a lélegzetem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy hosszú, vakítóan
fehér ruhát viselek. A dekoltázsát apró fodrok díszítik, fehér, átlátszó ujja
könnyedén, légiesen fut végig a karomon, és a csuklóm felé közelítve egyre
kiszélesedik. A szoknyarész lefelé haladva egyre bővebb, a legalját ezernyi
apró kagyló borítja. A derekamnál kissé szűkebb. Olyan hatást kelt, mintha ez a
rész választaná ketté a ruhát. A fejemre egy fenyőfaágat erősítettek, ebből lóg
le a hosszú, puha fátyol, ami kecsesen vezeti végig a testem vonalát. A hajamat
kivételesen nem lőtték be, hagyták, hogy hullámosan omoljon a vállamra. A
sminkem erőteljes, és parancsoló. A szememet kihúzták szemceruzával, a
szempilláimat spirállal hosszabbították. Még egy kis extra, fekete
szemhéjfestékkel turbózták fel a külsőmet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megpördülök párszor a
tükör előtt. Magam is elcsodálkozom a szépségemen. Hiába, Adam egy zseni!
Tudta, hogy mi kell nekem ahhoz, hogy erős maradjak, és ne fakadjak sírva
ország-világ szeme láttára, valamint, hogy mivel éltethetem egy kicsit Alex
emlékét. A közönség érezni fogja, hogy miattuk kell egyedül állnom, hogy az ő
hibájuk, amiért eme csodálatos menyasszonyi ruha mellé nem társul egy tökéletes
vőlegényi ruhába öltözött fiú. Csak ők tehetnek róla, na meg Snow, aki
garantáltan dob majd egy hátast, amint megpillantja ezt a ruhakölteményt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nos, hogy tetszik? – kérdezi Adam mosolyogva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Imádom! – vigyorgok rá. – Ez valami eszméletlen! Hogy
jöttél rá, hogy mindig is ilyenre vágytam? – Boldogan, csillogó szemekkel
simítom végig a ruhámat. – A fodrok, a fátyol, a derékrész… Tökéletes! Minden,
de tényleg… Annyira szuper vagy, Adam, hogy az egyszerűen elmondhatatlan!
Köszönöm szépen! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igazán szívesen! – kacsint rám. – És hogy honnan tudtam,
mire vágysz… Nem volt túl bonyolult. Nézd csak meg, a ruha teteje, egészen a
közepéig, a derekadig olyan, mint a legtöbb esküvőn a Hetedik Körzetben, az
alja pedig, mint a Negyedikben. Gondoltam, ha már az eljegyzést is ilyen
ötletesen, a két Körzet hagyományait ötvözve tartottátok, miért ne lehetett
volna ilyen az esküvőtök is? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez logikus – bólintok komolyan. – Lefogadom, hogy hasonlót
szerettünk volna, ha Alex… - Elakad a szavam. Képtelen lennék kimondani a fájó
igazságot, miszerint a szeretett vőlegényem nincs többé. – Szóval, szerintem
Alexnek is tetszene a ruhám, majd’ elájulna tőle! – Fejezem be a mondatot úgy,
hogy ne látszódjon rajtam, mennyire nehezen viselem a gyászt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Adam együttérző,
szomorú mosolyt küld felém, majd arról kezd magyarázni, hogy a sminkem a
határozottságra, a bátorságra utal, és hogy azért festették ki feketére a
szememet, hogy ezzel is hangsúlyozzák, hogy mennyire felnőttem az Arénában
töltött napok alatt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor befejezi a
hosszú, fárasztó monológját, és megmutatja a cipőmet – egy hófehér, csillogó
magassarkút – éppen lejár a csinosításra szánt idő, így indulnunk kell a
színpadhoz. A színpad mögött ott vár ránk Johanna, Blight, és Leila. Mindhárman
lélegzetállítóan néznek ki. A mentorom egy bőrhatású nadrágot visel lila
blúzzal, és fekete magassarkúval. Blight-ra hasonló szerelést adtak, gondolom,
hogy látszódjon, hogy ők ketten egy csapatot alkotnak. A férfi egy fekete
farmert és egy lila zakót hord, amiben láthatóan elég kényelmetlenül érzi
magát. Leila bezzeg ragyog: kék haját elegáns kontyba tűzte, és egy hosszú,
türkizkék színű kisestélyiben feszít. A szájára hasonló színű rúzst kent, sőt
még a körmét is kifestette. Rettentően élvezi a körülötte lévő felhajtást, és
nagyon büszke magára, amiért kétszer egymás után az általa támogatott Körzetből
került ki a bajnok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jól nézel ki, Hope! – morogja Blight a bajusza alatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm! – villantom rá a legszebb mosolyomat. – Adam
érdeme.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tényleg nem rossz! – dicsér meg Johanna is. – Tetszenek a
pasi tervei, kár, hogy tavaly még nem volt ilyen profi! De komolyan… Nem
ösztönzi majd ez a ruha lázadásra a népet? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az a cél! – kacsint rá a stylistom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szuper! – veregeti hátba a lány. – Hé, te nem a
Kapitóliummal vagy? – kérdezi hirtelen megrökönyödve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Én mindig a jó oldalon állok! – feleli a férfi
magabiztosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Johanna széles
mosolyra húzza a száját, a szemében pedig az a gonoszkodó, gunyoros fény
csillog, mint amikor bevallottam neki, hogy megloptam Senecát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Claudius Teplesmith
megnyitja a műsort, és felkonferálja a színpadra Caesar Flickermant. Minden
idők legnépszerűbb műsorvezetője a szokásos fogkrémreklámba illő vigyorral
sétál fel a színpadra. Kedvesen köszönti a közönséget, elsüt pár poént, majd
elmondja azt, amivel mindenki tisztában van, hogy miért gyűltünk ma össze. Öt
perc értelmetlen hablatyolás után aztán felszólítja az előkészítő csapatom
tagjait. A három kapitóliumi csókokat dobálva, integetve szalad fel az est
házigazdája mellé. A közönség óriási tapssal köszönti őket. Most Leila
következik. A nő büszkén, emelt fővel vonul végig a színpadon. A kísérőm után
Flickerman Adam nevét ordítja. A nézők teljesen megvadulnak a férfi
látványától. Mint gondoltam, mindenki megőrült a ruháimtól, amiket ő tervezett
nekem. A stylistom egyébként most sem játssza túl a szerepét, mosolyogva int a
közönség tagjainak, és lazán elhagyja a színpadot. Caesar elcsendesíti a
közönséget, majd bejelenti azt a két embert, akik nélkül nem
győzedelmeskedhetett volna ismét a Hetedik Körzet. Johanna és Blight kimérten,
méltóságteljesen vonulnak fel a színpadra. Látom a tekintetükön, hogy
legszívesebben az összes jelenlévőnek baltát állítanának a fejébe. Ezek az
emberek a felelősök azért, amiért mára már senki sem maradt, aki fontos lenne
nekik. Ezért gyűlölik őket, amit teljes mértékkel megértek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Most pedig, Hölgyeim és Uraim! – rikoltja Caesar, és
megpróbálja elcsendesíteni a korábbi győzteseknek szánt vastapsot. –
Következzék hát az, akit mindannyian izgatottan várunk, a lány, aki megcsinálta
azt, ami másik huszonhárom társának nem sikerült, a lány, akit mindannyian
rajongva szeretünk, és tisztelünk azért, amin keresztülment. Hölgyeim és Uraim,
köszöntsék elsöprő tapsviharral a Hetvenharmadik Éhezők Viadalának bajnokát, a
Hetedik Körzet ifjú harcosát, a tüneményes Katie Hope-ot!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meghallom a közönség
őrjöngő, dübörgő sikolyát. A lábukkal a padlót verik. Látni akarnak, minden
vágyuk, hogy megérintsenek. Szívesen elszórakoznék azzal, hogy nem megyek ki
eléjük, de tudom, hogy az mérhetetlenül gyerekes lenne, és szánalommal töltené
el az elnököt. Úgy döntök, nem adom meg ezt az örömöt annak a férfinak, aki
tönkretette a barátaim életét, és elvette tőlem a fiút, akit a legjobban
szerettem az egész világon. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Büszkén,
méltóságteljesen sétálok végig az előttem magasodó lépcsőkön. Végignézek az
embereken, a szememben a bosszú tüze ég. Nem mosolygok. Nem érdemlik meg ezt a
kegyet. Na, nem mintha zavarná őket a dolog, ugyanolyan fejvesztve üvöltözik a
nevemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Imádlak, Katie!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te vagy a legjobb, Katie!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Éljen soká’ Katie!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Katie, lennél a feleségem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gunyoros mosolyra
húzom a számat, ahogy eszembe jut, milyen szövegkörnyezetben hangzott el a
nevem legutóbb, amikor a stúdióban jártam. Azok az emberek, akik pár hete a
halálomat kívánták, most úgy rajonganak értem, mintha én lennék az Isten.
Szánalmas, hogy ennyire nincs önálló véleményük. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Caesar kedvesen
üdvözöl, majd leültet maga mellé egy vérvörös, kényelmes fotelbe. A férfi szeme
egy pillanatra kitágul az esküvői ruhám láttán, majd gyorsan visszanyeri
eredeti szerepét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nos, Katie, örülök, hogy látlak! – bájcseveg. – Hogy érzed
magad? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Borzalmasan</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">, gondolom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Egész jól, köszönöm! – mosolygok rá negédesen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ennek igazán örülök! – trillázza vigyorogva. – Mondd csak,
drága Katie, felkészültél arra, hogy visszanézd a Viadalt?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem!</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Legszívesebben felsikítanék. Felkészülni? Mégis hogy lehet
arra felkészülni, hogy újra szembesüljek a többi Kiválasztott halálával? Hogy
lehet arra felkészülni, hogy újra lássam elvérezni Alexet és Samirát? Hogy
megpillantsam, milyen képet vágott Naomi és Marcus, amikor megöltem őket? Hogy
lehet felkészülni arra, hogy élő egyenesbe tanúja legyek Joel megkínzásának?
Hogy rájöjjek, hogyan vesztette életét az a fiú, akinek két darabban kellett
kihúzni a testét? Vagy Pablo és a Hármas fiú, akikkel egy szörnyű robbanás
végzett, ami még Tiffany lábát is letépte? Hogyan lehet minderre felkészülni?
Hogyan bírták ki mindezt a többiek? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A tekintetem
végigsiklik a közönségen. Az első sorban megpillantom Finnicket. A fiú komoran
biccent, és feltartott hüvelykujjal jelzi, hogy nyugodjak meg, minden rendben
lesz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick okos. Ha úgy
gondolja, minden rendben lesz, akkor bizonyára minden rendben lesz.
Bátortalanul belenézek Caesar izgalomtól csillogó, zöld szemébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Igen, Caesar – Határozottan kihúzom magam. Azt akarom, hogy
a jelenlévők, és mindenki az országban erősnek higgyen, és legyőzhetetlennek. –
Felkészültem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A műsorvezető
felkacag, és kedélyesen hátba vereget. A mögöttünk lévő képernyőn feltűnik
Panem címere, és kezdetét veszi az adás. A kivetítő szélén egy pici négyzetben
magamat pillantom meg. Hát persze, gondolom, a nézők a győztes arcára, a
reakcióira is kíváncsiak, nem csak a vérengzésre. Néhány bajnok, legfőképpen a
Hivatásosok ilyenkor ünnepeltetik magukat, a levegőbe csapkodnak az öklükkel, a
mellkasukat verik, vagy éppen csókokat dobálnak a közönségnek. A legtöbben azonban
csöndesen ülnek, a térdükre támaszkodnak, és döbbenten nézik végig újra az
átélt szörnyűségeket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Én is így teszek. Az
első félóra még nem rázós, ilyenkor mutatják be a bevonulásokat a szekerekkel,
a pontszámokat, és az interjúkat. Természetesen nem foglalkoznak az összes
Kiválasztottal, csak azokról tesznek be pár vágóképet, akiknek fontos szerepük
volt a bajnok Arénabeli életében. Persze rám helyezik a fő hangsúlyt. Az
egybegyűltek hangos sóhajtozással fejezik ki csodálatukat a ruháim iránt, a
négy pontomat meglátván pedig kínosan felszisszennek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hamarosan sor kerül az
Arénára is. Egy Kiválasztott szemszögéből látjuk, ahogy felereszkedik az állványra.
A lány a Tízedikből előhúz a zsebéből egy papírt, és gyorsan végigfut rajta
szürkésbarna szemeivel. Megfeszíti az izmait, mindenki számára egyértelmű, hogy
mire készül. Figyelmeztetem, hogy meg fog halni, de ő nem hallgat rám. Tudom,
hogy mi fog történni, így lehunyom a szemem. Semmi kedvem újra megpillantani a
fejét, ahogy a kezeim közt landol. Claudius visszaszámol, kezdetét veszi a
Viadal. Pár ember kivételével mindenki a Bőségszaruhoz rohan, köztük én is.
Cara ráront a lányra az Ötödik Körzetből, és nyomban el is vágja a torkát. Arra
gondolok, mekkora szerencséje volt szegénynek, amiért a Hivatásos nem kínozta
meg. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tovább folytatódik a
vérfürdő. Rólam is bevágnak pár képet, de mivel ilyenkor még nem csináltam
semmi izgalmasat vagy fontosat, nem mutatnak túl sokáig. Annál inkább kielemzik
a többi Kiválasztott meggyilkolását. Lassított felvételben, több szemszögből is
ábrázolják a halálokat. Felismerek pár gyereket, köztük Samira bátyját, Jasont
is. Rezzenéstelen arccal nézem végig a mészárlást. Arra gondolok, hogy Snow
figyel engem, ezért nem szabad elgyengülnöm. Remekül tartom magam, egészen
addig, amíg fel nem tűnik a képernyőn a táskával menekülő Joel. Cara amint
észreveszi, rögtön egérutat nyújt Naominak, és a kisfiúra veti magát.
Elfordítom a fejem. Egyszer már végighallgattam, mit tett vele. Ezerszer
elképzeltem már a Körzettársam vérfagyasztó, brutális megölését, semmi kedvem
szembesülni azzal, mi is történt valójában. Caesar rosszalló pillantással
méreget, de nem érdekel. Ismeretlen gyerekek halálát még csak-csak kiheverem,
de olyanokét, akiket kedveltem… Az egyszerűen képtelenség!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor meghallom Alex
hangját, visszafordulok. A fiú éppen Samirát üldözi, és el is kapja a lányt.
Erőszakosan egy fának szorítja, nem hagyja, hogy védekezzen. Kíváncsian
figyelem a jelenetet. Azt hittem, ők a szövetségünk előtt nem futottak össze az
Arénában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ismered a Hetes lányt? – kérdezi a fiú. – Pár centivel
magasabb nálad, hosszú, szőke haja van, és kék a szeme, valószínűleg magánál
hord egy aranyláncot, gyorsan fut, kiválóan lop, de ezt leszámítva szegény
iszonyatosan béna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szomorkás mosolyra
húzom a számat. Hát persze, Alex sosem köntörfalazott, mindig azt mondta, amit
a szíve diktált. Emiatt veszekedtünk annyit a kapcsolatunk elején.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Naná, hogy tudom, kiről dumálsz, ne nézz már hülyének! –
förmed rá Samira goromba hangon. – Mellesleg miért olyan fontos, hogy ismerjem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex körülnéz, és
miután megbizonyosodik arról, hogy nem követte egyik szövetségese sem, suttogva
válaszol.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mert meg fogod menteni. Figyelj, nagyon egyszerű a dolgod. A
csaj valahol az erdőben tartózkodik, jó eséllyel az egyik fa tetején. Köss vele
szövetséget, és úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére! Ha baja esik, intézd el,
hogy meggyógyuljon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És ha nem akarok egy ilyen szerencsétlen balekkal
összeállni, aki még arra sem képes, hogy titokban tartsa a viszonyát a
mentoroddal? – húzza fel gúnyosan a szemöldökét a lány.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Figyelj, Tizenkettes, engem aztán rohadtul nem érdekel,
hogyan intézed el az ügyet, - Alex hangja vészjóslóan cseng, szinte már én is
megijedek tőle. – de ha meglátom a lány arcképét az égbolton, megkereslek, és
garantálom, hogy nem sok örömöd lesz a találkozásban!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért olyan fontos neked ez a liba?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Csak, és kész! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex elengedi Samirát,
és a Bőségszaru felé veszi az irányt. Samira szemeiben felvillan a gyilkos
fény, és kicsi, markolat nélküli pengéjét a fiú után hajítja. Persze nem talál,
hogyan is találna, hiszen Samira ideges és összetört volt, az pedig köztudott,
hogy ilyen lelkiállapotban esélytelen harcolni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Utolsó esély, Tizenkettes! – kiáltja Alex. – Ja, és ne
feledd, ha meghal a lány, te is meghalsz!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De ha nem is találkozok vele? – kérdezi Samira
megszeppenve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szerinted érdekel? – mondja a vőlegényem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az adás vált, most
engem mutatnak, ahogy egy sikító hang irányába rohanok. Egy apró tisztás szélén
állok, és farkasszemet nézek a vámpírral, ami megölte Naomit. Percről percre
közvetítik a csata minden egyes mozzanatát, egészen a végéig, amíg bele nem
vágom a kislányba a halálos mérget, ami örökre kioltja az életét. Könnyes
szemmel, artikulátlanul üvöltve futok előre, nem érdekel, mibe botlok, egészen
addig, amíg neki nem ütközök a Bőségszarunak. Levetítik a beszélgetésünket
Alexszel, a menekülésemet, majd a visszatérésemet. Marcus kínkeserves haláltusájára
is óriási hangsúlyt fektettek az összeállítás készítői. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A következőkben a
Hivatásosok ténykedését figyelhetik meg a nézők. Mint kiderül, rengeteget
veszekedtek, legfőképp Tiffany és Cara, és a Kettes lány majdhogynem megőrült,
amikor megtudta, hogy meghalt a Körzettársa. Annyira bepörgött, hogy beszedett
valami erős hatású nyugtatót, amibe viszont valaki, talán a mentora belekevert
egy erősítő hatású drogot, amitől a lány kétszer olyan kegyetlen lett, mint
addig. A Hivatásosok hajtóvadászatot rendeztek, és ez alatt elkapták a
Tizenegyedik Körzet két Kiválasztottját, akiket kegyetlenül meggyilkoltak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Röviden arról is
beszámolnak, hogyan vettük be Samirát a csapatba, és hogyan veszítettük el fél
nap leforgása alatt. Kicsit kiakadok azon, hogy a Tizenkettedik Körzet
Kiválasztottjából ennyire keveset láthattam, majd megértem a dolog miértjét.
Samira Olsen lázadó volt, méghozzá a keményebb fajtából. Minden, amit mondott,
vagy csinált, egyenlő volt a forradalomra uszításra. Snow nyilván még a
gondolattól is irtózott, hogy élő adásban lejátsszák a lány beszédjét a
rendszerről. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bizonyos időközönként
a Hármas fiú is feltűnik a képernyőn, ahogy egy bombát állít össze, máskor a
Hivatásosokat mutatják, amint egymással civakodnak jelentéktelen semmiségeken.
Persze az Alexszel való veszekedésemet is rendesen kielemzik, nem is beszélve a
Nyolcadikból jött fiú haláláról, akit széttépett egy hatalmasra nőtt vérfarkas.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Éppen ott tartunk,
hogy kétségbeesetten a partra szaladok, és Alex nevét kiáltom. Közben elfognak
a Hivatásosok, és egy kiadós összezördülés után a két Egyes elhúz a Bőségszaru
felé. Alexhez eljut a visszhang, aggódva felkapja a fejét, és a nevemet üvölti.
Felpattan, és rohanni kezd felénk. Közben Cara mindenféle ostobaságról
magyaráz, és kínozni kezd. Jól tűröm a strapát, egészen addig, míg szóba nem
hozza Joelt. Akkor aztán eldurran az agyam. A lány nyaka köré fonom a kezemet,
és szabályosan fojtogatni kezdem. Ő ugyanígy tesz. Alex szaporázza a lépteit, már
majdnem elér minket. Távolról látja, mit művelünk. Előveszi a leghosszabb,
legélesebb kését, és eldobja. A fegyver villámgyorsan repül, egyre közelít Cara
koponyája felé. A lány oldalra tekint, fekete szemei kitágulnak a döbbenettől
és a halálfélelemtől. A kés pontosan, hiba nélkül áll bele a fejébe. Eldördül
az ágyú, a Hivatásos elhunyt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Most kezdődik csak az
igazi borzalom. Állatszerű, idióta röhögést hallatok, majd nehézkesen kihúzom
az ellenfelemből a fegyvert, ami elvette tőle az életét. A látványtól még most
is összeszorul a gyomrom. Alex végre odaér hozzám, és beszélni kezd arról, hogy
rettentően sajnálja, amiért elküldött. Nem értem, mit mond, megfordulok, és
rohanni kezdek. A fiú követ, alig bírja tartani a tempómat. Leülök a nagy
sziklára, majd mikor meghallom a fiú közeledő lépteit, a folyóba vetem magam. A
vőlegényem egy keserves üvöltés kíséretében utánam ugrik. Hosszú,
reménytelennek tűnő keresgélés után végre rátalál a testemre, és nehézkesen a
partja vonszolja azt. Rövid ismertető következik arról, hogyan ápolt, amíg nem
voltam eszméletemnél. Eleinte megpróbált újraéleszteni, mert azt hitte,
meghaltam, majd miután Finnick megírta neki, hogy semmi bajom, leápolta a
sebeimet, a kabátjába bugyolálva melengetett, és éjt nappallá téve őrködött felettem.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már ekkor is szeretett – </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">eszmélek rá.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i>Hát persze, hogy szeretett! Mindvégig szerelmes volt belém. Kár,
hogy olyan későn döbbentem rá, mit is érzek iránta. Most, hogy már tudom, nem
lehet mellettem. Alig két napig jártunk együtt, ami mérhetetlenül kevés idő.
Hiányzik, elmondhatatlanul hiányzik! Mennyivel könnyebb lenne, ha itt ülne
mellettem, fogná a kezemet, és együtt néznénk végig a műsort! Akkor nem félnék
ennyire, nem ugrana görcsbe a gyomrom, nem kellene küszködnöm, hogy el ne
sírjam magam. Utálom, hogy nem adhatom ki magamból az érzelmeimet, csak azért,
mert nem szabad, hogy az elnök gyengének tartson! Pedig így kell tennem. Ha
Snow azt hiszi, ügyetlen és gyáva vagyok, idő kérdése, és én is elhiszem
magamról, hogy vesztettem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem vesztettem. Győztem.
Én nyertem meg a Hetvenharmadik Éhezők Viadalát, én vagyok az idei év bajnoka.
Engem imád a nép. Erősnek kell lennem, mindenáron. Nem sírhatok, most nem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tekintetemet
erőszakosan a képernyőre szegezem. Alex éppen most kéri meg a kezemet. Lehajol
elém, felpattintja a kicsi, bíborvörös doboz tetejét, és felteszi a nagy
kérdést, amire minden lány annyira vár. A közönség sorain sóhajtozás fut végig.
A sóhajaik nem keservesek, biztos, hogy nem azon jár az eszük, hogy milyen
szomorú, hogy Alex meghalt, sokkal inkább azon, hogy milyen romantikus gesztus
volt a fiútól a lánykérés. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azonnal igent mondok,
és visongva a vőlegényem nyakába vetem magam. Úgy tűnik, a szerkesztők szerint
ennyi romantikázás pont elég volt egy évben, így újra a Hivatásosokról készült
jeleneteket kezdik el bevágni. Tiffany és Pablo már nem marják egymást. A lány
folyton-folyvást az eljegyzésünkről beszél, és közben válogatott jelzőkkel
illett mindkettőnket, amit persze kisípolnak. A Harmadik Körzet
Kiválasztottjáról továbbra sem derül ki semmi, izgatottan bütyköli a dolgait,
amikről még azt sem tudom, mik egyáltalán. Beraknak néhány vágóképet arról,
hogyan tanít Alex harcolni, miközben elcsattan pár csók. A Hivatásosok a
tisztás felé közelednek, ahol a Hármas fiú tanyázik. A srác észreveszi őket, és
idegesen nyomogatja a találmányát. Hirtelen elsötétül a tekintete, és a Viadal
alatt először megszólal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ez nem lehet… - motyogja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A két Egyes mindent
beleadva sprintelni kezd a fiú felé, szerencsétlenen látszik, hogy szinte már
teljesen feladta. Hirtelen azonban felragyog a szeme, és a támadói felé dobja a
bombát, ami valamiért leszakítja a kezét és a fejét is. Tiffanynak sikerül
elugrania a bomba elöl, ám a bal lábát nem tudja megmenteni. Pablo teljesen
lefagy, esélye sincs a menekülésre. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Újra ránk szegeződik a
kamera, de csak annyi időre, hogy megbeszéljük, mit fogunk most csinálni,
hogyan öljük meg az életben maradt Kiválasztottat. Mindeközben Tiffany kesereg
egy sort a leszakított végtagja miatt, majd Cashmere levelének hatására
összeszedi magát, és farigcsál magának egy acélbiztosnak nem nevezhető, ingatag
falábat. Gyorsan megtalál minket, kezdetét veszi a Viadal utolsó csatája. Ezt
egyáltalán nem szabdalták meg, leszámítva persze a kitörésemet, amiben
felhívtam a lány figyelmét arra, ki is az igazi ellensége. Alex vallomására,
miszerint a világért sem ölne meg, szintén nem kerül sor, azonnal kezdődik a
Végjáték, a repdeső késekkel meg a halott Kiválasztottakat idéző, túlméretezett
patkányokkal. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szélsebesen vágtatunk
a Bőségszaru felé. Most veszem csak észre, milyen kicsin múlott, hogy a
szörnyek nem harapták le a vőlegényem lábát. A közönség lélegzetvisszafojtva
várja, ki nyeri a Viadalt, mintha nem lenne teljesen egyértelmű, és nem látták
volna már egyszer. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A beszédemet
természetesen úgy, ahogy van, kivágták, amit meg is tudok érteni. Én is így
cselekedtem volna a helyükben. A következő kép már az, hogy váratlanul beleáll
egy kés Alex hasába. A fiú lerogy a földre, én azonnal mellé térdelek, a fejét
az ölembe húzom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lehunyom a szemem, érzem,
ahogy először az ismétlés alatt egy könnycsepp legördül az arcomon, ezzel
tönkretéve a sminkemet. Hallom a távoli, gyászos párbeszédet. Hol Alex beszél,
hol én. Mindkettőnk hangja a másikat keresi, és megpróbál mindent elmondani,
amit csak gondol. A közönségből néhányan hangos ordításba kezdenek. Caesar
bátorítóan megszorítja a karomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nyugalom, Katie, már csak pár percet kell kibírnod! –
mondja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen… - válaszolom szipogva. – Az utolsó percek… Azok a
legrosszabbak! Akkor halt meg… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A közönségre nézek, és
nyomban megpillantom az első sorban Finnicket. Igéző, tengerzöld szemeivel
aggódva fürkészi az arcomat. Eszembe jut, mit mondott róla Alex… Hogy őt is
tönkretette a Kapitólium. Nem árulta el, miért és hogyan, de ez nem is számít.
Finnick behódolt nekik, miután megölték a családját. Én nem fogok. Az én
családom már halott, és nagyon kevés ember maradt, akinek megviselne az
elvesztése. Johanna, Finnick, és Adam. Nekik nem árthatnak, hiszen közéleti
szereplők, a kapitóliumiak kivernék a balhét, ha egy hajuk szála is
meggörbülne. Valtert nem bánthatják, ő már megúszta a Viadalt. De Miranda és
Jared… Őket még bedobhatják az Arénába… Már, ha engedem. De nem fogom. Jövőre
mentor leszek, majd a Viadal kezdete előtt megölöm Snow-t, vagy akár már a
Körúton. De ez… Nem nézem végig még egyszer a vőlegényem haláltusáját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Sajnálom, nekem ez nem megy! – kiáltom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felpattanok a
fotelből, megfogom a szoknyám szélét, hogy nehogy elessek benne, és
villámgyorsan leszaladok a színpadról. Hallom, ahogy Alex szerelmet vall nekem.
Mindjárt vége. Még pár másodperc, és a vőlegényem meghal, és bejelentik a
győzelmemet. A közönség tombolni fog. Még jó, hogy eljöttem. Képtelen lennék
végignézni, ahogy megünneplik a győzelmemet, és ezzel együtt Alex halálát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tanácstalanul lerogyok
a fal mellé. A tenyerembe temetem az arcom, és keservesen sírni kezdek. A
könnyeim keverednek a fekete szemfestékemmel, így sötét záporeső módjára futnak
végig az arcomon. Leérnek a nyakamra, és a gyönyörű, hófehér menyasszonyi
ruhámat is bepiszkítják. Nem érdekel különösebben. Mit ér egy esküvői ruha
vőlegény nélkül? Mit érek én Alex nélkül? Semmit. Egy roncs vagyok. Egy
szánalmas, meggyötört roncs, akit tönkretett a Kapitólium. Ott rúgtak belém,
ahol a legjobban fájt, azt vették el tőlem, akit a legjobban szerettem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pár héttel ezelőtt
ugyanígy ültem itt. Akkor is kikészültem. Az akkori problémáim kicsinek,
szánalmasnak tűnnek a mostaniakhoz képest. Azért sírtam, mert a fővárosiak
lotyónak tartottak, és még a tulajdon mentorom sem hitte el, hogy nincs
viszonyom Finnickkel. Azt hittem, tönkrement az életem. Tévedtem. Nem ment
tönkre az életem. Akkor még nem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Akkor még élt Alex,
egyedüliként odajött hozzám, felszárította a könnyeimet, és megvigasztalt.
Igaz, hogy elég sajátos módon tette, de legalább mosolyt csalt az arcomra.
Nevettem, vihogtam, mint egy félnótás, szinte potyogtak a könnyeim. Azon az
éjszakán, a virágos rét közepén, a motor mellett majdnem megcsókolt, de én
ostobán bebeszéltem magamnak, hogy nem akar tőlem semmit, és már megint
félreértem a dolgokat. Ma már tudom, nem így kellett volna tennem. Hagynom
kellett volna, hogy megtegye, és talán összejöttünk volna. Nem támadtunk volna
egymásra az Arénában, ő meglépett volna Tiffanyéktól, és…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már megint az a rohadt
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">volna!</i> Mindenhova követ, nem képes
békén hagyni. Mindig csak fantáziálok, ahelyett, hogy cselekednék. Már megint
csak itt ülök, mint egy méretes adag szerencsétlenség, és bőgök, amiért… Hát,
igen. Amiért elvesztettem az embert, akit a legjobban szerettem az egész
világon. Akiért meghaltam volna, ha engedi. Akivel kölcsönösen megmentettük
egymás életét. Aki szeretett… és én is szerettem, de Snow ennek ellenére
elvette tőlem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>És az összefoglaló…
Ötletem sincs, ki állította össze, de biztos, hogy nyalizni akar az elnöknek!
Minden fontos részt kihagyott belőle… Samira lázadásra ösztönző beszédét, Alex
vallomását, a Tiffanyval való üvöltözésemet, a kiborulásomat a végén. Még azt
sem rakták bele, hogy Snow kis híján megölette Alexet az éjfürtös tortával. Hát
persze, hiszen mindenki számára egyértelmű lett volna, hogy miért teszi.
Pletykálnának is az emberek, ha kiderülne! A kegyetlen, félelmetes Snow elnök
olyannyira megijedt két Kiválasztottól, hogy mérgező ételeket küldött nekik,
mert félt, hogy máshogy nem sikerül eltenni őket láb alól! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lépteket hallok
közeledni. Automatikusan megtörlöm a szememet, és idegesen nézek a
látogatóimra. Johanna és Finnick olyan nagynak tűnnek a szememben, és nem csak
azért, mert nem hajolnak le hozzám. Tisztában vagyok vele, hogy őket is
rendesen megszívatta az elnök, mégsem törtek össze úgy, mint én. Legalábbis
nyilvánosan biztosan nem. Mindketten erősen, érzelemmentesen nézték végig a
saját Viadalukat. Az interjún sem sírtak, Finnick közvetlenül, udvariasan
viselkedett, Johanna pedig… Nos, ő kis híján megverte Caesart, de tőle nem
várhatunk mást. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mit akartok? – kérdezem gorombán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A két mentor összenéz.
Olyan, mintha megbeszélnének valamit a tekintetükkel. A dolog már kezdene
frusztráló lenni, amikor hirtelen leülnek mellém.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Lassan kezdődik a Győzelmi Bankett, menned kéne! – mondja
Johanna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Kit érdekel az a hülye bankett? – szipogom. – Alex meghalt,
nem fog feltámadni, ha eszek egy jót, és bájcsevegve pózolok pár kreténnel!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Figyelj, Katie! – Finnick közelebb húz magához, és finoman
átöleli a vállamat. – Mi megértünk téged. Sajnálom, amiért annyira ragaszkodtam
ahhoz, hogy ilyen hamar robbantsd ki a forradalmat, és ne mutasd meg az
érzelmeidet!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igazad volt… Snow most gyengének és sebezhetőnek tart…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az a jó! – bokszol a vállamba a mentorom vigyorogva. – Az
én taktikámat követed. Eljátszod, hogy a Viadal totálisan a padlóra küldött,
majd mikor a vén kecske nem számít rá, lecsapsz, és megölöd!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Vén kecske? – ráncolom a homlokomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jó szövege volt a barátnődnek! – nevet fel keserűen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Finnick feltápászkodik,
és minket is felrángat a földről. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Na, ne izgulj, Kate! – öleli át a vállamat bátorítva. –
Minden oké lesz, csak szedd le ezt a sminket… Nem azért, jól áll, meg minden,
de úgy nézel ki benne, mint egy panda!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Panda… - motyogom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex hívott Pandalánynak,
amikor az interjú után lesírtam a sminkemet. Igaza is volt, sokkal inkább
hasonlítottam egy medvére, mintsem egy titokzatos Kiválasztottra. Szerettem azt
a becenevet, bántott is, amiért csak egyszer hívott úgy. Olyan egyedi volt…
Mást nem hívnak Pandalánynak, csak engem, csak Alex. Más nem veheti a szájára
ezt a nevet velem kapcsolatban, csakis Alex.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem vagyok panda! – morgom, és lerázom magamról a fiú
karját. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A mosdóba rohanok,
ahol szerencsére összefutok az előkészítő csapatom egyik tagjával, aki segít
leszedni az elmosódott szemfestékemet. A ruhámat nem érte kár, olyan szép és
ragyogó, mint fénykorában. Megköszönöm a vörös hajú lánynak a segítséget, és
indulunk a Győzelmi Bankettre, amit az egyik táncteremben tartanak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amint megérkezünk, az összes
szempár ránk szegeződik, pontosabban szólva csak rám, de ez a sminkesemnek nem
tűnik fel. Nem zavartatja magát, vihorászva beleveszik a tömegbe, és úgy nyivákol
mindenkinek, mintha ő lenne az est sztárja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Engem nem zavarna
kifejezetten, ha inkább rá irányulna a reflektorfény helyettem, de persze a
kapitóliumiakat nem érdekli, mit szeretnék, megrohamoznak, mint az emberek a
Hetedikben a kisboltot, amikor végre érkezik pár kiló kenyér. Úgy tapadnak rám,
mint a piócák. Mindannyian autogrammért, közös képért, vagy éppen egy ölelésért
kuncsorognak. Mindent megadok nekik, amit csak kérnek, hiszen ezt diktálja az
illem. Elvileg nekik köszönhetem, amiért életben maradtam, hiszen ők
támogattak, ők adtak pénzt a mentoromnak. Az más kérdés, hogy Johanna konkrétan
megfenyegette őket pár dollárért…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy óra múlva a
pincérek zsúrkocsikon behozzák az ételeket. A legtöbb tálca tele van pakolva.
Minden felfedezhető itt, amit csak el tudok képzelni: kaviár, gyümölcsök,
halak, sütemények, torták, szendvicsek… Szinte nem is tudok választani. Az
egyik jól megrakott asztal mellé sodródom, mikor egy szétplasztikázott, kövér
nő megszólít.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jaj, drágám, annyira örülök, hogy összefutottunk! Lenne egy
fontos kérdésem, válaszolnál rá? – nyávogja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Öhm… igen, persze… - motyogom, miközben magamba tömök egy
szelet csokitortát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A nő elfintorodik,
amitől még nyilvánvalóbbá válik, hogy feltöltette az ajkait, majd mindenféle
ostobaságról kezd csevegni, amiből egy kukkot sem értek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kérdezni akart valamit! – szólok közbe, mikor már úgy érzem,
ha még két percet a nő társaságában kell töltenem, meghalok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ja, igen! – nevetgél idétlenül. – Szóval, az, hogy… Finnick
mit szólt ahhoz, hogy te meg a mentoráltja…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Alexnek hívták! – förmedek rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, persze… Szóval, nem zavarta, hogy összejöttél
Alexszel? És Alexet nem zavarta, hogy ágyba bújtál Finnickkel? Úgy értem, ez a
szerelmi háromszög meglehetősen furcsa, mivel ők ketten ugye…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A nő nem bírja
befejezni az értelmes eszmefutását, ugyanis felkapok egy szelet epertortát, és
a képébe nyomom. Hogy teljes legyen az összhatás, még egy szép adag
tejszínhabot is fújok a hajára. Pár másodpercig meg sem bír szólalni, csak
sipákol, mint egy kacsa, majd hirtelen ordítani kezd. Sír, a szó legszorosabb
értelmében, és közben felém mutogat az ujjával. Pár férfi a segítségére siet,
és átnyújt neki egy csomó szalvétát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hogy valaki ilyen neveletlen legyen, ez már pofátlanság! –
szipogja egy zsebkendőbe. – Ennél még Mason is jobb, pedig ő letépte a
méregdrága parókámat, és…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Fogja be! – üvöltöm magamból kikelve. – Csak fogja be!
Elegem van magából, meg az idióta barátaiból! Miért nem tudnak leszállni rólam?
Miért nem tudja felfogni azzal a csökött agyával, hogy nem volt, és nem is lesz
köztünk semmi Finnickkel, és én Alexet szeretem! De maguk… Maguk elvették
tőlem! És még azt meri mondani, hogy én képes lettem volna őt… Menjen a
francba, de tényleg! Hülye, elkényeztetett, hájas majom! Nem hiszem el, hogy… A
rohadt életbe, kotródjon már innen, ha nem akarja, hogy beverjem azt a ronda
műorrát! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A tortás képű nő meg
sem moccan, továbbra is csak nyávog a köré gyűlt férfiaknak, akik becsmérlő
pillantásokat vetnek rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mrs. Turnernek pont egy éve halt meg a férje! – üvölti az
egyikük. – Nem gondolja, Miss Hope, hogy kedvesebbnek kellene lennie hozzá?
Eléggé fent hordja az orrát, amióta megnyerte a Viadalt! Amúgy nem érdemli meg
a győzelmet, az, hogy megölt két embert, nem bizonyít semmit. Mázlija volt,
tudja? Ha nincs az a fiú, maga már rég’ halott lenne!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ilyen, és ehhez hasonló
dolgokat vágnak a fejemhez. Megpróbálok kiszabadulni a tömegből, és az ajtó
felé sodródom. A legtöbb ember megvetéssel és undorral néz rám, mintha fertőző
betegséget terjesztenék. Félrelöknek, és elfutnak előlem. Hirtelen valaki
megragadja a karomat. Lehunyom a szeme, hagyom, hogy az idegen vezessen.
Remélem, hogy az illető egy bérgyilkos, akit Turner özvegye, vagy Snow bérelt
fel ellenem. Az ismeretlen egy kicsi, ruhákkal telipakolt szobába vezet. Csak
most jövök rá, hogy Adam az. Kifejezéstelen arccal bámulunk egymásra. Végül a
férfi töri meg a csendet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Máskor csokitortát dobj, az nehezebben jön ki a ruhából! –
mondja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Újra sírni kezdek,
immár másodszor a mai napon. Adam átöleli a vállamat, és vigasztaló szavakat
mormol a fülembe, amitől még jobban elkeseredem. Alex is mindig így tett, ha
szomorú voltam. Most meg Adam is… Ez így nem jó, sőt nagyon rossz! Utálom, hogy
mindenki gyengének tart, még ha a barátaim is ezek az emberek! Miért nem
lehetek olyan erős, mint a többi bajnok? Miért kellett megnéznem a Viadalt?
Miért vagyok egyedül? Miért halt meg Alex? Nem érdemelte meg. Ő erős volt,
élnie kellene. Az előbbi akcióm láttán biztosan megszakadt volna a röhögéstől,
és vigyorogva mutogatott volna mindenkinek, mondván: „Ez igen! Ő az én
menyasszonyom!”</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szerintem Turnert nem is Snow ölette meg Johanna miatt… -
motyogom. – Öngyilkos lett, mert ez a házisárkány az őrületbe kergette a
folyamatos sipákolásával! És olyan dagadt! Ha ezt elmesélem a Hetedikben, nem
fogják elhinni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Adam halkan felnevet,
majd mosolyogva elenged. A szoba sarkában lévő ruhakupachoz lép, és turkálni
kezd benne. Keres valamit, de szokás szerint elfelejtette, hová tette.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nézd meg az asztalon! – tanácsolom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mint kiderül, nekem
van igazam. A stílustanácsadóm igazán megszokhatná már, hogy az összes
fontosabb ruhát az asztalra szokta tenni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Képzeld, az összefoglaló alatt megszállt az ihlet, és
terveztem neked egy fantasztikus csőtopot! A ruha még hiányzik, de hamarosan
azzal is elkészülök… Nos, hogy tetszik?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Előhúzza a háta mögül
az említett darabot, nekem pedig szabályosan eláll a lélegzetem. Ez a felső…
Zseniális! Sötétkék színű, a közepén Snow elnök arca található, alatta <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kapitólium</i> felirattal. Olyan, mintha az
elnök is meghalt volna a Viadalon, és az arcképét éjfélkor kivetítenék az
égboltra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Tökéletes! – vigyorodok el sátánian. – Adam, zseni vagy!</span></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-27038594189415381412015-10-29T10:53:00.000+01:002015-10-29T10:53:00.995+01:00Huszonharmadik fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Minden elveszik, ami
eddig körülvett. Eltűnnek a mutánsok, az erdő, a folyó, és közeli szikla.
Felszívódik a sötétszürke, nyirkos talaj, a Bőségszaru napfénytől szikrázó,
ragyogó építménye, és ezzel együtt Alex holtteste is. Egyedül maradok. Gőzöm
sincs, mi történik velem. Érzem, ahogy belém szúrnak valamit, majd lefektetnek
egy puha, meleg helyre, végül őrült módjára rohanni kezdenek velem. Árnyképeket
látok magam előtt, egy alacsony, öregedő férfi arcát. Világoszöld íriszével
aggódással vegyes döbbenettel fürkészi az arcomat. Nem tetszik a szeme. Túl
kidülledő, és a színe sem a legszebb. Más, mint Alexé. Az ő szeme nagy volt,
életrevaló, kalandvágyó, és gyönyörű. Soha sem tűnt el belőle az a merész
ragyogás, amivel mindig rám nézett, mintha meg akarta volna fejteni a
gondolataimat és a viselkedésemet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hallom, ahogy két
ember idegesen beront a szobába. Az egyikük, feltehetően egy különösen
agresszív nő üvöltözni kezd a zöld szemű férfival. Nem értem mit beszél,
egyetlenegy szavát sem tudom kivenni. A férfi nyugodtan válaszol neki, mire a
lány majdnem felpofozza. A kísérője alig bírja megfékezni. A lány tovább
kiabál, egy fiatal férfi pedig beszédbe elegyedik az öreggel. Az ő hangja is
nyugodt, ám van benne valami veszélyes, valami, ami arra utal, hogy bármikor
elgurulhat az illető gyógyszere. Az előbb még ordítozó lány hozzám hajol, és
erősen megrázza a vállamat. Valaki rászól, hogy hagyja abba, mert ha így
folytatja, meghalok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meghalok.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Milyen érzés lehet eltávozni, és itt hagyni a földi
életemet? Kellemes, megnyugtató, és felszabadító? Netán szomorú, brutális, és
fájdalmas? Esetleg szürke és unalmas? Mit érezhettek a Kiválasztottak, amikor
elhunytak? Mit éreztek a rokonaik? Mit érzett Alex?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex. </span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">Az idei Viadal legutolsó áldozata, a vőlegényem, akit
mindenkinél jobban szerettem. Neki kellett volna nyerni, ezerszer jobban
megérdemelte, mint én. Mi van, ha még él? A remény felébred a szívemben, érzem,
ahogy átjárja az egész testemet. Él. Biztos, hogy él. Láttam a jövőt, és lett
egy gyerekünk, akinek már nem emlékszem a nevére. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">M-</i>mel kezdődött… Vagy mégsem? Nem emlékszem. Szép neve volt, de
furcsa… Mindegy. Nem számít. Nem számít már semmi, csak az, hogy Alex életben
van. Életben <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kell</i> lennie. Mindketten
túléltük a Viadalt. Olyan nincs, hogy egyedül jutottam ki az Aréna fogságából.
Megfogadtuk, hogy csak ketten nyerünk... Vagy egyikünk sem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Veled, vagy holtan.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Azt hiszem, még élek. Nem holtan
hagytam el az Arénát, tehát Alex is itt van valahol a közelben. Túléltük,
mindketten megmenekültünk. Lehet két győztes, miért ne lehetne? Kit érdekel,
hogy mit ír a szabályzat, olyan ostobák a kapitóliumiak, hogy valószínűleg fel
sem tűnik neki ez a kis „csalás”! A bevonuláson is megjósolta Adam a
szekerünkkel, hogy idén ketten nyernek… Adam okos férfi, nem tévedhetett. Abba
beleőrülnék.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tudom, hogy Alex is
él. Itt van a közelben… Csak meg kell keresnem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lassan, fájdalmasan
megmozgatom az ujjaimat, mire valaki Johanna nevét kiáltja. Egy öles kéz az
arcomhoz nyúl, és leemel rólam egy nagy, fura burkot. Kinyújtom az
elgémberedett karomat, és kitapintok egy kezet. Elég erősnek tűnik, ami jó jel,
hiszen Alex keze is erős, talán ő vár rám. Feltornázom magam az óriási,
kényelmes párnámon, de csukva tartom a szemem. Semmi kedvem az emberek aggódó
arcába bámulni, és végighallgatni az örömujjongásaikat, amiért pár kisebb
sérüléssel túléltem minden idők legveszélyesebb valóságshow-ját.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meg amúgy is, Alexet szeretném elsőként
köszönteni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Újra kitapintom a fiú
erős, védelmező karjait. Beléjük kapaszkodva feljebb húzom magam. Vékony,
gyenge ujjaimmal beletúrok a vőlegényem selymes, frissen mosott illatú hajába,
és szorosan megölelem. Pár pillanatig nem reagál semmit, majd finoman
megpaskolja a hátamat. Az érintése nem olyan, mit régen, a keze sokkal puhább,
és nem borítják sebek. Biztosan kikupálták egy kicsit a Kapitóliumban. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Tudtam, hogy sikerülni fog! – suttogom a fülébe boldogan. –
Látod, megcsináltuk! Kijutottunk mindketten, és megnyertük a Viadalt! Én… nem
tiszták az emlékeim, de ez nem is baj talán… Jobb elfelejteni azokat a borzalmakat,
még ha együtt éltük is át őket…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Aha… - motyogja. Van valami lekezelő a hangjában, mintha
nem értené, miről beszélek. – Öhm, Katie… Mi nem ketten jutottunk ki, hanem
külön-külön!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze, nyilván nem bírt el mindkettőnket ugyanaz a
légpárnás! – nevetgélek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú ekkor finoman
eltol magától. A karjaim ólomként hullanak le az ölembe. Felnézek a
vőlegényemre, és igencsak meglepődöm. Megváltozott, nagyon. Mintha más ember
lenne. A szeme nem sötétbarna, hanem tengerzöld, a haja fekete helyett szőke
színben pompázik. Az arcformája is más… Olyan ovális. Nem úgy néz rám, mint
szokott. A szemében a régi szenvedély tüze helyett a szánalom keserves, bánatos
fáklyája ég. De hiszen ez… Nem is Alex, hanem valaki más… Valaki, akinek itt
van a számon a neve, de nem tudom kimondani. Hogy is hívják? Mik a közös
emlékeink? Alex is ott volt, amikor először találkoztunk, be is szólt
valamiért… Aztán beszélgettem ezzel a fiúval. Azt mondta, Enobaria egy vámpír.
A saját véremben úsztam, akkor megmentett. A karjaiban vitt le egy alsóbb
szinten fekvő szobába, talán a lakosztályába. Ott megcsókoltam, mert régebben
szerettem, ezelőtt sok-sok évvel, amikor még csak Alex Emerson létezéséről sem
tudtam… A csókot bemutatták élő adásban, ezért mindenki megutált. Lotyónak
neveztek, pedig nem vagyok az. Az ismerőseim elfordultak tőlem, csak Alexre
számíthattam. Elvitt motorozni, és a mentoráról mesélt, meg a barátnőjéről, aki
megőrült a Viadal okozta traumák miatt… Talán pont ez a fiú Alex mentora? Ó, az
csodálatos lenne! Biztos tudja, hogy mi van vele! A mentorok mindig képben
vannak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hol van Alex? – kérdezem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A srác beharapja a
száját, és lehorgasztja a fejét. Nem vennék mérget rá, hogy éppen gondolkozik,
sokkal inkább hihetőbb lenne, ha el akarna titkolni valamit előlem… Egy sötét dolgot,
amiből nagy baja származhat, ha a fülembe jut. De hát könyörgöm, Alexről van
szó! Biztosan tudja ez a fiú, hogy mit éreztem iránta, tudnia kell, hiszen élő
adásban közvetítették! De akkor miért nem válaszol? Talán azt hiszi, nincs
jogom megtudni, mi történt a vőlegényemmel? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mi az, elvitte a cica a nyelved? – próbálok tréfálkozni. –
Nem hiszem, hogy annyira nehezet kérdeztem! – csattanok fel hirtelen. – Hová
tűnt Alex? Ketten nyertünk, nem igaz? Hová tűnt? Itt van, a szomszédban? –
bökök a legközelebbi ajtóra. – Mi a franc történt vele, árulja már el valaki! –
visítom kiesve a szerepemből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Katie! – érinti meg a vállamat a másik oldalamon ülő
látogatóm. Ráemelem a pillantásom, és azonnal felismerem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ő Johanna Mason, a
mentorom, a tavalyi győztes. Biztos érti a dolgát, a sráccal ellentétben, aki
még mindig csak a körmét rágja. Johanna olyan ügyes, bátor, és magabiztos! Ő
segíteni fog. Segítenie kell.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hol van Alex? – teszem fel az unalomig ismételt kérdést. –
Mi történt vele?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nézd, Katie, amit most hallani fogsz, nem feltétlenül fog
tetszeni, de meg kell értened! – sóhajt fel a lány, majd beszélni kezd.
Elmondja, hogy találtunk egymásra Alexszel a Viadalon, hogy kérte meg a kezem,
hogy öltük meg Tiffanyt, az Első Körzet Kiválasztottját, és hogyan veszítette
életét Alex a karjaim között.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A beszámolónak
köszönhetően kitisztul a fejem. Minden világos lesz számomra. Egyedül nyertem
meg a Viadalt, Alex meghalt, amikor eltalálta egy kés a gyomránál. Esélye sem
volt a túlélésre. Nem tomboltam, de meglehetősen rosszul viseltem a szerelmem
elvesztését, olyannyira, hogy még az öngyilkosságot is megkíséreltem. Sajnos,
vagy szerencsére csak a kés hegye érintette a szívemet, mert altatóval
lelőttek, mielőtt komolyabb kárt tettem volna magamban. Elestem a Bőségszaru
tetején, és bevertem a fejem. Nem lett komolyabb bajom, csak pár órára
elvesztettem az eszméletemet. Johanna és Finnick – a tengerzöld szemű fiú, aki
nem akart válaszolni – a Viadal végeztével nyomban ide, a kórházba rohantak, és
a lány kis híján felpofozta az orvosomat, dr. Wilkest. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az is kiderül, hogy
pár nap múlva egy háromórás adásban végig kell néznem az egész Viadalt Caesar
Flickerman társaságában, akiről Johanna megjegyzi, hogy a világ
legmegjátszósabb, legostobább férfija, aki ráadásul bűzlik. Ezt követi a
Győzelmi Bankett, ahol találkozhatok a rajongóimmal. Másnap készítenek velem
egy interjút, majd az elnök élő adásban megkoronáz, és végre indulhatunk haza,
a Hetedik Körzetbe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Eléggé… khm… mozgalmas napok elé nézünk! – fogalmazom meg
szépen a véleményemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez a győzelem egyik hátulütője! – húzza el a száját
Finnick. – Persze nem az egyetlen… - teszi hozzá fintorogva. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem is érdekli őket, hogy pár nappal ezelőtt veszítettem el
a szerelmemet? – kérdezem megdöbbenve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A Kapitóliumot nem érdeklik az érzéseid! – nevet fel
Finnick kínosan. – Két dolog számít nekik; a show, és a pénz, minden más
hidegen hagyja őket. Mondd csak, Katie, te tényleg semmire sem emlékszel? –
ráncolja a homlokát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azt tudom, amit Johanna elmondott, meg még pár dolgot, de a
lényegtelennek tűnő információk sajnos kiestek. – vallom be pironkodva. –
Például tudom, hogy Finnicknek hívnak, és hogy az egész főváros azt hitte, hogy
mi ketten… Szóval, hogy több van köztünk, mint egyébként, és emiatt meg akartak
öletni… Főleg Snow, meg Seneca Crane, akinek elloptam a nyakláncát, amivel
megfojtottam Marcust, amikor meg akarta ölni Alexet… Marcus amúgy a Másodikból
jött, és van egy húga, Clove. Jövőre önként fog jelentkezni, pedig még csak
tizennégy éves. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez jó taktikának tűnik! – mondja Johanna Finnick felé
fordulva. – Szerintem kérjük meg, hogy meséljen el mindent, amire emlékszik,
aztán majd kijavítjuk a hiányosságait.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Így is lesz.
Mindenről beszámolok <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a látogatóimnak,
ami csak eszembe jut. Néhol belejavítanak a mondandómba, a legtöbbször azonban
vadul helyeselnek. Ilyenkor általában izgatottan összevigyorognak. Ezt jó
jelnek veszem, elvégre Johanna a mentorom, Finnick pedig valószínűleg egy
közeli barátja, nem hazudnának nekem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ahogy egyre közeledek
a Viadal vége felé a monológomban, egyre több a hiányosságom. Úgy tűnik,
rengeteg őrültséget csináltam a Kiválasztottak börtönében. Egyszer például
puszta kézzel nekiestem Carának, a Második Körzet játékosának, máskor majdnem
megfulladtam, amikor leugortam egy szikláról. Kiderül, hogy Alexszel és egy
Samira nevű lánnyal együtt majdnem kirobbantottuk a forradalmat. Finnick
elmeséli, mekkora felbolydulást okozott a lány beszéde a Nyolcadik Körzetben.
Az emberek az utcára vonultak, a Békeőrökre dobták a felgyújtott ruhákat és
textileket, megrohamozták a pályaudvart, és mindenáron a Kapitóliumba akartak
menni, hogy kiszabadítsanak minket a fogságunkból. A Tizenkettedikben is
gondolkoztak a lázadáson, de sajnos a legtöbb embert igencsak megviselte Samira
és Jason elvesztése, ezért képtelenek lettek volna fegyvert ragadni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szikra kialudni
látszott, amikor a Viadal a vége felé közeledett, és már csak öten voltunk
életben. Mindenki azt találgatta, ki lesz a győztes, mikor kezdődik a Végjáték,
vagy éppen azt, hogy beteljesül-e a szerelmünk Alexszel. Amikor a fiú megkérte
a kezemet – ennél a résznél a gyűrűsujjamra pillantok, és megkönnyebbülten
veszem tudomásul, hogy nem vették le rólam a gyűrűmet – a Negyedikben egy tagbaszakadt
nő, az egyik korábbi bajnok nekiment a Főbékeőrnek, és azt követelte a
férfitól, hogy mindkettőnket hozzon ki élve az Arénából. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az igazi botrány a
Végjáték kezdete előtt tört ki, amikor Alexszel megfogadtuk egymásnak, hogy
semmi áron nem oltjuk ki a másik életét, hanem együtt szállunk szembe a
halállal. Mikor megcsókoltuk egymást, az összes Körzet összes lakója, beleértve
az Elsőt és a Másodikat is, kivonult a Fő térre, és azt üvöltözték, hogy nem mi
vagyunk egymás ellensége, és hogy a Kapitóliumot el kell pusztítani. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kiborulásom a
Bőségszaru tetején csak olaj volt a tűzre. Az emberek papírra vetették az
összes szavamat, és azt kántálták az utcákat járva. Tapsoltak és éljeneztek,
egészen addig, amíg meg nem halt Alex. Akkor megcsókolták a három középső
ujjukat, és a fiú holtteste felé tartották őket. Panem jelentős része egyszerre
tisztelgett a vőlegényem emléke előtt, még azok is, akiknek a fiú elvette a
szeretteit azzal, hogy megölte őket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szóval elkezdődött… - suttogom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, Katie, elkezdődött! – Johanna csillogó szemekkel
megszorítja a karomat. – Ti indítottátok el, ti hárman: Samira, Alex, és te. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Úgy döntöttünk, egyelőre hagyjuk, hogy elterelődjön rólad
és a Viadalról a figyelem – mondja Finnick. – A te döntésed, hogy mikor. Bár –
Olyan közel hajol hozzám, hogy a lehelete szinte csiklandozza a fülemet. –
minél előbb, annál jobb… Tudod, rohadtul kezd elegem lenni Snow zsarnokságából!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az elkövetkezendő
három napot a kórteremben töltöm. Johanna és Finnick – akiről időközben megtudom,
hogy Alex mentora volt – minden szabad percükben beugranak hozzám, ami
kimondhatatlanul jólesik. Nem beszélünk a lázadásról, csakis szép, könnyed
témák jöhetnek szóba. Johanna sokat mesél az otthonomról, Finnick pedig
Alexről. Utóbbinak rettentően örülök, olyan ez, mintha a vőlegényemtől adna át
üzenetet. A velük töltött órák gyorsan eltelnek. A kiadós beszélgetések után az
orvosok kiküldik a két egykori győztest a szobából, és hoznak nekem valami
ínycsiklandó ételt, vagy megvizsgálnak. Egész idő alatt egyszer kapok csak
rohamot, amikor egy áfonyás tortát ad a kezembe dr. Wilkes. Sikítozni kezdek, a
fejemet az ágy támlájába verem, tépem a hajamat, mint egy őrült, és kis híján
megverem a dokit. Sírok, és azt üvöltözöm, ő ölte meg Alexet. Persze Wilkes igazi
profi, jól kezeli a kialakult szituációt. Bead egy óriási adag nyugtatót,
aminek hatására nyomban álomba merülök. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Három nap telt el
azóta, hogy megnyertem a Hetvenharmadik Éhezők Viadalát. Három napja, hogy
elvesztettem Alexet. A fiú őrjítően hiányzik. Folyton csak rá gondolok,
egyszerűen képtelen vagyok kiverni a fejemből. Ha valaki csinál egy olyan
dolgot, ami Alexre is jellemző volt, menten elpityeredem. Néha csak magamban
szipogok, máskor tiszta torokból ordítok, akár egy sakál. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elmondhatatlanul hiányzik
Alex. Hiányoznak a biztonságot nyújtó, ölelő karjai, a viccelődései, a csókjai…
Minden! Gyakran a jegygyűrűmre téved fátyolos tekintetem. Ilyenkor minduntalan
arra gondolok, miért kellett elmennie. Ha már magamra hagyott, miért nem
alakulhattak volna úgy a dolgok, hogy ő nyeri meg a Viadalt, és engem talál el
a kés? Miért? Hát nem hallották a Játékmesterek, mit gondolok a Kapitóliumról?
Nem akarták megbosszulni a lázadásomat? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Dehogynem.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> Meg is bosszulták, méghozzá azzal, hogy elvették
tőlem azt, akit a legjobban szerettem az egész világon. Ott vágták belém a
késüket, ahol a legjobban fáj. Ez jellemző rájuk. Megöltek egy ártatlan embert,
mert egy másikat tönkre akarnak tenni. Végig akarják nézni, hogyan szenvedek.
Talán reménykednek, hogy a drogfüggők vagy az alkoholisták sötét, ám búfelejtő
világába menekülök, vagy öngyilkos leszek. Úgy döntök, nem adom meg nekik ezt
az örömöt. Már így is egy roncs vagyok, nincs szükségem arra, hogy körberöhögjenek.
Magamban megfogadom, hogy ha törik, ha szakad, nem roppanok össze, ha kamera
van a közelben. Nem magamért, hiszem nekem már úgyis mindegy. Tartozom ennyivel
Alex és Samira emlékének, és nem szeretném ráhozni Mirandára és Valterre a
frászt, amikor hazatérek. Még akkor sem, ha az elnök megparancsolja. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>És megcsinálom a
forradalmat, lázadásra szítom Panem polgárait. A Viadal mindenkit tönkretett.
Itt az ideje, hogy Snow megfizessen a tetteiért! Tisztában vagyok azzal, hogy
még gyenge vagyok ehhez, fizikailag és lelkileg is. De minden seb beforr
egyszer. Kár, hogy a heg nyoma örökké ott marad.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Éjjelenként egy
szörnyű, visszatérő rémálom gyötör. A szikla peremén ülök, Alex mellkasának
támaszkodva. A fiú gyengéden megpuszilja a fejem búbját, mire megfordulok. Alex
szerelmet vall nekem, én megcsókolom. Ő elvigyorodik azzal a gonoszkodó
mosolyával, amit már annyiszor láttam átsuhanni az arcán. Lefektet maga mellé a
hideg, kemény talajra, de mire észbe kapok, már a kórházi ágyon heverünk. Újra
megcsókol, de olyan szenvedélyesen, hogy attól kis híján egymásnak esünk, ám a
romantikus pillanatot megzavarja Snow érkezése. Az elnök hűvösen lép be a
terembe, és melegen mosolyogva átnyújt Alexnek egy szelet tortát, amit éjfürtök
díszítenek. Üvölteni akarok, és meg akarom ölni az elnököt, ám egy hang sem jön
ki a torkomon, csendben, rángatózva nézem végig, ahogy a vőlegényem megeszi a
halálos süteményt, Snow pedig vigyorogva nézi végig a fiú keserves
öngyilkosságát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sikoltva ébredek fel.
A homlokom és a ruhám verejtékben úszik, és a hajamból is facsarni lehet az
izzadságot. Utálom az álmaimat, elegem van belőlük! Eddig csak az Aratások
előtt zargattak, de úgy tűnik, kezdenek állandósulni. Johanna azt mondta, egy
ideig ez így fog menni, aztán majd lassacskán abbamaradnak. Állítása szerint ő
altatót használt, aminek köszönhetően csak nagyon ritkán találták meg az
éjszaka lidércnyomásos képei. Persze nem fogom kipróbálni a módszerét. Magamat
ismerve ugyanis túl jól sikerülne az altatózás, és a végén még örökre álomba
merülnék. Talán könnyebb is lenne meghalni. Nem kellene a lázadás, és a rám
váró borzalmak miatt aggódnom, és Alex őrjítő hiányát sem érezném többé. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Magamra kapom a
köntösömet, és elindulok az ablakunk felé. Eszem ágában sincs még egyszer
kiugrani, az előző is elég rosszul sült el. Csak friss levegőt szeretnék
szívni, és kinézni erre az ízléstelen, gonosz városra, ami annyi szenvedést
okozott a Körzetlakóknak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A léptem halk zaja
visszhangzik a kihalt, élettelen lakosztályban. Mindössze hárman lakunk itt, a
megszokott öt helyett. Leila a Végjáték közben bepasizott, most is a fiúnál
tölti az éjszakát. Állítólag egy befolyásos énekesről van szó, aki Snow elnök
távoli rokona. Ha ez a helyzet, akkor remélem, a kísérőm minél hamarabb
kikészíti. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Joel sincs már itt,
érthető okok miatt. Még most is alig tudom felfogni, hogy meghalt… Hogy Cara
olyan kegyetlenül meggyilkolta. Ezerszer lejátszottam magam előtt a jelenetet,
de még mindig olyan hihetetlen számomra. Joel kicsi volt, fiatal, és törékeny.
Cara magas, izmos, és kegyetlen. Nyilvánvaló volt, hogy ő lesz a párbaj
győztese. Akkor meg miért kellett megkínoznia szerencsétlen Körzettársamat?
Azzal akart menőbbnek és harciasabbnak mutatkozni, hogy bántotta a gyengét?
Hát, én biztos, hogy egy fillérrel sem támogattam volna! Még jó, hogy nem ő
nyert… Mondjuk, az igaz, hogy az ő halála sem volt túl irigylésre méltó.
Megborzongok, ahogy felelevenedik előttem a Hivatásos felvágott koponyájának
képe. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Most nem kaphatsz rohamot, Katie!</i>
– mondogatom magamban. –<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Most nem!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem csak a mi
lakosztályunk, az egész ház ijesztően üres. Pár héttel ezelőtt még zajlott az
élet. A Kiválasztottak edzettek, szövetségesekre vadásztak, összevesztek
egymással és a mentoraikkal, megpróbáltak jó benyomást tenni a Játékmesterekre…
Most csönd van. Abból a huszonnégy kamaszból, aki nekivágott ennek a szörnyű
játéknak, mára már csak egy maradt életben. Annyira tipikus, hogy én vagyok ez
a szerencsétlen!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az ablakhoz érvén
felhúzom magam a párkányra, és kilógatom a hosszú, elgyötört lábaimat. Fejemet
a falnak támasztom. Pont úgy ülök itt, mint a fán, amit Samira vésése
díszített. A különbség csak az, hogy most nincs halálfélelmem, nem rettegek
attól, hogy bárki vagy bármi lecsaphat rám, és nem beszélhetek Valterral.
Egyetlen dolog nem változott, ez pedig az az óriási, csillapíthatatlan
hiányérzet, ami Alex Emerson miatt keletkezett a szívemben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az ég felé tartom a
gyűrűmet, hogy jobban szemügyre vehessem. A Hold fénye kéjesen megcsillan
rajta, mintha csak üzenni szeretne nekem valamit. Feltekintek az ezüstös
égitestre, és azonnal elfog a borzongás. Olyan gyönyörű… Mintha ez is csak Alex
szeme lenne, mintha ő nézne le rám. Mit mondana nekem? Talán, hogy tartsak ki,
és legyek bátor, mert bármire képes vagyok, amit eltervezek. Akár még arra is,
hogy megöljem az elnököt, és véget vessek az ország szenvedésének. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nocsak, kit látnak szemeim? Csak nem az új bajnokhoz van
szerencsém? – hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szia, Blight! – köszönök unottan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi a példámat
követve kiül az ablakpárkányra, kényelmesen elhelyezkedik, majd egy doboz
szivart vesz elő a zsebéből, és azonnal rágyújt. Úgy tűnik, nem igazán érdekli,
hogy nem rajongok különösképpen a füstért.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kérsz? – nyújtja felém a dobozt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tagadólag megrázom a
fejem. Blight amolyan „Nem tudod, mit hagysz ki”- fej kíséretében vállat von,
és tovább eregeti a füstkarikáit. Az egyik egészen magasra emelkedik, és
biztosan száll a levegőben, egészen addig, amíg bele nem akad az egyik tündöklő
palota tetejébe. A szél süvítve fújja tovább a maradványait. Blight hangosan
elkáromkodja magát, majd elteszi a dobozt a zsebébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Tudod, Katie – fordul hozzám. – Nem gondoltam volna, hogy
képes vagy ilyenre!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mire? Nyerni? – gúnyos nevetés hagyja el a számat. – Na,
abban én is erősen kételkedtem, pláne a botrány után.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem! – rázza meg a fejét. – Fellázadni a rendszer ellen! –
Olyan könnyedén ejti ki ezt a mondatot, mintha ez is csak egy füstkarika lenne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem lóghattam ki, a szövetségeseim is ezt tették! – vonok
vállat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Benne volt a pakliban, hogy meghalsz! – veti oda
foghegyről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Unottan lehunyom a
szemem. Miért pont velem akar cseverészni? Nincs ennél jobb dolga éjnek
évadján? A férfira sandítok, és látom, hogy nem igazán viselte meg az
unottságom, gondtalanul folytatja a támadást a tüdeje ellen. A Hold rávilágít a
hegekkel tarkított csuklójára. Az a hír járja a Hetedikben, Blight annak idején
erős és bátor volt, emellett kitűnően harcolt. A Viadal viszont teljes
mértékben tönkretette és megváltoztatta. Senki sem tudja, mikor, mivel, és legfőképp
miért vágta magát vagy, hogy egyáltalán ki ajánlotta neki ezt az őrültséget.
Éppen ideje fényt deríteni erre a rejtélyes, különös titokra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Miért vágod magad? – kérdezem egyszerűen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Blight cinikusan felvonja
a szemöldökét, szája zavart mosolyra húzódik. Pár percig furán néz rám, egy
számomra ismeretlen, megérthetetlen tekintettel, majd nagysokára megszólal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Azt akarod, hogy eláruljam, hogyan kell profin tönkrevágni
az életedet, vagy csak megnyugtatásra vágysz, hogy nem csak te vagy ennyire…
Hogy is mondjam? Összetört.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mindkettő… Vagy egyik sem. Gőzöm sincs. – motyogom. – Csak
érdekel, ennyi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jól van, elmondom – sóhajt fel hidegen. – A Viadal előtt
pár hónappal őrületesen belehabarodtam egy lányba. Meta Richardson, így hívták.
Neki is tetszettem, így hát összejöttünk, és nagyon jól éreztük magunkat
együtt, boldogak voltunk. Aztán jött az Aratás… Tizenhét voltam, hatszor
szerepelt a nevem, mert nem iratkoztam fel. Ennek ellenére kiválasztottak, és…
Meta-t is. Ő tizenhat volt, de rengetegszer feliratkozott… Nem annyiszor, mint
a pasid, de azért pont elégszer ahhoz, hogy kihúzzák a nevét. Nem jelentkeztek
önként, te is tudod, hogy a Hetedikben nem szokása az embereknek. Minden
klappolt, jól adtuk a szerelmespár-képet, nem is kellett megjátszanunk magunkat.
Azt hiszem, rajtunk kívül egyik Kiválasztott sem részesült eddig ebben az
óriási megtiszteltetésben! – gúnyosan felnevet, majd folytatja a történetét. –
A Bőségszarunál messze kerültünk egymástól, de szerencsére pár nap múlva
találkoztunk. Együtt szenvedtük végig az Arénát, mindketten eljutottunk az
utolsó ötbe. Akkor az egyik Hivatásos, a fiú a Másodikból, akit Robertnek
hívtak, megtámadott minket, és leszúrta a barátnőmet. Gondolkodás nélkül
megöltem a srácot. Mondani akartam valamit Meta-nak, de nem lehetett. Nem
tudott beszélni… Csak köpködte a saját vérét, és a kezemet szorongatta. Egy
percet sem szenvedett, szinte rögtön meghalt. Ennek örültem is, meg nem is. Még
sok dolgot el akartam neki mondani, de fájt volna, ha sokat kínlódik. Még aznap
megnyertem a Viadalt, megöltem a másik kettő Kiválasztottat. Mindkét csata
előtt elhatároztam, hogy megöletem magam, de végül mégis legyőzte a Meta iránti
érzéseimet az életösztön, így hát… - Csüggedten széttárja a karját. –
Hazajöttem, és összeomlottam. A szüleim meghaltak, amikor tízéves voltam,
árvaházban nőttem fel. Nem várt rám senki. Elvesztettem az egyetlen embert,
akit igazán szerettem. Egy nap véletlenül megvágtam a kezemet főzés közben. Jó
érzés volt, ezért kezdtem rászokni. Csak egy nevet véstem magamba, annak a
lánynak a nevét, akit szerettem… De a rohadékok elvették tőlem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kinyújtja a karját,
hogy jobban megfigyelhessem a bőrébe írt betűket. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Meta</i> – ezt a szót rejtik a vágások. Tudom, hogy a férfi ezt
romantikus, szívmelengető gesztusnak találja, én viszont majdnem rosszul leszek
tőle. Figyelmeztetni szeretném Blight-ot, hogy az egykori szerelme, Meta
valószínűleg hevesen ellenezné az önkárosítását, de nem teszem. Waterfall
keményfejű férfi, úgysem értené meg az érveimet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kicsit hasonlítunk, nem? – töri meg a csendet hirtelen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mire gondolsz?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mindketten elvesztettük a párunkat, méghozzá az Arénában.
Alex ugyanúgy a karjaid között halt meg, mint nekem Meta. Gőzöm sincs, mázli,
vagy pech, hogy tudtatok még beszélni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ebben van igazság – bólintok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Blight szomorúan
elmosolyodik, és kedélyesen hátba vereget. Talán jólesik neki, hogy talált egy
„sorstársat”. Nekem viszont kicsit sem tetszik, hogy valamiben hasonlítok
Blight-ra. Nem akarok olyan lenni, mint ő. Olyan életunt, közönyös, lenéző. Nem
is leszek olyan. Én harcolni fogok a Kapitólium ellen. Megígértem Alexnek és
Samirának. Az ígéreteket pedig muszáj betartani. Ha megszeged, oda a bizalom,
még ha halottakról is beszélünk, akkor is. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Harcolni fogok. És le is győzöm őket! Véget
vetek ennek a borzalomnak, mindenáron.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Meg fogom ölni az elnököt.</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ígérem! – suttogom a Hold ezüstös fényébe nézve.</span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-43587535756429250672015-10-26T10:26:00.000+01:002015-10-26T10:26:31.896+01:00Huszonkettedik fejezetSziasztok! A múlt héten több meglepetésben volt részem, ugyanis három díjat is kaptam, Abbey-től, Laurentől, és Dorothy-tól. Sajnos kettőre még nem volt időm "válaszolni", de igyekszem vele :)<br />
Az új fejezet pedig kulcsfontosságú a történet menetében, hiszen végre eldől, hogy ki nyeri meg a Hetvenharmadik Éhezők Viadalát. A végét pedig szokásomhoz híven izgalmasra és egy kicsit betegesre terveztem.<br />
Jó olvasást, <i>and may the odds be ever in your favor</i> <3<br />
Maja T.<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Körülbelül két héttel
ezelőtt idegesen caplattam haza, mert Valter Johnson iszonyatosan felhúzta az
agyamat, amikor a boltbon elhappolta előlem az utolsó kenyeret. Persze adott
nekem is belőle, de ez nem számított. Idegesített, hogy a fiú gyorsabb volt
nálam, és még csak fel sem ajánlotta, hogy átadja a kenyeret. Szó nélkül rám
vigyorgott, aztán kifizette az ételt, majd elment. Úgy éreztem, meg tudnám
ölni, amiért így cserbenhagyott. Bezárkóztam a házamba, és órákon át magamban
tomboltam. Mindenféle szemét alaknak elhordtam a szomszédomat, pedig a szívem
legmélyén nem is rá haragudtam, hanem a Kapitóliumra. Tudtam, hogy nekik
köszönhetően éhezünk, miattuk kell megverekednünk egy kenyérért. Elfogott az
undor, ahogy arra gondoltam, hogy a fővárosban most is pazarló lakomákat
rendeznek a gazdagok, és úgy tömik magukba a finom falatokat, hogy majdnem
megfulladnak. Az éhhaláltól féltem a legjobban a világon. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ma már nem így van. A
Viadal alatt rájöttem, hogy sokkal szörnyűségesebben is meg lehet halni.
Például egy vámpír mérge által, vagy egy kegyetlen Hivatásos kezei között,
esetleg egy robbanás következtében. Minden egyes évben, amióta Mr. Johnson
felvilágosított, megnéztem a Viadalt. Tudtam, mire képesek a Játékmesterek, és
egyes versenyzők, mégsem tűnt az egész <i style="mso-bidi-font-style: normal;">annyira</i>
borzalmasnak, mert nem éltem át, hiszen nem velem történtek meg ezek a dolgok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sok minden
megváltozott. Most már ebben élek. Rettegek, hogy mi lesz velem, és mi lesz
Alexszel. Sejtésem szerint nem küldenek csak ránk, kettőnkre mutánsokat, hanem
megvárják, hogy harcoljunk a harmadik életben maradt Kiválasztott ellen, és
majd csak a csata végeztével – már ha ketten túléljük – kezdődik a Végjáték.
Meg is mondom Alexnek a felvetésemet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem tudom – von vállat. – Talán így lesz, bár ha jobban
belegondolsz, tavaly is ezt csinálták. Tudod, már csak a két Kettes és Johanna
voltak életben, és a srác hátulról leszúrta a lányt, a mentorod meg ráugrott a
fiúra, és beleállította volna a baltáját a hátába, de rájuk küldtek egy csapat
óriási szarvasbogarat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Johanna persze elcseszte a kapitóliumiak szórakozását! –
bólintok. – Még mielőtt a mutánsok kárt tettek volna benne, megölte a
Hivatásost, és megnyerte a Viadalt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ja, a mentorod nem semmi! – ért egyet a fiú. – Tetszik a
taktikája. Kár, hogy nálunk ez nem fog működni…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért nem? – húzom fel a szemöldökömet. – Ha az egyikünket
megöli az ellenfelünk, a másik még simán alkalmazhatja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex megrázza a
fejét, majd átöleli a derekamat. A szemében a küzdeni akarás és a bátorság tüze
ég, a szája laza mosolyra húzódik. Mindig is ezt csodáltam benne a legjobban,
hogy még a legkényesebb szituációkban is megőrzi a hidegvérét, és nem rohangál
ide-oda fejvesztve. Emlékszem, hogy ment be a Játékmesterek elé. Mintha nem is
az élete múlt volna rajta. És ahogy végignézett a többieken… Nem volt a
tekintetében más, csak önbizalom, és lekezelés. Megborzongok, amint arra
gondolok, hogy pár óra múlva biztos, hogy soha többé nem találkozom ezekkel a
fürkésző, életerős szemekkel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nincs olyan, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">megöli
az egyikünket</i> – suttogja a fülembe. – Mi öljük meg őt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Rendben – Megpróbálok egy vidám mosolyt erőltetni az
arcomra, de természetesen csak egy pszichopata fintort sikerül kicsikarnom
magamból. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hé, ne félj! – nyugtatgat Alex. – Minden rendben lesz!
Végül is, tudtuk, hogy egyszer eljön ez a nap…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, de nem pár órával az eljegyzésünk után! – biggyesztem
le a számat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tekintetem az
egyszerű, ezüstszínű gyűrűre téved. Még mindig olyan káprázatosan csillogó,
mint amikor Alex felhúzta az ujjamra. Úgy érzem, egyre jobban kötődök az
ékszerhez. Fontosabb számomra, mint a Senecától elcsent nyaklánc, ami végül
Carán maradt. Az nem jelentett nekem semmit, csak egy kis adrenalint vitt az
életembe. Igaz, hogy ezzel fojtottam meg Marcust, és ezzel mentettem meg
Alexet, de nem helyeztem különösebb hangsúlyt az ékszerre. Hiszen csak egy
nyaklánc volt. Egy olyan embertől „kaptam” aki gyűlöl, és meg akar öletni.
Gyűlöl? Nem, az azért erős túlzás. Én gyűlölöm őt, amiért elvette Naomi
esélyét, és mert egy jelentéktelen, ügyefogyott marionett-bábunak viaszbábunak
tart, akit kedve szerint akar rángatni, csak azért, hogy a drágalátos nézőknek
örömet okozzon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felnyaláboljuk a
cuccainkat, és a folyóhoz megyünk. Mindketten egyetértünk abban, hogy ismerős
terepen könnyebb küzdeni. A parton még gyakoroljuk egy kicsit a közelharcot,
mert nagy valószínűséggel ilyen módon kell majd megölnünk a másik
Kiválasztottat. Mikor kifáradunk, leülünk a földre pihenni. Alex mellkasának
támasztom a fejem. Hallom a szívének dobogását, amitől még az eddiginél is
idegesebb leszek. Mi lesz, ha megölnek minket? Ki maradt életben? Kivel kell
megküzdenünk? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések kavarognak a fejemben. Érzem,
hogy beszélnem kell, vagy Alexet kell hallgatnom, mert ettől a csendtől idő
után meg fogok őrülni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mire kaptál tizenegy pontot? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mindegy! – válaszolja, és finoman megpuszilja a fejem
búbját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem mindegy! – Megmakacsolom magam, és indulatosan
szembefordulok a szerelmemmel. – Nézd, ha akarod, én is elmondom! – sóhajtok
fel megadóan. – Kicsit elkalandoztam Seneca láttán, amikor beléptem a terembe,
aztán figyelmeztettek, hogy csinálnom is kellene valamit, mert a két szememet
sajnos nem tudják pontozni. Baltákat hajigáltam, de nem ment túl jól, az egyik
a Főjátékmester lábánál landolt. Észrevettem az aranyláncot az asztalán,
odamentem hozzá, csábítóan rámosolyogtam, ezért nem figyelt az ékszerére, így
könnyűszerrel lenyúltam. Leila szerint csoda, hogy egyáltalán adtak pontot! –
fintorodom el. – És mi a te sztorid? Mit csináltál?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Biztos, hogy hallani akarod? – kérdezi óvatosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Csillogó szemekkel,
határozottan bólintok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hát oké! – Zavartan beletúr a hajába, majd mesélni kezd. –
Amikor beléptem a terembe, nem foglalkoztam Crane-nel, Finnick már előre
elmondta, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">leváltották</i> Turnert. A
késekhez mentem, és elkezdtem dobálni őket. Legalább nyolcat elhajítottam, és
mind talált. Még volt hátra egy percem, de szóltam a Játékmestereknek, hogy
elmegyek, mert mindent láttak, amit látniuk kellett. Erre Seneca belém kötött.
Azzal szívatott, hogy egy Hivatásostól azért ennél jóval többet várnak, vagy
mi. Teljesen elborult az agyam. Nem értettem, hogy mer ez a görény beszólni
nekem. Felkaptam tizenkét kést, és az övembe raktam őket. Mindet eldobtam, öt
beleállt a plafonba, öt a Játékmesterek előtt landolt. Már csak kettő volt a
kezemben. Jelzett a gong, mondták, hogy elmehetek, de én nem mozdultam. Az
ajtón belépett a lány az Ötödikből. Nagyon vékony volt, ráadásul fiatal, nem
lehetett több tizenötnél. Hirtelen ötlettől vezérelve felé dobtam az egyik
fegyvert. Persze figyeltem rá, hogy ne essen semmi baja, meg minden. Azonnal
sírni kezdett, nem is teljesített valami jól, azt hiszem három vagy kettő
pontot kapott, a legkevesebbet a mezőnyben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A hangjából kiérződik
a bűntudat, amiért így lejáratta azt a lányt az egész ország előtt. Óvatosan
megsimítom az arcát, és finom csókot lehelek az ajkára.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-De… Nem te ölted meg, ugye? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, annyira szemét azért nem vagyok! – mondja. – Cara
végzett vele, őt ölte meg elsőnek. Nem láttam, hogyan gyilkolta meg, bár
igazság szerint nem is nagyon érdekel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És mit csináltál a másik késsel, ami a kezedben maradt? –
terelem el gyorsan a Cara-témát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex egyszeriben
felvidul. Ugyanaz a gonoszkodó, gyilkos mosoly fut végig az arcán, mint amikor
meghallotta az ágyúdörrenéseket az előbb.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Úgy tettem, mintha Senecára támadnék vele. Látnod kellett
volna, milyen fejet vágott a pasi! Mint aki mindjárt elájul… Persze nem dobtam
el a fegyvert, azért annyira nem vagyok merész. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen közeledő
léptek zajára leszek figyelmes. Nagyon furák ezek a léptek… Mintha valaki húzná
maga után az egyik lábát, vagy csoszogna. Teljesen bepánikolok. Elkezdődött,
most már biztos! Vajon mi tarthat felénk? Milyen mutáns lehet ez? Jesszus,
talán egy zombi?!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nyugi! – Alex bátorítóan megszorítja a karomat</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Villámgyorsan
felpattanunk, és a kezünkbe veszünk egy-egy kést. Annyira remegnek az ujjaim,
hogy félő, nehogy elejtsem a fegyvert. Le sem veszem a pillantásomat a hang
irányából. Érzem, hogy egyre csak veszítek az erőmből, és minél több ideje
várakozunk a csoszogó emberre, aki a halálunkra pályázik, annál jobban
rettegek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kis idő múlva
feltűnik a színen az ellenfelünk. Mikor megpillantom, szabályosan eláll a
lélegzetem. Olyan más lett. Sokadszorra kell rádöbbennem, hogy a Kapitólium
bizony nem kegyelmez senkinek, aki nem a fővárosból származik, még akkor sem,
ha a legtöbb ember megőrül érte. Őt is ugyanúgy tönkretették, mint Alexet vagy
engem. A haja már nem olyan hosszú és fényes, mindössze a válláig lóg le, a
vége pedig töredezett, és undorító, égett szagot áraszt magából. Az arca véres,
szája lefelé görbül, zavarodott szemeivel meggyötörten fürkészi hol Alexet, hol
engem. Arca kormos és piszkos, kabátja szintúgy. A bal lába térdtől lefelé egy
vizes, ormótlan fában végződik, amit pár ronggyal erősített végtagjának
maradványához. Kihívó, zöld szemeiben egykoron a csábítás varázsa és túlzott
önbizalom ragyogott, de ezekből nem maradt semmi. Helyüket egy kiéhezett
vadmacskára emlékeztető sötét, ijedt fény vette át. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alexen látszik, hogy
őt is letaglózta egykori szövetségesének látványa, méghozzá annyira, hogy pár
percig szóhoz sem jut. Végül persze összeszedi magát, és beszélni kezd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nahát, Tiffany! – mondja száraz, gunyoros hangon. – Micsoda
kellemetlen meglepetés! Bevallom, nem rád számítottam… Régen találkoztunk. Hogy
s mint?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Meg foglak ölni, te rohadék! – üvölti Tiffany, és harciasan
Alex felé bök a lándzsájával. – Hogy hagyhattál ott engem azzal a két
kreténnel? Talán már akkor is elvette a szerelem azt a csöppnyi eszedet! –
gúnyos kacaj hagyja el a száját, majd egy gyilkos pillantást lövell felém. –
Nem mondom, Katie, szép próbálkozás volt! A kérdés már csak az, féltékeny
lett-e Finnick attól, hogy rámásztál a mentoráltjára? Ne aggódj, kislány, semmi
esélyed nála… Azért az érdekelne, hogy mivel érted el, hogy Alex megkérje a
kezedet? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Én… - motyogom. – Nem kellett Alexet kérlelni…. Magától
jegyzett el…. És Finnick… Nem akarom féltékennyé tenni, nem érdekel, mit gondol.
Ő csak… Finnick, na. Tetszett régebben, de ennyi, semmi komoly. Jó lenne, ha
eljutna az agyadig, Tiffany.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tudod mit, te ostoba, beképzelt ri…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hé, mi lenne, ha később tárgyalnátok ki a pasikat? – lép
közbe Alex. – Gondolom, tudjátok, hogy már csak hárman vagyunk életben, és
kell, hogy legyen egy győztese a Viadalnak. Ha itt állunk egymást bámulva,
miközben ti mindennek elhordjátok egymást, azok a majmok ránk küldenek egy
falka mutánst.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mire célzol ezzel? – kérdezi Tiffany. Te jó ég, ez a csaj
olyan sötét, mint az éjszaka! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Csak arra, drága Tiffany, - vigyorodik el a fiú
mesterkélten. – hogy most meg fogunk ölni. Nyugi, nem kínzunk meg, elvégre a
szövetségesem voltál, de…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mielőtt Alex
befejezhetné, a lány felé rohan, nekinyomja a lándzsáját, és egy könnyed
mozdulattal leteríti a földre. Azonnal belevágom a késemet a Hivatásos izmos
karjába, de sajnos ez nem segít. Tiffany megemeli az öklét, és teljes erőből
behúz egyet Alexnek. A fiú szája nyomban vérezni kezd. Tiffany hátára vetem
magam, és a hajába kapaszkodva megpróbálom levonszolni a vőlegényemről. Nincs
könnyű dolgom, tekintve, hogy a lány jó eséllyel kiskora óta edzésben van, és
láthatóan feltett szándéka, hogy megölje Alexet. Beletérdelek a hátába, mire
keservesen felhördül. Felkapja a mellette lévő kést, és Alex torka felé közelít
vele. Belemarkolok a kezébe, ettől félrecsúsznak az ujjai, a kés pengéje pedig
gyengén megsérti Alex homlokát, amiből lassan szivárogni kezd a fiú vére.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Azt akarod, hogy veled végezzek előbb, ugye? – mordul rám
Tiffany. – Semmi akadálya! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lemászik a fiúról, és
felém veszi az irányt. A szemem sarkából látom, hogy Alex villámgyorsan
felpattan, a hozzá legközelebb eső kés felé nyúl, és megcélozza Tiffany fejét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A következő események
egy másodperc alatt zajlanak le. Alex elhajítja a kést, de Tiffany kitér a
fegyver útjából. A lány egy erőszakos mozdulattal felránt, és maga elé helyez.
Alex felkap egy másik kést, és eldobja. Tiffanyt veszi célba, de a lány ismét
arrébb ugrik. A támadónk a kését a torkomnak szegezi, majd kihívóan Alex
sötétbarna szemeibe bámul.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Egy rossz mozdulat – sziszegi vészjóslóan. – Egyetlen egy
rossz mozdulat, Emerson, és elbúcsúzhatsz a kis barátnődtől!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex egy
szempillantás alatt elsápad. Tiffany a földre bök, jelezve, hogy a fiú tegye le
a fegyverét. A vőlegényem engedelmesen bólint. Lassan lehajol, és elengedi a
kést. Közben folyamatosan tartja a szemkontaktust a fogvatartómmal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A térdem megremeg, amint arra gondolok, hogy
mit akarhat Tiffany. Lehet, hogy ő is meg akar kínozni, csakúgy, mint Cara?
Nem, az nem tűnik logikus meg oldásnak. Sokkal inkább ésszerű lenne, ha
átszúrná a torkomat, majd ugyanazzal a mozdulattal kést állítana Alex fejébe.
Még szerencse, hogy Tiffany nem nevezhető éppenséggel logikus gondolkodású
embernek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Most pedig… - mondja a lány izgatottan. – Döntsük el, mi
legyen! Kit öljek meg előbb? Na, önként jelentkező? – gúnyosan felröhög, mintha
élvezné a szenvedésünket. – Tök mindegy, melyikőtök végzi be előbb, úgyis én
nyerek. Ti haszontalan, szánalmas senkik vagytok! Nyert már valakitek a
Viadalon? Nem! Túléltetek egy halálos robbantást? Nem! Vár haza valaki? Nem!
Nem, nem, és nem! Meg fogtok halni, mind a ketten. Pedig kár értetek… Ti
lennétek az ország új álompárja, bármi is áll az eljegyzésetek mögött… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megpróbálom kizárni a
fejemből Tiffany zagyválását, és egy kétségbeesett pillantást küldök Alex felé.
Ő alig észrevehetően megrázza a fejét, jelezvén ezzel, hogy nyugodjak meg,
éppen gondolkozik. Sajnos ez most nem segít. Az Egyes lány erősen szorít
magához. Hát persze, én lettem a pajzsa, az áttörhetetlen, sziklaszilárd pajzs,
ami megvédi őt a veszedelemtől. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Azért elég vicces helyzet állt elő, nem gondoljátok? –
folytatja Tiffany az értelmetlen krákogást. – Pont mi hárman kerültünk be a
Végjátékba… Mindnyájunkat tönkretett a Viadal, pedig mindhárman magunktól
kerültünk ide. Én önként jelentkeztem a dicsőségért, te, Alex számtalanszor
feliratkoztál, hogy ne éhezzél, te pedig, Katie… Nos, a te történetedet
mindenki jól ismeri… Valamilyen szinten megtisztelő, hogy ilyen bátrak és
önfeláldozóak az ellenségeim!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem! – mondom halk, ám határozott hangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogyan? – húzza fel a szemöldökét Tiffany.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem mi vagyunk az ellenségeid – magyarázom. – Nem mi
köteleztünk arra, hogy önként jelentkezz! Nem mi zártunk be ebbe a halálos,
kegyetlen börtönbe! Nem mi éheztettük a felmenőidet hosszú évtizedeken át! Nem
mi köteleztünk gyilkolásra és kegyetlenségre! Nem mi intéztük el, hogy
elveszítsd az egyik lábadat! Nem mi vagyunk a hibásak, hanem Snow! – üvöltöm. –
Ő az igazi ellenség, őt kellene megölnöd, nem minket!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tiffany ekkor meglepő
dolgot tesz. Gyengít a szorításán, majd elenged. Kicsit meglök, hogy jobban
lássa a szememet. Értetlenül bámul rám, aztán pár másodperc múlva egy másik
érzelem veszi át a meglepődöttség helyét. Az egyetértés. Kínosan beletúr szőke
hajába, és már éppen válaszra nyitná a száját, amikor egy kés fúródik a homloka
közepébe. A teste hátrahanyatlik, és nyomban megszólal a halálát jelző ágyú
ismerős moraja. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kötelezem magam, hogy
ne nézzek a lány holttestére, semmi szükségem egy újabb rohamra. Gyorsan
elfordulok Tiffanytól, és Alexhez rohanok. A fiú nyakába ugrom, és titokban
elmorzsolok pár könnycseppet. Hát sikerült! Túléltük… Itt állunk a Végjáték
kapujában, a halál árnyékában, és nem maradt más rajtunk kívül. Ketten vagyunk.
Egyikőnk ma megnyeri a Viadalt. Szívem szerint Alexnek adnám a győzelemért járó
koronát. Ezerszer jobban megérdemelné nálam. Ő harcos, én pedig
kiszámíthatatlan vagyok. Őt imádja a közönség, engem megvetnek. Ő erős, én
gyenge vagyok. Ő önerőből jutott el idáig, engem a szerencse segített. Meg
persze a remény. Az egyetlen dolog, ami erősebb a félelemnél. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex megcsókolja az
arcomat, majd a vállam fölött az egykori Hivatásos holttestére pillant. Érzem,
ahogy megremeg a teste, ahogy rájön, mit tett a lánnyal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Lépjünk le! – súgja a fülembe gyengéden.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A nagy sziklán ülünk,
ahonnan pár nappal ezelőtt leugrottunk. Alex a vállamon pihenteti a fejét, és
bizonyos időközönként egy csókot nyom az arcomra, miközben én hol a gyűrűmet,
hol az eget fürkészem aggódva. Beteljesült az álmom, ami a rémálmom is volt
egyben. Túléltük a Viadalt, Alex is, és én is. Viszont fogalmunk sincs, mi vár
ránk. Tudom, hogy előbb vagy utóbb szembe kell néznünk a Játékmesterek
génmanipulált szörnyeivel, amik egyikünket megölik. Semmi kedvem meghalni, de
azt akarom, hogy Alex is velem maradjon. Örökre. Mert nem tudnék nélküle élni.
Már a gondolattól is elszomorodom, hogy milyen borzalmas, fojtogató érzés
lehet, ha nem nevettet meg, nem vidít fel, ha szomorú vagyok, nem segít, nem bátorít.
Még a kezdeti cikizése is hiányozna. Mindig is tudtam, hogy nem teljes az
életem, amikor még nem ismertük egymást. Alex azonban feltárta előttem egy
titkos, eldugott világ kapuit. Megtanította, mi az, élvezni az életet. Kihúzott
az unalmas hétköznapokból, a segítségével rájöttem, hogy bármit elérhetek, csak
akarnom kell. Megtanított bánni a késekkel, elvitt motorozni, amikor a
legnagyobb szükségem volt rá, megpróbált rávenni, hogy ússzak, és igazán nem az
ő hibája, hogy nem lett belőle semmi. Megszámolni sem tudom, hányszor mentette
meg az életemet. Soha, senkit sem szerettem még annyira, mint most Alex
Emersont. Tudom, hogy beleőrülnék az elvesztésébe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mikor jönnek már? – kérdezi a fiú váratlanul.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi? Kik? – eszmélek fel a gondolatmenetemből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A mutánsok – feleli Alex halkan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Fogalmam sincs – vonok vállat. – Minél később, annál jobb!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szerintem várnak valamire… Egy csattanóra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Milyen csattanóra? Bocsi, de ez hülyeség! Maximum a
mutánsokra, meg a Végjáték kezdetére, de…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, Katie! – Alex indulatosan felpattan, és szokásához
híven össze-vissza sétálgat. – Azt akarják, hogy megöljük egymást! Kíváncsiak,
hogy vajon tényleg annyira szeretjük-e a másikat, hogy még az életünket is
kockáztatjuk érte. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy másodperc alatt
lesápadok a félelemtől. Nem lehet ilyen kegyetlen a Kapitólium! Miért nem
örülnek velünk együtt, amiért sok gyötrődés árán, de megtaláltuk az igazit?
Lehetséges, hogy olyan gonoszak, hogy ebben is csak a show-t látják? Ennyire
elmentek nekik otthonról? Nem, az nem lehet! Ők is emberek, ők is voltak
szerelmesek, tudják, milyen érzés!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Dehogynem</i>,
szólal meg a realista énem, elnyomva ezzel a naivat. Igaz, hogy emberek, de úgy
tekintenek ránk, mintha állatok volnánk. Érzéstelen, ostoba állatok, akikkel
azt tehetnek, amit csak akarnak. Ha úgy tartja kedvük, le is mészárolhatnak,
vagy arra kötelezhetnek, hogy egymást nyírjuk ki. Képesek rá, ők mindenre
képesek. Ezért is gyűlölöm őket annyira; mert mérhetetlenül lenézik a
Körzetlakókat. Undorodnak tőlünk, és nem értenek meg. Igazándiból nem is
akarnak megérteni. Mindenkit gyűlölnek, amíg nem lesz bajnok. A győzteseket
szeretik, mert az ő szórakozásukért öltek, legalábbis így hiszik. Az igazság
az, hogy mindenki a túlélésért gyilkol, és a bajnokoknak, mint ahogy a többi
Kiválasztottnak, akik csak holtan, egy koporsóban juthatnak haza, még csak meg
sem fordul a fejükben, hogy mit érezhetnek a beképzelt, önelégült, fővárosi
cicababák és bájgúnárok. Mi csak élni szeretnénk, semmi mást, csak élni! Kár,
hogy ezért gyilkolnunk kell, és nem azt, aki valóban megérdemelné.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex nem érdemelné
meg. Nem tudnám megtenni, még akkor sem, ha megfenyegetnének, vagy ha az életem
múlna rajta. Sőt, még akkor sem, ha fegyvert tartanának Miranda fejéhez. Semmi,
és senki kedvéért nem végeznék a fiúval, akit szeretek. És nem is fogok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Én… Nem öllek meg, Alex! – mondom. – Nem tudnám megtenni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Én sem tudnám megtenni, Katie! – válaszol csöndesen. –
Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy csak úgy átszúrjam a torkodat!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Én is szeretlek! – suttogom a könnyeimmel küszködve. –
Nagyon szeretlek, annyira, hogy szinte már fáj!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex szomorkásan
elmosolyodik, majd a kezemnél fogva felhúz, és megcsókol. Nagy, sebes keze
beletúr a hajamba, és cirógatni kezdi a fejbőrömet. Finoman megsimítom az
arcát, ezzel is éreztetve vele, hogy mennyire fontos a számomra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem foglak megölni, Katie Hope! – suttogja. – És nem fogom
nélküled elhagyni az Arénát! Kijuttatlak erről az átkozott helyről, bármennyi
kretén állatot is kell megnyúznom miattad!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem, Alex… Neked kell túlélned!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú eltol magától,
és mélyen a szemembe néz. A pillantásában meglepődés, és kíváncsiság
tükröződik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mégis miért, Katie? – kérdezi fura hanglejtéssel. – Mi lenne
abban a jó? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jared hazavár – felelem. – Meg aztán… Veled sokkal jobban
járna Panem, mert te forradalmár típus vagy, én meg nem igazán… Persze,
Samirával lett volna a legnagyobb mázlijuk, de így mégis jobb lesz… Te
megcsinálnád a forradalmat, Alex, én tudom, hogy…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú felnéz az égre,
majd hirtelen megragadja a karomat, és elhúz az eddigi helyemről. Egy kétélű
kés csapódik le a földbe, pont oda, ahol az imént álltam. Megrökönyödve nézek
végig a tájon. Még egy kés leszáll, aztán még egy, és még egy. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hát elkezdődött… - motyogom, miközben kitérek az egyik
fegyver útjából. – A rohadt életbe, Alex, mi a francot csináljunk? – üvöltöm.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Passz! – üvölt vissza. – Azt se tudom, mi ez, ilyen még nem
volt soha, ez valami újítás!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tehát Mr. Crane-nek vannak saját ötletei is! – nyögök fel
gúnyosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nézd, rohadtul örülök ám annak, hogy te is utálod a pasast,
de szerintem jobban járnál, ha megfogadnád a tanácsomat!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Maradj életben? – idézem Samira mentorát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az se rossz! – kiáltja Alex, miközben félreugrik,
megmenekülve ezzel egy repdeső fegyvertől. – De én inkább arra gondoltam, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">rohanj az erdőbe!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindketten a Horrorerdő
felé vesszük az irányt, mindezt olyan gyorsan, mintha puskából lőttek volna ki
minket. A halálos kések továbbra is a fejünk fölött szárnyalnak. Az egyik kis
híján beleáll a hasamba, egy másik majdnem eltalálja Alex karját, de
szerencsére sikerül megmenekülnünk előlük. Az erdő szélénél megállunk. Mint
sejtettük, ide nem követnek minket a fegyverek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A hátamat egy fának
támasztom, és megpróbálom szabályozni a lélegzetvételemet. Alex is így tesz.
Kinézek a fák árnyékából. Nem értem, miért potyognak továbbra is a kések,
hiszen nyilvánvaló, hogy eszünk ágában sincs elhagynunk a rejtekhelyünket. Letörlök
pár izzadságcseppet a homlokomról, és Alex felé fordulok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Most meg mire várnak? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú hanyagul vállat
von, majd rám szegezi unott tekintetét. A vállam mögé néz, és egyszeriben
kitágulnak a pupillái. A szemeiben a rettegés fénye ül, a fény, amit már oly’
jól ismerek, és oly’ sok ember íriszében volt alkalmam meglesni. Alex nem
tartozott ezekhez az emberekhez, ő mindidáig soha sem félt semmitől. Most
viszont retteg. Mutatóujjával a hátam mögé bök. Rosszat sejtve megfordulok, és
megpillantom a Viadalok történetének legszörnyűbb teremtményét. Még így, négy
lábon is kétszer magasabb nálam. Barna szeme szikrákat szór, hosszú, megnyúlt
orrával a vér szagát kutatja. Szájából két hatalmas, emberi húsra éhes fog lóg
ki. Bundája világosbarna, az oldalára egy óriási hetes szám van írva. Ez egy
patkány! Egy túlméretezett, ronda pofájú, vérszomjas patkány! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hátrálok egy lépést,
és igyekszek nem belenézni az állat szemébe. A mutáns azonban egyre csak
közeledik felém. Két lábra emelkedik, rám veti gyilkos pillantását, majd valami
különös oknál fogva megszólal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ti vagytok a gyilkosaink! – süvíti.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A hang hallatára zúgni
kezd a fülem, és el is ájulnék, ha Alex el nem kapna. A szörny üvöltése
visszhangozva fut végig az Arénán. A hangja ijesztő és vérszomjas, mégis vidám
és gyerekes. És a szőre, meg a szeme… Nem is beszélve a bundájára vésett
számról… Mind rá emlékeztet. Ő az! A Játékmesterek felébresztették a szellemét,
és arra kötelezték, hogy bosszút álljon rajtunk, amiért mi túléltük a Viadal
nagy részét, ő meg már a legelején elesett, ráadásul nem volt túl szép halála.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Joel… - motyogom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A patkány
felágaskodik, és támadásba lendül. Kis híján össze is nyom minket, de
szerencsére még épp’ időben sikerül kitérnünk az útjából. Alex kihúz egy kést
az övéből, és az állat oldalába vágja azt. Joel mutánsa keserves nyögést
hallat, és elterül a földön. Egy másik patkány kúszik elő a sötétből. Megszólalásig
hasonlít az előbbire, azzal a különbséggel, hogy a bundája rendkívül bolyhos,
mint egy báránynak, és az oldalán a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">12.</i>
szerepel. Te jó ég, ez Samira!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egykori
szövetségesünk állattá deformálódott alteregója közelebb lép Joelhez, és
megbökdösi az orrával, mire a patkány magához tér, és folytatja az üvöltözést.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ti vagytok a gyilkosaink! – A bolyhos társa is csatlakozik
hozzá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elhűlve bámulom az
állatokat. Egyre sokasodnak, a végén már huszonketten csoportosulnak körénk.
Huszonkét gyereket jelképeznek ők, huszonkét kamaszt, akiket a Kapitólium
elszakított a családjától, és gyilkolásra kötelezte őket. Mindnyájukat a bosszú
hajtja. Gyűlölnek minket, amiért életben maradtunk, míg ők elhaláloztak. A
mutánsokban felismerem Cara sötét tekintetét, ami egyre csak Alexet fürkészi,
Marcus fekete szemét, és Naomi kicsi alakját, amik végig engem követnek. Ha jól
látom, a Játékmesterek manipulálták az egykori Kiválasztottak gondolatait, így
akarnak keresztbe tenni nekünk, a Viadal két utolsó játékosának. Mintha csak
azt üzennék, hogy ez a büntetésünk, amiért nem öltük meg egymást.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy barna szőrzetű,
szürke szemű mutáns felém kap a karmaival, és meg is markolja a karomat. Úgy
csimpaszkodik belé, mintha le akarná tépni. A vőlegényem egy kést állít az
állat homlokába, ám az nem tágít, egyszerűen lehetetlen megölni, hiszen már
halott. A fiú végső elkeseredésében levágja a karmait, mire a mutáns
kínkeserves sírásban tör ki. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Húzzunk innen! – javasolja Alex.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És hova menjünk? – vonom fel a szemöldökömet gúnyosan. –
Talán ki, a szárnyas késekhez?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ha gyorsan futunk, talán elérjük a Bőségszarut, a kések meg
leszednek pár dögöt, a többit meg kinyírjuk! – avat be a közel sem
sziklaszilárd alapú tervébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem tetszik az
ötlete, túl sok kérdés merül fel vele kapcsolatban, mégis megadóan bólintok.
Semmi kedvem egy ennyire emberi mutáns fogai közt kilehelni a lelkemet.
Megragadom Alex karját, és húzni kezdem kifelé a falkából. Szerencsére az
állatok meglehetősen lassú felfogásúak, így szerzünk pár méter előnyt. Fürgén,
sprintelve szeljük át a késekkel díszített talajt, gondosan ügyelve arra, hogy
életben maradjunk. Egymás mellett haladunk. Semmi pénzért sem hagynám itt
Alexet, még így sem, hogy lényegesen lassabb nálam. A távolból kihallatszik a
mutánshad egyre közeledő visítozása, miszerint mi vagyunk a gyilkosaik. Az
egyik állat, a hosszú, felül aranyló, alul szénné égett színű, zöldes szemű
patkány különösen gyors, látszik rajta, hogy ő a csapat vezére. Semmi kétség,
ez Tiffany, és azért választották a Játékmesterek főnöknek, mert neki volt a
legtöbb esélye bejutni a Végjátékba, ezért ő volt a legdühösebb, amiért nem
érhette el a hőn áhított célját, a győztesnek járó koronát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Végre megpillantom a
Bőségszaru napfényben úszó, magasodó építményét. Még jobban szaporázom a
lépteimet, és Alexet is erre kényszerítem. A Szaru lábához érve a fiú egy
könnyed mozdulattal feldob a tetejére, majd ő is utánam mászik. Ebben a
pillanatban érkezik meg a mutánshad. Látom, ahogy a szörnyek a dühtől vöröslő
fejjel hol magukat, hol egymást harapdálják, és a kések is rendesen pusztítják
őket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex magához húz, és
egy könnyed csókot lehel az ajkaimra. Szívesen viszonoznám, de nem teszem.
Sokkal fontosabb feladat vár rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hárman voltunk. Mi
alkottuk a lázadók csoportját, azokat a Kiválasztottakat, akiknek volt merszük
szembeszállni a hatalommal. Ha nem egy Viadalon lettünk volna, magunk mögé
állítottuk volna a Körzetek lakóit, ezzel forradalomra szítva őket. Samira és
Alex már elmondták az őszinte véleményüket a rendszer kegyetlenségéről. A lány
a lázadásról beszélt, a fiú pedig arról, hogy az elnök szemrebbenés nélkül arra
kötelezhet minket, hogy öljünk meg valakit, akit szeretünk. Reményeim szerint
mindkét monológ nagy hatással volt a népre. Most rajtam a sor. Bocsánatkérő
pillantást vetek Alexre, majd beszélni kezdek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Élvezik, mi? – üvöltöm a közönségnek. – Ó, hát persze, hogy
élvezik! Maguknak mindegy, mi, vagy ki hal meg; ember, állat, vagy mutáns,
hiszen egyetlenegy dologra van szükségük a boldogsághoz, ez pedig a vér! Most
gondolom, bamba képpel bámulják a csilivili képernyőket, izgalmukban majdnem
lesírják a szemfestéküket, és az ízléstelenül nagy műkörmükkel az asztalon
dobolnak, esetleg a kanapét kaparásszák! Tetszett a Viadal? Jó érzés volt
végignézni, ahogy huszonkettő ártatlan gyerek meghal, csak azért, hogy Önök
szórakozhassanak egy kicsit? Nem kell válaszolni, tudom, mire gondolnak.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Izgalmas ez a Végjáték is, nemde? Ez lenne
talán a Viadal csúcspontja? Most kellene meghalnom? – gúnyos mosolyra húzom a
számat, ezzel is érzékeltetve, hogy mennyire megvetem a fővárosiakat. – Akkor
rajta, Mr. Crane, öljön meg! Öljön meg csak nyugodtan! Óriási szívességet tenne
vele. Tudja, semmi kedvem még egyszer, netán többször visszajönni a Kapitóliumba,
és a maguk szétplasztikázott, ostoba pofáját bámulnom. Nem akarom végignézni,
ahogy meghalnak az ismerőseim, vagy később a gyerekeim, csak mert a drágalátos
Játékmester urak tesztelni akarják a képességeit, és mert a közönség kíváncsi,
vajon ugyanakkora túlélő-e, mint az anyja! Árulja már el valaki, mit éreztek
maguk, amikor ráküldték Naomira azt a rohadt vámpírt, vagy amikor elintézték,
hogy az a fiú elveszítse a fejét? És Ön, Mr. Snow, mit érzett, amikor kitalálta
ezt az Éhezők Viadalának nevezett beteges játékot? Be volt szívva, vagy mi? És
maguk, kedves nézők, még csak bele sem gondoltak azzal a birkaagyukkal, hogy,
mondjuk, le kellene beszélni erről az őrültségről a drága elnök urat? Ó,
dehogy! Pont letojták, hogy mit érezhetnek a Körzetlakók, vagy a gyerekek,
akiket hetvenhárom év alatt megölettek. Mit számít az, nem igaz? Hiszen csak
szegény, irányítható emberek, akik úgy sem tudják, mi az az élvezet. Persze, ha
a fővárosi kamaszokat dobnák az Arénába, fordulna a kocka… - Egy könnyű, ám
határozott mozdulattal a hátamra dobom a széltépte fürtjeimet. – Akkor tudnák,
miről beszélek, de az is lehet, hogy akkor sem, hacsak nem a saját gyerekeiket
látnák egy vérszomjas mutáns, vagy egy idegbeteg Hivatásos kezei közt
eltávozni. Mond maguknak valamit az a név, hogy Joel Mc’Norden? Nem? Nos, ezen
nem lepődöm meg. Tudják, ő volt a Körzettársam, egy tizenkét éves, piros arcú,
tiszta lelkű kisfiú, aki mindig mosolyt tudott csalni az arcomra. Okos és
talpraesett volt, szép jövő állt előtte. Hogy miképp alakult volna a sorsa, ha
nem kényszerítik arra, hogy részt vegyen ebben a szadista műsorban, és
meghaljon maguk miatt, nem tudom, nem is fogom megtudni soha. De biztosan
jobban, mint így. Megházasodott volna, lettek volna gyerekei, becsületes úton
megkereste volna a betevő falatot, és boldogan élt volna, amíg egy szép napon,
körülbelül a nyolcadik dédunokájának születése után meghalt volna. Szerintem
így végezte volna, ha nincs ez az idióta, sekélyes műsor. Na igen, mint
megfigyelték, ott a „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">ha”</i>. Maguk miatt
örökre ott lesz! És ez itt… - mutatok le a patkányok vérben fürdő testére. –
Maguk miatt van! Gyűlölöm magukat, mindenkinél jobban. – Gonosz, gyilkos
pillantással nézek előre, egyenesen a legközelebbi kamerába. – És Ön, mélyen
tisztelt elnök úr, vigyázzon! Ezen a Viadalon elindult valami, ami hamarosan
folytatódni fog. Az emberek nem hagyják abba, még az életük árán sem. Ami most
történt, ebben a gyötrelmes, pokoli Arénában, csak a kezdet volt… A lázadás
kezdete!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen egy hangos
üvöltést, és egy kemény puffanást hallok magam mögül. Azzal a lendülettel
megfordulok. Szörnyű látvány tárul a szemem elé. Alex a Bőségszaru tetején
hever, a hasából egy kés áll ki. A testéből lassan, de folyamatosan csörgedezik
vörös, forró vére.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nyomban a fiú mellé
vetem magam, és erősen megszorítom a kezét. A szememben könnyek gyülekeznek.
Nem halhat meg itt, a Végjátékban… Ő nem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szép volt, Katie! – mondja a fiú. A hangja egészséges, úgy
beszél, mintha minden rendben lenne. De én tudom, hogy ez hazugság. Semmi sincs
rendben egy olyan világban, ahol meghalhat egy ilyen fantasztikus fiú, egy
kiváló harcos, egy gondoskodó testvér, egy oltalmazó szerető.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem… Ez… Én…- hüppögöm. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex mellkasára
borulok. Egyre erősebben ráz a szívem legmélyéről feltörő, mindent elsöprő
sírás. Alex a hátamat simogatja, és csitítgat, mint egy ostoba, kicsi gyereket,
akinek az a legnagyobb problémája, hogy ellopták a kedvenc játékát. Hallom a
szívverését, és rettegve arra gondolok, vajon meddig fog még dobogni ez a szív.
Vajon meddig bírja ki Alex? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Kérlek, nézz rám! – suttogja elhaló hangon, és kissé
megemeli az államat. – Hallgass ide, Katie! Én meg fogok halni, és te leszel… a
Hetvenharmadik Éhezők Viadalának győztese… az új bajnok. Bármit is kérnek
tőled, menj bele, mert máskülönben megölnek valakit a szeretteid közül…
Mindketten tudjuk, mire képes Snow a céljai elérésének érdekében… A másik.
Vigyázz Jaredre! Ne hagyd, hogy bekerüljön a Viadalra… Öld meg az elnököt,
Katie, ez az egyetlen megoldás, aminek következtében mindketten
megmenekülhettek, és még megannyi ember… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jó… én megteszem… - szipogom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem tudok uralkodni
magamon, de nem is akarok. Alexre nézek, és megpróbálom jól a fejembe vésni az
összes arcvonását, mert tudom, hogy már nem sokáig csodálhatom őket. Alaposan
szemügyre veszem az éjfekete, összekócolódott, zsírosodó haját, a tökéletes
vonalú, egyenes orrát, a futástól és az izgalmaktól kipirult, sármos arcát, a
szenvedélyes, sötétbarna, érdeklődő szemeit, a száját, ami ezernyi csókot adott
nekem, a nyakát, amibe olyan jó volt belekapaszkodni csókolózás közben, az
erős, védelmező karjait, amikben mindig biztonságban érezhettem magam…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen a fiú
erőtlenül köhögni kezd, a szájából kiköp egy nagy adag vértócsát. Most már
tudom, hogy vége, mégsem akarom elhinni. A tudat, hogy már csak percei vannak
hátra a földi életéből, egyszerűen őrjítő. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Én megölöm magam! – kiáltom. – Esküszöm, megyek, és leugrok
azokhoz a büdös dögökhöz, és…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Komolyan gondolom,
amit mondtam. Szívesebben halnák meg, és adnám meg az örömöt azoknak az ostoba
tyúkoknak, na meg Senecának és Snow-nak, hogy élvezzék a látványt, ahogy „Odair
szeretője” egy csapat pszichopata, túlméretezett patkány fogai között elvérzik,
mintsem, hogy Alexet lássam meghalni. A fiú azonban erősen megragadja a
karomat, és visszaránt maga mellé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hülye vagy?! – üvölt rám. – Miért akarsz meghalni? Kinek
lenne attól jobb? Elárulom, hogy senkinek! Katie, kérlek, nézz rám! –
Visszavesz a hangerőből, és újra megemeli az államat. Gyönyörű, sötétbarna
szemei még a halál torkában lebegve is olyanok, mint az életben; őszinték,
kifejezőek, és egy csöppnyit gúnyosak. – Szükségük van rád. Mirandának, Valternak,
és a családjuknak. Gondolj bele, hogy fognak örülni, amikor meglátnak majd a
pályaudvaron! Aztán ott van a stylistod és a kísérőd! Ők is szeretnek, és fájna
nekik az elvesztésed. Johanna meg… Azt hiszem, az iménti beszéded miatt örökké
a szíve csücske maradsz! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Rád is sokan várnak… Például az öcséd! – makacskodom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igaz… - túr bele a hajába zavartan. – De az országnak rád
van szüksége, Katie!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez baromság! – nevetek fel kínosan. – Én nem vagyok
forradalmár-típus, az te vagy, meg Samira…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De igenis az vagy! – feleli ellentmondást nem tűrő hangon.
– És meg is fogod csinálni! Én bízom benned, Katie. Tudom, hogy sikerülni fog
megölnöd Snow-t. És tudod, miért?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tagadólag megrázom a
fejem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mert van benned annyi düh. Jól ismerlek téged, Katie Hope.
Tudom, hogy amikor felmérgesítenek, bármire képes vagy, akár még ölni is. Az
edzésen is kis híján meghaltam miattad, és Carára is bátran rátámadtál, pedig
tudtad, hogy elég gyatrák az esélyeid ellene. A vámpírt is megölted, aki
megharapta Naomit. Az kell, hogy Snow felhúzza az agyadat, és sikerülni fog
végezned vele. Hidd el, ez a trükkje az egésznek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De én nem akarom, hogy meghalj! – üvöltöm. – Nem érted,
hogy nem tudok nélküled élni?!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jaj, Katie… - suttogja szomorkásan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megsimítja az
arcomat, és finoman megcsókol. Ez a csók a többivel ellentétben nem vad és
szenvedélyes, hanem nyugodt, finom, és gyengéd, mint egy keserves búcsú egy
olyan embertől, aki mindenkinél többet jelent számomra. Alex vállára helyezem a
kezem, ügyelve arra, hogy nehogy véletlenül megnyomjam. A fiú beletúr a
hajamba, majd egy gyors puszit nyom a számra. Pillái megremegnek, a keze lehull
az arcomról. Fejét erőtlenül leereszti a Szarura, és ujjaival a kezem felé kap.
Lehunyja a szemét, majd újra kinyitja. Várakozóan néz rám, mintha még mondani akarna
valamit. Valami fontosat, amire örökké emlékezni fogok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szeretlek! – olvasom le a szájáról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Én is szeretlek, Alex! – suttogom, miközben hideg, merev
tenyerét az arcomhoz érintem. – Mindenkinél jobban szeretlek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú szeme kitágul,
és újra vért kezd köpni. Úgy érzem, még mindig van remény arra, hogy
megmentsem, ezért letörlöm a vért a szájáról. Nem akarom, hogy így maradjon meg
az emlékezetemben, véresen, haldokolva, sokkal inkább vágyom a
visszahozhatatlan, vidám, vonzó képre.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Adhatok egy utolsó tanácsot? –nyögi. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szemei lecsukódnak,
a szíve egyre lassabban ver. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem akarom
elveszíteni!</i> – gondolom magamban. –<i style="mso-bidi-font-style: normal;">
Bárkit, csak őt nem!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hé, Katie… - szólítgat újra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen? – kérdezem sírva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Aztán… - suttogja elhaló hangon. – Aztán el… ne ess… nekem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az ismerős mondat
hallatára összerándul a gyomrom. Így köszönt el tőlem, amikor először
találkoztunk. Úgy érzem, menten megszakad a szívem. Mintha kivágták volna, és a
mutánsok elé vetnék. Kérlelve pillantok a haldokló vőlegényemre. Abban
reménykedem, hogy ettől a pillantástól talán visszatér majd belé az élet, és
nem fog meghalni, hanem örökké itt marad velem, és boldogan élünk együtt,
ketten az idők végezetéig.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De nem így lesz. Egy
másodperccel azután, hogy elköszönt tőlem megszólal az ágyú, immáron huszonharmadszorra
az idén. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ne… - motyogom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megsimítom a fiú
hideg arcát. Vége van. Alex Emerson meghalt… Megölték… A Kapitólium elvette
tőlem. Soha többé nem nevet ki, ha butaságot csinálok, nem nyugtat meg, ha
idegeskedem. Nem viccel meg, mert ahhoz van kedve, nem támogat már semmiben.
Nem mosolyog rám, nem fogja meg a kezemet, nem tanít harcolni, nem csókol meg.
Nem csókol meg ő már senkit, még akkor sem, ha nyafognak neki. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mert halott. Snow elvette tőlem.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen felharsan a
Kapitólium himnusza, és meghallom Caesar Flickerman rikoltozását.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek a
Hetvenharmadik Éhezők Viadalának győztesét! Ő pedig nem más, mint Katie Hope, a
Hetedik Körzet bátor és önfeláldozó Kiválasztottja! Ő Panem legújabb büszkesége,
az új bajnokunk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A háttérből
bejátsszák a közönség fülsiketítő sikolyát. Az én nevemet ordítják, engem
akarnak látni. Úgy tűnik, Alexet egy szempillantásnyi idő alatt elfelejtették. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Én nem fogom, és
teszek róla, hogy ők se tudják kiverni a fejükből. Mert Alex az én vőlegényem.
Ha rám gondolnak, rá is gondolniuk kell. Újra a fiú élettelen testére nézek.
Sátáni gondolat fut át az agyamon. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Megfogadtuk. Megígértem neki.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lassan, óvatosan
kihúzom a testéből a kést, a gyilkos fegyvert, ami elvette tőle a fiatal
életét. Merően nézek a kamerába. Meg akarom tenni. Megígértem neki. Igen,
megígértem, és mindig megtartom a szavam, most sem lesz ez másképp.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Vele… - mutatok le Alexre. A hangom megremeg, a kést viszont
erős szorítással tartom a markomban. – Vagy holtan! – kiáltom, majd egy eszelős
mosoly kíséretében magamba vágom a kést. Pontosabban, egyenesen a szívembe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-52025911930489139582015-10-24T21:08:00.001+02:002015-10-24T21:16:29.551+02:00Díj #4Sziasztok! Most nem egy fejezettel, hanem egy díjjal érkeztem, méghozzá a negyedikkel a blogon. Ezt ismételten szeretném megköszönni Abbey Holloway-nek, a <a href="http://avrilandthebasketball.blogspot.hu/">Buli, szabadság, kosár</a> című történet írójának <3<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiutqnna2KFtJPuKnwCK40Ys4opjPjQhcSvHZa2R3go5j_zfXCQ71msVXLQpgSxcQgDRDJ1YvQDsP5gs3N63ZqhtTcecdgFbHkXw8YtGa1touyGWOtyVrB8057TwE7v4PClYgAI3Pph8rdV/s1600/logo.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiutqnna2KFtJPuKnwCK40Ys4opjPjQhcSvHZa2R3go5j_zfXCQ71msVXLQpgSxcQgDRDJ1YvQDsP5gs3N63ZqhtTcecdgFbHkXw8YtGa1touyGWOtyVrB8057TwE7v4PClYgAI3Pph8rdV/s1600/logo.png" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Szabályok:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy
kitől kaptad.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">2. Olvasd el annak a blogját, akitől a
díjat kaptad.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">4. Írj 12 dolgot a saját blogodról.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">5. Válaszolj a 12 kérdésre</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal
kapcsolatban.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">7. Kommentelj annak a blogján egy
fejezethez(/bejegyzéshez), akitől kaptad, hiszen mindenkinek a visszajelzés. Ez
lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">8. Cseréljetek linket.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">9. Küldd tovább 12 embernek a díjat.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">10. Tedd ki a plecsnit jó látható helyre,
úgy, hogy az én blogomra vezessen.</span><br />
<br />
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><b>12 dolog Abbey blogjáról:</b></span><br />
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">1. Avril Lavigne a főszereplő</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">2. A történetben nem híres énekesnő, hanem egy főiskolás lány.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">3. Egy lakóközösségben él pár barátjával.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">4. Mint ahogy a címből is látszik, szeret kosarazni és bulizni.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">5. Az első részben úgy tervezi, hogy tanulni fog, de végül inkább elmegy egy buliba...</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">6. ...ahol megismerkedik egy Paul nevű férfival...</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">7. ...akivel még aznap lefekszik.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">8. Paul fiát Joshnak hívják.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">9. Josht abszolút nem zavarja, hogy az apja megcsalta az anyját Avrillel :O</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">10. Avril 21 éves, Josh 24.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">11. Josh és Avril azt hazudják a szülőknek, hogy együtt vannak, pedig igazából csak barátok.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">12. Pontosabban, barátság extrákkal :DD</span><br />
<br />
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><b>12 dolog a saját blogomról:</b></span><br />
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">1. A Hetvenharmadik Éhezők Viadalát és az azt követő eseményeket mutatja be.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">2. A főszereplőt Katie Hope-nak hívják, és a Hetedik Körzetből származik.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">3. A másik főszereplő Alex Emerson, a Negyedik Körzet fiú Kiválasztottja.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">4. Katie és Alex eleinte nem kedvelték egymást, de az interjút követően összebarátkoztak.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">5. Sőt, többet éreznek egymás iránt a barátságnál ;)</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">6. A harmadik szövetségesüket Samira Olsennek hívták, de ő már meghalt :(</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">7. Samira volt a kedvenc szereplőm <3</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">8. Hamarosan vége a Viadalnak, még egy rész erejéig lesznek az Arénában.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">9. Elég sok veszekedés és lázadásra ösztönző beszéd található a történetben, nem véletlenül, hiszen ezeket a jeleneteket szeretem a legjobban megírni.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">10. A jövőben Johanna és Finnick nagyobb szerepet fog kapni.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">11. Még egy THG-ből ismert karakter fel fog tűnni a sztoriban, akinek sokan örülni fognak, mert elég közkedvelt szereplő.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">12. Általában több részt megírok előre, mert így nem kell megváratnom az olvasóimat még akkor sem, ha éppen nincs ihletem.</span><br />
<br />
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><b>Válasz Abbey 12 kérdésére:</b></span><br />
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">1. Milyenek a szereplők? </span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">Többé-kevésbé szimpatikusak, bár van egy pár, akinek nagyon nem bírom a búráját.</span><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"><br /></span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">2. Jó a részek hosszúsága?</span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> Tökély:)</span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> </span></b></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">3. Mit gondolsz, Avril Lavigne jó alany a bloghoz?</span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> Igen</span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> </span></b></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">4. Hogyan fogalmazok?</span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> Szépen, választékosan.</span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> </span></b></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">5. Milyen a design?</span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> Jó, de szerintem jobb lenne, ha a fejlécen Josh is szerepelne, nem csak Avril</span></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">.</span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">6. Szerinted jó ötlet a zene lejátszó?</span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> Igen</span></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> </span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">7. Ki a kedvenc szereplőd?</span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> Hm... Talán Amy</span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> </span></b></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">8. Miért ő?</span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> Nem tudom, egyszerűen csak szimpatikus :D</span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> </span></b></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">9. Legyen több perverzió vagy ne?</span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> Szerintem ne, de a te blogod, te döntesz :D</span></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> </span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">10. Esetleg, ha kevesebbnek kéne lenni benne, akkor miért? </span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">Mert kiskorúak is olvassák a blogot (gondolom, ők is szeretik Avrilt) és fura lenne, ha a blogod által világosodnának fel. De mondom, a te blogod :D</span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> </span></b></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">11. Jó a fantáziám? Jól tudod leírni azt amit gondolok?</span></b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> Igen, főleg a tájleírások tetszenek.</span><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"> </span></b></span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;"><b><span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;">12. Te is eltudod képzelni a jelenetet?</span> </b>Igen :)</span><br />
<br />
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><b>12 kérdés az én blogommal kapcsolatban:</b></span><br />
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">1. Mi tetszik a legjobban a blogomban?</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">2. Min kellene esetleg javítanom?</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">3. Katie helyében kivel kötöttél volna szövetséget és miért?</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">4. Ki a legszimpatikusabb lány/nő szereplő?</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">5. Ki a legszimpatikusabb fiú/férfi szereplő?</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">6. Miért pont őket szereted?</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">7. Mire számítasz a Végjátékkal kapcsolatban?</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">8. A történet során sok minden kiderült a korábbi bajnokok szokásairól. Ennek tudatában kit választanál mentornak?<b> </b></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">9. Kinek volt eddig a legfájdalmasabb halála?</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">10. Melyik beszólás tetszett legjobban, melyik volt a legviccesebb?</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">11. Mi a kedvenc jeleneted a sztoriból?</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">12. Hogy találtál rá a blogomra?</span><br />
<br />
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><b>Akiknek küldöm:</b></span><br />
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Dorothy Reed - <a href="http://tinting-kulonlegeslenyek.blogspot.hu/">Tinting</a><b> </b></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Lili Leone - <a href="http://negyenavilagellen.blogspot.hu/">Négyen a világ ellen</a><b> </b></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Lauren Write - <a href="http://glimmertortenete.blogspot.hu/">Glimmer története másképp</a><b> </b></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Tündi Palásti -<b> </b><a href="http://atanaromaparom.blogspot.hu/">Tanárom a párom</a></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">John Collins - <a href="http://avadasz-johncollins.blogspot.hu/">A Vadász</a></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Swarley - <a href="http://a70viadal.blogspot.hu/">A 70. Viadal</a></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Mukka - <a href="http://made-in-mukka.blogspot.hu/">Miért? Mert.</a></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Katniss Everdeen - <a href="http://thetributethg.blogspot.hu/">The Tribute</a></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Bocsi, hogy csak ennyit bírtam összegyűjteni, de nem olvasok több blogot :( </span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<span style="font-family: "Garamond","serif"; font-size: 15.0pt; line-height: 107%;"><br />
</span><b><br /></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-45056851143818370672015-10-22T16:57:00.001+02:002015-10-22T16:57:25.385+02:00Huszonegyedik fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Természetes arcszíne
másodpercek töredéke alatt csap át halványzöldbe. A pupillája kitágul, a
kelleténél gyorsabban kapkodja a levegőt. Ahogy nézem a haldokló vőlegényemet,
egyetlen gondolat kavarog a fejemben: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Meg
kell mentenem!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Minden erőmet
beleadva óriásit sózok a hátára, de ettől csak még rosszabbra fordul a helyzet.
Alex elterül a földön, és lecsukódik a szeme. A teste természetellenes módon
vonaglani kezd, és közben üvölt, mintha kínoznák. A feltörni kívánkozó könnyeim
mardossák a torkomat. Ez nekem nem fog menni – gondolom magamban. Képtelen
lennék megmenteni! Azt sem tudom, hogy kell védekezni az éjfürt ellen, vagy,
hogy egyáltalán létezik-e ellenszer. Legjobb esetben is csak az segíthet, ha
lenyúlok Alex torkán, és kiemelem a halálos gyümölcsöt. De ez esélytelen. Még
ha meg is próbálnám, akkor is belebuknék. Mi van, ha nem érem el a bogyót, vagy
ha már régen lenyelte?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Zavarodott
tekintettel nézek a fiúra. Felnyitja szenvedélyes, sötétbarna szemeit, kicserepesedett
szájával két szót formál: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Éld túl!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Éld túl. Éld túl! Nem
„Ments meg!”, hanem „Éld túl!”. Rádöbbenek, hogy Alex többre tartja az én
sajnálatra méltó életemet a sajátjánál. Snow ezt tudja, hiszen valószínűleg
pszichológusok egész tömegével elemezteti ki a Kiválasztottak viselkedését. Az
elnök ismer minket. Tudja, hogy Alex meghalna értem, és én beleroppannék a fiú
elvesztésébe. Ezt akarja elérni, ilyen aljas, sötét módszerrel kíván
megszabadulni tőlünk! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen elfog az
indulat, a bátorság, hogy nem hagyhatom, hogy Alex így végezze, ezzel örömet
okozva Snow-nak, meg a kényesen sipákoló fővárosi libáknak. Egy másodperc alatt
összeáll a fejemben a terv, amivel megmenthetem az életét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kockázatos lesz.
Veszélyes és sérülékeny. Lehet, hogy Alex belehal, vagy maradandó sérüléseket
szerez. Azért megpróbálom. Van még remény, egy hangyányi még nekem is maradt.
Igaz, hogy elvesztett madártoll módjára lebeg a levegőben, és ha elcsendesül a
szél süvítő zaja, földet ér, és elveszik, de legalább van. Ezt kell
felhasználnom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megfogom a hozzám
legközelebb eső kést, és lassan, óvatosan Alex felé közelítek vele. Leszúrom a
földbe, és a bal kezemmel kitágítom az állkapcsát. Látom, hogy a tortaszelet
még nem ment le egészen a torkán. Csak reménykedni tudok, hogy a bogyók is a
fogai közt maradtak. Szabad kezemmel kikotrom a krémes sütemény darabjait a fiú
szájából. Látom, hogy az egyik éjfürt pont a torkánál megakadt, és mint
gondoltam, nem érnek el odáig az ujjaim. Most következik a dolog neheze.
Felkapom a kést, és Alex felé közelítek vele. Bal kezemmel továbbra is
szétfeszítve tartom az állkapcsát. A fegyver éles felével behatolok a szájába.
A nyelvét lenyomom, mert csak zavarná a mentőakciómat, sőt még meg is sérülhet,
ha beleakad valamibe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kés hegyét
végighúzom a fiú torka felé vezető úton, gondosan ügyelve arra, hogy nehogy
kárt tegyek benne. A kezem megremeg, ahogy kitapintom a nyelve kezdetét. Átfut
az agyamon, hogy vajon a Kapitóliumban is így csinálnak valakiből Avoxot. Még
szörnyűbb, hogy egy rossz mozdulat, és Alexből is nyelv nélküli szolga lesz. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ne add fel, Katie! – suttogom. – Meg kell mentened!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fegyver hegye
megérinti a gyilkos gyümölcsöt. Lassan, finoman beleszúrom a növény belsejébe,
majd húzni kezdem kifelé. Továbbra is a torkomban dobog a szívem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Biztonságban van! </i>– győzködöm magam. –<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Túléli!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Végre kikerül az
éjfürt Alex szájából, a fiú azonban nem mozdul. Úgy fekszik előttem, mint egy
élettelen bábu. Még él, máskülönben hallottam volna a halálát jelző
ágyúdörrenést. Igen, hallanom kellett volna. De semmi sem zavart a tervem
megvalósításában, tehát Alex nem halt meg… Remélem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gyengéden megcsókolom
a fiú homlokát, de erre sem reagál semmit. Megütögetem az arcát, ő viszont
továbbra is mozdulatlan marad. Egyre idegesebb leszek. Lehet, hogy mégis
jelzett az ágyú. Igen, hallottam! A parton voltam, és hátraestem… aztán
valamiért elrohantam, mint egy őrült. Sikítottam, ahogy a torkomon kifért. És
megöltem egy vámpírt, meg Marcust. Mindannyiszor hallottam a hangot. Vajon
mikor halt meg Alex? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A tenyeremet a fiú
kifehéredett arcára szorítom, és keservesen sírni kezdek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mikor… hagytál itt? – szipogom. – Mikor, Alex? Miért? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az összes erőm
elhagy, a holttestre borulok. Úgy szorítom magamhoz, mint a gyerek a kedvenc
játékát, amit el akarnak venni tőle. Nem akarom odaadni! Alex az enyém, nem
hagyom, hogy a Kapitólium boncmesterei felvágják a testét, és a belső szerveit
tanulmányozzák. Alex az enyém volt… engem szeretett. A holtteste is engem
illet. Nem adom senkinek! Más nem érdemli meg, hogy sírjon rajta, csakis én!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fájdalmasan nyögdécselő
hangokra leszek figyelmes. Egy reszkető kéz megsimítja a hajamat. Megborzongok,
amint arra gondolok, hogy Alex visszatért a halál árnyékából. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Katie… - suttogja. – Mi a franc…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felemelem a fejem, és
belebámulok Alex Emerson aggódó, sötétbarna szemeibe. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mégsem hagyott itt!</i> De akkor miért kapta be az éjfürtös tortát?
Hogyan maradhatott életben? Miért…? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Túl sok a kérdés, túl
kevés a válasz. Megrökönyödve nézek a fiúra, majd újra kitör a lelkem
legmélyéről jövő sírás, és Alex vállára borulok. Ő vigasztaló szavakat mormol a
fülembe, és a hátamat simogatja. Fél órába telik, mire megnyugszom. Alex kicsit
eltol magától, hogy jobban lásson, de továbbra is a kezemet szorongatja. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Katie – mondja. – Megmagyaráznád, hogy mi történt velem?
Annyira emlékszem, hogy valaki küldött egy tortát, amit meg is kóstoltam, és
még ízlett is… Aztán minden kiesett. Mi történt? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Éjfürt volt, Alex – motyogom. – Halálos méreg. Az edzésen
tanultuk, a növényes állomásnál.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Érdekes, erre nem emlékszem. Mondjuk, nem is néztem meg elég
alaposan a növényeket. Azt hittem, a Hivatásosokat nem fenyegeti a megmérgezés
veszélye. Tőlünk inkább véres csatajeleneteket várnak a nézők.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De már nem vagy Hivatásos! – csattanok fel. – Egy
szerencsétlen Kiválasztott vagy, akit az elnök meg akar öletni, mert fellázadt!
Mindent megtesz azért, hogy holtan lásson, érted, mindent! Ugye tisztában vagy
azzal, hogy egy hajszálon múlott az életed? Beleharaptál abba a rohadt tortába,
és elterültél a földön… Vonaglottál, az egész olyan volt, mintha nem is te
magad irányítanád a tested. Kikotortam a süteményt a szádból, aztán valahogy a
méregtől is megszabadítottalak. Aztán… Olyan borzalmas volt! Féltem. –
Lehorgasztom a fejem. Semmi kedvem Alex szemébe nézni. El sem akarom képzelni,
mit szólna, ha megtudná, mit gondoltam róla. – Rengeteget sírtam, mire
felébredtél. A többit már tudod.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szótlanul bólint,
majd közelebb húz magához, és megcsókol. Forró nyelve kétségbeesetten keresi az
enyémet. Olyan erősen szorít magához, mintha az élete múlna rajta. Karjaimat a
nyaka köré fonom, így próbálok még közelebb férkőzni hozzá. Nem akarom
elveszíteni. Érzem, hogy megőrülnék, ha meghalna. Így sem vagyok teljesen
normális, Cara halála bizony rendesen felborította az idegrendszerem működését.
Amióta megpillantottam a lány felvágott fejét, teljesen kifordultam önmagamból.
Nem tudtam hova tenni az eseményeket. Az előbb is ez történt. Nem értettem,
mikor és hogyan halt meg Alex, mindezt azért, mert nem hallottam az ágyú zaját.
Tudom, hogy ez nem normális. Tudom, hogy nem vagyok normális. A Viadal engem is
tönkretett, mint a megannyi Kiválasztottat előttem. Ha ez kell ahhoz, hogy az
ember győzhessen, kösz, de inkább nem kérek belőle!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Köszönöm, hogy megmentettél! – suttogja Alex a fülembe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez… igazán semmiség – felelem. – Nem hagyhattam, hogy
megöljön az elnök, én…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az elnök? – ráncolja a homlokát. – Miért akart volna Snow…?
– Idegesen beletúr a hajába, majd felpattan, és járkálni kezd. – Hát persze,
simán lehet! Snow megfenyegetett, de úgy, hogy csak mi vegyük észre, mi az üzenet
valódi tartalma. Aztán ez a torta… A mentoraink nem küldenének ilyet, nekik az
a céljuk, hogy élve kijussunk az Arénából… Snow küldte, vagy küldette, ez
biztos! Meg akar öletni – sóhajt fel lemondóan. – És meg is fogja tenni.
Látszik, hogy bármire képes, hogy a halálos ágyunkon lásson minket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ja… - mondom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Érzem, hogy ebben a
pillanatban eldőlt a sorsom. Ismerem a mondást. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Akit a kutyák meg akarnak enni, idővel meg is eszik.</i> Velünk is ez
lesz, Snow meg fog ölni minket. Ha ő kitalál valamit, abban nem tántoríthatja
meg sem isten, sem ember. Rendkívül veszélyes férfi. Ha jól emlékszem, hatvanöt
éve van trónon. Annak idején, amikor még csak tizenöt éves volt, úgy jutott
hatalomra, hogy a Békeőrökkel megölette a saját apját és a biztonság kedvéért a
bátyját is, hogy mindenáron ő legyen az elnök. Ezután könnyűszerrel leverte a
forradalmat, és ezzel véget vetett a Sötétség Napjainak, majd bevezette az
Éhezők Viadalát, ezt a pszichopata, agresszív „játékot”, ami azóta a
kapitóliumiak kedvenc műsorává nőtte ki magát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem! –kiált fel Alex váratlanul.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi nem? – értetlenkedem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem fogunk meghalni! – jelenti ki határozottan. – Nem adjuk
fel ilyen könnyen a harcot! Küzdeni fogunk az életünkért. Fogalmam sincs, miért
pont most kaptuk ezt a csinos kis süteményt, de nem is érdekel. A lényeg, hogy
nem hódolhatunk be Snow-nak és a Kapitóliumnak. Igenis harcolni fogunk az
életünkért, bármilyen nyomorék mutánst is küldenek ránk! – Megfogja a kezemet,
és felhúz. – Miért kellene úgy ugrálnunk, ahogy ők fütyülnek? Mik vagyunk mi,
tudatlan, irányítható robotok, vagy egészséges gondolkodású, életerős emberek?
Katie – A két keze közé fogja az arcomat, az orrunk összeér, szinte már az
egyre gyorsuló szívdobogását is hallani vélem. – Megígérem neked, hogy
túléljük! Mindketten, te is, és én is. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Csak egy győztes lehet…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért? – kérdezi vakmerő hangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mert… - dadogom. – Ez a szabály. Csak egy győzhet… Soha sem
élték túl ketten, és nem is fogják. Te is mondtad, hogy még a felvetés is
képtelenség… Emlékszem, ezért nem tetszett a bevonulásunk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jó nagy marha voltam! – húzza el gúnyosan a száját, majd
egy szempillantás alatt újra elkomolyodik. – Minden lehet, csak akarni kell. És
én rettentően akarom, Katie, hidd el! Nem fogok kijönni az Arénából, csak
veled… vagy holtan!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Veled, vagy holtan… - ízlelgetem a furcsa, lázadásra
ösztönző vallomást. – Ez tetszik! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex ajkán egy
kedves, féloldalas mosoly suhan át. Az én arcom is felragyog. Átölelem a fiút,
és szenvedélyesen csókot nyomok éhező ajkaira. Lábaimat a derekára kulcsolom, ő
pedig belemarkol a combomba, hogy azért, hogy el ne ejtsen, vagy saját
szórakozásra, azt nem tudom, de az biztos, hogy fantasztikus érzés a karjaiban
lenni! Most az egyszer életemben tudom, hogy tartozom valakihez. Valakihez, aki
megvéd mindentől, ha kell, magától az elnöktől is, és mindenben támogat, amibe
belekezdek. Ráébredek, hogy komolyan gondolom Alex ígéretét. Vagy együtt
hagyjuk el az Arénát, vagy holtan. Ha csak az egyikünk élné túl… Azt nem bírnánk
elviselni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Harcolni fogunk! – mondom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen – válaszol Alex, és elengedi a combomat. Összeszedi a
késgyűjteményét, kézen fog, és az erdő felé vezet. – Megtanítalak normálisan
harcolni, de előbb át kell beszélnünk a dolgokat, amiket az ellenfeleinkről
tudunk. Nézzük elsőként Tiffanyt. Remekül bánik a lándzsával, született
tehetség. Nincs sok esze, de sajnos annyira ügyes, hogy nem látja kárát a
dolognak. A késekkel is jó, más fegyverrel nem igazán próbálkozott. Bármit
felhasznál, ha az érdekei úgy kívánják, és bárkit hátba támad. Nekem sem fog
kegyelmezni, főleg most, hogy eljegyeztelek. Ő a legveszélyesebb a mezőnyben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te több pontot kaptál! – kotyogok közbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jobb harcos vagyok, ez igaz, de ő veszélyesebb. Te nem
láttad, mit művelt a vérfürdőben. Nem rosszabb, mint Cara volt, de jó úton jár
afelé, hogy teljesen olyanná váljon. Egyedül az fékezi meg abban, hogy
üvöltözve kaszaboljon, hogy idén ő kapta az ostoba liba szerepét. Na, nem
mintha nagyon meg kellene játszania magát. Ezenkívül rohadtul el van szállva
magától, azt hiszi, hogy mindenki az ő kéréseit lesi. Ezt akár még fel is
használhatnánk ellene.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szóval nehéz lesz legyőzni – fintorgok. – És Pablóval mi a
helyzet?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Egy fokkal jobb a Körzettársánál. A legnagyobb hibája az,
hogy nincs kiforrott szerepe. Tudod, Cara volt a pszichopata gyilkos, Marcus
meg a csendes, Tiffany az üresfejű liba, én a nyugodt, ám szívtelen sármőr…
Pablónak meg nem találtak ki semmit, ezért nem kedvelik annyira a
Kapitóliumban. Persze, vannak támogatói, de nem annyi, mint nekünk vagy
Tiffanynak. Nem szakadna meg az emberek szíve, ha megölnénk.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Senkiért sem szakadna meg! – mutatok rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex közömbösen
vállat von.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Tudsz valamit a Hármas fiúról? – faggatózom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem nagyon – húzza el a száját. – Túlságosan is kiismerhetetlen
a srác. Lehet, hogy ő a mentorod idei alteregója, lehet, hogy csak a
szerencsének köszönhetően jutott el idáig. Finnick szerint már a vérfürdőnél
végeznem kellett volna vele, mert „veszélyesen villognak a szemei”. – Unottan
megrázza a fejét, jelezvén ezzel, hogy abszolút nem ért egyet az egykori
bajnokkal. – Na ja, csak az én mentorom képes ilyeneket mondani!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Nap narancssárga
fénybe burkolózva, lustán kúszik felfelé az égen. Pont a Horrorerdő mögül
emelkedik ki, ezzel meseszép, misztikus fényt adva a fáknak. Az egyik sugara
megcsillan Alex szénfekete haján.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Az normális, - kérdezem a jelenséget szemlélve. – hogy
körülbelül egy órája volt éjfél, most meg felkel a Nap?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Egy Viadalon? – nevet fel Alex. – Simán!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Utálom, hogy a Játékmesterek elrontják a napszakokat! –
nyafogok. - Nem veszik észre, hogy ez mennyire felborítja a napirendünket?
Idióták! Legalább a nézőkre gondolhatnának… Valószínűleg nekik sem túl
kellemes, hogy például ők akkor ebédelnek, amikor mi vacsorázunk, vagy
reggelizünk… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nézd a jó oldalát, fénynél könnyebb gyakorolni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gúnyosan
elmosolyodom. Van abban valami ironikus, hogy csak most kezdek el felkészülni,
amikor a Viadal a vége felé közeleg. Az a morbid az egészben, hogy mindenféle
harctudás nélkül egészen jól elboldogultam idáig is. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az erdő széléhez
érvén Alex ledobja a földre a fegyvereit, csak egyetlen kést tart továbbra is
magánál, gondolom a biztonság kedvéért, hiszen sosem lehet tudni, mikor támad
ránk egy könyörtelen vadállat. Egy magas, vékony fához lép, és a fegyverével
egy emberalakot karcol a sziklaszilárd, egyenes törzsbe. A kezembe ad egy kést,
majd elkezd magyarázni a késdobálás fortélyairól.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A legfontosabb, hogy mindig fejre vagy nyakra célozz, szívre
és hasra soha! Igaz, attól is meghal az ember, de még van benne annyi erő, hogy
megöljön, sőt valaki még a halál gyomrából is vissza tud mászni. Mondjuk, nem
hiszem, hogy a többi játékos képes lenne ilyenre, de fő a biztonság.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És mi van azzal, hogy oda kell képzelünk valakit, akit <i style="mso-bidi-font-style: normal;">tényleg</i> meg akarunk ölni? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex határozottan
megrázza a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Az edzőteremben talán működik, de sík terepen aligha. Amikor
gyilkolni akarsz, nem gondolsz semmire – Megemeli a kését, és megcélozza a rajz
fejét. – Nem érdekel, mit gondolnak rólad az ismerőseid, - Szemével belövi a
pontos távolságot. – sem az, hogy mit érezhetnek az áldozatod rokonai. Egyetlen
dolog foglalkoztat – Hallom, hogy felgyorsul a lélegzése. Teljes erőből
előrehajítja a kést. A fegyver könnyedén, magabiztosan száll előre, majd beleáll
az „áldozat” fejébe. Csont nélkül. – Ez pedig az, hogy kijuss erről a rohadt
helyről, lehetőség szerint egy darabban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hű! – Mindössze ennyit bírok kinyögni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Teljesen
megbabonáznak Alex szavai. Annyira profi, hogy az ép ésszel felfoghatatlan! Te
jó ég, mire én mindezt megtanulom…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Azért ennyire nem nagy ügy! – mosolyodik el szerényen. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Profi vagy! – suttogom elképedve. – Ez durva! Pont ezt
éreztem, amikor megöltem Marcust. Nem gondoltam az ismerőseim véleményére, sem
a fiú családjára, már ha van neki egyáltalán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nincs neki családja, csak egy húga – bólint Alex. – Ha jól
emlékszem, Clove-nak hívják, és tizennégy éves. Jövőre önként fog jelentkezni.
Olyan, mint az összes Hivatásos; bármire képes a győzelemért.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lehanyatlok az egyik
fa tövébe. Szomorúan lehunyom a szemeimet. Most értem csak meg igazán, mit is
tettem valójában. Marcus nem volt más, mint Samira, legalábbis a családjának
nem. Ugyanúgy haza akart jutni, és talán ő is a húgáért. Biztosra veszem, hogy
a győzelme után csupa-csupa jó tanáccsal látta volna el Clove-t, vagy talán még
az önként jelentkezésről is sikerült volna lebeszélnie. De nem fogja, mert
megöltem. Nem csak egy Kiválasztottat öltem meg, hanem egy testvért is. Egy
kamaszlány bátyját. Milyen érzés lehetett végignéznie, ahogy a testvérét
fojtogatom? Mit gondolhat rólam? Biztos én vagyok a szemében a szívtelen,
gonosz gyilkos, aki nem ismer kegyelmet. Tudom, hogy ez a lány már soha sem
lesz egészséges lelkivilágú. Nem vitás, tönkretettem az életét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hé! – simítja meg Alex a vállamat. – Ne rágódj ezen… Ami
történt, megtörtént, nem tudsz rajta változtatni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tudom… - sóhajtok fel keservesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú megfogja a
kezemet, amitől egyszerűen boldogság járja át a testemet. Megpróbálok nem
foglalkozni az áldozatom testvérével, és szándékosan nem gondolom végig, mit
érezhetett Maria, amikor Naomi megkért, hogy vágjam belé a gyilkos fecskendőt.
Feltápászkodom, és végre-valahára kezdetét veszi a felkészülés a mindent
eldöntő Végjátékra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mint kiderül, Alex
szigorú tanár. Nem hagyja, hogy ellazsáljam a feladatokat, és lelkesebben
tanitgat, mint az edzők a kiképzésen. Ha valamit elrontok, nem kiabál, hanem
kijavítja a hibámat, és folyamatosan igazgatja a mozdulataimat, mert szinte
soha, semmit nem tart tökéletesnek. Hol a karom és az arcom közötti távolság,
hol a kés elhajításának módja, hol pedig a pontatlanságom nem tetszik neki.
Mire végre rájövök a titok nyitjára, és bemutatom a tudásomat, közli, hogy
borzalmasan béna vagyok, és újból elhadarja az egészet. Mindeközben óriási
mértékű rajongás és megszállottság csillog a szemében. Szerencsére igazán
türelmes, és belátja, hogy nem mindenki olyan ügyes, mint ő. Mikor már
nyolcadszorra rágjuk át magunkat az összes trükkön, elérkezettnek látja az
időt, hogy ismét bemutassam a tudásomat. Erősen a fára vésett alakra
koncentrálok. A kezemet hátrahúzom, majd vállból elhajítom a kést, egyenesen az
alak feje felé. Beleáll, pont a feje közepén találja el az alakot. Boldogan
visítozva vetem magam Alex nyakába. A fiú vigyorogva megdicsér, majd áttérünk a
következő feladatra, a közelharcra. Ez nem annyira bonyolult, mint a
késdobálás, mert nincsenek benne kőbe vésett szabályok. Csak az a fontos, hogy
mindig meg kell ragadni az alkalmat, ha le tudod szúrni az ellenfeledet. Kicsit
gyakorolunk is, persze csak faágakkal, és elég jól megy. Na, nem mondom, hogy
csiszolatlan gyémánt vagyok, Alex néha legyőz, de azért sokszor én is
felülkerekedem. Körülbelül a harmincadik párbaj után kimerülten rogyok le a
földre. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Előveszem a
táskánkból a vizet, és jól meghúzom az üveget, majd átnyújtom Alexnek, hadd
igyon ő is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Egész jó voltál! – vigyorog rám a fiú. – Ne értsd félre, de
rosszabbra számítottam. Lenne tehetséged a késdobáláshoz, ha a mentorod figyelt
volna rád. Persze nem ajánlottak volna szövetséget a Hivatásosok, de lényegesen
több támogatód lenne.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Így is van elég – vonok vállat. – Egyébként van még valami
biztos módszered, ami sosem hagyott cserben? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem igazán – feleli, majd leül mellém, és átöleli a
vállamat. – Mindent elmeséltem, amit tudok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hihetetlen, hogy ennyire fantasztikus vagy! – sóhajtok fel
egy kissé féltékenyen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex nevetve egy
puszit nyom a homlokomra, amitől automatikusan bizseregni kezd az egész testem.
Hiába, ez a szerelem teljesen megőrjít!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ahhoz, hogy profi harcos legyél, nem kell feltétlenül
megkínoznod a többieket – mondja. – Elég, ha egy szempillantás alatt megölöd
őket. Persze van, amikor nincs más választásod, de ha lehet, inkább hanyagold a
dolgot. Sokkal gyorsabban túlesel rajta mindenféle kegyetlenkedés nélkül is, és
a normálisabb kapitóliumiak anélkül is szeretni fognak… Hé, mi a baj? –
kérdezi, amint megpillantja a szememből kiszivárgó könnyeket. – Ó, hát persze!
– csap a homlokára idegesen. – Hogy én mekkora egy érzéketlen barom vagyok!
Megint Marcus, ugye?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megrázom a fejem. A
könnyek továbbra is úgy folynak végig az arcomon, mint egy vízesés. A
vőlegényem félig megemeli az államat, és megpróbálja elkapni a pillantásomat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Akkor mi, Katie? –aggódik. – Mi történt?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Most már nem csak
sírok, kifejezetten bőgök. Alex ölébe húzom magam, és megölelem őt. Rettentően
erősen szorítom, ebben az ölelésben benne van az összes szeretetem, bánatom,
félelmem, és szenvedésem. Bizonytalanul megsimítja a hátamat. Az érintéséből
kiérződik, hogy halványlila gőze sincs, mi a bajom. Meg akarom osztani vele, de
amint belekezdenék, újra és újra felrémlik előttem a borzalmas, taszító kép, és
emiatt egyre keservesebben sírok. Alex csak vigasztal és simogat, ami
kimondhatatlanul jólesik. Tudom, hogy megérdemli, hogy elmondjam neki, ami a
szívemet nyomja. Hadarva, gyorsan mesélem el a történetet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Amikor Cara elkapott, és majdnem megölt, meg akart kínozni.
Megvágta a homlokomat és a tarkómat, bár gondolom, ezt te is tudod… Szóval, én
megpróbáltam elkapni a nyakláncomat, ami nála volt, és megfojtani, mint a
Körzettársát, de természetesen nem sikerült. Elkezdett üvöltözni, hogy tudja,
hogy én öltem meg Marcust, és hogy most legalább kvittek vagyunk. Mert ő volt
az… Ő ölte meg Joelt! Nem kegyelmezett neki… Borzasztóan megkínozta, amit én
még most sem tudok teljesen felfogni… Olyan kicsi volt… Olyan törékeny, és vidám.
Hogy lehetett képes ilyen szörnyűségre?! Hogyan? Ez… ez egyszerűen…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jaj, Katie… - suttogja a fiú.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogy lehet valaki ekkora egy rohadék? – kiáltom. – Mondd,
hogyan? Normális, épeszű ember akkor sem tenne ilyet, ha az élete múlna rajta!
Hogy volt szíve…? Volt egyáltalán szíve?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex vállába temetem
a fejem, így folytatom az idegölő gyötrődést. A fiú nagyon rendes, nem lök el
magától, és nem mondja, hogy nyugodjak meg, mert minden rendben lesz. Át tudja
érezni a fájdalmamat. Tudja, milyen érzés, amikor az ember elveszíti a
Körzettársát. Ő is így járt, de túljutott rajta. Biztosra veszem, hogy ő is
szenved Naomi hiányától, csakúgy, mint én Joelétől. Hiába, az embernek
valamiért mindig a szívéhez nőnek a bátor, talpraesett, ám fiatal barátok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Körülbelül egy óra
múlva abbahagyom a sírást. Ha így folytatom, előbb-utóbb elapadnak a
könnycsatornáim. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Köszönöm! – suttogom Alex fülébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mit? – ráncolja a homlokát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát, hogy mindig segítesz, meg hogy velem vagy, és
elviselsz a sok hülyeségem ellenére, és…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex azonban nem
hagyja, hogy befejezzem a hálálkodásomat. Finoman megcsókol, még mielőtt
végeznék a hosszas áradozásommal. A csókunk eleinte lassú, és romantikus, majd
egyre inkább felpezsdül közöttünk a levegő. Egyre vadabban és szenvedélyesen
kapaszkodok a karjába. Érzem, ahogy elfog a töménytelen, szinte már undorító
vágy Alex iránt. Tudom, hogy akarom őt, csakis őt, és senki mást! Mert szeretem
ezt a fiút, bármennyire is nevetségesen hangzik, hogy belezúgtam valakibe, akit
meg kellene ölnöm. Nem fogom megölni, még az elnök kedvéért sem. Senki, és
semmi nem kötelezhet arra, hogy kárt tegyek valakiben, akit ennyire
visszafordíthatatlanul, halálosan szeretek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen egy óriási
robaj rázza meg az Aréna csendjét. Nem olyan a hangja, mint egy ágyúnak, sokkal
inkább emlékeztet valami másra… Nem is tudom, honnan ilyen ismerős.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex gyengéden eltol
magától, és a hang irányába fordul. Szerencsére nem a közelből jött. Pár
másodperc múlva megszólal az ágyú jellegzetes zaja, egymás után kétszer. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Halálsápadt arccal
nézek Alexre. A fiú arcán egy gonoszkodó, kissé szadista mosoly fut végig. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ez meg mi volt? – kérdezem remegve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez, csillagom, - feleli a fiú most már komolyan. – a
Végjáték kezdete! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Beharapott szájjal
bólintok. Hát ezt is megéltem. Közeledik a Hetvenharmadik Éhezők Viadalának
vége, hamarosan eldől, ki lesz a győztes. Büszkén Alexre pillantok. Tudom, hogy
ő velem van. Már csak egy embert kell megölnünk, aztán elintéznünk, hogy
mindketten kijussunk. A kérdés már csak az, hogy ki az a Kiválasztott, aki
túlélte az előbbi katasztrófát? Kivel kell megküzdenünk még ebben a halálos,
idegbeteg Játékmesterek által tervezett helyen, ahol bármikor lecsaphat ránk
egy szörnyű, kegyetlen támadás?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-66033261014524417432015-10-19T16:37:00.000+02:002015-10-19T16:37:07.730+02:00Huszadik fejezetSziasztok! Nos, elérkeztünk ide is, a huszadik fejezethez. Ez alatt a nem teljesen két hónap alatt több, mint 2400 oldalmegjelenítéssel, hat feliratkozóval, és rengeteg kommenttel lett gazdagabb a blog, amit ezúttal is nagyon szeretnék megköszönni Nektek <3<br />
Jó olvasást!<br />
Mindenkit ölel: Maja Taylor<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Eleinte azt sem
tudom, mi történik velem. Nem értem, miért ölel magához Alex, és miért csókol
olyan szenvedélyesen. Halvány emlékek derengenek az utolsó találkozásunkról.
Üvöltöztünk egymással, és összevesztünk. Aztán felmásztam egy fára, és
beszéltem Valterral. Meg született egy gyerekem Alextől, akit Miranda Johnsonnak
hívtak… És Cara meghalt, Alex megölte. Elrohantam, menekültem az engem ért
borzalmak elöl. Leugrottam egy szikláról… Megint beszéltem Alexszel, de nem
veszekedtünk… Most meg megcsókolt. Annyira zavaros ez az egész, mintha eddig
máshol éltem volna. Hol vagyok egyáltalán? Mi történik velem? Mit akar tőlem
Alex Emerson? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Durván ellököm
magamtól a fiút. Gyönyörű szemeivel aggódva fürkészi az arcomat. Egy kis
csalódást és meglepődést is felfedezek az arcán. Mintha ő sem lenne teljesen
tisztában a helyzettel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ez mire volt jó? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex zavarában egy
értelmes szót sem bír kinyögni, csak motyog valamit arról, hogy sajnálja, amit
tett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Sajnálhatod is – harapom be a számat. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú csalódottan
beletúr a hajába. Szemeiben valami fura, számomra ismeretlen fény csillog, ami
egyáltalán nem illik bátor, mindenre kész személyiségéhez.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen
felindulásból kiabálni kezdek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mondd, miért vagy ennyire kiszámíthatatlan? Először
beszólogatsz, és beégetsz Finnick előtt, aztán cikized a ruhámat, beállsz a
Hivatásosokhoz, majd valamiért hirtelen kedves leszel velem, és elviszel
motorozni, visszaadod a nyakláncomat, megmented az életemet, aztán újra meg
akarsz ölni, de közben megint kiderül, hogy az én oldalamon állsz, és
szövetséget ajánlasz. Beleegyezel abba, hogy bevegyük Samirát a szövetségbe, de
amikor meghal, nem hagyod, hogy rendesen meggyászoljam, hanem elrángatsz úszni,
és ott hülyéskedsz velem, majd elküldesz a fenébe, aztán a változatosság kedvéért
ismét megmented az életemet, úgy, hogy megölöd a volt szövetségesedet, aztán…
Megcsókolsz! – Értetlenül megrázom a fejem, és gyilkos pillantást vetek rá. –
Olyan, mintha két személy lakozna benned. Az egyik kedves, vicces és
önfeláldozó, a másik meg… Bunkó! Miért van ez, Alex? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Semmit sem értesz! – csóválja a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Talán ha megmagyaráznád…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mit magyarázzak meg ezen? Teljesen egyértelmű, csak te…
Hagyjuk! Amúgy is, szerintem inkább én szorulok magyarázatra. Most komolyan,
Katie, ennyire rossz volt?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi volt rossz? – ráncolom a homlokomat. – Vagy tudod mit,
inkább nem is érdekel! – Teszem fel a kezem hárítóan. – Csak arra lennél
kíváncsi, miért… Szóval, hogy…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogy miért viselkedtem néha úgy, mint egy ütődött? – segít
ki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szótlanul bólintok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Sejtettem, hogy ezt nem úszom meg! – motyogja, majd leülünk
a földre, és végre-valahára mesélni kezd. – A vonaton visszanéztük az Aratások
ismétlését. Bevallom, alig figyeltem, de amikor a Hetedik Körzethez értünk,
felkaptam a fejem. Ahogy felszólaltál, és bevállaltad Miranda helyett a
Viadalt… Arra gondoltam, hogy én is pont ugyanígy cselekedtem volna, ha esetleg
Jared neve szerepel a cetlin. Tetszett a bátorságod, az önfeláldozásod. Azt
hittem, te leszel az Aréna legkeményebb játékosa, aki két perc alatt végez a
fél mezőnnyel. Aztán elestél a saját lábadban.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Csalódtam benned, de emellett meg is könnyebbültem, hogy legalább eggyel
kevesebb jó harcossal kell majd megküzdenem. Nem zártalak a szívembe, így
sejtheted, hogy kiakadtam, amikor rájöttem, hogy a mentoraink országos haverok.
A ruhád, és a felirat a kocsitokon eszméletlenül felidegesített. Nem értettem,
miért nagyzoltok, amikor mindenki tudta, hogy a Viadalnak csak egy győztese
lehet, és a legtöbben a világért sem fogadtak volna rátok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A lényeget, ha kérhetem! – csattanok fel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nyugi van, csillagom, arra is rátérek! – morogja, majd
folytatja a monológját. – Gondoltam, hogy van benned valami… Valami, ami a
többiekből hiányzik, de lövésem sem volt, mi az. De meg akartam tudni, akár az
életem árán is, ezért piszkáltalak az edzésen, te meg… Hát, enyhén szólva
pszichopatán viselkedtél!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mert kihoztad belőlem az állatot!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Pontosan ez az éned érdekelt, és kíváncsi voltam létezik-e
egyáltalán. Nem ijedtem meg tőled, inkább megsajnáltalak, amikor Enobaria rád
küldte Carát, valamilyen szinten az én hibámból. Úgy éreztem, muszáj segítenem
rajtad, ezért szövetkeztem a Hivatásosokkal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szóval a megkérdezésem nélkül egyészséget kötöttél velem! –
bólintok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen, valahogy úgy. Mikor megláttam, hogy csak négy pontot
kaptál, akcióba léptem. Megkérdeztem Finnicket, lehetséges lenne-e, hogy
otthagyjam a Hivatásosokat, és veled kössek szövetséget. Azt felelte, kizárt
dolog. Sokat veszekedtünk miattad, szó szót követett, és Finnick véletlenül
kinyögte, hogy megcsókoltad. Iszonyatosan feldühödtem, majdnem nekimentem a
mentoromnak. Aznap éjjel nem jött álom a szememre, csak forgolódtam
össze-vissza, és azon gondolkoztam, mit láthatsz Finnickbe, amiért annyira
odáig vagy érte. Kimentem a konyhába, hogy igyak valami erőset, de legnagyobb
meglepetésemre ott találtam a síró Naomit. Sajnos azelőtt nem igazán kellett
szomorú kisgyerekeket vigasztalnom, persze Jaredet leszámítva, de ő más tészta.
Naomi rosszat álmodott, és félt visszaaludni. Rengeteget dumáltunk, és akkor, két
nappal a Viadal előtt igazán megszerettem a Körzettársamat. Elmondtam neki,
hogy rohadtul kiakadtam rajtad és Finnicken. Ő csöndesen végighallgatta, majd
közölte, hogy rájött, mi a bajom. Naomi Cowell világított rá az igazságra, amit
nem akartam elhinni. Ostoba módon féltem az egésztől, hogy milyen, amikor
valakit tényleg… A francba! – kínos nevetés hagyja el a száját, ami pár perccel
ezelőtt még az ajkaimra tapadt. – Hogy örülhetnek most otthon a haverjaim!
Biztosan élvezik, hogy életemben először beégek, hát ha még azt is
hozzávesszük, hogy az egészet élőben közvetíti a tévé…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mitől féltél? Mit mondott Naomi? – faggatózom tűkön ülve. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Katie – fordul felém Alex. Mélyen a szemembe néz, semmilyen
érzelem nem olvasható le meggyötört, sebekkel és vágásokkal díszített arcáról.
– Az a helyzet, hogy akaratom ellenére beléd szerettem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ólomsúlyú szavai
ingatagan lógnak a levegőben. Hirtelen minden megszűnik, ami eddig körülvett
minket. Ketten maradunk. Nézem a fiú sötétbarna, gyönyörű szemeit, fekete
haját, erős, puha ajkát, hibátlan vonalú arcát, ami ezekben a pillanatokban a
vörös árnyalatait ölti fel, és hirtelen, mintegy varázsszóra az összes emlékem
visszatér. Felrémlik előttem az Aratás, a Kiképző Központban történt események,
a pontozás, az interjú, és az azt követő botrány, a motorozás, és az Arénában
töltött napok. Rájövök, hogy ki is valójában Miranda Johnson, Valter Johnson,
Samira Olsen, Naomi Cowell, Johanna Mason, és hogy mi mindent köszönhetek
nekik. Persze a sötét emlékeim is visszajönnek, annak ellenére, hogy jobb volt
elfelejteni őket. James halála, a balul sikerült öngyilkossági kísérletem, a
Tízes lány ép ésszel felfoghatatlan megsemmisülése, Marcus és Naomi kegyetlen
meggyilkolása, Samira elvesztése, a veszekedés Alexszel, Cara fenyegetése és brutális
halála, és végül az ugrás a folyóba, aminek köszönhetően kis híján véget
vetettem az életemnek. Legutoljára egy pár nappal ezelőtti, Valterral
folytatott beszélgetés foszlányai térnek vissza az emlékezetembe. Már csak
nyolcan voltunk életben – amiből mára már csak öten maradtunk – ezért
beszélgethettünk egy kijelölt ismerősünkkel. Azon az éjszakán Valter
felnyitotta a szememet Alex Emersonnal kapcsolatban. Sunyi módon rávezetett,
hogy szeretem a fiút. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Alex… - suttogom. – Emlékszem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen? – kérdezi. A hangja a félelem és a remény között
ugrál. – Mire?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mindenre, amit elfelejtettem – mosolyodom el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex is mosolyog,
most először, amióta felbontottuk a szövetségünket. Minden olyan gyorsan
történik. Közelebb hajolunk egymáshoz, Alex lassan, mint aki nem tudja, mire
számítson, én viszont gyorsan, határozottan. Összeérnek az ajkaink, a térdem
megremeg. Alex nyelve behatol a számba, és végigsimítja a fogsoromat. Én is így
teszek. Összeakadnak a nyelveink, és teljesen ösztönösen vad, ősi táncba
kezdenek. Érzem, hogy a kislábujjam körmétől kezdve a fejem búbjáig elönt a
pír, és a mámor, ami mindent felülmúl. Karjaimat Alex nyaka köré fonom, mert
nem akarok elájulni a gyönyörűségtől és az izgalomtól. Végigdőlünk a kemény,
hideg talajon. Arra gondolok, milyen jó is lenne még több száz órán, napon,
héten keresztül itt lenni, Alex erős, védelmező karjaiban, és semmi mást nem
csinálni, csak beszélgetni, nevetgélni, na meg persze csókolózni. A fiú azonban
gyengéden eltol magától, és egy elégedett sóhaj közepette rám vigyorog.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hallod, te azért tudsz!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Köszi! – mondom, bár tisztában vagyok azzal, hogy ennél
idiótább választ nem találhattam volna ki. – Hé, teljesült a kívánságod! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Melyik? – kérdezi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát amit Samirának mondtál… Hogy jó lenne, ha egyszer
smárolnék normálisan is, mindenfajta nyáladzós kannibalizmus nélkül!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex hangosan
felnevet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Miért is örültek a haverjaid? – faggatózom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát, tudod, eddig nem nagyon bírtak megszívatni, most meg
szándékosan kevertem magam égő helyzetbe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ja, az nem nagy ügy! – legyintek. – Az első tényleg
kellemetlen, de aztán majd szépen, lassan megtanulod kezelni. Hidd el, nem nehéz.
Az a trükkje, hogy ne vedd komolyan magad, de ne is nevess, amikor a többiek
megszakadnak a röhögéstől. Tegyél úgy, mintha mindennapi része lenne az
életednek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te már csak tudod, ugye? – kacsint rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te jó ég, én komolyan elhittem, hogy attól, hogy szerelmet
vallasz, megtanulsz normálisan viselkedni, és mellőzni fogod a beszólásaidat? –
emelem égnek a tekintetem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogy megváltozzak miattad, és elhagyjam a humoromat? Bocs,
annyira azért nem szeretlek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Eljátszom, hogy
ideges vagyok, és fellököm, mire elkap a csuklómnál fogva. Úgy nézek rá, mint a
ma született bárány, de sajnos őt nem olyan könnyű átverni. Megfordít, lenyom a
földre, és lovagló ülésben fölém magasodik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Meg amúgy is, azt hittem, pont ez tetszik bennem! – húzza ki
magát kissé nagyképűen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Álmodik a nyomor! – forgatom a szemeimet. – Elengedsz?
Veszettül megéheztem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az attól függ! – válaszolja pókerarccal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mitől?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogy mit adsz érte cserébe! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát… öhm… - töprengek, majd eszembe jut az adu-ász. – Egy
csókot? – nyávogok Tiffany hangját utánozva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké, oké… Egyenlőre megteszi! – sóhajt fel megadóan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hogy te milyen nagylelkű vagy, Alex Emerson!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú leszáll rólam,
én pedig „hálámnak jeléül” megtartom az ígéretemet, és gyorsan megcsókolom a
száját. Igaz, hogy szeretem Alexet, de azért mégsem lenne jó, ha mindenki
rajtunk csámcsogna, vagy ha a Viadal egész adása a románcunkról szólna. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Leülünk a hátizsák
mellé, és falatozni kezdünk. Közben rengeteget beszélgetünk. Alex elmeséli,
hogyan menekültem el Cara holttestétől, és miképp mentette meg az életemet.
Hát, mit ne mondjak, elég ijesztő lehetett a kirohanásom. Bocsánatot is kérek
miatta a fiútól, de ő csak a fejét rázza, és megnyugtat, hogy meg tud érteni,
annak ellenére, hogy ő nem sűrűn keveredett ilyen helyzetbe. Szó esik a szeretteinkkel
való beszélgetésekről is. Alex órákon át mesél a Jareddel való „találkozásról”.
Kiérződik a hangjából és a mozdulataiból, hogy eszméletlenül szereti az öccsét,
talán még az életénél is jobban.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Én is
szólok pár szót Valterről, bár inkább nem istenítem nagyon a srácot, mert nem
akarom beavatni Alexet abba, hogy szinte végig róla folyt a diskurzus.
Mindeközben befejezzük az ebédünket, és kínosabb témákat is érintünk, mint
például az Aratást.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Meg sem fordult a fejedben, hogy üvöltözve elrohanj, amikor
meghallottad a nevedet? – faggatom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igazság szerint számítottam rá, hogy engem húznak ki! –
fintorodik el. – Tudod, egy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kicsit</i>
sokszor feliratkoztam tesszeráért.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hányszor szerepelt a neved? – kérdezem rosszat sejtve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Száznyolcvanötször - vágja rá.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elképedve bámulok rá.
És én még azt hittem, hogy az én tizennégy cetlim miatt nő az esélyem a
Kiválasztottságra! Száznyolcvanöt papír… Az rengeteg! A mi Körzetünkből
összesen nem iratkoztak fel ennyiszer. A Hetedikben inkább lopnak az emberek,
minthogy nagyobb eséllyel küldjék őket a vágóhídra. Ennek következtében persze
sokakat elfogna a Békeőrök, és nyilvánosan megkorbácsolják őket. Bár ez inkább
csak az ügyetlenebbekkel esik meg. El is megy a kedvük az egésztől, és
feliratkoznak, persze csak annyiszor, hogy ne kerüljenek bajba. Mások, a profi
tolvajok – közéjük sorolom jómagamat is – szintén meglopják a többieket, de
úgy, hogy azok nem veszik észre. A lényeg a figyelem-elterelés, a
magabiztosság, és a mértéktartás. Ha remegve, izzadó tenyérrel sétálgatsz a
piacon, és egyszerre háromnál több gyümölcsöt emelsz le a polcokról,
garantáltan elkapnak. El kell játszanod, hogy tisztességes vagy, és a légynek
sem ártanál, máshogy esélyed sincs az árusokkal, na meg a Békeőrökkel szemben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Micsoda? – hápogom. – Száznyolcvanötször? De hát az… Basszus,
hogy lehetsz ilyen hülye? Felfogtad egyáltalán, hogy ez…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Persze, hogy felfogtam! – túr bele a hajába. – Az egész
tavaly kezdődött, néhány nappal a Viadal befejeztével. Hazafelé igyekeztem a
tengerről, amikor a szomszédom, Roger halálsápadtan rohant felém. Azt mondta,
Jared a suliban rosszul lett és elájult. Képzelheted, mennyire megijedtem.
Rohantam haza, ahogy csak bírtam. Az öcsémnél már ott volt a doki. Azt
tapasztalta, hogy szegény teljesen elgyengült, mert már egy hete nem evett
semmit. Jared nagyon vékony, és nem túl kedvező az izomzata. Szerencsére pár
hét múlva felépült, mert a polgármester adott kölcsön egy kis kaját, meg abban
az időben sok halat fogtam… De tisztában voltam vele, hogy ha ez így
folytatódik, előbb-utóbb éhen fog halni. Tudtam, hogy egyetlen egy megoldás
maradt, ez pedig a feliratkozás. Eleinte úgy terveztem, hogy csak párszor
megyek el a Főbékeőrhöz ezzel a kéréssel, de aztán teljesen rászoktam. Függők
lettünk, Jared is és én is. Hordtam haza a kaját, Jared meg csak evett és
evett. Egyszer megkérdeztem, hányszor szerepel a nevem. A Békeőrök azt mondták,
nyolcvankétszer. Úgy gondoltam, akkor már teljesen mindegy, úgyis engem
választanak ki. Elkezdtem keményen edzeni, eljártam a helyi edzőterembe, és
ennek köszönhetően fél éven belül megerősödtem, és megtanultam bánni a
fegyverekkel, különösen a késekkel. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És Jared…? Hogy fogadta?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex közömbösen
vállat von. A mellkasára hajtom a fejem, és arra gondolok, hogy lehet valaki
ennyire önfeláldozó és bátor. Mindig is tudtam, hogy nem mindennapi dolog,
amikor valaki megmenti a testvérét. A Hetedikben erre eddig egyetlen példa
volt, az idei Aratáson, amikor Valter kihúzta Mirandát a csávából. Két évvel
ezelőtt két tizenkét éves gyereket választottak ki, mindkettőjüknek volt
egy-egy tizennyolc éves testvére, a fiúnak fiú, a lánynak lány. De nem
jelentkeztek helyettük, pedig tudták, hogy még csak esélyük sincs a győzelemre.
Nem akarok álszenteskedni, nekem sem fordult meg a fejemben, hogy önként
jelentkezzek Miranda helyett, de azért az mégis más, ha az embernek testvére
van. Lefogadom, hogy Alex is jelentkezett volna Jared helyett, ha a kisfiút húzták
volna ki. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Annyira bátor vagy! – súgom a fülébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A legtöbbek szerint inkább őrült… - válaszol.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez baromság! Igenis bátor vagy! Nem ismerek mást aki…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Légyszi, ne beszéljünk erről! – kéri. – Inkább gyere,
megtanítalak úszni! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké! – egyezek bele. – De egyszer már megtanítottál. Nyugi,
erre még emlékszem!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azt hiszed, hogy az úszásnak számít, hogy szemét módon
lefröcskölsz? – cukkol. – Katie, ha ez így lenne, te lennél a tenger királya,
nem én!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És ha újra megküzdenénk azért a bizonyos címért? – vetem
fel az ötletet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ha jó érzés neked, ha veszítesz…! – von vállat vigyorogva</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Semmi sem változott
az úszástudásomat illetően. Most is fantasztikusan szórakoztunk, de Alex még
csak nem is vette a fáradtságot, hogy pár alapvető mozdulatot bemutasson nekem.
Mikor aztán hosszas kérlelés hatására belement a dologba, egyszerűen képtelen
voltam koncentrálni, Alex hasizma miatt, a fiú feladta a tanítást, felkapott,
és addig pörgetett, amíg szó szerint bele nem ájultam a karjaiba. Közölte, hogy
ha ezer évig élek is, nem lesz belőlem úszótehetség. Azóta azon fáradozom, hogy
meggyőzzem, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">sose hagyja el a remény</i>,
de ő folyamatosan csak röhög, ha meg végképp megunja a fecsegésemet, megcsókol,
és eltereli a témát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Nap ragyogva,
vakítóan bukik alá a horizonton. A barátom mellkasának dőlve figyelem eme
szemkápráztató, meseszép látványt. Sajnos a Hetedikben lehetetlenség a
naplementét megfigyelni, a sűrűn nőtt fák mindent eltakarnak. Mire az ember
kiokoskodja, hol lenne alkalma gyönyörködni, már rég leszáll az éj, másnapra
pedig kimegy a fejéből a tökéletes terv. Ez olyasféle átok lehet, mint a fiatal
Kiválasztottaké, csak kevésbé sötét és halálos. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kicsi, ezüstszínű
ajándék ereszkedik le a narancssárga égből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Na, végre! – kiált fel Alex. – Már azt hittem, Finnick
elfelejtette!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azt, hogy mi is szoktunk vacsorázni? – nevetek fel
hitetlenkedve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex nem válaszol.
Kinyitja a dobozt, és kiemel belőle egy süteménnyel telepakolt tálcát. Lerakja
a földre, és bekap egy szelet sütit.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hm, egész jó! – mondja teli szájjal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez gyümölcskenyér! – kiáltok fel boldogan, miután én is
megízlelem a vacsoránkat.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szereted?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi az, hogy! – mosolygok. – Ez a kedvenc édességem! Na, nem
mintha nagyon válogatnék, de akkor is… Tudod, évente körülbelül kétszer,
maximum háromszor ehetek ilyet, de van olyan, hogy egyszer sem. Elég drága
elkészíteni, meg aszalt gyümölcsöket keríteni hozzá, és ha még azt is
hozzávesszük, hogy a szállítás sem kifejezetten olcsó mulatság… Na, mindegy, a
lényeg, hogy imádom! Honnan tudhatták a mentoraink, hogy ez a kedvencem? –
töprengek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ha olyan ritkán esztek, mindenki szeretheti, aki a
Hetedikből jött.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Talán – vonok vállat. – Ebben van logika. De amúgy tényleg
nem túl gyakori vendég az asztalokon. Általában akkor kapok belőle egy kicsit,
amikor valakik eljegyzik egymást. Ez bevett szokás a Hetedik Körzetben. Amikor
az emberek házasságra adják a fejüket, kicsit elengedik magukat anyagilag,
főleg a gazdagabbak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ezek szerint nálatok nem túl gyakoriak az esküvők! –
állapítja meg.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát nem nagyon. Ez is a Viadal miatt van. Az emberek nem
akarnak gyerekeket vállalni, amit meg is értek. Mi értelme, ha
tizenhat-tizenhét, vagy akár tizenkét év múlva elveszítik őket egy pszichopata
valóságshow miatt? Ráadásul, elég fájó lehet nekik belegondolni, hogy egy egész
tömeg fogja végigszurkolni a gyerekük meggyilkolását, szóval…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ezt hagy abba! – súgja a fülembe. – Nem akarom, hogy
megöljenek! Emlékszel, mit írt Finnick? Már csak egy dobásunk maradt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké – bólintok. – Küldtek még valamit? – teszem félre az
ízletes süteményt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex most egy
fóliával lefedett tányért húz elő. Benne narancssárga színű, fura lé gőzölög. A
fiú leveszi a tányérokról a fóliákat, és átnyújtja nekem az egyiket egy kanál
kíséretében. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Halászlé – mondja, majd bekap egy kanállal a levesből. –
Isteni! Muszáj megkóstolnod!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Belemerítem az
evőeszközt a levesbe, és gyorsan lenyelem. Mikor a forró lé hozzáér a
nyelvemhez, borzalmas érzés járja át a testemet. A szemem könnybe lábad, és
köhögni kezdek. Alex ráüt a hátamra, mert valószínűleg azt hiszi, hogy
félrenyeltem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Jól vagy? – aggódik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem! – felelem, még mindig könnyezve. – Nem értem, hogy
bírod… Ez rohadtul erős! Szétmarta a nyelvemet! Hogy tudnak az emberek… A tiéd
is ilyen durva?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem is erős, csak kicsit paprikás – csóválja fejét
értetlenül. – Pedig direkt megkértem Finnicket, hogy keveset rakjon bele! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Belekóstol az
adagomba, és kérdő pillantást lövell felém.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem értelek, Katie. Pont jó, nem is olyan csípős, mint az
enyém, vagy mint otthon. Nem hiszem el, hogy nem tudod megenni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Pedig tényleg nem! – biggyesztem le a számat. – Most vagy
velem van a baj, vagy veled!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú lerakja a
halászlevet, és megcsókol, ügyelve arra, hogy egy jókora halászléfolt maradjon
a számon. Felnevetek, belenyúlok a levesbe, és bajuszt rajzolok Alex szája
fölé. Megállapítom, hogy annak ellenére, hogy borzalmasan áll neki, még mindig
elképesztően néz ki, és folytatom a dekorálást. Fél óra múlva a barátom úgy néz
ki, mint egy diliházból szabadult őrölt. A homlokára egy villámot, az arcára
egy szívecskét, az állára pedig Seneca Crane-féle szakállat rajzoltam. Remélem,
sokan látják ezt az adást, és holnap az összes beképzelt kapitóliumi ilyen
sminkkel fog mászkálni a városban, a többiek pedig jól kiröhögik majd őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Egyetlen kérdésem lenne… - fordul hozzám Alex, miután
felépül a sokkból. – Senki sem mondta neked kiskorodban, hogy ne játssz az
étellel?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Vigyorogva megrázom a
fejem. Alex az égnek emeli a tekintetét, majd egy óvatlan pillanatban lenyom a
földre, és rám terpeszkedik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Akkor most elmondom! – suttogja a fülembe. – Ne játssz az
étellel! Meg kell jegyezned, ez a második legfontosabb szabály.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És mi az első?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ne sminkelj ki! – mondja. – Anélkül is pofátlanul jóképű
vagyok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Azért valld be, hogy jól áll! – szívatom, mire gúnyosan
elhúzza a száját. – De komolyan! Lefogadom, hogy holnapra a fél város így festi
ki magát! Hallod, divatot teremtesz!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex mosolyogva
megrázza a fejét, majd gyengéden megcsókol. Fura, hogy még így is szuper, pedig
halászlé-íze van. A fiú lemászik rólam, és átöleli a vállamat. Belefúrom a
fejemet a pólójába, és magamba szippantom férfias illatát. Lehunyom a szemem,
és elképzelem, milyen fantasztikus érzés lehet minden reggel ezzel az illattal
ébredni. A szerelmes mámortól még csak meg sem fordul a fejemben, hogy
használhat Alex dezodort vagy parfümöt az Arénában. Esetleg neki ez a
természetes testszaga?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hoppá, a cipőfűzőm! – töri meg a csendet a barátom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felpattan, és
babrálni kezd a fűzőjével. Közben én is feltápászkodom, és az eget kezdem
pásztázni. Sehol egy felhő, sehol egy csillag. Olyan, mintha egy óriási,
sötétkék leplet dobtak volna a Kiválasztottakra. Sajnos az Arénában teljesen
elvesztettem az időérzékemet, így lövésem sincs, hány óra lehet, illetve, hogy
mikor lesz éjfél. Egyedül a megérzéseimre hagyatkozhatok, amik valljuk be, nem
a legjobbak. Ha még működnének is, az sem segítene semmit, ugyanis a
Játékmesterek a kedvük szerint variálhatják a Nap felkelésének és lenyugvásának
időpontját. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Katie! – néz fel rám Alex.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen? – mosolygok rá kedvesen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Lehetne egy fontos kérdésem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hú, ez komolyan hangzik! – nevetek fel, a fiú azonban
komoly marad, még csak meg se remeg a szája széle. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A zsebéből előhúz egy
apró, bíborvörös dobozt. Féltérdre ereszkedik, felpattintja a kicsi csomag
tetejét. A szelence egy gyönyörű, ezüstösen csillogó gyűrűt rejt. Nincs rajta
gyémánt, nincs rajta karcolás, csak egy sima, egyszerű gyűrű az egész. A szívem
mégis vadul kalapálni kezd, amikor megpillantom az ékszert. A szememben a
meghatódás könnyei villannak meg. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Katie Hope – mondja Alex. – Tudom, hogy az elmúlt hetekben
néha kimondhatatlanul tapló voltam veled, máskor segítettem neked, ahol csak
tudtam, de mindig is ugyanazt éreztem irántad, még ha eleinte nem is tudtam
róla. Soha nem akartam megházasodni, a feliratkozások után annyi célt tűztem ki
magam elé, hogy megnyerem a Viadalt, hazamegyek, valahogy felnevelem az
öcsémet, aztán töretlenül csajozok, de soha sem házasodom meg, hiszen, mint
mondtad, abból csak baj lehet. Hát, mit ne mondjak, jól bekavartál a terveimbe.
De megérte. Tökéletesen megértelek, ha a válaszod nem, én páros lábbal rúgnám
ki magamat a helyedben, de azért mégis megkérdezem… Hozzám jössz feleségül?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mosolyogva, fátyolos
tekintettel nézem a fiú várakozó, türelmetlen szemeit, és a kezében tartott
gyűrűt. Az én gyűrűmet. A gyűrűt, amivel eljegyeznek! Pár nappal ezelőtt még
csak nem is gondolkoztam olyanokon, mint a szerelem, vagy a házasság, ma
viszont fordult velem egyet a világ. Megtudtam, hogy Alex, a megközelíthetetlen,
harcias Alex Emerson szerelmes belém, ráadásul még a kezemet is megkérte. Igaz,
kicsit gyorsnak találom a tempóját, de meg tudom érteni. Öten maradtunk
játékban, hamarosan vége a Viadalnak. Legjobb esetben is csak egyikünk fog élve
kikerülni az Arénából. Alexnek nincs kedve várni, ezért gyorsan cselekszik.
Ezért kéri, hogy menjek hozzá. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pár másodperc alatt
átgondolom a lehetőségeimet, majd önkívületi állapotban sikítozni kezdek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Igen! Igen, igen, igen, igen, igen!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú, aki immáron a
vőlegényem megkönnyebbülten elmosolyodik, majd felhúzza az ujjamra a gyűrűt.
Ezután felkap, és megpörget a levegőben. Belekapaszkodok a nyakába, szinte úgy
lógok rajta, mint egy kis csimpánz, aki fél, hogy elveszíti az anyját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hozzád megyek feleségül, Alex Emerson! – suttogom a fülébe.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tudtam, hogy ezt mondod! – válaszol.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi? – ráncolom a homlokomat. – Dehogy tudtad! Azt mondtad,
hogy a helyemben kirúgnád magadat a bunkózásaid miatt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ja, kamuztam! – vigyorodik el szemtelenül. – Nem akartam ám
ilyen romantikus lánykérést csak tudod, kellett a show a Kapitóliumnak…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Rohadék! – forgatom a szemeimet, és belebokszolok a
karjába. – A végén még kiderül, hogy az egészet azért csináltad, hogy több
támogatónk legyen!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A francba, most lebuktam! – húzza el a száját. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor megpillantja a
villámokat szóró tekintetemet, azonnal visszakozik, és megnyugtat, hogy nem a
fővárosiak kedvéért akar elvenni. Elégedetten bólintok. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Na, azért! De figyelmeztetlek, Emerson, – suttogom vészjósló
tekintettel. – ha mégis kiderülne, hogy a pénzemért vagy velem, esküszöm
elválok, és gondoskodok róla, hogy egy boldog perced se legyen a hátralévő
életedben!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Úristen, honnan vetted ezt a dumát? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Leila reggelente ilyen sorozatokat szokott nézni – vonok
vállat, most már természetes kiejtéssel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- És én még azt hittem, gáz, ha régebbi Viadalokat kell
bámulnom! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hidd el, Leila és Johanna veszekedéseinél nincs borzasztóbb.
Persze, bírom őket, de néha annyira lefárasztanak, főleg amikor hajnalban is
egymást tépik. A mentoromnak szoktam szurkolni, mert a kísérőm egy beképzelt,
szétplasztikázott liba, és azt hiszi, hogy kötelességünk szeretni a
Kapitóliumot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- A Negyedik Körzet kísérője, Cathy az egyetlen nő a
fővárosban, aki gyűlöli Finnicket. Képzeld, miután a srác megnyerte a Viadalt,
rettentően kifáradt, és lerogyott a kanapéra, pont rá Cathy kedvenc macskájára.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az fájhatott! – fintorgok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Hát, nem volt kellemes, az biztos! – nevet fel. – De
legalább Cathy lekopott Finnickről. Ha még ő is a mentoromat csesztetné, már
tényleg megőrülne szegény srác.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért nem szereti Finnick a rajongóit? – kérdezem. – Oké,
nyilván nagyon nyomulnak, de azért csak le lehetne őket rázni valahogy, mondjuk
egy közös fotóval, vagy egy autogrammal. Szerintem Finnick tudná kezelni a
helyzetet, ha akarná.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez sajnos nem ilyen egyszerű! – sóhajt fel fáradtan. – Ezek
a nők mindig egyre többet akarnak, semmi sem elég nekik… Meg aztán az elnök is
mindent megtesz azért, hogy a népe boldog legyen, szóval… Finnick csak akkor
tudna kiszállni ebből az egészből, ha valaki véget vetne a Viadaloknak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Az nem megoldás! – rázom a fejem. – Utána is felismernék az
utcán, és ugyanúgy hajtanának rá. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú beharapja az
ajkát. Valami különös, megmagyarázhatatlan érzelem tükröződik az arcán. Mintha
rejtegetne valamit, és félne, hogy kitudódik a titka. Már régóta felfigyeltem
rá, hogy Finnickkel valami nincs rendben. Eszembe jut, hogy megölték a
családját, mert nem engedelmeskedett Snow-nak. Vajon mit kért tőle az ország
vezetője? És miért nem teljesítette a parancsot? Alex mintha tudna valamit erről
a rejtélyes ügyről. Megfordul a fejembe, hogy kifaggatom, ám hamar elvetem az
ötletet. Ahogy látom, a vőlegényem és Finnick jó barátok lehetnek, biztos nem
árulnák el egymás titkait. Semmi kedvem belerondítani a kapcsolatukba.
Megpróbálok nem foglalkozni az üggyel, és akkor talán nem fog annyira
érdekelni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nem baj, ha nem mondod el – töröm meg a csendet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Köszönöm – sóhajt fel megkönnyebbülten. – Jó fej vagy! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex hirtelen
felemeli az államat, és megcsókol, most először azóta, hogy eljegyzett.
Átölelem a nyakát, ujjaimmal belemarkolok fekete, selymes hajába. A keze
végigsiklik a hátamon, aminek köszönhetően kellemes bizsergés fut át a
gerincemen. A fejemet érzékien hátravetem, amitől Alex teljesen bevadul, a
nyakamat és a mellkasomat kezdi csókolgatni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy másodperc múlva
megszólal a himnusz ismerős hangja. Annyira imádom, hogy ezek az idióták is a
legjobb pillanatban zavarnak! Egy keserves sóhaj kíséretében elhúzódom Alextől,
és az égre emelem a pillantásomat. Teljesen megrökönyödöm. Az égbolton ugyanis
két arckép jelenik meg egyszerre, mindkettő a megszokott, kék fénnyel borítva.
Elképedve nézek Alexre, ő pedig még mindig az eget fürkészi. Mi vagyunk rajta,
mi ketten. Alex és én. Mi akarnak ezzel mondani? Azt hiszik, hogy meghaltunk?
Vagy fenyegetésnek szánták? Mi a bajuk velünk? Hiszen nem csináltunk semmit,
ami lázadásra ösztönözné a népet! Amióta meghalt Samira, teljesen normálisan
viselkedünk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megszólal a petárdák
fülsiketítő zaja, úgy záporoznak az arcképeink körül a színes szálak, mintha
megnyertük volna a Viadalt. Az egyik piros színű rakéta szívecskét rajzol a
fényképeink köré. Egyre kevésbé értem, mi folyik itt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen egy nagy
négyzetet vetítenek az égre. A keretből maga az elnök néz le ránk.
Automatikusan hátra hőkölök, amint meglátom az arcát. Látszólag vidáman
mosolyog, ám kegyetlen, sötét szemei villámokat szórnak. Arra gondolok, hány
ártatlan gyerek halálát nézték végig eme szemek, és hány család sírt otthon a
párnájába, átkozva ezt a velejéig romlott zsarnokot.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Üdvözlet, Kiválasztottak! – kezdi a beszédét. Most veszem
csak észre, hogy a kezében egy pezsgővel töltött poharat tart. – Először is
gratulálni szeretnék nektek, amiért mindannyian olyan bátran, félelmet nem
ismerve küzdöttetek. Ne feledjétek, már csak öten vagytok versenyben, és
közületek pár nap múlva kikerül a Hetvenharmadik Éhezők Viadalának győztese.
Készüljetek fel a Végjátékra, a Főjátékmester, Seneca Crane igazán izgalmas
dolgokat tervez! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Képzelem, mennyire… - motyogom. – Lehet, hogy még
vadászdarazsak is lesznek…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Még lenne egy bejelentenivalóm! – folytatja Snow. –
Méghozzá egy csodálatos szerelemről, ami a Kapitóliumnak köszönhetően, az Aréna
falai közt született. Személyesen szeretném kifejezni jókívánságaimat Katie
Hope és Alex Emerson számára, elbűvölő eljegyzésük alkalmából! – Elismerően
felemeli a poharát, és belekortyol az italba. – További sok boldogságot,
fiatalok, és persze… Sose hagyjon el benneteket a remény!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A keret elsötétül, és
azonnal eltűnik a szemünk elöl. Megborzongok. Van valami ijesztő abban, hogy az
elnök sok boldogságot kívánt. Mintha nem is ezt akarta volna mondani. Van egy
olyan érzésem, hogy szívesebben küldött volna egy bombát ránk. Tudom, hogy Snow
nem szívlel különösebben, ő maga mondta, hogy meg akar öletni. Ráadásul
befuccsolt a tervük Senecával, nem tudtak megöletni az utolsó hatban. Nem
tetszik nekem ez az üzenet. Gyanús, ha Snow csak úgy sok boldogságot kíván két
Kiválasztottnak, akikről tudja, hogy gyűlölik őt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Meg akar ölni… - motyogja Alex maga elé meredve. –
Kivetítette az arcunkat az égboltra, mint a halottakét. Ezzel akart üzenni. A
halálunkra pályázik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- De hát… miért? – kérdezem. – Nem csináltunk semmi rosszat,
csak… Oké, volt az a Samirás dolog, de annak már vége… Miért…? Ebben nincs
logika!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez nem logika kérdése – válaszol Alex. A hangjából a
reményvesztettség sugárzik. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Beférkőzök az ölébe,
és finoman megpuszilom a homlokát. Nem akarom, hogy féljen. Ha ő fél, vége
mindennek. Ő a legbátrabb és a legerősebb a Kiválasztottak közül, neki van a
legtöbb esélye a győzelemre. Nem adhatja fel, csak azért, mert az elnök
megfenyegette. Megpróbálok arra gondolni, hogy Snow-nak nincs hátsó szándéka az
üzenetével, hanem tényleg boldog, amiért a kegyetlenségének köszönhetően
összehozott két embert. Már a puszta gondolattól is elfintorodom. Az elnök nem
ilyen. Soha, semmit nem tenne a Körzetlakók boldogságáért. Bevezette az Éhezők
Viadalának nevezett szadista műsort, amiben évről évre ártatlan gyerekek
gyilkolják egymást. Az ilyen embernek nem lehetnek kedves, szép gondolatai.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kicsi, ezüstszínű
ajándék ereszkedik le mellénk. Kinyitom, és megpillantok benne egy tortát. Fehér
színű a tésztája, és eszméletlenül krémes. A tetejét áfonyaszemek borítják.
Csak nézem a süteményt, és nem tudom eldönteni, örüljek-e neki, vagy se. Ezek
az áfonyák… furák. Nem olyanok, mint az otthoniak. Kicsit nagyobbak, és
sötétebbek. Ezek nem áfonyák! Valahol már láttam ezt a gyümölcsöt, de fogalmam
sincs, hol. Talán a Hetedikben, az erdőben? Egy régebbi Viadalon? Vagy a
lakosztályomban, a reggelinél?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex vág magának egy
szeletet. Az egyik bogyóból kibuggyan a gyümölcs sötét, sűrű nedve. Hirtelen
eszembe jut, hol is találkoztam ezzel a különös, veszélyes étellel. Az edzésen,
hát persze! Halványan felrémlik, hogy az edző, a mérgező növényeknél azt
mondta, csak azt együk meg, amiről biztosan tudjuk, mérgező-e, vagy sem. Pont
ezt a bogyót mutatta fel, figyelmeztetve minket, hogy még véletlenül se
kóstoljuk meg, ha élve ki akarunk jutni az Arénából. Ez nem áfonya, ez… ez… ez <i style="mso-bidi-font-style: normal;">éjfürt</i>! Halálos méreg!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sápadtan Alexre
sandítok. A fiú a szájához közelít a süteménnyel, és mielőtt felsikolthatnék,
óriásit harap a halálos tortába.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-500592662929141902.post-41317355772080818742015-10-15T20:53:00.000+02:002015-10-15T20:53:04.321+02:00Tizenkilencedik fejezetSziasztok! Mint látjátok, visszatértem, és meghoztam az új részt. Mint már korábban említettem, az elmúlt egy hét során Németországban voltam egy cserekapcsolaton, ami összességében egész jól sikerült, de nem fárasztalak benneteket részletes élménybeszámolókkal :))<br />
A fejezetről csak annyit, hogy ez az egyik kedvencem :)<br />
Jó olvasást!<br />
Puszil mindenkit: Maja Taylor :*<br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szép dolog, ha az
ember szerelmes. Jó érzés lehet életed párjával andalogni a hűs, tavaszi
erdőben, a forró, napsütötte tengerparton, a csicsás, színes fővárosban, ahol
még a házakat is plasztikáztatják, vagy akár a bányák előtt, a Tizenkettedik
Körzetben is. A legelső találkozás a szülőkkel és a rokonokkal valószínűleg
kissé kínos, de aztán idővel mindenki megszereti, vagy legalábbis elfogadja a
másikat. Biztosan fantasztikus és felfoghatatlan, amikor a szerelmed életedben
először megcsókol, majd idővel természetessé válik, bár a szívinfarktus közeli
helyzet sosem csillapul. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ilyeneket, és ehhez
hasonló zagyvaságokat hordtak össze a lányok a Hetedikben. Megállapítom, hogy
mindannyian óriási tévedésnek estek áldozatául. Még hogy szép és izgalmas?
Ugyan már! Inkább felfoghatatlan és idegesítő! Egyszerűen nem bírom megérteni,
miért… Olyan jól megvoltam nélküle is! Most már nem csak azon parázom, hogy
mikor fognak leszúrni a Hivatásosok, vagy mikor ugrik rám egy vérszomjas
fenevad, már azon is törnöm kell a fejem, hogy mi a francot csináljak most,
hogy engem is megtalált ez a „csodálatos” érzés! Jó, az mondjuk tényleg szuper,
ha az imádatod tárgya is hasonlóképpen érez irántad, de ha nem – mint ahogy
valószínűleg az én esetemben is – na, hát azt nevezik szívásnak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy hangos, mélyről
jövő sóhaj kíséretében elteszem a kajámat, és leheveredem a fa törzsére.
Valamiért meg se fordul a fejemben, hogy az ágnak kellene erősítenem magamat.
Otthon is gyakran töltöttem az éjszakát a fákon, és egyszer sem zuhantam le. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azon gondolkozom, mit
csinálhat most Alex. Talán a felgyülemlett feszültség levezetésének érdekében a
szikláról ugrál a folyóba. Vagy a parton ül, a tenyerébe temeti az arcát, és
mogorván azon töpreng, hogyan folytassa az Arénabeli életét, hogy szerezzen több
támogatót, elmenjen-e vadászni, vagy nyugton maradjon, és várja meg, amíg
valaki oda nem sétál hozzá. Felmerül bennem a kérdés, vajon Jared beszélt-e
neki a szövetségünk felbomlásáról, illetve ő mit mondott az öccsének a
dologról. Vajon Jared is ugyanúgy tett, mint Valter? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szomorúan megrázom a
fejem. Nem, az kizárt. Egyáltalán nem ismerem a kisfiút, de ha sírt, akkor
valószínűleg nem is beszéltek rólam, inkább csak Alex kalandjairól és az
otthonukról. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fejem alá helyezem
a hátizsákot, és kényelmes pózba vágom magam. Kicsit hideg a levegő, de túl
lehet élni megfagyás nélkül. Mégis annyira jó lenne, ha Alex itt feküdne
mellettem, megsimogatná az arcomat, megcsókolná a homlokomat, aztán a számat, megnyugtatna,
hogy minden rendben lesz, majd…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>NEM! Ki kell vernem a
fejemből Alex Emersont, most azonnal! <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szedd
már össze magad!</i>- parancsolok magamra. –<i style="mso-bidi-font-style: normal;">
Az Arénában vagy, az életedért küzdesz, nem lehetsz most szerelmes, pláne nem
az egyik ellenségedbe!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ellenség</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">. Megborzongok, amint eszembe jut ez a gyötrelmes, siralmasan
hangzó szó. Alex nem az ellenségem. Akit szeret az ember, az nem az ellensége,
még akkor sem, ha az illető meg akarja ölni. De akkor ki az ellenségem?
Automatikusan Cara neve ugrik be a kérdésre. Ezen elgondolkozom. Igaz, hogy
Cara is meg akar ölni, már a kezdetektől fogva. Gyűlöl engem, mert a mentora
ezt mondta neki. De mi lenne, ha nem lennénk az Arénába zárva? Nem hiszem, hogy
elválaszthatatlan barátok lennénk, inkább elkerülnénk egymást, de Cara nem
akarna meggyilkolni, megkínozni meg pláne nem. De akkor mégis ki az igazi
ellenség? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tudod te azt jól, Katie, - </i>gondolom.
–<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> csak még magadnak sem akarod bevallani.
Tudod te jól, ki miatt kell meghalnod.</i> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Előveszem a táskámból
a fokhagymafüzért, a nyakamba akasztom, majd azonnal elalszom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Álmomban Alexet látom
magam előtt. Nem tudom, hol van, de ismerős ez a hely. Egy kicsi, rozoga széken
ül, a kezében egy pisztrángot tart. A szék mellett egy hasonlóan alacsony
asztal áll, azon Miranda ül. Furcsa módon a haja nem világosbarna, hanem szőke,
a szemei pedig sokkal sötétebbek, mint a való életben. Csak az arcáról és a
mosolyáról ismerem fel. Alex nagyon magyaráz valamit a kislánynak a hallal
kapcsolatban, de ő nem figyel rá, hanem kifelé tekinget az ablakon. Hirtelen
felpattan, és Alex lábába kapaszkodik, miközben vadul üvöltözik. A fiú
felkapja, és kiszalad vele az utcára. Rohannak, és fellökik az útjukba kerülő
embereket, de nem zavarja őket. Miranda visszatekint az egyre távolodó
házikóra, a szemeiben könnyek gyülekeznek. Alex időközben kiér a Fő térre, ahol
egy hatalmas kivetítőn élő adást közvetítenek. A képernyőn feltűnik az elnök,
és beszélni kezd mindenféle ostobaságról. Alex és Miranda megkérdeznek egy nőt,
mi történt. Az asszony fátyolos tekintettel néz rájuk, majd egy szót suttog: „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Megölik!</i>” Alex elsápad, Miranda tovább
kérdezősködik. Hirtelen magamat látom a kivetítőn. Egy gyönyörű, fehér színű
ruhát viselek, a hajamat elegáns kontyba fésülték. Méltóságteljesen ballagok
Snow mellé. Az elnök előhúz a zsebéből egy pisztolyt, a fejemhez szegezi, és
meghúzza a ravaszt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Ez a sors vár az összes lázadóra! – mondja nyugodt, mély
hangon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Miranda hisztérikusan
bömbölni kezd, Alex pedig lerakja a kislányt, és elrohan. Hirtelen az elnöki
palotában van, és farkasszemet néz Snow-val. Panem vezetője gúnyos mosolyra
húzza a száját, majd int a sarokban üldögélő Békeőröknek. A férfiak lefogják
Alexet, egyikük kést szegez a torkának.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Utolsó kívánság? – kérdezi Snow gúnyosan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megint Mirandát
látom, most ismét a kicsi asztalkán ül, és potyognak a könnyei. A kezében egy
sötét fényképet szorongat. A fotó Alexet és engem ábrázol.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú egyszerű, fekete pólót visel, én pedig
anya zöld ruháját, amiben részt vettem az Aratáson. Az ujjamon egy gyémántgyűrű
ragyog.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-A lányomat azért ne ölje meg, ha lehetséges! – vakkant Alex.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az egyik Békeőr egy
kést állít a fiú torkába. Miranda ordítva rogy össze. Magához öleli a
fényképet, majd lassú, bosszúszomjas hangon suttogni kezd.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Nyugodjatok meg, drága anya és apa! Megbosszulom a
halálotokat! Most azonnal felkerekedem, és megölöm azt a vén kecskét! </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ijedten nyitom fel a
szemeimet. Felnézek a hajnalodó égboltra. A Nap lustán kúszik felfelé, az éj
sötétje még belengi a tájat. Még a Hold kifli alakú, fakó képét is megpillantom
egy másodpercre. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fáradtan beletúrok a
kócos, szőke loboncomba. Tegnap azt álmodtam, hogy nyilvánosan, élő adásban
kivégeznek, Alex a férjem, Miranda a gyerekünk, a volt szövetségesemet is
megölik, és a legjobb barátnőm bosszút akar állni miattunk az elnökön, akit vén
kecskének hív. Na, igen, azt hiszem, kezdek begolyózni. Pff.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elrakom a fokhagymát,
majd előveszek egy szelet kenyeret, és jóízűen elfogyasztom. Iszok egy kevéske
vizet is, annak ellenére, hogy nem szomjazom. Muszáj néha meghúznom a kulacsot,
ha nem szeretnék kiszáradni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hirtelen gépies,
zümmögő hangot hallok. Felkapom a fejem, és észreveszem a felettem himbálódzó
vadászdarázsfészket. Csak ezt ne! Tisztában vagyok vele, mire képesek ezek a
dögök. A tavalyi Viadalon például a felismerhetetlenségig összecsípték a
Körzetünkből jött fiúnak, Ralphnak az arcát! Szegény srác még csak tizennégy
éves volt, ennek ellenére egész jól bánt a baltával. Eleinte nem törődtek vele
a kapitóliumi polgárok, ám egy idő után rájöttek, hogy kifejezetten tehetséges,
így szabályosan könyörögni kezdtek a Játékmestereknek, hogy ijesszen rá egy
kicsit, hogy megtudják, jól tud-e védekezni, érdemes-e rá fogadni. Legalábbis
Blight szerint ez történt. Már csak nyolcan voltak életben, amikor a fiúra
rádobtak egy vadászdarázs-fészket. Szegénynek esélye sem volt a túlélésre,
azonnal meghalt. A nézők persze élvezték a keserves szenvedését. Egy híres
kapitóliumi celeb állítólag azt nyilatkozta az egyik újságnak, hogy Ralph
halála volt számára a … A Viadal csúcspontja!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ebből nem esznek!
Felkapom a hátizsákom, és egy ügyes mozdulattal leugrok a fáról. Szerencsére a
darazsak nem érzékelték a távozásomat, így nem kezdenek el követni. Mikor
biztonságos távolságba nyargalok a fától, egy gunyoros mosoly kíséretében az
égre nézek, és elkiáltom magam.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Gratulálok, Seneca Crane, ez volt aztán a zseniális terv! –
Megvetően tapsolok egyet, aminek hála még jobban kiérződik a hangomból a
lekezelő irónia. – Ennél eredetibb ötletei már nem is lehetnének!
Vadászdarazsak? Ez most komoly? Értem én, hogy kegyetlen és szadista akar
lenni, de megsúgom, hogy a drágaságos nézők többre értékelnék, ha inkább az
egyediségre gyúrna! Eddig eléggé szánalmas az alakítása. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy széles mosoly
kíséretében indulok tovább. Fogalmam sincs, hova megyek, a lényeg, hogy minél
messzebb kerüljek a gyilkos rovaroktól. Igaz, hogy nem túl eredeti ötlet
ezekkel a mutánsokkal riogatni és gyilkoltatni a Kiválasztottakat, de azért nem
lehet túl kellemes, amikor egy ilyen dög… Á, inkább bele sem gondolok, a végén
még elhánynám magam! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már vagy egy órája
bolyongok az erdőben a kivezető utat keresve, amikor hirtelen lépteket hallok
magam mögül. Mielőtt megfordulnék, eszembe jut, hogy nincs nálam fegyver, így
rohanni kezdek egyenesen előre. A mögöttem lévő Kiválasztott azonban sokkal
gyorsabb nálam. Szaporáznom kell a lépteimet, ha nem akarom, hogy elkapjon.
Gyorsan hátrakapom a fejem, hogy megtudjam, kit tisztelhetek a támadómban.
Legnagyobb meglepetésemre nem az egyik Hivatásos követ, hanem egy sovány,
vékony arcú, hosszú, világosbarna hajú lány, a Kilencedik Körzet
Kiválasztottja. Ha jól emlékszem, ő ült mellettem, amikor az Arénába hoztak
minket a repülővel. Őt könnyűszerrel elintézem! Megfordulok, és készülnék a
földre teperni a lányt, de valaki megelőz ebben. Egy nagydarab, magas fiú
ugyanis elhajítja a buzogányát, ami csont nélkül beleáll a Kilences lány
fejébe. Azonnal felharsan az ágyú ismerős moraja. A buzogányos fiú egy könnyed
mozdulattal kiveszi a fegyverét az áldozatából, majd közelebb lép hozzám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Te a Hetedikből jöttél, igaz? – kérdezi. A hangja
iszonyatosan mély, de ennek ellenére halk, és képtelen vagyok bármit is
kiolvasni belőle.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Öhm… i… igen… - dadogom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Van valami ijesztő
ebben a srácban. Talán az, hogy szemrebbenés nélkül megölte a Kilences lányt, a
hangja, vagy az, hogy kérdezősködik az otthonomról, esetleg mind egyszerre. Nem
tudom megmondani, abban viszont biztos vagyok, hogy jobb lenne minél hamarabb
lerázni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Miattad halt meg a Körzettársam! – üvölti a Kiválasztott. –
Meg foglak ölni, Isten bizony, most ledobom azt az ostoba, ronda fejedet!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Automatikusan a fejem
elé kapom a kezem, bár tudom, hogy ez nem segít semmit egy buzogánnyal szemben.
A fiú megemeli a fegyverét, de nem tudja eldobni. A szájából kibuggyan a vörös,
meleg vére, és gyorsan a nyakára folyik. A támadóm felhördül, majd elhanyatlik
a földön. Most veszem csak észre a hátából kiálló lándzsát. Azt pedig jól
tudom, ki használ lándzsát a Kiválasztottak közül…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindhárman előttem
állnak, és gúnyos, megvető tekintettel merednek rám. Látszik rajtuk, hogy az
elmúlt napok bizony őket sem kímélték. Pablo homlokát egy hosszú vágás díszíti,
Cara feje be van kötve, Tiffany pedig… Na, az ő állapota sajnos vitathatatlanul
tökéletes, leszámítva a szeme alatt elhelyezkedő sötét karikákat, amik
kialvatlanságról tanúskodnak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Pár pillanatig szó
nélkül bámulunk egymásra a Hivatásos bandával. Tudom, hogy futnom kellene,
menekülnöm, ahogy csak bírok, de úgy érzem, képtelen lennék erre. Hiszen ketten
is meghaltak a szemem láttára. És a fiú, akit Tiffany leszúrt, azt állította,
hogy miattam halt meg a Körzettársa. Kár, hogy fogalmam sincs, honnan
származott. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fuss, Katie!</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- parancsolom a lábaimnak. – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Rohanj már el, te idióta! A Hivatásosok
megtaláltak! Percek kérdése, és végeznek veled. Erre vágynak a Viadal kezdete
óta. Fuss már!</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ökölbe szorítom a
kezem, és teljes erőből behúzok egyet Tiffanynak, majd megiramodom. Szlalomozva
rohanok a fák között, a távolból hallom Tiffany káromkodását, Pablo
kurjantgatását, és Cara szitkozódását. Tudom, hogy most jön a Viadal
csúcspontja, az eddigi csak bevezető volt. Gyorsan összeszámolom, kik vannak
még életben. Rajtam kívül Alex, a három Hivatásos, és még egy személy. Igen,
kell, hogy legyen még valaki, hiszen tegnap éjfélkor nyolcan éltünk, azóta
ketten, a Kilences lány és a buzogányos fiú meghaltak, tehát hatan maradtunk. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az utolsó hat.</i> Felrémlik előttem az
utolsó Kapitóliumban töltött éjszaka, amikor Alexszel kihallgattuk Snow és
Seneca terveit velem kapcsolatban. A Főjátékmester azzal nyugtatta az elnököt,
hogy eljuttat engem az utolsó hatba, aztán elintézi, hogy kínok közt veszítsem
életemet. Ez a Viadal csúcspontja! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kiérek az erdőből, és
automatikusan a folyó felé veszem az irányt. A partnál tovább azonban nem
jutok, mert nem tudok úszni, Alex tanítása sajnos édeskevés a Hivatásosokkal
szemben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Alex! – kiáltom kétségbeesetten egykori szövetségesem nevét.
– Segítség! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megpillantom az egyre
közeledő üldözőimet. A folyóval párhuzamosan rohanok, és csak remélni tudom,
hogy éppen a szerelmem… Vagyis, hogy Alex felé tartok, és nem az ellenkező
irányba. Sajnos, mint kiderül, Pablót is fürge lábakkal áldották meg az égiek.
Velem párhuzamosan halad, majd egy óvatlan pillanatban elém veti magát, én
pedig fantasztikusan elesek a fiú hatalmas, izmos testében. Az Első Körzet
Kiválasztottja persze nem tétlenkedik. Nyomban a földre szorít. Pár másodperc
múlva a lányok is megérkeznek. Megpróbálok kiszabadulni Pablo szorításából, de
legnagyobb sajnálatomra a fiú eszméletlenül erős, esélyem sincs ellene. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Hé, szállj már le róla! – böki oldalba Tiffany a
Körzettársát. – Megállapodtunk, hogy én nyírom ki a kis csitrit! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú morgolódva
lemászik rólam, most Tiffany ül rám, miközben diadalittasan vigyorog. Már éppen
emelné a véres hegyű lándzsáját, hogy lecsapjon vele, ám hirtelen egy erős kéz
ragadja meg hátulról a pólóját. Reménykednél, hogy Alex az, de természetesen ez
lehetetlen, senki sem érne ide ilyen gyorsan. Cara vad, kifürkészhetetlen tekintettel
mered Tiffanyra, akit a nyakánál fogva tart a levegőben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Te süket vagy?! Mit nem értettél meg abból, hogy én végzek
Hope-pal? Nehezedre esik ezt az egyszerű mondatot felfogni? – üvölti.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Nem… - motyogja Tiffany. – Tegyél már le, hallod?!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Cara úgy vágja le a
szövetségesét, mintha egy félig megrohadt, utálatra sem méltó állattetem lenne.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Megegyeztünk, hogy az enyém a lány! – sziszegi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tiffany
megszégyenülten felkapja a lándzsáját, majd a Körzettársához fordul.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Tűnjünk innen! Keressük meg Emersont, tudod, van egy kis
elintéznivalóm vele!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A fiú nem ellenkezik,
szó nélkül követi a lányt a Bőségszaru felé. Cara gúnyosan elmosolyodik, majd
lovagló ülésben rám terpeszkedik. Kétélű, vérrel festett kését incselkedve
nyalja meg, amitől felfordul a gyomrom. Vajon Carát egyáltalán nem zavarja,
hogy egyre jobban hasonlít a mentorára? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Gyorsan csináld, oké? – kérem esdekelve. – Semmi kedvem
szenvedni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jaj, kicsi, tudatlan Katie! – Cara úgy gügyög, mintha egy
gyerekhez beszélne. – Hát nem tudod, hogy én más vagyok? Nem szeretek kínzás
nélkül gyilkolni, abban nincs semmi élvezet! Körülbelül olyan, mint amikor az
ember eszik, de annyira habzsol, hogy nem is érzi rendesen az étel ízét.
mindezt miért? Hogy hamarabb túlessen rajta! Szánalmas, nem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te vagy a szánalmas! – vágom rá. – Te ölsz azért, hogy a
Kapitóliumot szórakoztasd! Elárulom, hogy a te halálodat ugyanúgy élveznék,
mint bárki másét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Jaj, Katie! Nekem nem lesz halálom! Én nem halok meg! Én
nyerem meg a Viadalt, ezt talán elfelejtetted? Kis buta…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Megtennéd, hogy nem kezelsz úgy, mint egy fogyatékos
gyereket? – erőltetek magamra egy mosolyt, miközben folyamatosan azon jár az
eszem, hogyan tudnék megszökni innen, vagy legalábbis rávenni Carát, hogy
gyorsan végezzen velem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Oké! – von vállat a lány. – Akkor térjünk a lényegre!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A késével a homlokom
felé közelít. Lehunyom a szemem, mert valahol azt hallottam, így könnyebb
elviselni a kínzásokat. Érzem, ahogy az éles, hideg tárgy megérinti a bőrömet.
A vérem végigfolyik a homlokomon. Legszívesebben ordítanék, de úgy döntök, nem
adom meg Carának azt az örömöt, hogy szenvedni lásson. A hajamnál fogva
felhúzza a fejemet, a kését pedig a tarkóm felé irányítja. A fejem a lány
mellkasához közeledik. Hirtelen megpillantom a nyakában aranylóan csillogó láncot…
az én láncomat! Megfeledkezem az összes fájdalmamról, és a számmal elkapom a
lopott ékszert. Magam felé kezdem húzni, reménykedve abban, hogy így talán
sikerül majd megfojtanom a Második Körzet másik játékosát is. Cara azonban
abbahagyja a tarkóm vagdosását, és lekever nekem egyet, aminek következtében
ismét a kemény kövek között találom magam. Megpróbálok feltápászkodni,
ellenfelem azonban újabb ütést mér az arcomra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Eddig megőriztem a türelmemet, Hope! – üvölti. A feje egyre
vörösebb, szinte már félek, hogy felrobban. Na, nem mintha annyira bántana a
dolog. – De most, hogy rávilágítottál a lényegre… Tudom, hogy te tetted! Valld
be! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mit tettem én? – ráncolom a homlokomat, továbbra is
egérutat keresve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te ölted meg Marcust! – sziszegi Cara.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Te… ezt honnan… tu… veszed?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Légy oly kedves, és ne nézz hülyének! – forgatja a szemét.
A szavaiból csak úgy üvölt a marú gúny. – Enobaria utasítására figyeltelek az
interjún, láttam a nyakláncodat, már ha egyáltalán a tiéd, és nem elloptad
valahonnan! Amikor Alex, akit egyébként rögön utánad meg fogok ölni, a
Bőségszaru falának dobott, pár percig eszméletlenül hevertem. Mire magamhoz
tértem, ti már messze jártatok. Megpillantottam ezt a gyönyörűséget, - Kéjesen megsimítja
a nyakában lógó ékszert. – és összeraktam a képet. Marcus meghalt, de nem
vérzett, ergo vagy megfojtották, vagy megmérgezték. Mivel ott hevert előttem
maga a nagybetűs bizonyíték, nem volt kérdésem. Te tetted, igaz?! – üvölti,
miközben többször egymás után a földhöz csapkodja a fejemet. – Valld be!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Igen… - motyogom. – De én nem így terveztem… Csak Alex…
Marcus meg akarta ölni, és én… ez tűnt a legjobb…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mielőtt befejezhetném
a mondatomat, Cara erős ütést mér a fejemre, és közben üvölt, mint egy
elmebeteg. Próbálom arrébb húzni a fejemet az öklétől, de ő minduntalan
eltalál. Éppen elveszteném az eszméletemet a sorozatos támadástól, amikor
sikerül kivennem a Hivatásos állatias üvöltéséből pár szófoszlányt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Legalább kvittek vagyunk… Én is megkínoztam és megöltem a te
nyomorult Körzettársadat, és…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mi van? – kérdezem, és elkapom a csuklóját. – Mit
csináltál?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ja, hogy te még ezt sem tudtad? – nevet fel gúnyosan. – Az
a hülye gyerek elhitte, hogy szerezhet a Szarutól kaját anélkül, hogy meghalna.
Oda is settenkedett a kis bamba. Majdnem megöltem Cowell lányát, de aztán
észrevettem, így hagytam a kiscsajt a csudába. Megragadtam a fiút, és a
Bőségszaruhoz vágtam. Ő persze reszketett, mint a nyárfalevél, és könyörgött,
hogy kegyelmezzek meg neki! – Goromba, erőszakos kacaj hagyja el a száját. – Mondtam
én, hogy ütődött! Még hogy egy Hivatásos? Hogy kegyelmet adjon egy szánalmas
kis pelenkásnak?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mondd el, hogy mit csináltál vele! – vetek rá egy szúrós,
ám ennek ellenére fájdalmas pillantást.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Cara végre mesélni
kezd. Elmondja, hogy végzett Joellel. Részletesen kielemzi, hogy vágta fel
egyesével az ereit, hogy harapta le a mutatóujját, és végül, hogy hogyan szúrta
le, és ezáltal vette el tőle fiatal, vidám életét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor végez a
beszámolóval, gonoszkodva meghúzza a hajamat, és arra kötelez, hogy mondjak
valamit. De én képtelen lennék megszólalni. Egy hang sem jön ki a torkomon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Emlékszem, amikor
megpillantottam Joel arcképét az égbolton, mindenáron meg akartam ölni a
gyilkosát. Idővel csillapodott bennem a bosszúvágy, sokkal inkább érdekelt,
hogy ki vetemedhetett ilyen szörnyűségre. Még a saját szövetségeseimet, a
barátnőmet és a szerelmemet is meggyanúsítottam, még szerencse, hogy nem
mondtam ki hangosan a vádjaimat. Most pedig itt áll előttem az a lány, az a
kegyetlen, érzéketlen barom, aki megölte a Körzettársamat. Fürkészve figyeli az
arcomat, kíváncsian várja a reakciómat. Megmozdul bennem valami. A bosszúvágyam
újból feléled. Bízok magamban. Tudom, hogy képes vagyok megölni Carát, ha
nagyon akarom. Bízok a reményben. A remény az egyetlen dolog, ami segíthet
nekem legyőzni a Viadal legveszélyesebb, legkegyetlenebb versenyzőjét.
Kieresztem a körmeimet, és megkarmolom a lány arcát. Szerencsére váratlanul éri
a fordulat, amit én rendesen ki is használok. Belebokszolok a torkába, és a
földre taszítom. Cara azonban hamar összeszedi magát. A kezét a torkomra
kulcsolja. Én is ugyanígy teszek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyetlen dologra
koncentrálok, ez pedig az, hogy meg kell ölnöm a Hivatásost. Most, először
életemben gyilkolni akarok. Bosszút akarok állni Joelért és Samiráért. Cara
feje egyre halványodik, bár bevallom, az én levegőm is fogytán van. Már éppen
feladnám, amikor hirtelen egy ágyú hangja rázza meg az Aréna csendjét. A
győztesek boldogságával leheveredek a földre, és csak sírok, bőgök
rendületlenül. Hát megöltem! Megbosszultam Joelt és Samirát! Kitörlöm a
könnyeimet a szememből, és a halott ellenfelemre nézek. Legnagyobb
meglepetésemre ellenfelem fejéből egy véres kés kandikál ki. A rohadt éltbe!
Nem én végeztem Carával, hanem… valaki más! Valaki, aki akár engem is
megfoszthat az életemtől…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Villámgyorsan Cara
holttestére vetem magam. Megmarkolom a lány koponyájából kiálló kést, és vadul
rángatni kezdem. Az ujjaim szinte kifehérednek a szorítástól. Sajnos a gyilkos
fegyver elég mélyen átszúrta a Hivatásost, így nehéz, hosszú küzdelem árán sem
sikerül megszereznem. Ebben a pillanatban lépéseket hallok közeledni. Az illető
eleinte csak sétál, majd rohanni kezd felém. Összeszedem minden erőmet, és
újból nekiveselkedek a fegyver megszerzésének. Most már a lábamat is használom.
A cipőm talpát nekinyomom Cara fejének, és ütemesem mozgatni kezdem a kés
fogantyúját. A közeledő Kiválasztott lépései egyre csak közelednek. Sikítani
tudnék, úgy félek. Fogalmam sincs, ki lehet az, de biztos, hogy meg fogom ölni.
Így igaz, átvágom a torkát, vagy beleállítom a fejébe a kést, pont úgy, mint
ahogy ő tette azt Carával, vagy…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azon kapom magam,
hogy a kést a kezemben tartom. Lepillantok a Második Körzet Kiválasztottjának
holttestére. A fegyver felszakította a kötését, és ezzel együtt a fejét is. Látom
az agyát… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Émelygés fogja el a
gyomromat, kis híján elhányom magam. Soha, senkinek nem kívánnék ilyen halált,
még a világ legbetegebb, legszadistább pszichopata tinédzserének sem!
Feltápászkodom, és rohanni kezdek. Nem tudom, hova visz a lábam. Őszintén
szólva nem is érdekel, csak el innen, el, jó messzire…! Nem akarom látni Cara
holttestét. Nem akarok szembenézni egy újabb támadóval. Csak el akarok tűnni,
örökre! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Örökre.</span></i><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A könnyeim miatt
elvesztem a látásomat, ami talán nem is baj. Újra hallom, ahogy valaki utánam
szalad, és közben a nevemet kiabálja. Nem akarok vele foglalkozni. Ő egy másik
Kiválasztott, biztosan meg akar ölni! Nem akarhat mást, ez egyértelmű. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hangos, állatias
visítás hagyja el a torkomat. A szél belemarkol a leengedett hajamba, már-már
cibálja azt. Élvezem a futást. A rohanást a gondok elöl. A szabadságot. Igen,
azt hiszem, szabad vagyok! Megölték Carát… Ha vele végeztek, végezni fognak
Tiffanyval és Pablóval is. És ketten maradunk Alexszel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex!</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hol van most? Miért
nem keres? Miért nem jött, amikor hívtam? Talán őt is megölték? Talán én öltem
meg, csak nem emlékszem rá? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Te jóságos ég! Én
megöltem Alexet… Pontosabban, nem én öltem meg, hanem Snow emberei, a Békeőrök…
de miattam! Én vagyok a gyilkosa! Pedig nem így akartam. Arra vágytam, hogy együtt
éljünk, és boldogak legyünk. Ez össze is jött. Született egy lányunk, Miranda
Johnson. Nem értem, miért nem Emersonnak neveztük el. Talán divatosnak
számított a Johnson… Ki tudja?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy ismeretlen
megragadja a karomat, és magához húz. Valamit suttog a fülembe, amit nem értek
tisztán. Felnézek rá a könnyeimen keresztül. Csak a szemét látom. A nagy,
sötétbarna szemét, amiben aggódás és kétségbeesés tüze ég. A kezében tartja az
arcom, és arról beszél, hogy minden rendben lesz. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Tudom, hiszen Cara halott! – felelném, de a normális hangok
helyett állatias, kegyetlen hörgések hagyják el a torkomat. Ellököm magamtól az
ismeretlent, és folytatom az utamat. Látok egy sziklát, kiülök a szélére, onnan
nézem a szép, hullámzó habokat. Kedvem támad beleugrani. Habozva tördelem a
kezeimet, úgy figyelem a hűs hullámok vad, eszeveszett játékát. Mi történne
velem, ha megtenném? Semmi. Legrosszabb esetben meghalok…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">legrosszabb</i>
esetben? Nem, ez így nem teljesen igaz. Semmi baj nincs a halállal. Annyian
bevégezték már előttem, senkit sem érdekelne, ha én is eltávoznék.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hiszen senkinek sem
számítok. Nekem se számít senki. Csak Alex…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex!</span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felpattanok,
elrugaszkodom, és ugrom. Üvöltözésre leszek figyelmes. Hangos, ideges
üvöltözésre, ami a hátam mögül jön. Lehunyom a szemem, majd minden elsötétül
körülöttem. </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">*</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy puha, kényelmes
párnának dőlve térek magamhoz. A fejem zúg, a karomat egy kötés borítja.
Mellettem egy fiú ül. Fekete haja csapzottan hullik a szemébe. Kezeit idegesen
tördeli, a szája kiszáradt, gondolom, a szomjúságtól. Egy egyszerű,
kényelmesnek tűnő, szürke pólót visel. Egyszer csak rám tekint gyönyörű,
sötétbarna szemeivel. Látszik rajta, hogy ezernyi dolgot akar mondani, ám végül
egyetlen szó csúszik ki az ajkai között.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Szia!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Szia… - válaszolom. – Szia, Alex.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Katie… - sóhajt fel megkönnyebbülten. – Basszus, én annyira
sajnálom! Nem lett volna szabad, hogy… A francba, mi történt veled?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Mikor? – kérdezem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex válaszra nyitja
a száját, majd megrázza a fejét. Hát persze. Nem akar róla beszélni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Mióta alszom? – faggatózom tovább.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Három napja. Egy hete tart a Viadal. Már csak öten vagyunk
életben; mi ketten, a két Hivatásos, és a fiú a Harmadikból. A legutóbb a
negyedik napon haltak meg, méghozzá hárman; a Kilences lány, a Tízes fiú, és
Cara… Őt én öltem meg. Te és ő… fojtogattátok egymást, és én… eldobtam a késem,
és eltaláltam vele Cara fejét. Azonnal meghalt. Ezután segíteni akartam neked,
de te kihúztad a fejéből a fegyvert, aztán valamiért rohanni kezdtél, mint egy
őrült – Megrázza a fejét, mintha még most sem hinné el, amit látott. –
Követtelek, és el is kaptalak, de kiszabadultál, odamentél a sziklához, és
leugrottál, bele a folyóba. Nagy nehezen sikerült kihalászni, de máskor ne
csinálj ilyet, rengeteget szenvedtem, mire egyáltalán rád akadtam. Kis híján
megfulladtál, ugye tudod? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Sajnálom… - suttogom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex közelebb húzódik
hozzám. Gyengéden átöleli a vállamat, ami valamiért felfoghatatlan, rejtélyes melegséggel tölti el a
szívemet. De van egy kérdés, amire választ akarok kapni, méghozzá minél
hamarabb.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Miért mentettél meg?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Tessék? – értetlenkedik.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Miért mentettél meg? – ismétlem önmagam. – Tudod, a
Viadalnak csak egy nyertese lehet, jól jártál volna, ha meghalok. Meg amúgy is
megállapodtunk, hogy a szövetségünk felbomlása után szabadon, mindennemű bűntudat
nélkül megölhetjük a másikat… Bocs, de nem túl logikus, hogy életben hagytál!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Alex indulatosan
felpattan mellőlem, és idegesen járkálni kezd. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Halljam! – üvöltök rá. – Miért mentettél meg?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ez bonyolult! – Fáradtan beletúr a hajába, és szégyenlősen
lesüti a szemét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Én is felugrok.
Megfogom az arcát, és szinte ráerőszakolom, hogy rám pillantson.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">-Képes vagyok felfogni! – mondom. – És nem sértődök meg,
bármit is mondasz!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Ezt lehetetlen elmondani! – válaszol.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;">- Akkor mutasd meg, vagy vezess rá, vagy bánom is én, csak…
Áruld el, kérlek!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Esdekelve nézek bele
a sötétbarna szempárba. Alex beharapja a száját, és a cipőjét kezdi pásztázni.
Csalódottan elfordulok tőle, és ellépek mellőle. Ekkor viszont a fiú megfogja a
karomat, ismét magához húz, majd átkarolja a derekamat, és olyat tesz, amire
soha sem számítottam. Felemeli az államat, és megcsókol.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Maja Tankwallhttp://www.blogger.com/profile/12930879894758751537noreply@blogger.com8